Sweet Dreams-16.fejezet

Bocsi,előre is ha van benne helyesírási hiba... De siettem a frissel... ;/ De azért jó olvasást ;D

(Bella szemszöge)

Valahogy rossz érzésem volt... De nem tudtam eltalálni mi volna az oka... Nyugodtabb voltam mert Edward megígérte nekem,hogy nem kockáztatja az életét miattam...
Kis idõ után utolértük a többieket már ők is ott álltak. Nem láttam rajtuk feszültésget... persze Emmet élvezi,hogy harcolnia a kell...A többiek meg nyugodtak tünnek.
-Mikor érkeznek?-kérdeztem feszülten.
-Pár percen belül-válaszolt Alice és az erdő felé mutatott,akkor onnan jönnek... Feszülten kezdtem fixirozni azt a helyet ahova Alice mutatott.

És akkor megjelentek... rengetegen voltak.
Elöl két vámpír volt.. egy nõ és egy férfi. Gondolom David és Miranda. Gúnyos vigyor volt az arcán. Éreztem,hogy Edward mgefeszül mellettem. Én csak farkasszemet néztem velük. Elkaptam David pillantását aki csak gúnyosan elmosolyodott...
Carlisle és Aro állt legelöl.
A két vezetõ egy méterrel megállt elöttük. Az újszülöttek meg mögöttük. Szemük vérvörösek voltak... Ilyet még soha életembe nem láttam... Hány embert ölhettek... Hány embert akiknek családuk... talán gyerekük és barátaik voltak...

-A Voultori,Cullen-ék és a Denali klán... Hallotunk már rólatok... Ugye látjátok mennyien vagyunk...Új szülöttek... Sajnálattal közlöm ezért embereket kell ölnünk... Ezt Cullen-ék és A Denali-ék miatt mondom...
Tudjátok,csak azért jöttünk ide mert megéreztük az idegen vámpír illatot... És erre jöttünk hátha csatlakoznátok hozzánk-mondta de a gúnyos vigyor nem fagyott le az arcáról.
-Nem nem csatlakozunk... De nem engedhetjük,hogy ezt tegyétek-magyarázta Aro.
-Miért is ne?-kérdezte vigyorogva.
-Egy dolog,hogy valaki embereken él.. És egy másik,hogy milyen mennyiséggel öltök-folytatta.
-Hát erre nem tudok mit válaszolni... Harcoljunk...-mondta-Ha mi nyerünk csatlakoztok hozzánk mindannyian,persze akik életbe maradnak-nevetett-De ha ti... akkor végülis mindegy mert úgy is megölnétek minket...
-Nincs más választásunk.. szóval mindenképpen belekell mennünk-mondta Carlisle.
-Rendben,akkor kezdjük.

Felsorakoztunk,a Votulri-köztük én is-volt elõl. Edward nem akarta,de muszály volt már a képességem miatt is. És a harc elkezdödött. Az összes újszülött egyszerre támadt Jane-el elkezdtünk használni a képességünket de egyszerre csak párat lehetett elintázni és azt még el is kellet égetni õket.
-Bírod?-kérdeztem Jane-t.
-Igen-ez a szó volt a legnormálisabb amit életembe hallottam tõle. Semmi düh... harag.. utálatosság.
-Figyelj Jane... Én.. sajnálom,hogy bunkó voltam veled...
-Én sajnálom.. Ellenséges voltam veled.. Pedig rendes vagy...
-Akkor ne legyen több harc többet oké?
-Benne vagyok,most megölelnélek de most nem tudlak...-elmosolyodtam.
-Örülök,hogy kibékültünk-mondtam.Jobbra néztem és megláttam Emmet-et akit rengeteg vámpír vett körül.
-Menyj csak!-mondta.
-Biztos?-kérdeztem.Bólintott. Gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam használtam a képességemet és arréb löktem többet is,hogy segíteni tudjak Em-nek.
A képességemmel sikerült õket fájdalommal elborítani és a földre kényszerültek. Gyorsan kaptam magamat,széttéptem õket és elégettem testüket.
Emmet csak ámúlva nézett rám.
-Aha... mostmár elhiszem,hogy a Voutori-nál éltél.. harcoltál..-erre csak elmosolyodtam-De a visszavágó azértmág ér nem?
-Persze,hogy ér-vigyorogtam,körbenéztem de már nem volt olyan sok vámpír,körübelül ötven... Azzal remélem már tudunk végezni...

Minden rendben ment... egy bizonyos ideig.
Valaki elkapta akaromat és szorosan hátra szorította,kezét a számra.
-Ha megszólasz...vagy valami kis hangot is kiadsz... Cullen-éknek vége...-megdermedtem, ha akartam volna se tudtam volna egy hangot se kiadni. Láttam Edward-ot aki harcol... Ha tudom,hogy ez a szörnyeteg,David igazat mond akkor feláldozom magamat,öljön meg,csnáljon velem amit akar csak Õt ne bántsa és senkit a Cullen családból.
Hirtelen minden elsötétült elõttem... Mint amikor egy ember elájul.

(Edward szemszöge)

És végeztem az utolsó vámpírral is. Miranda-t sikeresen elintéztem.. De David lelépett.... Összegyült a család a tûz körül. De valaki hiányzott többször körbenéztem és nem láttam Bella-t.
-Mi az Edward?-kérdezte Carlisle.
-Bella!
-Mi van Bella-val?Hu öcsi ha láttad volna mennyi vámpírt levert... bekell vallanom,nem sok esélyem van ellene... De természetesen meg próbálom-mondta Emmet.
-Hol van Bella?-kérdeztem mintha meg se hallottam volna mit mond Emmet.
-Nyugi öcsi biztosan itt van a...-mondta Em és lehervadt az eddigi vigyor az arcáról.
-Nem hiszem el!-kiaáltam. Tudtam nem kellet volna harcolni engedni!-Meg kell keresnünk!-mondtam és mélyen beszippantottam a levegõt valami nyom miatt... De semmi.. semmi illat... vagy ruhadarab... De egy nyavadt fuvallat se...
-Edward nem érzek semmit...-mondta Alice. Mindennek vége... Akit életemben a legjobban szerette