Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2)a logót(ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.
3)a szabályzatot kirakom a blogomba
4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7)betartom a szabályokat.
Azok akiknek adom:
Nekik adnám át a díjat:
Csub94-Szenvedés&Szenvedély
Drussila-La push vámpírja
Ivi - Arany szívdobbanás
Ella- Megfosztott bárány
Szannika - Örök éj
Eszter - Robsten Story
Teszt:
Név:Netty
Becenév:Netty
Lakhely: Magyarország-Abony
Születési hely: Cegléd
Magasság: 165 cm
Névnap: jún. 13
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 0
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Gyűjtemény: cipők
Cipőméret: 38-39
Iskola: Gyulai Gaál Miklós Ált. Isk.
Kedvencek: írás, olvasás, zenehallgatás, haverokkal lógás (L)
Hobbi: írás, olvasás, zenehallgatás haverokkal lógás.
Zsebpénz: 1800 ft xD
Álom: Amerikába kimenni xD
Szerencseszám: 16
Szeretnék találkozni: egy Amerikai sztárral
Háziállatok: kutyusok :)
Ezt a díjat Szannika-tól kaptam, akinek nagyon nagyon köszönöm, 2010.márc.21-én. :) (LL)
2010. március 21., vasárnap
Díj :D
2010. március 20., szombat
When Your Life Changes-26.fejezet
Bocs, hogy tegnap elmaradt a friss, de nem voltam itthon :/ Így nem tudtam feltenni, bocs. De most itt van :D
When your life changes-26.fejezet
(Zack szemszöge)
Rebeca fölött egy óriási nagy medve tornyosult. Megkövülten álltam ott nem tudtam hirtelen mit csináljak, de észbe kaptam és gyorsan oda futottam és lelöktem róla a medvét.
De még az én vámpír erõmmel is sikeresen egy fához hajított. Jól bevágtam a fejemet ami azzal járt,hogy a fejbõröm felszakadt. Éreztem, hogy valami meleg nedves dolog folyik a nyakamra. Vér. Így jár aki félvér...
A medve Rebeca felé ment és Õt is a fához dobta. Nem érdekelt,hogy egy seb van a fejemen, de a medve felé mentem és ellöktem onnan. Ezzel nyertem egy kis idõt. Rebeca felé néztem aki eszméletlenül feküdt a fa tövében. Gyorsan odarohantam és gondosan az egyik bokor mellé helyeztem.
-Mindjárt visszajövök-suttogtam a fülébe és megsímitottam a fejét. De a kezem véres lett.
-Jaj ne!-motyogtam. Most mit csináljak? Öljem meg a medvét... Vagy elõször menjek Rebeca-val Carlisle-hoz. Nem tudtam választani mert valami-a medve-megtalálta rejtett helyünket és felkapott.
Láttam egy olyan filmet ahol az ember feldühíti az állatot és megöli Õt. Nem számít ha ezzel megmentem Rebeca-t. A medve most fölém tornyosult és egy hirtelen mozdulattal végig szántott a körmével a fejemtõl egyenesen a derekamig. Ezzel sikeresen elérte,hogy a ruhám elszakadjon. Fájdalmasan felsziszentem.
Elõjött belõlem a döntés: inkább: Rebeca-t viszem Carlisle-hoz. De mi van ha nincs otthon? Mert ha otthon lennének akkor már a segítségemre jöttek volna. Na és Alice?
Hol van most a képessége.
Jól van Zack nyugi. Kimásztam a medve alól majd döcögös léptekkel a bokor felé indultam ahol Rebeca feküdt.
Karjaimba kaptam és futni kezdtem a Cullen-villa felé ami szerencsére nem volt messze.
Már láttam a házat.
De nem bírtam sokáig. Lábaim feladták a szolgálatot és szédülni kezdtem. Éreztem,hogy egyre közelebb kerültem a földhöz. Egy nagy puffanás,Rebeca kiesett a kezeim közül. Majd végül én is a földre rogytam. És elnyelt a sötétség...
(Bella szemszöge)
Haza fele mentünk a Cullen-villa fele. Edward vezetett én meg csak bámultam ki az ablakon. Alice,Jasper-rel elment Volterrába elhozni a még Zack-nek és Amanda-nak ott hagyott holmikat.
Amúgy szerintem mindent bepakolt,de azt mondta: jobb ha elenörzöm. Oké hát legyen!
A lányom meg az iskolában maradt matek szakköre. Büszke voltam rá,hogy ilyen okos és van hozzá tehetsége.
Bebszipantottam a levegõt.
-Érzed ezt?-kérdeztem Edward-ot. Õ is beleszippantott a levegõbe.
-Vér...-mondta komoran.
-És medve-nyalta meg a száját Emmet. Rose megbökte,hogy most ne a kaján járjon az esze.
Megérkeztünk a ház elé,Edward leparkolt. Szemem megakadt két alakon. A felismerés hamar rám tört.
-Jaj ne!-sikítottam és gyorsan vámpír sebességgel odarohantam ahol, egy részben Zack-et tudtam felfedezni és mellette egy csinos szőke lányt.
-Nem azzal a lánnyal táncolt,Zack? Rebeca-nak hívják azt hiszem- mondta Emmet.
-Felhívom Carlisle!-mondta Edward és elvonult telefonálni. Én Zack-et tanulmányoztam. Fején volt egy kisebb nyílás. Nem akartam megfordítani mert féltem,hogya azzal csak nagyobb kárt teszek.
Tekintetem áttévedt Rebeca-ra. Gyönyörű szőke haja most koszos és sáros volt. De most ez a legkevesebb.
Zack karja Rebeca-n volt mintha megakarta volna védeni.
-Carlisle nem sokára itt lesz!-térdelt le mellém Edward. Megnézte fiúnk pulzusát. Sokáig ott tartotta a kezét,ezért megijedtem.
-Minden rendben?-aggodalmaskodtam.
-Nagyon.... nagyon gyenge a pulzusa Zack-nek-mondta. Eluralkodott rajtam a pánik. Meg se tudtam hirtelen szólalni. Borzasztóan éreztem magamat,csak itt voltam és nem tudtam semmit se tenni.
Rebeca-nak is megnézte a pulzusát.
-Az övé stabil-mondta Edward. Éreztem magamon a tekintetét- Nyugodj meg,Bella!-ölelt megához.
-Hogy bírnék megnyugodni,hogya nem tudom mi lesz öt perc múlva?- most ha tudtam volna már könnyeim patakokban ömlettek volna-Nem érhetünk hozzájuk,mert azzal lehet csak nagyobb kárt tennénk! Nem tutsz semmit se tenni amíg nincs itt Carlisle! Így olyan mintha itt se lennék!-keltem ki magamból. Megszorosabban magához ölelt.
Nagy levegőket vettem hátha ez megnyugtat,de nem nagyon segített.
-Megjött Carlisle!-suttogta a fülembe.
-Siettem ahogy tudtam!-jött oda Carlisle. Ő is letérdelt odaférközött Zack-hez és Rebeca-hoz. Megnézte a pulzusukat. Zack-nél egy kicsit meglepődött-meg is ilyedtem ez miatt-Edward! Emmet! Felkell őket vinnünk! Azt hiszem nagyobb a baj,mint gondoltam..-az utolsó mondatot csak magának mondta,de meghallottam.
Emmet óvatosan karjaiba vette Rebeca-t majd besétált vele a házba- Carlisle direkt mondta neki,hogy ne siessen. Edward Zack-et de azt hittem elájulok mikor megláttam Őt. Mivel eddig csak a hátukat láttuk eddig ez fel sem tűnt.
-Úristen-kaptam a számhoz. Zack arcától a derekáig egy óriási nagy karmolás volt.
-Medve támadás-lépett oda Carlisle-Edward vidd fel!-mondta én még észhez se tértem a sokktól de Ők már rég bent voltak. Észhez kaptam és utánuk mentem.
(Edward szemszöge)
Emmet óvatosan az ágyra fektette a lányt majd én egy másikra Zack-et.
-Emmet!-szólt neki apám-Kérlek nyugtasd le a lányokat! Maradj kint velük-bólintott majd kiment-Bella,légyszíves maradj kint!-hallottam meg Emmet-et-Nyugodj meg.
-Hogy lennék nyugodt amikor nem tudom mi történik bent?-kiabált Em-mel.
-Ez teljesen megérthető ilyenkor,csak aggódik a fiáért-lépett mellém Carlisle-Azért mondtam,hogy te maradj itt,mivel elvégezted az orvosit.
-Ekkora a baj?-rémültem meg. Carlisle egy darabig nem szólalt meg.
-Rebeca-nál nincsenek akkora bajok... Neki igaz eltört az egyik lába, de inkább sokkot kaphatott és egy kisebb ütést ez okozhatta az eszmélet vesztést-magyarázta-És könnyebben is sérül mert félvér, pont mint Zack.
-De Zack-nél...-kezdte.
-Mondj el mindent!
-Többször szenvedett nagyobb ütést a fejére. Akkor ezek a nagy medve karmolások... Azok is elég mélyre jutottak és nem tudom,hogy szenvedett-e valami szerve. Majd amikor itt a ház előtt összeesett, akkor úgy eshetett,hogy az egyik karja eltört és elég sok vért is veszített.
-De ugye nem...
-Minden megfogok tenni!-biztosított róla.
Bólintottam,mert megszólalni nem tudtam.
-Rebeca lábát. Gipszeld be minden dolgot megtalálsz itt ami szükséges lesz. Én addig ellátom Zack-et.
A szekrényhez vonultam ami tele volt kötszerekkel meg minden orvosi dologgal. Carlisle mostonában házi orvos is volt,szóval itt látta el a betegeket.
Megtaláltam a gipszes dobozt. Visszamentem Rebeca-hoz majd elvégeztem a szükséges dolgokat.
***
-Azt hiszem begipszeltem Rebeca lábát és kitisztítottam a sebet a fején-fordultam Carlisle-hoz.
-Vidd a vendégszobába,és majd adni fogok rá egy infúziót- bólintottam.
-Hogy van Zack?-kérdeztem.
-Még mindig a sebeket tísztítom,sokkal mélyebben vannak,mint gondoltam-Zack arcát néztem. Most nem egy rossz fiút láttam benne. Hanem egy gyötrödő férfit.
-Adtál neki altatót?
-Igen egy kicsit mert még Ő se bírná ki a fájdalmat-mondta-És Edward-oda fordultam-Ne engedd be Bella-t. Csak aggódna és én se úgy haladnék.
Még néztem fiamat. De aztán észbe kaptam és elvittem Rebeca-t a vendég szobába.
Bella amint kiléptem az ajtón előttem termet.
-Minden rendben? Hogy van Zack? Rebeca jól van?-özömlöttek le a kérdései.
-Rebeca-nak most gipszeltem be a lábát és most elkell vinnem a vendégszobába,hogy pihenni tudjon-direkt nem mondtam neki Zack-et, mert csak felizgatná magát.
-És Zack?-igen,tudtam,hogy rá fog kérdezni.
-Carlisle még a sebeit tisztitja-közben óvatosan az ágyra helyeztem Rebeca-t és betakartam.
-Vissza kell mennem-mondtam és egy gyors csókot nyomtam Bella homlokára.
-Baj van igaz?-nézett rám.
-Eltört az egyik keze. A sebei mélyek és vért is veszített...-mondtam el neki az igazságot.
-De ugye nem...
-Mindent megteszünk!-néztem mélyen a szemébe. Bólintott egy aprót. Megöleltem és még egy csókot adtam neki,de most ajkaira. Olyan borzasztó volt látni Őt, hogy aggódik a fiáért, és a bűntudat is ott van benne, hogy ez miatta történt meg.
Visszamentem Carlisle-hoz. Lenéztem a lépcsőről és az egész család ott volt. Megláttam Alice-t és Jasper-t is.
Sajnálom Edward nem láttam,hogy mi fog történni,mivel A Volturinál voltunk!-üzente gondolatban. Nem haragudtam Alice-re mert nem tehetett semmiről se.
Benyítottam.
-Edward,elkell mennem mert elfogyott a feltötlenítő és a gipszből sincs már elég. Sietek vissza!-mondta-Ha felébredne-mivel félvér lehet előbb fog felébredni-akkor adj be neki mégegy adagot-és az asztalra intett ahol ott volt a vakcina.
-Figyelj rá és ha bármi is van.. Rosszabbulna az állapota. Akkor hívj!- mondta.
-Rendben-húztam egy széket Zack mellé és oda ültem. Carlisle kiment a szobából én meg itt maradtam fiammal.
Még soha sem használtam a fiam szót. Fura mégis kellemes érzés futott végig rajtam.
-E...Edward...?-hallottam meg egy keserves hangot.
-Zack?-ránéztem és egy keserves mosolyt tudott összehozni-Hozok egy adag altatót.
-Sa...sajnálom,hogy rád ordítottam. Nem akartam így.. be...beszélni veled-minden szónál láttam,hogy tényleg komolyan gondolja ezeket. De ott volt a szemében a fájdalom.
-Semmi baj-mondtam. Felálltam és oda vittem a vakcinát. Leültem ismét.
-Rebeca jól van?-összeszorította a szemeit.
-Igen,most alszik-próbált elmosolyodni. Szereti Őt. Most is rá gondol. Meg nem hiába ugrott a medve elé.
-Mond meg anyának,hogy sajnálom...-suttogta.
-Megfogom-mosolyogtam.
-Meg... azt is Amanda-nak,hogy ne... ne nyissa ki a gardrobját-próbált nevetni Zack-Minden ruha rá fog hullani.
-Megmondom-mosolyogtam.
-Kösz... apa...-az utolsó szaván leblokkoltam. Apa.. Még soha se mondtam ki ezt nekem. És nagyon jól esett-Súlyosak a sérüléseim- állapította meg.
-Megfogsz gyógyulni!
-Te is ugyanúgy tudod,hogy válságos az állapotom-szisszent fel.
-Igen,de vámpír vagy! És erős vagy!
-Ja...-morogta-kezeit ökölbe szorította,próbálta legyőzni a fájdalmait.
-Beadom az altatót-mondtam. Bólintott és lehunyta a szemét. Óriási fájdalmai lehetnek. Mégis próbál erős maradni.
Beadtam neki és pár percen belül el is aludt.
-Történt valami?-lépet be az ajtón Carlisle.
-Előbb ébredt fel-mosolyogtam-De nagy fájdalmai vannak,de... próbálta leplezni.
-Miről beszélt még?-kíváncsiskodott Carlisle és elővette a gipszhez való dolgokat a táskájából.
-Sajnálja,hogy kiabált Bella-val és velem. És Rebeca iránt érdeklődött-mosolyogtam.
-Kedveli azt a lányt-állapította meg Carlisle de Ő is mosolygott.
-Igen szerintem is-mondtam-És... apának szólított. Először- vigyorogtam.
-Ez nagyszerű!-bólintottam.
***
-Ezzel megvagyunk. Most már Zack állapota is kezd alakulni-mondta Carlisle és kezet mosott.
