(Bella szemszöge)
-Megérkeztünk!-jelentette be Alice és kipattant a kocsiból.
Én is csatlakoztam hozzá és körbe néztem kivülrõl a házat. Gyönyörû volt,azt hittem a Forksi házunkat nem lehet felülvmúlni de tévedtem.
-Ez gyönyörű!-ámuldoztam.
-Tetszik?-kérdezte Alice csillogó szemekkel.
-Nagyon!-mondtam és megöleltem.
-Nagyszerű munkát végeztél Alice!-mondta Esme is.
Bementünk a házba a bútorszállító kocsik már megérkeztek lepakoltál őket,nekünk meg már csak elkell rendezni őket... Bár sokat ott hagytunk... Mert azok helyett újat veszünk. Vagyis inkább Rosalie és Alice. Bár amilyen szerencsém lesz engem is magaukkal ráncigálnak majd...
Edward átölelte a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra.
-Oh erről jut eszembe-vigyorgott Alice-Most már egy szobátok van! Szerintem mostmár van olyan a kapcsolatotok,hogy lehessen.
-Szuper Alice!-vihogott Emmet-Tetszenek az ötleteid!
-Én Edward-ról és Bella-ról beszélek...
-Tudom,én meg arról,hogy milyen élvezet lesz ez számomra legalábbis! Csak majd figyelnem kell Edward és Bella mikor vonulnak e a szobába-na persze ebből már lehet tudni Emmet mire céloz...
-Emmet szerintem élénk a fantáziád...-mondta Alice fejcsóválva.
Emmet erre csak kajánul nevetett.
-Beírattalak benneteket a helyi iskolába!-mondta Carlisle amikor belépett az ajtón.
-Máris?!-kérdezte Emmet nyafogva.
-Igen.
-Hé Edd tudod még vár rád pár napi menzás kaja... És vigyázz majd Bella akonyhás nénivel,nehogy megint leszidjon-bökött meg Emmet.
-Majd visszafogom magamat-mondtam-Most miért? Lehet itt sokkal jobb a kaja mint Forks-ban...
-Megkóstolod?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen!
-És megeszed mindet?
-Rezzenéstelenül-mondtam és kezet nyújtottam neki.
-Te nem tudod mire vállalkozol...-suttogta fülembe Edward.
-Mibe fogadjunk?-kérdezte Emmet.
-Mindegy úgy is veszítesz!Megint...-tettem még hozzá.
-Szeretnéd!Hányszor veszítettem én?
-Csak ellenem? Körbelül... háromszor? És ez az utóbbi nem tudom hány hónapban volt. Kivonva azt amikor nem voltam itt.
-Jó mindegy...Fogadjunk 10 dolcsiba.
-Rendben-mondtam és kezet ráztam vele.
-Bella... kikell,hogy ábrándítsalak...Egy vámpír nem tudja rezzenéstelenül megenni az emberi kaját...-mondta Jasper és közben Emmet kaján vigyorát figyelte.
-Majd melátod én mire vagyok képes!-mondtam.
-Edward te kire fogadsz?-kérdezte Emmet.
-Bella-ra-mondta rögtön,de látszott rajta,hogy komolyan mondja. Nem csak azért,mert szeret engem...persze ez is benne volt.
-Jasper?
-Rád... de persze Bella se semmi... Kíváncsi leszek a végeredményre...
-Rosalie?
-Foggalmam sincs nekem aztán tök mindegy-mondta közömbösen Rosalie.
-Alice?
-Bella-ra ez egyértelmű-elmosolyodtam.
-Carlisle?
-Jajj fiam... kérlek...
-Esme?-Esme csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Hát igen... Ők már "kinőttek" az ilyen fogadásokból. Ők szerintem csak nevetni tudnak ezen.
-Emmet! Ebben is már én győztem!-nevettem.
Em bevágta a tetetett sértödötséget de én játékosa megveregettem a vállát.
-Tudod mit szoktam erre mondani? Valakinek veszíteni is kell...-vigyorogtam rá.
-És az te leszel!
-Amióta itt vagyok azóta folyamatosan veszítesz! Biztosan ez is egy képességem "Hogyan-verjem-porrá-Emmet-et-a-fogadásaival" címmel-ezen mindenki nevetni kezdett még Carlisle száján is aprócska mosoly bújkált.
-Látszik te a Voultori-nál laktál.
-Persze,Demetrei is mindig jött a fa vicceivel... Pedig egyáltalán nem voltak viccesek... Még a te vicceid is jobbak!
-Megtisztelve érzem magamat-mondta Emmet nevetve.
-Érezd is!-mondtam és felvonultam a szobánkba. Ami már közös Edward-dal.
-Szia!-köszönt Edward és átölelt hátulról.
-Szia!-köszöntem vissza és abba hagytam a ruhák pakolását.
-A sok ruha ára...-sóhajtott.
-Ne felejtsd el! Ezt mint Alice vette nekem...
-Nem felejtem...Hogy is lehetne!-nevetett.
-Remélem mostonában nem tervez vásárlást... Bár... új bútorokat kell venni... Ezért gondolom beszervez majd egy "kissebb" vásárlást is.
-Jaj ne...-mondta és leültem az ágyra-ami egy francia ágy volt...
-Nyugi,megteszek mindent,hogy veled mehessek és akkor már ketten szenvedjünk-kuncogott.
-Én nem akarom,hogy te szenvedj-mondtam és a szemébe nézett.
-Tudod,hogy nem úgy értettem...
-Tudom de akkor is...
-Semmi baj Bella. Ez alatt a pár hónap alatt amit nélküled töltöttem rájöttem,hogy egy percet se akarok nélküled élni... Mert nem figyelek oda és talán elveszíthetlek örökre....
-Szeretlek-suttogtam. Olyan megható volt,hogy ezt kimondta...
-Én is... Örökre... Bármi is történjék...
Fejemet márvány hideg mellkasához szorítottam.
-Hé fiatalok! Megyünk bútort és ruhát vásárolni!-jelentette be boldogan Alice-MOST!-mondta és az ajtó felé intett,hogy álljunk fel.
-Választási lehetőség?
-Nincs...Gyerünk már!-türelmetlenkedett-Amúgy mindenki jön-mondta-Csak a többiek már a nappaliban vannak...
Lementünk a nappaliba és Alice egyből a garázs felé kezdett minket tolni.
-Két autóval megyünk! Esme és Carlisle a Mercedes-el. Rose-egyedül-A BMW-vel. Mi megy a Volvo-val-jelentette be Alice.
Amikor beültünk a kocsiba Alice-t rögtön letámadtam a kérdésemmel.
-Rosalie miért megy külön autóval?-kérdeztem
-Mert Ő még másik boltokba is beakar menni ahova minem teszünk kitérőt...
-Még te se Alice?-csodálkoztam.
-Nem-mondta és én tovább nem firtattam a dolgot.
-Elöszőr amúgy a bútorboltba megyünk: azért mert megrendeljük a bútorokat meg amig ők ráteszik a kocsira meg satöbbi addig mi meg tudunk vásárolni!-magyarázta.
-Igen Alice köszönjük,hogy felvilágosítottál minket-mondta gúnyosan Edward. Amire Alice csak egy szúros pillantást lővelt.
-Megérkeztünk!-milyen gyorsan eltudja felejteni a haragját...
És akkor msot nézzünk szembe: Alice őrületes vásárlási szokásaival... ismét...
2009. november 30., hétfő
2009. november 29., vasárnap
Sweet Dreams-22.fejezet
(Bella szemszöge)
-Költözünk!-jelentette be Alice.
-Miért?-kérdezte dacosan Rosalie.
-Mert ha visszamegyünk Forks-ba akkor elég fura,hogy Bella előkerült.... Mert ott úgy tudják,hogy meghalt...
-Igazad van Alice-egyet értett vele Emmet- De azért valljuk be érdekes lenne!
-Hát persze Emmet az lenne...-morogta mellőlem Edward.
-És hova költözünk?-terelte a szót Esme.
-Londonba-mondta Alice.
-Miért pont oda?-kérdezte Rosalie.
-Mindjárt megtudjátok...5...4...3...2...1...-számolt vissza.
-Egy állást kaptam Londonba!-szólt Carlisle-De még nem válaszoltam rá mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
-Szerintem mindanyian benne vagyunk...-mondta Esme.
-Rendben akkor visszahívom őket-mondta Carlisle és elvonult.
-Szuper!Már elintéztem mindent!-mondta vidáman.
-Hát persze Alice ez nem is te lennél-kuncogott Edward.
Alice válasza csak egy 1000 wattos mosoly volt.
-Amilyen kicsi olyan idegesítő!-nevetett Edward.
-Így kell szeretni engem!-mondta vigyorogva Alice.
-Hát igen...-mondta Jazz és megölelte Alice-t. Olyan aranyosak voltak együtt,hogy elkellet mosolyodnom.
-Szerintem pakoljunk!-csapta össze tenyerét Emmet.
-Már megint...-morogta Rosalie. Ő nem szeretett költözni. Bár akkkor viszont mindig vásárolnak-ahogy Alice mesélte nekem még régebben-Rosie pedig szeret vásárolni... Pont úgy mint Alice...
Edward-dal, a szobánk felé indultunk... Sajnos nem egy volt nekünk... hanem külön... ezért Ő ement a sajátjába és én is.
Nekem itt már nem sok ruhám volt... nagy része a Cullen házban van. Majd meg is említem Edward-nak.
Néhány olyan dolog akadt a kezembe ami felidézte a régi időket számomra. Amikor Volterrába kerültem... Aro-ék befogadtak engem... Megtudtam a képességemet...
Gondolataimból Edward zökkentett ki.
-Összepakoltál?-kérdezte és bejött az ajtón.
-Körübelül...-mondtam-Amúgy rengeteg cuccom még a Cullen házba van és...
-Már Alice elrendezte... szóval már úton van új otthonunk felé.
-Ez nem is Alice lenne...-nevettem.
-Hát Ő lát a jövőbe...
-De az én jövőmet nem látja!-emlékeztettem.
-Igazad van...-helyesbített és közelebb jött hozzám.
-Tudom.
-Pimasz vagy-kuncogott.
-Igen?-kérdezte ártatlanul.
-De még mennyire-suttogta és megcsókolt. Elöször lágyan aztán egyre követelőzöbb lett,lehet átléptünk volna egy határt-amibe én belementem volna-de Edward eltolt magától.
-Alice...-suttogta.
-Összepakoltatok?-lépett be az ajtón Alice. Még jó,hogy leálltunk...
-Igen-mondtuk egyszerre.
-Akkor hozzátok ki és mehetünk is-adta ki a parancsot.
Mi meg engedelmeskedtünk neki.
Edward vinni akarta a bőröndjeimet,de nem engedtem neki mert már így is négy bőrönd volt nála-bár nem értem,hogy férhetett el a kezében-és én meg elbírtam ezt a két darabot.
-Remélem majd meglátogatsz még minket Bella-mondta Aro és átölelt.
-Vagy ti minket...-mondtam.
Rossz volt elbúcsuzni tőlük,de tudtam valahogy még úgy is találkozni fogunk velük...
-Gyerünk! A repülőnk mindjárt indul!-mondta Alice.
Fogtunk egy taxit ami ki vitt minket a repülőtérre és onnan az út-repülővel-még három órás volt. Én-természetesen-Edward mellet ültem.
Fejemet a mellkasának döntöttem Ő meg szorosan magához ölelt.
-Olyan aranyosak együtt...-hallottam meg hátunk mögül Esme suttogását. Szerintem ezt úgy szánta,hogy csak Carlisle hallja meg-mert Ő ült mellette. De szerintem Edward se hallotta meg.
Felemeltem a fejemet,hogy Edward szemébe nézhessek,ő is engem nézett. Elég közel volt hozzám,de most csak egy puszit kaptam ajkaimra.
Észrevehette fancsaliképemet ezért elmosolyodott és egy igazi csókot nyomott ajkaimra.
-Akaratos vagy-kuncogott.
-De megéri-mondtam.
Elszakadt tekintetemtől és hátradöltötte a fejét.
Megfogta a kezemet és cirógatni kezdte a kézfejemet.
Olyan érzelmek jártál át a testemet,hogy csoda még Jasper bírja...
De... ha majd... nem bírja... akkor szól és majd visszafogom magamat-ha sikerül...
-Költözünk!-jelentette be Alice.
-Miért?-kérdezte dacosan Rosalie.
-Mert ha visszamegyünk Forks-ba akkor elég fura,hogy Bella előkerült.... Mert ott úgy tudják,hogy meghalt...
-Igazad van Alice-egyet értett vele Emmet- De azért valljuk be érdekes lenne!
-Hát persze Emmet az lenne...-morogta mellőlem Edward.
-És hova költözünk?-terelte a szót Esme.
-Londonba-mondta Alice.
-Miért pont oda?-kérdezte Rosalie.
-Mindjárt megtudjátok...5...4...3...2...1...-számolt vissza.
-Egy állást kaptam Londonba!-szólt Carlisle-De még nem válaszoltam rá mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
-Szerintem mindanyian benne vagyunk...-mondta Esme.
-Rendben akkor visszahívom őket-mondta Carlisle és elvonult.
-Szuper!Már elintéztem mindent!-mondta vidáman.
-Hát persze Alice ez nem is te lennél-kuncogott Edward.
Alice válasza csak egy 1000 wattos mosoly volt.
-Amilyen kicsi olyan idegesítő!-nevetett Edward.
-Így kell szeretni engem!-mondta vigyorogva Alice.
-Hát igen...-mondta Jazz és megölelte Alice-t. Olyan aranyosak voltak együtt,hogy elkellet mosolyodnom.
-Szerintem pakoljunk!-csapta össze tenyerét Emmet.
-Már megint...-morogta Rosalie. Ő nem szeretett költözni. Bár akkkor viszont mindig vásárolnak-ahogy Alice mesélte nekem még régebben-Rosie pedig szeret vásárolni... Pont úgy mint Alice...
Edward-dal, a szobánk felé indultunk... Sajnos nem egy volt nekünk... hanem külön... ezért Ő ement a sajátjába és én is.
Nekem itt már nem sok ruhám volt... nagy része a Cullen házban van. Majd meg is említem Edward-nak.
Néhány olyan dolog akadt a kezembe ami felidézte a régi időket számomra. Amikor Volterrába kerültem... Aro-ék befogadtak engem... Megtudtam a képességemet...
Gondolataimból Edward zökkentett ki.
-Összepakoltál?-kérdezte és bejött az ajtón.
-Körübelül...-mondtam-Amúgy rengeteg cuccom még a Cullen házba van és...
-Már Alice elrendezte... szóval már úton van új otthonunk felé.
-Ez nem is Alice lenne...-nevettem.
-Hát Ő lát a jövőbe...
-De az én jövőmet nem látja!-emlékeztettem.
-Igazad van...-helyesbített és közelebb jött hozzám.
-Tudom.
-Pimasz vagy-kuncogott.
-Igen?-kérdezte ártatlanul.
-De még mennyire-suttogta és megcsókolt. Elöször lágyan aztán egyre követelőzöbb lett,lehet átléptünk volna egy határt-amibe én belementem volna-de Edward eltolt magától.
-Alice...-suttogta.
-Összepakoltatok?-lépett be az ajtón Alice. Még jó,hogy leálltunk...
-Igen-mondtuk egyszerre.
-Akkor hozzátok ki és mehetünk is-adta ki a parancsot.
Mi meg engedelmeskedtünk neki.
Edward vinni akarta a bőröndjeimet,de nem engedtem neki mert már így is négy bőrönd volt nála-bár nem értem,hogy férhetett el a kezében-és én meg elbírtam ezt a két darabot.
-Remélem majd meglátogatsz még minket Bella-mondta Aro és átölelt.
-Vagy ti minket...-mondtam.
Rossz volt elbúcsuzni tőlük,de tudtam valahogy még úgy is találkozni fogunk velük...
-Gyerünk! A repülőnk mindjárt indul!-mondta Alice.
Fogtunk egy taxit ami ki vitt minket a repülőtérre és onnan az út-repülővel-még három órás volt. Én-természetesen-Edward mellet ültem.
Fejemet a mellkasának döntöttem Ő meg szorosan magához ölelt.
-Olyan aranyosak együtt...-hallottam meg hátunk mögül Esme suttogását. Szerintem ezt úgy szánta,hogy csak Carlisle hallja meg-mert Ő ült mellette. De szerintem Edward se hallotta meg.
Felemeltem a fejemet,hogy Edward szemébe nézhessek,ő is engem nézett. Elég közel volt hozzám,de most csak egy puszit kaptam ajkaimra.
Észrevehette fancsaliképemet ezért elmosolyodott és egy igazi csókot nyomott ajkaimra.
-Akaratos vagy-kuncogott.
-De megéri-mondtam.
Elszakadt tekintetemtől és hátradöltötte a fejét.
Megfogta a kezemet és cirógatni kezdte a kézfejemet.
Olyan érzelmek jártál át a testemet,hogy csoda még Jasper bírja...
De... ha majd... nem bírja... akkor szól és majd visszafogom magamat-ha sikerül...
2009. november 28., szombat
Sweet Dreams-21.fejezet
Edward szemszöge)
Ismét kezdtem elveszíteni a reményt... napok,hónapok teltek el... Bella nem ébredt fel. De én egy percre se mozdultam el mellőle. Alice néha bejött beszélni... Sőt az egész család de csak passzívan válaszoltam...
Carlisle próbált nyugtatni,de kezdtem ebben is hitetlenkedni. Nem mintha nem hittem volna neki... De ez még az Ő szájából is hihetetlennek hangzott.
De természetesen próbáltam hinni neki.
Gondolkozásomból egy bársonyos hang ébresztett fel:
-Edward...?-motyogta. Gyorsan felkaptam a fejemet.
-Bella?-kérdeztem hitetlenkedve-Úristen felébredtél!-mondtam és szorosan a karjaimba zártam.
-Mi történt?-kérdezte,a szemembe nézett,szemei még mindig vérévörösek voltak,de most ez se érdekelt.
-Semmire se emlékszel?-kérdeztem-Mi az utolsó emléked?
-Hogy harcolunk... és David elrabol engem... Aztán semmi...-már éppen belekezdtem volna a mesélésbe,de Alice bevágódott az ajtón.
-Bella!-mondta és a nyakába vetette magát-Úgy örülök,hogy végre felébredtél!
-Miért meddig nem voltam magamnál?-kérdezte és felém nézett.
-Több hónapig...-mondtam fájdalmasan. Kiszabadult Alice öleléséből is odajött hozzám.
-Sajnálom....
-Ezért bocsánatot kérni...-motyogtam és magamhoz húztam.
-Én most kimegyek! De még visszajövök!-figyelmeztetett Alice-Ja és a többiek elmentek vadászni... Még Aro-ék is... persze ők emberre...-mondta és kiszökdécselt az ajtón.
-Elmondod mi történt velem?-kérdezte.
-Igen...-sóhajtottam és belekezdtem a történetbe...- David-nek egy olyan képessége van amiről még soha nem hallottam... Képes maga mellé állítani a vámpírokat, ezt tette veled is... Miután megöltem őt te elájultál,komába estél vagy nem tudom... és most felébredtél-mondtam és végig simítottam az arcán.
-Sokat szenvedtél...-inkább megállapította mint kérdezte volna. Nem válaszoltam-Elhagytad magad teljesen,de miért?
-Azért mert,amióta élek semmi jó dolog nem történt velem! Érted az életemet is odaadnám!-mondtam. Közelebb hajoltam hozzá,közben becsuktam a szememet,hogy kiélvezhessem a pillanatot,addig míg ajkaink összeértek.
Már hiányzott,hogy ajkaink egybe forrjanak... Csókunk rövid de szenvedélyes volt és ez bepótolta azt a pár hónapot. De persze az a seb amit ezeken az időkön szereztem soha nem fog begyógyulni... Valamennyire örökre bennem lesz...
-Szeretlek-suttogta és homlokát az enyémhez nyomta.
-Én is-mondtam-Nem kellene elmennünk vadászni?-kérdeztem.
-De...-mondta-Te mikor voltál utoljára?
-Egy-két... hónapja...-mondtam.
-Edward Cullen!
-Itt akartam lenni amikor felébretsz...-megrázta a fejét és felnézett a szemembe.
-Nem kellet volna...-motyogta. Elmosolyodtam.
-Akkor megyünk vadászni?-tereltem a szót.
-Igen-mondta és a kezem után nyúlt.
Hónapok elteltével most érzem azt: hogy boldog vagyok.
(Esme szemszöge)
Aggódtam Edward és Bella miatt... Féltem,hogy Edward még jobban tönkre megy...és féltem,hogy Bella nem jön helyre...
-Mi a baj,kedvesem?-jött oda mellém Carlisle és átölelt.
-Féltem Edward-ot és Bella-t.
-Nem kell... Bella rendbe fog jönni... és ha Bella rendbe jön Edward is-mondta és közbe folyamatosan a szemembe nézett. Tudtam neki hinni.
-Rendben.
-Végeztetek?-kérdezte Emmet és utána a többiek is megérkeztek.
-Igen-mondtam.
-Hát akkor menjünk! Jasper verseny?-kérdezte vigyorogva Emmet.
-Persze-mondta és fiam már futni is kezdett.
-Ez így nem érvényes!-szólt utána Emmet de Ő is futni kezdett.
Mi Carlisle-al nem futottunk olyan gyorsan,mitn a többiek. Mi már "kinöttünk" ebből.
-Megnézem Edward-ékat rendben?-mondtam amikor beértünk a házba.
-Menj csak!
Emberi tempóval elindultam Bella szobájába,benéztem de nem volt ott senki! Hirtelen nem tudtam,hogy mit csináljak,nem tudtam eltalálni hol vannak.
Gyorsan visszamentem Carlisle-hoz.
-Mi történt?-kérdezte meglátva ilyedt arcomat.
-Bella és Edward nincs a szobában!
-Semmi baj Esme!-mondta Alice-Bella felébredt és elmentek vadászni...
Megkönnyebűlve fújtam ki a levegőt.
-Kis sunyik!-hallottam meg Emmet-et.
-Emmet... -szóltam fiamra.
Örültem,hogy Bella végre felébredt. Már alig vártam,hogy lássam,és végre Edward is boldog lehet. És ha a család boldog... akkor én is az vagyok.
Ismét kezdtem elveszíteni a reményt... napok,hónapok teltek el... Bella nem ébredt fel. De én egy percre se mozdultam el mellőle. Alice néha bejött beszélni... Sőt az egész család de csak passzívan válaszoltam...
Carlisle próbált nyugtatni,de kezdtem ebben is hitetlenkedni. Nem mintha nem hittem volna neki... De ez még az Ő szájából is hihetetlennek hangzott.
De természetesen próbáltam hinni neki.
Gondolkozásomból egy bársonyos hang ébresztett fel:
-Edward...?-motyogta. Gyorsan felkaptam a fejemet.
-Bella?-kérdeztem hitetlenkedve-Úristen felébredtél!-mondtam és szorosan a karjaimba zártam.
-Mi történt?-kérdezte,a szemembe nézett,szemei még mindig vérévörösek voltak,de most ez se érdekelt.
-Semmire se emlékszel?-kérdeztem-Mi az utolsó emléked?
-Hogy harcolunk... és David elrabol engem... Aztán semmi...-már éppen belekezdtem volna a mesélésbe,de Alice bevágódott az ajtón.
-Bella!-mondta és a nyakába vetette magát-Úgy örülök,hogy végre felébredtél!
-Miért meddig nem voltam magamnál?-kérdezte és felém nézett.
-Több hónapig...-mondtam fájdalmasan. Kiszabadult Alice öleléséből is odajött hozzám.
-Sajnálom....
-Ezért bocsánatot kérni...-motyogtam és magamhoz húztam.
-Én most kimegyek! De még visszajövök!-figyelmeztetett Alice-Ja és a többiek elmentek vadászni... Még Aro-ék is... persze ők emberre...-mondta és kiszökdécselt az ajtón.
-Elmondod mi történt velem?-kérdezte.
-Igen...-sóhajtottam és belekezdtem a történetbe...- David-nek egy olyan képessége van amiről még soha nem hallottam... Képes maga mellé állítani a vámpírokat, ezt tette veled is... Miután megöltem őt te elájultál,komába estél vagy nem tudom... és most felébredtél-mondtam és végig simítottam az arcán.
-Sokat szenvedtél...-inkább megállapította mint kérdezte volna. Nem válaszoltam-Elhagytad magad teljesen,de miért?
-Azért mert,amióta élek semmi jó dolog nem történt velem! Érted az életemet is odaadnám!-mondtam. Közelebb hajoltam hozzá,közben becsuktam a szememet,hogy kiélvezhessem a pillanatot,addig míg ajkaink összeértek.
Már hiányzott,hogy ajkaink egybe forrjanak... Csókunk rövid de szenvedélyes volt és ez bepótolta azt a pár hónapot. De persze az a seb amit ezeken az időkön szereztem soha nem fog begyógyulni... Valamennyire örökre bennem lesz...
-Szeretlek-suttogta és homlokát az enyémhez nyomta.
-Én is-mondtam-Nem kellene elmennünk vadászni?-kérdeztem.
-De...-mondta-Te mikor voltál utoljára?
-Egy-két... hónapja...-mondtam.
-Edward Cullen!
-Itt akartam lenni amikor felébretsz...-megrázta a fejét és felnézett a szemembe.
-Nem kellet volna...-motyogta. Elmosolyodtam.
-Akkor megyünk vadászni?-tereltem a szót.
-Igen-mondta és a kezem után nyúlt.
Hónapok elteltével most érzem azt: hogy boldog vagyok.
(Esme szemszöge)
Aggódtam Edward és Bella miatt... Féltem,hogy Edward még jobban tönkre megy...és féltem,hogy Bella nem jön helyre...
-Mi a baj,kedvesem?-jött oda mellém Carlisle és átölelt.
-Féltem Edward-ot és Bella-t.
-Nem kell... Bella rendbe fog jönni... és ha Bella rendbe jön Edward is-mondta és közbe folyamatosan a szemembe nézett. Tudtam neki hinni.
-Rendben.
-Végeztetek?-kérdezte Emmet és utána a többiek is megérkeztek.
-Igen-mondtam.
-Hát akkor menjünk! Jasper verseny?-kérdezte vigyorogva Emmet.
-Persze-mondta és fiam már futni is kezdett.
-Ez így nem érvényes!-szólt utána Emmet de Ő is futni kezdett.
Mi Carlisle-al nem futottunk olyan gyorsan,mitn a többiek. Mi már "kinöttünk" ebből.
-Megnézem Edward-ékat rendben?-mondtam amikor beértünk a házba.
-Menj csak!
Emberi tempóval elindultam Bella szobájába,benéztem de nem volt ott senki! Hirtelen nem tudtam,hogy mit csináljak,nem tudtam eltalálni hol vannak.
Gyorsan visszamentem Carlisle-hoz.
-Mi történt?-kérdezte meglátva ilyedt arcomat.
-Bella és Edward nincs a szobában!
-Semmi baj Esme!-mondta Alice-Bella felébredt és elmentek vadászni...
Megkönnyebűlve fújtam ki a levegőt.
-Kis sunyik!-hallottam meg Emmet-et.
-Emmet... -szóltam fiamra.
Örültem,hogy Bella végre felébredt. Már alig vártam,hogy lássam,és végre Edward is boldog lehet. És ha a család boldog... akkor én is az vagyok.
2009. november 27., péntek
Sweet Dreams-20.fejezet
(Edward szemszöge)
David volt elõl, az újszülöttek meg mögötte jött. David arcán megint feltûnt az a gúnyos vigyor...
-Örülök,hogy újra látlak benneteket-mondta.
-Nem így volt a megállapodásunk...-David felhúzta a szemöldökét-Úgy volt,hogy ha nyerünk akkor mindenki elpusztul tőletek...De csak te maradtál... aztán szánalmasan elmenekültél...-mondta-Miranda mit jelentet számodra?
-Semmit megöltétek... gyenge volt... Az élet meg amúgy sem igazságos... ugye Edward?
Morgás tört elő a mellkasomból. Már támadni akartam amikor David felemelte a kezét és bezsélni kezdett:
-Csak nyugalom Edward...-mondta még mindig gúnyosan David.
-De szerintem folytassuk ahol abbahagytuk...
-Rendben harcoljunk!-mondta Emmet és védekező állásba állt.
