(Bella szemszöge)
Leültünk egymással szembe pár percig így voltunk aztán megszólaltam:
-Mi történt az elmúlt 50 évben a Cullen házban?-kérdeztem.
-Hát... Mikor megtudtuk,hogy lezuhant a gép,magamba omlottam,mire észbe kaptam meg elmentünk a helyszínre,hogy szétnézzünk de már semmit se találtunk. Sőt még idegen vámpír illatott de éreztünk. Szóval már ezért se értettem,hogy-hogy kerülhetsz ide.
Aztán pár évig még Forks-ban éltünk... Mostoha szüleid... Emlékszel rájuk?-kérdezte.
-Igen-mondtam.John-t és Ashley-t azt hiszem soha nem fogom most már elfelejteni. Mert amit műveltek velem... Az túl ment minden határon.
-Ők megörökölték az örökségedet amit 18 éves korodban kaptál volna meg... Ami elég sok pénz volt ezért vettek egy luxus villát ami rengeteg dollárba került és ezzel el is fogyott az összes pénzük.
Ezután voltunk még Alaszkában ott körübelül 15 évig,Londonban-és felsorolt még rengeteg várost-majd odaköltöztünk New York-ba ahol 3 éve élünk...
-És oda ment Zack és Amanda-mondtam.
-Igen-nevetett.
-Mit alakítottak?-kérdeztem,mert Ők nem számoltak be egyik tetükből se.
-Áh... nem akarom Őket beköpni-vigyorgott.
-Úristen mit csináltak?-kerekedtek ki a szemeim.
-Öhm... Lényegtelen... Nem voltak azok nagy dolgok-vigyorgott én meg rá hagytam. Rádöltem a mellkasára és elterültünk az ágyon.
Kopogtatást hallottam felültem és Emmet lépett be rajta.
-Jaj hát remélem semmit se zavartam meg-vigyorgott.
-Nem nem zavartál meg semmit-kifilézlek Emmet Cullen-morogtam magamban.
-Amúgy azért jöttem mert csörtetek Zack ajtaja előtt de nem dugja ki az orrát se!-mondta Emmet-Azóta van megvadulva amióta találkozott a kis csajjal!-vigyorgott-Igaza volt! Amíg nincs az útba csaj addig nyugodt életet élhetsz,szabad vagy!-mondta fejet rázva-Bella,ez mind miattad van!-vigyorgott-Ha nem mondod neki,hogy szerezzen egy csajt magának akkor szegény Zack még mindig bulizhatna velünk-mondta tetetett csalódotsággal.
-Én tehetek róla,hogy lett egy lány az életébe akiért oda van?-kérdeztem.
-Ez megható volt Bella... De tehetsz! Csalódtam benned...-nevetett. Jaj most csak etet. Biztos hiányzott ez neki-Az élet szép. Na csörtetek még egy sort az ajtaja előtt-majd elvonult.
-Inkább hagyd békén!-szóltam utána.
-Nem én!-hallottam még meg diadalmas hangját.
Sóhajtva dőltem vissza Edward mellkasára.
-Nem kéne nekem is odamenni?-kérdeztem.
-Nem... Már van akkor,hogy ezt megtudja oldani! Nem avatkozhatunk bele,ha szeretné majd elmondja-mondta Edward.
-Igazad van-értettem vele egyet. De egyik felem mégis azt sugalta,hogy menjek oda. A másik meg Edward-da értett egyet,hogy hagynom kell most Őt,hogy gondolkozzon...
(Zack szemszöge)
Aj nem hiszem el! Emmet mit csörtet itt az ajtómnál? Nem tudna mást kínozni? Alig várom,hogy reggel legyen és,hogy megkeressem Rebeca-t.
De erre egyelőre semmi esély mert Emmet képes itt maradni... és... az nem lesz jó számomra egy: mivel nem tudok elaludni ezért nem is fog olyan gyorsan telni az éjszaka.
Kettő: ezt majd még ki kell találnom...
-Zack! Gyere már ki-dübörgött az ajtó mögül. Fejemre tettem a párnát. Nem szólok vissza neki és akkor talán előbb elmegy... Bár nem tudom. Emmet mindenre képes.
Odamentem az ajtóhoz nem hallottam se mozgást se levegő vételt. Elment? Végre!
Levetettem magamat az ágyra. Rebeca-n gondolkoztam. Úristen,most ilyenkor mi van? Tetszik nekem? Szerelmes vagyok belé?
Igen ez lehet a legmegfelelőbb magyarázat mert alig váltunk el egy órája de azóta folyamatosan rajta gondolkodom...
-Na visszajöttem!-szólt Emmet és gondolom megállt az ajtó előtt.
Huh de jó...-morogtam. Behunytam a szememet hátha sikerül elaludnom és tervem be is vált.
***
Egy nagy ásítással jeleztem,hogy felébredtem. Még pár percig fetrengtem de aztán eszembe jutott mai programom ezért gyorsan kimásztam az ágyamból.
Kinyitottam a szekrényemet és kivettem egy sima farmert egy pólóval, gyorsan magamra kaptam és az ajtóhoz mentem. Hallgatózni kezdtem, nehogy ott legyen Emmet,de nem hallottam semmit szóval kimentem. Körbenéztem,hogy biztosra menjek. De ott se volt egy lélek se. Rénéztem az órámra ami fél tizenegyet mutatott. Pedig már nincs is olyan korán. Na mindegy.
Most meg kell keresnem Aro-t aki tudhat valami Rebeca-ról. Rengeteg helyett bejártam ahol bácsikám lehetett de nem találtam meg. Egy olyan helyre mentem ahol biztosan-vagyis szerintem-nem lett volna de tévedtem mivel ott volt.
-Aro!-szóltam neki és odamentem-Kérdezhetnék valamit?
-Persze,Zack-mosolygott.
-Szuper-vigyorogtam,összeszedtem a mondandómat és elmondtam neki mindent ami tegnap történt vagyis-találkozásomat Rebeca-val.
-Oh,hát szóval egy lány?-mondta selytelmesen. Bólintottam. Elmész a terem mellett,tudod ott van az a folyosó-magyarázta és bólintottam, hogy értem-és ott jobb oldalon a tizenötödik ajtó-mondta.
-Köszönöm!-vigyorogtam majd elmentem.
-Zack!-hallottam meg anyu hangját. Odafordultam mellette Edward volt.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudod... Lehet,hogy ez egy kicsit hirtelen fog érinteni. De... Tudod este sokat beszéltünk erről és az egész Cullen család is benne volt ebben-húzta az időt.
-Akkor miről van szó?-kívácsniskodtam mert már nagyon érdekelt ez az egész.
-Elköltöznénk New York-ba...-nyögte ki végül.
-Ahol voltunk Amanda-val?-kérdeztem meglepetten.
-Igen-az arcomat nézte. Legszívesebben mondtam volna,hogy nem... Mert most akarom megkeresni Rebeca-t. De... láttam a szemében, hogy szeretné ha azt mondanám: oké,rendben menjünk. Nem bánthatom meg. Hiszen annyi mindent tett értem és értünk,hogy ennyit meg kell tennem neki.
-Persze! Ez tök jó ötlet!-próbáltam lelkesedni ami talán be is jött mert rögtön meg ölelt.
-Köszönöm,Zack!-mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra. Edward csak mosolygott. Láttam a szemében a vívódást: ide jöjjön-e hozzám vagy inkább maradjon ott...? Azt hiszem arra jutott,hogy oké marad mert még én se úgy álltam hozzá.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Ma...-mondta anyu és alsó ajkába harapott.
-Ma? De hát annyi idő alatt össze se tudok pakolni!-én még Rebeca-val se tudok beszélni.
-Már összepakoltam-szökdécselt oda Alice-Szóval indulhatunk a következő járattal ami három óra múlva indul-tapsikolt. Na ne... Most ezt komolyan mondják? Hiszen olyan hirtelen jött ez az egész!
-Zack,hallodtad,hogy visszamegyünk New York-ba?-jött oda Amanda is. Szóval mindenki oda volt az ötletért csak én nem... Én pedig nem fogom elrontani az örömüket-győzködtem magamat.
-Igen hallottam... Aro tudja?-kérdeztem.
-Körübelül öt perce beszéltem vele és beleegyezett-szóval akkor pont utánam.
-Azt hiszem átnézem a szobámat majd itt találkozunk és azzal elvonultam.
-Aro-láttam meg ismét-Tudod... beszéltem neked Rebeca-ról,hogy megakarom keresni. Ezt lefújtam mivel kölötözünk... És kérlek ne szólj neki ezzel kapcsolatba,rendben?-kérdeztem.
-Rendben,de miért?
-Öhm... Mindegy csak ne szólj,oké?-kérdeztem.
-Legyen-egyezett bele-Jó utat-mondta.
-Meg lesz...-motyogtam.
***
-Na mindent el van pakolva-kérdezte Alice. Elöször nem értettem miről van szó de aztán leesett.
-Ja,igen-erőltettem meg egy mű vigyort.
-Szuper,akkor mehetünk!-szóval bevette ezt a "mű vigyort"-A mi cuccunkat majd viszi a bútor szállító kocsi... Ami ki lesz pkaolva szóval Arékat nem fogják meglátni,a lebukási esély egyenlő a nullával-vigyorgott.
-Menjünk-mondtam én is-Hé Amanda hova lett a tegnapi pasid akivel beszéltél?-kérdeztem.
-Kiderült,hogy van barátnője-mondta közömbösen.
-Az is jó...-mondtam.
-Nagyon.... Az összes pasi egy bunkó vadállat!-kelt ki magából.
-Na... Amanda! Most megsértődtem-vigyorgott Emmet.
-Jó... nem rátok gondoltam-mondta Amanda-Sajnálom csak felhúzta az agyamat tegnap-szóval Amanda-nak se jobb így legalább már ketten vagyunk. Csak senki se hozza fel Rebeca-t...
-És Zack,mivan a te tegnapi csajoddal?-kíváncsiskodott Emmet vigyorogva. Imdáom mikor így beletrafálnak mindenbe...
-Neki is van pasija... Szóval erről ennyit-hazudtam.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Reggel beszéltem vele...-vagyis hát akartam-folytattam magamban.
-Igazad volt,Zack! Jobb az élet nők nélkül!-suttogta nekem.
-Ja...-csak ennyit mondtam. Áh igaza van,túl teszem magam rajta. Úgy se lett volna köztünk semmi!
-Jaj ne legyél már így elkenődve!-bökött meg-Ez még csak az első csaj az életedben! Lesz még esélyed!-de hát ha nekem Ő kell? Akkor mi van?-Túl fogod tenni magad rajta!-egyszer biztosan.
-Amanda!-szólt neki Emmet-Lopsz megint kocsit?-vigyorgott Emmet. Húgomnak lefagyott a mosoly az arcáról anyu meg kikerekedett szemmel bámult Emmet és Amanda között.
Én most nevetni kezdtem de torkom szakadtából.
-Ezt... ezt most szívtad Amanda!-szakadtam a röhögéstől.
-Te kocsit loptál?-kérdezte anyu hisztérikus hangon.
-Igen,de Zack-et meg majdnem kicsapták a suliból cigizést miatt!- mutatott rám.
Most Emmet szakadt a röhögéstől,csúnyán néztem rá mert Ő tehetett erről az egészről,hogy felhozta a témát.
-Zack! Te cigizel?-kérdezte anyu és kiabált.