-Még mindig vállságos?-kérdeztem.
-Nem akarok,hazugságot mondani... Mindenre megvan az esély. De, hogy már tudott beszélni-vagy próbált. Javult az állapota-na nem arra válaszolt,mint amit kérdeztem,de legalább már javul Zack állapota.
-Ez is valami.
-Igen. Egy ember már belehalt volna egy ilyen sérülésbe. Mostonában jönnek is a kórházba medve támadás miatt-mondta Carlisle.
-Bekötök neki egy infuzót,kérlek hozz a sarokból egy infúziós álványt- így tettem és mire visszaértem,a branür már Zack karjában volt. Hozzá csatlakoztatta az infuzót és azt felakasztotta az állványra.
-Be kéne vinni Zack-et a szobájába-mondta Carlisle.
-Majd én viszem-mondtam.
-Én meg majd az állványt-bólintottam. Óvatosan karjaimba vettem fiamat akinek most felsőtestén nem volt semmi, csak a hegek látszodtak. Még én is elborzadtam attól, nagyon rondák voltak azok a sebek.
Carlisle kinyitotta az ajtót és előre engedett. A nyitodásra az egész család odatömörült. Elképedve nézték a mindig nagy szájú,pimasz Zack-et. De most csak egy sebekkel teli ártatlan fiút láttak.
-Medve támadás-mondta a többieknek Carlisle-Edward vidd a szobájába-így tettem. Elindultam egyenesen a szobája felé. Bella kinyitotta az ajtót és én ott bementem majd Őt is óvatosan az ágyra fektettem.
-Rebeca-t akarta megvédeni-fordultam Bella-hoz.
-Szereti azt a lányt...-állapította meg Ő is. Szája szegletében mosoly bújkált. De legszívesebben sírt volna.
-Nem haragszik rád-mondtam Bella-nak.
-Honnan tudod?-kérdezte meglepetten.
-Mondta. Felébredt és mondta,hogy sajnálja,hogy kiabált veled és velem-elmosolyodott és megölelt engem. Egy puszit nyomtam a homlokára. Majd elhúzódott tőlem és újra fiúnkat nézte.
-És Amanda!-fordultam lányom felé.
-Azt üzente Zack,hogy ne nyisd ki a gardróbodat.
-Miért?-kérdezte.
-Mert ki fog esni az összes ruhád-mosolyogtam. Amanda-nak tátva maradt a szája. És Zack-et fixírozta.
-Csukd be mert beleszáll a légy!-bökte meg Emmet-Amúgy meg legalább szólt,hogy vigyázz!-nevetett.
De mikor meglátta Zack-et lehervadt a mosoly a szájáról.
-Jobb az állapota?-vált komollyá a hangja.
-Igen-mondta Carlisle.
-És a kiscsaj,hogy van?
-Neki nem voltak akkora sérülései. Igaz eltört a lába, és van egy seb a fején,de Zack-hez képest nem nagy sérülések. Hamar fel fog épülni mivel vámpír-mondta bíztatóan Carlisle.
Bella le se vette a szemét Zack-ről.
Carlisle felé egy pillantást lőveltem és nem kellet gondolatolvasónak lenni, hogy ne tudja mire gondoltam.
-Zack-nek pihenésre van szüksége-toloncolta ki a tömeget Carlisle és csak mi maradtunk bent Bella-val.
Szerelmem az ölembe fészkelte magát és fejét a mellkasomba fúrta. Ez felváltotta bennem azt az időt mikor még ember volt.
-Minden rendben lesz...-suttogtam a fülébe. Ő erre csak egy aprót bólintott. De nem emelte fel a fejét.
When your life changes-26.fejezet
(Zack szemszöge)
Rebeca fölött egy óriási nagy medve tornyosult. Megkövülten álltam ott nem tudtam hirtelen mit csináljak, de észbe kaptam és gyorsan oda futottam és lelöktem róla a medvét.
De még az én vámpír erõmmel is sikeresen egy fához hajított. Jól bevágtam a fejemet ami azzal járt,hogy a fejbõröm felszakadt. Éreztem, hogy valami meleg nedves dolog folyik a nyakamra. Vér. Így jár aki félvér...
A medve Rebeca felé ment és Õt is a fához dobta. Nem érdekelt,hogy egy seb van a fejemen, de a medve felé mentem és ellöktem onnan. Ezzel nyertem egy kis idõt. Rebeca felé néztem aki eszméletlenül feküdt a fa tövében. Gyorsan odarohantam és gondosan az egyik bokor mellé helyeztem.
-Mindjárt visszajövök-suttogtam a fülébe és megsímitottam a fejét. De a kezem véres lett.
-Jaj ne!-motyogtam. Most mit csináljak? Öljem meg a medvét... Vagy elõször menjek Rebeca-val Carlisle-hoz. Nem tudtam választani mert valami-a medve-megtalálta rejtett helyünket és felkapott.
Láttam egy olyan filmet ahol az ember feldühíti az állatot és megöli Õt. Nem számít ha ezzel megmentem Rebeca-t. A medve most fölém tornyosult és egy hirtelen mozdulattal végig szántott a körmével a fejemtõl egyenesen a derekamig. Ezzel sikeresen elérte,hogy a ruhám elszakadjon. Fájdalmasan felsziszentem.
Elõjött belõlem a döntés: inkább: Rebeca-t viszem Carlisle-hoz. De mi van ha nincs otthon? Mert ha otthon lennének akkor már a segítségemre jöttek volna. Na és Alice?
Hol van most a képessége.
Jól van Zack nyugi. Kimásztam a medve alól majd döcögös léptekkel a bokor felé indultam ahol Rebeca feküdt.
Karjaimba kaptam és futni kezdtem a Cullen-villa felé ami szerencsére nem volt messze.
Már láttam a házat.
De nem bírtam sokáig. Lábaim feladták a szolgálatot és szédülni kezdtem. Éreztem,hogy egyre közelebb kerültem a földhöz. Egy nagy puffanás,Rebeca kiesett a kezeim közül. Majd végül én is a földre rogytam. És elnyelt a sötétség...
(Bella szemszöge)
Haza fele mentünk a Cullen-villa fele. Edward vezetett én meg csak bámultam ki az ablakon. Alice,Jasper-rel elment Volterrába elhozni a még Zack-nek és Amanda-nak ott hagyott holmikat.
Amúgy szerintem mindent bepakolt,de azt mondta: jobb ha elenörzöm. Oké hát legyen!
A lányom meg az iskolában maradt matek szakköre. Büszke voltam rá,hogy ilyen okos és van hozzá tehetsége.
Bebszipantottam a levegõt.
-Érzed ezt?-kérdeztem Edward-ot. Õ is beleszippantott a levegõbe.
-Vér...-mondta komoran.
-És medve-nyalta meg a száját Emmet. Rose megbökte,hogy most ne a kaján járjon az esze.
Megérkeztünk a ház elé,Edward leparkolt. Szemem megakadt két alakon. A felismerés hamar rám tört.
-Jaj ne!-sikítottam és gyorsan vámpír sebességgel odarohantam ahol, egy részben Zack-et tudtam felfedezni és mellette egy csinos szőke lányt.
-Nem azzal a lánnyal táncolt,Zack? Rebeca-nak hívják azt hiszem- mondta Emmet.
-Felhívom Carlisle!-mondta Edward és elvonult telefonálni. Én Zack-et tanulmányoztam. Fején volt egy kisebb nyílás. Nem akartam megfordítani mert féltem,hogya azzal csak nagyobb kárt teszek.
Tekintetem áttévedt Rebeca-ra. Gyönyörű szőke haja most koszos és sáros volt. De most ez a legkevesebb.
Zack karja Rebeca-n volt mintha megakarta volna védeni.
-Carlisle nem sokára itt lesz!-térdelt le mellém Edward. Megnézte fiúnk pulzusát. Sokáig ott tartotta a kezét,ezért megijedtem.
-Minden rendben?-aggodalmaskodtam.
-Nagyon.... nagyon gyenge a pulzusa Zack-nek-mondta. Eluralkodott rajtam a pánik. Meg se tudtam hirtelen szólalni. Borzasztóan éreztem magamat,csak itt voltam és nem tudtam semmit se tenni.
Rebeca-nak is megnézte a pulzusát.
-Az övé stabil-mondta Edward. Éreztem magamon a tekintetét- Nyugodj meg,Bella!-ölelt megához.
-Hogy bírnék megnyugodni,hogya nem tudom mi lesz öt perc múlva?- most ha tudtam volna már könnyeim patakokban ömlettek volna-Nem érhetünk hozzájuk,mert azzal lehet csak nagyobb kárt tennénk! Nem tutsz semmit se tenni amíg nincs itt Carlisle! Így olyan mintha itt se lennék!-keltem ki magamból. Megszorosabban magához ölelt.
Nagy levegőket vettem hátha ez megnyugtat,de nem nagyon segített.
-Megjött Carlisle!-suttogta a fülembe.
-Siettem ahogy tudtam!-jött oda Carlisle. Ő is letérdelt odaférközött Zack-hez és Rebeca-hoz. Megnézte a pulzusukat. Zack-nél egy kicsit meglepődött-meg is ilyedtem ez miatt-Edward! Emmet! Felkell őket vinnünk! Azt hiszem nagyobb a baj,mint gondoltam..-az utolsó mondatot csak magának mondta,de meghallottam.
Emmet óvatosan karjaiba vette Rebeca-t majd besétált vele a házba- Carlisle direkt mondta neki,hogy ne siessen. Edward Zack-et de azt hittem elájulok mikor megláttam Őt. Mivel eddig csak a hátukat láttuk eddig ez fel sem tűnt.
-Úristen-kaptam a számhoz. Zack arcától a derekáig egy óriási nagy karmolás volt.
-Medve támadás-lépett oda Carlisle-Edward vidd fel!-mondta én még észhez se tértem a sokktól de Ők már rég bent voltak. Észhez kaptam és utánuk mentem.
(Edward szemszöge)
Emmet óvatosan az ágyra fektette a lányt majd én egy másikra Zack-et.
-Emmet!-szólt neki apám-Kérlek nyugtasd le a lányokat! Maradj kint velük-bólintott majd kiment-Bella,légyszíves maradj kint!-hallottam meg Emmet-et-Nyugodj meg.
-Hogy lennék nyugodt amikor nem tudom mi történik bent?-kiabált Em-mel.
-Ez teljesen megérthető ilyenkor,csak aggódik a fiáért-lépett mellém Carlisle-Azért mondtam,hogy te maradj itt,mivel elvégezted az orvosit.
-Ekkora a baj?-rémültem meg. Carlisle egy darabig nem szólalt meg.
-Rebeca-nál nincsenek akkora bajok... Neki igaz eltört az egyik lába, de inkább sokkot kaphatott és egy kisebb ütést ez okozhatta az eszmélet vesztést-magyarázta-És könnyebben is sérül mert félvér, pont mint Zack.
-De Zack-nél...-kezdte.
-Mondj el mindent!
-Többször szenvedett nagyobb ütést a fejére. Akkor ezek a nagy medve karmolások... Azok is elég mélyre jutottak és nem tudom,hogy szenvedett-e valami szerve. Majd amikor itt a ház előtt összeesett, akkor úgy eshetett,hogy az egyik karja eltört és elég sok vért is veszített.
-De ugye nem...
-Minden megfogok tenni!-biztosított róla.
Bólintottam,mert megszólalni nem tudtam.
-Rebeca lábát. Gipszeld be minden dolgot megtalálsz itt ami szükséges lesz. Én addig ellátom Zack-et.
A szekrényhez vonultam ami tele volt kötszerekkel meg minden orvosi dologgal. Carlisle mostonában házi orvos is volt,szóval itt látta el a betegeket.
Megtaláltam a gipszes dobozt. Visszamentem Rebeca-hoz majd elvégeztem a szükséges dolgokat.
***
-Azt hiszem begipszeltem Rebeca lábát és kitisztítottam a sebet a fején-fordultam Carlisle-hoz.
-Vidd a vendégszobába,és majd adni fogok rá egy infúziót- bólintottam.
-Hogy van Zack?-kérdeztem.
-Még mindig a sebeket tísztítom,sokkal mélyebben vannak,mint gondoltam-Zack arcát néztem. Most nem egy rossz fiút láttam benne. Hanem egy gyötrödő férfit.
-Adtál neki altatót?
-Igen egy kicsit mert még Ő se bírná ki a fájdalmat-mondta-És Edward-oda fordultam-Ne engedd be Bella-t. Csak aggódna és én se úgy haladnék.
Még néztem fiamat. De aztán észbe kaptam és elvittem Rebeca-t a vendég szobába.
Bella amint kiléptem az ajtón előttem termet.
-Minden rendben? Hogy van Zack? Rebeca jól van?-özömlöttek le a kérdései.
-Rebeca-nak most gipszeltem be a lábát és most elkell vinnem a vendégszobába,hogy pihenni tudjon-direkt nem mondtam neki Zack-et, mert csak felizgatná magát.
-És Zack?-igen,tudtam,hogy rá fog kérdezni.
-Carlisle még a sebeit tisztitja-közben óvatosan az ágyra helyeztem Rebeca-t és betakartam.
-Vissza kell mennem-mondtam és egy gyors csókot nyomtam Bella homlokára.
-Baj van igaz?-nézett rám.
-Eltört az egyik keze. A sebei mélyek és vért is veszített...-mondtam el neki az igazságot.
-De ugye nem...
-Mindent megteszünk!-néztem mélyen a szemébe. Bólintott egy aprót. Megöleltem és még egy csókot adtam neki,de most ajkaira. Olyan borzasztó volt látni Őt, hogy aggódik a fiáért, és a bűntudat is ott van benne, hogy ez miatta történt meg.
Visszamentem Carlisle-hoz. Lenéztem a lépcsőről és az egész család ott volt. Megláttam Alice-t és Jasper-t is.
Sajnálom Edward nem láttam,hogy mi fog történni,mivel A Volturinál voltunk!-üzente gondolatban. Nem haragudtam Alice-re mert nem tehetett semmiről se.
Benyítottam.
-Edward,elkell mennem mert elfogyott a feltötlenítő és a gipszből sincs már elég. Sietek vissza!-mondta-Ha felébredne-mivel félvér lehet előbb fog felébredni-akkor adj be neki mégegy adagot-és az asztalra intett ahol ott volt a vakcina.
-Figyelj rá és ha bármi is van.. Rosszabbulna az állapota. Akkor hívj!- mondta.
-Rendben-húztam egy széket Zack mellé és oda ültem. Carlisle kiment a szobából én meg itt maradtam fiammal.
Még soha sem használtam a fiam szót. Fura mégis kellemes érzés futott végig rajtam.
-E...Edward...?-hallottam meg egy keserves hangot.
-Zack?-ránéztem és egy keserves mosolyt tudott összehozni-Hozok egy adag altatót.
-Sa...sajnálom,hogy rád ordítottam. Nem akartam így.. be...beszélni veled-minden szónál láttam,hogy tényleg komolyan gondolja ezeket. De ott volt a szemében a fájdalom.