-Én nem arra gondolok-értetlenül néztünk rá. Erre hangosan felkacagot-Kérlek gyere elő...-mondta és még mindig farkas szemet néztem vele. Itt elakadtam.. most hozzánk beszél... vagy valaki máshoz?
És akkor rájöttem: valakihez szólt aki nem volt más mint... Bella. Szemei vérvörösen izzodtak. Nem akartam hinni a szememnek... Nem tudom elhinni... az én Bellam-ról aki senkinek nem tudna ártani,hogy emberek vérén élne...
-Oh hát nem említettem a képességemet?-kérdezte ártatlanul-Bárkit más ellen tudok fordítani... vagyis az én felemre áll... Ez történt a ti kicsi Bella-tokkal is... De nyugalom-mondta és védekezül felemelte a kezét-Benneteket nem foglak magamhoz venni... Inkább élvezni fogom a harcot...
És akkor elkezdődött,az újszülöttek támadni kezdtek,a múltkori harc után már sok tapasztalatot szereztem ezért könnyen eltudtam intézni őket...
Most éreztem magam igazán csak vámpírnak...: a gyilkolási öszötönök vezettek engem...
-Edward!-jött oda mellém a húgom-Tudom,hogyan intézhetjük el azt,hogy Bella magához térjen!
-Hogyan?-kérdeztem gyorsan.
-Megkell ölnünk David-et... Talán akkor megszűnik a képessége...De addig lekell Bella fognunk... vagy legalábbis foglalnunk...
-Meg kell próbálnunk!
-Szólj Emmet-nek,Bella képessége csak akkor árt ha a szemébe néznek és koncentrálnak...
-Rendben!-mondta és gyorsan Em-hez futott. Elmagyarázta azt amit nekem. Emmet felém nézett és bólintott.
Bella mögé osont és lefogta Bella kapálózni kezdett de nem sikerült kiszabadulni bátyám erős fogásából. De sietnem kell... bármikor siekrülhet neki...
David-hez mentem-hátulról támadtam-megfogtam a kezét és a földre kényszerítettem.
Megfogtam a fejét.
-A harcnak vége...-mondtam. És egy nagy reccsenéssel kitörtem a nyakát.
Széttéptem és ahogy egy vámpírt kell a tűzbe dobtam így érte a halál...
Végeztem vele,valahol meg könnyebültem. De aztán észbe kaptam: Bella!
Megfordultam szememmel őt kerestem. Meg találtam és gyorsan odafutottam.
Emmet-be kapaszkodott már majdnem összeeset de éppen akkor értem oda és elkaptam. Szorosan a karjaimba zártam.
-Mi történt vele?-kérdeztem ilyedten Carlise-t.
-Nem tudom... lehetséges,hogy ez ilyen állapot... Hónapokig volt így,mint David "szolgája". De nyugalom Edward,megfog gyógyulni!-mondta bíztatóan.
-Most szerintem menyjünk vissza Volterrába-mondta Alice.
-Igen,szerintem is. Ez a nap mindenkinek sokkoló volt...-mondta Carlisle.
Bella-t futva vittem vissza Volterrába. Az ő saját szobájába. Óvatosan letettem az ágyára. Odahúztam egy széket az ágyához és ráhajtottam a fejemet az ágyra. Reménykedtem: Bella minnél elöbb meg fog gyógyúlni... Úgy,hogy már nem fenyegeti veszély...
Perceken belül Alice dugta be a fejét az ajtón.
-Hogy van?-kérdezte.
-Foggalmam sincs...-motyogtam és felemeltem a fejemet.
-Edward nyugalom... Rendbe fog jönni Bella erős lány és ráadásul vámpír. Meg fog gyógyulni!-mondta.
-Köszönöm Alice!-mondtam.
-Mit?-kérdezte értetetlenül.
-Hogy akkor is mellettem álltál amikor elviselhetetlen voltam...
-Ugyan Edward!Mindenki melletted volt. Csak nem tudtak mit mondani... nem tudtak megvigasztalni!-mondta.
Elmosolyodtam.
-Olyan régen láttalak már mosolyogni!-mondta és megölelt.
-Most már legalább tudom: Bella biztonságba van... Már csak fel kell ébrednie...
-Felfog!
És ebben csak reménykedni tudtam... Igaz Alice nem látja Bella jövőjét... De én is bízok ebben...
David volt elõl, az újszülöttek meg mögötte jött. David arcán megint feltûnt az a gúnyos vigyor...
-Örülök,hogy újra látlak benneteket-mondta.
-Nem így volt a megállapodásunk...-David felhúzta a szemöldökét-Úgy volt,hogy ha nyerünk akkor mindenki elpusztul tőletek...De csak te maradtál... aztán szánalmasan elmenekültél...-mondta-Miranda mit jelentet számodra?
-Semmit megöltétek... gyenge volt... Az élet meg amúgy sem igazságos... ugye Edward?
Morgás tört elő a mellkasomból. Már támadni akartam amikor David felemelte a kezét és bezsélni kezdett:
-Csak nyugalom Edward...-mondta még mindig gúnyosan David.
-De szerintem folytassuk ahol abbahagytuk...
-Rendben harcoljunk!-mondta Emmet és védekező állásba állt.
-Én nem arra gondolok-értetlenül néztünk rá. Erre hangosan felkacagot-Kérlek gyere elő...-mondta és még mindig farkas szemet néztem vele. Itt elakadtam.. most hozzánk beszél... vagy valaki máshoz?
És akkor rájöttem: valakihez szólt aki nem volt más mint... Bella. Szemei vérvörösen izzodtak. Nem akartam hinni a szememnek... Nem tudom elhinni... az én Bellam-ról aki senkinek nem tudna ártani,hogy emberek vérén élne...
-Oh hát nem említettem a képességemet?-kérdezte ártatlanul-Bárkit más ellen tudok fordítani... vagyis az én felemre áll... Ez történt a ti kicsi Bella-tokkal is... De nyugalom-mondta és védekezül felemelte a kezét-Benneteket nem foglak magamhoz venni... Inkább élvezni fogom a harcot...
És akkor elkezdődött,az újszülöttek támadni kezdtek,a múltkori harc után már sok tapasztalatot szereztem ezért könnyen eltudtam intézni őket...
Most éreztem magam igazán csak vámpírnak...: a gyilkolási öszötönök vezettek engem...
-Edward!-jött oda mellém a húgom-Tudom,hogyan intézhetjük el azt,hogy Bella magához térjen!
-Hogyan?-kérdeztem gyorsan.
-Megkell ölnünk David-et... Talán akkor megszűnik a képessége...De addig lekell Bella fognunk... vagy legalábbis foglalnunk...
-Meg kell próbálnunk!
-Szólj Emmet-nek,Bella képessége csak akkor árt ha a szemébe néznek és koncentrálnak...
-Rendben!-mondta és gyorsan Em-hez futott. Elmagyarázta azt amit nekem. Emmet felém nézett és bólintott.
Bella mögé osont és lefogta Bella kapálózni kezdett de nem sikerült kiszabadulni bátyám erős fogásából. De sietnem kell... bármikor siekrülhet neki...
David-hez mentem-hátulról támadtam-megfogtam a kezét és a földre kényszerítettem.
Megfogtam a fejét.
-A harcnak vége...-mondtam. És egy nagy reccsenéssel kitörtem a nyakát.
Széttéptem és ahogy egy vámpírt kell a tűzbe dobtam így érte a halál...
Végeztem vele,valahol meg könnyebültem. De aztán észbe kaptam: Bella!
Megfordultam szememmel őt kerestem. Meg találtam és gyorsan odafutottam.
Emmet-be kapaszkodott már majdnem összeeset de éppen akkor értem oda és elkaptam. Szorosan a karjaimba zártam.
-Mi történt vele?-kérdeztem ilyedten Carlise-t.
-Nem tudom... lehetséges,hogy ez ilyen állapot... Hónapokig volt így,mint David "szolgája". De nyugalom Edward,megfog gyógyulni!-mondta bíztatóan.
-Most szerintem menyjünk vissza Volterrába-mondta Alice.
-Igen,szerintem is. Ez a nap mindenkinek sokkoló volt...-mondta Carlisle.
Bella-t futva vittem vissza Volterrába. Az ő saját szobájába. Óvatosan letettem az ágyára. Odahúztam egy széket az ágyához és ráhajtottam a fejemet az ágyra. Reménykedtem: Bella minnél elöbb meg fog gyógyúlni... Úgy,hogy már nem fenyegeti veszély...
Perceken belül Alice dugta be a fejét az ajtón.
-Hogy van?-kérdezte.
-Foggalmam sincs...-motyogtam és felemeltem a fejemet.
-Edward nyugalom... Rendbe fog jönni Bella erős lány és ráadásul vámpír. Meg fog gyógyulni!-mondta.
-Köszönöm Alice!-mondtam.
-Mit?-kérdezte értetetlenül.
-Hogy akkor is mellettem álltál amikor elviselhetetlen voltam...
-Ugyan Edward!Mindenki melletted volt. Csak nem tudtak mit mondani... nem tudtak megvigasztalni!-mondta.
Elmosolyodtam.
-Olyan régen láttalak már mosolyogni!-mondta és megölelt.
-Most már legalább tudom: Bella biztonságba van... Már csak fel kell ébrednie...
-Felfog!
És ebben csak reménykedni tudtam... Igaz Alice nem látja Bella jövőjét... De én is bízok ebben...
2009. november 26., csütörtök
Sweet Dreams-19.fejezet
(Edward szemszöge)
Alice sikeresen "szerzett" egy kocsit-ami lopott volt... De ahogy Õ mondta ez nagyon gyors és tetszik neki... Engem meg nem túlzottan érdekelt...
-Az ott már Volterra falai-szólt Carlisle és észak felé mutatott. Felemeltem a tekintetemet és még soha nem jártam itt... Szép volt a maga módján...
-Megérkeztünk-jelentette be Carlisle. Sóhajtva kiszálltam a kocsiból,nyugodt voltam... Ha megölnek... akkor eltűnik életemben az összes szenvedés... De ha ez mégis bekövetkezik... a családomnak szerzek fájdalmat... és ez se jobb....
Egy óratorony felé sétáltunk... mindenki megbámult minket... mivel elég meleg volt... mi meg bevültunk öltözve... az se jobb ha leleplezzük magunkat...
Aro már ott vár minket.
-Örülök,hogy már meg is érkeztetek-üdvözölt bennünket-Fáradjatok beljebb.
Egy hosszú sötét sikártoron mentünk keresztül. Beszálltunk egy liftbe... és onnan mentünk,be a tereme. Három szék volt... gondolom ez: Aro,Caius és Marcus-é lehetett...
-Jane... kérlek mutasd meg nekik a szobájukat!-kérte Aro. Jane bólintott.
Jane elõre ment. Intett,hogy menjünk utána,ismét egy folyosón mentünk át. Megéreztem azt az ismerõs illatot... A testem megfeszült,ezt Jane is észrevette és megfordult.
-Ez... volt Bella szobája-mondta és kinyitotta az ajtót. Benéztem de nem mentem be. Elég volt nekem ma a mi házunkban... Szorosan behúnytam a szememet és próbáltam kizavarni a zavaros gondolataimba.
Éreztem,hogy valaki becsukja az ajtót.
-Sajnálom...-szabadkozott Jane. Intettem a fejemmel,hogy nem baj és mentünk tovább.
-Ez lenne a szobátok-mondta és négy ajtóra mutatott.
-Köszönjük-mondta Carlisle.
-Ha végeztetek a kipakolással meg mindennel... Aro majd beszélne veletek.. Ha nem baj...
-Természetesen-folytatta Carlisle és mindenki elvonult a szobájába.
Sokkal furább volt mint a miénk... vagy inkább szokatlan... Ez a szoba tényleg vámpíros volt-nem csoda,hogy õk laknak itt... A szoba inkább fekete volt... ablakok sötétítettek voltak.
A szoba át tanulmányázása után kipakoltam a ruháimat. Nem volt olyan sok mint Alice-nek de nekem ennyi is megteszi... Gyors voltam és miután végeztem kimentem ahoz a teremhez ahol a három szék volt.
Minden tele volt képekkel... Valahol Carlisle is feltűnt.
-Edward... biztos vagy ebben a harcban?-kérdezte Aro,észre se vettem,hogy mellettem van...
-Teljesen...-válaszoltam.
-Rendben Edward...-mondta és megveregette a hátamat.
Később a többiek is megjelentek. Aro egy kissebb beszámolót tartott, Félix és Demetrei folyamatosan próbálják nyomon követni őket...
Vártam már ezt a harcot... Én saját kezüleg akartam megölni David-et... és az összes újszülöttet de természetesen ez lehetetlen... Nekem az is elég,hogyha David-et sikerül elintéznem... aztán már engem is elintézhetnek...
Carlisle gondolkozott azon,hogy felhívja a Denali-klánt de arra jutottunk,hogy ne kockáztassuk őket... Mert ez a mi harcunk...
Demetrei és Félix futott be az ajtón.
-Aro! Közelebb vannak mint hittük!-mondták-már 100 kilométerról érezni lehet őket. Még ma ide érnek... estig-tette még hozzá.
-Akkor nincs más esélyünk... még most elkell indulnunk... Mert a végén túl közel lesznek...-mondta Aro és már intézkedni is kezdett.
Mindenkit-aki még nem volt itt-ide hívatott és elmondta,amit Félix és Demetrei mondott.
-Menjünk!-mondta Aro. Most nem az az Aro volt aki üdvözölt minket. Hanem aki irányítja a harcot.
Ahogy láttam, Emmet is várta már a harcot,vagy legalábbis oldani akarta a feszült hangulatot. Ezt nem tudtam eldönteni,arra meg nem vettem a fáradságot,hogy beleolvassak a gondolataiba.
Amikor kiértünk az óratorony elé szétnéztünk nem lát-e minket senki-bár már kezdett sötétedni-és futni kezdtünk. Percekkel késöbb már tényleg érezni lehetet őket. Vagyis érezni lehetet rajtuk az emberi vér szagot...
-Itt várjunk rájuk... már csak kilométerekre vannak-mondta Aro.
Feszülten néztem mikor bukkannak elő,de még percek elteltével se jelentek meg....
Kezdtem ideges lenni... arra nem is akartam gondolni,hogy Aro becsapna minket... mert nem ilyennek ismertem meg.
-Érzitek?-kérdezte Aro-Rengeteg embert öltek már meg eddig is...
-Igen-mondta Carlisle-A tévében is mondtak erről pár szót... de nem tudnak mit tenni ez ellen... Nekünk kell cselekednünk. Akik próbálnák megölni ezeket a vérszomjas vámpírokat... azok is meghalnak...
-Igen,ez úgy van ahogy mondod.
-Mikor jönnek már?-kérdezte Emmet idegesen.
-Már itt is vannak...-mondta Aro és ahogy kimondta előjöttek az erdő sűrűjéből...
Alice sikeresen "szerzett" egy kocsit-ami lopott volt... De ahogy Õ mondta ez nagyon gyors és tetszik neki... Engem meg nem túlzottan érdekelt...
-Az ott már Volterra falai-szólt Carlisle és észak felé mutatott. Felemeltem a tekintetemet és még soha nem jártam itt... Szép volt a maga módján...
-Megérkeztünk-jelentette be Carlisle. Sóhajtva kiszálltam a kocsiból,nyugodt voltam... Ha megölnek... akkor eltűnik életemben az összes szenvedés... De ha ez mégis bekövetkezik... a családomnak szerzek fájdalmat... és ez se jobb....
Egy óratorony felé sétáltunk... mindenki megbámult minket... mivel elég meleg volt... mi meg bevültunk öltözve... az se jobb ha leleplezzük magunkat...
Aro már ott vár minket.
-Örülök,hogy már meg is érkeztetek-üdvözölt bennünket-Fáradjatok beljebb.
Egy hosszú sötét sikártoron mentünk keresztül. Beszálltunk egy liftbe... és onnan mentünk,be a tereme. Három szék volt... gondolom ez: Aro,Caius és Marcus-é lehetett...
-Jane... kérlek mutasd meg nekik a szobájukat!-kérte Aro. Jane bólintott.
Jane elõre ment. Intett,hogy menjünk utána,ismét egy folyosón mentünk át. Megéreztem azt az ismerõs illatot... A testem megfeszült,ezt Jane is észrevette és megfordult.
-Ez... volt Bella szobája-mondta és kinyitotta az ajtót. Benéztem de nem mentem be. Elég volt nekem ma a mi házunkban... Szorosan behúnytam a szememet és próbáltam kizavarni a zavaros gondolataimba.
Éreztem,hogy valaki becsukja az ajtót.
-Sajnálom...-szabadkozott Jane. Intettem a fejemmel,hogy nem baj és mentünk tovább.
-Ez lenne a szobátok-mondta és négy ajtóra mutatott.
-Köszönjük-mondta Carlisle.
-Ha végeztetek a kipakolással meg mindennel... Aro majd beszélne veletek.. Ha nem baj...
-Természetesen-folytatta Carlisle és mindenki elvonult a szobájába.
Sokkal furább volt mint a miénk... vagy inkább szokatlan... Ez a szoba tényleg vámpíros volt-nem csoda,hogy õk laknak itt... A szoba inkább fekete volt... ablakok sötétítettek voltak.
A szoba át tanulmányázása után kipakoltam a ruháimat. Nem volt olyan sok mint Alice-nek de nekem ennyi is megteszi... Gyors voltam és miután végeztem kimentem ahoz a teremhez ahol a három szék volt.
Minden tele volt képekkel... Valahol Carlisle is feltűnt.
-Edward... biztos vagy ebben a harcban?-kérdezte Aro,észre se vettem,hogy mellettem van...
-Teljesen...-válaszoltam.
-Rendben Edward...-mondta és megveregette a hátamat.
Később a többiek is megjelentek. Aro egy kissebb beszámolót tartott, Félix és Demetrei folyamatosan próbálják nyomon követni őket...
Vártam már ezt a harcot... Én saját kezüleg akartam megölni David-et... és az összes újszülöttet de természetesen ez lehetetlen... Nekem az is elég,hogyha David-et sikerül elintéznem... aztán már engem is elintézhetnek...
Carlisle gondolkozott azon,hogy felhívja a Denali-klánt de arra jutottunk,hogy ne kockáztassuk őket... Mert ez a mi harcunk...
Demetrei és Félix futott be az ajtón.
-Aro! Közelebb vannak mint hittük!-mondták-már 100 kilométerról érezni lehet őket. Még ma ide érnek... estig-tette még hozzá.
-Akkor nincs más esélyünk... még most elkell indulnunk... Mert a végén túl közel lesznek...-mondta Aro és már intézkedni is kezdett.
Mindenkit-aki még nem volt itt-ide hívatott és elmondta,amit Félix és Demetrei mondott.
-Menjünk!-mondta Aro. Most nem az az Aro volt aki üdvözölt minket. Hanem aki irányítja a harcot.
Ahogy láttam, Emmet is várta már a harcot,vagy legalábbis oldani akarta a feszült hangulatot. Ezt nem tudtam eldönteni,arra meg nem vettem a fáradságot,hogy beleolvassak a gondolataiba.
Amikor kiértünk az óratorony elé szétnéztünk nem lát-e minket senki-bár már kezdett sötétedni-és futni kezdtünk. Percekkel késöbb már tényleg érezni lehetet őket. Vagyis érezni lehetet rajtuk az emberi vér szagot...
-Itt várjunk rájuk... már csak kilométerekre vannak-mondta Aro.
Feszülten néztem mikor bukkannak elő,de még percek elteltével se jelentek meg....
Kezdtem ideges lenni... arra nem is akartam gondolni,hogy Aro becsapna minket... mert nem ilyennek ismertem meg.
-Érzitek?-kérdezte Aro-Rengeteg embert öltek már meg eddig is...
-Igen-mondta Carlisle-A tévében is mondtak erről pár szót... de nem tudnak mit tenni ez ellen... Nekünk kell cselekednünk. Akik próbálnák megölni ezeket a vérszomjas vámpírokat... azok is meghalnak...
-Igen,ez úgy van ahogy mondod.
-Mikor jönnek már?-kérdezte Emmet idegesen.
-Már itt is vannak...-mondta Aro és ahogy kimondta előjöttek az erdő sűrűjéből...
Sweet Dreams-18.fejezet
(Alice szemszöge)
Miután Edward sikerült "megnyugtatnom" lementem a nappaliba. Mindenki ott volt...
-Hogy van?-kérdezte Esme.
-Még mindig magát hibáztatja a történtek miatt... Most a szobájában van...-de legalább már ez is haladásnak számít. Eddig még soha nem ment be Bella szobájába legalább ez megtört.
Már éppen a gondolataimba merültem volt amikor egy látomás következett...
Aro-ék ide jönnek... Az egész Voultori... -ebben természetesen nem voltam biztos... A mostani látomásaim bizonytalanok...
-Mit láttál?-jött a kérdés Jazz-től.
-A Voultori jön...
-Mikor?
-Nem tudom.. talán még ma...-mondtam. Azt nem láttam,hogy miért jönnek...
Talán csak megakarnak minket látogatni... Még nem voltak azóta amióta Bella eltünt-én csak ebben reménykedtem.
A nap további részét olvasással töltöttem-mivel hétvége volt iskolába nem kellet menni-de ezt nem nagyon szoktam... Nem szerettem olvasni de valamivel elkellet töltenem az időt. Bár nem nagyon értettem mit olvasok mert máson járt az eszem: A Voultori minek jön ide? Persze lehet csak látoganti vagy nem tudom... De szerintem valami másról van szó...
Edward lehet,meghallotta,hogy jönnek Aro-ék ezért lejött a lépcsőn.
Már hallani lehetett a lépteket: a Voutolri. Akkor meg lehet ezért jött... Már látni is lehetett őket.
Carlisle felállt és az ajtóhoz sétált,üdvözölni Aro-ékat.
-Üdv barátaim!-köszönt nekik.
-Nektek is-mondta Aro,az Ő hangja se olyan volt már mint azelőtt...
Carlisle bevezette őket a házba,leültek a kanapéra.
-Tudom... nem ez a megfelelő alkalom... de mondani akarok valamit...vagy inkább bejelenteni...-mondta Aro és lehajtotta a fejét.
-Szerintem az utobbi időkben annyi...minden ért minket,hogy ez már nem fog semmit se tenni...-mondta Carlisle. A hangja nél-hol elcsuklott.
-David újra támad...-megfagyott a levegő a szobában-Természetesen most nem akarom,hogy harcoljatok... csak gondolom jobb ha tudjátok...
-Aro... ne haragudj de...-mondta Carlisle de Edward közbe vágott.
-Én csatlakozok!-szólalt meg hónap elteltével elöször. Felállt és Aro elé állt.
-Edward... nem kell... nem azért mondtam...
-Nem! Bosszút akarok állni amit Bella-val tett!-morogta és a keze ökölbe szorult.
Odamentem gyorsan hozzá és átöleltem. Lazított a kezén.
-Sajnálom... csak...-motyogta.
-Semmi baj Edward! Nyugalom...-mondtam. Próbáltam magabiztosnak látszani,az kellet volna még ha rajtam is látja a kétségbeesést.
-És... most David-nek nincsen társa... akivel ezt csinálja?Olyan,mint például Miranda volt?-kérdezte Carlisle.
-De van... De nem tudjuk a nevét... egyikünk képessége se hat rá... mármint jövőbe látás vagy ilyesmi... Csak David-et láttuk...-mondta- Alice,te láttál valamit?-kérdezte Aro.
-Nem semmit... csak azt,hogy jöttök... -bólintott.
-Mikor érkeznek körübelül?-kérdezte Carlisle.
-A héten...most körübelül száz újszülött lesz...-folytatta-És... ha úgy döntötök,hogy jöttök... Olaszországba kell jönnötök,Volterrá-ba... Most ott támadnak...
-Aro,azt hiszem mindannyian döntöttünk,ha valaki megy a családból mindnyájan megyünk.
-Köszönöm... -mondta hálával teli hangon.
-Akkor... mi pakolnánk,hogy még ma eltudjunk menni...
-Természetesen!-mondta. Látszott Aro-n,hogy hálás,hogy megyünk... de szerintem ha nemet mondunk se haragudott volna meg.
De hát ennek így kellet lennie... Legalább így részben elterelődnek a gondolataink.
-Jól vagy?-kérdezte Jazz-Zavartak a gondolataid.
-Igen...-mondtam és felvonultam a szobámba pakolni.
Hát igen... A sok ruhának az-az ára: sokat is kell pakolni.
-Alice... szerintem nem költözünk oda... Elég pár darab ruhát is vinned...
-Lehet... de minden napra kell legalább két ruha...-mondtam elgondolkozva-és nem tudom hány napra megyünk...
-Akkor pakolj be több napra...-adta meg magát.
Már nem úgy beszéltünk egymással mint régen... Ez nem az elmúló szerelem miatt volt.. Hanem egy családtag elvesztése miatt... Most szerintem mindenki igaziból: "meghalt".
Behúztam az utolsó bőröndömet is és levittem a nappaliba,mi repülővel megyünk. Aro-ék meg már elindultak.
-A repülő két órán belül indul...-mondta Carlisle-Taxit már hívtam... bármelyik percben itt lehet.
Perceken belül meg is érkezett....
Akkor most irány Olaszország... Volterra... Szembenézni régi és új ellenségeinkkel...
Miután Edward sikerült "megnyugtatnom" lementem a nappaliba. Mindenki ott volt...
-Hogy van?-kérdezte Esme.
-Még mindig magát hibáztatja a történtek miatt... Most a szobájában van...-de legalább már ez is haladásnak számít. Eddig még soha nem ment be Bella szobájába legalább ez megtört.
Már éppen a gondolataimba merültem volt amikor egy látomás következett...
Aro-ék ide jönnek... Az egész Voultori... -ebben természetesen nem voltam biztos... A mostani látomásaim bizonytalanok...
-Mit láttál?-jött a kérdés Jazz-től.
-A Voultori jön...
-Mikor?
-Nem tudom.. talán még ma...-mondtam. Azt nem láttam,hogy miért jönnek...
Talán csak megakarnak minket látogatni... Még nem voltak azóta amióta Bella eltünt-én csak ebben reménykedtem.
A nap további részét olvasással töltöttem-mivel hétvége volt iskolába nem kellet menni-de ezt nem nagyon szoktam... Nem szerettem olvasni de valamivel elkellet töltenem az időt. Bár nem nagyon értettem mit olvasok mert máson járt az eszem: A Voultori minek jön ide? Persze lehet csak látoganti vagy nem tudom... De szerintem valami másról van szó...
Edward lehet,meghallotta,hogy jönnek Aro-ék ezért lejött a lépcsőn.
Már hallani lehetett a lépteket: a Voutolri. Akkor meg lehet ezért jött... Már látni is lehetett őket.
Carlisle felállt és az ajtóhoz sétált,üdvözölni Aro-ékat.
-Üdv barátaim!-köszönt nekik.
-Nektek is-mondta Aro,az Ő hangja se olyan volt már mint azelőtt...
Carlisle bevezette őket a házba,leültek a kanapéra.
-Tudom... nem ez a megfelelő alkalom... de mondani akarok valamit...vagy inkább bejelenteni...-mondta Aro és lehajtotta a fejét.
-Szerintem az utobbi időkben annyi...minden ért minket,hogy ez már nem fog semmit se tenni...-mondta Carlisle. A hangja nél-hol elcsuklott.
-David újra támad...-megfagyott a levegő a szobában-Természetesen most nem akarom,hogy harcoljatok... csak gondolom jobb ha tudjátok...
-Aro... ne haragudj de...-mondta Carlisle de Edward közbe vágott.
-Én csatlakozok!-szólalt meg hónap elteltével elöször. Felállt és Aro elé állt.
-Edward... nem kell... nem azért mondtam...
-Nem! Bosszút akarok állni amit Bella-val tett!-morogta és a keze ökölbe szorult.
Odamentem gyorsan hozzá és átöleltem. Lazított a kezén.
-Sajnálom... csak...-motyogta.
-Semmi baj Edward! Nyugalom...-mondtam. Próbáltam magabiztosnak látszani,az kellet volna még ha rajtam is látja a kétségbeesést.
-És... most David-nek nincsen társa... akivel ezt csinálja?Olyan,mint például Miranda volt?-kérdezte Carlisle.
-De van... De nem tudjuk a nevét... egyikünk képessége se hat rá... mármint jövőbe látás vagy ilyesmi... Csak David-et láttuk...-mondta- Alice,te láttál valamit?-kérdezte Aro.
-Nem semmit... csak azt,hogy jöttök... -bólintott.