-Öhm... Igen? De életembe csak tizenhétszer gyújtottam rá és abból egyszer Amanda miatt mert mikor mentünk New York-ba nem volt képes megállni egy Mc Donald's-nal se! És kiéheztetett!-Amanda szúrosan nézett rám.
-És ezért amúgy majdnem ki is rúgták az iskolából!-köpött be. Ezt egyszer már elmondta. Úristen... mennyi mindent tud még ellenem felhasználni? Rengeteg mindent. Bele se merek gondolni.
-És te ezekről mikor akartál beszámolni?-tette csípőre a kezét anya.
-Hét végülis soha,de Emmet felhozta a témát aztán Amanda beköpött szóval.... Most lebuktam-vigyorogtam. De le is fagyott rólam mert ölni tudott volna a szemeivel. Azt hiszem bezár majd azt ottani szobámba... De hátha bejöhet majd Emmet oda.
-Min gondolkozol?-kérdezte dühösen anya.
-Hát... hogy szerintem befogsz zárni a szobámba,de remélhetőleg Emmet-et beengeded-vigyorogtam.
-Te ezt ilyen viccesnek találod?-kérdezte.
-Hát... Igen?-Emmet megbökött. Vissza böktem,hogy hadjon most békén.
-Amúgy gondolatod egyik fele jó a másik nem annyira!
-Az a rész a jó,hogy beengeded Emmet-et,hogy szórakoztasson?- kíváncsiskodtam.
-Nem! Hanem az,hogy szobafogság!
-Hát... akkor ez szívás...-motyogtam-De amúgy Amanda-nak muszáj egy kocsit lopni mert nem akarok busszal menni! Amúgy meg hallottam,hogy Alice is lopott kocsit szóval...-rávigyorogtam nénikémre.
-Oh istenem-fogta meg a fejét anyu-Oké... menjünk-és húzta magával Edward-ot aki csak vigyorgott-Te is viccesnek találod ezt?
-Nem... Öhm... Dehogy!-adta az ártatlant.
-Ő is lopott kocsit...-suttogta nekem Emmet.
-Edward!-kiáltott fel anya.
-Upsz... Azt hittem csak Zack hallja...-nevetett Emmet. Huha ez nagyon vicces. Most együtt érzek apánkkal-most mondtam ki ezt a szót minden győtrödés nélkül-anyu be tud vadulni...
-Jaj Bella ne haragudj!-ölelte meg. Anyu megenyhült. Oké akkor most nekem is ki kell találnom valami hihetőbbet.
-Anyu! Emlékszel azokra az időkre mikor mondtam: mennyire okos vagy,gyönyörű...-de félbe szakított.
-Megakarod úszni a büntetést?
-Pf... Olvasol a gondolataimba-vigyorogtam.
-Bella! Miértbünteted ennyire szegény Zack-et?-kérdezte. Emmet,mikor már nem fuldkott-Edward is ilyen volt! Szóval csak a gének beszélnek belőle!
-Igen!-értettem vele egyet-Esme azt mondta nekem,hogy Edward is lázadott!-Edward Esmére nézett. Ő csak mosolygott.
-Apja-fia!-nevetett Emmet.
-Igen! Ez így van,de most menjünk mert le fogjuk késni a repülőt! És a következő csak három óra múlva indul!-vonszolt maga után.
-Alice miért nem inkább Emmet-et vagy mást vonszolsz?-kérdeztem.
-Mert téged szemmel kell tartani!
-Mennyire igazad van!-jött oda anyu is. Na remélem Alice mindent elmond majd anyunak... Haj festés... Meg mindent! Akkor szerintem örökké a szobámba maradhatok.
-Alice engedj már el!-eszembe jutott velem és ezzel időt nyerhetek. Elengedet.
Odasentenkedtem Edward-hoz és gyorsan odasúgtam neki:
-Mond már anyunak,hogy üljön melléd!-mondtam úgy,hogy csak Ő hallja-Mert a végén beköpne Alice-nek... És azt meg nem akarom. Hadd húzzam az időt legalább egy darabig...-vigyorogtam.
Elgondolkozott egy darabig,majd rábólintott.
-De,ha lebukunk én nem voltam benne!-mondta. Nyújtottam a kezem egy pacsiért amibe Ő belecsapott.
-Megegyeztünk!-vigyorogtam.
-Miben egyeztetek meg?-jött oda anyu. Remélem nem hallotta meg a mi kis beszélgetésünket.
-Semmi különös...-adta az ártatlan Edward-Ülsz mellém a repülőn?-te jó ég. Edward mekkora hatással van anyura! Ha mellette van szerintem levegőt se vesz-jó... most ez nem is szükséges neki. De hát akkor is! Edward a válla fölött-úgy,hogy anyu ne lássa-eltátogott egy: még tartozol nekem-et.
Vigyorogva mentem utnánuk. Elfeledve bajaimat...
Bocsi a hibák miatt, csak már este van és lusta wok minden átnézni xD
amúgy így képzelem: Rebeca-t
2010. február 26., péntek
2010. február 23., kedd
When Your Life Changes-21.fejezet
ó... tudom, hogy kora délután jött volna a friss... :S De közbe jött néhány dolog. És elkellet intéznem. Sajnálom de most itt van :) Szerintem nem a legjobb fejezet. De Edward és Bella találkoznak xD hátha ez boldogít majd benneteket. :D
(Zack szemszöge)
Már láttam,hogy gyülekszik a nép,de nem siettem jobban. Oda mentem a szoba elé. Alice jött mellette Jasper,majd Rosalie,Emmet, Carlisle és Esme és végül egyedül Edward. De már nem sokáig lesz így. Igaz mindanyiukon volt álarc de felismerem õket.
Alice elvigyorodott és ravaszul nézte az ajtót mikor nyitom ki. Én csak mosolyogva megráztam a fejemet.
Bekopogtam.
-Gyere!-hallottam meg a hangjukat. Benyitottam. Anyu ott állt a ruhájában amit vettünk. Elmosolyodtam.
-Na milyen vagyok?-fordult körbe,Jane mosolyogva nézte.
-Még nem vagy teljesen kész! Az álarc-vigyorgott és gondosan elhelyezte-de az Õ haja itt lényeges volt.
-Anyu, olyan gyönyörű vagy,hogy ma felszed egy pasit-vigyorogtam. Az ajtó mögül nevetést hallottam-Emmet és Jasper.
-Cullenék?-kérdezte anyu.
-Ja...-mondtam-Köztük Emmet és Jasper.
-Oh...-csak ennyit mondott.
-Na készen állsz?-kérdeztem és a kezemet nyújtottam.
-Nem... Nem vagyok az ilyeneknek a híve...-majd az leszel-folytattam magamban.
-Ebben egyet értünk... gondolom elõzõ életedbe se voltál ezért oda- mondtam.
-Lehet. Na menjünk-vett egy nagy levegõt.
-Anyu... Nem most fogsz házasodni! Ez egy bál... Szerintem nem fog senki se észrevenni téged mivel álarcos bál... hangsúlyozom: álarcos...- mondtam neki-Ja... amúgy készülj fel,hogy csak az ajtóban hét szempár fog téged bámulni-vigyorogtam.
-Én addig megyek...-lépett ki Jane gyorsan az ajtón. Vagyis amint kilépett be is csukta ezért a többiek semmit se láttak.
-Nem azt mondtad álarcos bál... és,hogy nem is meg senki?
-Az egy dolog... Azt nem mondtam,hogy nincsenek rajongóid. Fõleg Alice... Ma este az ajtójónál kellett aludnunk mivel beakart ide jönni!
-És az miért is baj,hogy találkozni akart velem?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. De utálom ha így néz.
-Inkább semmi,menjünk!-húztam kifelé. Kinyitottam az ajtót és ahogy mondtam ott állt az egész Cullen familia. Ügyeltem rá,hogy ne lássák anyut. De valamennyire természetesen mégis látták.
-Soha nem szeretted a nagy felhajtást...-mondtam neki.
-Igen szóval nem is értem miért akartad ezt a bált...
-Oh majd meglátod-motyogtam. De meghallotta. A nagy teremben rengeteg ember volt. Hogy került ide ennyi nép? Aro túlzásokba esett. Na mindegy.
Megláttam Amandát aki egy fiúval beszélt.
-Na ebbõl lesz valami... Inkább arra se megyek-morogtam és Amanda felé mutattam.
-Aranyosak-mosolygott anyu.
-Inkább szerezz magadnak valakit akivel táncolhatsz,hogy ne unatkozz-mondtam.
-Zack!-jött oda Alice,anyám elõtt megállt. Na most persze nincs itt Amanda,nem kíváncsi arra,hogy mi fog kisülni ebbõl. Vajon megismerik egybõl?
-Alice!-mondtam. Majd az egész Cullen család oda jött és mosolyogva üdvözölték anyut. Végig õket néztem és az arckifejezésüket.
-Zack... miért nézel minket... így?-kérdezte Jasper.
-Ja.... izé... semmi!-megint nem tudok nomrálisan beszélni. Edward rá se nézett anyura! Ajj... ez így nem lesz jó...
-Hé! Táncolni vagyunk itt szóval....-vigyorogtam és elmentem a többiek követtek. Anyu is jönni akart,de visszanyomtam az eredeti helyére.
-Maradj itt!-parancsoltam neki. Edward is ott maradt de nem nézett anyura. Mekkora egy bunkó! Mikor egymásra találtak is ekkora szatír volt? Már nem azé...
Emmet oda jött mellém.
-Zack bírlak téged,szóval remélem Edward és anyád összejönnek- vigyorgott.
-Én is-rám nézett,mint aki rémet látott-Mi van?
-Semmi... csak ez bizarr volt-vigyorgott.
-Oké...-motyogtam. De nem vettem le a szememet anyuékról.
(Bella szemszöge)
Zack ott hagyott az egyik Cullenel. Aki felém se nézett. Azért bekellett valanni jól nézett ki... Szóval valahogy elkell érnem,hogy beszéljen velem. Áh tényleg mintha egy kis tini lennék,aki beakar cserkészni magának egy pasit.
-Rád is rád parancsolták,hogy itt kell maradnod?-szólaltam meg végül. Végre rám emelte a tekintetét. Azok a szemek... aranybarnák voltak,mint a látomásomban.
-Igen-mondta és Õ is csak nézett engem,mintha azt hinné csak képzelõdik. A testartása megenyhült már nem volt olyan merev.
Bál amin részt vettem és ezzel a személlyel táncoltam.
Mikor elõször találkoztunk az iskolában.
Amikor bemutatott engem a családjának és udvariasan fogadtak engem hiába voltam ember.
Az elsõ csók.
Az éjszaka mely megváltoztatta az életemet és itt van nekem két gyermekem.
A baleset mellyel idekerültem Volterrába.
Hirtelen jött ez az egész. Nem arra számítottam,hogy így fog minden rám zúdolni,de legalább mindent tudtam. Zack és Amanda ezért titkolt engem Cullenék elől de nem számított mert minden beugrott nekem. Ő a gyermekeim apja és szeretem Őt és talán Ő még mindig szeret engem és nem hagyna el.
-Edward...-hangom nem volt több suttogásnál. Csak nézett rám nem tudott megszólalni. Ajkait szétnyitotta,hogy valamit mondjon de be is csukta.
Kezét felemelte és óvatos mozdulattal levettem rólam az álarcot. Hajam gyengéden omlott a vállamra. Itt sokkot kaphatott bár nem tudom, hogy ez lehetséges -e egy vámpírnál...
