Sweet Dreams-22.fejezet

(Bella szemszöge)

-Költözünk!-jelentette be Alice.
-Miért?-kérdezte dacosan Rosalie.
-Mert ha visszamegyünk Forks-ba akkor elég fura,hogy Bella előkerült.... Mert ott úgy tudják,hogy meghalt...
-Igazad van Alice-egyet értett vele Emmet- De azért valljuk be érdekes lenne!
-Hát persze Emmet az lenne...-morogta mellőlem Edward.
-És hova költözünk?-terelte a szót Esme.
-Londonba-mondta Alice.
-Miért pont oda?-kérdezte Rosalie.
-Mindjárt megtudjátok...5...4...3...2...1...-számolt vissza.
-Egy állást kaptam Londonba!-szólt Carlisle-De még nem válaszoltam rá mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.
-Szerintem mindanyian benne vagyunk...-mondta Esme.
-Rendben akkor visszahívom őket-mondta Carlisle és elvonult.

-Szuper!Már elintéztem mindent!-mondta vidáman.
-Hát persze Alice ez nem is te lennél-kuncogott Edward.
Alice válasza csak egy 1000 wattos mosoly volt.
-Amilyen kicsi olyan idegesítő!-nevetett Edward.
-Így kell szeretni engem!-mondta vigyorogva Alice.
-Hát igen...-mondta Jazz és megölelte Alice-t. Olyan aranyosak voltak együtt,hogy elkellet mosolyodnom.
-Szerintem pakoljunk!-csapta össze tenyerét Emmet.
-Már megint...-morogta Rosalie. Ő nem szeretett költözni. Bár akkkor viszont mindig vásárolnak-ahogy Alice mesélte nekem még régebben-Rosie pedig szeret vásárolni... Pont úgy mint Alice...
Edward-dal, a szobánk felé indultunk... Sajnos nem egy volt nekünk... hanem külön... ezért Ő ement a sajátjába és én is.

Nekem itt már nem sok ruhám volt... nagy része a Cullen házban van. Majd meg is említem Edward-nak.
Néhány olyan dolog akadt a kezembe ami felidézte a régi időket számomra. Amikor Volterrába kerültem... Aro-ék befogadtak engem... Megtudtam a képességemet...
Gondolataimból Edward zökkentett ki.
-Összepakoltál?-kérdezte és bejött az ajtón.
-Körübelül...-mondtam-Amúgy rengeteg cuccom még a Cullen házba van és...
-Már Alice elrendezte... szóval már úton van új otthonunk felé.
-Ez nem is Alice lenne...-nevettem.
-Hát Ő lát a jövőbe...
-De az én jövőmet nem látja!-emlékeztettem.
-Igazad van...-helyesbített és közelebb jött hozzám.
-Tudom.
-Pimasz vagy-kuncogott.
-Igen?-kérdezte ártatlanul.
-De még mennyire-suttogta és megcsókolt. Elöször lágyan aztán egyre követelőzöbb lett,lehet átléptünk volna egy határt-amibe én belementem volna-de Edward eltolt magától.
-Alice...-suttogta.

-Összepakoltatok?-lépett be az ajtón Alice. Még jó,hogy leálltunk...
-Igen-mondtuk egyszerre.
-Akkor hozzátok ki és mehetünk is-adta ki a parancsot.
Mi meg engedelmeskedtünk neki.
Edward vinni akarta a bőröndjeimet,de nem engedtem neki mert már így is négy bőrönd volt nála-bár nem értem,hogy férhetett el a kezében-és én meg elbírtam ezt a két darabot.

-Remélem majd meglátogatsz még minket Bella-mondta Aro és átölelt.
-Vagy ti minket...-mondtam.
Rossz volt elbúcsuzni tőlük,de tudtam valahogy még úgy is találkozni fogunk velük...
-Gyerünk! A repülőnk mindjárt indul!-mondta Alice.
Fogtunk egy taxit ami ki vitt minket a repülőtérre és onnan az út-repülővel-még három órás volt. Én-természetesen-Edward mellet ültem.
Fejemet a mellkasának döntöttem Ő meg szorosan magához ölelt.
-Olyan aranyosak együtt...-hallottam meg hátunk mögül Esme suttogását. Szerintem ezt úgy szánta,hogy csak Carlisle hallja meg-mert Ő ült mellette. De szerintem Edward se hallotta meg.
Felemeltem a fejemet,hogy Edward szemébe nézhessek,ő is engem nézett. Elég közel volt hozzám,de most csak egy puszit kaptam ajkaimra.
Észrevehette fancsaliképemet ezért elmosolyodott és egy igazi csókot nyomott ajkaimra.
-Akaratos vagy-kuncogott.
-De megéri-mondtam.

Elszakadt tekintetemtől és hátradöltötte a fejét.
Megfogta a kezemet és cirógatni kezdte a kézfejemet.
Olyan érzelmek jártál át a testemet,hogy csoda még Jasper bírja...
De... ha majd... nem bírja... akkor szól és majd visszafogom magamat-ha sikerül...