-Mikor érkeznek körübelül?-kérdezte Carlisle.
-A héten...most körübelül száz újszülött lesz...-folytatta-És... ha úgy döntötök,hogy jöttök... Olaszországba kell jönnötök,Volterrá-ba... Most ott támadnak...
-Aro,azt hiszem mindannyian döntöttünk,ha valaki megy a családból mindnyájan megyünk.
-Köszönöm... -mondta hálával teli hangon.
-Akkor... mi pakolnánk,hogy még ma eltudjunk menni...
-Természetesen!-mondta. Látszott Aro-n,hogy hálás,hogy megyünk... de szerintem ha nemet mondunk se haragudott volna meg.
De hát ennek így kellet lennie... Legalább így részben elterelődnek a gondolataink.
-Jól vagy?-kérdezte Jazz-Zavartak a gondolataid.
-Igen...-mondtam és felvonultam a szobámba pakolni.
Hát igen... A sok ruhának az-az ára: sokat is kell pakolni.
-Alice... szerintem nem költözünk oda... Elég pár darab ruhát is vinned...
-Lehet... de minden napra kell legalább két ruha...-mondtam elgondolkozva-és nem tudom hány napra megyünk...
-Akkor pakolj be több napra...-adta meg magát.
Már nem úgy beszéltünk egymással mint régen... Ez nem az elmúló szerelem miatt volt.. Hanem egy családtag elvesztése miatt... Most szerintem mindenki igaziból: "meghalt".
Behúztam az utolsó bőröndömet is és levittem a nappaliba,mi repülővel megyünk. Aro-ék meg már elindultak.
-A repülő két órán belül indul...-mondta Carlisle-Taxit már hívtam... bármelyik percben itt lehet.
Perceken belül meg is érkezett....
Akkor most irány Olaszország... Volterra... Szembenézni régi és új ellenségeinkkel...
2009. november 25., szerda
Sweet Dreams-17.fejezet
(Edward szemszöge)
Már hónapok teltek el Bella eltûnése miatt... Azóta meg se szólaltam szinte soha... maximum akkor ha nagyon kellet... Ha olyan kérdés volt amire lehetett bólogatással válaszolni akkor bekellet érniük ezzel...
A Denali-klán már nincs nálunk... Tanya elkezdett rám hajtani... Aminek nem örültem és sikerült kevésbé udvariasan lekoptatni magamról. Ezért elmentek... De néha visszanéznek hozzánk...A Voultori is elment... Már rég nem láttuk őket... Szomorúak voltak.. Még Jane is mint kiderült pont azon a napon békültek ki...
A szobámba ültem és néztem ki a fejemből. Ezzel töltöttem a minden napjaimat. Gondolataimat Alice törte meg.
-Edward légyszives mozdulj ki a szobádból! Már nagyon régóta bent vagy!-mondta Õ is nagyon szomorú volt Bella miatt... Elveszítette legjobb barátnőjét...De én persze a mai napig abban reménykedek: hogy Bella még él.
-Edward... -könyörgött. Felálltam,elhaladtam Alice mellet-szó nélkül,mint mostonában-és lecsattogtam a nappaliba. Mindenki rám emelte a tekintetét. Carlisle és Esme halványan elmosolyodtak.
De mintha észre se vettem volna,bűntudatom volt,hogy így viselkedem velük,pedig gyereküknek tekintenek...
Eldöntöttem elmegyek vadászni... Általában az ablakon át közlekedek,de most kivételesen az ajtón mentem...
Lassan emberi tempóban mentem,mintha már az erőm is elfogyott volna. Mereven néztem elõre. Az iskolában se szólaltam meg... A suli ugyanaz... mindenki Edward Cullen-t nézi,hogy zuhan teljesen magában. Már a tanárok se feleltetnek,azt gondoltál majd könnyen túlteszem magamat ezen az egészen...
A vadászat során egy szerencsétlen szarvast alig sikerült elkapnom de végül sikerült... Gyorsan kiszívtam az utolsó cseppig a vérét,legalább Õ ne szenvedjen...
Visszafele már szaladtam,az ajtó előtt lassítottam és benyitottam. Már vonultam volna fel a lépcsõn amikor Alice megállított,kiakartam kerülni de nem sikerült.
-Nem mész fel!-nem válaszoltam-Nem tudom mikor tudlak megint lehozni onnan szóval most itt maradsz-sóhajtottam hátat fordítottam Alice-nek már leültem volna amikor megszólalt.
-Nem hallod a gondolataimat...?-kérdezte,megráztam a fejemet- Kikapcsoltad a képességedet?-kérdezte tovább... elég egy szánalmas szintre süllyedtem ezzel a bólogatással... de nem tudok mit csinálni...
-Edward kérlek...-na jó nem érdekel,leültem és megint azt csináltam amihez a legjobban értek: nézek ki a fejembõl. Emmet leült mellém és bekapcsolta a tévét kapcsolgatta egy darabig amíg meg nem állította a fociig...
Néha magában szitkozodott de most nevetni se volt kedvem,pedig néha olyanokat vágott a fejükhöz... Lehet éppen ezért csinálta...hogy boldognak lássanak... vagy egy kis mosolyt...
Meguntam az itt ülést a nappaliban... Szerencsére Alice nem állt elém,ezért "nyugodtan" tudtam felmenni a lépcsőn.
Bella szobája mellett szenved. Lassú léptekkel bementem a szobába és leültem Edward mellé. Nem nézett rám. Átöleltem a vállát, a fejét a vállamnak döntötte.mindig elhaladtam... Részben ezért jártam az ablakon keresztül.
De most erőt vettem magamon,megálltam a szobája elött kezemet a kilincsre tettem. Benyitottam,megcsapott az az imádni való illat amit ezer közül is felismernék...
A szoba nem változott... természetesen semmihez se nyúltuk... Bár én hónapok elteltével is csak most jártam itt... És más se volt itt... vagyis nem tudtam róla.
A gardrobjához léptem az ajtaja nyitva volt. Most mégjobban éreztem azt a kábító illatot,mélyen beszívtam és felidéztem azt az időt amikor Vele voltam... De aztán ez a pár hónappal ezelötti dolog jött elő a fejembe és inkább becsuktam az ajtaját.
Kezemet az ajtón hagytam és próbáltam összeszedni magamat. Megfordultam háttal a gardrobnak neki dőltem és szépen lassan lecsúsztam addig míg nem voltam ülő helyzetbe.
Beletúrtam a hajamba és a kezemmel támasztottam meg a fejemet. Mereven néztem előre... úgy nézhettem ki mint aki már napok óta nem aludt... Persze ez igaz... csak nem az én részemről...
(Alice szemszöge)
Edward felvonult az emeletre,nem néztem de hallottam,nem hallottam az ajtójának a csapódását ezért már terveztem,hogy utána megyek,már mentem is volna de Jazz megállított.
-Nem kéne utána menned... -de mintha meg se hallottam volna,felmentem az emeletre.
Elhaladtam Bella szobája mellet és Edward bent volt megálltam ott és néztem mit csinál.
A gardrób nyitva volt szétnézett és be is csukta. Végül lerogyott a földre és mereven nézett előre.
Nem bírtam tovább nézni azt,hogy szenved.
-Edward... Kérlek ne hagyd el magad... A családnak szüksége van rád-az utolsó szavakat már csak suttogtam.
Az ajtóban megláttam majdnem az egész családot,Edward nem vette észre őket,és ez így jobb is.
Intettem a fejemmel,hogy menjenek le,nem mert leakartam küldeni őket....
A nap további részét Edward-dal töltöttem ebben a szobában. Nem voltam türelmetlen,örültem,hogy Edward legalább most már megtűr maga mellet valakit... Azóta,amióta az-az eset megtörtént...
Már hónapok teltek el Bella eltûnése miatt... Azóta meg se szólaltam szinte soha... maximum akkor ha nagyon kellet... Ha olyan kérdés volt amire lehetett bólogatással válaszolni akkor bekellet érniük ezzel...
A Denali-klán már nincs nálunk... Tanya elkezdett rám hajtani... Aminek nem örültem és sikerült kevésbé udvariasan lekoptatni magamról. Ezért elmentek... De néha visszanéznek hozzánk...A Voultori is elment... Már rég nem láttuk őket... Szomorúak voltak.. Még Jane is mint kiderült pont azon a napon békültek ki...
A szobámba ültem és néztem ki a fejemből. Ezzel töltöttem a minden napjaimat. Gondolataimat Alice törte meg.
-Edward légyszives mozdulj ki a szobádból! Már nagyon régóta bent vagy!-mondta Õ is nagyon szomorú volt Bella miatt... Elveszítette legjobb barátnőjét...De én persze a mai napig abban reménykedek: hogy Bella még él.
-Edward... -könyörgött. Felálltam,elhaladtam Alice mellet-szó nélkül,mint mostonában-és lecsattogtam a nappaliba. Mindenki rám emelte a tekintetét. Carlisle és Esme halványan elmosolyodtak.
De mintha észre se vettem volna,bűntudatom volt,hogy így viselkedem velük,pedig gyereküknek tekintenek...
Eldöntöttem elmegyek vadászni... Általában az ablakon át közlekedek,de most kivételesen az ajtón mentem...
Lassan emberi tempóban mentem,mintha már az erőm is elfogyott volna. Mereven néztem elõre. Az iskolában se szólaltam meg... A suli ugyanaz... mindenki Edward Cullen-t nézi,hogy zuhan teljesen magában. Már a tanárok se feleltetnek,azt gondoltál majd könnyen túlteszem magamat ezen az egészen...
A vadászat során egy szerencsétlen szarvast alig sikerült elkapnom de végül sikerült... Gyorsan kiszívtam az utolsó cseppig a vérét,legalább Õ ne szenvedjen...
Visszafele már szaladtam,az ajtó előtt lassítottam és benyitottam. Már vonultam volna fel a lépcsõn amikor Alice megállított,kiakartam kerülni de nem sikerült.
-Nem mész fel!-nem válaszoltam-Nem tudom mikor tudlak megint lehozni onnan szóval most itt maradsz-sóhajtottam hátat fordítottam Alice-nek már leültem volna amikor megszólalt.
-Nem hallod a gondolataimat...?-kérdezte,megráztam a fejemet- Kikapcsoltad a képességedet?-kérdezte tovább... elég egy szánalmas szintre süllyedtem ezzel a bólogatással... de nem tudok mit csinálni...
-Edward kérlek...-na jó nem érdekel,leültem és megint azt csináltam amihez a legjobban értek: nézek ki a fejembõl. Emmet leült mellém és bekapcsolta a tévét kapcsolgatta egy darabig amíg meg nem állította a fociig...
Néha magában szitkozodott de most nevetni se volt kedvem,pedig néha olyanokat vágott a fejükhöz... Lehet éppen ezért csinálta...hogy boldognak lássanak... vagy egy kis mosolyt...
Meguntam az itt ülést a nappaliban... Szerencsére Alice nem állt elém,ezért "nyugodtan" tudtam felmenni a lépcsőn.
Bella szobája mellett szenved. Lassú léptekkel bementem a szobába és leültem Edward mellé. Nem nézett rám. Átöleltem a vállát, a fejét a vállamnak döntötte.mindig elhaladtam... Részben ezért jártam az ablakon keresztül.
De most erőt vettem magamon,megálltam a szobája elött kezemet a kilincsre tettem. Benyitottam,megcsapott az az imádni való illat amit ezer közül is felismernék...
A szoba nem változott... természetesen semmihez se nyúltuk... Bár én hónapok elteltével is csak most jártam itt... És más se volt itt... vagyis nem tudtam róla.
A gardrobjához léptem az ajtaja nyitva volt. Most mégjobban éreztem azt a kábító illatot,mélyen beszívtam és felidéztem azt az időt amikor Vele voltam... De aztán ez a pár hónappal ezelötti dolog jött elő a fejembe és inkább becsuktam az ajtaját.
Kezemet az ajtón hagytam és próbáltam összeszedni magamat. Megfordultam háttal a gardrobnak neki dőltem és szépen lassan lecsúsztam addig míg nem voltam ülő helyzetbe.
Beletúrtam a hajamba és a kezemmel támasztottam meg a fejemet. Mereven néztem előre... úgy nézhettem ki mint aki már napok óta nem aludt... Persze ez igaz... csak nem az én részemről...
(Alice szemszöge)
Edward felvonult az emeletre,nem néztem de hallottam,nem hallottam az ajtójának a csapódását ezért már terveztem,hogy utána megyek,már mentem is volna de Jazz megállított.
-Nem kéne utána menned... -de mintha meg se hallottam volna,felmentem az emeletre.
Elhaladtam Bella szobája mellet és Edward bent volt megálltam ott és néztem mit csinál.
A gardrób nyitva volt szétnézett és be is csukta. Végül lerogyott a földre és mereven nézett előre.
Nem bírtam tovább nézni azt,hogy szenved.
-Edward... Kérlek ne hagyd el magad... A családnak szüksége van rád-az utolsó szavakat már csak suttogtam.
Az ajtóban megláttam majdnem az egész családot,Edward nem vette észre őket,és ez így jobb is.
Intettem a fejemmel,hogy menjenek le,nem mert leakartam küldeni őket....
A nap további részét Edward-dal töltöttem ebben a szobában. Nem voltam türelmetlen,örültem,hogy Edward legalább most már megtűr maga mellet valakit... Azóta,amióta az-az eset megtörtént...
2009. november 24., kedd
Sweet Dreams-16.fejezet
Bocsi,előre is ha van benne helyesírási hiba... De siettem a frissel... ;/ De azért jó olvasást ;D
(Bella szemszöge)
Valahogy rossz érzésem volt... De nem tudtam eltalálni mi volna az oka... Nyugodtabb voltam mert Edward megígérte nekem,hogy nem kockáztatja az életét miattam...
Kis idõ után utolértük a többieket már ők is ott álltak. Nem láttam rajtuk feszültésget... persze Emmet élvezi,hogy harcolnia a kell...A többiek meg nyugodtak tünnek.
-Mikor érkeznek?-kérdeztem feszülten.
-Pár percen belül-válaszolt Alice és az erdő felé mutatott,akkor onnan jönnek... Feszülten kezdtem fixirozni azt a helyet ahova Alice mutatott.
És akkor megjelentek... rengetegen voltak.
Elöl két vámpír volt.. egy nõ és egy férfi. Gondolom David és Miranda. Gúnyos vigyor volt az arcán. Éreztem,hogy Edward mgefeszül mellettem. Én csak farkasszemet néztem velük. Elkaptam David pillantását aki csak gúnyosan elmosolyodott...
Carlisle és Aro állt legelöl.
A két vezetõ egy méterrel megállt elöttük. Az újszülöttek meg mögöttük. Szemük vérvörösek voltak... Ilyet még soha életembe nem láttam... Hány embert ölhettek... Hány embert akiknek családuk... talán gyerekük és barátaik voltak...
-A Voultori,Cullen-ék és a Denali klán... Hallotunk már rólatok... Ugye látjátok mennyien vagyunk...Új szülöttek... Sajnálattal közlöm ezért embereket kell ölnünk... Ezt Cullen-ék és A Denali-ék miatt mondom...
Tudjátok,csak azért jöttünk ide mert megéreztük az idegen vámpír illatot... És erre jöttünk hátha csatlakoznátok hozzánk-mondta de a gúnyos vigyor nem fagyott le az arcáról.
-Nem nem csatlakozunk... De nem engedhetjük,hogy ezt tegyétek-magyarázta Aro.
-Miért is ne?-kérdezte vigyorogva.
-Egy dolog,hogy valaki embereken él.. És egy másik,hogy milyen mennyiséggel öltök-folytatta.
-Hát erre nem tudok mit válaszolni... Harcoljunk...-mondta-Ha mi nyerünk csatlakoztok hozzánk mindannyian,persze akik életbe maradnak-nevetett-De ha ti... akkor végülis mindegy mert úgy is megölnétek minket...
-Nincs más választásunk.. szóval mindenképpen belekell mennünk-mondta Carlisle.
-Rendben,akkor kezdjük.
Felsorakoztunk,a Votulri-köztük én is-volt elõl. Edward nem akarta,de muszály volt már a képességem miatt is. És a harc elkezdödött. Az összes újszülött egyszerre támadt Jane-el elkezdtünk használni a képességünket de egyszerre csak párat lehetett elintázni és azt még el is kellet égetni õket.
-Bírod?-kérdeztem Jane-t.
-Igen-ez a szó volt a legnormálisabb amit életembe hallottam tõle. Semmi düh... harag.. utálatosság.
-Figyelj Jane... Én.. sajnálom,hogy bunkó voltam veled...
-Én sajnálom.. Ellenséges voltam veled.. Pedig rendes vagy...
-Akkor ne legyen több harc többet oké?
-Benne vagyok,most megölelnélek de most nem tudlak...-elmosolyodtam.
-Örülök,hogy kibékültünk-mondtam.Jobbra néztem és megláttam Emmet-et akit rengeteg vámpír vett körül.
-Menyj csak!-mondta.
-Biztos?-kérdeztem.Bólintott. Gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam használtam a képességemet és arréb löktem többet is,hogy segíteni tudjak Em-nek.
A képességemmel sikerült õket fájdalommal elborítani és a földre kényszerültek. Gyorsan kaptam magamat,széttéptem õket és elégettem testüket.
Emmet csak ámúlva nézett rám.
-Aha... mostmár elhiszem,hogy a Voutori-nál éltél.. harcoltál..-erre csak elmosolyodtam-De a visszavágó azértmág ér nem?
-Persze,hogy ér-vigyorogtam,körbenéztem de már nem volt olyan sok vámpír,körübelül ötven... Azzal remélem már tudunk végezni...
Minden rendben ment... egy bizonyos ideig.
Valaki elkapta akaromat és szorosan hátra szorította,kezét a számra.
-Ha megszólasz...vagy valami kis hangot is kiadsz... Cullen-éknek vége...-megdermedtem, ha akartam volna se tudtam volna egy hangot se kiadni. Láttam Edward-ot aki harcol... Ha tudom,hogy ez a szörnyeteg,David igazat mond akkor feláldozom magamat,öljön meg,csnáljon velem amit akar csak Õt ne bántsa és senkit a Cullen családból.
Hirtelen minden elsötétült elõttem... Mint amikor egy ember elájul.
(Edward szemszöge)
És végeztem az utolsó vámpírral is. Miranda-t sikeresen elintéztem.. De David lelépett.... Összegyült a család a tûz körül. De valaki hiányzott többször körbenéztem és nem láttam Bella-t.
-Mi az Edward?-kérdezte Carlisle.
-Bella!
-Mi van Bella-val?Hu öcsi ha láttad volna mennyi vámpírt levert... bekell vallanom,nem sok esélyem van ellene... De természetesen meg próbálom-mondta Emmet.
-Hol van Bella?-kérdeztem mintha meg se hallottam volna mit mond Emmet.
-Nyugi öcsi biztosan itt van a...-mondta Em és lehervadt az eddigi vigyor az arcáról.
-Nem hiszem el!-kiaáltam. Tudtam nem kellet volna harcolni engedni!-Meg kell keresnünk!-mondtam és mélyen beszippantottam a levegõt valami nyom miatt... De semmi.. semmi illat... vagy ruhadarab... De egy nyavadt fuvallat se...
-Edward nem érzek semmit...-mondta Alice. Mindennek vége... Akit életemben a legjobban szerette
(Bella szemszöge)
Valahogy rossz érzésem volt... De nem tudtam eltalálni mi volna az oka... Nyugodtabb voltam mert Edward megígérte nekem,hogy nem kockáztatja az életét miattam...
Kis idõ után utolértük a többieket már ők is ott álltak. Nem láttam rajtuk feszültésget... persze Emmet élvezi,hogy harcolnia a kell...A többiek meg nyugodtak tünnek.
-Mikor érkeznek?-kérdeztem feszülten.
-Pár percen belül-válaszolt Alice és az erdő felé mutatott,akkor onnan jönnek... Feszülten kezdtem fixirozni azt a helyet ahova Alice mutatott.
És akkor megjelentek... rengetegen voltak.
Elöl két vámpír volt.. egy nõ és egy férfi. Gondolom David és Miranda. Gúnyos vigyor volt az arcán. Éreztem,hogy Edward mgefeszül mellettem. Én csak farkasszemet néztem velük. Elkaptam David pillantását aki csak gúnyosan elmosolyodott...
Carlisle és Aro állt legelöl.
A két vezetõ egy méterrel megállt elöttük. Az újszülöttek meg mögöttük. Szemük vérvörösek voltak... Ilyet még soha életembe nem láttam... Hány embert ölhettek... Hány embert akiknek családuk... talán gyerekük és barátaik voltak...
-A Voultori,Cullen-ék és a Denali klán... Hallotunk már rólatok... Ugye látjátok mennyien vagyunk...Új szülöttek... Sajnálattal közlöm ezért embereket kell ölnünk... Ezt Cullen-ék és A Denali-ék miatt mondom...
Tudjátok,csak azért jöttünk ide mert megéreztük az idegen vámpír illatot... És erre jöttünk hátha csatlakoznátok hozzánk-mondta de a gúnyos vigyor nem fagyott le az arcáról.
-Nem nem csatlakozunk... De nem engedhetjük,hogy ezt tegyétek-magyarázta Aro.
-Miért is ne?-kérdezte vigyorogva.
-Egy dolog,hogy valaki embereken él.. És egy másik,hogy milyen mennyiséggel öltök-folytatta.
-Hát erre nem tudok mit válaszolni... Harcoljunk...-mondta-Ha mi nyerünk csatlakoztok hozzánk mindannyian,persze akik életbe maradnak-nevetett-De ha ti... akkor végülis mindegy mert úgy is megölnétek minket...
-Nincs más választásunk.. szóval mindenképpen belekell mennünk-mondta Carlisle.
-Rendben,akkor kezdjük.
Felsorakoztunk,a Votulri-köztük én is-volt elõl. Edward nem akarta,de muszály volt már a képességem miatt is. És a harc elkezdödött. Az összes újszülött egyszerre támadt Jane-el elkezdtünk használni a képességünket de egyszerre csak párat lehetett elintázni és azt még el is kellet égetni õket.
-Bírod?-kérdeztem Jane-t.
-Igen-ez a szó volt a legnormálisabb amit életembe hallottam tõle. Semmi düh... harag.. utálatosság.
-Figyelj Jane... Én.. sajnálom,hogy bunkó voltam veled...
-Én sajnálom.. Ellenséges voltam veled.. Pedig rendes vagy...
-Akkor ne legyen több harc többet oké?
-Benne vagyok,most megölelnélek de most nem tudlak...-elmosolyodtam.
-Örülök,hogy kibékültünk-mondtam.Jobbra néztem és megláttam Emmet-et akit rengeteg vámpír vett körül.
-Menyj csak!-mondta.
-Biztos?-kérdeztem.Bólintott. Gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam használtam a képességemet és arréb löktem többet is,hogy segíteni tudjak Em-nek.
A képességemmel sikerült õket fájdalommal elborítani és a földre kényszerültek. Gyorsan kaptam magamat,széttéptem õket és elégettem testüket.
Emmet csak ámúlva nézett rám.
-Aha... mostmár elhiszem,hogy a Voutori-nál éltél.. harcoltál..-erre csak elmosolyodtam-De a visszavágó azértmág ér nem?
-Persze,hogy ér-vigyorogtam,körbenéztem de már nem volt olyan sok vámpír,körübelül ötven... Azzal remélem már tudunk végezni...
Minden rendben ment... egy bizonyos ideig.
Valaki elkapta akaromat és szorosan hátra szorította,kezét a számra.
-Ha megszólasz...vagy valami kis hangot is kiadsz... Cullen-éknek vége...-megdermedtem, ha akartam volna se tudtam volna egy hangot se kiadni. Láttam Edward-ot aki harcol... Ha tudom,hogy ez a szörnyeteg,David igazat mond akkor feláldozom magamat,öljön meg,csnáljon velem amit akar csak Õt ne bántsa és senkit a Cullen családból.
Hirtelen minden elsötétült elõttem... Mint amikor egy ember elájul.
(Edward szemszöge)
És végeztem az utolsó vámpírral is. Miranda-t sikeresen elintéztem.. De David lelépett.... Összegyült a család a tûz körül. De valaki hiányzott többször körbenéztem és nem láttam Bella-t.
-Mi az Edward?-kérdezte Carlisle.
-Bella!
-Mi van Bella-val?Hu öcsi ha láttad volna mennyi vámpírt levert... bekell vallanom,nem sok esélyem van ellene... De természetesen meg próbálom-mondta Emmet.
-Hol van Bella?-kérdeztem mintha meg se hallottam volna mit mond Emmet.
-Nyugi öcsi biztosan itt van a...-mondta Em és lehervadt az eddigi vigyor az arcáról.
-Nem hiszem el!-kiaáltam. Tudtam nem kellet volna harcolni engedni!-Meg kell keresnünk!-mondtam és mélyen beszippantottam a levegõt valami nyom miatt... De semmi.. semmi illat... vagy ruhadarab... De egy nyavadt fuvallat se...
-Edward nem érzek semmit...-mondta Alice. Mindennek vége... Akit életemben a legjobban szerette
2009. november 23., hétfő
Sweet Dreams-15.fejezet
(Bella szemszöge)
-Kezdhetjük?-kérdezte Aro. Mindenki bólintott- Ki kezdi?
-Majd én-mondtam. Már indultam is volna de Edward megfogta a kezemet-Megismétlem még egyszer: Nem lesz semmi baj!-vigyorogtam rá-Demetrei!-szóltam neki. Amikor a Voultoris harcok voltak akkor is vele edzettem.
-Reméltem,hogy velem kezdesz ki-rávigyorogtam.
-Bellla! Úgy ahogy gyakorolni szoktuk! Minden képességet használhatsz és bármit bevethetsz-mondta Aro. Na igen mintha nem tudnám,annyit gyakoroltunk mindig...
-Kezdhetjük?-kérdeztem.
-Persze-mondta-Sokat gyakoroltam!-bizonygatta. Nem válaszoltam csak koncentráltam.
Emmet és Jasper megint fogadtak... Em Demetrei-re Jazz rám,majd meglátjuk mit alakítunk...
-Gyerünk!-szólt Aro. Most a gonolat olvasó képességemet kikapcsoltam.
Demetrei a hátulról akart támadni de megelőztem. Megfogtam a karját és egyenesen a földre repítettem de nem engedtem el.
-Még gyakorolj-vigyorogtam rá.
-Kinek van képessége?
-Nekem,de most egyet se használtam...-mondtam és nem is hazudtam-valakinek veszíteni is kell... Úgy mint Emmet-nek-vihogtam.
-Jól van... most nem jönnek be a képességeim-morogta.
-Milyen képesség?
-Amiben én nyerek a fogadásokba-vigyorgott-Amúgy meg lehet cska azért nyertél mert már Demetrei-t már kiismerted... Engem tuti nem győznél le...
-Megpróbáljuk?-kérdeztem.
-Naná-vigyorgott.
-Na erre kíváncsi leszek-mondta Jasper és érdeklődve nézett minkett.
Emmet kajánul vigyorgott és elkezdett cselezgetni mintha focizna. Nem tudom mit ugrál össze-vissza.
-Na mi van Bella nem mersz támadni?-kérdezte és megállt. Na ezt vártam...
Amilyen gyorsan csak tudtam odaszaladtam,úgy mint Demetrei-nél megfogtam a kezét és olyan erősen ahogy csak tudtam földhöz vágtam.
-Nem vagyok jó ellenfél neked-mondtam és megpaskoltam a feje búbját.
-De ez még nem is volt harc...-morogta.
-Ez gyakorlás a harc az-az amikor a képességemet is használom rajtad... De nem akarom.
-Most miért ne?-kérdezte.
-Már elmondtam egy párszor,hogy nagyon fájdalmas! Láttad Edward-ot,hogy szenvedett!-mondta és az említett felé intettem.
-Vállalom a kockázatot.
-Emmet kérlek...-mondtam és hátat fordítottam neki. Alice nevetett,Edward már kevésbé. Nem dühött láttam benne... inkább féltést és aggódást.
Odamentem mellé és átöleltem.
-Miért teszed ezt velem?-morogta a hajamba.
-Sajnálom... De láttad! Emmet simán kinyúlt!-mondtam és felé intettem.
-Hallani még hallok!-szólt oda Emmet. De mintha Edward meg se hallotta volna.
-Igen de az újszülöttek sokkal erősebbek!-mondta.
-Képzett vagyok!-akadékoskodtam.