-Semmi baj-mondtam. Felálltam és oda vittem a vakcinát. Leültem ismét.
-Rebeca jól van?-összeszorította a szemeit.
-Igen,most alszik-próbált elmosolyodni. Szereti Őt. Most is rá gondol. Meg nem hiába ugrott a medve elé.
-Mond meg anyának,hogy sajnálom...-suttogta.
-Megfogom-mosolyogtam.
-Meg... azt is Amanda-nak,hogy ne... ne nyissa ki a gardrobját-próbált nevetni Zack-Minden ruha rá fog hullani.
-Megmondom-mosolyogtam.
-Kösz... apa...-az utolsó szaván leblokkoltam. Apa.. Még soha se mondtam ki ezt nekem. És nagyon jól esett-Súlyosak a sérüléseim- állapította meg.
-Megfogsz gyógyulni!
-Te is ugyanúgy tudod,hogy válságos az állapotom-szisszent fel.
-Igen,de vámpír vagy! És erős vagy!
-Ja...-morogta-kezeit ökölbe szorította,próbálta legyőzni a fájdalmait.
-Beadom az altatót-mondtam. Bólintott és lehunyta a szemét. Óriási fájdalmai lehetnek. Mégis próbál erős maradni.
Beadtam neki és pár percen belül el is aludt.
-Történt valami?-lépet be az ajtón Carlisle.
-Előbb ébredt fel-mosolyogtam-De nagy fájdalmai vannak,de... próbálta leplezni.
-Miről beszélt még?-kíváncsiskodott Carlisle és elővette a gipszhez való dolgokat a táskájából.
-Sajnálja,hogy kiabált Bella-val és velem. És Rebeca iránt érdeklődött-mosolyogtam.
-Kedveli azt a lányt-állapította meg Carlisle de Ő is mosolygott.
-Igen szerintem is-mondtam-És... apának szólított. Először- vigyorogtam.
-Ez nagyszerű!-bólintottam.
***
-Ezzel megvagyunk. Most már Zack állapota is kezd alakulni-mondta Carlisle és kezet mosott.
-Még mindig vállságos?-kérdeztem.
-Nem akarok,hazugságot mondani... Mindenre megvan az esély. De, hogy már tudott beszélni-vagy próbált. Javult az állapota-na nem arra válaszolt,mint amit kérdeztem,de legalább már javul Zack állapota.
-Ez is valami.
-Igen. Egy ember már belehalt volna egy ilyen sérülésbe. Mostonában jönnek is a kórházba medve támadás miatt-mondta Carlisle.
-Bekötök neki egy infuzót,kérlek hozz a sarokból egy infúziós álványt- így tettem és mire visszaértem,a branür már Zack karjában volt. Hozzá csatlakoztatta az infuzót és azt felakasztotta az állványra.
-Be kéne vinni Zack-et a szobájába-mondta Carlisle.
-Majd én viszem-mondtam.
-Én meg majd az állványt-bólintottam. Óvatosan karjaimba vettem fiamat akinek most felsőtestén nem volt semmi, csak a hegek látszodtak. Még én is elborzadtam attól, nagyon rondák voltak azok a sebek.
Carlisle kinyitotta az ajtót és előre engedett. A nyitodásra az egész család odatömörült. Elképedve nézték a mindig nagy szájú,pimasz Zack-et. De most csak egy sebekkel teli ártatlan fiút láttak.
-Medve támadás-mondta a többieknek Carlisle-Edward vidd a szobájába-így tettem. Elindultam egyenesen a szobája felé. Bella kinyitotta az ajtót és én ott bementem majd Őt is óvatosan az ágyra fektettem.
-Rebeca-t akarta megvédeni-fordultam Bella-hoz.
-Szereti azt a lányt...-állapította meg Ő is. Szája szegletében mosoly bújkált. De legszívesebben sírt volna.
-Nem haragszik rád-mondtam Bella-nak.
-Honnan tudod?-kérdezte meglepetten.
-Mondta. Felébredt és mondta,hogy sajnálja,hogy kiabált veled és velem-elmosolyodott és megölelt engem. Egy puszit nyomtam a homlokára. Majd elhúzódott tőlem és újra fiúnkat nézte.
-És Amanda!-fordultam lányom felé.
-Azt üzente Zack,hogy ne nyisd ki a gardróbodat.
-Miért?-kérdezte.
-Mert ki fog esni az összes ruhád-mosolyogtam. Amanda-nak tátva maradt a szája. És Zack-et fixírozta.
-Csukd be mert beleszáll a légy!-bökte meg Emmet-Amúgy meg legalább szólt,hogy vigyázz!-nevetett.
De mikor meglátta Zack-et lehervadt a mosoly a szájáról.
-Jobb az állapota?-vált komollyá a hangja.
-Igen-mondta Carlisle.
-És a kiscsaj,hogy van?
-Neki nem voltak akkora sérülései. Igaz eltört a lába, és van egy seb a fején,de Zack-hez képest nem nagy sérülések. Hamar fel fog épülni mivel vámpír-mondta bíztatóan Carlisle.
Bella le se vette a szemét Zack-ről.
Carlisle felé egy pillantást lőveltem és nem kellet gondolatolvasónak lenni, hogy ne tudja mire gondoltam.
-Zack-nek pihenésre van szüksége-toloncolta ki a tömeget Carlisle és csak mi maradtunk bent Bella-val.
Szerelmem az ölembe fészkelte magát és fejét a mellkasomba fúrta. Ez felváltotta bennem azt az időt mikor még ember volt.
-Minden rendben lesz...-suttogtam a fülébe. Ő erre csak egy aprót bólintott. De nem emelte fel a fejét.
2010. március 15., hétfő
When Your Life Changes-25.fejezet
Bocs, h tnap nem volt friss, de moziba mentem és ott ragadtam utána bnőmnél és ott aludtam. Kicsit megleptek a chat - ben folyó dolgok, de nem tok ellene mit csinálni :/ Sorry. Na jó olvasást ;
(Zack szemszöge)
Anyu egész úton nem szólt hozzánk. Emmet néha próbált elnyomni egy vigyort de nem mindig sikerült.
Azért ha belegondolok... Anya elég normális. Már mint nem tudom honnan jött belőlem az a gén,hogy én ilyen "rossz" vagyok. Biztos apámtól,akit körübelül negyvennyolc órájismerek-mint apám. Amúgy meg körübelül másfél hete,de akkor meg Ő is olyan-udvarias volt.
Biztos mikor Õ is annyi idős volt,mint én akkor ilyen volt... Eleven! Nem... ez megint nem lehet... Mert 1918-ban vagy nem tudom mennyiben,mindenkinek udvariasnak kellet lennie. Azért azt is kibírni hosszú távon borzasztó lehet... Ki se bírnám!
Bár... ez is egy megfelelő módszer Amanda kikészítése ellen. Õ lenne mindig a rossz és nem csak én! Áh... inkább nem.
-Anyu! Bocsi nem akartam. Csak Zack felidegesített!-szólalt meg Amanda. Istenem... Mit izél? Anya úgy is hozzánk szól majd egyszer.
-Zack! Te ezt ilyen nyugodtan veszed? Az igazgató behívatott minket!- mondta kétségbeesetten.
-Igen,mivel most nem direkt borítottam rád a cuccost. Amúgy meg min vagy kiakadva? Üdvözöllek a világomban!-morogtam. Oké! Be kell vallanom nem igazán vagyok oda Amanda-ért.
De most tényleg nem direkt volt! Már elegem van...
-Aha persze...-morogta.
-Nem érted,hogy nem direkt volt?!-kiabáltam-Amúgy meg mit vagy kiakadva? Annyi ruhád van! Nem direkt volt!-ismételtem. Apa megállt egy piros lámpánál én meg kiszálltam a kocsiból.
-Hova mész?-szólalt meg anyu. Mondtam,hogy megszólal.
-Vadászni!-mondtam. Jó hangosan bevágtam az ajtót és lassan sétáltam tovább.
Nem megyek vadászni. Csak most hirtelen ez jutott eszembe. Kell egy kis idõ amíg kiszellõztetem a fejemet. Túl sok minden kavargott benne egyszerre.
Elõször is a bál,ahol sikeresen összehoztuk anyámat meg apámat. Legalább Õk boldogok. Én meg ott hagytam Rebeca-t igaz egyszer találkoztunk de valami mégis megfogott benne.
A szõke haja? Vagy a kék szemei? Vagy talán mindkettõ? Én az útobbira gondolok.
Már éreztem az ismerős illatokat-akkor közel járhattam a házunkhoz- Nem siettem így is úgy is ordítani fognak velem szóval teljesen mindegy. A kocsi amivel mentünk-és ki szálltam belõle-már ott volt.
A nappaliban az egész família ott volt. Gondolom már tudnak mindenrõl. Elővettem táskámból a tájékoztatómat kinyitottam a beírásnál és ledobtam a asztalra.
-Majd írd alá...-azzal felmentem volna az emeltre de egy hideg érintést éreztem csuklom köré csavarva. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magamat.
-Mi volt ma az ebédlőben?-tette fel nekem a kérdést. Mintha nem lett volna ott...
-Akarod,hogy kilopjam neked a menzás kamerából a felvételt?- morogtam.
-Te is jól tutod,hogy mire gondolok!-kiabált velem. Ennyire még soha nem emelte fel a hangját. A tekintetem a többiekre tévedt. Szuper, nehogy ki álljanak mellettem.
-Ott voltál! Nem hiszem el,hogy nem láttad! Nem direkt öntöttem rá azt a rohadt üdítõt! De tudod mit! Higgy Amanda-nak!-morogtam. Elindultam a szobám felé de visszarántott.
-Ne beszélj így velem... Mindent megettem eddig érted!-ez igaz... részben!
-Szuper! És én?-kérdeztem-Részben ki szervezte meg azt,hogy újra együtt legyél azzal a személlyel akivel mindig is akartál?-vágtam hozzá- Részben én nem?-végig a szemébe néztem-De kit érdekel?! Te most már boldog vagy! Miért érdekelne például az én boldogságom,nem?- engedett a szorításon.
-Zack kérlek...-szólalt meg Edward is.
-Na te meg meg se szólalj!-vágtam hozzá. Megfagyott a levegő. Mindenki csak engem nézett kitéptem magam anyám szoritásából és vámpír gyorsasággal magamra csaptam az ajtómat. Bezártam és levetettem magamat az ágyra.
A bűntudat elõjött belõlem... Nem kellet volna ezt hozzávágnom anyához. De magamban nem tudtam megálljt parancsolni. És éreztem, hogy anya egyik fele azt érzi,hogy valahol tényleg igazam van.
Az ajtóm előtt mocorgást hallottam felültem,hogy halljam kik azok.
-Bent van?-kérdezte Alice.
-Igen...-szólalt meg Jasper. Ez is ilyenkor van itt...
-Zack... gyere ki!-szólalt meg Emmet. Most nincs kedvem kimenni- Na! Hoztam neked Mc Donald-os kaját!-kopogott be az ajtómon.
Levettem a cipőmet és az ajtóhoz vágtam.
-Szerintem most hadjuk...-suttogta Alice Jazz-nek pont meghallottam.
-Az ablak!-mondta Emmet. Gyorsan felpattantam és becsugtam elöször a reteszt majd utána az ablakot.
-Jaj Zack ne csináld már ezt!-kopogtatott be Emmet.
Nem akarom senkit se látni. Hiába volt büntudatom kicsit mégis haragudtam anyura... De majd lefogok nyugodni.
Lehet kéne pár nap,hogy elmenjek innen... Majd vissza jövök tiszta fejjel. Áh de most ezzel nem tudok semmit se kezdeni. Egyszer úgy is vissza kell jönnöm és csak rosszabb lenne.
Fejemet a párnába temettem. Mekkora egy szemét vagyok... De hát akkor se hitt nekem és kiborultam! Amanda meg biztos beadott valami sztorit,pedig anya is ott volt és nem igaz,hogy nem látta mi történt. Vagy biztos nem akart hinni a szemének,hogy a kis Amanda bevadult és Rose-hoz vágta a kaját.
Tényleg... hogy így szóba hoztam éhes lettem. Pedig én most ki nem megyek kajáért.
-Zack!-kopogott be Alice-Láttam,hogy éhes leszel ezért ide hoztam neked azt amit előbb Emmet is kínált neked! Itt hagyom az ajtó előtt!- mondta.
Áh inkább nem eszek.. Szánalmas vagyok de akkor se fogok ki menni érte!
Behunytam a szememet és próbáltam elaludni ami nem ment valami simán de mégis sikerült.
***
-Zack! Ébredj!-dörömbölt az ajtómon Emmet. Ijedtemben kigurultam az ágyból és nagy koppanással a földön végeztem-ma is-Felébredtél?- nevetett mintha nem hallotta volna.
Felálltam magamra kaptam valami tiszta ruhát felkaptam a táskámat és kivágtam az ajtót. Emmet épp Amanda-nal csörtetett.
-Na mizu?-jött mellém. Nem néztem rá és hozzá se szóltam-Jaj ne csináld már ezt! Rám miért haragszol?-kérdezte. Mert nem állt ki mellettem?-tettem fel magamban a kérdést.
-Zack,csináltam neked reggelit-mondta kedvesen Esme.
-Köszönöm,de nem vagyok éhes-motyogtam. Fájt Esme-nek nemet mondani,de most úgy látom a szívem kőböl van...
-Zack-na most mindenkinek a kedvence vagyok?-Jösz velem egy kocsival? Vezethetsz!-vigyorgott Emmet.
Az ajtó előtt felvettem a cipőmet és köszönés nélkül Emmet előtt bevágtam az ajtót.
Gyalog megyek a suliba-így legalább csak én tudok gondolkodni és nem zavar senki.
(Emmet szemszöge)
-Hát... Tegnap azt mondta nekem,hogy reggel vannak ilyen dühkitörései... Biztos ez is csak az...-mondtam és kinéztem az ablakon. Zack gyalog trappolt a suli felé-Vagy nem...-motyogtam magamban.
Bella jött le a lépcsőn Edward-dal az oldalán. Szegénynek akkor bűntudata volt a tegnap miatt.
Levetette magát a kanapéra és fejét a tenyerébe temette.
-Bella... én is ezt tettem volna a helyedben!-ült le mellé Alice.
-De... igaza volt. Tényleg egy "kösz"-t nem mondtam neki-mondta maga elé-Nem vagyok jó anya!-és akkor most elkeződik az önmarcangolás!-De ami a legrosszabb,hogy tényleg fogalmam sincs, hogy Ő neki mi a vágya! Teljesen lefoglaltak a Vultori-s ügyek Volterrában és...
-Bella!-szólt rá Jasper-Te csak azt tetted amit jónak láttál! Zack amúgy is-gondolom-ilyen korszakban van,hogy lázadni fog! De majd kifog belőle nőni és minden olyan lesz,mint régen!-nyugtatta Jasper.
