Sweet Dreams-13.fejezet

(Bella szemszöge)

-Hé Bella!-szólt Emmet,amikor leakartam ülni a kanapéra,igaz nekünk nincs szükségünk pihenésre. De mégis csak "fárasztó a suli".
-Mi az?-kérdeztem. De háttal voltam neki.
-Semmi...-mondta és hallottam,hogy közelít felém.
-Bármire készülsz nem fog bejönni!-mondtam és megfordultam előttem termet és befogta a szememet-Emmet!
-Nyugi húgi!Már csak pár másodperc!-mondta-És most!-ellökött de valaki megtartott a karjaiba. Elég közel voltam hozzá,hogy megcsókoljam. Ő már közelíteni is kezdett felém de Emmet terve miatt-mivel nem hagyhattam,hogy győzőn-odatettem e kezemet a szája elé.
-Emmet és a fogadás-suttogtam olyan halkan,hogy csak Ő hallja meg. Aprót bólintott de láttam a szemében a csalódotságot.Nem igaz,hogy Emmet mindig útba tesz nekem...
-Éééés nyertem!-jött be az ajtón Jasper.
-Nem igaz...
-Amúgy ez nem ér Emmet...-morogtam és Em felé fordultam.
-Micsoda?-mintha nem tudná...
-Hogy csaltál... Odalöksz Edward-hoz csak azért mert nyerni akarsz...-mondtam.
-Te elmondtad neki!?-kérdezte Emmet mérgesen.
-Nem csak elfelejtetted,hogy a családban két gondolat olvasó van-vigyorogtam rá-Remélem Rose nem fog haragudni rád.
-Miért kéne haragudnom?
-Figyelj cica... Az úgy volt,hogy...
-Emmet elvesztette a fogadást-mondta Edward egyszerűen.
-Tessék?!-Rose szinte már kiabált.
-De...
-Nem jöhetsz be addig a szobába amíg vége nincs ennek a fogadásnak!-kiabálta Rose és felszaladt az emeletre és már csak annyit hallottam,hogy teljes hangerővel becsapja az ajtót.
-Na többet nem fogadok...-morogta Emmet.
-Mindig ezt mondod-nevetett Jasper-De amúgy nem is értem miért fogadsz ellenem...-nevetett tovább és átölelte Alice-t.
-Nagyon ravasz-mondta Edward-De mostmár tudom,hogy nem fogadhatok veled...
-Kár volt lelőni a poént-mondta Alice.
-Szerintem feltűnt volna nekik egy idő után...Mivel az utolsó öt fogadást én nyertem....
-Alice segítségével-tettem hozzá.
-Hát igen... mi lenne ha én nem lennék-nevetett. A semmibe meredt. Látomása lehetett...

-Mit láttál?-kérdezte rögtön Jasper.
-A Voultori segítséget kér tőlünk... Rengeteg újszülött vámpír...
-Ki a vezetőjük?-folytatta tovább a fogadását.
-Nem tudom... De meg kell akadályoznunk! Igaz rengetegen vannak! De megkell akadályoznunk! Több ok miatt is... Az első... miért nem használ a képességem.
-Min gondolkozol?-kérdezte Edward mellőlem. És hányan lehetnek összesen? Ha nem lennének sokan.. akkor a Voultori nem kérne segítséget...
-Mennyien lehetnek összesen...és... miért nem hat a képességem?
-Körübelül százötvenen-kétszázan lehetnek... És nem tudom... mondom Carlisle-nak,hogy nézzen utána... Úgy is lekell vele ülnünk egy beszélgetésre- és ahogy ezt kimondta Carlisle kocsija befutott. Kiszállt belőle Esme-vel.
Amikor megláttak minket egyből tudták,hogy valami nincsen rendben...
-Mi történt?-kérdezte. Alice ugyanazt elmondta Carlisle-nak mint nekünk.
-Talán... a Denali-klántól is kérhetnénk segítséget... De elöször a Voultori-val kéne beszélnünk...
-Mindjárt itt lesznek...
-Köszönöm Alice-mondta Carlisle.

Aro-ék perceken belül meg is érkeztek az egész Voultori. Akkor mindannyian harcolni fognak...
-Bella örülök,hogy újra találkozunk!-üdvözölt Aro-Bár ne ilyen körülmények között...-folytatta. Demetrei arcán széles vigyor ült őt mindig is bírtam olyan volt mint Emmet. Caius-t és Marcus-t nem annyira... Ők olyan maguknak valók voltak. Velük nem lehet szórakozni. Még Aro-val is jobban lehet... bár ha ezt lehet szórakozásnak mondani...
-Hé Bella hiányoztál!-mondta Demetrei és átölelt-Olyan üres nélküled minden... Még Jane-nek is hiányzol... Bár nem mondja de tudom.
-Fogd be Demetrei!-szólt rá Jane.
-Na nyugi...-szólt rá vigyorogva.
-Szerintem.. kezdjünk bele amiért itt vagyunk-mondta közömbösen Caius. Mindenki bólintott.
-Gondolom már Alice látta,hogy miért jövünk...-kezdte Aro,ismét mindenki bólintott. Gondolom senki nem akarta megzavarni a beszédét...-Olaszország környékét már teljesen ellepték...
-Aro te tudod kik teremtették meg az újszülötteket?-kérdezte Carlisle.
-Nem találkoztam még velük...de David-nek és Miranda-nak hívják őket... Egy párt alkotnak-tette még hozzá.
-Nekem se mondanak ezek a nevek semmit-mondta Carlisle elgondolkodva.
-Elég fura kérdés... mivel mi elég sokan vagyunk... és nem is szoktunk segítséget kérni... de most szeretnénk! Természetesen ha ez nektek is megfelelő.
-Én mindenképpen csatlakozok- Aro hálásan rámmosolygot.
-Bella... szerintem nem kéne kockáztatnod magad-mondta Edward.
-Nyugi Edward én többet harcoltam mint te-vigyorogtam rá.
-De...-tudtam,hogy majd még elkezd aggodalmaskodni ezért valahogy megkellet oldanom,hogy ne beszéljen. Ezért egy lágy csókot nyomta ajkaira.
-Jajj kérlek ne itt már-nyafogott Emmet.
Ajkaink elváltak egymástól... És ehez még naná,hogy Emmet hozzáfűzött valamit.
-De azért... ha úgy nézzük hatékony... Majd néha szólok neked Bella,te jó hatással vagy Edward-ra,hogy ne beszéljen-mindketten rávigyorogtunk Emmet-re és végülis igaza volt neki. Edward meg se szólalt csak féloldalasan mosolygott.
-Oh szóval így állunk?-kérdezte Demetrei vigyorogva.
-Huh el se tudod képzelni milyen románc folyik közöttük-vigyorgott kajánul Emmet.
-Örülök,hogy nálunk nincs ilyen-folytatta Demetrei.
És amúgy ezt nem értettem miért... Jó bevallom... Jane nem egy könnyű esett... de amikor még náluk éltem láttam,hogy néha Alec egy olyan "más" pillantást vett Jane-re... És ez jelenthet valamit...