-Inkább makacs...-motyogta. Elmosolyodtam-Nem lesz semmi baj...-mondtam ma már nem tudom hanyadjára.
-Én csak féltelek...
-Tudom,de teljesen fölösleges...-mondtam és megfogtam a kezét. Bevezettem a házba és leültem az egyik kanapéra. Ő még állt és nézett engem de lehúztam ezért kénytelen volt leülni.
-Bella majd még visszavágó!-mondta Emmet és leült mellém-Tudod most nem voltam formában...
-Aha... Igen... Amúgy jó benne vagyok-vigyorogtam rá-Jó érzés a győzelem.
-Nem fogsz többet győzni! Azt garantálom!
-Emmet... Azért vald be én voltam a Voultori katonái között... én harcoltam... képzettebb vagyok-vigyorogtam.
-Aha és én ezt még most is alig akarom elhinni...-mondta Edward. Ránéztem láttam rajta,hogy aggódik és jobban mint én azt gondoltam...-Olyan törékeny vagy...-mondta. Elmosolyodtam.
-Nem hiszem el,hogy tutsz aggódni! Túlzásba viszed....-mondtam és mélyen a szemébe néztem.
-Csak féltelek...
-Na jó szerintem ezt nekem nem kell végig néznem...-vihogott Emmet.
Megláttam Tanya-t az ajtóban megint ellenségesen méregetett. Tanya a gondolatait is takarta... szóval nem mentem semmire. Nem tudtam eltalálni mi a baja velem.. Hiszen nem is ismerem... Visszanéztem inkább Edward-ra aki engem méregedett...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-mondtam mintha mi sem történt volna.
-Nem tutsz átverni-mosolygott. Visszanéztem ahol eddig Tanya állt. De már nem volt ott.
-Tanya-nak mi a baja velem?-kérdeztem és padlót kezdtem el fixírózni.
-Tudod... Ő többet érez irántam a barátságnál... És szerintem féltékeny...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Megfogta az államat és gyengéden maga felé fordította,hogy beletudjak nézni a szemébe.
-Miért mit gondoltál?
-Nem tudom... De ellenségesen méregetett engem... és... olyan fura... vagyis...-nem bírtam megfogalmazni a mondatot rendesen. Féloldalasan elmosolyodott.
Homlokunkat összeérintettük már a csóknál jártunk amikor Alice ilyedten jött le a lépcsőn.
-Elöbb fognak támadni!-mondta és gyorsan szét pattantunk Edward-dal. Az egész család lejött.
-Mikor fognak pontosan támadni?-kérdezte Carlisle.
-Még ma!-mondta. És megfagyott a levegő.
-De ez így nem jó! Nem is tudtunk gyakorolni!-mondtam és felálltam.
-Tudom...de harcolnunk kell!
-Ki van zárva!-mondtam.
-Miért?-kérdezte Emmet-Kell a búnyó-mondta kaján vigyorral az arcán.
-Ez nem vicces Emmet!-emeltem fel a hangomat-Harcoltatok már egyáltalán? Jasperen kivül?-nem válaszoltak-Erről beszélek! Nektek ez életveszélyes! Nem tudjátok,hogy milyen ravaszak erősek és erőszakosak!
-Igazad van Bella-mondta Aro-Nem kérhetjük,hogy az életeteket kockáztasátok.
-De mi ezt magunk vállaljuk-mondta Carlisle-Már átbeszéltük a dolgokat.
-Biztosak vagytok benne?-kérdezte Aro.
-Igen-mondták egyszerre.
-Akkor... nincs más választásunk mennünk kell,egy órán belül megérkeznek...-közvetített Alice.
Én és Edward megvártuk,hogy elmenjenek és kettesben maradjunk.
-Megígéred,hogy nem kockáztatod az életedet csakis értem?-kérdeztem. Nem válaszolt-Kérlek...-könyörögtem.
-Rendben-sóhajtott.
-Köszönöm-suttogtam. Megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.
-Menyjünk-mondta és kimentünk a házból és szembe nézni talán halálos ellenségeinkkel...
-Kezdhetjük?-kérdezte Aro. Mindenki bólintott- Ki kezdi?
-Majd én-mondtam. Már indultam is volna de Edward megfogta a kezemet-Megismétlem még egyszer: Nem lesz semmi baj!-vigyorogtam rá-Demetrei!-szóltam neki. Amikor a Voultoris harcok voltak akkor is vele edzettem.
-Reméltem,hogy velem kezdesz ki-rávigyorogtam.
-Bellla! Úgy ahogy gyakorolni szoktuk! Minden képességet használhatsz és bármit bevethetsz-mondta Aro. Na igen mintha nem tudnám,annyit gyakoroltunk mindig...
-Kezdhetjük?-kérdeztem.
-Persze-mondta-Sokat gyakoroltam!-bizonygatta. Nem válaszoltam csak koncentráltam.
Emmet és Jasper megint fogadtak... Em Demetrei-re Jazz rám,majd meglátjuk mit alakítunk...
-Gyerünk!-szólt Aro. Most a gonolat olvasó képességemet kikapcsoltam.
Demetrei a hátulról akart támadni de megelőztem. Megfogtam a karját és egyenesen a földre repítettem de nem engedtem el.
-Még gyakorolj-vigyorogtam rá.
-Kinek van képessége?
-Nekem,de most egyet se használtam...-mondtam és nem is hazudtam-valakinek veszíteni is kell... Úgy mint Emmet-nek-vihogtam.
-Jól van... most nem jönnek be a képességeim-morogta.
-Milyen képesség?
-Amiben én nyerek a fogadásokba-vigyorgott-Amúgy meg lehet cska azért nyertél mert már Demetrei-t már kiismerted... Engem tuti nem győznél le...
-Megpróbáljuk?-kérdeztem.
-Naná-vigyorgott.
-Na erre kíváncsi leszek-mondta Jasper és érdeklődve nézett minkett.
Emmet kajánul vigyorgott és elkezdett cselezgetni mintha focizna. Nem tudom mit ugrál össze-vissza.
-Na mi van Bella nem mersz támadni?-kérdezte és megállt. Na ezt vártam...
Amilyen gyorsan csak tudtam odaszaladtam,úgy mint Demetrei-nél megfogtam a kezét és olyan erősen ahogy csak tudtam földhöz vágtam.
-Nem vagyok jó ellenfél neked-mondtam és megpaskoltam a feje búbját.
-De ez még nem is volt harc...-morogta.
-Ez gyakorlás a harc az-az amikor a képességemet is használom rajtad... De nem akarom.
-Most miért ne?-kérdezte.
-Már elmondtam egy párszor,hogy nagyon fájdalmas! Láttad Edward-ot,hogy szenvedett!-mondta és az említett felé intettem.
-Vállalom a kockázatot.
-Emmet kérlek...-mondtam és hátat fordítottam neki. Alice nevetett,Edward már kevésbé. Nem dühött láttam benne... inkább féltést és aggódást.
Odamentem mellé és átöleltem.
-Miért teszed ezt velem?-morogta a hajamba.
-Sajnálom... De láttad! Emmet simán kinyúlt!-mondtam és felé intettem.
-Hallani még hallok!-szólt oda Emmet. De mintha Edward meg se hallotta volna.
-Igen de az újszülöttek sokkal erősebbek!-mondta.
-Képzett vagyok!-akadékoskodtam.
-Inkább makacs...-motyogta. Elmosolyodtam-Nem lesz semmi baj...-mondtam ma már nem tudom hanyadjára.
-Én csak féltelek...
-Tudom,de teljesen fölösleges...-mondtam és megfogtam a kezét. Bevezettem a házba és leültem az egyik kanapéra. Ő még állt és nézett engem de lehúztam ezért kénytelen volt leülni.
-Bella majd még visszavágó!-mondta Emmet és leült mellém-Tudod most nem voltam formában...
-Aha... Igen... Amúgy jó benne vagyok-vigyorogtam rá-Jó érzés a győzelem.
-Nem fogsz többet győzni! Azt garantálom!
-Emmet... Azért vald be én voltam a Voultori katonái között... én harcoltam... képzettebb vagyok-vigyorogtam.
-Aha és én ezt még most is alig akarom elhinni...-mondta Edward. Ránéztem láttam rajta,hogy aggódik és jobban mint én azt gondoltam...-Olyan törékeny vagy...-mondta. Elmosolyodtam.
-Nem hiszem el,hogy tutsz aggódni! Túlzásba viszed....-mondtam és mélyen a szemébe néztem.
-Csak féltelek...
-Na jó szerintem ezt nekem nem kell végig néznem...-vihogott Emmet.
Megláttam Tanya-t az ajtóban megint ellenségesen méregetett. Tanya a gondolatait is takarta... szóval nem mentem semmire. Nem tudtam eltalálni mi a baja velem.. Hiszen nem is ismerem... Visszanéztem inkább Edward-ra aki engem méregedett...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-mondtam mintha mi sem történt volna.
-Nem tutsz átverni-mosolygott. Visszanéztem ahol eddig Tanya állt. De már nem volt ott.
-Tanya-nak mi a baja velem?-kérdeztem és padlót kezdtem el fixírózni.
-Tudod... Ő többet érez irántam a barátságnál... És szerintem féltékeny...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Megfogta az államat és gyengéden maga felé fordította,hogy beletudjak nézni a szemébe.
-Miért mit gondoltál?
-Nem tudom... De ellenségesen méregetett engem... és... olyan fura... vagyis...-nem bírtam megfogalmazni a mondatot rendesen. Féloldalasan elmosolyodott.
Homlokunkat összeérintettük már a csóknál jártunk amikor Alice ilyedten jött le a lépcsőn.
-Elöbb fognak támadni!-mondta és gyorsan szét pattantunk Edward-dal. Az egész család lejött.
-Mikor fognak pontosan támadni?-kérdezte Carlisle.
-Még ma!-mondta. És megfagyott a levegő.
-De ez így nem jó! Nem is tudtunk gyakorolni!-mondtam és felálltam.
-Tudom...de harcolnunk kell!
-Ki van zárva!-mondtam.
-Miért?-kérdezte Emmet-Kell a búnyó-mondta kaján vigyorral az arcán.
-Ez nem vicces Emmet!-emeltem fel a hangomat-Harcoltatok már egyáltalán? Jasperen kivül?-nem válaszoltak-Erről beszélek! Nektek ez életveszélyes! Nem tudjátok,hogy milyen ravaszak erősek és erőszakosak!
-Igazad van Bella-mondta Aro-Nem kérhetjük,hogy az életeteket kockáztasátok.
-De mi ezt magunk vállaljuk-mondta Carlisle-Már átbeszéltük a dolgokat.
-Biztosak vagytok benne?-kérdezte Aro.
-Igen-mondták egyszerre.
-Akkor... nincs más választásunk mennünk kell,egy órán belül megérkeznek...-közvetített Alice.
Én és Edward megvártuk,hogy elmenjenek és kettesben maradjunk.
-Megígéred,hogy nem kockáztatod az életedet csakis értem?-kérdeztem. Nem válaszolt-Kérlek...-könyörögtem.
-Rendben-sóhajtott.
-Köszönöm-suttogtam. Megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.
-Menyjünk-mondta és kimentünk a házból és szembe nézni talán halálos ellenségeinkkel...
2009. november 22., vasárnap
Sweet Dreams-14.fejezet
(Bella szemszöge)
-Szerintem akkor el kéne kezdenünk gyakorolni...-mondta Jasper.
-Igen ez egy nem rossz ötlet,te úgy is voltál már új szülötekkel... mint harcban... mint "főnökük"-mondta Carlisle-Én addig próbálok beszélni a Denali klánnal- folytatta és elvonult telefonálni.
-Bella...én ezt az előbb komolyan mondtam...,hogy ez nagyon veszélyes...
-Én meg azt mondtam komolyan,hogy már rengeteget harcoltam... És nem történt semmi bajom... tapasztalt vagyok-próbáltam nyugtatni. Végig simítottam márvány sima arcán.
-Belementek-jött vissza Carlisle-Már ma itt lesznek pár órán belül.
-Szuper,már úgy is olyan régen láttuk őket!-vigyorgott Alice-Te találkoztál már velük Bella?
-Nem még nem...
-Akkor itt az ideje!-vigyorgott. Olyan jó Alice-nek még a legrosszabb esetekben-bár most ez nem az volt-is képes nevetni,vagy mosolyra húzni a száját. És ez egy nagyon jó tulajdonság.
-Most kezdjük el a gyakorlást vagy majd ha megérkeztek a többiek is?-kérdezte Jane.
-Szerintem,majd ha megjöttek-mondta Aro-És mond csak Bella... milyen az iskola?-azt hittem itt elnevetem magamat. Általában ezt az anyukák szokták kérdezni gyereküktől-Milyen "emberi" életet élni?-na ez már jobb kérdés.
-Elég jó... És ne haragudj Aro,tudod,hogy élveztem nálatok élni,de nekem ez az életmód sokkal jobban tetszik. Így egyben embert és vámpír lehetek- elmosolyodott. Szeretem Aro-t olyan megértõ tud lenni.Szóval szerencsésnek érzem magamat,hogy az Õ családjához is tartozhatok.
-Tudjátok mi jutott eszembe?-kérdezte Alice felcsillanó szemekkel-Nem megyünk majd el vásárolni? Így mindannyian lányok?-
-Oh Alice hát múltkor voltunk!-motyogtam és Edward mellkasára hajtottam a fejemet.
-De igen,csak ugye megléptetek galambocskáim... Ja amúgy a ruhákat elhoztam! Szóval Bella te még tartozol egy ruha próbával ha ezek a zavaros ügyeknek vége- vigyorgott.
-Hogy-hogy leléptetek? Ilyen borzasztó ez a "vásárlás" dolog?
-Ne akard tudni...-mondta komolyan Emmet-Ez még az emberi kajánál is rosszabb...
Amikor Alice még elmondta ezeket a "fontos" dolgokat a vásárlásról és mindenki egyezett feltett még egy kérdést.
-Jane ugye te is csatlakozol hozzánk!-mondta és odament az említetthez-Ha valami baj lenne az önuralmaddal akkor rögtön elmegyünk... De kérlek gyere el!- könyörgöt neki.
-Miért akarod,hogy menyjek?-kérdezte zavartan.
-Most itt maradnál ezzel a két tejbe tökkel?-kérdezte és Jasper és Emmet felé mutatott.
-Kösz húgi én is szeretlek téged-mondta Emmet.
-Nem inkább nem...-mondta Jane.
-Nézd már! Alice mindenkit ellenünk fordít!-mondta Emmet megjátszott sértődötséggel-Hu hallod fogadunk abba,hogy Jane nem fogja bírni?-kérdezte.
-Rendben-mondta-Én arra fogadok,hogy bírni fogja.
-Akkor nekem maradt a nem...
-Ne zavarjon Em... De körübelül.. fél órája fogadtad meg...hogy nem fogadsz többet...
-Tudod mit?-mondta Jasper.
-Mondjad.
-Fogadjunk csak simán 10 $-ba.
-Oké-mondta és kezet ráztak.
-Akkor Jane jösz velünk?-tért vissza a tárgyra Alice.
-Mivel úgy is rámfogod erőszakolni nincs más esélyem...-morogta. Szegény Jane... most tudom min mehet át... Borzasztó amikor Alice ránéz azokkal a boci szemekkel... Annak nem lehet nem ellen állni... Még Jane fagyos szívének se...
-Szuper!-vigyorgott.És még mindig mosolyogva vissza ült a kanapéra.
-Nem sokára megérkeznek!-mondta csilingelő hangon Alice.
-Alice... kérdezhetek valamit?-morogta Jane.
Alice bólintott.
-Neked nincs olyan időszakod ahol legalább tíz teljes percig csendben vagy? Nem nyüzsögsz... csak ülsz és csöndben vagy?-mondta,próbált nyugodt lenni de végülis nem jött be-Tudod a vámpíroknak van türelmük de veled még az is elveszik...
-Alice hiperaktív... Így éli életét... Vásárol... láttomásokat közvetít... Megint vásárol... néha vadászik...
-Oké felfogtam-morgott tovább.
-Már csak másodpercek vannak hátra-ugrándozott Alice. Mintha meg se hallotta volna,hogy Jane mit mondott-5...4...3...2...1...-számolt vissza és amire már a nullához ért volna már az ajtóban állt.
-Alice-nek nagyon pontosak a látomásai...-állapította meg Aro.
-Igen-bólintott Carlisle.
-Jó újra látni téged Alice!-szólt az egyik férfi. Végülis... közülük Ő volt az egyetlen....
-Titeket is-mosolygott rájuk Alice és beljebb léptek. Edward átölelte a derekamat. Az egész családot mosolyogva üdvözölték. Bemutatták nekik a Voultorit mert még nem találkoztak velük,de hallani igen.
-Bővült a családotok?-kérdezte Eleazar mosolyogva.
-Igen Ő Bella-mondta-Csodálatos önüralma és képességei van,és egyben Ő Edward párja-mosolygott Carlisle.
Elkaptam Tanya pillantását,de olyan ellenségesen nézett negem,hogy inkább Edward-ra néztem.
-Mi a képeséged?-kérdezte Kate és felém fordult.
-Gondolat olvasás,jövőbe látás és tekintettel fájdalom okozás-válaszoltam.
-Igazad van Carlisle ezek csodálatos képességek! Megmutatnád a tekintettel fájdalom okozást?
-Inkább nem...
-Én szívesen megmutatom-szólt Jane gúnyos vigyorral az arcán-Nekem is megvan ez a képességem. És én szeretem is használni-fordult felém.
-Jane kérlek...-szóltam.
-Nem én szereteném látni vagy tapasztalni... a harchoz ez tökéletes eszköz és legalább megtudjuk,hogy működik.
-Ahogy akarod-mondta Jane és még mindig rajta volt az arcán az a gúnyos vigyor.
-Lehet inkább ezt egy állaton kéne megmutatni!-javasoltam.
-Az is megteszi végülis...-mondta Kate. Én meg megkönnybülten felsóhajtottam.
-Mindig elrontod a játékomat...-morogta Jane.
-Nem tudom mit élvevezel azzal ha valakinek fájdalmat okozol...
-Nyugi Bella...-mondta Emmet-Jane csak élvezi a képességét.
-Te csak maradj csöndben Emmet! Elfelejtetted,hogy én mentettelek meg Jane képessége elől?
-Hát nem... Nehéz lenne elfelejteni-mondta vigyorogva-Edward-nak meg jól meg mutattad-szólt Jane-hez.
Jane csak elmosolyodott.
-Khm...Szerintem elkéne kezdeni a felkészülést...-mondta Carlisle.
-Igazad van!-mondta Aro is.
Mindannyian kivonultunk az udvarra. Emmet-ről nem lehetett levakarni azt a kaján vigyort. Tanya még mindig ellenségesen viselkedett...
De ami vigasztalt: hogy Edward-dal lehetek,egy örökké valóságig...
-Szerintem akkor el kéne kezdenünk gyakorolni...-mondta Jasper.
-Igen ez egy nem rossz ötlet,te úgy is voltál már új szülötekkel... mint harcban... mint "főnökük"-mondta Carlisle-Én addig próbálok beszélni a Denali klánnal- folytatta és elvonult telefonálni.
-Bella...én ezt az előbb komolyan mondtam...,hogy ez nagyon veszélyes...
-Én meg azt mondtam komolyan,hogy már rengeteget harcoltam... És nem történt semmi bajom... tapasztalt vagyok-próbáltam nyugtatni. Végig simítottam márvány sima arcán.
-Belementek-jött vissza Carlisle-Már ma itt lesznek pár órán belül.
-Szuper,már úgy is olyan régen láttuk őket!-vigyorgott Alice-Te találkoztál már velük Bella?
-Nem még nem...
-Akkor itt az ideje!-vigyorgott. Olyan jó Alice-nek még a legrosszabb esetekben-bár most ez nem az volt-is képes nevetni,vagy mosolyra húzni a száját. És ez egy nagyon jó tulajdonság.
-Most kezdjük el a gyakorlást vagy majd ha megérkeztek a többiek is?-kérdezte Jane.
-Szerintem,majd ha megjöttek-mondta Aro-És mond csak Bella... milyen az iskola?-azt hittem itt elnevetem magamat. Általában ezt az anyukák szokták kérdezni gyereküktől-Milyen "emberi" életet élni?-na ez már jobb kérdés.
-Elég jó... És ne haragudj Aro,tudod,hogy élveztem nálatok élni,de nekem ez az életmód sokkal jobban tetszik. Így egyben embert és vámpír lehetek- elmosolyodott. Szeretem Aro-t olyan megértõ tud lenni.Szóval szerencsésnek érzem magamat,hogy az Õ családjához is tartozhatok.
-Tudjátok mi jutott eszembe?-kérdezte Alice felcsillanó szemekkel-Nem megyünk majd el vásárolni? Így mindannyian lányok?-
-Oh Alice hát múltkor voltunk!-motyogtam és Edward mellkasára hajtottam a fejemet.
-De igen,csak ugye megléptetek galambocskáim... Ja amúgy a ruhákat elhoztam! Szóval Bella te még tartozol egy ruha próbával ha ezek a zavaros ügyeknek vége- vigyorgott.
-Hogy-hogy leléptetek? Ilyen borzasztó ez a "vásárlás" dolog?
-Ne akard tudni...-mondta komolyan Emmet-Ez még az emberi kajánál is rosszabb...
Amikor Alice még elmondta ezeket a "fontos" dolgokat a vásárlásról és mindenki egyezett feltett még egy kérdést.
-Jane ugye te is csatlakozol hozzánk!-mondta és odament az említetthez-Ha valami baj lenne az önuralmaddal akkor rögtön elmegyünk... De kérlek gyere el!- könyörgöt neki.
-Miért akarod,hogy menyjek?-kérdezte zavartan.
-Most itt maradnál ezzel a két tejbe tökkel?-kérdezte és Jasper és Emmet felé mutatott.
-Kösz húgi én is szeretlek téged-mondta Emmet.
-Nem inkább nem...-mondta Jane.
-Nézd már! Alice mindenkit ellenünk fordít!-mondta Emmet megjátszott sértődötséggel-Hu hallod fogadunk abba,hogy Jane nem fogja bírni?-kérdezte.
-Rendben-mondta-Én arra fogadok,hogy bírni fogja.
-Akkor nekem maradt a nem...
-Ne zavarjon Em... De körübelül.. fél órája fogadtad meg...hogy nem fogadsz többet...
-Tudod mit?-mondta Jasper.
-Mondjad.
-Fogadjunk csak simán 10 $-ba.
-Oké-mondta és kezet ráztak.
-Akkor Jane jösz velünk?-tért vissza a tárgyra Alice.
-Mivel úgy is rámfogod erőszakolni nincs más esélyem...-morogta. Szegény Jane... most tudom min mehet át... Borzasztó amikor Alice ránéz azokkal a boci szemekkel... Annak nem lehet nem ellen állni... Még Jane fagyos szívének se...
-Szuper!-vigyorgott.És még mindig mosolyogva vissza ült a kanapéra.
-Nem sokára megérkeznek!-mondta csilingelő hangon Alice.
-Alice... kérdezhetek valamit?-morogta Jane.
Alice bólintott.
-Neked nincs olyan időszakod ahol legalább tíz teljes percig csendben vagy? Nem nyüzsögsz... csak ülsz és csöndben vagy?-mondta,próbált nyugodt lenni de végülis nem jött be-Tudod a vámpíroknak van türelmük de veled még az is elveszik...
-Alice hiperaktív... Így éli életét... Vásárol... láttomásokat közvetít... Megint vásárol... néha vadászik...
-Oké felfogtam-morgott tovább.
-Már csak másodpercek vannak hátra-ugrándozott Alice. Mintha meg se hallotta volna,hogy Jane mit mondott-5...4...3...2...1...-számolt vissza és amire már a nullához ért volna már az ajtóban állt.
-Alice-nek nagyon pontosak a látomásai...-állapította meg Aro.
-Igen-bólintott Carlisle.
-Jó újra látni téged Alice!-szólt az egyik férfi. Végülis... közülük Ő volt az egyetlen....
-Titeket is-mosolygott rájuk Alice és beljebb léptek. Edward átölelte a derekamat. Az egész családot mosolyogva üdvözölték. Bemutatták nekik a Voultorit mert még nem találkoztak velük,de hallani igen.
-Bővült a családotok?-kérdezte Eleazar mosolyogva.
-Igen Ő Bella-mondta-Csodálatos önüralma és képességei van,és egyben Ő Edward párja-mosolygott Carlisle.
Elkaptam Tanya pillantását,de olyan ellenségesen nézett negem,hogy inkább Edward-ra néztem.
-Mi a képeséged?-kérdezte Kate és felém fordult.
-Gondolat olvasás,jövőbe látás és tekintettel fájdalom okozás-válaszoltam.
-Igazad van Carlisle ezek csodálatos képességek! Megmutatnád a tekintettel fájdalom okozást?
-Inkább nem...
-Én szívesen megmutatom-szólt Jane gúnyos vigyorral az arcán-Nekem is megvan ez a képességem. És én szeretem is használni-fordult felém.
-Jane kérlek...-szóltam.
-Nem én szereteném látni vagy tapasztalni... a harchoz ez tökéletes eszköz és legalább megtudjuk,hogy működik.
-Ahogy akarod-mondta Jane és még mindig rajta volt az arcán az a gúnyos vigyor.
-Lehet inkább ezt egy állaton kéne megmutatni!-javasoltam.
-Az is megteszi végülis...-mondta Kate. Én meg megkönnybülten felsóhajtottam.
-Mindig elrontod a játékomat...-morogta Jane.
-Nem tudom mit élvevezel azzal ha valakinek fájdalmat okozol...
-Nyugi Bella...-mondta Emmet-Jane csak élvezi a képességét.
-Te csak maradj csöndben Emmet! Elfelejtetted,hogy én mentettelek meg Jane képessége elől?
-Hát nem... Nehéz lenne elfelejteni-mondta vigyorogva-Edward-nak meg jól meg mutattad-szólt Jane-hez.
Jane csak elmosolyodott.
-Khm...Szerintem elkéne kezdeni a felkészülést...-mondta Carlisle.
-Igazad van!-mondta Aro is.
Mindannyian kivonultunk az udvarra. Emmet-ről nem lehetett levakarni azt a kaján vigyort. Tanya még mindig ellenségesen viselkedett...
De ami vigasztalt: hogy Edward-dal lehetek,egy örökké valóságig...
2009. november 21., szombat
Sweet Dreams-13.fejezet
(Bella szemszöge)
-Hé Bella!-szólt Emmet,amikor leakartam ülni a kanapéra,igaz nekünk nincs szükségünk pihenésre. De mégis csak "fárasztó a suli".
-Mi az?-kérdeztem. De háttal voltam neki.
-Semmi...-mondta és hallottam,hogy közelít felém.
-Bármire készülsz nem fog bejönni!-mondtam és megfordultam előttem termet és befogta a szememet-Emmet!
-Nyugi húgi!Már csak pár másodperc!-mondta-És most!-ellökött de valaki megtartott a karjaiba. Elég közel voltam hozzá,hogy megcsókoljam. Ő már közelíteni is kezdett felém de Emmet terve miatt-mivel nem hagyhattam,hogy győzőn-odatettem e kezemet a szája elé.
-Emmet és a fogadás-suttogtam olyan halkan,hogy csak Ő hallja meg. Aprót bólintott de láttam a szemében a csalódotságot.Nem igaz,hogy Emmet mindig útba tesz nekem...
-Éééés nyertem!-jött be az ajtón Jasper.
-Nem igaz...
-Amúgy ez nem ér Emmet...-morogtam és Em felé fordultam.
-Micsoda?-mintha nem tudná...
-Hogy csaltál... Odalöksz Edward-hoz csak azért mert nyerni akarsz...-mondtam.
-Te elmondtad neki!?-kérdezte Emmet mérgesen.
-Nem csak elfelejtetted,hogy a családban két gondolat olvasó van-vigyorogtam rá-Remélem Rose nem fog haragudni rád.
-Miért kéne haragudnom?
-Figyelj cica... Az úgy volt,hogy...
-Emmet elvesztette a fogadást-mondta Edward egyszerűen.
-Tessék?!-Rose szinte már kiabált.
-De...
-Nem jöhetsz be addig a szobába amíg vége nincs ennek a fogadásnak!-kiabálta Rose és felszaladt az emeletre és már csak annyit hallottam,hogy teljes hangerővel becsapja az ajtót.