-Te... te vagy az.... Nem... nem hiszem el!-dadogta. Próbáltam elmosolyodni,de legszívesebben sírtam volna örömömben. De ezt nem bírtam megtenni. Boldog voltam,hogy ennyi év után újra láthatom. Lehet,hogy ez csak egy álom és meg se történt ez az egész? Nem... nem hiszem ez azért elég valós.
-Igen-suttogtam és egy pillanatra sem engedte el tekintetemet. Õ is levette magáról az álarcot és így az egész arcát láttam.
-Bella...-mintha el se hinné,hogy itt vagyok,ezért csak a nevemet mondta ki néhányszor.
Mikor észbe kapott,hogy tényleg itt vagyok és előtte állok. Szorosan magához húzott és megölelt. Fejemet a nyakába temettem. Most így adtuk át egymásnak a szerelemet. Soha nem akartam,hogy ennek a pillanatnak vége legyen.
Nagyon hálás voltam Zack-nek és Amanda-nak mert visszakaptam életem férfiát. És Ők az apjukat.
-Azt hittem...hogy lezuhant a gép és,hogy eveszítettelek... meghaltál- suttogta és nem engedte el a tekintetemet.
-De nem veszítettél el mert most itt vagyok veled és soha nem foglak elengedni! És van két gyerekünk is,most már minden rendben lesz.
-Zack és Amanda?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.
-Hogy fognak engem fogadni?-aggódalmaskodott.
-Ha nem akarnának téged akkor ezt az egészet meg se rendezték volna!-mondtam.
-Igazad van...-ölelt meg-Szeretlek!-olyan jó volt újra hallani a hangját.
-Én is!-rábujjhegyre álltam,hogy egy vonalba kerüljek aranybarna szemeivel és közelebb hajoltam hozzá míg össze nem fortunk egy csókban.
Zihálva váltunk el egymástól. Ez olyan volt,mint amikor ember voltam- csak most szívem nem vert hevesen és nem akart kiugrnai a helyéről.
-Oda megyünk a többiekhez? Már nagyon izgatottak-bólintottam és elindultunk feléjük.
(Zack szemszöge)
Anyuékat néztem észre se vettem,hogy Emmet-ék beszélnek hozzám.
-Hallod mi bajod van?
-Nem akarok semmirõl se lemaradni....
-Mi bajod van?-értetlenkedett.
-Nézd már anyámékat!-intettem feléjük. Táncoltak egymás szemébe néztek. Amanda is odajött mellém,pasiját nem hozta magával. És megjelent mindenki,az egész Cullen család. Anya elgondolkozott majd megszólalt:
-Edward...-és ha Õ nem is hitt volna a szemének,mintha csak képzelõdött volna. Biztos előjöttek neki az emlékek.
Óvatos mozdulattal levette róla az álarcot majd lehullt a lepel. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztek,de aztán Edward magához húzta és szorosan megölelte,mintha soha nem akarná elengedni Őt.
Emmet-nek ,Jasper-nek,sõt mindenkinek leesett az álla és fejüket köztem,Amanda és anyu közt kapkodták.
-Azt hiszem én lemaradtam....-nyögte elhalló hangon Emmet. Ránéztem és elvigyorodtam olyan nevetséges képet vágott-Bella megcsalta Edward-ot? Csalódtam benne...-rázta a fejét. Most komolyan mondja?
-Igen... nekem is csak ez jutott eszembe-szólalt meg Jasperis szomorúan. A többiek meg ugyanolyan elkeseredett arcot vágtak- persze egy részük örölt,hogy újra láthatják anyut.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdeztem ingerülten,rám néztek. Elfordítottam a fejemet és Amanda-ra néztem aki úgyan úgy meg volt lepődve-Nem látjátok a hasonloságot köztünk és Edward között? A vonásokat... A szemem olyan,mint Edward-nak emberként! A hajunk is!-mondtam és rá mutattam-Nem hiszem el,hogy még nem esett le.
-Edward-nak ti vagytok a testvérei?-kérdezte kikerekedett szemekkel. Komolyan mondom mindjárt kitépem a hajamat...
-Nem!-mondtam-Nem! Hanem a gyerekei! Anyu meg Edward gondolom együtt voltak,mikor még ember volt anya. És lettünk! Anya már akkor terhes volt velünk amikor volt ez a balesetes izé és mikor idekerült a Volturi-hoz! Nem hiszem el,hogy nem esett le még nektek...-mondtam és őket néztem. Most megint leesett az álluk. Ha nekem kitalálnak valami hülyeséget,hogy az unokatestvérei vagyunk Edward-nak...
Esme tért elöször magához:
-Istenem,vannak unokáim-és megölelt minket. Na végre egy ember/vámpír aki felfogta,hogy miről van szó.
-Akkor... Van egy unokaöcsém és egy unoka húgom!-mondott valami értelmesett Emmet.
-Na végre,hogy leeset!-csaptam össze a tenyeremet.
Oldalra néztem anyuék pont most jöttek egymást ölelve. Na egymásra találtak-elvigyorodtam.
-Oh Bella!-ment oda egyből Esme-nagyanyám-és Alice,megölelték egymást.
-Amanda...-szóltam neki-Sajnálom amit eddig tettem veled. Csak tudod kötelességemnek éreztem,hogy szekírozlak mivel a kis húgom vagy. Szóval sajnálom,hogy mindig leöntöttelek vízzel.... Kínos helyzetbe hoztalak a barátaid előtt... Befestettem a hajadat... És,hogy levetted a pénzedet a hitelkártyádról-tartottam neki szónoklatott.
-Semmi baj-mondta és megölelt-Várj!-tolt el magától-Te levetted a pénzemet a hitelkártyámról?-kerekedett ki a szeme.
-Öhm...-Emmet hangosan nevetni kezdtem én meg jól hasba vágtam, de neki ez meg se kottyant ezért tovább nevetett-Fő a szeretet! Ölelés!-vigyorogtam.
Pár percig állt csípőre tett kézzel,de utána beadta a derekát és megölelt.
-Áh most már van testvéri szeretet!-vigyorgott Emmet.
-Ja... Ki tudja meddig-mondtam.
Odanéztem anyuékra akik éppen csókolozni készültek. Jaj hát ha mindig ezt fogják csinálni kiakadok. De persze örültem,hogy boldogok. Ránk néztek és elmosolyodtak,majd oda jöttek hozzánk.
-Köszönöm nektek!-ölelt meg anya,ahogy láttam Edwrad még fel sem fogta,hogy mi a helyzet-Hogyan jötettek rá?-érdeklődött.
-Ész!-mutattam a fejemre. Amanda morcosan nézett rám-Perzse Ő is segített-mutattam felé.
-Azt hiszem... Ez még mindenkinek új,szóval...-kezdte Edward de elakadt a szava-Szóval,köszönöm,hogy ezt megcsináltátok-hálálkodott.
-Ugyan semmi,Edward.... vagy apa...-mondtam zavarodottan-Vagy nem tudom!-nevettem-Azt hiszem egy darabig maradok az Edward-nal.
-Rendben-bólintott. Elég fura lehet ez neki is,szóval majd belejön ebbe a szerepbe. Vagy nem... de erre ne gondoljunk.
Elnéztem melletük ahol egy lányt láttam egyes egyedül... Elmosolyodtam.
-Bocs,mennem kell...-vigyorogtam majd felvettem az álarcomat és elindultam a titokzatos lány felé.
-Csak olyan,mint az apja-hallottam meg Emmet szórakozott hangát.
-Mi? Én nekem csak egy szerelmem volt és Ő itt áll melletem! Összekeversz magaddal!
-Meg lehet...-egy csattanás halottam-Na Rose! Miért kaptam ezt?-de a többit már nem hallottam mert oda értem a lányhoz.
Rám nézett és szíve hevesen kezdett verni-szóval Ő félvér. Elmosolyodtam amitől majd kiugrott a szíve a helyéről.
-Felkérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdeztem udvariasan és kezemet nyújtottam.
-Igen-helyezte törékeny kezét az enyémbe.
Lassú zene ment ezért csak billengtünk.
-Megtudhatom a nevedet?-kérdeztem tapintatosan.
-Rebeca-mondta hangja,mint a méz.
-Gyönyörű név-csúszott ki a számon-arca elpirult-végülis nem bántam meg-Az enyém Zack...-igaz nem kérdezte de azért jobb ha tudja.
-Félvér vagy igaz?-kérdezte.
-Igen és te is az vagy-bólintott. Jobban megnéztem Őt. Hosszú szőke haja és kék szemei voltak.
A zene elhallgatott de én még mindig nem vettem le róla a szememet. Lesütötte a szemét és arca ismét pírbe borult-elmosolyodtam.
-Mennem kell...-szakadt el tőlem ami fizikai fájdalmat jelentett nekem de bánatom elmúlt mivel egy rövid csókot kaptam arcomra- Remélem még találkozunk.
-Mi a teljes neved?-kérdeztem.
-Rebeca Volturi,ma este érkeztem ide-hogy-hogy nem láttam őt? Bár eléggé elvoltam foglalva szóval. Körbenéztem már itt se volt. Hova mehetett? Hiszen alig táncoltunk. De ha meg nem érdekelném őt akkor nem kaptam volna csókot tőle... Vagy nem?
Megérintettem érintésének nyomát,de valaki megzavart:
-Ki volt ez a szőke szépség?-kérdezte Emmet és mellém jött.
-Rebeca Volturi... Most jött ide... és holnap megofogom keresni!- azzal hátat fordítottam neki és a szobámba felé mentem de belebotlottam anyuékba.
-Hova mész?-kérdezte Anyu.
-Szobámba... Fáradt vagyok...-mondtam és elnyomtam egy mű ásítást.
-Jól vagy?-kérdezte Edward aggódva.
-Persze! Csak kifáradtam,nehéz volt ez a mai nap...-azzal elmentem. Kinyitottam az ajtómat majd levetettem magamat az ágyra ruhástól. A gondolataimba merültem itt nem zavarhat meg senki se...
(Bella szemszöge)
-Szerinted biztosan jól van?-aggodalmaskodtam.
-Persze-mondta Edward-Csak szerelmes...-mosolygott. Úristen ez miért nem jutott eszembe? Milyen anya vagyok én?
-Igen... gondoltam ez a pillanat is bekövetkezik... Amikor majd a fiam nem lesz "kicsi fiam" és saját családja lesz...-azt hiszem mindjárt elérzékenyülök.
-És én mindenről lemaradtam...-mondta csalódottan Edward.
-De itt az örökké valóság és mindent bepótolhattok! Megismerheted és majd Ő is téged!-bíztattam és megöleltem.
-Köszönöm,hogy támogatsz!-ölelt vissza. Így álltunk percekig... talán órákig,ha Vele vagyok... Időérzékem elszáll...
-Bemegyünk a szobámba? Azt hiszem elég sok mindent át kéne beszélnünk-mondtam neki.
-Rendben-bólintott kézen fogott és a szobámba mentünk.
(Zack szemszöge)
Már láttam,hogy gyülekszik a nép,de nem siettem jobban. Oda mentem a szoba elé. Alice jött mellette Jasper,majd Rosalie,Emmet, Carlisle és Esme és végül egyedül Edward. De már nem sokáig lesz így. Igaz mindanyiukon volt álarc de felismerem õket.
Alice elvigyorodott és ravaszul nézte az ajtót mikor nyitom ki. Én csak mosolyogva megráztam a fejemet.