-Jazz! Te ilyen tini újságokat olvasol?-nevettem. De aztán egy ronda pillantást kaptam mindenkitől és lehervadt rólam a mosoly.
Oké.. ez most nem olyan helyzet,hogy vicceket mondjak.
(Zack szemszöge)
Lassan sétáltam,nem árt pár perc késés. És be is jött. Már körübelül negyed órája becsöngettek.
Lassan sétáltam az első órám felé: fizika.
Kopogás nélkül mentem be de a tanár megállított:
-Mr. Cullen,több mint negyed órát késett-mondta komolyan.
-Pontosan huszonhárom percet-pontosítottam.
-Nem találta a termet?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen,pontosan így történt!-vagyis inkább: nem volt kedvem bejönni.
-Jól van most még elnézem,foglaljön helyett,Mr. Cullen mellet-és Emmet felé intett. Leültem mellé de nem néztem rá. Folyamatosan az órát néztem és visszafele számoltam mikor csöngetnek már ki.
Már csak fél perc... Öt másodperc. Kicsöngettek! Na végre!
Gyorsan bepakoltam a cuccaimat felkaptam a táskámat a hátamra majd kivonultam a teremből.
Éreztem magamon a családtagjaim tekintetét,de nem érdekelt. Csak mentem tovább.
***
A mai óráimnak vége,most mennem kéne a menzára. De nem megyek. Igaz éhes vagyok-este óta-de inkább elmegyek vadászni,ez előbb is eszembe juthatott volna.
Kivágódtam az ajtón keresztül mentem a parkolón,majd az erdő felé mentem-gyalog. Így egyszerűbb,kiszellőztetem a fejemet. Mélyen beszíppantottam a levegőt szerettem a friss eső illatát.
Lassan mentem mégis hamar odaértem. Ledobtam a táskámat az egyik fatörzs kérgébe. Ismét beszíppantottam a levegőt de most azért,hogy megkeressem áldozatomat. Meg is találtam de egy másik illatott is éreztem,amit már egyszer ütötte az orromat.
Ismerős volt... nagyon ismerős... De nem! Az nem lehet! Mellettem mintha egy szellő suhant volna el. Oda fordultam de már nem volt ott semmi. Majd előttem-arra fordultam. És ott állt.
Hosszú szőke haja selyemként hullott a vállára és tengerkék szemei az enyémet tanulmányozták.
-Rebeca?-szólaltam meg végül elfuló hangon.
-Zack?-mondta ki a nevemet úgyanilyen hangnemben. Hirtelen oda jött hozzám és nyakamba ugrott,megöleltem és Ő is ezt tette. Néhány percig csak így álltunk majd csak ezután szólaltam meg:
-Mit keresel te itt?-kérdeztem-Persze,nem mintha nem örülnék neked, csak meglepett-mosolyogtam.
-Aro-t kifaggattam. Másnap kerestelek,de nem találtak majd Aro-val találkoztam,de nem akart semmit se mondani,végül meg sikerült rávennem,hogy mondja el hol vagy!-mondta.
-És csak miattam jöttél ide?-kérdeztem meghatottan.
-Igen...-közelebb jött hozzám-Egész este az eszemben voltál,miután elmentem onnan.
-Nekem is! Csak másnap anyám bejelentette,hogy jöjjünk ide New York-ban. Én meg nem akartam lelőni nagy vágyát. És mondtam Aro-nak,hogy ne mondjon neked semmit,mert talán te is éreztél valamit irántam és csak rosszabb lenne neked-csúszott ki az utolsó mondat a számon. Zavaromban lesütöttem a szememet és éreztem,hogy elpirultam.
-Szerintem megérte,hogy megtaláltalak-suttogta. Elmosolyodtam majd a szemeibe néztem amik közelebb voltak hozzám,mint gondoltam.
-És mi lesz a Volturival?-húztam fel a szemöldökömet.
-Nem nekem való... Harc.. gyilkolás. Én nem ilyen vagyok-vallotta be de nem vette le tekintetét az enyémről.
Egy furcsa érzés járt végig a testemen amit utoljára a bálon éreztem, amikor Rebeca-val táncoltam. Nem tudtam mire vélni. Talán kedvelem Őt? Vagy annál több és szeretem Őt? Azt hiszem mindkettő. Az Ő szemeiben és vívodást láttam nem tudta eldönteni,hogy mit érez.
-És laksz már valahol itt New York-ban vagy hajlandó lennél nálunk is lakni?-kérdeztem izgatottan.
-Már van itt szállásom,hogy talán már nem itt vagytok. Meg amúgy is egy új életet akarok kezdeni. Gimnáziumba szeretnék járni-csillogott fel a szeme.
-Azért még átgondolod?-fogtam meg a kezét.
-Igen-elmosolyodtam. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam a földre. Nevetve terültünk szét. Eleredt az eső szemembe eső cseppek hulltak.
-Nem kéne haza menned?-kérdezte-Hogy ne ázz el teljesen-mondta.
-Nem jössz el hozzánk?-kérdeztem csalódottan,mert sejtettem mi lesz a válasz.
-Nem. Még ki kell pakolnom és berendeznem mindent-mondta-De majd teszek egy látogatást-kacsintott. Elvigyorodtam.
Felálltam kezemet nyújtottam neki amit ő elfogadott. Felhúztam.
-Akkor most elválunk egymástól?
-Csak pár órára...-mondta. Egy puszit nyomott az arcomra. Majd eltünt. Sóhajtottam egyet majd a táskám felé mentem. Felkaptam a hátamra de azzal le is vettem.
Egy kétségbeesett síkitást hallottam.
-Rebeca!-kiáltottam és a hang irányába kezdtem el futni. Meg is találtam kétségbeestem mert Rebeca fölött egy...
Háát egy függővég ;D Sajnálom... De hátha ezzel megnő majd az adrealin szintetek a következő rész miatt :)
A frissel igyekezni fogok,szóval aki szereti a törit annak nyugalom. xD
Pussz: Netty ^^
(Zack szemszöge)
Anyu egész úton nem szólt hozzánk. Emmet néha próbált elnyomni egy vigyort de nem mindig sikerült.
Azért ha belegondolok... Anya elég normális. Már mint nem tudom honnan jött belőlem az a gén,hogy én ilyen "rossz" vagyok. Biztos apámtól,akit körübelül negyvennyolc órájismerek-mint apám. Amúgy meg körübelül másfél hete,de akkor meg Ő is olyan-udvarias volt.
Biztos mikor Õ is annyi idős volt,mint én akkor ilyen volt... Eleven! Nem... ez megint nem lehet... Mert 1918-ban vagy nem tudom mennyiben,mindenkinek udvariasnak kellet lennie. Azért azt is kibírni hosszú távon borzasztó lehet... Ki se bírnám!
Bár... ez is egy megfelelő módszer Amanda kikészítése ellen. Õ lenne mindig a rossz és nem csak én! Áh... inkább nem.
-Anyu! Bocsi nem akartam. Csak Zack felidegesített!-szólalt meg Amanda. Istenem... Mit izél? Anya úgy is hozzánk szól majd egyszer.
-Zack! Te ezt ilyen nyugodtan veszed? Az igazgató behívatott minket!- mondta kétségbeesetten.
-Igen,mivel most nem direkt borítottam rád a cuccost. Amúgy meg min vagy kiakadva? Üdvözöllek a világomban!-morogtam. Oké! Be kell vallanom nem igazán vagyok oda Amanda-ért.
De most tényleg nem direkt volt! Már elegem van...
-Aha persze...-morogta.
-Nem érted,hogy nem direkt volt?!-kiabáltam-Amúgy meg mit vagy kiakadva? Annyi ruhád van! Nem direkt volt!-ismételtem. Apa megállt egy piros lámpánál én meg kiszálltam a kocsiból.
-Hova mész?-szólalt meg anyu. Mondtam,hogy megszólal.
-Vadászni!-mondtam. Jó hangosan bevágtam az ajtót és lassan sétáltam tovább.
Nem megyek vadászni. Csak most hirtelen ez jutott eszembe. Kell egy kis idõ amíg kiszellõztetem a fejemet. Túl sok minden kavargott benne egyszerre.
Elõször is a bál,ahol sikeresen összehoztuk anyámat meg apámat. Legalább Õk boldogok. Én meg ott hagytam Rebeca-t igaz egyszer találkoztunk de valami mégis megfogott benne.
A szõke haja? Vagy a kék szemei? Vagy talán mindkettõ? Én az útobbira gondolok.
Már éreztem az ismerős illatokat-akkor közel járhattam a házunkhoz- Nem siettem így is úgy is ordítani fognak velem szóval teljesen mindegy. A kocsi amivel mentünk-és ki szálltam belõle-már ott volt.
A nappaliban az egész família ott volt. Gondolom már tudnak mindenrõl. Elővettem táskámból a tájékoztatómat kinyitottam a beírásnál és ledobtam a asztalra.
-Majd írd alá...-azzal felmentem volna az emeltre de egy hideg érintést éreztem csuklom köré csavarva. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magamat.
-Mi volt ma az ebédlőben?-tette fel nekem a kérdést. Mintha nem lett volna ott...
-Akarod,hogy kilopjam neked a menzás kamerából a felvételt?- morogtam.
-Te is jól tutod,hogy mire gondolok!-kiabált velem. Ennyire még soha nem emelte fel a hangját. A tekintetem a többiekre tévedt. Szuper, nehogy ki álljanak mellettem.
-Ott voltál! Nem hiszem el,hogy nem láttad! Nem direkt öntöttem rá azt a rohadt üdítõt! De tudod mit! Higgy Amanda-nak!-morogtam. Elindultam a szobám felé de visszarántott.
-Ne beszélj így velem... Mindent megettem eddig érted!-ez igaz... részben!
-Szuper! És én?-kérdeztem-Részben ki szervezte meg azt,hogy újra együtt legyél azzal a személlyel akivel mindig is akartál?-vágtam hozzá- Részben én nem?-végig a szemébe néztem-De kit érdekel?! Te most már boldog vagy! Miért érdekelne például az én boldogságom,nem?- engedett a szorításon.
-Zack kérlek...-szólalt meg Edward is.
-Na te meg meg se szólalj!-vágtam hozzá. Megfagyott a levegő. Mindenki csak engem nézett kitéptem magam anyám szoritásából és vámpír gyorsasággal magamra csaptam az ajtómat. Bezártam és levetettem magamat az ágyra.
A bűntudat elõjött belõlem... Nem kellet volna ezt hozzávágnom anyához. De magamban nem tudtam megálljt parancsolni. És éreztem, hogy anya egyik fele azt érzi,hogy valahol tényleg igazam van.
Az ajtóm előtt mocorgást hallottam felültem,hogy halljam kik azok.
-Bent van?-kérdezte Alice.
-Igen...-szólalt meg Jasper. Ez is ilyenkor van itt...
-Zack... gyere ki!-szólalt meg Emmet. Most nincs kedvem kimenni- Na! Hoztam neked Mc Donald-os kaját!-kopogott be az ajtómon.
Levettem a cipőmet és az ajtóhoz vágtam.
-Szerintem most hadjuk...-suttogta Alice Jazz-nek pont meghallottam.
-Az ablak!-mondta Emmet. Gyorsan felpattantam és becsugtam elöször a reteszt majd utána az ablakot.
-Jaj Zack ne csináld már ezt!-kopogtatott be Emmet.
Nem akarom senkit se látni. Hiába volt büntudatom kicsit mégis haragudtam anyura... De majd lefogok nyugodni.
Lehet kéne pár nap,hogy elmenjek innen... Majd vissza jövök tiszta fejjel. Áh de most ezzel nem tudok semmit se kezdeni. Egyszer úgy is vissza kell jönnöm és csak rosszabb lenne.
Fejemet a párnába temettem. Mekkora egy szemét vagyok... De hát akkor se hitt nekem és kiborultam! Amanda meg biztos beadott valami sztorit,pedig anya is ott volt és nem igaz,hogy nem látta mi történt. Vagy biztos nem akart hinni a szemének,hogy a kis Amanda bevadult és Rose-hoz vágta a kaját.
Tényleg... hogy így szóba hoztam éhes lettem. Pedig én most ki nem megyek kajáért.
-Zack!-kopogott be Alice-Láttam,hogy éhes leszel ezért ide hoztam neked azt amit előbb Emmet is kínált neked! Itt hagyom az ajtó előtt!- mondta.
Áh inkább nem eszek.. Szánalmas vagyok de akkor se fogok ki menni érte!
Behunytam a szememet és próbáltam elaludni ami nem ment valami simán de mégis sikerült.
***
-Zack! Ébredj!-dörömbölt az ajtómon Emmet. Ijedtemben kigurultam az ágyból és nagy koppanással a földön végeztem-ma is-Felébredtél?- nevetett mintha nem hallotta volna.
Felálltam magamra kaptam valami tiszta ruhát felkaptam a táskámat és kivágtam az ajtót. Emmet épp Amanda-nal csörtetett.
-Na mizu?-jött mellém. Nem néztem rá és hozzá se szóltam-Jaj ne csináld már ezt! Rám miért haragszol?-kérdezte. Mert nem állt ki mellettem?-tettem fel magamban a kérdést.
-Zack,csináltam neked reggelit-mondta kedvesen Esme.
-Köszönöm,de nem vagyok éhes-motyogtam. Fájt Esme-nek nemet mondani,de most úgy látom a szívem kőböl van...
-Zack-na most mindenkinek a kedvence vagyok?-Jösz velem egy kocsival? Vezethetsz!-vigyorgott Emmet.
Az ajtó előtt felvettem a cipőmet és köszönés nélkül Emmet előtt bevágtam az ajtót.
Gyalog megyek a suliba-így legalább csak én tudok gondolkodni és nem zavar senki.
(Emmet szemszöge)
-Hát... Tegnap azt mondta nekem,hogy reggel vannak ilyen dühkitörései... Biztos ez is csak az...-mondtam és kinéztem az ablakon. Zack gyalog trappolt a suli felé-Vagy nem...-motyogtam magamban.
Bella jött le a lépcsőn Edward-dal az oldalán. Szegénynek akkor bűntudata volt a tegnap miatt.
Levetette magát a kanapéra és fejét a tenyerébe temette.
-Bella... én is ezt tettem volna a helyedben!-ült le mellé Alice.
-De... igaza volt. Tényleg egy "kösz"-t nem mondtam neki-mondta maga elé-Nem vagyok jó anya!-és akkor most elkeződik az önmarcangolás!-De ami a legrosszabb,hogy tényleg fogalmam sincs, hogy Ő neki mi a vágya! Teljesen lefoglaltak a Vultori-s ügyek Volterrában és...
-Bella!-szólt rá Jasper-Te csak azt tetted amit jónak láttál! Zack amúgy is-gondolom-ilyen korszakban van,hogy lázadni fog! De majd kifog belőle nőni és minden olyan lesz,mint régen!-nyugtatta Jasper.
-Jazz! Te ilyen tini újságokat olvasol?-nevettem. De aztán egy ronda pillantást kaptam mindenkitől és lehervadt rólam a mosoly.