-Na többet nem fogadok...-morogta Emmet.
-Mindig ezt mondod-nevetett Jasper-De amúgy nem is értem miért fogadsz ellenem...-nevetett tovább és átölelte Alice-t.
-Nagyon ravasz-mondta Edward-De mostmár tudom,hogy nem fogadhatok veled...
-Kár volt lelőni a poént-mondta Alice.
-Szerintem feltűnt volna nekik egy idő után...Mivel az utolsó öt fogadást én nyertem....
-Alice segítségével-tettem hozzá.
-Hát igen... mi lenne ha én nem lennék-nevetett. A semmibe meredt. Látomása lehetett...
-Mit láttál?-kérdezte rögtön Jasper.
-A Voultori segítséget kér tőlünk... Rengeteg újszülött vámpír...
-Ki a vezetőjük?-folytatta tovább a fogadását.
-Nem tudom... De meg kell akadályoznunk! Igaz rengetegen vannak! De megkell akadályoznunk! Több ok miatt is... Az első... miért nem használ a képességem.
-Min gondolkozol?-kérdezte Edward mellőlem. És hányan lehetnek összesen? Ha nem lennének sokan.. akkor a Voultori nem kérne segítséget...
-Mennyien lehetnek összesen...és... miért nem hat a képességem?
-Körübelül százötvenen-kétszázan lehetnek... És nem tudom... mondom Carlisle-nak,hogy nézzen utána... Úgy is lekell vele ülnünk egy beszélgetésre- és ahogy ezt kimondta Carlisle kocsija befutott. Kiszállt belőle Esme-vel.
Amikor megláttak minket egyből tudták,hogy valami nincsen rendben...
-Mi történt?-kérdezte. Alice ugyanazt elmondta Carlisle-nak mint nekünk.
-Talán... a Denali-klántól is kérhetnénk segítséget... De elöször a Voultori-val kéne beszélnünk...
-Mindjárt itt lesznek...
-Köszönöm Alice-mondta Carlisle.
Aro-ék perceken belül meg is érkeztek az egész Voultori. Akkor mindannyian harcolni fognak...
-Bella örülök,hogy újra találkozunk!-üdvözölt Aro-Bár ne ilyen körülmények között...-folytatta. Demetrei arcán széles vigyor ült őt mindig is bírtam olyan volt mint Emmet. Caius-t és Marcus-t nem annyira... Ők olyan maguknak valók voltak. Velük nem lehet szórakozni. Még Aro-val is jobban lehet... bár ha ezt lehet szórakozásnak mondani...
-Hé Bella hiányoztál!-mondta Demetrei és átölelt-Olyan üres nélküled minden... Még Jane-nek is hiányzol... Bár nem mondja de tudom.
-Fogd be Demetrei!-szólt rá Jane.
-Na nyugi...-szólt rá vigyorogva.
-Szerintem.. kezdjünk bele amiért itt vagyunk-mondta közömbösen Caius. Mindenki bólintott.
-Gondolom már Alice látta,hogy miért jövünk...-kezdte Aro,ismét mindenki bólintott. Gondolom senki nem akarta megzavarni a beszédét...-Olaszország környékét már teljesen ellepték...
-Aro te tudod kik teremtették meg az újszülötteket?-kérdezte Carlisle.
-Nem találkoztam még velük...de David-nek és Miranda-nak hívják őket... Egy párt alkotnak-tette még hozzá.
-Nekem se mondanak ezek a nevek semmit-mondta Carlisle elgondolkodva.
-Elég fura kérdés... mivel mi elég sokan vagyunk... és nem is szoktunk segítséget kérni... de most szeretnénk! Természetesen ha ez nektek is megfelelő.
-Én mindenképpen csatlakozok- Aro hálásan rámmosolygot.
-Bella... szerintem nem kéne kockáztatnod magad-mondta Edward.
-Nyugi Edward én többet harcoltam mint te-vigyorogtam rá.
-De...-tudtam,hogy majd még elkezd aggodalmaskodni ezért valahogy megkellet oldanom,hogy ne beszéljen. Ezért egy lágy csókot nyomta ajkaira.
-Jajj kérlek ne itt már-nyafogott Emmet.
Ajkaink elváltak egymástól... És ehez még naná,hogy Emmet hozzáfűzött valamit.
-De azért... ha úgy nézzük hatékony... Majd néha szólok neked Bella,te jó hatással vagy Edward-ra,hogy ne beszéljen-mindketten rávigyorogtunk Emmet-re és végülis igaza volt neki. Edward meg se szólalt csak féloldalasan mosolygott.
-Oh szóval így állunk?-kérdezte Demetrei vigyorogva.
-Huh el se tudod képzelni milyen románc folyik közöttük-vigyorgott kajánul Emmet.
-Örülök,hogy nálunk nincs ilyen-folytatta Demetrei.
És amúgy ezt nem értettem miért... Jó bevallom... Jane nem egy könnyű esett... de amikor még náluk éltem láttam,hogy néha Alec egy olyan "más" pillantást vett Jane-re... És ez jelenthet valamit...
-Hé Bella!-szólt Emmet,amikor leakartam ülni a kanapéra,igaz nekünk nincs szükségünk pihenésre. De mégis csak "fárasztó a suli".
-Mi az?-kérdeztem. De háttal voltam neki.
-Semmi...-mondta és hallottam,hogy közelít felém.
-Bármire készülsz nem fog bejönni!-mondtam és megfordultam előttem termet és befogta a szememet-Emmet!
-Nyugi húgi!Már csak pár másodperc!-mondta-És most!-ellökött de valaki megtartott a karjaiba. Elég közel voltam hozzá,hogy megcsókoljam. Ő már közelíteni is kezdett felém de Emmet terve miatt-mivel nem hagyhattam,hogy győzőn-odatettem e kezemet a szája elé.
-Emmet és a fogadás-suttogtam olyan halkan,hogy csak Ő hallja meg. Aprót bólintott de láttam a szemében a csalódotságot.Nem igaz,hogy Emmet mindig útba tesz nekem...
-Éééés nyertem!-jött be az ajtón Jasper.
-Nem igaz...
-Amúgy ez nem ér Emmet...-morogtam és Em felé fordultam.
-Micsoda?-mintha nem tudná...
-Hogy csaltál... Odalöksz Edward-hoz csak azért mert nyerni akarsz...-mondtam.
-Te elmondtad neki!?-kérdezte Emmet mérgesen.
-Nem csak elfelejtetted,hogy a családban két gondolat olvasó van-vigyorogtam rá-Remélem Rose nem fog haragudni rád.
-Miért kéne haragudnom?
-Figyelj cica... Az úgy volt,hogy...
-Emmet elvesztette a fogadást-mondta Edward egyszerűen.
-Tessék?!-Rose szinte már kiabált.
-De...
-Nem jöhetsz be addig a szobába amíg vége nincs ennek a fogadásnak!-kiabálta Rose és felszaladt az emeletre és már csak annyit hallottam,hogy teljes hangerővel becsapja az ajtót.
-Na többet nem fogadok...-morogta Emmet.
-Mindig ezt mondod-nevetett Jasper-De amúgy nem is értem miért fogadsz ellenem...-nevetett tovább és átölelte Alice-t.
-Nagyon ravasz-mondta Edward-De mostmár tudom,hogy nem fogadhatok veled...
-Kár volt lelőni a poént-mondta Alice.
-Szerintem feltűnt volna nekik egy idő után...Mivel az utolsó öt fogadást én nyertem....
-Alice segítségével-tettem hozzá.
-Hát igen... mi lenne ha én nem lennék-nevetett. A semmibe meredt. Látomása lehetett...
-Mit láttál?-kérdezte rögtön Jasper.
-A Voultori segítséget kér tőlünk... Rengeteg újszülött vámpír...
-Ki a vezetőjük?-folytatta tovább a fogadását.
-Nem tudom... De meg kell akadályoznunk! Igaz rengetegen vannak! De megkell akadályoznunk! Több ok miatt is... Az első... miért nem használ a képességem.
-Min gondolkozol?-kérdezte Edward mellőlem. És hányan lehetnek összesen? Ha nem lennének sokan.. akkor a Voultori nem kérne segítséget...
-Mennyien lehetnek összesen...és... miért nem hat a képességem?
-Körübelül százötvenen-kétszázan lehetnek... És nem tudom... mondom Carlisle-nak,hogy nézzen utána... Úgy is lekell vele ülnünk egy beszélgetésre- és ahogy ezt kimondta Carlisle kocsija befutott. Kiszállt belőle Esme-vel.
Amikor megláttak minket egyből tudták,hogy valami nincsen rendben...
-Mi történt?-kérdezte. Alice ugyanazt elmondta Carlisle-nak mint nekünk.
-Talán... a Denali-klántól is kérhetnénk segítséget... De elöször a Voultori-val kéne beszélnünk...
-Mindjárt itt lesznek...
-Köszönöm Alice-mondta Carlisle.
Aro-ék perceken belül meg is érkeztek az egész Voultori. Akkor mindannyian harcolni fognak...
-Bella örülök,hogy újra találkozunk!-üdvözölt Aro-Bár ne ilyen körülmények között...-folytatta. Demetrei arcán széles vigyor ült őt mindig is bírtam olyan volt mint Emmet. Caius-t és Marcus-t nem annyira... Ők olyan maguknak valók voltak. Velük nem lehet szórakozni. Még Aro-val is jobban lehet... bár ha ezt lehet szórakozásnak mondani...
-Hé Bella hiányoztál!-mondta Demetrei és átölelt-Olyan üres nélküled minden... Még Jane-nek is hiányzol... Bár nem mondja de tudom.
-Fogd be Demetrei!-szólt rá Jane.
-Na nyugi...-szólt rá vigyorogva.
-Szerintem.. kezdjünk bele amiért itt vagyunk-mondta közömbösen Caius. Mindenki bólintott.
-Gondolom már Alice látta,hogy miért jövünk...-kezdte Aro,ismét mindenki bólintott. Gondolom senki nem akarta megzavarni a beszédét...-Olaszország környékét már teljesen ellepték...
-Aro te tudod kik teremtették meg az újszülötteket?-kérdezte Carlisle.
-Nem találkoztam még velük...de David-nek és Miranda-nak hívják őket... Egy párt alkotnak-tette még hozzá.
-Nekem se mondanak ezek a nevek semmit-mondta Carlisle elgondolkodva.
-Elég fura kérdés... mivel mi elég sokan vagyunk... és nem is szoktunk segítséget kérni... de most szeretnénk! Természetesen ha ez nektek is megfelelő.
-Én mindenképpen csatlakozok- Aro hálásan rámmosolygot.
-Bella... szerintem nem kéne kockáztatnod magad-mondta Edward.
-Nyugi Edward én többet harcoltam mint te-vigyorogtam rá.
-De...-tudtam,hogy majd még elkezd aggodalmaskodni ezért valahogy megkellet oldanom,hogy ne beszéljen. Ezért egy lágy csókot nyomta ajkaira.
-Jajj kérlek ne itt már-nyafogott Emmet.
Ajkaink elváltak egymástól... És ehez még naná,hogy Emmet hozzáfűzött valamit.
-De azért... ha úgy nézzük hatékony... Majd néha szólok neked Bella,te jó hatással vagy Edward-ra,hogy ne beszéljen-mindketten rávigyorogtunk Emmet-re és végülis igaza volt neki. Edward meg se szólalt csak féloldalasan mosolygott.
-Oh szóval így állunk?-kérdezte Demetrei vigyorogva.
-Huh el se tudod képzelni milyen románc folyik közöttük-vigyorgott kajánul Emmet.
-Örülök,hogy nálunk nincs ilyen-folytatta Demetrei.
És amúgy ezt nem értettem miért... Jó bevallom... Jane nem egy könnyű esett... de amikor még náluk éltem láttam,hogy néha Alec egy olyan "más" pillantást vett Jane-re... És ez jelenthet valamit...
2009. november 20., péntek
Sweet Dreams-12.fejezet
Bella szemszöge)
Elég zavaró volt,hogy a suliban mindenki megbámult minket Edward-dal...
-Pár nap múlva már nem fogják ezt csinálni-súgta a fülembe Edward.
-Remélem is...-morogtam.
-Na menjünk rám még vár három napi menzás kaja-nevetett.
-Hát igen...sajnálom kiszúrtam veled...
-Semmi baj-mondta vigyorogva belenéztem a szemébe és nem láttam benne mérgességet vagy ehhez hasonlót-De te ne egyél... csak mert megint jön a konyhás néni és nagyon lefog téged szidni-nevetett és egyre hangosabban.
-Majd visszafogom magam-nevettem vele-Ja és ma ne vegyél vízet. Hanem inkább üdítőt-vigyorogtam.
-Miért?-kérdezte zavartan.
-Mert az ragad és ha Emmet megint felidegesít akkor legalább ragadjon.
-Oh értem,ez nagyon ravasz.
-Igen-mosolyodtam el büszkén.
-Na mi van "fiatalok"?-hallottam meg Emmet hangát. A "fiatalok" szót az ujjával kihangsúlyozta -Tényleg Bella te hány éves is vagy?
-Ötven...körübelül...
-Tényleg?Nem látszanak rajtad a ráncok-nevetett.
-Tudod Emmet most a menzára megyünk ahol van víz...üdítő...és bármi olyan ami folyékony..szóval vigyázz a szádra!
-Tudod,hogy csak viccelek!
-Én tudom,csak a vicceid néha nagyon durvára sikerülnek!-morogtam.
-De nem mondod,hogy nem jók-folytatta tovább nevetve.
-Nem-nem mondom,én csak azt mondom fogd vissza magad!
-Oké-tette fel a kezét,mintha ártatlan lenne...
A többiek is csatlakoztak hozzánk. Elvettem a mai menüt ami szintén nem volt guszta... Ez lehet azért is...mert már számunkra undorító az emberi kaja kínézete is... De lehet azért is mert még az embereknek is gusztustalan...
-Valami baj van Ms. Cullen?-felnéztem,hogy kiszólt hozzám és megint az a konyhás nő volt. Lehet olyan képet vágtam az ételhez,hogy megint kezd elege lenni belőlem?
-Öhm...nem-mondtam,gyorsan megfordultam és elindultam az asztalunkhoz.
-Bella... figyelj... szerintem a konyhás néninek már elege vam belőled-kuncogott Emmet.
-Hát szerintem is-nevettem. Edward leült mellém.
-Na gyerünk öcsi szerintem,minnél előbb megeszed annál jobb,a részedről. Én szívesen elnézem,hogy milyen képet vágsz.
-Kösz...-morogta Edward. És fel kapott egy falatot. Gyorsan bekapta és lenyelte. Olyan elkeseredet képet vágott,hogy megsajnáltam-Hu...megettem-sóhajtott fel megkönnyebülten.
-Hát igen...de még két napig nézhetem,hogy-hogy eszel-kuncogott Emmet ma nagyon jó kedvébe van. Ma amikor láttam folyamatosan felfelé görbültek az ajkai.
-Ma nagyon jó kedvedbe vagy...-jegyeztem is meg.
-Miért ne lennék?
-Nem tudom...
-Jajj ne már!-morogta Edward mellőlem. Értetlnül néztem rá-Emmet és Jasper foggattak...
-Miben?-kérdeztem.
-Ne mond el neki!-szólt rá Emmet. Aha csak Em elfelejtette,hogy gondolat olvasó vagyok...
Ha Bella leteperi még ma Ed-et akkor simán megnyerem a fogadást... Csak valahogy összekéne őket turbékolni....-Na persze ez se Emmet lenne... Élénk a fantáziája.
De mivel ez nem fog neki bejönni....
-És amúgy miben fogadtatok?-kérdeztem.
-Hát...-kezdte Emmet-Ha én nyerek... akkor Jasper egy hónapig nem nyúlhat Alice-hez,de ha Ő nyer... ugyanez fordítva is...
-És te ebbe belementél?-kérdezte egyszerre Rose és Alice. Próbáltam visszafolytani feltörő nevetésemet.
-És ki kire fogadott?
-Én arra,hogy igen,Jasper arra,hogy nem.
-Aha...Kíváncsi vagyok mi lesz a vége...
-Hát még én-nevetett Emmet. Igen Em... csak nem fog neked bejönni...-folytattam gonoszan magamba.
Elég zavaró volt,hogy a suliban mindenki megbámult minket Edward-dal...
-Pár nap múlva már nem fogják ezt csinálni-súgta a fülembe Edward.
-Remélem is...-morogtam.
-Na menjünk rám még vár három napi menzás kaja-nevetett.
-Hát igen...sajnálom kiszúrtam veled...
-Semmi baj-mondta vigyorogva belenéztem a szemébe és nem láttam benne mérgességet vagy ehhez hasonlót-De te ne egyél... csak mert megint jön a konyhás néni és nagyon lefog téged szidni-nevetett és egyre hangosabban.
-Majd visszafogom magam-nevettem vele-Ja és ma ne vegyél vízet. Hanem inkább üdítőt-vigyorogtam.
-Miért?-kérdezte zavartan.
-Mert az ragad és ha Emmet megint felidegesít akkor legalább ragadjon.
-Oh értem,ez nagyon ravasz.
-Igen-mosolyodtam el büszkén.
-Na mi van "fiatalok"?-hallottam meg Emmet hangát. A "fiatalok" szót az ujjával kihangsúlyozta -Tényleg Bella te hány éves is vagy?
-Ötven...körübelül...
-Tényleg?Nem látszanak rajtad a ráncok-nevetett.
-Tudod Emmet most a menzára megyünk ahol van víz...üdítő...és bármi olyan ami folyékony..szóval vigyázz a szádra!
-Tudod,hogy csak viccelek!
-Én tudom,csak a vicceid néha nagyon durvára sikerülnek!-morogtam.
-De nem mondod,hogy nem jók-folytatta tovább nevetve.
-Nem-nem mondom,én csak azt mondom fogd vissza magad!
-Oké-tette fel a kezét,mintha ártatlan lenne...
A többiek is csatlakoztak hozzánk. Elvettem a mai menüt ami szintén nem volt guszta... Ez lehet azért is...mert már számunkra undorító az emberi kaja kínézete is... De lehet azért is mert még az embereknek is gusztustalan...
-Valami baj van Ms. Cullen?-felnéztem,hogy kiszólt hozzám és megint az a konyhás nő volt. Lehet olyan képet vágtam az ételhez,hogy megint kezd elege lenni belőlem?
-Öhm...nem-mondtam,gyorsan megfordultam és elindultam az asztalunkhoz.
-Bella... figyelj... szerintem a konyhás néninek már elege vam belőled-kuncogott Emmet.
-Hát szerintem is-nevettem. Edward leült mellém.
-Na gyerünk öcsi szerintem,minnél előbb megeszed annál jobb,a részedről. Én szívesen elnézem,hogy milyen képet vágsz.
-Kösz...-morogta Edward. És fel kapott egy falatot. Gyorsan bekapta és lenyelte. Olyan elkeseredet képet vágott,hogy megsajnáltam-Hu...megettem-sóhajtott fel megkönnyebülten.
-Hát igen...de még két napig nézhetem,hogy-hogy eszel-kuncogott Emmet ma nagyon jó kedvébe van. Ma amikor láttam folyamatosan felfelé görbültek az ajkai.
-Ma nagyon jó kedvedbe vagy...-jegyeztem is meg.
-Miért ne lennék?
-Nem tudom...
-Jajj ne már!-morogta Edward mellőlem. Értetlnül néztem rá-Emmet és Jasper foggattak...
-Miben?-kérdeztem.
-Ne mond el neki!-szólt rá Emmet. Aha csak Em elfelejtette,hogy gondolat olvasó vagyok...
Ha Bella leteperi még ma Ed-et akkor simán megnyerem a fogadást... Csak valahogy összekéne őket turbékolni....-Na persze ez se Emmet lenne... Élénk a fantáziája.
De mivel ez nem fog neki bejönni....
-És amúgy miben fogadtatok?-kérdeztem.
-Hát...-kezdte Emmet-Ha én nyerek... akkor Jasper egy hónapig nem nyúlhat Alice-hez,de ha Ő nyer... ugyanez fordítva is...
-És te ebbe belementél?-kérdezte egyszerre Rose és Alice. Próbáltam visszafolytani feltörő nevetésemet.
-És ki kire fogadott?
-Én arra,hogy igen,Jasper arra,hogy nem.
-Aha...Kíváncsi vagyok mi lesz a vége...
-Hát még én-nevetett Emmet. Igen Em... csak nem fog neked bejönni...-folytattam gonoszan magamba.
2009. november 19., csütörtök
Sweet Dreams-11.fejezet
(Bella szemszöge)
Edward beállt a garázsban leállította a motort kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
-Félsz Alice reakciójától?-kérdezte Edward.
-Nem igazán...-mondtam.
-Oh nem féltek?-jelent meg Alice,csípőre tett kézzel-Már körübelül két órája hívtalak fel bennetek,hogy gyertek haza!
-Igen ne akarjátok elképzelni,hogy Alice milyen hisztit vágott le-nevetett Emmet.
-Menyjünk be a nappaliban és ott majd elbeszélgetünk!-szólt Alice. Aha elbírom képzelni egy vásárlásról mien komolyan beszélgetni.
Szorosan haladtam Edward mellett.
-Üljetek le!-parancsolta Alice. Láttam Edward-on,hogy próbálja elfolytani nevetését,kisebb nagyon sikerrel... Közben az egész Cullen család elhelyezkedett a nappaliban.
-Nem tudom melyiőtök találta ki ezt az egészet...de most nagyot csalódtam bennetek.
-Én találtam ki-vallottam be.
-Én meg csatlakoztam hozzá-kuncogott Edward,szóval akkor nem sikerült elfolytani nevetését.
-Bella... de miért?-kérdezte Alice.
-Nem tudom... ez most...csak eszembe jutott-na gratulálok Bella nem sikerült egy összefüggõ mondatot kinyögnöd.
-Figyelj Bella ha Alice megutál akkor se keseredj el! Én csodállak ez miatt,nekem nem jutott volna eszembe!-dicsért Emmet közben ott volt a száján az a kaján vigyor.
-Fogd be Emmet!-szólt rá Alice. Hú... amióta ismerem még soha nem hallottam így beszélni...
-Nyugi,húgi de komolyan... ez tényleg csak egy vásárlás!-mondta Emmet. Alice úgy tett mintha meg se hallotta volna.
-Alice... sajnálom...-mondtam.
-Semmi baj Bella... Nem haragszok rád-mondta-igazatok van ez csak egy vásárlás volt...
-De neked ez sokat jelentett!
-Igen de nem vehetlek rá mindenre amit akarok!-elmosolyodtam és odamentem Alice-hez és átöleltem.
-Ez egy gyors veszekedés volt-vigyorgott Emmet.
-Maradj már Emmet!-morogtuk egyszerre Alice-el.
-Vadmacskák!-vihogott Emmet.Kezdek megint bepöcceni rá... Összenéztünk Alice-el akkor üzent gondolatban... Oh akkor egyre gondolunk. Ott van elöttünk az a nagy váza... Felálltuk,kivettük belőle a virágot.
Ketten felemeltük a vázát és egyenesen Emmet fejére öntöttük a benne lévő vízet. Egyből lefagyott a vigyor az arcáról.
-És Emmet-en megint kifogott a víz...-vigyorogtam. Az egész család nevetésben tört ki főleg Edward és Jasper.
Már csak mi maradtunk ketten Alice-el a nappaliban. Edward-ot a többiek elcipelték vadászni,próbálta mondani nekik,hogy most volt,de nem lehetett rájuk hatni... Már elég rég elmentek... és már kezdtem Edward-ot hiányolni-sóhaj hagyta el a számat. Lehet ezért kéztetett Alice a beszélgetésre.
-És...hogy álltok Edward-dal?-kérdezte izgatottan.
-Mit értesz a,hogy-állunk alapján?-kérdeztem vigyorogva.
-Úristen!Végre együtt vagytok!-vísitotta Alice a fülembe és közben szorosan megölelt.
-Ki van együtt kivel?-kérdezte Emmet. Na persze neki is most kell jönnie... de legalább tudd ezzel cukkolni pár napig.
-Edward és Bella!-vísította még mindig Alice.
-Tényleg?Öcsi miért nem szóltál?-kérdezte Em-Tudod,mivel még nem volt dolgod nővel elkell tartanunk egy kis elbeszélgetést-vigyorgot Emmet Edward-ra.
-Kösz Emmet,hogy így felajánlottad,de szerintem egyedül is boldogulok-vigyorgott vissza Emmet.
-Hát te tudod,de ne feledd nyílt vagyok minden beszélgetésre!-a kaján vigyor nem fagyott le Em arcáról.
-Persze,majd észbe tartom-motyogta Edward.
-Akkor jó...Hé amúgy most jut eszembe! Ma valami vámpíros film lesz szóval aki akarja nézheti velem mit alakítanak azok akik,csak gondolni tudják milyenek az igazi vámpírok!-jelentette be Emmet.
Végülis az egész család csatlakozott a tévéshez. Én Edward mellé ültem. Fejemet a vállára hajtottam Ő meg átölelte a derekamat.
-Ez amúgy nem igaz!-élvezem Emmet-et amikor olyat lát ami nála nincs,mint vámpírnak...-Nekünk miért nincs olyan agyarunk vagy mi!-hitetlenkedett.
-Azért mert akkor nem mehetnénk emberek közelábe se...-állapítottam meg-Megszerintem ez így sokkal jobb,egyben emberek és vámpírok is lehetünk.
-Ebben igazad van Bella-vakarta meg az állát Emmet. Olyan viccesen nézett ki amikor gondolkozott.
-Vége...-mondta Emmet csalódottan.
-Nyugi szerintem máskor is lesz ilyen film-mondta Edward.
-Hát remélem is,bírom az ilyen filmeket,jót lehet rajta nevetni-vigyorgot. Na igen... nagyon élvezetes... mindegyikben az van: a vámpír kiszívja az emberek vérét...Érdekes...
Edward felém fordította a fejét és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Na ne....Ezt kell majd mindig néznem?-nyafogott Emmet,de a hangjában érezni lehetett a viccet.
-Igen... egy örökké valóságik-mondta Edward. És engem ez a pár szó boldogsággal töltött el...
Edward beállt a garázsban leállította a motort kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
-Félsz Alice reakciójától?-kérdezte Edward.
-Nem igazán...-mondtam.
-Oh nem féltek?-jelent meg Alice,csípőre tett kézzel-Már körübelül két órája hívtalak fel bennetek,hogy gyertek haza!
-Igen ne akarjátok elképzelni,hogy Alice milyen hisztit vágott le-nevetett Emmet.
-Menyjünk be a nappaliban és ott majd elbeszélgetünk!-szólt Alice. Aha elbírom képzelni egy vásárlásról mien komolyan beszélgetni.
Szorosan haladtam Edward mellett.
-Üljetek le!-parancsolta Alice. Láttam Edward-on,hogy próbálja elfolytani nevetését,kisebb nagyon sikerrel... Közben az egész Cullen család elhelyezkedett a nappaliban.
-Nem tudom melyiőtök találta ki ezt az egészet...de most nagyot csalódtam bennetek.
-Én találtam ki-vallottam be.
-Én meg csatlakoztam hozzá-kuncogott Edward,szóval akkor nem sikerült elfolytani nevetését.
-Bella... de miért?-kérdezte Alice.
-Nem tudom... ez most...csak eszembe jutott-na gratulálok Bella nem sikerült egy összefüggõ mondatot kinyögnöd.
-Figyelj Bella ha Alice megutál akkor se keseredj el! Én csodállak ez miatt,nekem nem jutott volna eszembe!-dicsért Emmet közben ott volt a száján az a kaján vigyor.
-Fogd be Emmet!-szólt rá Alice. Hú... amióta ismerem még soha nem hallottam így beszélni...
-Nyugi,húgi de komolyan... ez tényleg csak egy vásárlás!-mondta Emmet. Alice úgy tett mintha meg se hallotta volna.
-Alice... sajnálom...-mondtam.
-Semmi baj Bella... Nem haragszok rád-mondta-igazatok van ez csak egy vásárlás volt...
-De neked ez sokat jelentett!
-Igen de nem vehetlek rá mindenre amit akarok!-elmosolyodtam és odamentem Alice-hez és átöleltem.
-Ez egy gyors veszekedés volt-vigyorgott Emmet.
-Maradj már Emmet!-morogtuk egyszerre Alice-el.