Bekopogtam.
-Gyere!-hallottam meg a hangjukat. Benyitottam. Anyu ott állt a ruhájában amit vettünk. Elmosolyodtam.
-Na milyen vagyok?-fordult körbe,Jane mosolyogva nézte.
-Még nem vagy teljesen kész! Az álarc-vigyorgott és gondosan elhelyezte-de az Õ haja itt lényeges volt.
-Anyu, olyan gyönyörű vagy,hogy ma felszed egy pasit-vigyorogtam. Az ajtó mögül nevetést hallottam-Emmet és Jasper.
-Cullenék?-kérdezte anyu.
-Ja...-mondtam-Köztük Emmet és Jasper.
-Oh...-csak ennyit mondott.
-Na készen állsz?-kérdeztem és a kezemet nyújtottam.
-Nem... Nem vagyok az ilyeneknek a híve...-majd az leszel-folytattam magamban.
-Ebben egyet értünk... gondolom elõzõ életedbe se voltál ezért oda- mondtam.
-Lehet. Na menjünk-vett egy nagy levegõt.
-Anyu... Nem most fogsz házasodni! Ez egy bál... Szerintem nem fog senki se észrevenni téged mivel álarcos bál... hangsúlyozom: álarcos...- mondtam neki-Ja... amúgy készülj fel,hogy csak az ajtóban hét szempár fog téged bámulni-vigyorogtam.
-Én addig megyek...-lépett ki Jane gyorsan az ajtón. Vagyis amint kilépett be is csukta ezért a többiek semmit se láttak.
-Nem azt mondtad álarcos bál... és,hogy nem is meg senki?
-Az egy dolog... Azt nem mondtam,hogy nincsenek rajongóid. Fõleg Alice... Ma este az ajtójónál kellett aludnunk mivel beakart ide jönni!
-És az miért is baj,hogy találkozni akart velem?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. De utálom ha így néz.
-Inkább semmi,menjünk!-húztam kifelé. Kinyitottam az ajtót és ahogy mondtam ott állt az egész Cullen familia. Ügyeltem rá,hogy ne lássák anyut. De valamennyire természetesen mégis látták.
-Soha nem szeretted a nagy felhajtást...-mondtam neki.
-Igen szóval nem is értem miért akartad ezt a bált...
-Oh majd meglátod-motyogtam. De meghallotta. A nagy teremben rengeteg ember volt. Hogy került ide ennyi nép? Aro túlzásokba esett. Na mindegy.
Megláttam Amandát aki egy fiúval beszélt.
-Na ebbõl lesz valami... Inkább arra se megyek-morogtam és Amanda felé mutattam.
-Aranyosak-mosolygott anyu.
-Inkább szerezz magadnak valakit akivel táncolhatsz,hogy ne unatkozz-mondtam.
-Zack!-jött oda Alice,anyám elõtt megállt. Na most persze nincs itt Amanda,nem kíváncsi arra,hogy mi fog kisülni ebbõl. Vajon megismerik egybõl?
-Alice!-mondtam. Majd az egész Cullen család oda jött és mosolyogva üdvözölték anyut. Végig õket néztem és az arckifejezésüket.
-Zack... miért nézel minket... így?-kérdezte Jasper.
-Ja.... izé... semmi!-megint nem tudok nomrálisan beszélni. Edward rá se nézett anyura! Ajj... ez így nem lesz jó...
-Hé! Táncolni vagyunk itt szóval....-vigyorogtam és elmentem a többiek követtek. Anyu is jönni akart,de visszanyomtam az eredeti helyére.
-Maradj itt!-parancsoltam neki. Edward is ott maradt de nem nézett anyura. Mekkora egy bunkó! Mikor egymásra találtak is ekkora szatír volt? Már nem azé...
Emmet oda jött mellém.
-Zack bírlak téged,szóval remélem Edward és anyád összejönnek- vigyorgott.
-Én is-rám nézett,mint aki rémet látott-Mi van?
-Semmi... csak ez bizarr volt-vigyorgott.
-Oké...-motyogtam. De nem vettem le a szememet anyuékról.
(Bella szemszöge)
Zack ott hagyott az egyik Cullenel. Aki felém se nézett. Azért bekellett valanni jól nézett ki... Szóval valahogy elkell érnem,hogy beszéljen velem. Áh tényleg mintha egy kis tini lennék,aki beakar cserkészni magának egy pasit.
-Rád is rád parancsolták,hogy itt kell maradnod?-szólaltam meg végül. Végre rám emelte a tekintetét. Azok a szemek... aranybarnák voltak,mint a látomásomban.
-Igen-mondta és Õ is csak nézett engem,mintha azt hinné csak képzelõdik. A testartása megenyhült már nem volt olyan merev.
Bál amin részt vettem és ezzel a személlyel táncoltam.
Mikor elõször találkoztunk az iskolában.
Amikor bemutatott engem a családjának és udvariasan fogadtak engem hiába voltam ember.
Az elsõ csók.
Az éjszaka mely megváltoztatta az életemet és itt van nekem két gyermekem.
A baleset mellyel idekerültem Volterrába.
Hirtelen jött ez az egész. Nem arra számítottam,hogy így fog minden rám zúdolni,de legalább mindent tudtam. Zack és Amanda ezért titkolt engem Cullenék elől de nem számított mert minden beugrott nekem. Ő a gyermekeim apja és szeretem Őt és talán Ő még mindig szeret engem és nem hagyna el.
-Edward...-hangom nem volt több suttogásnál. Csak nézett rám nem tudott megszólalni. Ajkait szétnyitotta,hogy valamit mondjon de be is csukta.
Kezét felemelte és óvatos mozdulattal levettem rólam az álarcot. Hajam gyengéden omlott a vállamra. Itt sokkot kaphatott bár nem tudom, hogy ez lehetséges -e egy vámpírnál...
-Te... te vagy az.... Nem... nem hiszem el!-dadogta. Próbáltam elmosolyodni,de legszívesebben sírtam volna örömömben. De ezt nem bírtam megtenni. Boldog voltam,hogy ennyi év után újra láthatom. Lehet,hogy ez csak egy álom és meg se történt ez az egész? Nem... nem hiszem ez azért elég valós.
-Igen-suttogtam és egy pillanatra sem engedte el tekintetemet. Õ is levette magáról az álarcot és így az egész arcát láttam.
-Bella...-mintha el se hinné,hogy itt vagyok,ezért csak a nevemet mondta ki néhányszor.
Mikor észbe kapott,hogy tényleg itt vagyok és előtte állok. Szorosan magához húzott és megölelt. Fejemet a nyakába temettem. Most így adtuk át egymásnak a szerelemet. Soha nem akartam,hogy ennek a pillanatnak vége legyen.
Nagyon hálás voltam Zack-nek és Amanda-nak mert visszakaptam életem férfiát. És Ők az apjukat.
-Azt hittem...hogy lezuhant a gép és,hogy eveszítettelek... meghaltál- suttogta és nem engedte el a tekintetemet.
-De nem veszítettél el mert most itt vagyok veled és soha nem foglak elengedni! És van két gyerekünk is,most már minden rendben lesz.
-Zack és Amanda?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.
-Hogy fognak engem fogadni?-aggódalmaskodott.
-Ha nem akarnának téged akkor ezt az egészet meg se rendezték volna!-mondtam.
-Igazad van...-ölelt meg-Szeretlek!-olyan jó volt újra hallani a hangját.
-Én is!-rábujjhegyre álltam,hogy egy vonalba kerüljek aranybarna szemeivel és közelebb hajoltam hozzá míg össze nem fortunk egy csókban.
Zihálva váltunk el egymástól. Ez olyan volt,mint amikor ember voltam- csak most szívem nem vert hevesen és nem akart kiugrnai a helyéről.
-Oda megyünk a többiekhez? Már nagyon izgatottak-bólintottam és elindultunk feléjük.
(Zack szemszöge)
Anyuékat néztem észre se vettem,hogy Emmet-ék beszélnek hozzám.
-Hallod mi bajod van?
-Nem akarok semmirõl se lemaradni....
-Mi bajod van?-értetlenkedett.
-Nézd már anyámékat!-intettem feléjük. Táncoltak egymás szemébe néztek. Amanda is odajött mellém,pasiját nem hozta magával. És megjelent mindenki,az egész Cullen család. Anya elgondolkozott majd megszólalt:
-Edward...-és ha Õ nem is hitt volna a szemének,mintha csak képzelõdött volna. Biztos előjöttek neki az emlékek.
Óvatos mozdulattal levette róla az álarcot majd lehullt a lepel. Pár pillanatig csak egymás szemébe néztek,de aztán Edward magához húzta és szorosan megölelte,mintha soha nem akarná elengedni Őt.
Emmet-nek ,Jasper-nek,sõt mindenkinek leesett az álla és fejüket köztem,Amanda és anyu közt kapkodták.
-Azt hiszem én lemaradtam....-nyögte elhalló hangon Emmet. Ránéztem és elvigyorodtam olyan nevetséges képet vágott-Bella megcsalta Edward-ot? Csalódtam benne...-rázta a fejét. Most komolyan mondja?
-Igen... nekem is csak ez jutott eszembe-szólalt meg Jasperis szomorúan. A többiek meg ugyanolyan elkeseredett arcot vágtak- persze egy részük örölt,hogy újra láthatják anyut.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdeztem ingerülten,rám néztek. Elfordítottam a fejemet és Amanda-ra néztem aki úgyan úgy meg volt lepődve-Nem látjátok a hasonloságot köztünk és Edward között? A vonásokat... A szemem olyan,mint Edward-nak emberként! A hajunk is!-mondtam és rá mutattam-Nem hiszem el,hogy még nem esett le.
-Edward-nak ti vagytok a testvérei?-kérdezte kikerekedett szemekkel. Komolyan mondom mindjárt kitépem a hajamat...
-Nem!-mondtam-Nem! Hanem a gyerekei! Anyu meg Edward gondolom együtt voltak,mikor még ember volt anya. És lettünk! Anya már akkor terhes volt velünk amikor volt ez a balesetes izé és mikor idekerült a Volturi-hoz! Nem hiszem el,hogy nem esett le még nektek...-mondtam és őket néztem. Most megint leesett az álluk. Ha nekem kitalálnak valami hülyeséget,hogy az unokatestvérei vagyunk Edward-nak...
Esme tért elöször magához:
-Istenem,vannak unokáim-és megölelt minket. Na végre egy ember/vámpír aki felfogta,hogy miről van szó.
-Akkor... Van egy unokaöcsém és egy unoka húgom!-mondott valami értelmesett Emmet.
-Na végre,hogy leeset!-csaptam össze a tenyeremet.
Oldalra néztem anyuék pont most jöttek egymást ölelve. Na egymásra találtak-elvigyorodtam.
-Oh Bella!-ment oda egyből Esme-nagyanyám-és Alice,megölelték egymást.
-Amanda...-szóltam neki-Sajnálom amit eddig tettem veled. Csak tudod kötelességemnek éreztem,hogy szekírozlak mivel a kis húgom vagy. Szóval sajnálom,hogy mindig leöntöttelek vízzel.... Kínos helyzetbe hoztalak a barátaid előtt... Befestettem a hajadat... És,hogy levetted a pénzedet a hitelkártyádról-tartottam neki szónoklatott.
-Semmi baj-mondta és megölelt-Várj!-tolt el magától-Te levetted a pénzemet a hitelkártyámról?-kerekedett ki a szeme.
