Sweet Dreams-1.fejezet

És akkor itt lenne történetem első fejezete,remélem elnyeri tetszéseteket. ;)

(Alice szemszöge)

Mindenki a nappaliban ült,Carlisle egy több száz oldalas könyvet olvasott. Emmet és Jasper sakkoztak. És Esme takarított-bár nem értettem miért mert a házban minden csillogott-villogott a tisztaságtól.
Elhomályosodott minden a látomásom miatt csak egy lányt láttam...sőt vámpírt. Hosszú gesztenyebarna haja volt és sápadt bőre. Elhalad a Forks nevű tábla mellett. A házunkat közelíti meg...
-Alice mit láttál?-kérdezte Jazz és leült mellém.
-Egy vámpír...Forks-ba jön... A házunkhoz...Körübelűl tizenhét éves lehet...És lány...
-Akkor így már nem lesz olyan élvezetes a bunyó...-mondta Emmet tetetett csalodotsággal.
-Fiam... nem biztos,hogy ellenséges szándékkal jött...-és a látomás folytatódott. Most én is benne voltam... Vele beszéltem és jól kijöttünk de jó lenne ha barátok lennénk! És akkor a látomás még folytatódott.Soha nem volt még ennyi látomásom egyszerre. Az arcát még mindig nem láttam de mellette volt Edward és bátyám boldognak látszott. Lehet Edward-ot is megtalálja a szerelem?
-Békés szándékkal jön-mondtam. Edward-ra néztem és mosolyogtam. Ő ezt észrevette,hogy furán viselkedem és gondolom a gondolataimat akarta kikutatni ezért üzentem neki.
Nem Edward...nem mondom el...-gondoltam és egy dalt kezdtem magamba énekelni.
-Alice miért nem mondod el? Tudod milyen idegesítő,hogy gondolataidban folyamatosan énekelni hallak?-kérdezte mérgesen.
-Nem nem tudom...nem én vagyok a gondolatolvasó-mondtam vigyorogva.Még morgott valamit az orra alatt de azt már nem értettem.
-Alice-szólt apám-Örülnék ha figyelnéd a jövőjét a lánynak.
-Rendben-mondtam és felpattantam a kanapéról.
-Nem tudod körübelűl mikorra várhatjuk?-kérdezte.
-Nem tudom pontosan...Pár napon belül...lehet még ma-csillant fel a szemem.

Felmentem a szobámba,próbáltam gondolataimat elterelni ezért átvizsgáltam a gardróbomat,hogy mik azok a ruhák amit már használtam...
Eléggé megcsonkítottam a ruhatáramat ezért elterveztem: elkell majd mennünk vásárolni.
A ruhákat egy dobozba pakoltam és levittem a nappaliba még mindig mindenki ott volt mintha nem is mozdultak volna. Próbáltam nem Rá gondolni ezért sikerült Edward-ot még jobban felidegesítenem.
Észrevettem,hogy Emmet valamin nagyon nevet Edward meg bólint...Oh...nem veszem be.
-Alice könyörgöm mond el Edward-nak amit titkolsz előle mert már kiídegelnek az érzései!-nyöszögött Jasper.
-Nem mondom!-makacskodtam.
Hidd el Edward jó lesz a vége-üzentem neki gondolatban.
-Elbírom képzelni...-morogta-Elmegyek vadászni-jelentette be.
-Alice komolyan mond már el mi az a nagy titok ami még Edward-nak se mondasz el? Most nincs itt elmondhatod...
-Sajnálom Emmet...nem mondom el. Lehet ti azt hiszitek,hogy nem láttam azt a bólintás Edward-nak de tévedsz. Gondolom gondolatba beszélhettél vele... hogy majd ha elmegy... akkor kifagatsz de ki kell ábrándítsalak nem mondom el.
-Alice honnan veszed te ezt a hülyeséget?-adta az ártatlant Em-Jó megadom magam-tette fel a kezét. Büszkén elmosolyodtam és leültem mellé.
-Mindig igazam van.
-Persze,hogy igazad van...te látod a jövőjét mindenkinek.

Edward bejött az ajtón.
-Idegen vámpír illat...-mondta amint belépett az ajtón.
Gyorsan felálltam és a bejárathoz mentem. Még nem láttam semmit...se látomást... se semmit... Ez idegesítő.
-Alice,volt valami változás?-kérdezte Carlisle.
-Nem.
Már mindenki a bejáratnál volt és vártuk,hogy mikor látjuk meg a fák sűrűjében új családtagunkat...