When Your Life Changes-28.fejezet

Huh, basszus, nem is tom már mikor volt friss, komolyan már ide se merem tolni a képemet... Na de ha még maradt olvasóm annak itt van az új fejezet és próbálok visszaszokni a heti két frissre.
Pussz: Netty

When your life changes-28.fejezet

(Zack szemszöge)

Fájdalmat éreztem a fejemtõl egyenesen a derekamig. A rohadt életbe... Próbáltam kinyitni a szememet de nem nagyon sikerült csak sokadszori probálkozással.
Elöször minden összefolyt elõttem majd minden kitisztult elõttem.
Végig néztem magamon. Csak egy nadrág volt rajtam-mint a múltkori ébredésemnél.. Az egyik kezem be volt gipszelve. Többi részemen meg egy nagy heg volt. Nem gyógyultak semmit? Bár... tényleg ez egy elég nagy "seb" és... ha még nekem is így gyógyul akkor mit várok?
-Na szuper...-morogtam magamnak.
-Aú!-a fejembe valami fájdalom nyílalt oda kaptam a kezemet. És akkor megakadt félúton mert lógott ki a kezembõl az infuziós izé... De mikor a fejemhez nyúltam ott is valami kötszer volt. Van egyáltalán olyan pontom ami nincs bekötve? Jó... azért van...
Na legalább most már tudok gondolkozni. ez is haladás.

-Felmegyek Zack-hez!-hallottam meg Emmet hangját. Lesz társaságom,de jó. Már hallottam Emmet csörtetõ lépteit de én behunytam a szememet mert... eléggé zavart a fény.
Erre felkapcsolja a villanyt! Hát...
-Kapcsold már le ember!-morogtam és próbáltam ismét kinyitni a szememet.
-Felébredtél?-csodálkozott.
-Nem! Csak álmomban beszélek!-vigyorotam.
-Az más...-azzal húzott egy széket mellém.

-Szerinted?-tettem fel neki a kérdést.
-Te felébredtél!-na nézd már. Leesett a szerencsétlennek! Felállt majd lefutott.
-Zack felébredt!-kiáltotta.És vámpír sebeséggel mindenki ott termett. Anya egybõl rám vetette magát. Próbáltam nem fel szisszeni de nem sikerült. Csak vámpírból van.
-Jaj ne haragudj!-mondta.
-Áh... semmi-próbáltam elvigyorodni kisebb nagyobb sikerrel.
-Amanda kinyitottad a szekrényt?-kérdeztem most már azért jobban voltam,mint a múltkor.
-Igen...-mondta de most Õ se volt ellenséges. Úristen... Ezt is megértem?
Ismét végig néztem magamon-Azt hiszem majd kérek egy adag alapozót. Ezt nem igazán lehet eltüntetni... Még vámpír sebességgel se gyógyul!- mutattam végig magamon.

-Tényleg! Rebeca jól van?-kérdeztem mostmár komolyan.
-Igen-mondta Carlisle.
-Miért én hány napig aludtam amióta egyszer felébredtem?-de jól meg fogalmaztam.
-Több,mint két hétig
-Jól van akkor most kimászok az ágyból!-azzal próbáltam kimászni de nem sikerült mivel anya visszanyomott.
-De látni akarom Rebeca-t!-dacoskodtam.
-Most alszik de ha felébred láthatod!-biztosított róla. Nyügösen dõltem vissza.
-Ezt a vacakot nem lehetne innen kivenni a kezembõl? Idegesít...
-Ez azért van mivel nem voltál eszméletednél és nem tudtál enni. Ezért kell az infuzió-mondta orvosian Carlisle.

-Jó... akkor tegyük fel,hogy enni fogok és te kiveszed belõlem!-adtam neki kompromisszumot. Elgondolkozott majd válaszolt:
-Jó legyen-mosolyodott el.
-Je!-azzal oda lépett mellém levette az infuziót,lecsatlakoztatta errõl a nem tudom mirõl és végül kihúzta a kezembõl majd rátett egy vattát amit ott tartott. Én nem tudtam mivel be volt gipszelve a kezem.
-És a fejemről ezt a kötést?-néztem rá nagy szemekkel.
-Rendben,szerintem már begyógyult a seb-azzal azt is levette.

-És mit ennél öcskös?-huppant le mellém Emmet.
-Hm...-gondolkoztam el,mintha ez lenne a világ legnagyobb kérdése- Mc Donald-os kajára gondoltam-vigyorogtam.
-Egybõl ilyennel kezdeni?-húzta fel szemöldökét anyám.
-Hát! Most miért ne?-vigyorogtam.
-Zack, most nem örülnék neki ha ilyet ennél!-mondta Carlisle-Inkább gyümölcsöt kéne enned vagy amibe nincs sok szénhidrát.
-Komolyan beszélsz?-kerekedtek ki a szemeim. Nem emlékszem rá mikor ettem utoljára gyümölcsöt. Pedig vámpír memória-Amanda szokott ilyen vega dolgokat enni!-mutattam felé.
Carlisle rondán nézett rám.
-Ajj... Oké! Ne nézz így! Hozd a mérget...-vigyorogtam.
-Azt hiszem megmaradsz-nevetett Emmet.