-Öhm...-Emmet hangosan nevetni kezdtem én meg jól hasba vágtam, de neki ez meg se kottyant ezért tovább nevetett-Fő a szeretet! Ölelés!-vigyorogtam.
Pár percig állt csípőre tett kézzel,de utána beadta a derekát és megölelt.
-Áh most már van testvéri szeretet!-vigyorgott Emmet.
-Ja... Ki tudja meddig-mondtam.
Odanéztem anyuékra akik éppen csókolozni készültek. Jaj hát ha mindig ezt fogják csinálni kiakadok. De persze örültem,hogy boldogok. Ránk néztek és elmosolyodtak,majd oda jöttek hozzánk.
-Köszönöm nektek!-ölelt meg anya,ahogy láttam Edwrad még fel sem fogta,hogy mi a helyzet-Hogyan jötettek rá?-érdeklődött.
-Ész!-mutattam a fejemre. Amanda morcosan nézett rám-Perzse Ő is segített-mutattam felé.
-Azt hiszem... Ez még mindenkinek új,szóval...-kezdte Edward de elakadt a szava-Szóval,köszönöm,hogy ezt megcsináltátok-hálálkodott.
-Ugyan semmi,Edward.... vagy apa...-mondtam zavarodottan-Vagy nem tudom!-nevettem-Azt hiszem egy darabig maradok az Edward-nal.
-Rendben-bólintott. Elég fura lehet ez neki is,szóval majd belejön ebbe a szerepbe. Vagy nem... de erre ne gondoljunk.
Elnéztem melletük ahol egy lányt láttam egyes egyedül... Elmosolyodtam.
-Bocs,mennem kell...-vigyorogtam majd felvettem az álarcomat és elindultam a titokzatos lány felé.
-Csak olyan,mint az apja-hallottam meg Emmet szórakozott hangát.
-Mi? Én nekem csak egy szerelmem volt és Ő itt áll melletem! Összekeversz magaddal!
-Meg lehet...-egy csattanás halottam-Na Rose! Miért kaptam ezt?-de a többit már nem hallottam mert oda értem a lányhoz.
Rám nézett és szíve hevesen kezdett verni-szóval Ő félvér. Elmosolyodtam amitől majd kiugrott a szíve a helyéről.
-Felkérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdeztem udvariasan és kezemet nyújtottam.
-Igen-helyezte törékeny kezét az enyémbe.
Lassú zene ment ezért csak billengtünk.
-Megtudhatom a nevedet?-kérdeztem tapintatosan.
-Rebeca-mondta hangja,mint a méz.
-Gyönyörű név-csúszott ki a számon-arca elpirult-végülis nem bántam meg-Az enyém Zack...-igaz nem kérdezte de azért jobb ha tudja.
-Félvér vagy igaz?-kérdezte.
-Igen és te is az vagy-bólintott. Jobban megnéztem Őt. Hosszú szőke haja és kék szemei voltak.
A zene elhallgatott de én még mindig nem vettem le róla a szememet. Lesütötte a szemét és arca ismét pírbe borult-elmosolyodtam.
-Mennem kell...-szakadt el tőlem ami fizikai fájdalmat jelentett nekem de bánatom elmúlt mivel egy rövid csókot kaptam arcomra- Remélem még találkozunk.
-Mi a teljes neved?-kérdeztem.
-Rebeca Volturi,ma este érkeztem ide-hogy-hogy nem láttam őt? Bár eléggé elvoltam foglalva szóval. Körbenéztem már itt se volt. Hova mehetett? Hiszen alig táncoltunk. De ha meg nem érdekelném őt akkor nem kaptam volna csókot tőle... Vagy nem?
Megérintettem érintésének nyomát,de valaki megzavart:
-Ki volt ez a szőke szépség?-kérdezte Emmet és mellém jött.
-Rebeca Volturi... Most jött ide... és holnap megofogom keresni!- azzal hátat fordítottam neki és a szobámba felé mentem de belebotlottam anyuékba.
-Hova mész?-kérdezte Anyu.
-Szobámba... Fáradt vagyok...-mondtam és elnyomtam egy mű ásítást.
-Jól vagy?-kérdezte Edward aggódva.
-Persze! Csak kifáradtam,nehéz volt ez a mai nap...-azzal elmentem. Kinyitottam az ajtómat majd levetettem magamat az ágyra ruhástól. A gondolataimba merültem itt nem zavarhat meg senki se...
(Bella szemszöge)
-Szerinted biztosan jól van?-aggodalmaskodtam.
-Persze-mondta Edward-Csak szerelmes...-mosolygott. Úristen ez miért nem jutott eszembe? Milyen anya vagyok én?
-Igen... gondoltam ez a pillanat is bekövetkezik... Amikor majd a fiam nem lesz "kicsi fiam" és saját családja lesz...-azt hiszem mindjárt elérzékenyülök.
-És én mindenről lemaradtam...-mondta csalódottan Edward.
-De itt az örökké valóság és mindent bepótolhattok! Megismerheted és majd Ő is téged!-bíztattam és megöleltem.
-Köszönöm,hogy támogatsz!-ölelt vissza. Így álltunk percekig... talán órákig,ha Vele vagyok... Időérzékem elszáll...
-Bemegyünk a szobámba? Azt hiszem elég sok mindent át kéne beszélnünk-mondtam neki.
-Rendben-bólintott kézen fogott és a szobámba mentünk.
2010. február 21., vasárnap
When Your Life Changes-20.fejezet
(Zack szemszöge)
Hálózsákkal a kezemben álltam a teremben. A többiek-remélem-már rég a szobájukban vannak. 11:50... Amanda-nak nem sokára itt kell lennie. És meg is érkezett.
-Készen állsz?-kérdeztem mintha valami nagy akcióban vennénk részt.
-Aha-mondta vigyorogva. Szóval akkor Õ is ugyanolyan izgatott,mint én.
-Akkor menjünk-mondtam és elindultam Cullenék szobája felé. Most örülök,hogy Alice nem látja a jövõt. Mert akkor már rég észrevette volna,hogy mit tervezünk.
-Te alszol az ajtó felől-súgta oda nekem.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Azért mert ha Alice kivágódik az ajtón akkor,rád essen és ne rám, mivel ez a te ötleted volt-magyarázta.
-Oké,legyen!-emeltem fel a kezemet. Úgy is addig fogja mondani, míg meg nem adom magamat szóval mindegy-De most már meg se szólalj örülj,ha nem vesznek észre. És... Mivan akkor ha simán átugranak fölöttünk és fel se ébredünk?-kérdeztem.
-Biztosan nem fognak minket látni... Vagyis remélem-na ez megnyugtatott de tényleg... Mentünk és megálltunk Alice-ék ajtaja elõtt.
Gondosan letettem a hálózsákomat-az ajtó mellé-és oda lefekeüdtem. Mellém Amanda-így is ajtó mellet volt csak éppenséggel Edward ajtaja elõtt,na mindegy-és õ is belebújt a zsákjába.
Ez lehet valakinek félreérhetõ lenne-például Emmet-nek.
Gyorsan elaludtam,míg így tettem nem álmodtam semmit. Ezért nyugodt éjszakám volt-egy része.
Arra ébredtem,hogy valaki nyitja az ajtót majd ránk esik. Nyöszörgést hallottam aki nem volt más,mint Alice.
-Háhá!-kiáltottam diadalmasan-Meg vagy Alice!-vigyorogtam. Minden Cullen kiszaladt a szobájából-Nem lesz ez olyan egyszerû számodra!-vigyorogtam még mindig-Jasper vidd vissza Alice-t és tartsd szemmel...-mondtam.
-Oké..-azzal visszarángatta feleségét a szobába. Büszkén dõltem vissza Emmet meg csak vigyorgott. Majd õ is elvonult.
Elõvettem a zsebembõl a pót kulcsot ami Alice szobájához kell és halkan bezártam-egy hangot se adott ki,mivel olyan gyorsan csináltam. Visszadőltem és hugom vigyorogva nézett rám.
Már nem nagyon tudtam elaludni amióta Alice megjelent. Mivel bezártam az ajtót nem igazán törödtem vele,mert kijutni nem tud valami könnyen...Ha csak nem töri ki az ajtót...De szerintem ezt nem tenné meg.
-Zack nyisd ki az ajtót!-dörömbölt Alice. Nem szólaltam meg csak büszkén elvigyorodtam-Zack!-szólt még egyszer.
-Hány óra?-kérdeztem Amanda-tól aki már szintén felkellt.
-Hét...-morogta. Ja hát persze... Õ tízkor kellne... Fõleg,hogy még suliba se kell menni-most.
Emmet és mindenki-ismét-kivágódott az ajtón.
-Ti még mindig itt csővesztek?-röhögött Emmet.
-Aha-vigyorogtam.
-Zack Volturi!-kezd dühös lenni.
-Miért üti az ajtót miért nem jön ki inkább?-kérdezte Em az ajtó felé mutatva.
-Ezért-és lóbálni kezdtem a kulcsot.
-Zack,ha nem nyitod ki,komolyan mondom betöröm az ajtót!- fenyegetõzött.
-Szerinted betörné?-vigyorogtam-Jól van kinyitom,de ha benyitsz Jane-ékhez nem tudom mit csinálok veled...-morogtam majd kinyitottam. Amin kijött.
-Mérges vagy rám?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem...
-Akkor jó!-azzal elmentem,a kulcsot és a hálózsákomat persze hoztam magammal.
Megálltam Jane ajataja elõtt.
-Na milyen volt a pizsi parti?-kérdeztem,de nem mentem be.
-Elég jó... csak beszéltünk-mondta unottan anyu. Hiszek neki.
-Nyugi anyu,már csak pár óra van a bálig-nyugtattam.
-Igen... már csak tíz óra...
-Az vámpíroknak nem sok-és elmentem. Amanda odajött mellém.
-Megvan az öltönyöd?-kérdezte.
-Majd elõkeresem...
-Annak örülnék-és végig engem vizslatott.
-Jó! Most bemegyek a szobámba és elõkeresem-büszkén elmosolyodott. Betrappoltam a szobámba a szekrényemhez mentem és kivettem az öltönyömet. Ledobtam az ágyra. Legalább megvan.
-Ki kell vasalni?-ez most követ?
-Nem-mondtam és kivonultam a szobámból. Most mindenhova ki-be járkálok...
-Hé Zack!-kiáltott oda Emmet-Mizu?
-Semmi...-morogtam.
-Huh nem vagy jó pasztban-röhögött-Mi bajod?-kérdezte.
-Áh semmi... lényegtelen-mondtam-Találtál ki mára valami programot?
-Én nem... De Alice-nek már meg van...-nevetett. Jaj ne...
-Mire készül?-sóhajtottam fel.
-Hogy lássa anyádat... Nem tudom miért,de azt mondja: akkor is megfogja tudni...-mondta vigyorogva megráztam a fejemet.
-Igen látni fogja-ránéztem az órára,ami tíz órát mutatott-körübelül tíz óra múlva-fogtam magam és Jane szobája felé mentem.
-De nem én mondtam el ezt neked!-kiáltott még utánem én csak bólintottam és a szoba felé trappoltam,Alice arra koslatott.
-Alice! Nem fogod megtudni a bál előtt! Gondoskodok róla-erre rám nyújtotta a nyelvét.
Bekopogtam a szobába és bementem. Anyu az ágyon ült.
-Kivel kiabaáltál?-kérdezte anyu.
