Sweet Dreams-3.fejezet

Na itt lenne 3. rész ;D

Sweet Dreams-3.fejezet

(Bella szemszöge)

-Megérkeztünk-mondta és leállította a kocsit. Szétnéztem leeset az állam. Egy borzasztóan nagy pláza előtt álltunk.
-Ugye nem akarsz bemenni minden boltba?-a hangom egy oktávval magasabb volt a meg szokotnál.Felé néztem és csak vigyorgot-Jaj Alice ne már...
-Gyere menjünk rengeteg üzlet vár ránk!-mondta lelkesen.
-Látom...-morogtam. Kelletlenül kiszálltam a kocsiból és a kelleténél nagyobb erővel "csuktam" be az ajtót. Alice megragadta a karomat-ismét-és a bejárathoz vonszolt. Még csak fél napja ismerem,de,hogy lehet valakinek ennyi energiája? Igaz vámpír de mindig megy-megy és folyton mosolyog. Persze ez valamilyen részről jó is...
Az első üzlet óriási volt. Bele se mertem gondolni mekkora lehet a többi.
-Szia Alice!-köszönt neki az egyik eladónő. Alice mosolyogva vissza integetet.
-Milyen gyakran jársz te ide,hogy már ismernek is?-kérdeztem.
-Hetente legalább kétszer de van amikor csak kéthetente...
-Akkor nem csoda,hogy ismernek...-most még jobban vigyorgot.
-Nézd Bella! Kérlek próbáld meg!-és elém mutatott egy mini szoknyát.Fintorogtam-Na kérlek....-bociszemekkel nézett rám.
-Jó legyen-kikaptam a kezéből és a próba fülkébe mentem.

Felvettem a szoknyát és több irányból is megnéztem. Bekellet vallanom nem is annyira rossz...
-Na milyen?-kérdezte és elhúzta a függönyt.
-Mintha már nem láttad volna-vigyorogtam rá.
-Jó... de élőben sokkal jobb látni. Nekem nagyon bejön.
-Nem rossz...
-Megvesszük-jelentette be-Nézd hoztam hozzá felsőt is!-azt is a kezembe nyomta-Próbáld fel!-parancsolta.
Sóhajtottam. Jobb túl lenni rajta addig úgy se hagy békén. Igaz tök jólállt rajtam a "ruhaszett" de ezt nem vallottam be Alice-nek.
Alice visszatáncolt hozzám,hogy ő is megnézhesse.
-Ez nagyon befog jönni Edward-nak!-mondta. Lesütöttem a szememet- Jaj ne mond már,hogy nem jön be neked a bátyám!- még mindig nem válaszoltam- Bella...
-Jó ha azt mondom "bejön" akkor békén hagysz?-kérdeztem zavartan.
-Igen. Ne hazudj saját magadnak... Látom,hogy nézett téged-mondta vigyorogva. Ha tudtam vola már rég pipacs vörös lennék- Na jó békén hagylak még nekem is kell ruha, meg neked is. És még mennyi üzlet van!
Gyorsan átvettem a saját ruhámat de lehet kár volt mert Alice kezébe egy egész ruha hegy volt. Intett a fejével,hogy menjek vissza a fülkébe.
-Ebből csak a fele lesz a tied.
-Csak...-morogtam. Odaadta a kezembe azokat a ruhákat amit nekem választott ki a többivel ami az övé azzal bevonult a mellettem lévő fülkébe.

-Gyerünk fizetni!-mondta és a pénztárhoz mutatott. Én próbáltam átnézni a ruhahalom fölött ami a kezembe volt és én is elindultam a pénztár felé. Az eladónőnek azthittem kiesnek a szemei olyan döbbenettel nézett minket.
Nem csodálkozok... gondolom nem sokan vásárolnak ennyi ruhát... Kivéve Alice-t Ő kivétel...
-Gyere menyjünk a következő üzletbe-szólt Alice. És egy másik üzlethez mutatott. Kezünkben fejenkét négy-négy szatyor volt és azok is a legnagyobbak.

-Azért jó volt ez a vásárlás nem?-kérdezte. Amikor próbálta kinyitni a kocsit.
-De... tudod soha nem vásároltam még ennyit... talán egész életemben se...
-Mióta vagy vámpír?-kérdezte amikor próbálta begyömöszölni a szatyrokat a csomagtartóba.
-Ötven éve-válaszoltam és én is próbáltam még betenni a szatyrokat.
-És ekkora az önuralmad?-kérdezte.
-Még soha nem öltem embert...- nem pontosan a kérdésére válaszoltam.. De megértette.
-Tényleg? Carlisle se... Amúgy ő is élt Aro-ékkal...
-Igen tudom Aro sokat mesélt róla...
-Jóba vagy amúgy velük... A Voultorival?-kérdezte és beült az autóba.
-Igen... Mindenkivel.. Talán Jane-el nem vagyunk olyan jó viszonyba...
-Értem...-mondta-Holnap beíratlak a Forks-i gimibe-terelte másra a témát.
-Rendben. Olyan régen voltam már suliban...
-Volterrában nem jártál?
-Nem... csak addig amíg átváltoztattak.
-Miért kellet átváltoztatni téged?
-Súlyos betegség volt akkoriban Olaszországban...
-Pont mint Edward... Őt is betegség miatt kellet átváltoztatni-ezen megint cinkosan mosolygot-Ki változtatott át?
-Aro... ahogy Ő mondta : Van bennem valami különleges... Csak nem számolt azzal, hogy én majd állatok vérén fogok élni-kuncogtam.

-Megérkeztünk!-mondta és kipattant a kocsiból.
-Milyen gyorsan jöttél?-kérdeztem.
-Olyan... Százötvennel? Annyival mint amikor mentünk.
-Gyorsan eltelt az idő...
-Ezt megismételhetjük máskor is-csillogot fel a szeme.
-Köszi Alice az ajánlatot... de most már rengeteg ruhám van...
-Soha nem lehet elég ruhád! Nem engedem kétszer felvenni ugyanazokat a ruhákat!-mondta komolyan.
-Oké...
-Na Bella túlélted?-kérdezte röhögve Emmet. Alice egy szúros pillantást vetett Rá.
-Emmet... mikor is voltál utoljára vásárolni velünk?-kérdezte Alice. Rögtön lefagyott Em mosolya. Alice kinyitotta a csomagtartót.

-Inkább segítsd Emmet jó?- Odaszaladt és kivette az összes szatyrot,nem tudom,hogy bírta el de sikerült.
-Edward segíthetnél ám!
-Na mivan Emmet nem bírsz pár darab ruhával?-vigyorgot.
-Edward... te is már nagyon régen vásároltál velem...- Edward ezek után szó nélkül Emmet mellé ment és kivett a kezéből pár szatyrot.
-Gyere Bella még ruha próbát is kell tartanunk!
-Dehát ruha szetteket vettünk! És már megpróbáltam őket!
-Tudom,de van több olyan ruha amihez másik is jó!-sóhajtottam és bevánszorogtam az ajtón. Nagyon bírtam Alice-t de ha így folytatja a vásárlást ahogy Ő mondta,hogy minden héten legalább kétszer megy vásárolni... Akkor már nem lesz elég hely a gardróbomba... vagy mégrosszabb amibe bele se merek már gondolni...