-Ja... Zack visszatér! És rosszabb lesz, mint eddig... Háhá!-és Amanda-ranéztem.
-Azt hiszem hozok neki gyümölcsöt...-mondta Esme. Anya is csúnyán nézett rám.
-Most legalább jól vagyok!-vigyorogtam.
-Elnézem még neked. Mivel most ébredtél fel-próbált meg, megölelni. Ami elég sután ment.

-Felkelhetek? Elgémberedtem...- adtam egy ártatlan képet.
Mindenki Carlisle-t nézte és várt egy választ.
-Biztosan jól vagy? Hiszen csak most ébredtél fel két hét után egy nem kis balesetbõl...
-Tutira jól vagyok!-mondtam felültem aztán lassan felálltam. Mindenki érdeklõdve nézte lépteimet-Nyugi! Nem most lépek elöször a lábamra-vigyorogtam.

Alice odadobott nekem egy pólót. Próbáltam belebújni ami végülis sikerült-igaz nehezen a gipsz miatt.
-Most kapok majd igazolást?-kérdeztem-Miért nem a jobb kezem tört el?
-Akkor nem tudnál leckét írni...-szólt anya.
-Mintha most írnék-vigyorogtam. Anya dühösen nézett,persze most örült,hogy jól vagyok-Áh csak viccelek!-vigyorogtam.

Esme feljött a "mérgemmel". Amit gyorsan megettem. Meg se rágtam csak elnyeltem.
-Oké,végeztem jól laktam! Mehetek Rebeca-hoz?-kérdeztem.
-Áh szóval erre ment ki a játék?-tette csípõre a kezét Alice de közben vigyorgott-Várj hozok alapozót aztán mehetsz!-azzal elment.
-Én azt csak poénból mondtam...-mondtam neki ilyedten.
-Az lehet,csak ha a csajod meglát akkor elájul-vigyorgott Emmet. Gondolom azt várta,hogy azt mondjam: "Õ nem a csajom". De nem mondtam.
-Na itt vagyok-vigyorgott Alice-Megakarod nézni az arcodat?
-Naná!-belenéztem egy kistükörbe amit Alice hozott. Még én is megijedtem magamtól-Kár,hogy nincs Haloween... Most jelmez se kéne-néztem az arcomat-Na jó,Alice essünk túl rajta..
-Gondolj arra,hogy nagy sztár vagy és azokat is sminkelik-bíztatott Alice.
- Miért? Eddig nem voltam sztár?
Alice megforgatta a szemeit majd munkára látott és gyorsan kész is lett.
Õ biztos sûrûn csinálja ezt... Bár fölöslegesen mert amúgy sincs rajta hiba. De hát nõbõl van és "muszáj" sminkelnie.

-Kész!-vigyorgott és elém nyomta a tükröt. Elismerõen néztem.
-Kösz Alice!-gyorsan nyomtam az arcára egy puszit majd én már vonultam is Rebeca-hoz.
Ha rágondolok ezerszer jobban leszek. Követtem az illatát és megtaláltam csak két szobával kellet arréb mennem.

Az ajtó nyitva volt. Ezért bedugtam a fejemet és megláttam Rebeca-t aki az ablakon nézett ki. Egy hirtelen mozdulattal mellette voltam és leültem egy székre.
Rám kapta a tekintetét és először szóhoz se jutott.
-Zack?-hitetlenkedett. Elmosolyodtam.
-Igen-mondtam. Megfogtam a kezét amire Ő elmosolyodott.
-El se hiszem, hogy itt vagy! Jobban vagy már?-kérdezte.
-Most, hogy látlak már sokkal jobban-vigyorogtam.

Elbeszéltük vele az egész délutánt.
Egy nagy ásítás hagyta el a száját.
-Pihenned kell-mondtam.
-De akkor elmész...-mondta és lebigyesztette ajkait-Maradj itt!-el nevettem magamat. De örültem neki, hogy ennyire ragazkodik hozzám.
-Itt maradok-adtam meg magamat-mert bekell vallanom. Én se nagyon akartam elmenni.
Arréb húzodott én meg mellé feküdtem. Vállánál fogva átöleltem Őt, hogy ne bánthassa senki. Bár nem hinném, hogy itt lenne valami... De féltettemm őt.
Érdekes látványt nyújthattunk. Egy lány akinek elvan törve a lába. És egy srác akinek elvan törve a keze.
De a családon kívül nem lát minket senki. Meg ha látna se izgatna.

Hallgattam Rebeca engyenletes szuszogását. Nem sokkal késöbb meg én is álomba merültem. Végülis minden jóra fordult.
Itt vagyok életem szerelmére-amit sosem gondoltam volna-és ha ezt is túléltük. Anyámnak - megint - igaza volt. Semmi se választhat el minket egymástól.