-Alice-el...-morogtam. Megint a semmibe nézett. Jane is csak nézett rá. Szóval akkor ő se értette mi baja. Vagy megint ilyen "látomása" van. -Jane... magunkra hagynál?-kérdezte anya.
-Persze.
-Körbevezetnéd Cullenéket itt? Csak,hogy ne hallják a beszélgetésünket. Mert itt a falnak is füle van!-mondtam hangosan,hogy Alice is meghallja.
-Természetesen-mondta és elment követtem,hogy nézzem Cullenék tényleg mennek-e utána. De ez így történt és elismerően bólintottam,de azért odasúgtam neki:
-Tartsd szemmel őket,főleg Alice-t a kis fekete hajú csajszit-mutattam rá-Fél óra múlva visszajöhettek! Addig végzünk...-bólintott majd elvezette Cullenéket.
Szerintem már Ők is érzik,hogy valami nincs rendben... Vagy valami készülődik.
Visszamentem anyához aki csak ott ült.
-Akkor elmondod?-kérdeztem.
-Igen...-sóhajtott majd nézni kezdett egy pontot-Tudod... nem a "repülős" látomásom volt az első... Előtte is volt egy... Azon egy aranybarna szempár nézett rám... Gondolom Ő lehetett előző életemben életem egy fontos része,mivel szeme csakis szerelmet és boldogságot állított... De az arcát se láttam... Csak a szemét.
Aztán volt ez a repülős... Amit már mondtam-gondolom ott is vele beszélhettem-de nem vagyok biztos benne...
Majd mikor említetted Cullenéket jött egy másik is. Amin többen voltunk-Ott hét aranybarna szempár nézett rám. De semijen más részt nem láttam belőlük.
És előbb megemlítetted "Alice" nevét ahol még egy jött. De ott csak azt láttam,hogy megölel. Semmit mást.
-Ennyi-szólalt meg végül és rám nézett. Most én tettem azt,mint Ő az előbb. Néztem egy távoli pontot és gondolkoztam.
Most már teljesen biztos voltam benne,hogy Edward anyu-ha lehet így mondani: exe.
Elmosolyodtam.
-Nyugi,anya minden rendbe fog jönni. Ezt megígérem neked-és megöleltem. Visszaölelt.
-Amúgy... lassan elkell kezdened öltözni...sminkelni... hajat csinálni...- soroltam fel a teendőit.
-De még rengeteg időnk van-mondta és az óra felé bökött ami két órát mutatott.
-Igen,de Jane nem sokára visszajön és szerintem sokáig fog tartani ez az egész "sminkelődést". Mondom én ezt hímnemű-nevettem.
-Na jó-felállt. Tegnap mivel ide ráncigáltam be a ruhája is itt van-A sminkeim nincsenek itt...-vigyorgott.
-OKé idehozom!-tettem fel a kezemet. Tudtam hol van. Gyorsan odamentem majd vissza is Jane szobájába.
-Na itt is vagyok...-néztem körbe de nem volt itt. Gyorsan kiszaladtam onnan és a nagyterembe mentem ahol anyu sétált teljes nyugodsággal.
-Anya!-szóltam rá majd odafutottam-Mit művelsz te itt?-kérdeztem.
-Meguntam a négy fal között lenni....-mondta és rám nézett.
-Úgy viselkedsz,mint egy tini!-mondtam. Elmosolyodott majd megölelt. A bejáratnál megakadt a tekintetem a Cullen család pont erre vonult.
-Mindig megnehezíti a dolgomat...-szűrtem a fogaim között.
-Itt állok melletted-szólt. Felkaptam majd befutottam vele a szobába. Komolyan úgy viselkedik,mint egy tizenéves...-bár ez részben igaz. De... áh idegesítő.
Letettem az ágyra és mutattam neki,hogy maradjon ott. Mint egy ötévesnek magyaráznék komolyan modnom...
-Jane!-kiáltottam,egyből előttem termett-Tartsd szemmel anyát mert nem bír magával-mondtam-nyolcra érted jövök-mondtam Ő meg bólintott.
Becsuktam az ajtót majd emberi tempóval sétáltam.
-Miért titkoljátok ennyire édesanyátokat?-jött mellém Jasper.
-Öhm... Csak... mert hát... izé...-egy normális mondatott nem tudtam hirtelen összehozni.
-Valamit titkoltok előlünk,ami megváltoztatja majd az életünket...- mondta Jazz.
-A számból vetted ki a szót-vigyorogtam-Ma megtudjátok...- bólintott.
-Alice-t nagyon idegesíti,hogy itt nem látja a jövőt-nevetett Jasper-És ezért mindent elakar érni,hogy tudja mit titkoltok előle. Szóval minden kicsit hírnek örülne...-áh szóval Alice kérte,hogy beszéljen velem Jazz.
-Annyit mondok: anyu nem tud erről semmit. És szerintem emg örülni fogtok a "meglepetésnek"-vigyorogtam.
-Ennyivel nem elégszek meg!-szökdécselt oda Alice.
-Alice! Már csak pár óra! Anyu már készülődik szóval csak ídők kérdése és lehull a lepel!-vigyorogtam-Amúgy meg körübelül öt óra szóval szerintem kezdhetsz sminkelni... Öltözni... meg ilyen női dolgokat csinálni.
-Igazad van!-vigyorgott-Oké nem fogok kutakodni! Most tényleg!- mondta és "szívére" tette a kezét. Szemében láttam,hogy nem hazudik bár kitudja? Alice mindenre képes-Most megyek-azzal elszökdécselt.
-Azt hiszem én is megyek... Szemmel tartom-suttogta az utolsó szavakat. És ő is elvonult.
Megfordultam és én is elindultam saját szobám felé. Csak mentem és nem néztem sehova. Nem tudom... de volt valami bajom... Nem úgy éreztem magamat,mint máskor.
Megláttam Edward-ot aki lomha léptekkel haladt előre. Odamentem. Fura belegondolni talán az... apám... Kirázott a hideg,de nem azért mert nem bírtam Edward-ot,mert tökre bírtam... Szóval nem arról van szó.
-Edward,minden rendben?-kérdeztem tőle.
-Öhm... persze...-mondta de közben a fejét fogta.
-Szerintem nem...-mondtam el a véleményemet.
-Tudod... Rengetegszer megfordult a fejemben az öngyilkosság... Amikor elveszítettem Bella-t. És az öngyilkossági terveim között volt Volterra-itt megfeszültem-A Vultori... Simán kiléptem volna a napra... És megöltek volna és így vége lett volna szenvedésemnek. De Alice és Esme elkeseredett arca lebegett előlem.. Ezért inkább... Így maradtam...-vallotta be. Edward tényleg szerette/szereti anyut.... Most már biztos vagyok benne,hogy összekell hoznunk őket Amandaval...
-És... soha nem gondoltál arra,hogy...túl tedd magadat rajta?-kérdeztem,mert ez a kérdés furdalt engem.
-De gondoltam rá... De akkoris csak a családom miatt,mert már borzasztó volt engem látni... Eddig is élő halott voltam... De az akkori időkben...-megsajnáltam. De nem öleltem emg az bizarr lett volna.
-Te... tényleg szívből szeretted Őt...-mondtam megtörten.
-Ez a bál is... Olyan... mint amikor elöször találkoztam vele-és most lesz másodjára.
-Sajnálo,hogy ez így történt...-mondtam-De... minden rendbe fog jönni...
-Aha...-mondta de nem hitt nekem.
-Most megyek öltözni-azzal elmentem. Edward beszélgetésévél elment körübelül félóra.
Elővettem az ágyamra lehejezett,öltönyömet és felvettem. A hajamat felzselésztem. Életemben maximum kétszer háromszor voltam így kicsípve.
Fejemre rátettem az álarcot-ügyelve,hogy a hajam ne jöjjön szét, úristen... mint egy lány aki fél,hogy összgyűrődik a ruhája... Az isten szerelmére én férfi vagyok! A kijelentés után nem érdekelt,hogy milyen lett a hajam.
Belenéztem a tükörbe végülis magamat láttam csak ki voltam csípve. Sokan nem fognak felismerni engem. Király!
Kiléptem a szobámból és elindultam Jane-ékhez,ahol-remélem-anyu már elő van készítve és csak ki kell vezetnem a nagy teremhez. Ott meg már minden megy a saját rendjén-mármint... én ezt remélem. Ki tudja mi fog ebből kisülni?
Bocsi a hibákért de nem volt kedvem átnézni rendesen :S xD
Hálózsákkal a kezemben álltam a teremben. A többiek-remélem-már rég a szobájukban vannak. 11:50... Amanda-nak nem sokára itt kell lennie. És meg is érkezett.
-Készen állsz?-kérdeztem mintha valami nagy akcióban vennénk részt.
-Aha-mondta vigyorogva. Szóval akkor Õ is ugyanolyan izgatott,mint én.
-Akkor menjünk-mondtam és elindultam Cullenék szobája felé. Most örülök,hogy Alice nem látja a jövõt. Mert akkor már rég észrevette volna,hogy mit tervezünk.
-Te alszol az ajtó felől-súgta oda nekem.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Azért mert ha Alice kivágódik az ajtón akkor,rád essen és ne rám, mivel ez a te ötleted volt-magyarázta.
-Oké,legyen!-emeltem fel a kezemet. Úgy is addig fogja mondani, míg meg nem adom magamat szóval mindegy-De most már meg se szólalj örülj,ha nem vesznek észre. És... Mivan akkor ha simán átugranak fölöttünk és fel se ébredünk?-kérdeztem.
-Biztosan nem fognak minket látni... Vagyis remélem-na ez megnyugtatott de tényleg... Mentünk és megálltunk Alice-ék ajtaja elõtt.
Gondosan letettem a hálózsákomat-az ajtó mellé-és oda lefekeüdtem. Mellém Amanda-így is ajtó mellet volt csak éppenséggel Edward ajtaja elõtt,na mindegy-és õ is belebújt a zsákjába.
Ez lehet valakinek félreérhetõ lenne-például Emmet-nek.
Gyorsan elaludtam,míg így tettem nem álmodtam semmit. Ezért nyugodt éjszakám volt-egy része.
Arra ébredtem,hogy valaki nyitja az ajtót majd ránk esik. Nyöszörgést hallottam aki nem volt más,mint Alice.
-Háhá!-kiáltottam diadalmasan-Meg vagy Alice!-vigyorogtam. Minden Cullen kiszaladt a szobájából-Nem lesz ez olyan egyszerû számodra!-vigyorogtam még mindig-Jasper vidd vissza Alice-t és tartsd szemmel...-mondtam.
-Oké..-azzal visszarángatta feleségét a szobába. Büszkén dõltem vissza Emmet meg csak vigyorgott. Majd õ is elvonult.
Elõvettem a zsebembõl a pót kulcsot ami Alice szobájához kell és halkan bezártam-egy hangot se adott ki,mivel olyan gyorsan csináltam. Visszadőltem és hugom vigyorogva nézett rám.
Már nem nagyon tudtam elaludni amióta Alice megjelent. Mivel bezártam az ajtót nem igazán törödtem vele,mert kijutni nem tud valami könnyen...Ha csak nem töri ki az ajtót...De szerintem ezt nem tenné meg.
-Zack nyisd ki az ajtót!-dörömbölt Alice. Nem szólaltam meg csak büszkén elvigyorodtam-Zack!-szólt még egyszer.
-Hány óra?-kérdeztem Amanda-tól aki már szintén felkellt.