Oké.. ez most nem olyan helyzet,hogy vicceket mondjak.
(Zack szemszöge)
Lassan sétáltam,nem árt pár perc késés. És be is jött. Már körübelül negyed órája becsöngettek.
Lassan sétáltam az első órám felé: fizika.
Kopogás nélkül mentem be de a tanár megállított:
-Mr. Cullen,több mint negyed órát késett-mondta komolyan.
-Pontosan huszonhárom percet-pontosítottam.
-Nem találta a termet?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen,pontosan így történt!-vagyis inkább: nem volt kedvem bejönni.
-Jól van most még elnézem,foglaljön helyett,Mr. Cullen mellet-és Emmet felé intett. Leültem mellé de nem néztem rá. Folyamatosan az órát néztem és visszafele számoltam mikor csöngetnek már ki.
Már csak fél perc... Öt másodperc. Kicsöngettek! Na végre!
Gyorsan bepakoltam a cuccaimat felkaptam a táskámat a hátamra majd kivonultam a teremből.
Éreztem magamon a családtagjaim tekintetét,de nem érdekelt. Csak mentem tovább.
***
A mai óráimnak vége,most mennem kéne a menzára. De nem megyek. Igaz éhes vagyok-este óta-de inkább elmegyek vadászni,ez előbb is eszembe juthatott volna.
Kivágódtam az ajtón keresztül mentem a parkolón,majd az erdő felé mentem-gyalog. Így egyszerűbb,kiszellőztetem a fejemet. Mélyen beszíppantottam a levegőt szerettem a friss eső illatát.
Lassan mentem mégis hamar odaértem. Ledobtam a táskámat az egyik fatörzs kérgébe. Ismét beszíppantottam a levegőt de most azért,hogy megkeressem áldozatomat. Meg is találtam de egy másik illatott is éreztem,amit már egyszer ütötte az orromat.
Ismerős volt... nagyon ismerős... De nem! Az nem lehet! Mellettem mintha egy szellő suhant volna el. Oda fordultam de már nem volt ott semmi. Majd előttem-arra fordultam. És ott állt.
Hosszú szőke haja selyemként hullott a vállára és tengerkék szemei az enyémet tanulmányozták.
-Rebeca?-szólaltam meg végül elfuló hangon.
-Zack?-mondta ki a nevemet úgyanilyen hangnemben. Hirtelen oda jött hozzám és nyakamba ugrott,megöleltem és Ő is ezt tette. Néhány percig csak így álltunk majd csak ezután szólaltam meg:
-Mit keresel te itt?-kérdeztem-Persze,nem mintha nem örülnék neked, csak meglepett-mosolyogtam.
-Aro-t kifaggattam. Másnap kerestelek,de nem találtak majd Aro-val találkoztam,de nem akart semmit se mondani,végül meg sikerült rávennem,hogy mondja el hol vagy!-mondta.
-És csak miattam jöttél ide?-kérdeztem meghatottan.
-Igen...-közelebb jött hozzám-Egész este az eszemben voltál,miután elmentem onnan.
-Nekem is! Csak másnap anyám bejelentette,hogy jöjjünk ide New York-ban. Én meg nem akartam lelőni nagy vágyát. És mondtam Aro-nak,hogy ne mondjon neked semmit,mert talán te is éreztél valamit irántam és csak rosszabb lenne neked-csúszott ki az utolsó mondat a számon. Zavaromban lesütöttem a szememet és éreztem,hogy elpirultam.
-Szerintem megérte,hogy megtaláltalak-suttogta. Elmosolyodtam majd a szemeibe néztem amik közelebb voltak hozzám,mint gondoltam.
-És mi lesz a Volturival?-húztam fel a szemöldökömet.
-Nem nekem való... Harc.. gyilkolás. Én nem ilyen vagyok-vallotta be de nem vette le tekintetét az enyémről.
Egy furcsa érzés járt végig a testemen amit utoljára a bálon éreztem, amikor Rebeca-val táncoltam. Nem tudtam mire vélni. Talán kedvelem Őt? Vagy annál több és szeretem Őt? Azt hiszem mindkettő. Az Ő szemeiben és vívodást láttam nem tudta eldönteni,hogy mit érez.
-És laksz már valahol itt New York-ban vagy hajlandó lennél nálunk is lakni?-kérdeztem izgatottan.
-Már van itt szállásom,hogy talán már nem itt vagytok. Meg amúgy is egy új életet akarok kezdeni. Gimnáziumba szeretnék járni-csillogott fel a szeme.
-Azért még átgondolod?-fogtam meg a kezét.
-Igen-elmosolyodtam. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam a földre. Nevetve terültünk szét. Eleredt az eső szemembe eső cseppek hulltak.
-Nem kéne haza menned?-kérdezte-Hogy ne ázz el teljesen-mondta.
-Nem jössz el hozzánk?-kérdeztem csalódottan,mert sejtettem mi lesz a válasz.
-Nem. Még ki kell pakolnom és berendeznem mindent-mondta-De majd teszek egy látogatást-kacsintott. Elvigyorodtam.
Felálltam kezemet nyújtottam neki amit ő elfogadott. Felhúztam.
-Akkor most elválunk egymástól?
-Csak pár órára...-mondta. Egy puszit nyomott az arcomra. Majd eltünt. Sóhajtottam egyet majd a táskám felé mentem. Felkaptam a hátamra de azzal le is vettem.
Egy kétségbeesett síkitást hallottam.
-Rebeca!-kiáltottam és a hang irányába kezdtem el futni. Meg is találtam kétségbeestem mert Rebeca fölött egy...
Háát egy függővég ;D Sajnálom... De hátha ezzel megnő majd az adrealin szintetek a következő rész miatt :)
A frissel igyekezni fogok,szóval aki szereti a törit annak nyugalom. xD
Pussz: Netty ^^
2010. március 12., péntek
Verseny :)
Az oldalon rendezek egy fanfic - es versenyt. A lényeg:
Egy novellát kell írnod, ha jelentkezel, ne legyen rövid az a lényeg, inkább legyen hosszú. Twilight - os legyen :D.
1; a legelső fordulóban bármennyien jelentkezhettek - 1 ficcel - március 22 - ig, az eredményeket meg majd április 1-jén vagy még előbb hirdetem ki :)
2; a második fordulóba - majd az oldalon kint lesz, hogy kik jutottak tovább - úgy kellene majd megírni maga a novellát, hogy annak legyen folytatása, mert ez szükséges a 2. fordulóba és 10-en jutnak majd tovább - az időpontot majd kiírom :)
3; a harmadik fordulóba már csak 5-en jutnak tovább vagyis ezt nevezzük döntőnek... - szintén majd folytatást kell írni a novellának - itt majd kiderül, hogy ki lesz az első három helyezet :)
Jelentkezni a : nettyke97@citromail.hu -n várom, a novellával, remélem sokan jelentkeztek majd, nem kell félni xD
ami kell a jelentkezéshez: név - legyen az bármilyen; a novella; és ha van egy oldal cím :)
Várom a jelentkezőket, pussz: Netty :D
Egy novellát kell írnod, ha jelentkezel, ne legyen rövid az a lényeg, inkább legyen hosszú. Twilight - os legyen :D.
1; a legelső fordulóban bármennyien jelentkezhettek - 1 ficcel - március 22 - ig, az eredményeket meg majd április 1-jén vagy még előbb hirdetem ki :)
2; a második fordulóba - majd az oldalon kint lesz, hogy kik jutottak tovább - úgy kellene majd megírni maga a novellát, hogy annak legyen folytatása, mert ez szükséges a 2. fordulóba és 10-en jutnak majd tovább - az időpontot majd kiírom :)
3; a harmadik fordulóba már csak 5-en jutnak tovább vagyis ezt nevezzük döntőnek... - szintén majd folytatást kell írni a novellának - itt majd kiderül, hogy ki lesz az első három helyezet :)
Jelentkezni a : nettyke97@citromail.hu -n várom, a novellával, remélem sokan jelentkeztek majd, nem kell félni xD
ami kell a jelentkezéshez: név - legyen az bármilyen; a novella; és ha van egy oldal cím :)
Várom a jelentkezőket, pussz: Netty :D
2010. március 8., hétfő
When Your Life Changes-24.fejezet
Nem fogok kitalálni valami kifogást xD Tnap azért nem volt friss mert elfelejtettem (I) Akkor jutott eszembe mikor lefeküdtem aludni. xD Sajnálom... De most itt a friss *-* :D
(Emmet szemszöge)
Az órára néztem ami pontosan hat órát mutatott.
-Na! Légyszi hadd keltsem már fel!-toporzékoltam és már készen létben voltam,hogy felébreszhessem Zack-et.
-Jó legyen!-azzal már futásnak is eredtem-De csak normálisan...-tette még hozzá.
-Felébredni álom szuszék!-azzal lehúztam róla a takarót. Nem ébredt fel. Mivan elpatkolt?-Na mivan? Élsz?
-Nem...-morogta és vissza húzta magára a takarót.
-Gyerünk már elkésel az iskolából!-mondtam.
-Nem érdekelsz!-morogta és a fejére húzta a párnát.
-Oké! Sajnálom,hogy ilyen módszerekhez kell folyulnom!-azzal lelöktem az ágyról majd egy jó nagy csattanással ért földet. Na ha most nem ébredt fel akkor soha!
Felállt és szemeivel ölni tudott volna. De én csak elvigyorodtam. Zack a fürdõ irányába ment.
Na akkor most jön Amanda.
-Héj nem kelsz fel!?-szóltam rá. Lehúztam róla a takarót de vissza húzta.
-Sajnálom!-azzal ugyanazt tettem vele,mint az elõb Zack-el. Morogva még így is magára húzta a takarót-Jasper! Hozd a vödröt!-azzal Amanda rögtön felpattant. Elvigyorodtam.
Õ is elvonult a fürdõbe a haja mint a széna boglya.
-Fésüld ki a hajad! Bár az mûvészet lesz mert bele fog törni a fésû!- hecceltem majd mentem mögötte. Elõttem bevágta az ajtót.
Büszke vigyorral lementem a nappaliba.
-Felébredtek?-kérdezte Esme.
-Hát persze!-vigyorodtam.
-Ugye nem voltál túl durva?-kérdezte Bella. Jaj mintha nem hallotta volna! Elvigyorodtam-Jaj ne...
Felnéztem a lépcsõre ahol két kómás kamasz jött le. De legalább Amanda haja nem állt szanaszét.
Mindketten egy megtudnállak-ölni pillantást löveltek felém. A vigyort nem lehetett rólam letörölni.
-Éhesek vagytok?-kérdezte Esme.
-Ja...-morogta Zack és engem nézett ugyanazzal a pillantásával.
-Tessék-azzal eléjük rakott egy tál müzlit.
(Zack szemszöge)
Esme elém rakta a müzlit fejemet kezemmel támasztottam meg. Szemem lecsukódott majd kinyitottam. Lecsukodott majd ismét kinyitottam. De harmadjára már lecsukodott de nem nyitottam ki mert elaludtam. Fejem nagy kocanással ért földet az asztalon.
-Mi van Zack álmos vagy?-heccelt Emmet. Felemeltem a fejemet és enni kezdtem a reggelimet.
Gyorsan végeztem vele majd szó nélkül felmentem a szobámba. Magamra kaptam valami ruhát. És visszamentem a nappaliba már mindenki ott volt felöltözve.
Alice-fogalmam sincs honnan-de adott egy csomo könyvet és füzetet.
-Úristen mikor tartottam én utoljára könyvet a kezembe-mondtam csodálkozva és belegyûrtem a könyveket a táskámba. Anyu megrázta a fejét én meg elvigyorodtam.
-Már fél nyolc van szóval zúzzunk!-mondta Emmet.
-Mehetek veled? Már nem akarlak kinyirlni nyugi! Csak reggel van ilyen dühkitöréseim...-vigyorogtam.
-Egye-fene gyere!-nevetett.
Beültem a kocsiba és teljes gázzal hajtott a suli felé. Ez sokkal nagyobb és szebb volt,mint ami Volterrában van.
Emmet beállt egy szabad parkolóba és kipattant a kocsiból én is követtem. Minden szem rám szegezõdött.
-Az elsõ pár hónapban így fognak bámulni... Majd megszokod.
-Ez megnyugtatott!-mondtam.
-Zack,ez az órarended!-jött oda Alice és a kezembe nyomta.
-Nekem is ez!-mutatott rá Emmet.
-Szuper-és adott egy pacsit.
-Nekem is!-mondta Amanda.
-Fúúúj!-vigyorogtam.
-És Alice-nek és Jasper-nek is!-mondta még Alice. Je! Legalább az õsöknek nem ugyanaz van!
***
Elsõ óra matek... Szuper Emmet-tel és a többiekkel mentem a a terem felé. Szerencsére Em mellet volt egy szabad hely ezért mellé ültem.
Bejött a tanár.
-Új diákokkal bõvült az osztályunk,Amanda,Zack! Kérlek mutatkozzatok be az osztálynak.
-Én Amanda Cullen vagyok,Olaszországból jüttönk az ikertestvéremmel ide,New York-ba-mondta el a szövegét Amanda.
-Én Zack Cullen vagyok. Nem õnszántamból jöttem ide az iskolába hanem kényszerítettek!-ezzel Alice felé lõttem egy pillantást,Emmet meg nevetni kezdett-Körübelül ennyi...-azzal a helyemre mentem és levetettem magamat a röhögõ Em mellé.
A tanár kérdezett néhány dolgot húgomtól aki-persze-mindenre tudott válaszolni.
-Mr. Cullen kérem válaszoljon a kérdésemre!-szólt a tanár.
-Sajnálom tanár úr... Már körübelül két éve nem volt a kezemben könyv. Szóval inkább folytassa Amanda feleltetését. Õ neki minden nap van!-mondtam. Emmet megint nevetni kezdett.
-Zack! Kérlek ne feleselj!-mondta komolyan a tanár és lenézett a szemüvege mögül.
-Oké!-mondtam. A tanár morgott majd elvonult és firkált a táblára. Amanda ölni tudott volna a szemével én meg csak elvigyorodtam és mutattam neki,hogy forduljon meg.
Kicsöngettek,összepakoltam a cuccaimat bevártam Emmet-et majd kimentünk a terembõl.
-Na végre! Alig vártam,hogy vége legyen az órának!-sóhajtottam fel.
-Te Volterrában is ezt csináltad?-nevetett Emmet.
-Persze! Voltak keményebb napjaim is... Szerinted miért akartak kicsapni?
-Most már értem,hogy miért-vigyorgott.
-Ennek örülök,na de mindjárt jövök!-mondtam.
-Mindjárt becsöngetnek!-és be is csöngettek.
-Tudom! Mindjárt ott leszek!-Emmet vigyorogva bólintott majd eltünt.
***
A következõ órám: Spanyol. Jól van kések pár percet. Vagyis már jó tíz perce becsöngettek.
Bementem a terembe és mindenki engem nézett.