(Emmet szemszöge)

-Azt hiszem takarodóra intem a fiatalokat! Zack már nagyon rég Rebeca-nal van és ki tudja mit csinálnak?!-mondtam tetetett ijedséggel- Ezt nem hadhatjuk!-vigyorogtam és felálltam.
Felmentem az emeletre ahol Rebeca szobája volt. Benéztem.
-Oh hát,mindjárt meghatódok-vigyorogtam magamban.
Lesuhantam a fölszintre.
-Na felébresztetted őket?-kérdezte Jasper-Csak mert... nem érzem, hogy fent lennének...
-Nem volt szívem felébreszteni őket...-vigyorogtam.
-Alszanak?-ráncolta össze a szömöldökét Rose.
-Igen... Olyan "cukik" voltak, hogy nem akartam felébreszteni őket...- mindenki felment az emeltre. Utánuk mentem.

Még mindig szuszogtak. Zack védelmezően karolta át Rebeca-t. Mintha most is védené, hogy nem eshessen baja.
-Olyan aranyosak!-vigyorgott Alice.
-Azok-mosolyodott el Bella és átölelte Edward-ot. Áh ne! Mindjárt meghatódnak Ők is.

-Na jó fiatalok menjünk mert felébrednek és ezt nem nagyon tudjátok ki magyarázni-vigyorogtam és én már kint voltam a szobából. De azért megnéztem volna, hogy Zack és Rebeca mit szólnak ahhoz, hogy az egész família ott áll az ajtóban és őket lesik. Kemény menet lenne - ezen el is kellet nevetnem magam.
- Valamin nagyon jól szórakozol Emmet Cullen! - jött oda mellém Alice.
- Ki a jövőbe látó? - vigyorogtam.
- Én... De nem látom mit akarsz! - toporzékolt mellettem.
- Hát... Végülis csak azon agyaltam, mit szólna Zack és Rebeca ha az egész família ott lenne a szobájukba és őket néznék. Azért kemény lenne nem? - vigyorogtam. Ez a kaján vigyor soha nem tud lefagyni rólam
- Nagyon vicces lenne - morogta azzal elvonult.
- Hát tudom - és levetettem magamat a kanapéra.
Teljesen unalmas minden, ha Zack nem boldogít engem. Két hét a viccei nélkül? Azért már kezdem unni az agyamat...

( Zack szemszöge )

Ébredezni kezdtem. Rebeca is már ébredezett. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel.
- Jó reggelt - mondtam.
- Neked is - nyújtózkodott egyet. Hallottam, hogy megkordul a gyomra. Elmosolyodtam.
- Hozok reggelit - nyomtam a fejére egy puszit - Sietek vissza! - vigyorogtam.

Kivágtattam a szobából. Le a lépcsőn.
- Zack, neked még pihenned kéne - rázta a fejét nagyapám.
- Kéne - vigyorogtam - De kajás vagyok!
- Rebeca - nak ma leveszem a gipszét - elmosolyodtam.
- Szuper - vigyorogtam. Nagyapa ment a szobába. Gondolom Rebeca - nak is elmondja a hírt.

A konyhába ott volt Amanda meg Esme.
- Felkeltél? - ráncolta össze a szemöldökét húgom.
- Igen - mondtam a és hűtőhöz mentem.
- Vége a nyugalomnak... - szerintem csak magának mondta de meghalllottam.
- Ennyire ne örülj! Haldokló bátyáddal beszélsz! - vigyorogtam és eljétszottam egy köhögést. Megforgatta a szemeit.
Én kivettem a cuccokat a hűtőből. Összeszetettem, hogy szendvics legyen belőle.
- Te szendvicset csinálsz? - csodálkozott.
- Jól látod - vigyorogtam. Odavágtam neki egyet - Jó étvágyat - azzal feltrappoltam az emeletre.
Carlisle még mindig ott mondott valamit. Leültem Amanda mellé az ágyra és elétettem a tálcát. Nagyapám elmosolyodott de mondta a beszédét.
- Szóval ma olyan öt körül leveszem, mert most megyek a kórházba - aha jólvan.
- Rendben - mondta Rebeca.

- Jó étvágyat - vigyorogtam. Rebeca beleharapott majd elmosolyodott. - Köszi.
- Nincs mit - vigyorogtam.

- Sziasztok! - toppant be a szobába Alice - Rebeca beírattalak az iskolába jövőhéten kezhetsz - vigyorgott - Te is folytatod ott a sulit ahol abbahagytad - mutatott felém.
- Mert? - kérdeztem.
- Mert azt mondtam! - hohoho! Alice bevadult.
- Oké, nyugika van Alice! - vigyorogtam.
- A gipszet még nem veszik le, de nyugodtan mehetsz suliba.
- Hálelujá' - motyogtam.
- Rebeca, te birod emberek közt? - fordult felé Alice.
- Igen, van önuralmam - mondta.
- Akkor még jobb - vigyorgott -Akkor hétfőn kezhetsz.
- Milyen nap van ma? - kérdeztem.
- Péntek... - akkor már csak három nap szabadidőm van. Ajj... Mindegy. Suliban kikészítem a tanárokat, igen... ezt fogom tenni! Szuper vagyok.
Bár visszakell majd fognom magam, mert itt van nekem most Rebeca. De néha mégis belefér egy - két kicsike incidens, nem?