-Hét...-morogta. Ja hát persze... Õ tízkor kellne... Fõleg,hogy még suliba se kell menni-most.
Emmet és mindenki-ismét-kivágódott az ajtón.
-Ti még mindig itt csővesztek?-röhögött Emmet.
-Aha-vigyorogtam.
-Zack Volturi!-kezd dühös lenni.
-Miért üti az ajtót miért nem jön ki inkább?-kérdezte Em az ajtó felé mutatva.
-Ezért-és lóbálni kezdtem a kulcsot.
-Zack,ha nem nyitod ki,komolyan mondom betöröm az ajtót!- fenyegetõzött.
-Szerinted betörné?-vigyorogtam-Jól van kinyitom,de ha benyitsz Jane-ékhez nem tudom mit csinálok veled...-morogtam majd kinyitottam. Amin kijött.
-Mérges vagy rám?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem...
-Akkor jó!-azzal elmentem,a kulcsot és a hálózsákomat persze hoztam magammal.
Megálltam Jane ajataja elõtt.
-Na milyen volt a pizsi parti?-kérdeztem,de nem mentem be.
-Elég jó... csak beszéltünk-mondta unottan anyu. Hiszek neki.
-Nyugi anyu,már csak pár óra van a bálig-nyugtattam.
-Igen... már csak tíz óra...
-Az vámpíroknak nem sok-és elmentem. Amanda odajött mellém.
-Megvan az öltönyöd?-kérdezte.
-Majd elõkeresem...
-Annak örülnék-és végig engem vizslatott.
-Jó! Most bemegyek a szobámba és elõkeresem-büszkén elmosolyodott. Betrappoltam a szobámba a szekrényemhez mentem és kivettem az öltönyömet. Ledobtam az ágyra. Legalább megvan.
-Ki kell vasalni?-ez most követ?
-Nem-mondtam és kivonultam a szobámból. Most mindenhova ki-be járkálok...
-Hé Zack!-kiáltott oda Emmet-Mizu?
-Semmi...-morogtam.
-Huh nem vagy jó pasztban-röhögött-Mi bajod?-kérdezte.
-Áh semmi... lényegtelen-mondtam-Találtál ki mára valami programot?
-Én nem... De Alice-nek már meg van...-nevetett. Jaj ne...
-Mire készül?-sóhajtottam fel.
-Hogy lássa anyádat... Nem tudom miért,de azt mondja: akkor is megfogja tudni...-mondta vigyorogva megráztam a fejemet.
-Igen látni fogja-ránéztem az órára,ami tíz órát mutatott-körübelül tíz óra múlva-fogtam magam és Jane szobája felé mentem.
-De nem én mondtam el ezt neked!-kiáltott még utánem én csak bólintottam és a szoba felé trappoltam,Alice arra koslatott.
-Alice! Nem fogod megtudni a bál előtt! Gondoskodok róla-erre rám nyújtotta a nyelvét.
Bekopogtam a szobába és bementem. Anyu az ágyon ült.
-Kivel kiabaáltál?-kérdezte anyu.
-Alice-el...-morogtam. Megint a semmibe nézett. Jane is csak nézett rá. Szóval akkor ő se értette mi baja. Vagy megint ilyen "látomása" van. -Jane... magunkra hagynál?-kérdezte anya.
-Persze.
-Körbevezetnéd Cullenéket itt? Csak,hogy ne hallják a beszélgetésünket. Mert itt a falnak is füle van!-mondtam hangosan,hogy Alice is meghallja.
-Természetesen-mondta és elment követtem,hogy nézzem Cullenék tényleg mennek-e utána. De ez így történt és elismerően bólintottam,de azért odasúgtam neki:
-Tartsd szemmel őket,főleg Alice-t a kis fekete hajú csajszit-mutattam rá-Fél óra múlva visszajöhettek! Addig végzünk...-bólintott majd elvezette Cullenéket.
Szerintem már Ők is érzik,hogy valami nincs rendben... Vagy valami készülődik.
Visszamentem anyához aki csak ott ült.
-Akkor elmondod?-kérdeztem.
-Igen...-sóhajtott majd nézni kezdett egy pontot-Tudod... nem a "repülős" látomásom volt az első... Előtte is volt egy... Azon egy aranybarna szempár nézett rám... Gondolom Ő lehetett előző életemben életem egy fontos része,mivel szeme csakis szerelmet és boldogságot állított... De az arcát se láttam... Csak a szemét.
Aztán volt ez a repülős... Amit már mondtam-gondolom ott is vele beszélhettem-de nem vagyok biztos benne...
Majd mikor említetted Cullenéket jött egy másik is. Amin többen voltunk-Ott hét aranybarna szempár nézett rám. De semijen más részt nem láttam belőlük.
És előbb megemlítetted "Alice" nevét ahol még egy jött. De ott csak azt láttam,hogy megölel. Semmit mást.
-Ennyi-szólalt meg végül és rám nézett. Most én tettem azt,mint Ő az előbb. Néztem egy távoli pontot és gondolkoztam.
Most már teljesen biztos voltam benne,hogy Edward anyu-ha lehet így mondani: exe.
Elmosolyodtam.
-Nyugi,anya minden rendbe fog jönni. Ezt megígérem neked-és megöleltem. Visszaölelt.
-Amúgy... lassan elkell kezdened öltözni...sminkelni... hajat csinálni...- soroltam fel a teendőit.
-De még rengeteg időnk van-mondta és az óra felé bökött ami két órát mutatott.
-Igen,de Jane nem sokára visszajön és szerintem sokáig fog tartani ez az egész "sminkelődést". Mondom én ezt hímnemű-nevettem.
-Na jó-felállt. Tegnap mivel ide ráncigáltam be a ruhája is itt van-A sminkeim nincsenek itt...-vigyorgott.
-OKé idehozom!-tettem fel a kezemet. Tudtam hol van. Gyorsan odamentem majd vissza is Jane szobájába.
-Na itt is vagyok...-néztem körbe de nem volt itt. Gyorsan kiszaladtam onnan és a nagyterembe mentem ahol anyu sétált teljes nyugodsággal.
-Anya!-szóltam rá majd odafutottam-Mit művelsz te itt?-kérdeztem.
-Meguntam a négy fal között lenni....-mondta és rám nézett.
-Úgy viselkedsz,mint egy tini!-mondtam. Elmosolyodott majd megölelt. A bejáratnál megakadt a tekintetem a Cullen család pont erre vonult.
-Mindig megnehezíti a dolgomat...-szűrtem a fogaim között.
-Itt állok melletted-szólt. Felkaptam majd befutottam vele a szobába. Komolyan úgy viselkedik,mint egy tizenéves...-bár ez részben igaz. De... áh idegesítő.
Letettem az ágyra és mutattam neki,hogy maradjon ott. Mint egy ötévesnek magyaráznék komolyan modnom...
-Jane!-kiáltottam,egyből előttem termett-Tartsd szemmel anyát mert nem bír magával-mondtam-nyolcra érted jövök-mondtam Ő meg bólintott.
Becsuktam az ajtót majd emberi tempóval sétáltam.
-Miért titkoljátok ennyire édesanyátokat?-jött mellém Jasper.
-Öhm... Csak... mert hát... izé...-egy normális mondatott nem tudtam hirtelen összehozni.
-Valamit titkoltok előlünk,ami megváltoztatja majd az életünket...- mondta Jazz.
-A számból vetted ki a szót-vigyorogtam-Ma megtudjátok...- bólintott.
-Alice-t nagyon idegesíti,hogy itt nem látja a jövőt-nevetett Jasper-És ezért mindent elakar érni,hogy tudja mit titkoltok előle. Szóval minden kicsit hírnek örülne...-áh szóval Alice kérte,hogy beszéljen velem Jazz.
-Annyit mondok: anyu nem tud erről semmit. És szerintem emg örülni fogtok a "meglepetésnek"-vigyorogtam.
-Ennyivel nem elégszek meg!-szökdécselt oda Alice.
-Alice! Már csak pár óra! Anyu már készülődik szóval csak ídők kérdése és lehull a lepel!-vigyorogtam-Amúgy meg körübelül öt óra szóval szerintem kezdhetsz sminkelni... Öltözni... meg ilyen női dolgokat csinálni.
-Igazad van!-vigyorgott-Oké nem fogok kutakodni! Most tényleg!- mondta és "szívére" tette a kezét. Szemében láttam,hogy nem hazudik bár kitudja? Alice mindenre képes-Most megyek-azzal elszökdécselt.
-Azt hiszem én is megyek... Szemmel tartom-suttogta az utolsó szavakat. És ő is elvonult.
Megfordultam és én is elindultam saját szobám felé. Csak mentem és nem néztem sehova. Nem tudom... de volt valami bajom... Nem úgy éreztem magamat,mint máskor.
Megláttam Edward-ot aki lomha léptekkel haladt előre. Odamentem. Fura belegondolni talán az... apám... Kirázott a hideg,de nem azért mert nem bírtam Edward-ot,mert tökre bírtam... Szóval nem arról van szó.
-Edward,minden rendben?-kérdeztem tőle.
-Öhm... persze...-mondta de közben a fejét fogta.
-Szerintem nem...-mondtam el a véleményemet.
-Tudod... Rengetegszer megfordult a fejemben az öngyilkosság... Amikor elveszítettem Bella-t. És az öngyilkossági terveim között volt Volterra-itt megfeszültem-A Vultori... Simán kiléptem volna a napra... És megöltek volna és így vége lett volna szenvedésemnek. De Alice és Esme elkeseredett arca lebegett előlem.. Ezért inkább... Így maradtam...-vallotta be. Edward tényleg szerette/szereti anyut.... Most már biztos vagyok benne,hogy összekell hoznunk őket Amandaval...
-És... soha nem gondoltál arra,hogy...túl tedd magadat rajta?-kérdeztem,mert ez a kérdés furdalt engem.
-De gondoltam rá... De akkoris csak a családom miatt,mert már borzasztó volt engem látni... Eddig is élő halott voltam... De az akkori időkben...-megsajnáltam. De nem öleltem emg az bizarr lett volna.
-Te... tényleg szívből szeretted Őt...-mondtam megtörten.
-Ez a bál is... Olyan... mint amikor elöször találkoztam vele-és most lesz másodjára.
-Sajnálo,hogy ez így történt...-mondtam-De... minden rendbe fog jönni...
-Aha...-mondta de nem hitt nekem.
-Most megyek öltözni-azzal elmentem. Edward beszélgetésévél elment körübelül félóra.
Elővettem az ágyamra lehejezett,öltönyömet és felvettem. A hajamat felzselésztem. Életemben maximum kétszer háromszor voltam így kicsípve.
Fejemre rátettem az álarcot-ügyelve,hogy a hajam ne jöjjön szét, úristen... mint egy lány aki fél,hogy összgyűrődik a ruhája... Az isten szerelmére én férfi vagyok! A kijelentés után nem érdekelt,hogy milyen lett a hajam.
Belenéztem a tükörbe végülis magamat láttam csak ki voltam csípve. Sokan nem fognak felismerni engem. Király!
Kiléptem a szobámból és elindultam Jane-ékhez,ahol-remélem-anyu már elő van készítve és csak ki kell vezetnem a nagy teremhez. Ott meg már minden megy a saját rendjén-mármint... én ezt remélem. Ki tudja mi fog ebből kisülni?