-Vadmacskák!-vihogott Emmet.Kezdek megint bepöcceni rá... Összenéztünk Alice-el akkor üzent gondolatban... Oh akkor egyre gondolunk. Ott van elöttünk az a nagy váza... Felálltuk,kivettük belőle a virágot.
Ketten felemeltük a vázát és egyenesen Emmet fejére öntöttük a benne lévő vízet. Egyből lefagyott a vigyor az arcáról.
-És Emmet-en megint kifogott a víz...-vigyorogtam. Az egész család nevetésben tört ki főleg Edward és Jasper.
Már csak mi maradtunk ketten Alice-el a nappaliban. Edward-ot a többiek elcipelték vadászni,próbálta mondani nekik,hogy most volt,de nem lehetett rájuk hatni... Már elég rég elmentek... és már kezdtem Edward-ot hiányolni-sóhaj hagyta el a számat. Lehet ezért kéztetett Alice a beszélgetésre.
-És...hogy álltok Edward-dal?-kérdezte izgatottan.
-Mit értesz a,hogy-állunk alapján?-kérdeztem vigyorogva.
-Úristen!Végre együtt vagytok!-vísitotta Alice a fülembe és közben szorosan megölelt.
-Ki van együtt kivel?-kérdezte Emmet. Na persze neki is most kell jönnie... de legalább tudd ezzel cukkolni pár napig.
-Edward és Bella!-vísította még mindig Alice.
-Tényleg?Öcsi miért nem szóltál?-kérdezte Em-Tudod,mivel még nem volt dolgod nővel elkell tartanunk egy kis elbeszélgetést-vigyorgot Emmet Edward-ra.
-Kösz Emmet,hogy így felajánlottad,de szerintem egyedül is boldogulok-vigyorgott vissza Emmet.
-Hát te tudod,de ne feledd nyílt vagyok minden beszélgetésre!-a kaján vigyor nem fagyott le Em arcáról.
-Persze,majd észbe tartom-motyogta Edward.
-Akkor jó...Hé amúgy most jut eszembe! Ma valami vámpíros film lesz szóval aki akarja nézheti velem mit alakítanak azok akik,csak gondolni tudják milyenek az igazi vámpírok!-jelentette be Emmet.
Végülis az egész család csatlakozott a tévéshez. Én Edward mellé ültem. Fejemet a vállára hajtottam Ő meg átölelte a derekamat.
-Ez amúgy nem igaz!-élvezem Emmet-et amikor olyat lát ami nála nincs,mint vámpírnak...-Nekünk miért nincs olyan agyarunk vagy mi!-hitetlenkedett.
-Azért mert akkor nem mehetnénk emberek közelábe se...-állapítottam meg-Megszerintem ez így sokkal jobb,egyben emberek és vámpírok is lehetünk.
-Ebben igazad van Bella-vakarta meg az állát Emmet. Olyan viccesen nézett ki amikor gondolkozott.
-Vége...-mondta Emmet csalódottan.
-Nyugi szerintem máskor is lesz ilyen film-mondta Edward.
-Hát remélem is,bírom az ilyen filmeket,jót lehet rajta nevetni-vigyorgot. Na igen... nagyon élvezetes... mindegyikben az van: a vámpír kiszívja az emberek vérét...Érdekes...
Edward felém fordította a fejét és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Na ne....Ezt kell majd mindig néznem?-nyafogott Emmet,de a hangjában érezni lehetett a viccet.
-Igen... egy örökké valóságik-mondta Edward. És engem ez a pár szó boldogsággal töltött el...
Sweet Dreams-10.fejezet
(Bella szemszöge)
Bekapcsoltam a képességemet,a gondolatolvasást. Nem mintha Edward nem hallaná a gondolatokat... de kíváncsi voltam,Alice gondolataira.
Edward és Bella Cullen! Ha megtalállak benneteket nem állok jót magamért!-elnevettem magamat Alice "fenyegető" gondolatain.
-Te is hallottad?-kérdezte kuncogva Edward.
-Aha-vigyorogtam.
-Tényleg tartozol nekem még egy tanítással...Hogyan lehet kikapcsolni a gondolatolvasást-vigyorgot.
-Oh tényleg-mondtam-Majd megnézem mikor lesz időm és akkor megtanítalak-vigyorogtam rá.
-Elvigyelek egy olyan helyre ahol szeretek lenni és csak én ismerem azt a helyet a családból?-kérdezte.
-Persze-mondtam-Ha megtisztelsz azzal,hogy elviszel: Edward Cullen titkos vackába-féloldalasan elmosolyodott. Ilyenkor olyan gyönyörű,hogy képes vagyok elbambulni rajta...
-Akkor gyerünk-mondta és elkezdett húzni a parkoló felé-Alice mindjárt ideér-kuncogott. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót beültem gyorsan-emberi tempóval- megkerülte az autót és ő is beült az autóba.
Beindította az autót és padlógázzal elhajtott. Hangos nevetésbe törtem ki.
-Ez gonosz volt-nevettem.
-Az-ő is nevetett-De nem mondom,hogy nem tetszett-ezen még hangosabban nevetnem kellet.
*
-Megérkeztünk-mondta-Futnunk kell...remélem nem baj.
-Nem-nekem mindegy csak veled legyek-folytattam magamba.
-Akkor jó-mondta és kiszállt a kocsiból,most megelőztem és kinyitottam magamnak az ajtót. Most más is változott most nem a kezemet fogta meg hanem a derekamat. Sokkal kellemesebb érzés volt...
-Verseny?-kérdezte pimaszul.
-Úgy is én nyerek-mondtam.
-Szeretnéd-elengedte a derekamat és eszevett sebességgel futni kezdett az erdő felé.
-Ez nem ér!-szóltam neki.
Én is futni kezdtem utána hamar utolértem,nem tudom,hogy lassított-e,de ha igen akkor azért sikerült utolérnem.
-Látod azt a fényt ott?-kérdezte.
-Igen-mondtam.
-Akkor jó.
-Oda megyünk?
-Aha-már elég közel voltunk.
Amikor megérkeztünk tátva maradt a szám. Sokkal gyönyörűbb volt,mint elképzeltem. A rét szinte szabályosan kerek volt és fák vették körül.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon!-mondtam-Hogy találtál erre a helyre?-kérdeztem.
-Összevesztem a családommal, és csak futottam-futottam... És akkor nem tudom,hogy de itt lyukadtam ki-mondta.
-De megérte.
-Hát igen...-a szél hirtelen megerősödött és egy tincs az arcomba rakoncántrolkodott. Edward ezt a kis tincset gyengéden kisöpörte az arcomból. A keze ott maradt és az arcomat kezdte cirógatni. Ha ember lettem volna már biztosan elájultam volna. Így is elfelejtettem levegőt venni-nem mintha szükségem lenne rá.
Nem szóltunk egymáshoz... Farkas szemet néztünk,nem bírtam elszakadni aranybarna szemeitől. Amikor sikerült tekintetem az ajkaira vándorolt majd vissza a szemeire.
Fejével lassan közeledni kezdett felém tudtam mi fog következni,már csak milliméterek választottak el minket egymástól. És aztán megtörtént,lágy csókban forrtunk össze,kezeimet a nyaka köre fontam és még szorosabban húztam magamhoz.
-Szeretlek-suttogtam amikor ajkaink elváltak egymástól.
-Én is-mondta zihálva. Megcsörrent a telefonja,de most legalább akkor amikor a csóknak vége lett-magamban azért vigyorogtam.
-Haló?-szólt bele a telefonba Edward-Oké Alice...nyugi,ez csak egy vásárlás volt!-kuncogott.Nem tudott mást mondani mert Alice letette a telefont-Szia...- mondta már a semminek.
-Alice...tudod ideges lett,hogy megléptünk a vásárlásról... Ezért most követeli,hogy menyjünk haza...-nevetett Edward.
-Akkor ha nem akarjuk,hogy Alice még mérgesebb legyen,jobb ha megyünk-kuncogtam. Visszafele nem siettünk-bár lehet kellet volna mert Alice otthon már így is nagyon mérges lehet-sőt emberi tempóban sétáltunk.
Ezért körübelül másfél óráig tartott amíg a kocsihoz értünk. De megérte... ezért még másfél órát tölthettem azzal a személlyel akit a világon a legjobban szeretek...
Bekapcsoltam a képességemet,a gondolatolvasást. Nem mintha Edward nem hallaná a gondolatokat... de kíváncsi voltam,Alice gondolataira.
Edward és Bella Cullen! Ha megtalállak benneteket nem állok jót magamért!-elnevettem magamat Alice "fenyegető" gondolatain.
-Te is hallottad?-kérdezte kuncogva Edward.
-Aha-vigyorogtam.
-Tényleg tartozol nekem még egy tanítással...Hogyan lehet kikapcsolni a gondolatolvasást-vigyorgot.
-Oh tényleg-mondtam-Majd megnézem mikor lesz időm és akkor megtanítalak-vigyorogtam rá.
-Elvigyelek egy olyan helyre ahol szeretek lenni és csak én ismerem azt a helyet a családból?-kérdezte.
-Persze-mondtam-Ha megtisztelsz azzal,hogy elviszel: Edward Cullen titkos vackába-féloldalasan elmosolyodott. Ilyenkor olyan gyönyörű,hogy képes vagyok elbambulni rajta...
-Akkor gyerünk-mondta és elkezdett húzni a parkoló felé-Alice mindjárt ideér-kuncogott. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót beültem gyorsan-emberi tempóval- megkerülte az autót és ő is beült az autóba.
Beindította az autót és padlógázzal elhajtott. Hangos nevetésbe törtem ki.
-Ez gonosz volt-nevettem.
-Az-ő is nevetett-De nem mondom,hogy nem tetszett-ezen még hangosabban nevetnem kellet.
*
-Megérkeztünk-mondta-Futnunk kell...remélem nem baj.
-Nem-nekem mindegy csak veled legyek-folytattam magamba.
-Akkor jó-mondta és kiszállt a kocsiból,most megelőztem és kinyitottam magamnak az ajtót. Most más is változott most nem a kezemet fogta meg hanem a derekamat. Sokkal kellemesebb érzés volt...
-Verseny?-kérdezte pimaszul.
-Úgy is én nyerek-mondtam.
-Szeretnéd-elengedte a derekamat és eszevett sebességgel futni kezdett az erdő felé.
-Ez nem ér!-szóltam neki.
Én is futni kezdtem utána hamar utolértem,nem tudom,hogy lassított-e,de ha igen akkor azért sikerült utolérnem.
-Látod azt a fényt ott?-kérdezte.
-Igen-mondtam.
-Akkor jó.
-Oda megyünk?
-Aha-már elég közel voltunk.
Amikor megérkeztünk tátva maradt a szám. Sokkal gyönyörűbb volt,mint elképzeltem. A rét szinte szabályosan kerek volt és fák vették körül.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon!-mondtam-Hogy találtál erre a helyre?-kérdeztem.
-Összevesztem a családommal, és csak futottam-futottam... És akkor nem tudom,hogy de itt lyukadtam ki-mondta.
-De megérte.
-Hát igen...-a szél hirtelen megerősödött és egy tincs az arcomba rakoncántrolkodott. Edward ezt a kis tincset gyengéden kisöpörte az arcomból. A keze ott maradt és az arcomat kezdte cirógatni. Ha ember lettem volna már biztosan elájultam volna. Így is elfelejtettem levegőt venni-nem mintha szükségem lenne rá.
Nem szóltunk egymáshoz... Farkas szemet néztünk,nem bírtam elszakadni aranybarna szemeitől. Amikor sikerült tekintetem az ajkaira vándorolt majd vissza a szemeire.
Fejével lassan közeledni kezdett felém tudtam mi fog következni,már csak milliméterek választottak el minket egymástól. És aztán megtörtént,lágy csókban forrtunk össze,kezeimet a nyaka köre fontam és még szorosabban húztam magamhoz.
-Szeretlek-suttogtam amikor ajkaink elváltak egymástól.
-Én is-mondta zihálva. Megcsörrent a telefonja,de most legalább akkor amikor a csóknak vége lett-magamban azért vigyorogtam.
-Haló?-szólt bele a telefonba Edward-Oké Alice...nyugi,ez csak egy vásárlás volt!-kuncogott.Nem tudott mást mondani mert Alice letette a telefont-Szia...- mondta már a semminek.
-Alice...tudod ideges lett,hogy megléptünk a vásárlásról... Ezért most követeli,hogy menyjünk haza...-nevetett Edward.
-Akkor ha nem akarjuk,hogy Alice még mérgesebb legyen,jobb ha megyünk-kuncogtam. Visszafele nem siettünk-bár lehet kellet volna mert Alice otthon már így is nagyon mérges lehet-sőt emberi tempóban sétáltunk.
Ezért körübelül másfél óráig tartott amíg a kocsihoz értünk. De megérte... ezért még másfél órát tölthettem azzal a személlyel akit a világon a legjobban szeretek...
2009. november 18., szerda
Sweet Dreams-9.fejezet
(Bella szemszöge)
Két autóval mentünk. Emmet-ék ismét Rose BMW-jével mentek. Alice,Jasper,Edward és én, a Volvo-val.
-Bella szerintem te forgatsz valamit a fejedben-szólt Alice-Hiába nem látom a jövődet,de azért érzem...
-Azt hittem ez az én képességem-nevetett Jasper.
-Nyugi Alice-mondta Edward.
-Edward most te is olyan fura vagy...Remélem te se tervezel semmit...
-Én? Dehogy Alice,hogy gondolhatsz rólam ilyet?-kérdezte vigyorogva.
-Nem is tudom...-már épp belekezdett volna de én megelőztem.
-Megérkeztünk!-mondtam. Így legalább nem kezd bele abba,hogy elmondja miért nem hisz Edward-nak...
Kiszálltam Rose-ék már ott voltak. Látva Emmet elkeseredett arcát elnevettem magam.
-Gyerünk! Vár minket a rengetek üzlet!-mondta vidáman Alice.
Mint múltkor Alice-re ráköszöntek az eladók.
-Úristen... hányszor járhat ide ha ismerik...-mondta Emmet.
-Amikor velem vásárolt akkor is köszöntek neki...
-Huh...-csak ennyit tudott kinyögni.
Olyan fura... Emmet a nagy mackós termetével megijed pár ruhától...
-Bella!-szólt Alice-Próbáld fel ezeket!-egy nagy ruha hegyet tett a kezembe. Természetesen Alice keze is tele volt ruhákkal ezért együtt mentünk a próbafülkék felé.
-A többiek?-kérdeztem.
-Nekik már adtam ruhát-mondta és bement az egyik fülkébe.
-Oké...-gyorsan bementem a fülkébe,hogy megvalósítsam tervemet. Ahogy láttam Alice-nek sok ruhát kell megpróbálnia ezért lesz időm... Kinéztem a függöny mögül,hogy nincs-e egy Cullen se a közelben-szerencsére nem volt-ezért kilopóztam. Lehet ez elég szánalmas terv,de most semmi kedvem nem volt több szatyornyi ruhát venni... És így egy kicsit Alice-t is idegesíthetem. Persze bírtam Őt,de most elkapott a vágy.
Már majdnem kiléptem az üzletből amikor valaki szólt nekem.
-A kisasszony hova megy?-a tulajdonos hangját egyből felismertem.
-Elszökök Alice-től...-suttogtam,mert nem akartam,hogy az említett meghallja. Így is örültem,hogy eddig sikerült eljutnom-Csatlakozol hozzám?-kérdeztem vigyorogva.
-Persze-mondta-Kíváncsi vagyok Alice-re amikor nem talál majd minket...
-Hát arra én is-vigyorogtam.
-És...honnan tudtad,hogy én "elszökök" előle?
-Éppen végeztem a próbálással... kinéztem és láttam,hogy elosonsz-vigyorgot.
-És a ruhákkal mit csináltál?
-Otthagytam őket-vigyorgot.
-Én is-nevettem.
-Na menjünk mert a húgom mindjárt végez a ruhák felpróbálással-mondta és a kezem után nyúlt. Kéz a kézben sétáltunk ki az üzletből. Kicsit siettünk mert Alice perceken belül észreveheti,hogy nem vagyunk a helyünkön...
(Alice szemszöge)
Végeztem az utolsó ruha felpróbálásával is. Kijöttem a fülkéből és szóltam Bella-nak.
-Bella! Végeztél már?-kérdeztem. Nem hallottam választ...-Bella...-kezdtem türelmetlen lenni mert biztos vagyok benne,hogy hall engem-Oké...te akartad- elhúztam a fülke függönyét és nem láttam ott senkit csak a ruhákat.
-Mi az Alice? Bella-nak nem tetszik a ruha?-kérdezte nevetve Emmet.
-Foggalmam sincs,mert Bella eltűnt!-mondtam. És akkor eszembe jutott valami.
-Edward!-szóltam az fülkéjébe-Edward Cullen!- a hangomban idegesség bújkált.Elhúztam az Ő függönyét is és szintén csak a ruhák voltak ott.
-Ezt nem hiszem el!
-Mi az?-kérdezte Jazz-Öhm... miért vannak itt... a ruhák?-kérdezte zavarodottan.
-Azért mert drága bátyánk lelépett Bella-val...
-Ravaszak!-mondta elismerően Emmet-Vajon mit csinálhatnak,ha csak így eltüntek?-na persze...csak neki lehetnek ilyen perverz gondolatai.
Felvettem a ruhákat amik Edward és Bella öltözőjében voltak-és persze az enyémet-és elmentem a pénztárhoz kifizetni őket. A többiek is csatlakoztak hozzá. -Menyjünk mert Edward-ék még a végén messzire jutnak-mondtam amikor kifizettem a ruhákat.
Két autóval mentünk. Emmet-ék ismét Rose BMW-jével mentek. Alice,Jasper,Edward és én, a Volvo-val.
-Bella szerintem te forgatsz valamit a fejedben-szólt Alice-Hiába nem látom a jövődet,de azért érzem...
-Azt hittem ez az én képességem-nevetett Jasper.
-Nyugi Alice-mondta Edward.
-Edward most te is olyan fura vagy...Remélem te se tervezel semmit...
-Én? Dehogy Alice,hogy gondolhatsz rólam ilyet?-kérdezte vigyorogva.
-Nem is tudom...-már épp belekezdett volna de én megelőztem.
-Megérkeztünk!-mondtam. Így legalább nem kezd bele abba,hogy elmondja miért nem hisz Edward-nak...
Kiszálltam Rose-ék már ott voltak. Látva Emmet elkeseredett arcát elnevettem magam.
-Gyerünk! Vár minket a rengetek üzlet!-mondta vidáman Alice.
Mint múltkor Alice-re ráköszöntek az eladók.
-Úristen... hányszor járhat ide ha ismerik...-mondta Emmet.
-Amikor velem vásárolt akkor is köszöntek neki...
-Huh...-csak ennyit tudott kinyögni.
Olyan fura... Emmet a nagy mackós termetével megijed pár ruhától...
-Bella!-szólt Alice-Próbáld fel ezeket!-egy nagy ruha hegyet tett a kezembe. Természetesen Alice keze is tele volt ruhákkal ezért együtt mentünk a próbafülkék felé.
-A többiek?-kérdeztem.
-Nekik már adtam ruhát-mondta és bement az egyik fülkébe.
-Oké...-gyorsan bementem a fülkébe,hogy megvalósítsam tervemet. Ahogy láttam Alice-nek sok ruhát kell megpróbálnia ezért lesz időm... Kinéztem a függöny mögül,hogy nincs-e egy Cullen se a közelben-szerencsére nem volt-ezért kilopóztam. Lehet ez elég szánalmas terv,de most semmi kedvem nem volt több szatyornyi ruhát venni... És így egy kicsit Alice-t is idegesíthetem. Persze bírtam Őt,de most elkapott a vágy.
Már majdnem kiléptem az üzletből amikor valaki szólt nekem.
-A kisasszony hova megy?-a tulajdonos hangját egyből felismertem.
-Elszökök Alice-től...-suttogtam,mert nem akartam,hogy az említett meghallja. Így is örültem,hogy eddig sikerült eljutnom-Csatlakozol hozzám?-kérdeztem vigyorogva.
-Persze-mondta-Kíváncsi vagyok Alice-re amikor nem talál majd minket...
-Hát arra én is-vigyorogtam.
-És...honnan tudtad,hogy én "elszökök" előle?
-Éppen végeztem a próbálással... kinéztem és láttam,hogy elosonsz-vigyorgot.
-És a ruhákkal mit csináltál?
-Otthagytam őket-vigyorgot.
-Én is-nevettem.
-Na menjünk mert a húgom mindjárt végez a ruhák felpróbálással-mondta és a kezem után nyúlt. Kéz a kézben sétáltunk ki az üzletből. Kicsit siettünk mert Alice perceken belül észreveheti,hogy nem vagyunk a helyünkön...
(Alice szemszöge)
Végeztem az utolsó ruha felpróbálásával is. Kijöttem a fülkéből és szóltam Bella-nak.
-Bella! Végeztél már?-kérdeztem. Nem hallottam választ...-Bella...-kezdtem türelmetlen lenni mert biztos vagyok benne,hogy hall engem-Oké...te akartad- elhúztam a fülke függönyét és nem láttam ott senkit csak a ruhákat.
-Mi az Alice? Bella-nak nem tetszik a ruha?-kérdezte nevetve Emmet.
-Foggalmam sincs,mert Bella eltűnt!-mondtam. És akkor eszembe jutott valami.
-Edward!-szóltam az fülkéjébe-Edward Cullen!- a hangomban idegesség bújkált.Elhúztam az Ő függönyét is és szintén csak a ruhák voltak ott.
-Ezt nem hiszem el!
-Mi az?-kérdezte Jazz-Öhm... miért vannak itt... a ruhák?-kérdezte zavarodottan.
-Azért mert drága bátyánk lelépett Bella-val...
-Ravaszak!-mondta elismerően Emmet-Vajon mit csinálhatnak,ha csak így eltüntek?-na persze...csak neki lehetnek ilyen perverz gondolatai.
Felvettem a ruhákat amik Edward és Bella öltözőjében voltak-és persze az enyémet-és elmentem a pénztárhoz kifizetni őket. A többiek is csatlakoztak hozzá. -Menyjünk mert Edward-ék még a végén messzire jutnak-mondtam amikor kifizettem a ruhákat.
Sweet Dreams-8.fejezet
(Bella szemszöge)
Befordultunk a Cullen villa utcájába. Edward folyamatosan fogta a kezemet,de most nem voltam zavarban. Megállt az autó és már éreztem az ismerõs illatokat. Edward elengedte a kezemet és intett,hogy menjek.
Kipantattam a kocsiból és beszaladtam a házba egybõl megláttam Aro-t Õ háttal állt nekem ezért úgy öleltem meg!
-Szia-köszöntem neki.
-Szia Bella-megfordult és megölelt-Jó újralátni téged-ott állt még mellette, Félix,neki intettem és Jane.
-Szia Jane észre se vettelek-vigyorogtam rá gúnyosan. Emmet kacagni kezdett amire Jane egy szúros pillantást lővelt tudtam mire készült ezért elé álltam.
-Meg ne próbáld...-morogtam rá. Farkas szemet néztem vele.
-Mi történt?-lépett be az ajtón Edward. Jane gúnyosan elmosolyodott és Edward felé fordult és tudtam mit akar csinálni. Közbe akartam lépni de Jane gyorsabb volt. Edward már fájdalomtól fetrengve a földön volt.
Jane-hez mentem és nyakánál fogva a falhoz szorítottam.
-Jane fejezd be!-szólt rá Aro.
-Jasper kérlek nyugtasd le Jane-t-szólt neki Carlisle. Jane feszülõ teste egyre nyugodtabb lett majd ernyedten hullt a földre.
Hálás pillantást vetettem Jasper felé. Gyorsan Edward felé néztem és még mindig a földön volt. Odamentem hozzá és letérdeltem mellé.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól-motyogta. Szemei szorosan össze voltak zárva.
-Hát öcsi szerintem meg nem... Tudod...elég ramatyul nézel ki...
-Sajnálom.. nem kellet volna beszólnom Jane-nek-mondtam.
-Semmi baj... Legalább tudjuk mi a te képességed..-mondta és felült.
-Ez a te képességed Bella?-kérdezte Emmet leeset állal.
-Igen...szóval figyelj,ha emberi kaját eszek... Mert a vízzel ma még jól jártál...-mondtam. Emmet nevetett.
-Miről beszéltek?-kérdezte Esme.
-Bella mérges lett a menzán Emmet-re ezért ráöntötte drága bátyánk fejére Edward vízét...-magyarázta Alice.
-És...-kezdte Aro-Sajnálom ami történt... Jane-el majd még elbeszélgetek... Amúgy azért jöttünk,mert a közelbe volt egy kisebb kis gubanc... de elrendeztük... És gondoltam meglátogatunk benneteket-mondta.
-Jól tettétek-mondta Carlisle.
-Akkor... mi most megyünk. Jasper kérlek...
-Ja persze-mondta. Jane-re kezdett koncentrálni Ő pár másodperc múlva magához tért. Egy szúros pillantást vetett felém de nem foglalkoztam vele. Legszívesebben megtudtam volna ölni...
Aro-ék percekkel késöbb már itt se voltak. Elég rövid látogatás volt... Gondolom erre közre játszott még Jane is...
-Alice... amúgy te látod a jövőmet?-kérdeztem.
-Homályosan...Most is csak azt láttam,hogy erdőben vagytok...mást nem...-akkor azért nem látta pontosan Alice a mait... Mert ha látta volna akkor nem hívott volna... Ebben biztos vagyok.
-Amúgy remélem Edward jobban vagy... Mert vásárolni megyünk!-jelentette be Alice.
-Ne...-morogtam és hátra döltem.
-Jajj Bella ne legyél már ilyen!
-Na jó menjünk!-mondtam vidáman mert eszembe jutott valami.
-Komolyan?-kérdezte Alice.
-Persze,minnél előbb megyünk annál előbb végzünk!-mondtam,felálltam és Alice melléléptem.
-Nagyon ravasz Bella-kuncogott Emmet.
-Na jó menjünk-szólt Alice,megfogta Jazz kezét és ráncigálni kezdte a garázsba. Még Rose volt boldog a vásárlástól... A többiek-köztük én is-nem voltak ettől elragadtatva... De Alice-el nem lehet mit csinálni,ha valamit eltervez... akkor az ellen nem csináltsz semmit...
Befordultunk a Cullen villa utcájába. Edward folyamatosan fogta a kezemet,de most nem voltam zavarban. Megállt az autó és már éreztem az ismerõs illatokat. Edward elengedte a kezemet és intett,hogy menjek.
Kipantattam a kocsiból és beszaladtam a házba egybõl megláttam Aro-t Õ háttal állt nekem ezért úgy öleltem meg!
-Szia-köszöntem neki.
-Szia Bella-megfordult és megölelt-Jó újralátni téged-ott állt még mellette, Félix,neki intettem és Jane.
-Szia Jane észre se vettelek-vigyorogtam rá gúnyosan. Emmet kacagni kezdett amire Jane egy szúros pillantást lővelt tudtam mire készült ezért elé álltam.
-Meg ne próbáld...-morogtam rá. Farkas szemet néztem vele.
-Mi történt?-lépett be az ajtón Edward. Jane gúnyosan elmosolyodott és Edward felé fordult és tudtam mit akar csinálni. Közbe akartam lépni de Jane gyorsabb volt. Edward már fájdalomtól fetrengve a földön volt.
Jane-hez mentem és nyakánál fogva a falhoz szorítottam.
-Jane fejezd be!-szólt rá Aro.
-Jasper kérlek nyugtasd le Jane-t-szólt neki Carlisle. Jane feszülõ teste egyre nyugodtabb lett majd ernyedten hullt a földre.
Hálás pillantást vetettem Jasper felé. Gyorsan Edward felé néztem és még mindig a földön volt. Odamentem hozzá és letérdeltem mellé.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól-motyogta. Szemei szorosan össze voltak zárva.
-Hát öcsi szerintem meg nem... Tudod...elég ramatyul nézel ki...
-Sajnálom.. nem kellet volna beszólnom Jane-nek-mondtam.
-Semmi baj... Legalább tudjuk mi a te képességed..-mondta és felült.
-Ez a te képességed Bella?-kérdezte Emmet leeset állal.
-Igen...szóval figyelj,ha emberi kaját eszek... Mert a vízzel ma még jól jártál...-mondtam. Emmet nevetett.
-Miről beszéltek?-kérdezte Esme.
-Bella mérges lett a menzán Emmet-re ezért ráöntötte drága bátyánk fejére Edward vízét...-magyarázta Alice.
