Sweet Dreams-19.fejezet

(Edward szemszöge)

Alice sikeresen "szerzett" egy kocsit-ami lopott volt... De ahogy Õ mondta ez nagyon gyors és tetszik neki... Engem meg nem túlzottan érdekelt...
-Az ott már Volterra falai-szólt Carlisle és észak felé mutatott. Felemeltem a tekintetemet és még soha nem jártam itt... Szép volt a maga módján...
-Megérkeztünk-jelentette be Carlisle. Sóhajtva kiszálltam a kocsiból,nyugodt voltam... Ha megölnek... akkor eltűnik életemben az összes szenvedés... De ha ez mégis bekövetkezik... a családomnak szerzek fájdalmat... és ez se jobb....
Egy óratorony felé sétáltunk... mindenki megbámult minket... mivel elég meleg volt... mi meg bevültunk öltözve... az se jobb ha leleplezzük magunkat...
Aro már ott vár minket.
-Örülök,hogy már meg is érkeztetek-üdvözölt bennünket-Fáradjatok beljebb.
Egy hosszú sötét sikártoron mentünk keresztül. Beszálltunk egy liftbe... és onnan mentünk,be a tereme. Három szék volt... gondolom ez: Aro,Caius és Marcus-é lehetett...
-Jane... kérlek mutasd meg nekik a szobájukat!-kérte Aro. Jane bólintott.
Jane elõre ment. Intett,hogy menjünk utána,ismét egy folyosón mentünk át. Megéreztem azt az ismerõs illatot... A testem megfeszült,ezt Jane is észrevette és megfordult.
-Ez... volt Bella szobája-mondta és kinyitotta az ajtót. Benéztem de nem mentem be. Elég volt nekem ma a mi házunkban... Szorosan behúnytam a szememet és próbáltam kizavarni a zavaros gondolataimba.
Éreztem,hogy valaki becsukja az ajtót.
-Sajnálom...-szabadkozott Jane. Intettem a fejemmel,hogy nem baj és mentünk tovább.
-Ez lenne a szobátok-mondta és négy ajtóra mutatott.
-Köszönjük-mondta Carlisle.
-Ha végeztetek a kipakolással meg mindennel... Aro majd beszélne veletek.. Ha nem baj...
-Természetesen-folytatta Carlisle és mindenki elvonult a szobájába.
Sokkal furább volt mint a miénk... vagy inkább szokatlan... Ez a szoba tényleg vámpíros volt-nem csoda,hogy õk laknak itt... A szoba inkább fekete volt... ablakok sötétítettek voltak.

A szoba át tanulmányázása után kipakoltam a ruháimat. Nem volt olyan sok mint Alice-nek de nekem ennyi is megteszi... Gyors voltam és miután végeztem kimentem ahoz a teremhez ahol a három szék volt.
Minden tele volt képekkel... Valahol Carlisle is feltűnt.
-Edward... biztos vagy ebben a harcban?-kérdezte Aro,észre se vettem,hogy mellettem van...
-Teljesen...-válaszoltam.
-Rendben Edward...-mondta és megveregette a hátamat.

Később a többiek is megjelentek. Aro egy kissebb beszámolót tartott, Félix és Demetrei folyamatosan próbálják nyomon követni őket...
Vártam már ezt a harcot... Én saját kezüleg akartam megölni David-et... és az összes újszülöttet de természetesen ez lehetetlen... Nekem az is elég,hogyha David-et sikerül elintéznem... aztán már engem is elintézhetnek...
Carlisle gondolkozott azon,hogy felhívja a Denali-klánt de arra jutottunk,hogy ne kockáztassuk őket... Mert ez a mi harcunk...
Demetrei és Félix futott be az ajtón.
-Aro! Közelebb vannak mint hittük!-mondták-már 100 kilométerról érezni lehet őket. Még ma ide érnek... estig-tette még hozzá.
-Akkor nincs más esélyünk... még most elkell indulnunk... Mert a végén túl közel lesznek...-mondta Aro és már intézkedni is kezdett.
Mindenkit-aki még nem volt itt-ide hívatott és elmondta,amit Félix és Demetrei mondott.
-Menjünk!-mondta Aro. Most nem az az Aro volt aki üdvözölt minket. Hanem aki irányítja a harcot.
Ahogy láttam, Emmet is várta már a harcot,vagy legalábbis oldani akarta a feszült hangulatot. Ezt nem tudtam eldönteni,arra meg nem vettem a fáradságot,hogy beleolvassak a gondolataiba.

Amikor kiértünk az óratorony elé szétnéztünk nem lát-e minket senki-bár már kezdett sötétedni-és futni kezdtünk. Percekkel késöbb már tényleg érezni lehetet őket. Vagyis érezni lehetet rajtuk az emberi vér szagot...
-Itt várjunk rájuk... már csak kilométerekre vannak-mondta Aro.
Feszülten néztem mikor bukkannak elő,de még percek elteltével se jelentek meg....
Kezdtem ideges lenni... arra nem is akartam gondolni,hogy Aro becsapna minket... mert nem ilyennek ismertem meg.

-Érzitek?-kérdezte Aro-Rengeteg embert öltek már meg eddig is...
-Igen-mondta Carlisle-A tévében is mondtak erről pár szót... de nem tudnak mit tenni ez ellen... Nekünk kell cselekednünk. Akik próbálnák megölni ezeket a vérszomjas vámpírokat... azok is meghalnak...
-Igen,ez úgy van ahogy mondod.

-Mikor jönnek már?-kérdezte Emmet idegesen.
-Már itt is vannak...-mondta Aro és ahogy kimondta előjöttek az erdő sűrűjéből...