-Sajnálom nem találtam a termet...-adtam az ártatlant. A tanár mosolyogva bólintott majd intett,hogy üljek le Emmet mellé. Milyen jól eltudom játszani a jó gyereket! Nem kellet be mutatkoznom csak a nevemet kérdezte meg.
-Zack mi a helyes válasz?-kérdezte Mr. Mc' Charthy.
-Nem tudom-mondtam. Amanda megrázta a fejét. Csak ennyire képes? Fejet rázni?
-Figyelj!- szólt rám a tanár és elment és megállt Amanda-nal-Te tudod a választ?
Azzal válaszolt.
-Örülök,hogy készültél-mosolygott.
-Ja... mint minden nap...-morogtam. Emmet kuncogott. Bár ez csak az én véleményem és nem volt vicces. De örülök ha valaki elismeri tehetségemet.
***
Na zúzzunk a menzára mert kajás vagyok. Útközben jött velem szembe egy két tanár akik inkább kerültem-igen... velük ma már volt órám és... szerencsétleneket kikészítettem.
Beálltam a sorba elvettem a kajámat. Na ezzel nem fogok jól lakni. Elvágtam egy fintort.
-Valami baj van fiatal ember?-kérdezte a konyhás néni.
-Áh dehogyis... Ez a kedvencem-vigyorogtam majd felkaptam a tálcát és megárztam a fejemet:
-Soha...-motyogtam magam elé. Éreztem magamon a tekinteteket. Gondolom inkább lányok nézhettek... De nem túlzottan érdekelt mert Rebeca megint eszembe jutott...
-Na mi van Zack?-kérdezte Emmet amikor leültem Amanda mellé.
-Semmi különös...-mondtam és a kajámba túrkáltam.
-Guszta mi?-vigyorgott Emmet.
-Ja az... kérsz?-ajánlottam fel neki. Megrázta a fejét.
-Egyél Zack nővésben vagy!-nevetett Alice.
-Zack milyen volt a napod?-kérdezte anyu.
-Jó-mondtam bőven. Most miért... Jó volt. Nem kaptam semmi rossz jegyet szóval.
-Beszólt minden tanárnak... Szóval most már kerülik is Őt a tanárok- köpött be Amanda. Na... gratulálok neki.
-Komolyan?-fordult anyu Emmet felé aki felemelte kezét védekezően. Mindenkin végig nézed de nem akartak beköpni engem. Egy igazi család!
-Amanda-nak se kell mindig hinni...-motyogtam magamban,de anyám így is meghallotta.
-Néhány dologtól elfoglak tiltani!-vetette oda nekem. Hát mindjárt megilyedek. A kanalamra feltettem egy falatot és tanulmányozni kezdtem. A cucc lecsöpögött róla ami elég gusztustalan látványt nyújtott.
Inkább akkor már iszok. Kinyitottam az üvegemet,ittam majd visszatettem az asztalra.
Véletlenül-és most tényleg-belerúgtam az asztalba az üveg eldölt és a lé egyenesen Amanda-ra folyt.
-Nem csavartam rá a kupakot-mondtam és a foltot néztem. Felnéztem Amanda-ra akinek képe megilyesztett. Az a dühtől izzó fej!-Ez... most tényleg nem direkt volt...-mondtam.
Emmet hangosan nevetni kezdett. Most nem volt hozzá hangulatom ezért hozzá vágtam az első dolgot ami a kezembe került,ami nem volt más,mint egy üveg. Amibe már nem volt semmi mivel sikeresen Amanda-ra öntöttem.
Emmet-nek úgy se árhat de ez csak jobban megnevetette szóval nem értem el ezzel semmit. Visszanéztem Amanda-ra akinek már szinte vörös volt a feje.
Elvigyorodtam mást nem is nagyon tudtam volna most tenni.
-Bocsi?-szólaltam meg végül.
-Grr....-morgott és felállt na most mi akar csinálni. De utána rájöttem: megfogta a tálját és hozzám akarta vágni de elhajoltam aztán egyenesen Rosalie arcába ment. Hogy nem vette észre? Vámpír gyorsaság vagy valami?
-Rose... én... nem téged akartalak eltalálni!-magyarázkodott Amanda. Hangosan nevetni kezdtem Emmet is így tett de utána odanézett Rose rá és lefagyott róla a vigyor.
De rólam nem. Mindenki minket nézett. Anya csak tátott szájjal nézte a jelenetet apám is ugyanígy. Alice... neki le se tudtam semmit se olvasni az arcáról. Jasper nem meg nem volt itt-nem tudom miért-de Ő is biztosan nevetne.
-Azt hiszem megyek...-azzal gyorsan magamra kaptam a táskámat.
-Nem mész sehova!-morgott Amanda és futni kezdett utánam.
-Magas sarkúban elég nehéz lesz!
-Te kis taknyos!-kiáltotta.
-Kemény öt perc van közüttünk és én vagyok az öregebb szóval tisztelj!-fordultam hátra-Lúzer!-és ezt a jelet meg is mutattam neki. Az igazgató jött szembe ezért kénytelen voltam megállni.
Amanda sikeresen nekem jött de nem estünk el.
-Na mász le rólam mert mindjárt rád borítom a menzás kaját!- mondtam neki és ellöktem magantól.
-Mi folyik itt?-jött oda az igazgató.
-Most nem én kezdtem!-tettem fel a kezemet. Most tényleg nem.
-Rám borítottad az üdítődet!-mutatott magára.
-Nem direkt volt tényleg! Te meg hozzám akartad vágni a menzás kaját! És ja.. végülis elhajítottad és eltaláltad Rose-t!-azzal az említett prüszkölve elment mellettem. Emme tutána de azért adott egy pacsit.
-Igazgatóiba!
-Itt nincs kamera,hogy mutassam nem én voltam most a hibás?-kérdeztem-Az előző sulinkban volt..
-De van azt hiszem vissza is fogom nézni!-elgondolkozott-De aztán észhez tért-Zack! Amanda! Az igazgatóiba!- intett a kezével.
-Az merre van...? Tudja itt még nem vagyok járatos... De nyugalom! Hamarosan bele fogok jönni!-vigyorogtam.
-Utállak!-szűrte Amanda.
-De jó! Én is!-vigyorogtam. Majd elindultam a diri után.
Simán elengedett minket egy figyelmeztetővel.
Azt hittem legalább kicsapnak vagy valami! De áh nem! Nem baj,elfogom érni! Zack soha se agyja fel! Ezt a szlogent most találtam ki. De amúgy Alice úgy is elfogja érni,hogy ne rúgjanak ki,mert ki tud ellen állni Alice aranyos kutyaszemeinek?
Senki. Hát persze,hogy senki. Szóval ez most nem jött össze nekem
(Emmet szemszöge)
Az órára néztem ami pontosan hat órát mutatott.
-Na! Légyszi hadd keltsem már fel!-toporzékoltam és már készen létben voltam,hogy felébreszhessem Zack-et.
-Jó legyen!-azzal már futásnak is eredtem-De csak normálisan...-tette még hozzá.
-Felébredni álom szuszék!-azzal lehúztam róla a takarót. Nem ébredt fel. Mivan elpatkolt?-Na mivan? Élsz?
-Nem...-morogta és vissza húzta magára a takarót.
-Gyerünk már elkésel az iskolából!-mondtam.
-Nem érdekelsz!-morogta és a fejére húzta a párnát.
-Oké! Sajnálom,hogy ilyen módszerekhez kell folyulnom!-azzal lelöktem az ágyról majd egy jó nagy csattanással ért földet. Na ha most nem ébredt fel akkor soha!
Felállt és szemeivel ölni tudott volna. De én csak elvigyorodtam. Zack a fürdõ irányába ment.
Na akkor most jön Amanda.
-Héj nem kelsz fel!?-szóltam rá. Lehúztam róla a takarót de vissza húzta.
-Sajnálom!-azzal ugyanazt tettem vele,mint az elõb Zack-el. Morogva még így is magára húzta a takarót-Jasper! Hozd a vödröt!-azzal Amanda rögtön felpattant. Elvigyorodtam.
Õ is elvonult a fürdõbe a haja mint a széna boglya.
-Fésüld ki a hajad! Bár az mûvészet lesz mert bele fog törni a fésû!- hecceltem majd mentem mögötte. Elõttem bevágta az ajtót.
Büszke vigyorral lementem a nappaliba.
-Felébredtek?-kérdezte Esme.
-Hát persze!-vigyorodtam.
-Ugye nem voltál túl durva?-kérdezte Bella. Jaj mintha nem hallotta volna! Elvigyorodtam-Jaj ne...
Felnéztem a lépcsõre ahol két kómás kamasz jött le. De legalább Amanda haja nem állt szanaszét.
Mindketten egy megtudnállak-ölni pillantást löveltek felém. A vigyort nem lehetett rólam letörölni.
-Éhesek vagytok?-kérdezte Esme.
-Ja...-morogta Zack és engem nézett ugyanazzal a pillantásával.
-Tessék-azzal eléjük rakott egy tál müzlit.
(Zack szemszöge)
Esme elém rakta a müzlit fejemet kezemmel támasztottam meg. Szemem lecsukódott majd kinyitottam. Lecsukodott majd ismét kinyitottam. De harmadjára már lecsukodott de nem nyitottam ki mert elaludtam. Fejem nagy kocanással ért földet az asztalon.
-Mi van Zack álmos vagy?-heccelt Emmet. Felemeltem a fejemet és enni kezdtem a reggelimet.
Gyorsan végeztem vele majd szó nélkül felmentem a szobámba. Magamra kaptam valami ruhát. És visszamentem a nappaliba már mindenki ott volt felöltözve.
Alice-fogalmam sincs honnan-de adott egy csomo könyvet és füzetet.
-Úristen mikor tartottam én utoljára könyvet a kezembe-mondtam csodálkozva és belegyûrtem a könyveket a táskámba. Anyu megrázta a fejét én meg elvigyorodtam.
-Már fél nyolc van szóval zúzzunk!-mondta Emmet.
-Mehetek veled? Már nem akarlak kinyirlni nyugi! Csak reggel van ilyen dühkitöréseim...-vigyorogtam.
-Egye-fene gyere!-nevetett.
Beültem a kocsiba és teljes gázzal hajtott a suli felé. Ez sokkal nagyobb és szebb volt,mint ami Volterrában van.
Emmet beállt egy szabad parkolóba és kipattant a kocsiból én is követtem. Minden szem rám szegezõdött.
-Az elsõ pár hónapban így fognak bámulni... Majd megszokod.
-Ez megnyugtatott!-mondtam.
-Zack,ez az órarended!-jött oda Alice és a kezembe nyomta.
-Nekem is ez!-mutatott rá Emmet.
-Szuper-és adott egy pacsit.
-Nekem is!-mondta Amanda.
-Fúúúj!-vigyorogtam.
-És Alice-nek és Jasper-nek is!-mondta még Alice. Je! Legalább az õsöknek nem ugyanaz van!
***
Elsõ óra matek... Szuper Emmet-tel és a többiekkel mentem a a terem felé. Szerencsére Em mellet volt egy szabad hely ezért mellé ültem.
Bejött a tanár.
-Új diákokkal bõvült az osztályunk,Amanda,Zack! Kérlek mutatkozzatok be az osztálynak.
-Én Amanda Cullen vagyok,Olaszországból jüttönk az ikertestvéremmel ide,New York-ba-mondta el a szövegét Amanda.
-Én Zack Cullen vagyok. Nem õnszántamból jöttem ide az iskolába hanem kényszerítettek!-ezzel Alice felé lõttem egy pillantást,Emmet meg nevetni kezdett-Körübelül ennyi...-azzal a helyemre mentem és levetettem magamat a röhögõ Em mellé.
A tanár kérdezett néhány dolgot húgomtól aki-persze-mindenre tudott válaszolni.
-Mr. Cullen kérem válaszoljon a kérdésemre!-szólt a tanár.
-Sajnálom tanár úr... Már körübelül két éve nem volt a kezemben könyv. Szóval inkább folytassa Amanda feleltetését. Õ neki minden nap van!-mondtam. Emmet megint nevetni kezdett.
-Zack! Kérlek ne feleselj!-mondta komolyan a tanár és lenézett a szemüvege mögül.
-Oké!-mondtam. A tanár morgott majd elvonult és firkált a táblára. Amanda ölni tudott volna a szemével én meg csak elvigyorodtam és mutattam neki,hogy forduljon meg.
Kicsöngettek,összepakoltam a cuccaimat bevártam Emmet-et majd kimentünk a terembõl.
-Na végre! Alig vártam,hogy vége legyen az órának!-sóhajtottam fel.
-Te Volterrában is ezt csináltad?-nevetett Emmet.
-Persze! Voltak keményebb napjaim is... Szerinted miért akartak kicsapni?
-Most már értem,hogy miért-vigyorgott.
-Ennek örülök,na de mindjárt jövök!-mondtam.
-Mindjárt becsöngetnek!-és be is csöngettek.
-Tudom! Mindjárt ott leszek!-Emmet vigyorogva bólintott majd eltünt.
***
A következõ órám: Spanyol. Jól van kések pár percet. Vagyis már jó tíz perce becsöngettek.
Bementem a terembe és mindenki engem nézett.
-Sajnálom nem találtam a termet...-adtam az ártatlant. A tanár mosolyogva bólintott majd intett,hogy üljek le Emmet mellé. Milyen jól eltudom játszani a jó gyereket! Nem kellet be mutatkoznom csak a nevemet kérdezte meg.
-Zack mi a helyes válasz?-kérdezte Mr. Mc' Charthy.
-Nem tudom-mondtam. Amanda megrázta a fejét. Csak ennyire képes? Fejet rázni?
-Figyelj!- szólt rám a tanár és elment és megállt Amanda-nal-Te tudod a választ?
Azzal válaszolt.
-Örülök,hogy készültél-mosolygott.
-Ja... mint minden nap...-morogtam. Emmet kuncogott. Bár ez csak az én véleményem és nem volt vicces. De örülök ha valaki elismeri tehetségemet.
***
Na zúzzunk a menzára mert kajás vagyok. Útközben jött velem szembe egy két tanár akik inkább kerültem-igen... velük ma már volt órám és... szerencsétleneket kikészítettem.
Beálltam a sorba elvettem a kajámat. Na ezzel nem fogok jól lakni. Elvágtam egy fintort.
-Valami baj van fiatal ember?-kérdezte a konyhás néni.
-Áh dehogyis... Ez a kedvencem-vigyorogtam majd felkaptam a tálcát és megárztam a fejemet:
-Soha...-motyogtam magam elé. Éreztem magamon a tekinteteket. Gondolom inkább lányok nézhettek... De nem túlzottan érdekelt mert Rebeca megint eszembe jutott...
-Na mi van Zack?-kérdezte Emmet amikor leültem Amanda mellé.
-Semmi különös...-mondtam és a kajámba túrkáltam.
-Guszta mi?-vigyorgott Emmet.
-Ja az... kérsz?-ajánlottam fel neki. Megrázta a fejét.