-És...-kezdte Aro-Sajnálom ami történt... Jane-el majd még elbeszélgetek... Amúgy azért jöttünk,mert a közelbe volt egy kisebb kis gubanc... de elrendeztük... És gondoltam meglátogatunk benneteket-mondta.
-Jól tettétek-mondta Carlisle.
-Akkor... mi most megyünk. Jasper kérlek...
-Ja persze-mondta. Jane-re kezdett koncentrálni Ő pár másodperc múlva magához tért. Egy szúros pillantást vetett felém de nem foglalkoztam vele. Legszívesebben megtudtam volna ölni...
Aro-ék percekkel késöbb már itt se voltak. Elég rövid látogatás volt... Gondolom erre közre játszott még Jane is...
-Alice... amúgy te látod a jövőmet?-kérdeztem.
-Homályosan...Most is csak azt láttam,hogy erdőben vagytok...mást nem...-akkor azért nem látta pontosan Alice a mait... Mert ha látta volna akkor nem hívott volna... Ebben biztos vagyok.
-Amúgy remélem Edward jobban vagy... Mert vásárolni megyünk!-jelentette be Alice.
-Ne...-morogtam és hátra döltem.
-Jajj Bella ne legyél már ilyen!
-Na jó menjünk!-mondtam vidáman mert eszembe jutott valami.
-Komolyan?-kérdezte Alice.
-Persze,minnél előbb megyünk annál előbb végzünk!-mondtam,felálltam és Alice melléléptem.
-Nagyon ravasz Bella-kuncogott Emmet.
-Na jó menjünk-szólt Alice,megfogta Jazz kezét és ráncigálni kezdte a garázsba. Még Rose volt boldog a vásárlástól... A többiek-köztük én is-nem voltak ettől elragadtatva... De Alice-el nem lehet mit csinálni,ha valamit eltervez... akkor az ellen nem csináltsz semmit...
2009. november 17., kedd
Sweet Dreams-7.fejezet
(Bella szemszöge)
A konyhás néni épp az asztalunkhoz közelített. Emmet megint csak nevetett már nagyon mérges voltam rá ezért megfogtam Edward üvegét és hozzávágtam Em-hez. Nem sikerült eltalálnom, ezért még mindig nevetett.
-Miss Cullen... Ha nem ízlik az ami maga előtt van nem kell megenni! Szóval nagyon örülnék,hogyha nem hangoztatná hangosan mindenki előtt...
-Sajnálom...-morogtam és közben Emmet-et néztem aki ezen nagyon jól szórakozott. A konyhás nõ elment és Emmet megint nevetett már teljesen bepöccentem az üveget amit az elöbb hozzávágtam. Most ráöntöttem a fejére. Lehervadt a mosoly a szájáról.
-Remélem nem vagy "szomjas"-mondtam. Edward úgy nevetett,higy már a hasát kellet fognia.
-Na de most ezt miért kaptam?-kérdezte Emmet- Csak jól éreztem magam!
-Én is jól érzem magam-vigyorogtam rá. Olyan elkeseredet képet vágott. De megérdemelte. Felálltam és kivonultam a menzáról,amikor elhaladtam valaki mellett elfordított a tekintetét és máshova nézett.
Amikor vége lett az iskolának Edward-dal a parkolóba mentünk.
-Sajnálom amit Emmet-tel tettem... de nagyon bepöncentem rá..
-Semmi baj én élveztem,meg a többiek is. Sõt akik a menzán voltak azok is-vigyorgot-Most népszerű lettél,mindenki fél Emmet-től mert olyan nagy darab... De te meg ráöntötted a fejére azt a löttyöt...-megint rákezdett a nevetésre- Öhm... a többieknek még van órájuk... szóval ha akarod mi hazamehetünk.
-Rendben-mondtam.
-Jól bírtad az emberek között-elmosolyodtam-Voltál emberek között Volterrában?
-Néha... Persze akkor se vásárolni... -motyogtam-Ja amúgy Alice vásárlást szervez... Mindenkivel... Kivéve Esme-t és Carlisle-t Ők nem jönnek...
-Már alig várom-morogta.
-Te se vagy oda ezért...-állapítottam meg.
-Hát nem... Alice néha olyan túlzásokba esik... Amikor mindannyian vásárolni visz minket Rose-al... Az a legrosszabb... annyi ruhát vesz mindenkinek,hogy nem elég egy autóval menni és még betenni a kocsiba szatyrokat...
-Elbírom képzelni,mi egy kocsival mentünk de annak is tele volt a csomagtartója...
-Tudom...szembesültem vele...- kuncogott-Elmegyünk vadászni?-kérdezte-Nem voltunk suli elött...
-Benne vagyok-féloldalasan elmosolyodott.
Elég sokat utaztunk szóval nem értettem hova megyünk.
-Elmondod hova megyünk?-kérdeztem.
-Egy olyan helyre ahol jól lehet vadászni... Sok féle állat van...-mondta és itt lezárta a témát.
Nem bírtam ki,hogy néha ne nézzek rá a szemem sarkából. De szerencsetlénségemre néha elkaptam a pillantását és ekkor elmosolyodott. Én ilyeknor zavartan sütöttem le a szememet.
-Megérkeztünk-jelentette be. Olyan gyorsan szállt ki a kocsiból,hogy még az én szememnek is láthatatlan volt. Csak azt vettem észre,hogy kinyitja az ajtót nekem.
-Nagyon gyors vagy-mondtam. Büszkén elmosolyodott. Kezet nyújtott nekem egyből elfogadtam-lehet túlságosan is gyorsan. Kéz a kézben sétáltunk az erdőben ennek örültem is meg zavarban is voltam... Fura volt Edward-hoz ilyen közel lenni,mert erről csak álmodni mertem...
-Érzed már az állatok illatát?-kérdezte. Mélyen beszívtam a levegőt.
-Igen...
-Akkor vadásszunk!-mondta és elengedte a kezemet.
Még egyszer egy nagy levegőt vettem és futni kezdtem az illat után. Rövid idő után meg is találtam szerencsétlen áldozatomat. Lassan odalopóztam az állathoz és egy hirtelen mozdulattal rágódtam.
Láttam lüktető ereit és ennek már nem tudtam ellenállni. Fogaimat a nyakába vájtam és kiszívtam vérét. Gyorsan csináltam nem akartam,hogy sokáig szenvedjen.
Amikor végeztem vele felálltam megfordultam és Edward-dal találtam szembe magamat. Nagyon közel volt hozzám csak pár centi választott el minket egymástól.
Közeledni kezdett felém és már tudtam mi fog következni... Milliméterek választottak el minket egymástól de ekkor megszólalt Edward telefonja. Gyorsan szétpattantunk egymástól és zavartan kezdtem el valamelyik fát fixírózni.
-Halló?-vette fel a telefont-Szia Alice...-morogta-Most? Jó Szia...-és lecsapta a telefont.
-Mi történt?
-Aro-ék nálunk vannak.. Azt mondja Alice nem látta előre...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Pont akkor kell jönnie Aro-nak is amikor kettesben lehetünk Edward-dal. Persze örültem,hogy újra láthatom... de most pont a legrosszabb időpontot választotta a látogatáshoz...
A konyhás néni épp az asztalunkhoz közelített. Emmet megint csak nevetett már nagyon mérges voltam rá ezért megfogtam Edward üvegét és hozzávágtam Em-hez. Nem sikerült eltalálnom, ezért még mindig nevetett.
-Miss Cullen... Ha nem ízlik az ami maga előtt van nem kell megenni! Szóval nagyon örülnék,hogyha nem hangoztatná hangosan mindenki előtt...
-Sajnálom...-morogtam és közben Emmet-et néztem aki ezen nagyon jól szórakozott. A konyhás nõ elment és Emmet megint nevetett már teljesen bepöccentem az üveget amit az elöbb hozzávágtam. Most ráöntöttem a fejére. Lehervadt a mosoly a szájáról.
-Remélem nem vagy "szomjas"-mondtam. Edward úgy nevetett,higy már a hasát kellet fognia.
-Na de most ezt miért kaptam?-kérdezte Emmet- Csak jól éreztem magam!
-Én is jól érzem magam-vigyorogtam rá. Olyan elkeseredet képet vágott. De megérdemelte. Felálltam és kivonultam a menzáról,amikor elhaladtam valaki mellett elfordított a tekintetét és máshova nézett.
Amikor vége lett az iskolának Edward-dal a parkolóba mentünk.
-Sajnálom amit Emmet-tel tettem... de nagyon bepöncentem rá..
-Semmi baj én élveztem,meg a többiek is. Sõt akik a menzán voltak azok is-vigyorgot-Most népszerű lettél,mindenki fél Emmet-től mert olyan nagy darab... De te meg ráöntötted a fejére azt a löttyöt...-megint rákezdett a nevetésre- Öhm... a többieknek még van órájuk... szóval ha akarod mi hazamehetünk.
-Rendben-mondtam.
-Jól bírtad az emberek között-elmosolyodtam-Voltál emberek között Volterrában?
-Néha... Persze akkor se vásárolni... -motyogtam-Ja amúgy Alice vásárlást szervez... Mindenkivel... Kivéve Esme-t és Carlisle-t Ők nem jönnek...
-Már alig várom-morogta.
-Te se vagy oda ezért...-állapítottam meg.
-Hát nem... Alice néha olyan túlzásokba esik... Amikor mindannyian vásárolni visz minket Rose-al... Az a legrosszabb... annyi ruhát vesz mindenkinek,hogy nem elég egy autóval menni és még betenni a kocsiba szatyrokat...
-Elbírom képzelni,mi egy kocsival mentünk de annak is tele volt a csomagtartója...
-Tudom...szembesültem vele...- kuncogott-Elmegyünk vadászni?-kérdezte-Nem voltunk suli elött...
-Benne vagyok-féloldalasan elmosolyodott.
Elég sokat utaztunk szóval nem értettem hova megyünk.
-Elmondod hova megyünk?-kérdeztem.
-Egy olyan helyre ahol jól lehet vadászni... Sok féle állat van...-mondta és itt lezárta a témát.
Nem bírtam ki,hogy néha ne nézzek rá a szemem sarkából. De szerencsetlénségemre néha elkaptam a pillantását és ekkor elmosolyodott. Én ilyeknor zavartan sütöttem le a szememet.
-Megérkeztünk-jelentette be. Olyan gyorsan szállt ki a kocsiból,hogy még az én szememnek is láthatatlan volt. Csak azt vettem észre,hogy kinyitja az ajtót nekem.
-Nagyon gyors vagy-mondtam. Büszkén elmosolyodott. Kezet nyújtott nekem egyből elfogadtam-lehet túlságosan is gyorsan. Kéz a kézben sétáltunk az erdőben ennek örültem is meg zavarban is voltam... Fura volt Edward-hoz ilyen közel lenni,mert erről csak álmodni mertem...
-Érzed már az állatok illatát?-kérdezte. Mélyen beszívtam a levegőt.
-Igen...
-Akkor vadásszunk!-mondta és elengedte a kezemet.
Még egyszer egy nagy levegőt vettem és futni kezdtem az illat után. Rövid idő után meg is találtam szerencsétlen áldozatomat. Lassan odalopóztam az állathoz és egy hirtelen mozdulattal rágódtam.
Láttam lüktető ereit és ennek már nem tudtam ellenállni. Fogaimat a nyakába vájtam és kiszívtam vérét. Gyorsan csináltam nem akartam,hogy sokáig szenvedjen.
Amikor végeztem vele felálltam megfordultam és Edward-dal találtam szembe magamat. Nagyon közel volt hozzám csak pár centi választott el minket egymástól.
Közeledni kezdett felém és már tudtam mi fog következni... Milliméterek választottak el minket egymástól de ekkor megszólalt Edward telefonja. Gyorsan szétpattantunk egymástól és zavartan kezdtem el valamelyik fát fixírózni.
-Halló?-vette fel a telefont-Szia Alice...-morogta-Most? Jó Szia...-és lecsapta a telefont.
-Mi történt?
-Aro-ék nálunk vannak.. Azt mondja Alice nem látta előre...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Pont akkor kell jönnie Aro-nak is amikor kettesben lehetünk Edward-dal. Persze örültem,hogy újra láthatom... de most pont a legrosszabb időpontot választotta a látogatáshoz...
Sweet Dreams-6.fejezet
(Bella szemszöge)
Első nap a Forks-i gimiben...Alice kedvéért azt a ruhát vettem fel amit még múltkor mondott. Megnéztem magam a tükörben,egy kicsit kihívó volt de azért tetszett. Felkaptam a táskámat és lementem a nappaliban Alice széles vigyorral várt engem.
-Tudtam,hogy jól választottam a ruhával kapcsolatban-mondta.
A többiek egymás után jöttek le az emeletről.
-Hűha Bella jól kicsipted magad már az első nap!-mondta Em. Már épp szólásra nyitottam volna a számat de Alice megelőzött.
-De tetszik nem?
-Hát persze- elkaptam Edward pillantását. Pont engem nézet ezért gyorsan lekaptam róla a tekintetem.
-Mehetünk?-kérdezte Rose.
-Igen,most szerintem csináljuk úgy.... Mi megyünk Rose kocsijával Bella-ék meg Edward-éval-tátva maradt a szám nem mintha nem örültem volna ennek...- Tudom én milyen jól kijöttök egymással...-Alice maga után húzta Jasper-t a garázsba és őket követték Rose-ék. Edward felém fordult.
-Sajnálom...-mondta.
-Semmi baj én örülök ennek-csúszott ki a számon. Elmosolyodott mintha örülne ennek a pár szónak. Lehet Ő is úgy érez irántam?
-Gyere menjünk az új diákok már alig várják,hogy meglássák Bella Cullent-t-mondta. Kezet nyújtott nekem én elfogadtam ezt és mi is a garázsba mentünk. Emmet-ék már elmentek. Carlisle is elment már mert az Ő fekete Mercedes-e se volt ott.
Edward udvariasan kinyitotta nekem az Volvo ajtaját és beültem. Egy gyors mozdulattal megkerülte a kocsit beült is kiszáguldott a garázsból. Keresgélni kezdett a CD-k között végül egyet megfogott és betette a lejátszóba. Egy ismerõs dallam szólalt meg.
-Debussy?-kérdeztem csodálkozva.
-Szereted?-az õ hangjában is bújkált a csodálkozás.
-Igen-mondtam mosolyogva.
Leállította a motort.
-Megérkeztünk?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.
-Te mennyivel jöttél?-kérdeztem.
-Nem tudom... százötvennel?
-Pont,mint Alice- vigyorogtam.
-Készen állsz?
-Van választási lehetőségem?
-Nincs-féloldalasan elmosolyodott.
-Akkor igen-mondtam. Kiszálltam a kocsiból minden tekintet rám szegeződött. Úgy csináltam,mintha nem is látnám őket. Mellőlem kuncogást hallottam.
-Mi az?-kérdeztem Edward-tól.
-Semmi-kuncogott tovább-Csak nem hallod a gondolataikat?
-Nem... még otthon kikapcsoltam a gondolatolvasást.
-Hogy csináltad?-csodálkozott-Én már próbáltam de nem sikerült...
-Majd megtanítalak-vigyorogtam. Emmet-ék már megérkeztek.
-Itt az órarendet-nyomta kezembe Alice.
-Mi az első órád?-kérdezte Emmet.
-Biológia...
-Akkor majd Mr. Gondolatolvasó elkísér-mondta és az említett felé bökött. Edward kivette a kezemből az órarendet. Már a terem felé mentünk...
-Ugyanaz az órarendet mint az enyém...-mondta. Be fordultunk az osztály teremben. Minden szem rám szegeződött.
-Van egy szabadhely mellettem ülsz mellém?-kérdezte.
-Persze-mondtam és elmosolyodtam.
Nem kellet bemutatkoznom ennek örültem legalább nem kell magyarázkodnom. De az idegesített,hogy néhány diák megfordult és engem nézett...
Az egyik óra végén egy fiú oda is jött hozzám...
-Szia Mike Newtoon vagyok-mutatkozott be kezet is nyújtott de nem viszonoztam.
-Hello-köszöntem közömbösen-Bella Cullen...-bunkó voltam vele... de csak azért mert a gondolatai nagyon feldühítettek engem... Kellet nekem kíváncsinak lenni mit gondol...
Most a menzára mentünk.
-Tudod,öcsi miben állapodtunk meg... menzás kaja...-nevetett.
-Hogy lehetne ezt elfelejteni?
-Ilyen rossz az emberi étel?-kérdeztem.
-Kostold meg!-javasolta Emmet. Nem válaszoltam. Beálltunk a sorba,most megint minden szem rámszegeződött.
-Mivan Bella nem szereted ha te vagy a középpontban?
-Idegesítenek...-morogtam közben levettem egy almát és még valamit amire az volt írva: lasagne...
Leültek a többiek szokásos asztalukhoz de most én is csatlakoztam hozzájuk. Edward mellém ült.
-Na öcsi... nézzük,hogy bírod az emberi ételt megenni....-kuncogott Emmet-Gyerünk mert mindjárt keződik a következő órám.
Edward vett egy nagy levegőt és bekapott egy falatot a "lasange-nájából". Szerintem meg se rágta csak lenyelte.
-Na Edward... nem tanítottak meg arra,hogy rendesen rágd meg az ételt?-csóválta a fejét Emmet.
Edward mégegyet evett de olyan elkeseredett arcot vágott,hogy el kellett mosolydonom.
-Ennyire borzasztó?-kérdeztem. Én is vágtam egy falatot és bekaptam. Még meg se rágtam de kiköptem-Fúúúúj!-mondtam a kelleténél hangosabban. Emmet olyan hangosan nevetett,hogy minden szem ránk szegeződött. Em ezért még hangosabban nevetett,hozzá csatlakozott még Jasper is. A lányok meg próbálták el folytani nevetésüket de nem nagyon sikerült nekik...
-Nem mondtad,hogy ez ilyen rossz!-ezt is a kelleténél hangosabban mondtam.
Hátam mögül lépéseket hallottam...megfordultam és sejtettem,hogy ebből már nem jövök ki jól...
Első nap a Forks-i gimiben...Alice kedvéért azt a ruhát vettem fel amit még múltkor mondott. Megnéztem magam a tükörben,egy kicsit kihívó volt de azért tetszett. Felkaptam a táskámat és lementem a nappaliban Alice széles vigyorral várt engem.
-Tudtam,hogy jól választottam a ruhával kapcsolatban-mondta.
A többiek egymás után jöttek le az emeletről.
-Hűha Bella jól kicsipted magad már az első nap!-mondta Em. Már épp szólásra nyitottam volna a számat de Alice megelőzött.
-De tetszik nem?
-Hát persze- elkaptam Edward pillantását. Pont engem nézet ezért gyorsan lekaptam róla a tekintetem.
-Mehetünk?-kérdezte Rose.
-Igen,most szerintem csináljuk úgy.... Mi megyünk Rose kocsijával Bella-ék meg Edward-éval-tátva maradt a szám nem mintha nem örültem volna ennek...- Tudom én milyen jól kijöttök egymással...-Alice maga után húzta Jasper-t a garázsba és őket követték Rose-ék. Edward felém fordult.
-Sajnálom...-mondta.
-Semmi baj én örülök ennek-csúszott ki a számon. Elmosolyodott mintha örülne ennek a pár szónak. Lehet Ő is úgy érez irántam?
-Gyere menjünk az új diákok már alig várják,hogy meglássák Bella Cullent-t-mondta. Kezet nyújtott nekem én elfogadtam ezt és mi is a garázsba mentünk. Emmet-ék már elmentek. Carlisle is elment már mert az Ő fekete Mercedes-e se volt ott.
Edward udvariasan kinyitotta nekem az Volvo ajtaját és beültem. Egy gyors mozdulattal megkerülte a kocsit beült is kiszáguldott a garázsból. Keresgélni kezdett a CD-k között végül egyet megfogott és betette a lejátszóba. Egy ismerõs dallam szólalt meg.
-Debussy?-kérdeztem csodálkozva.
-Szereted?-az õ hangjában is bújkált a csodálkozás.
-Igen-mondtam mosolyogva.
Leállította a motort.
-Megérkeztünk?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.
-Te mennyivel jöttél?-kérdeztem.
-Nem tudom... százötvennel?
-Pont,mint Alice- vigyorogtam.
-Készen állsz?
-Van választási lehetőségem?
-Nincs-féloldalasan elmosolyodott.
-Akkor igen-mondtam. Kiszálltam a kocsiból minden tekintet rám szegeződött. Úgy csináltam,mintha nem is látnám őket. Mellőlem kuncogást hallottam.
-Mi az?-kérdeztem Edward-tól.
-Semmi-kuncogott tovább-Csak nem hallod a gondolataikat?
-Nem... még otthon kikapcsoltam a gondolatolvasást.
-Hogy csináltad?-csodálkozott-Én már próbáltam de nem sikerült...
-Majd megtanítalak-vigyorogtam. Emmet-ék már megérkeztek.
-Itt az órarendet-nyomta kezembe Alice.
-Mi az első órád?-kérdezte Emmet.
-Biológia...
-Akkor majd Mr. Gondolatolvasó elkísér-mondta és az említett felé bökött. Edward kivette a kezemből az órarendet. Már a terem felé mentünk...
-Ugyanaz az órarendet mint az enyém...-mondta. Be fordultunk az osztály teremben. Minden szem rám szegeződött.
-Van egy szabadhely mellettem ülsz mellém?-kérdezte.
-Persze-mondtam és elmosolyodtam.
Nem kellet bemutatkoznom ennek örültem legalább nem kell magyarázkodnom. De az idegesített,hogy néhány diák megfordult és engem nézett...
Az egyik óra végén egy fiú oda is jött hozzám...
-Szia Mike Newtoon vagyok-mutatkozott be kezet is nyújtott de nem viszonoztam.
-Hello-köszöntem közömbösen-Bella Cullen...-bunkó voltam vele... de csak azért mert a gondolatai nagyon feldühítettek engem... Kellet nekem kíváncsinak lenni mit gondol...
Most a menzára mentünk.
-Tudod,öcsi miben állapodtunk meg... menzás kaja...-nevetett.
-Hogy lehetne ezt elfelejteni?
-Ilyen rossz az emberi étel?-kérdeztem.
-Kostold meg!-javasolta Emmet. Nem válaszoltam. Beálltunk a sorba,most megint minden szem rámszegeződött.
-Mivan Bella nem szereted ha te vagy a középpontban?
-Idegesítenek...-morogtam közben levettem egy almát és még valamit amire az volt írva: lasagne...
Leültek a többiek szokásos asztalukhoz de most én is csatlakoztam hozzájuk. Edward mellém ült.
-Na öcsi... nézzük,hogy bírod az emberi ételt megenni....-kuncogott Emmet-Gyerünk mert mindjárt keződik a következő órám.
Edward vett egy nagy levegőt és bekapott egy falatot a "lasange-nájából". Szerintem meg se rágta csak lenyelte.
-Na Edward... nem tanítottak meg arra,hogy rendesen rágd meg az ételt?-csóválta a fejét Emmet.
Edward mégegyet evett de olyan elkeseredett arcot vágott,hogy el kellett mosolydonom.
-Ennyire borzasztó?-kérdeztem. Én is vágtam egy falatot és bekaptam. Még meg se rágtam de kiköptem-Fúúúúj!-mondtam a kelleténél hangosabban. Emmet olyan hangosan nevetett,hogy minden szem ránk szegeződött. Em ezért még hangosabban nevetett,hozzá csatlakozott még Jasper is. A lányok meg próbálták el folytani nevetésüket de nem nagyon sikerült nekik...
-Nem mondtad,hogy ez ilyen rossz!-ezt is a kelleténél hangosabban mondtam.
Hátam mögül lépéseket hallottam...megfordultam és sejtettem,hogy ebből már nem jövök ki jól...
2009. november 16., hétfő
Sweet Dreams-5.fejezet
(Bella szemszöge)
Kész kínszenvedés volt ez az egész nap... Amikor Edward nem volt velem akkor mintha hiányozna egy felem...
Lementem a nappaliban Esme lent volt egy könyvet olvasott.Már az utolsó lépcsõ foknál jártam amikor Esme felnézett és elmosolyodott.
-Szeretnél beszélgetni?-kérdezte.
-Igen... ha nem zavarna...
-Gyere ülj le-mondta és úgy tettem ahogy kért-Kérdezz bármirõl-mondta.
-Hogyan...letettek vámpírok..? Nem muszály válaszolnod, nem akarok balhét,hogy a többiek nincsenek itt és te elmondod...
-Nem szívesen elmondom-mondta- Elször Carlisle lett vámpír...Az 1600-as években... Utána csatlakozott hozzá Edward... Carlisle változtatta át 1918-ban Spanyol nátában haldokolt... Aztán kerültem én a családhoz... Engem követet Rose... Szerintem Õt viselte meg ez az egész a legjobban... Rosalie talált rá Emmet-re...Egy medve rátámadt és majdnem meghalt... De Rosie látott valamit Emmet-ben amit nem bírt volna ki ha meghalt volna... És végül Jasper és Alice csatlakoztak hozzánk...de már vámpírként... - nem pontosan arra válaszolt amire kértem de nekem ez is elég volt.
-És...hogyan találkoztál Carlisle-al?-kérdeztem,mert ez izgatott engem.
-Még tizenéves voltam amikor eltörtem a lábamat... Kórházba kerültem és Carlisle vizsgált meg engem... Már akkor is nagyon szimpatikus volt nekem... Aztán... pár év múlva... Férjhez mentem... de mindig ütött... nem becsült engem... Kiderült,hogy gyereket várok és ez valami kis reményt hozott a lelkembe,hogy van valamiért értelme élnem... De sajnos amikor a kisbabám megszületett nem sokáig élt... Leugrottam egy szikláról öngyilkos akartam lenni.
Kórházba szállítottak a hullaházban még vert a szívem de az orvosok nem vették észre,kivéve Carlisle-t Õ meghalotta megismert engem és átváltoztatott. Szóval egy szomorú történetbõl így lett boldog életem...-még pár percing szótlanul néztük egymást.
-Köszönöm,hogy elmondtad-mondtam.
Még az egész délutánt átbeszéltük Esme-vel. Most úgy tekintettem rá,mint anyámra.
-Mindjárt megérkeznek-jelentettem be.
-Honnan tudod?-kérdezte. A fejemre mutattam-Oh igen-mosolygott. Már hallottam az autót,hogy lelassít a ház elött.
-Bella!-szólt Alice amikor belépett a bejárati ajtón-Beírattalak az iskolába! Már most is mindenki rólad beszél...
-Honnan tudták ezt meg,hogy odafogok járni?
-Forks-ban mindenki tud mindent-vigyorgott Alice.
-Mindent?
-Jó de a vámpíros dolog az sokkal másabb...-ráhagytam Alice-re. Amúgy igaza volt... Sokkal másabb... Bár nem tudom megmagyarázni,hogy miért de másabb.
-Alice...-kezdtem- És mit fogok mondani,honnan jöttem?
-Alaszkából jöttél.... A szüleid ott meghaltak... És azért kerültél hozzánk mert Carlisle jóban volt a szüleiddel...-mondta-Szerintem hihető sztori. Amúgy meg úgy se fognak az emberek utána keresni...
-Oké,szeritnem is hihető-mondtam.
-És... akkor a suliban Bella Cullen leszel-mondta vigyorogva. Én is elmosolyodtam.
-Szuper!-mondtam lelkesedéssel a hangomban.
-Hé húgi...-szólt Emmet-Tudod kíváncsi lennék,hogy ugye neked Edward nem tud olvasni a gondolataidban,hogy téged is lever-e sakkban.
-Én benne vagyok-mondtam és Edward felé fordultam.
-Én is-mondta.
-Oké...-mondta Em- De van feltétel is... Ha Bella nyer...-elgondolkodott majd gonosz vigyor jelent meg az arcán- Edward...Megeszed az emberi kaját egy héten keresztül!-mondta.
-Jó...-sóhajtott.
-És te Bella... Ha Edward nyer akkor... Te mosod le a kocsimat teljes egy hétig.
-Oké... ez csak autómosás...
-Te nem láttad,hogy nézz ki az autója-mondta Alice.
-Mindegy úgy is nyerek-mondtam vigyorogva és Edward-dal néztem farkasszemet.
-Na azt megnézem...-mondta Emmet fülig érő vigyorral.
Már nem tudom,hogy perce ment a játék... Mindenki feszülten nézte a játszmát. Én következtem és...
-NYERTEM!-visítottam. A család minden tagja csak nézett engem.
-Hú Bella... Ezt nem gondoltam volna... Tudod Edward-ot 50 éve nem győzték le-mondta Emmet- De öcsi most lealáztak! Egy hétig eheted a menzás trutyit- annyira nevetett,hogy már megkellet magát támasztania.
-Bocs Edward...-mondtam neki.
-Semmi baj,kell a változatosság...-mondta.
-Én is ezt mondanám-röhögöt tovább Emmet. Néztem Edward reakcióját,hogy mit szól ahoz,hogy legyőztem és,hogy Emmet is piszkálja de ő is nevetet testvérével...
Kész kínszenvedés volt ez az egész nap... Amikor Edward nem volt velem akkor mintha hiányozna egy felem...
Lementem a nappaliban Esme lent volt egy könyvet olvasott.Már az utolsó lépcsõ foknál jártam amikor Esme felnézett és elmosolyodott.
-Szeretnél beszélgetni?-kérdezte.
-Igen... ha nem zavarna...
-Gyere ülj le-mondta és úgy tettem ahogy kért-Kérdezz bármirõl-mondta.
-Hogyan...letettek vámpírok..? Nem muszály válaszolnod, nem akarok balhét,hogy a többiek nincsenek itt és te elmondod...
-Nem szívesen elmondom-mondta- Elször Carlisle lett vámpír...Az 1600-as években... Utána csatlakozott hozzá Edward... Carlisle változtatta át 1918-ban Spanyol nátában haldokolt... Aztán kerültem én a családhoz... Engem követet Rose... Szerintem Õt viselte meg ez az egész a legjobban... Rosalie talált rá Emmet-re...Egy medve rátámadt és majdnem meghalt... De Rosie látott valamit Emmet-ben amit nem bírt volna ki ha meghalt volna... És végül Jasper és Alice csatlakoztak hozzánk...de már vámpírként... - nem pontosan arra válaszolt amire kértem de nekem ez is elég volt.
-És...hogyan találkoztál Carlisle-al?-kérdeztem,mert ez izgatott engem.
-Még tizenéves voltam amikor eltörtem a lábamat... Kórházba kerültem és Carlisle vizsgált meg engem... Már akkor is nagyon szimpatikus volt nekem... Aztán... pár év múlva... Férjhez mentem... de mindig ütött... nem becsült engem... Kiderült,hogy gyereket várok és ez valami kis reményt hozott a lelkembe,hogy van valamiért értelme élnem... De sajnos amikor a kisbabám megszületett nem sokáig élt... Leugrottam egy szikláról öngyilkos akartam lenni.
Kórházba szállítottak a hullaházban még vert a szívem de az orvosok nem vették észre,kivéve Carlisle-t Õ meghalotta megismert engem és átváltoztatott. Szóval egy szomorú történetbõl így lett boldog életem...-még pár percing szótlanul néztük egymást.
-Köszönöm,hogy elmondtad-mondtam.
Még az egész délutánt átbeszéltük Esme-vel. Most úgy tekintettem rá,mint anyámra.
-Mindjárt megérkeznek-jelentettem be.
-Honnan tudod?-kérdezte. A fejemre mutattam-Oh igen-mosolygott. Már hallottam az autót,hogy lelassít a ház elött.
-Bella!-szólt Alice amikor belépett a bejárati ajtón-Beírattalak az iskolába! Már most is mindenki rólad beszél...
-Honnan tudták ezt meg,hogy odafogok járni?
-Forks-ban mindenki tud mindent-vigyorgott Alice.
-Mindent?
-Jó de a vámpíros dolog az sokkal másabb...-ráhagytam Alice-re. Amúgy igaza volt... Sokkal másabb... Bár nem tudom megmagyarázni,hogy miért de másabb.
-Alice...-kezdtem- És mit fogok mondani,honnan jöttem?
-Alaszkából jöttél.... A szüleid ott meghaltak... És azért kerültél hozzánk mert Carlisle jóban volt a szüleiddel...-mondta-Szerintem hihető sztori. Amúgy meg úgy se fognak az emberek utána keresni...
-Oké,szeritnem is hihető-mondtam.
-És... akkor a suliban Bella Cullen leszel-mondta vigyorogva. Én is elmosolyodtam.
-Szuper!-mondtam lelkesedéssel a hangomban.
-Hé húgi...-szólt Emmet-Tudod kíváncsi lennék,hogy ugye neked Edward nem tud olvasni a gondolataidban,hogy téged is lever-e sakkban.
-Én benne vagyok-mondtam és Edward felé fordultam.
-Én is-mondta.
-Oké...-mondta Em- De van feltétel is... Ha Bella nyer...-elgondolkodott majd gonosz vigyor jelent meg az arcán- Edward...Megeszed az emberi kaját egy héten keresztül!-mondta.
-Jó...-sóhajtott.
-És te Bella... Ha Edward nyer akkor... Te mosod le a kocsimat teljes egy hétig.
-Oké... ez csak autómosás...
-Te nem láttad,hogy nézz ki az autója-mondta Alice.
-Mindegy úgy is nyerek-mondtam vigyorogva és Edward-dal néztem farkasszemet.
-Na azt megnézem...-mondta Emmet fülig érő vigyorral.
Már nem tudom,hogy perce ment a játék... Mindenki feszülten nézte a játszmát. Én következtem és...
-NYERTEM!-visítottam. A család minden tagja csak nézett engem.
-Hú Bella... Ezt nem gondoltam volna... Tudod Edward-ot 50 éve nem győzték le-mondta Emmet- De öcsi most lealáztak! Egy hétig eheted a menzás trutyit- annyira nevetett,hogy már megkellet magát támasztania.
-Bocs Edward...-mondtam neki.
-Semmi baj,kell a változatosság...-mondta.
-Én is ezt mondanám-röhögöt tovább Emmet. Néztem Edward reakcióját,hogy mit szól ahoz,hogy legyőztem és,hogy Emmet is piszkálja de ő is nevetet testvérével...
Sweet Dreams-4.fejezet
(Bella szemszöge)
-Alice mennyi ruha van még?-nyöszögtem. De mintha meg se hallotta volna.
-Ezt is vedd fel!-mondta és a kezembe nyomott még egy adag ruhát.
-Ajj....-morogtam és bementem a gardróbba,hogy felvehessem a ruhát.
Pár perc után odamentem Alice-hez minnél előbb végzünk annál jobb!
-Kérlek fordulj meg-úgy tettem ahogy mondta-Ez nem rossz,ne tedd messzire majd ebbe gyere suliba hétfõn.
-Öltözz át... és végeztünk-mondta,
-Komolyan?- a hangom feltûnõen lelkes volt.
-Igen...-olyan boldog voltam,hogy szinte szökdelve mentem a gardróbomba átöltözni. Amikor végeztem visszamentem Alice-hez és együtt lementünk a nappaliba.
-Tudod Bella...most,hogy így belegondolok meg láttam a gardróbodat is ... Majd még elkéne még mennünk vásárolni-Kitágultak a szemeim. Gyorsan megfordultam, hogy Alice-re nézzek,hogy tényleg komolyan gondolta-e. De sajnos igen.. komolyan gondolta.
- Alice azért tûnik kevésnek a ruháim mert akkora a gardrób mint az egész nappali! A gardrób negyede van tele! És ez így is rengeteg ruha!
-Igen de ha minden nap veszel fel új ruhát legalább kétszer akkor is max. kéthétig bírja ki a ruhatárad! És akkor elkell mennünk vásárolni. És azért ne hadjuk az utolsó pillanatra...
Megadóan sóhajtottam. Úgy sincs esélyem! Akkor meg minek győszködni?
-Bella csodállak! Soha nem találkoztam még olyan lánnyal aki nem szeret vásárolni!- mondta elismerően Emmet,közben nevetett.
Emmet még mondott valamit Alice-nek de nem értettem mert elbüvölt engem a mellettem lévő zongora. Mindig is zongorázni szerettem volna... De végülis soha nem tanultam meg...
-Tutsz zongorázni?-kérdezte egy bársonyos hang.
-Nem...-mondtam és a hangomban a csalodótság jele bújkált.
-Megtanítsalak?-ajánlotta.
-Ez nem mindennapi ajánlat-mondtam vigyorogva-Ha van elég türelmed akkor igen...
-Tudok türelmes lenni ha akarok...-elmosolyodtam. Leült a zongora elé arréb csúszott a mellette lévő helyet megpaskolta,hogy üljek mellé. Természetesen leültem mellé élveztem a társaságát.
Elöszőr Ő játszott nekem majd amikor vége lett a dalnak én következtem.
Mivel nem tudtam semmit se eljátszani ezért másik módszert alkalmazott. Megfogta a kezemet és Ő írányította a kezemet. Kicsit zavarban voltam, hogy megfogta a kezemet de azért kellemes volt.
Többszörös segítség után sikerült egyedül is eljátszanom a dal-bár nem hibátlanul de sikerült.
-Ügyes vagy-mosolygott.
-Kösz...-motyogtam.
Körbe néztem a többiek már nem voltak ott.
-Hova lettek?-kérdeztem.
-Elmentek vadászni... Neked nem kellene elmenned?
-Nem... majd még suli elött.
-Várod már?
-Igen.
-Te leszel egy-két hónapig a téma. Az új diáklány, Cullenékkel-kuncogott.
-Nem bírnak benneteket?-kérdeztem és összeráncoltam a homlokomat.
-Inkább mi nem kötünk barátságot velük... Elvagyunk magunkban...
-Aha értem-mondtam-És ez így jó nektek?
-Végülis igen, élvezem hallgatni a gondolataikat-kuncogott-A többiek mindjárt jönnek a többiek-sóhajtott.
-Majd...eljönnél velem vadászni?-kérdeztem a billentyűket kezdtem fixírozni.
-Persze-ment bele egyből.
-Jó volt a társalgás?-kérdezte kaján vigyorral Emmet.
-Emmet!-szólt rá Rosalie.
-Most mi van? Én csak megkérdeztem!-tette fel a kezét védekezően- Rose adott még Em-nek egy taslit. De azért mackós bátyámnak nem fagyott le a mosoly a szájáról...
Sajnálom ez a fejezet elég rövid lett :/ De igyekszem a következőt hosszabbá írni.
-Alice mennyi ruha van még?-nyöszögtem. De mintha meg se hallotta volna.
-Ezt is vedd fel!-mondta és a kezembe nyomott még egy adag ruhát.
-Ajj....-morogtam és bementem a gardróbba,hogy felvehessem a ruhát.
Pár perc után odamentem Alice-hez minnél előbb végzünk annál jobb!
-Kérlek fordulj meg-úgy tettem ahogy mondta-Ez nem rossz,ne tedd messzire majd ebbe gyere suliba hétfõn.
-Öltözz át... és végeztünk-mondta,
-Komolyan?- a hangom feltûnõen lelkes volt.
-Igen...-olyan boldog voltam,hogy szinte szökdelve mentem a gardróbomba átöltözni. Amikor végeztem visszamentem Alice-hez és együtt lementünk a nappaliba.
-Tudod Bella...most,hogy így belegondolok meg láttam a gardróbodat is ... Majd még elkéne még mennünk vásárolni-Kitágultak a szemeim. Gyorsan megfordultam, hogy Alice-re nézzek,hogy tényleg komolyan gondolta-e. De sajnos igen.. komolyan gondolta.
- Alice azért tûnik kevésnek a ruháim mert akkora a gardrób mint az egész nappali! A gardrób negyede van tele! És ez így is rengeteg ruha!
-Igen de ha minden nap veszel fel új ruhát legalább kétszer akkor is max. kéthétig bírja ki a ruhatárad! És akkor elkell mennünk vásárolni. És azért ne hadjuk az utolsó pillanatra...
Megadóan sóhajtottam. Úgy sincs esélyem! Akkor meg minek győszködni?
-Bella csodállak! Soha nem találkoztam még olyan lánnyal aki nem szeret vásárolni!- mondta elismerően Emmet,közben nevetett.
Emmet még mondott valamit Alice-nek de nem értettem mert elbüvölt engem a mellettem lévő zongora. Mindig is zongorázni szerettem volna... De végülis soha nem tanultam meg...
-Tutsz zongorázni?-kérdezte egy bársonyos hang.
-Nem...-mondtam és a hangomban a csalodótság jele bújkált.
-Megtanítsalak?-ajánlotta.
-Ez nem mindennapi ajánlat-mondtam vigyorogva-Ha van elég türelmed akkor igen...
-Tudok türelmes lenni ha akarok...-elmosolyodtam. Leült a zongora elé arréb csúszott a mellette lévő helyet megpaskolta,hogy üljek mellé. Természetesen leültem mellé élveztem a társaságát.
Elöszőr Ő játszott nekem majd amikor vége lett a dalnak én következtem.
Mivel nem tudtam semmit se eljátszani ezért másik módszert alkalmazott. Megfogta a kezemet és Ő írányította a kezemet. Kicsit zavarban voltam, hogy megfogta a kezemet de azért kellemes volt.
Többszörös segítség után sikerült egyedül is eljátszanom a dal-bár nem hibátlanul de sikerült.
-Ügyes vagy-mosolygott.
-Kösz...-motyogtam.
Körbe néztem a többiek már nem voltak ott.
-Hova lettek?-kérdeztem.
-Elmentek vadászni... Neked nem kellene elmenned?
-Nem... majd még suli elött.
-Várod már?
-Igen.
-Te leszel egy-két hónapig a téma. Az új diáklány, Cullenékkel-kuncogott.
-Nem bírnak benneteket?-kérdeztem és összeráncoltam a homlokomat.
-Inkább mi nem kötünk barátságot velük... Elvagyunk magunkban...
-Aha értem-mondtam-És ez így jó nektek?
-Végülis igen, élvezem hallgatni a gondolataikat-kuncogott-A többiek mindjárt jönnek a többiek-sóhajtott.
-Majd...eljönnél velem vadászni?-kérdeztem a billentyűket kezdtem fixírozni.
-Persze-ment bele egyből.
-Jó volt a társalgás?-kérdezte kaján vigyorral Emmet.
-Emmet!-szólt rá Rosalie.
-Most mi van? Én csak megkérdeztem!-tette fel a kezét védekezően- Rose adott még Em-nek egy taslit. De azért mackós bátyámnak nem fagyott le a mosoly a szájáról...
Sajnálom ez a fejezet elég rövid lett :/ De igyekszem a következőt hosszabbá írni.
2009. november 15., vasárnap
Sweet Dreams-3.fejezet
Na itt lenne 3. rész ;D
Sweet Dreams-3.fejezet
(Bella szemszöge)
-Megérkeztünk-mondta és leállította a kocsit. Szétnéztem leeset az állam. Egy borzasztóan nagy pláza előtt álltunk.
-Ugye nem akarsz bemenni minden boltba?-a hangom egy oktávval magasabb volt a meg szokotnál.Felé néztem és csak vigyorgot-Jaj Alice ne már...
-Gyere menjünk rengeteg üzlet vár ránk!-mondta lelkesen.
-Látom...-morogtam. Kelletlenül kiszálltam a kocsiból és a kelleténél nagyobb erővel "csuktam" be az ajtót. Alice megragadta a karomat-ismét-és a bejárathoz vonszolt. Még csak fél napja ismerem,de,hogy lehet valakinek ennyi energiája? Igaz vámpír de mindig megy-megy és folyton mosolyog. Persze ez valamilyen részről jó is...
Az első üzlet óriási volt. Bele se mertem gondolni mekkora lehet a többi.
-Szia Alice!-köszönt neki az egyik eladónő. Alice mosolyogva vissza integetet.
-Milyen gyakran jársz te ide,hogy már ismernek is?-kérdeztem.
-Hetente legalább kétszer de van amikor csak kéthetente...
-Akkor nem csoda,hogy ismernek...-most még jobban vigyorgot.
-Nézd Bella! Kérlek próbáld meg!-és elém mutatott egy mini szoknyát.Fintorogtam-Na kérlek....-bociszemekkel nézett rám.
-Jó legyen-kikaptam a kezéből és a próba fülkébe mentem.
Felvettem a szoknyát és több irányból is megnéztem. Bekellet vallanom nem is annyira rossz...
-Na milyen?-kérdezte és elhúzta a függönyt.
-Mintha már nem láttad volna-vigyorogtam rá.
-Jó... de élőben sokkal jobb látni. Nekem nagyon bejön.
-Nem rossz...
-Megvesszük-jelentette be-Nézd hoztam hozzá felsőt is!-azt is a kezembe nyomta-Próbáld fel!-parancsolta.
Sóhajtottam. Jobb túl lenni rajta addig úgy se hagy békén. Igaz tök jólállt rajtam a "ruhaszett" de ezt nem vallottam be Alice-nek.
Alice visszatáncolt hozzám,hogy ő is megnézhesse.
-Ez nagyon befog jönni Edward-nak!-mondta. Lesütöttem a szememet- Jaj ne mond már,hogy nem jön be neked a bátyám!- még mindig nem válaszoltam- Bella...
-Jó ha azt mondom "bejön" akkor békén hagysz?-kérdeztem zavartan.
-Igen. Ne hazudj saját magadnak... Látom,hogy nézett téged-mondta vigyorogva. Ha tudtam vola már rég pipacs vörös lennék- Na jó békén hagylak még nekem is kell ruha, meg neked is. És még mennyi üzlet van!
Gyorsan átvettem a saját ruhámat de lehet kár volt mert Alice kezébe egy egész ruha hegy volt. Intett a fejével,hogy menjek vissza a fülkébe.
-Ebből csak a fele lesz a tied.
-Csak...-morogtam. Odaadta a kezembe azokat a ruhákat amit nekem választott ki a többivel ami az övé azzal bevonult a mellettem lévő fülkébe.
-Gyerünk fizetni!-mondta és a pénztárhoz mutatott. Én próbáltam átnézni a ruhahalom fölött ami a kezembe volt és én is elindultam a pénztár felé. Az eladónőnek azthittem kiesnek a szemei olyan döbbenettel nézett minket.
Nem csodálkozok... gondolom nem sokan vásárolnak ennyi ruhát... Kivéve Alice-t Ő kivétel...
-Gyere menyjünk a következő üzletbe-szólt Alice. És egy másik üzlethez mutatott. Kezünkben fejenkét négy-négy szatyor volt és azok is a legnagyobbak.
-Azért jó volt ez a vásárlás nem?-kérdezte. Amikor próbálta kinyitni a kocsit.
-De... tudod soha nem vásároltam még ennyit... talán egész életemben se...
-Mióta vagy vámpír?-kérdezte amikor próbálta begyömöszölni a szatyrokat a csomagtartóba.
-Ötven éve-válaszoltam és én is próbáltam még betenni a szatyrokat.
-És ekkora az önuralmad?-kérdezte.
-Még soha nem öltem embert...- nem pontosan a kérdésére válaszoltam.. De megértette.
-Tényleg? Carlisle se... Amúgy ő is élt Aro-ékkal...
-Igen tudom Aro sokat mesélt róla...
-Jóba vagy amúgy velük... A Voultorival?-kérdezte és beült az autóba.
-Igen... Mindenkivel.. Talán Jane-el nem vagyunk olyan jó viszonyba...
-Értem...-mondta-Holnap beíratlak a Forks-i gimibe-terelte másra a témát.
-Rendben. Olyan régen voltam már suliban...
-Volterrában nem jártál?
-Nem... csak addig amíg átváltoztattak.
-Miért kellet átváltoztatni téged?
-Súlyos betegség volt akkoriban Olaszországban...
-Pont mint Edward... Őt is betegség miatt kellet átváltoztatni-ezen megint cinkosan mosolygot-Ki változtatott át?
-Aro... ahogy Ő mondta : Van bennem valami különleges... Csak nem számolt azzal, hogy én majd állatok vérén fogok élni-kuncogtam.
-Megérkeztünk!-mondta és kipattant a kocsiból.
-Milyen gyorsan jöttél?-kérdeztem.
-Olyan... Százötvennel? Annyival mint amikor mentünk.
-Gyorsan eltelt az idő...
-Ezt megismételhetjük máskor is-csillogot fel a szeme.
-Köszi Alice az ajánlatot... de most már rengeteg ruhám van...
-Soha nem lehet elég ruhád! Nem engedem kétszer felvenni ugyanazokat a ruhákat!-mondta komolyan.
-Oké...
-Na Bella túlélted?-kérdezte röhögve Emmet. Alice egy szúros pillantást vetett Rá.
-Emmet... mikor is voltál utoljára vásárolni velünk?-kérdezte Alice. Rögtön lefagyott Em mosolya. Alice kinyitotta a csomagtartót.
-Inkább segítsd Emmet jó?- Odaszaladt és kivette az összes szatyrot,nem tudom,hogy bírta el de sikerült.
-Edward segíthetnél ám!
-Na mivan Emmet nem bírsz pár darab ruhával?-vigyorgot.
-Edward... te is már nagyon régen vásároltál velem...- Edward ezek után szó nélkül Emmet mellé ment és kivett a kezéből pár szatyrot.
-Gyere Bella még ruha próbát is kell tartanunk!
-Dehát ruha szetteket vettünk! És már megpróbáltam őket!
-Tudom,de van több olyan ruha amihez másik is jó!-sóhajtottam és bevánszorogtam az ajtón. Nagyon bírtam Alice-t de ha így folytatja a vásárlást ahogy Ő mondta,hogy minden héten legalább kétszer megy vásárolni... Akkor már nem lesz elég hely a gardróbomba... vagy mégrosszabb amibe bele se merek már gondolni...
Sweet Dreams-3.fejezet
(Bella szemszöge)
-Megérkeztünk-mondta és leállította a kocsit. Szétnéztem leeset az állam. Egy borzasztóan nagy pláza előtt álltunk.
-Ugye nem akarsz bemenni minden boltba?-a hangom egy oktávval magasabb volt a meg szokotnál.Felé néztem és csak vigyorgot-Jaj Alice ne már...
-Gyere menjünk rengeteg üzlet vár ránk!-mondta lelkesen.
-Látom...-morogtam. Kelletlenül kiszálltam a kocsiból és a kelleténél nagyobb erővel "csuktam" be az ajtót. Alice megragadta a karomat-ismét-és a bejárathoz vonszolt. Még csak fél napja ismerem,de,hogy lehet valakinek ennyi energiája? Igaz vámpír de mindig megy-megy és folyton mosolyog. Persze ez valamilyen részről jó is...
Az első üzlet óriási volt. Bele se mertem gondolni mekkora lehet a többi.
-Szia Alice!-köszönt neki az egyik eladónő. Alice mosolyogva vissza integetet.
-Milyen gyakran jársz te ide,hogy már ismernek is?-kérdeztem.
-Hetente legalább kétszer de van amikor csak kéthetente...
-Akkor nem csoda,hogy ismernek...-most még jobban vigyorgot.
-Nézd Bella! Kérlek próbáld meg!-és elém mutatott egy mini szoknyát.Fintorogtam-Na kérlek....-bociszemekkel nézett rám.
-Jó legyen-kikaptam a kezéből és a próba fülkébe mentem.
Felvettem a szoknyát és több irányból is megnéztem. Bekellet vallanom nem is annyira rossz...
-Na milyen?-kérdezte és elhúzta a függönyt.
-Mintha már nem láttad volna-vigyorogtam rá.
-Jó... de élőben sokkal jobb látni. Nekem nagyon bejön.
-Nem rossz...
-Megvesszük-jelentette be-Nézd hoztam hozzá felsőt is!-azt is a kezembe nyomta-Próbáld fel!-parancsolta.
Sóhajtottam. Jobb túl lenni rajta addig úgy se hagy békén. Igaz tök jólállt rajtam a "ruhaszett" de ezt nem vallottam be Alice-nek.
Alice visszatáncolt hozzám,hogy ő is megnézhesse.
-Ez nagyon befog jönni Edward-nak!-mondta. Lesütöttem a szememet- Jaj ne mond már,hogy nem jön be neked a bátyám!- még mindig nem válaszoltam- Bella...
-Jó ha azt mondom "bejön" akkor békén hagysz?-kérdeztem zavartan.
-Igen. Ne hazudj saját magadnak... Látom,hogy nézett téged-mondta vigyorogva. Ha tudtam vola már rég pipacs vörös lennék- Na jó békén hagylak még nekem is kell ruha, meg neked is. És még mennyi üzlet van!
Gyorsan átvettem a saját ruhámat de lehet kár volt mert Alice kezébe egy egész ruha hegy volt. Intett a fejével,hogy menjek vissza a fülkébe.
-Ebből csak a fele lesz a tied.
-Csak...-morogtam. Odaadta a kezembe azokat a ruhákat amit nekem választott ki a többivel ami az övé azzal bevonult a mellettem lévő fülkébe.
-Gyerünk fizetni!-mondta és a pénztárhoz mutatott. Én próbáltam átnézni a ruhahalom fölött ami a kezembe volt és én is elindultam a pénztár felé. Az eladónőnek azthittem kiesnek a szemei olyan döbbenettel nézett minket.
Nem csodálkozok... gondolom nem sokan vásárolnak ennyi ruhát... Kivéve Alice-t Ő kivétel...
-Gyere menyjünk a következő üzletbe-szólt Alice. És egy másik üzlethez mutatott. Kezünkben fejenkét négy-négy szatyor volt és azok is a legnagyobbak.
-Azért jó volt ez a vásárlás nem?-kérdezte. Amikor próbálta kinyitni a kocsit.
-De... tudod soha nem vásároltam még ennyit... talán egész életemben se...
-Mióta vagy vámpír?-kérdezte amikor próbálta begyömöszölni a szatyrokat a csomagtartóba.
-Ötven éve-válaszoltam és én is próbáltam még betenni a szatyrokat.
-És ekkora az önuralmad?-kérdezte.
-Még soha nem öltem embert...- nem pontosan a kérdésére válaszoltam.. De megértette.
-Tényleg? Carlisle se... Amúgy ő is élt Aro-ékkal...
-Igen tudom Aro sokat mesélt róla...
-Jóba vagy amúgy velük... A Voultorival?-kérdezte és beült az autóba.
-Igen... Mindenkivel.. Talán Jane-el nem vagyunk olyan jó viszonyba...
-Értem...-mondta-Holnap beíratlak a Forks-i gimibe-terelte másra a témát.
-Rendben. Olyan régen voltam már suliban...
-Volterrában nem jártál?
-Nem... csak addig amíg átváltoztattak.
-Miért kellet átváltoztatni téged?
-Súlyos betegség volt akkoriban Olaszországban...
-Pont mint Edward... Őt is betegség miatt kellet átváltoztatni-ezen megint cinkosan mosolygot-Ki változtatott át?
-Aro... ahogy Ő mondta : Van bennem valami különleges... Csak nem számolt azzal, hogy én majd állatok vérén fogok élni-kuncogtam.
-Megérkeztünk!-mondta és kipattant a kocsiból.
-Milyen gyorsan jöttél?-kérdeztem.
-Olyan... Százötvennel? Annyival mint amikor mentünk.
-Gyorsan eltelt az idő...
-Ezt megismételhetjük máskor is-csillogot fel a szeme.
-Köszi Alice az ajánlatot... de most már rengeteg ruhám van...
-Soha nem lehet elég ruhád! Nem engedem kétszer felvenni ugyanazokat a ruhákat!-mondta komolyan.
-Oké...
-Na Bella túlélted?-kérdezte röhögve Emmet. Alice egy szúros pillantást vetett Rá.
-Emmet... mikor is voltál utoljára vásárolni velünk?-kérdezte Alice. Rögtön lefagyott Em mosolya. Alice kinyitotta a csomagtartót.
-Inkább segítsd Emmet jó?- Odaszaladt és kivette az összes szatyrot,nem tudom,hogy bírta el de sikerült.
-Edward segíthetnél ám!
-Na mivan Emmet nem bírsz pár darab ruhával?-vigyorgot.
-Edward... te is már nagyon régen vásároltál velem...- Edward ezek után szó nélkül Emmet mellé ment és kivett a kezéből pár szatyrot.
-Gyere Bella még ruha próbát is kell tartanunk!
-Dehát ruha szetteket vettünk! És már megpróbáltam őket!
-Tudom,de van több olyan ruha amihez másik is jó!-sóhajtottam és bevánszorogtam az ajtón. Nagyon bírtam Alice-t de ha így folytatja a vásárlást ahogy Ő mondta,hogy minden héten legalább kétszer megy vásárolni... Akkor már nem lesz elég hely a gardróbomba... vagy mégrosszabb amibe bele se merek már gondolni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