-Egyél Zack nővésben vagy!-nevetett Alice.
-Zack milyen volt a napod?-kérdezte anyu.
-Jó-mondtam bőven. Most miért... Jó volt. Nem kaptam semmi rossz jegyet szóval.
-Beszólt minden tanárnak... Szóval most már kerülik is Őt a tanárok- köpött be Amanda. Na... gratulálok neki.
-Komolyan?-fordult anyu Emmet felé aki felemelte kezét védekezően. Mindenkin végig nézed de nem akartak beköpni engem. Egy igazi család!
-Amanda-nak se kell mindig hinni...-motyogtam magamban,de anyám így is meghallotta.
-Néhány dologtól elfoglak tiltani!-vetette oda nekem. Hát mindjárt megilyedek. A kanalamra feltettem egy falatot és tanulmányozni kezdtem. A cucc lecsöpögött róla ami elég gusztustalan látványt nyújtott.
Inkább akkor már iszok. Kinyitottam az üvegemet,ittam majd visszatettem az asztalra.
Véletlenül-és most tényleg-belerúgtam az asztalba az üveg eldölt és a lé egyenesen Amanda-ra folyt.
-Nem csavartam rá a kupakot-mondtam és a foltot néztem. Felnéztem Amanda-ra akinek képe megilyesztett. Az a dühtől izzó fej!-Ez... most tényleg nem direkt volt...-mondtam.
Emmet hangosan nevetni kezdett. Most nem volt hozzá hangulatom ezért hozzá vágtam az első dolgot ami a kezembe került,ami nem volt más,mint egy üveg. Amibe már nem volt semmi mivel sikeresen Amanda-ra öntöttem.
Emmet-nek úgy se árhat de ez csak jobban megnevetette szóval nem értem el ezzel semmit. Visszanéztem Amanda-ra akinek már szinte vörös volt a feje.
Elvigyorodtam mást nem is nagyon tudtam volna most tenni.
-Bocsi?-szólaltam meg végül.
-Grr....-morgott és felállt na most mi akar csinálni. De utána rájöttem: megfogta a tálját és hozzám akarta vágni de elhajoltam aztán egyenesen Rosalie arcába ment. Hogy nem vette észre? Vámpír gyorsaság vagy valami?
-Rose... én... nem téged akartalak eltalálni!-magyarázkodott Amanda. Hangosan nevetni kezdtem Emmet is így tett de utána odanézett Rose rá és lefagyott róla a vigyor.
De rólam nem. Mindenki minket nézett. Anya csak tátott szájjal nézte a jelenetet apám is ugyanígy. Alice... neki le se tudtam semmit se olvasni az arcáról. Jasper nem meg nem volt itt-nem tudom miért-de Ő is biztosan nevetne.
-Azt hiszem megyek...-azzal gyorsan magamra kaptam a táskámat.
-Nem mész sehova!-morgott Amanda és futni kezdett utánam.
-Magas sarkúban elég nehéz lesz!
-Te kis taknyos!-kiáltotta.
-Kemény öt perc van közüttünk és én vagyok az öregebb szóval tisztelj!-fordultam hátra-Lúzer!-és ezt a jelet meg is mutattam neki. Az igazgató jött szembe ezért kénytelen voltam megállni.
Amanda sikeresen nekem jött de nem estünk el.
-Na mász le rólam mert mindjárt rád borítom a menzás kaját!- mondtam neki és ellöktem magantól.
-Mi folyik itt?-jött oda az igazgató.
-Most nem én kezdtem!-tettem fel a kezemet. Most tényleg nem.
-Rám borítottad az üdítődet!-mutatott magára.
-Nem direkt volt tényleg! Te meg hozzám akartad vágni a menzás kaját! És ja.. végülis elhajítottad és eltaláltad Rose-t!-azzal az említett prüszkölve elment mellettem. Emme tutána de azért adott egy pacsit.
-Igazgatóiba!
-Itt nincs kamera,hogy mutassam nem én voltam most a hibás?-kérdeztem-Az előző sulinkban volt..
-De van azt hiszem vissza is fogom nézni!-elgondolkozott-De aztán észhez tért-Zack! Amanda! Az igazgatóiba!- intett a kezével.
-Az merre van...? Tudja itt még nem vagyok járatos... De nyugalom! Hamarosan bele fogok jönni!-vigyorogtam.
-Utállak!-szűrte Amanda.
-De jó! Én is!-vigyorogtam. Majd elindultam a diri után.
Simán elengedett minket egy figyelmeztetővel.
Azt hittem legalább kicsapnak vagy valami! De áh nem! Nem baj,elfogom érni! Zack soha se agyja fel! Ezt a szlogent most találtam ki. De amúgy Alice úgy is elfogja érni,hogy ne rúgjanak ki,mert ki tud ellen állni Alice aranyos kutyaszemeinek?
Senki. Hát persze,hogy senki. Szóval ez most nem jött össze nekem
2010. március 3., szerda
When Your Life Changes-23.fejezet
(Zack szemszöge)
-Zack!-szólt Emmet,mikor New York-ban a Cullen-villa felé mentünk- Este názzünk már meg egy vámpíros filmet!-mondta-Imádom amikor ilyen filmet csinálnak és nincs is semmi köze a filmhez a vámpírokhoz- vigyorgott. Na igen ez tényleg nagyon érdekes...
-Jól van nézzük!-adtam meg magamat. Legalább lesz egy esti programom.
-Csatlakoztok?-kérdezte Emmet az egész családtól.
-Persze-mondták egyszerre.
-Áh édes otthon!-vigyorgott Emmet majd bevágódott az ajtón. Bõröndját felrángatta az emeletre és nagy puffanással ledobta.
-Beíratlak benneteket az iskolába!-jelentette be Alice.
-Mi van?-horkantam fel. Na haddjon már. Emmet lejött az emeletről és mellém állt.
-Iskolába fogsz járni!-mondta komolyan.
-Igen?-mondtam szomorúan-De ott is kikészíthetem a tanárokat- vigyorogtam.
-Igen,csak ott lesz anyád-suttogta Emmet.
-A francba!-mondtam.
-És "anyád" itt áll melletted-hallottam meg egy hangot. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magamat.
Elmosolyodtam. Hátha ezzel nem árulom el magamat. De tévedtem. Csípőre tette a kezét. És dobolt a lábával.
Ez egy hosszú beszélgetés lesz...-sóhajtottam.
-Inkább nézzünk majd filmet!-vigyorogtam. Esme-hez fordultam.
-Lehet az a szoba az enyém ami múltkor volt?-néztem könyörgõen Esme-re. Ott hagytam néhány cuccot. Ami a "nővérem-elleni- lázadáshoz" szükséges. Jó végülis csak egy fényképezõ... És azt is csak véletlen hagytam ott-vámpír memória. Hát persze...
-Persze,drágám lehet a tied!-mosolygott Esme.
-Köszönöm!-azzal gyorsan felszaladtam. Kinyitottam azt a szekrényt amiben hagytam-mert persze arra emlékeztem,hogy hol hagytam el-És ott volt!
-Megvan!-mondtam diadalmasan.
-Micsoda?-jött be Emmet.
-Hát a fényképezõ amit itt hagytam-vigyorogtam.
-Okés...-mondta és a fényképezõt fixírozta-Amúgy azért jöttem,hogy nem jösz le filmeket keresni? Vámpírosat!
-De lemegyek keresni! Vámpírosat!-mondta ugyanolyan hangsúllyal, mint Õ.
-Na zúzzunk le a garázsba-ment el előttem én meg követtem.
-Hova mentek?-állított meg anyu. A szabadságomnak vége...
-Nyugi Bella!-tette a anyu vállára a kezét-Csak ki nézünk egy filmet amit este megnézhetünk!-nyugtatta.
-Horrort?-húzta fel a szemöldökét.
-Bella! Túlságosan átmentél az anya szerepbe!-rázta a fejét Emmet.
-Mivel egy anyja vagyok ez a kötelességem!-elvigyorodtam.
-Ez igaz!-értett egyet-Na de most mi megyünk!-azzal Emmet eltolt a garázshoz-Huh... anyád nagyon anyás-már nyitottam számat,hogy elmondjam ugyanazt,mint elõbb anyu nekünk de félbeszakított-Ne! Ne mond azt,mint Ő mondott!
-Na ki itt a gondolatolvasó?!-vigyorogtam.
-Edwrad...-nevetett. Elő vett egy nagy dobozt ami tele volt filmekkel-Na válasszunk!
-Ezek mind csak vámpíros filmek?-kérdeztem és belenéztem a dobozba.
-Aha-vigyorgott.
-Oké... Na válogassunk-azzal kivettem az első DVD-t ami a kezembe akadt. Elolvastam a tartalmát. Vérfürdő! Király!-Ez jó lesz!-vigyorgtam.
-Ez tényleg ijesztő egy film...-mondta és a DVD-t fixírozta. Az arcán muszáj volt el nevetnem magamat.
-Nem baj! Ez lesz!-mondtam dacosan és a nappaliba mentem. Azért ha már a nagy Emmet fél egy DVD-től... Az már elég gáz! De azért is megnézem.
-Választottatok filmet?-jött oda anya.
-Aha!-vigyorogtam,de nem mutattam meg neki.
-Biztos vagy benne,hogy ezt akarod megnézni?-jött oda apám aki összeráncolt szemöldökkel nézte a DVD-t.
-Miért te is megijedtél tőle?-kérdeztem vigyorogva.
-Nem!-vágta rá gyorsan. Szóval igen...
-Te is megfogsz!-állt mellé Emmet. Azért már egy vámpírnál... Erre nem sok esély van. Bár ha Ők ketten is megijedtek akkor...
Ránéztem a fali órára ami negyed kilencet mutatott. Pont jó az esti filmnézéshez.
-Na szerintem gyűljön össze a család mert nézni akarom a filmet!-levetettem magamat a kanapéra a DVD-t betettem de még nem indítottam el. Anyu és apu egymás mellet ültek. Összeillettek ezért büszke is voltam magamra,hogy össze hoztam őket.
-Mehet?-kérdeztem. Emmet és Rosalie leült az egyik felemre. Mellléjük Alice és Jasper. Majd egy külön helyre Esme és Carlisle. Másik felemen pedig Amanda foglalt helyett.
-Mehet...-sóhajtott Emmet. Megnyomtam a "play" gombot és elindult a film. Már az eleje és öldökléssel... Lövöldözéssel indult. Vámpírok sehol.
-Hol vannak a vámpírok?-kérdeztem és Emmet-hez fordultam. Elnevettem magamat rajta. Azt a nézést amit levágott! Nagyon durva. De mindenki ilyen képet vágott.
Vámpírokkal vagyok körülvéve... Hagyatok már. Az emberek nem ijednek meg ennyire!
Visszanéztem a képernyőre. Na most jönnek a vámpírok. Vagyis lehet, hogy úgy néztek ki,mint a zombik. De emberek vérét szívták. Elég bénán játszották a szerepüket. Én jobban csinálom.
Majd hirtelen megjelent egy kép. De csak úgy a semmiből. Fogai néhol hiányoztak és sikított... Vagy ordított vagy fogalmam nincs mit csinált.
Alice száját elhagyta egy sikkantás. Hát ezt nem hiszem el! Leállítottam a filmet.
-Végig bírjátok nézni vagy kikapcsoljam?-kérdeztem komolyan.
-Ne játssz meg magadat!-szólt Emmet.
-Tényleg nem fél... Inkább idegesíti,hogy-hogyan nézzük ezt a horrort- tolmácsolt Jasper.
-Rossz oldalról nézitek a filmet! Arra gondoljatok,hogy ez úgy se történik meg... Meg amúgy is olyan bénán szívják az emberek vérét! Nézzétek már! Meg vámpírok vagyunk! Nem tudnak ártani nekünk!
-Ja végülis, igazad van...
-Vámpírok vesznek körül mi?-morogtam magamban majd elindítottam újra a filmet.
-Melleted ülök-nevetett Emmet.
-Ezt el is felejtettem-vigyorogtam. Majd visszakapcsoltam a filmet. Most már a többiek se úgy nézték,mint valami ilyesztő horror. Hanem mindennek az oldalát. Például a vér... az csak művér. Meg ehhez hasonlóan.
***
-Tényleg nem volt olyan rossz így másodjára...-mondta elgondolkozva Emmet.
-Vagy jót tett a beszélgedés...-mondtam.
-Meglehet!-nevetett. Nem tudom ebben mi a vicces de örülök,hogy jól érzi magát.
-Élvezem a hangulat változásodat!-veregettem meg a hátát.
-Nem te vagy az első aki ezt mondja nekem-vigyorgott.
-Csodálkozol? Egyszer kiakadsz egy filmen... Aztán komoly vagy... Majd nevetsz!-mondtam-Ez már több a határnál!-mondtam ironukusan.
-Hát mindjárt megijedek!-játszotta el a szerepét.
-Meg ne ijedj-vigyorogtam.
Alice jött el mellettem.
-Alice!-szóltam neki és felém fordult-Te ezt a sulis dolgot komolyan gondoltad?-kérdeztem.
-Teljesen! Már be is írattalak!-vigyorgott.
-Na ne már! Mikor?
-Mikor mondtam,hogy "beíratlak bennetek az iskolába". Aztán egyből
mentem-persze először hamisítottam nektek papírokat-és beírattalak benneteket.
-Ajj...-morogtam,hátat fordítottam neki-Amanda! Virulj holnap megint tanulhatsz!-kiáltottam neki. Lent mindenki próbálta elfolytani nevetését. Én felvágtattam a szobámba és jó nagy csapódással becsaptam.
(Bella szemszöge)
-Utál iskolába járni-haraptam alsó ajkaimba.
-Ez egy nagyon jó meglátás Bella!-vigyorgott Emmet.
-Majd megszereti-mondta Edward mellőlem és fél karral megölelt. Zack jó hangosan becsapta az ajtaját-Vagy nem...-tette hozzá.
-Én a "vagy-nem"-el értek egyet!-emelte fel a kezét Emmet,mintha szavazást tartottunk volna.
-Én se szerettem az elején iskolába járni...-mondtam.
-Ja de utána jött Eddy fiú és minden jóra fordult!-nevetett Emmet. Megforgattam a szememet. De amúgy igaza volt Emmet-nek.
Ilyet se mindennap volt,de egyet értettem vele. Persze ezt nem fogom neki elmondani.
-Téged is beírattalak Bella-mondta Alice-Neked is hamisítottam papírokat. És Zack sé Amanda keresztneve is Cullen lett-szóval végre átvehetik az apjuk nevét.
-50 éve nem voltam suliban...-mondtam-Jó tudni! És akkor csodálkozok,hogy az egyik gyerekem kocsit lop... Másikat majdnem
kicsapják az iskolából,ráadásul még cigizik is!-mondtam és fejemet Edward mellkasára hajtottam. Milyen anya vagyok én? Nem is nevelem rendes Őket.
-Ne gondolj ilyenekre Bella!-mondta Jasper. Ja igen... érzékeli,hogy mit érzek.
-Jaj Bella ez hülyeség!-Edward meg kiolvassa Jazz gondolataiból. Nem válaszoltam csak beszívtam Edward kábító illatát.
-Felmegyek Zack-hez-szólaltam meg végül. Kibújtam Edward szorításából és felmentem Zack szobája elé-éreztem az illatát és innen tudtam,hogy ez a szobája.
-Bemehetek?-kopogtam.
-Gyere-morogta. Huh... nincs jó paszban.
-Az iskola miatt vagy így kibukva?-ültem le mellé. Kinézett magának egy pontot és azt fixírozta.
-Nem...-mondta,de nem hittem neki.
-Valamit nem akarsz elmondani...-mondtam,ennyire azért már csak ismerem.
-Áh teljesen mindegy. Nem akarok róla beszélni!-mondta és rám nézett.
-Jó én meg nem fogom erőltetni!-adtam meg magamat-Amúgy... Te és Amanda most már Cullen-ek vagytok. Hivatalosan is-mondtam.
-Hogy-hogy?-kérdezte meglepődve.
-Alice így hamísitott. És mert Carlisle és Esme "örökbefogadtak" benneteket. Szóval majd mellőzétek az anya/apa szót-bólintott.
-Iskola!-morogta és fejét a párnába nyomta. Elnevettem magamat, milyen hisztit vág le!
-Alice miért teszi ez velem?-kérdezte kőltöien.
-Azért mert elég feltűnő lenne ha itt van három-velem együtt-tizenéves lény aki nem jár iskolába! Azért elég fura lenne nem gondolod?- kérdezetm felhúzott szemöldökkel.
-Nem! Csak nyolc általánosunk van!-vigyorgott. Legalább már megenyhült valamennyire.
-Te se vagy annyira oda a suliért-állapította meg.
-Ige be kell valani. Az iskola nem valami jó dolog de muszáj be járnunk!-tértem ki a pontos válasz elő. Remélem nem veszi észre.
-Ja.... ebben egyet értünk!-dőlt hátra.
-Nem lesz olyan rossz! Lesznek barátaid! Persze remélem nem olyanok,mint az előzök... Meg talán egy csinos barátnőd is- mosolyogtam.
-Ja... lehet...-mondta semmi éretséggel.
Még néhány percig faggattam Őt. De semmit nem akart mondani- szóval elég nyügős állapotban volt. Inkább hagytam. Jó éjt kívántam neki és lementem a nappaliba. Majd ott is töltöttem az éjszakámat reggelig...
-Zack!-szólt Emmet,mikor New York-ban a Cullen-villa felé mentünk- Este názzünk már meg egy vámpíros filmet!-mondta-Imádom amikor ilyen filmet csinálnak és nincs is semmi köze a filmhez a vámpírokhoz- vigyorgott. Na igen ez tényleg nagyon érdekes...
-Jól van nézzük!-adtam meg magamat. Legalább lesz egy esti programom.
-Csatlakoztok?-kérdezte Emmet az egész családtól.
-Persze-mondták egyszerre.
-Áh édes otthon!-vigyorgott Emmet majd bevágódott az ajtón. Bõröndját felrángatta az emeletre és nagy puffanással ledobta.
-Beíratlak benneteket az iskolába!-jelentette be Alice.
-Mi van?-horkantam fel. Na haddjon már. Emmet lejött az emeletről és mellém állt.
-Iskolába fogsz járni!-mondta komolyan.
-Igen?-mondtam szomorúan-De ott is kikészíthetem a tanárokat- vigyorogtam.
-Igen,csak ott lesz anyád-suttogta Emmet.
-A francba!-mondtam.
-És "anyád" itt áll melletted-hallottam meg egy hangot. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magamat.
Elmosolyodtam. Hátha ezzel nem árulom el magamat. De tévedtem. Csípőre tette a kezét. És dobolt a lábával.
Ez egy hosszú beszélgetés lesz...-sóhajtottam.
-Inkább nézzünk majd filmet!-vigyorogtam. Esme-hez fordultam.
-Lehet az a szoba az enyém ami múltkor volt?-néztem könyörgõen Esme-re. Ott hagytam néhány cuccot. Ami a "nővérem-elleni- lázadáshoz" szükséges. Jó végülis csak egy fényképezõ... És azt is csak véletlen hagytam ott-vámpír memória. Hát persze...
-Persze,drágám lehet a tied!-mosolygott Esme.
-Köszönöm!-azzal gyorsan felszaladtam. Kinyitottam azt a szekrényt amiben hagytam-mert persze arra emlékeztem,hogy hol hagytam el-És ott volt!
-Megvan!-mondtam diadalmasan.
-Micsoda?-jött be Emmet.
-Hát a fényképezõ amit itt hagytam-vigyorogtam.
-Okés...-mondta és a fényképezõt fixírozta-Amúgy azért jöttem,hogy nem jösz le filmeket keresni? Vámpírosat!
-De lemegyek keresni! Vámpírosat!-mondta ugyanolyan hangsúllyal, mint Õ.
-Na zúzzunk le a garázsba-ment el előttem én meg követtem.
-Hova mentek?-állított meg anyu. A szabadságomnak vége...
-Nyugi Bella!-tette a anyu vállára a kezét-Csak ki nézünk egy filmet amit este megnézhetünk!-nyugtatta.
-Horrort?-húzta fel a szemöldökét.
-Bella! Túlságosan átmentél az anya szerepbe!-rázta a fejét Emmet.
-Mivel egy anyja vagyok ez a kötelességem!-elvigyorodtam.
-Ez igaz!-értett egyet-Na de most mi megyünk!-azzal Emmet eltolt a garázshoz-Huh... anyád nagyon anyás-már nyitottam számat,hogy elmondjam ugyanazt,mint elõbb anyu nekünk de félbeszakított-Ne! Ne mond azt,mint Ő mondott!
-Na ki itt a gondolatolvasó?!-vigyorogtam.
-Edwrad...-nevetett. Elő vett egy nagy dobozt ami tele volt filmekkel-Na válasszunk!
-Ezek mind csak vámpíros filmek?-kérdeztem és belenéztem a dobozba.
-Aha-vigyorgott.
-Oké... Na válogassunk-azzal kivettem az első DVD-t ami a kezembe akadt. Elolvastam a tartalmát. Vérfürdő! Király!-Ez jó lesz!-vigyorgtam.
-Ez tényleg ijesztő egy film...-mondta és a DVD-t fixírozta. Az arcán muszáj volt el nevetnem magamat.
-Nem baj! Ez lesz!-mondtam dacosan és a nappaliba mentem. Azért ha már a nagy Emmet fél egy DVD-től... Az már elég gáz! De azért is megnézem.
-Választottatok filmet?-jött oda anya.
-Aha!-vigyorogtam,de nem mutattam meg neki.
-Biztos vagy benne,hogy ezt akarod megnézni?-jött oda apám aki összeráncolt szemöldökkel nézte a DVD-t.
-Miért te is megijedtél tőle?-kérdeztem vigyorogva.
-Nem!-vágta rá gyorsan. Szóval igen...
-Te is megfogsz!-állt mellé Emmet. Azért már egy vámpírnál... Erre nem sok esély van. Bár ha Ők ketten is megijedtek akkor...
Ránéztem a fali órára ami negyed kilencet mutatott. Pont jó az esti filmnézéshez.
-Na szerintem gyűljön össze a család mert nézni akarom a filmet!-levetettem magamat a kanapéra a DVD-t betettem de még nem indítottam el. Anyu és apu egymás mellet ültek. Összeillettek ezért büszke is voltam magamra,hogy össze hoztam őket.
-Mehet?-kérdeztem. Emmet és Rosalie leült az egyik felemre. Mellléjük Alice és Jasper. Majd egy külön helyre Esme és Carlisle. Másik felemen pedig Amanda foglalt helyett.
-Mehet...-sóhajtott Emmet. Megnyomtam a "play" gombot és elindult a film. Már az eleje és öldökléssel... Lövöldözéssel indult. Vámpírok sehol.
-Hol vannak a vámpírok?-kérdeztem és Emmet-hez fordultam. Elnevettem magamat rajta. Azt a nézést amit levágott! Nagyon durva. De mindenki ilyen képet vágott.
Vámpírokkal vagyok körülvéve... Hagyatok már. Az emberek nem ijednek meg ennyire!
Visszanéztem a képernyőre. Na most jönnek a vámpírok. Vagyis lehet, hogy úgy néztek ki,mint a zombik. De emberek vérét szívták. Elég bénán játszották a szerepüket. Én jobban csinálom.
Majd hirtelen megjelent egy kép. De csak úgy a semmiből. Fogai néhol hiányoztak és sikított... Vagy ordított vagy fogalmam nincs mit csinált.
Alice száját elhagyta egy sikkantás. Hát ezt nem hiszem el! Leállítottam a filmet.
-Végig bírjátok nézni vagy kikapcsoljam?-kérdeztem komolyan.
-Ne játssz meg magadat!-szólt Emmet.
-Tényleg nem fél... Inkább idegesíti,hogy-hogyan nézzük ezt a horrort- tolmácsolt Jasper.
-Rossz oldalról nézitek a filmet! Arra gondoljatok,hogy ez úgy se történik meg... Meg amúgy is olyan bénán szívják az emberek vérét! Nézzétek már! Meg vámpírok vagyunk! Nem tudnak ártani nekünk!
-Ja végülis, igazad van...
-Vámpírok vesznek körül mi?-morogtam magamban majd elindítottam újra a filmet.
-Melleted ülök-nevetett Emmet.
-Ezt el is felejtettem-vigyorogtam. Majd visszakapcsoltam a filmet. Most már a többiek se úgy nézték,mint valami ilyesztő horror. Hanem mindennek az oldalát. Például a vér... az csak művér. Meg ehhez hasonlóan.
***
-Tényleg nem volt olyan rossz így másodjára...-mondta elgondolkozva Emmet.
-Vagy jót tett a beszélgedés...-mondtam.
-Meglehet!-nevetett. Nem tudom ebben mi a vicces de örülök,hogy jól érzi magát.
-Élvezem a hangulat változásodat!-veregettem meg a hátát.
-Nem te vagy az első aki ezt mondja nekem-vigyorgott.
-Csodálkozol? Egyszer kiakadsz egy filmen... Aztán komoly vagy... Majd nevetsz!-mondtam-Ez már több a határnál!-mondtam ironukusan.
-Hát mindjárt megijedek!-játszotta el a szerepét.
-Meg ne ijedj-vigyorogtam.
Alice jött el mellettem.
-Alice!-szóltam neki és felém fordult-Te ezt a sulis dolgot komolyan gondoltad?-kérdeztem.
-Teljesen! Már be is írattalak!-vigyorgott.
-Na ne már! Mikor?
-Mikor mondtam,hogy "beíratlak bennetek az iskolába". Aztán egyből
mentem-persze először hamisítottam nektek papírokat-és beírattalak benneteket.
-Ajj...-morogtam,hátat fordítottam neki-Amanda! Virulj holnap megint tanulhatsz!-kiáltottam neki. Lent mindenki próbálta elfolytani nevetését. Én felvágtattam a szobámba és jó nagy csapódással becsaptam.
(Bella szemszöge)
-Utál iskolába járni-haraptam alsó ajkaimba.
-Ez egy nagyon jó meglátás Bella!-vigyorgott Emmet.
-Majd megszereti-mondta Edward mellőlem és fél karral megölelt. Zack jó hangosan becsapta az ajtaját-Vagy nem...-tette hozzá.
-Én a "vagy-nem"-el értek egyet!-emelte fel a kezét Emmet,mintha szavazást tartottunk volna.
-Én se szerettem az elején iskolába járni...-mondtam.
-Ja de utána jött Eddy fiú és minden jóra fordult!-nevetett Emmet. Megforgattam a szememet. De amúgy igaza volt Emmet-nek.
Ilyet se mindennap volt,de egyet értettem vele. Persze ezt nem fogom neki elmondani.
-Téged is beírattalak Bella-mondta Alice-Neked is hamisítottam papírokat. És Zack sé Amanda keresztneve is Cullen lett-szóval végre átvehetik az apjuk nevét.
-50 éve nem voltam suliban...-mondtam-Jó tudni! És akkor csodálkozok,hogy az egyik gyerekem kocsit lop... Másikat majdnem
kicsapják az iskolából,ráadásul még cigizik is!-mondtam és fejemet Edward mellkasára hajtottam. Milyen anya vagyok én? Nem is nevelem rendes Őket.
-Ne gondolj ilyenekre Bella!-mondta Jasper. Ja igen... érzékeli,hogy mit érzek.
-Jaj Bella ez hülyeség!-Edward meg kiolvassa Jazz gondolataiból. Nem válaszoltam csak beszívtam Edward kábító illatát.
-Felmegyek Zack-hez-szólaltam meg végül. Kibújtam Edward szorításából és felmentem Zack szobája elé-éreztem az illatát és innen tudtam,hogy ez a szobája.
-Bemehetek?-kopogtam.
-Gyere-morogta. Huh... nincs jó paszban.
-Az iskola miatt vagy így kibukva?-ültem le mellé. Kinézett magának egy pontot és azt fixírozta.
-Nem...-mondta,de nem hittem neki.
-Valamit nem akarsz elmondani...-mondtam,ennyire azért már csak ismerem.
-Áh teljesen mindegy. Nem akarok róla beszélni!-mondta és rám nézett.
-Jó én meg nem fogom erőltetni!-adtam meg magamat-Amúgy... Te és Amanda most már Cullen-ek vagytok. Hivatalosan is-mondtam.
-Hogy-hogy?-kérdezte meglepődve.
-Alice így hamísitott. És mert Carlisle és Esme "örökbefogadtak" benneteket. Szóval majd mellőzétek az anya/apa szót-bólintott.
-Iskola!-morogta és fejét a párnába nyomta. Elnevettem magamat, milyen hisztit vág le!
-Alice miért teszi ez velem?-kérdezte kőltöien.
-Azért mert elég feltűnő lenne ha itt van három-velem együtt-tizenéves lény aki nem jár iskolába! Azért elég fura lenne nem gondolod?- kérdezetm felhúzott szemöldökkel.
-Nem! Csak nyolc általánosunk van!-vigyorgott. Legalább már megenyhült valamennyire.
-Te se vagy annyira oda a suliért-állapította meg.
-Ige be kell valani. Az iskola nem valami jó dolog de muszáj be járnunk!-tértem ki a pontos válasz elő. Remélem nem veszi észre.
-Ja.... ebben egyet értünk!-dőlt hátra.
-Nem lesz olyan rossz! Lesznek barátaid! Persze remélem nem olyanok,mint az előzök... Meg talán egy csinos barátnőd is- mosolyogtam.
-Ja... lehet...-mondta semmi éretséggel.
Még néhány percig faggattam Őt. De semmit nem akart mondani- szóval elég nyügős állapotban volt. Inkább hagytam. Jó éjt kívántam neki és lementem a nappaliba. Majd ott is töltöttem az éjszakámat reggelig...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