Bocsi a hibákért de nem volt kedvem átnézni rendesen :S xD
2010. február 18., csütörtök
xD
Az az egy baj van bennem, hogy ha valami eszembe jut akkor azt le kell írnom xD Ez történt most is velem. Mivel ezt a történetet az oldin beakarom fejezni, ezért nyitottam egy másikat. a www.netty-blogja.blogspot.com -ot. Az oldin már fent az első fejezet szóval ha akartok olvasni akkor katt :D
Itt a When your life changes -ből vasárnap lesz friss.
Pussz Netty ^^
Itt a When your life changes -ből vasárnap lesz friss.
Pussz Netty ^^
2010. február 17., szerda
When Your Life Changes-19.fejezet
(Zack szemszöge)
-Anyu!-szóltam neki-Gyere már, essünk túl a vásárláson!-kiáltottam neki.
-Jövök már-szólt-Minek megyünk amúgy vásárolni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. Na erre most mit mondjak? A bálos izét nem tudhatja meg...
-Hát... nő vagy! Megérdemled,hogy vásárolj!-vigyorogtam-És én... mint férfi elmegyek veled!-milyen feláldozó vagyok...
-Jó rendben,menjünk!-mondta és húzni kezdett. Anyu saját autójával mentünk. Szerettem ezt az autót,jó gyors volt.
Persze ÕŐ vezetett... De Ő nem használta ki a gyorsaságot.
-Vissza fele szeretnél vezetni?-kérdezte és rám nézett. Olvas a gondolataimban!
-Persze! Köszi-vigyorogtam. Szeretek vele alkudozni. Mindig jól járok.
-Hova akarsz menni vásárolni?-kérdeztem. Csak,hogy tudjam mire készüljek fel...
-Mivel azt mondtad: "valami inci-finci ruha kell" ezért nem plázába megyünk-fellélegeztem-Hanem egy olyan boltba ahol ilyen ruhákat árulnak-na ezzel nagyon sok mindent elmondott.
-Oké...-majd meglátom melyik ez a hely.
-Neked van ruhád?-kérdezte.
-Igen.
-És honnan?
-Amikor volt a szalagavató onnan...-nem emlékszik rá... Hol a vámpír memória?
-Oh tényleg...-jaja tényleg-Megérkeztünk!-mondta és kiszállt.
-Máris?-kérdeztem mikor én is kiszálltam a kocsiból.
-Igen,alig volt öt kilométerre az üzlet-mosolygott. Körbe néztem és csak egy kissebb üzletet láttam. Nagy kő esett le a szívemről. Itt nem nagy a választék-remélem-és ezért nem tud sokáig válogatni! Abban meg csak reménykedni tudok,hogy nem ismer másik ilyen üzletet...
-Gyere menjünk be-mondta-És ne hívj anyának...-zavartan néztem rá- Mert azt hinnék,hogy nem vagyunk normálisak...Egy tizenhét éves nőnek gyakorlatilag nem lehet egy szintén tizenhét-tizennyolc éves fia!- magyarázta.
-Ja így már értem...-vigyorogtam. Igen,ha ebbe belegondolok minden féle képpen elég furán jövünk ki belőle.
Bementünk az üzletbe ahol rengeteg ruha volt-vagyis én nem ennyire számítottam. Jaj ne itt leszünk egész délután...
-Na támadd le a ruhákat én addig leülök ide-mondtam és leültem az egyik próbafülke elé. Itt ültem percekig mikor anyu megjelent néhány ruhával. Be kell vallani amúgy nem igazán szeret vásárolni, maximum Amanda ráncigálja el vásárolni.
-Na ez hogyan tetszik?-jött ki a fülkéből. Mikor ment be?
-Nagyon szép-ez egy férfi véleménye. Amúgy be kell vallani jól állt neki. Egy fekete spagetti pántos ruhát viselt ami a térde fölé ért.
-Nekem se tetszik...-azzal vissza ment. Oké... Pedig most akartam azt is mondani: hogy jól áll neki... De ha nem hát nem...
Megcsörrent a telefon a zsebembe,kivettem majd felvettem:
-Hallo?-szóltam bele.
-Zack, hogy haladtok a vásárlással?-hallottam meg Amanda izgatott hangját.
-Most próbálja a ruhákat...-motyogtam.
-És ez milyen?-totyogott ki anyu.
-Bocs Amanda leteszem,nem sokára megyünk haza...-mondtam és lecsaptam a telefont és kikapcsoltam.
-Ez tényleg jó,fizethetünk?-amúgy ez is jó volt. Most egy piros ruha volt rajta.
-Még van egy azt meg próbálom,és után döntök!-sóhajtottam egyet. Anyu visszavonult a fülkébe.
Mire válkalkoztam én... De mindent anya boldogságáért. Milyen jó mottó lenne... De legközelebb húginak adok egy olyan feladatot amit nem szívesen csinálna meg.
-Na és ez?-most nem mondhatom,hogy jó.... nagyon szép... Vagy ehhez hasonlót. Felnéztem. Anyun egy lila ruha volt ami-most tényleg- nagyon jó volt.
-Anya! Ez gyönyörű! Ez vedd meg!-félredöntötte a fejét majd végig nézett magán-Ezt most teljesen komolyan mondom!-szemembe nézett.
-Igen amúgy nekem is ez tetszik a legjobban-símított végig a ruháján- Ez kell nekem- kuncogott.
-Igen szerintem is-mondtam-és nem hazudtam.
-Akkor átöltözök és mehetünk fizetni-remélem megnézte mennyibe kerül,mert megint a kasszánál fog "elájulni" az ártól. Hiába vámpír... Olyan szét szort... Fogalmam sem volt milyen lehetett emberi életében... De, hogy összekuszált az biztos.
-Fizessünk-ment a pénztár felé én feltápászkodtam és utána mentem.
-296 $-lesz,mondta unottan a pénztáros nő-anyunak feltűnően kitágult a szeme én meg oldalba löktem,hogy ne vágjon ilyet képet. Ő egyből kapcsolt és odaadta a pénzt. Majd szatyrostól kivándoroltunk az üzletből.
-Nem akarod elmondani,hogy miért is kell nekem a ruha?- kíváncsiskodott.
-Nem,nem akarom-vigyorogtam.
-Oké...-tette fel védekezően a kezét-Úgy is meg fogom tudni!
-Egyszer igen. Ígérem három négy napon belül. Vagy még előbb!- biztosítottam. Erre Ő csak elmosolyodott. Remélem nem fog kutakodni, hogy megtudja miről van szó.... Ahogy ismerem képes lenne rá. Ezért képtelen leszek szemmel tartani Őt.
-Héhéhé! Én vezetek! Elfejetetted?-kérdeztem és kezemet nyújtottam, hogy adja ide a kulcsot.
-Tessék-és azzal a kezembe helyezte. Kaján vigyorral ültem be a kocsiba és pörgettem fel a motort. Megvártam,hogy anya beüljön a kocsiba. Majd teljes gázzal elhajtottam. Ha most elkapnának a zsaruk akkor simén leráznám őket.
-Lassabban nem tudnál menni?-kérdezte anya,már az ülésbe volt paszírozva.
-Nálam ez az alap tempó-vigyorogtam és egy pillanatra nem vettem le a lábamat a gáz pedálról.
Az út többi részén meg se szólalt,nem is tudott és szerintem már alig várta,hogy kiszállhasson a kocsiból. Nem szereti ha ilyen állat módjára vezetek.
De ha lassan megyek a kocsival akkor minek gyors autó? Szóval ki kell használni ezt az alkalmat.
-Megérkeztünk-fékeztem le. Anya meg könnyebbülten fújta ki a levegőt- Na azért olyan rosszul nem vezettem vald be!-mondtam tetetett sértődőtséggel.
-Nem.... nem vezettél... rosszul-mondta,de azért kiszállt a kocsiból. Nem tud hazudni. Amúgy meg nem vezette rosszul!-ego.
Vámpír vagyok az isten szerelmére,hadd vezessek már gyorsan...
A folyosón sétáltunk egymás mellett Demetrei odaadta a "Volturis" köpenyünket amit felvettünk és közben egy lényeges dolog jutott eszembe:
-Anyu,szerintem neked kellene egy pasi!-pont én mondom ezt.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, mikor randiztál utoljára?-kérdeztem.
-Nem emlékszek emberi életemre-emlékeztetett.
-Ez igaz! Ötven éve vagy vámpír... Szóval akkor több,mint ötven éve nem randiztál! Ez egy vámpír létben kevés... De most mégis sok!- győzködtem.
-Lehet igazad van....-gondolkozott el.
-Biztos igazam van!-biztosítottam-Legyen vega... körübelül egykorú veled-vagyis tizenhét-tizennyolc éves-és... aki szeretne minket gyerekeket!-vigyorogtam.
-Jaj Zack...-sóhajtott fel anya. Na én most csak segíteni akarok neki.
-Nézzük sorba.... Denali-klán... Ott csak egy férfi van. Az is házas. Nem akarsz randizni házas pasival mi?-kérdeztem vigyorogva. Mögüllem,mintha kuncogást hallottam volna de nem néztem hátra.
-Nem, nem szeretnék...-sóhajtott fel. Úgy látom unja... Na mindegy.
-Oké.... Akkor Cullen-ék!-itt anya tekintete elhomályosodott majd visszatért a jelenbe-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Öhm... persze-nem voltam benne biztos,hogy igazat mond. Majd elmondja ha elakarja mondani.
-Na akkor vegyük őket is sorba: először is Carlisle. Orvos... tudna nekem igazolást írni...-anya mérges tekintettel nézett rám-oké... akkor ez kilőve. Meg amúgygy házas is... Akkor... Jasper! Tudja irányítani másik érzéseit! Bár neki is van felesége...
-Zack... kérlek...-szólt rám.
-Emmet? Őt tökre bírom! Bár ott van neki Rose... De Ő csak csicskáztatja szegény Emmet-et... De Em se szeret vásárolni! Te se! Sok bennetek a közös!
-Ez egyetlen egy dolog-pontosított.
-Anyu! Túl nagyok az igényeid...-motyogtam.De hülye vagyok!
Edwardról miért feledkeztem meg? Pedig róla van szó... Én meg összehoztam volna valami másik pasival... Amanda lefejeztetett volna.
-De akkor... Ott van Edward! Neki nincs felesége, se barátnője! Vega, bírom Őt és udvarias! Nem olyan,mint Emmet... Persze Őt is brom meg minden... Na térjünk vissza a tárgyra: Mit szólsz hozzá?- kérdeztem.
-Nincs senkije?-nem bízik bennem? Persze... részben megértem. -Öhm... csak volt... Volt! Ismétlem!
-A "voltba" mi tartozik bele?-mindig megnehezíti a dolgomat.
-Hát az,hogy meghalt...-és mindjárt leordít.
-Zack,ez egyáltalán nem vicces dolog!-mondta és rám nézett.
-Mondtam már,hogy gondolat olvasó? De annak a csajnak nem látott a fejébe-akit mellesleg Bella-nak hívtak,mint téged-Szerintem a tiedbe se tud majd a pajzsod miatt. De elveheted a képességét. Ironikus mi?-vigyorogtam.
-Amikor ott voltál és így bemutakoztál, hogy anyád,hogy nevelt fel téged?-kérdezte nevetve.
-Nem... Mondtam,hogy te: okos vagy... szép... gyönyörű!-persze ezt nem így pontosan mondtam.
-El ne piruljak!-nevetett.
-Nem tudsz-lőttem le a poént.
-Hé Zack!-kiáltott valaki pont, mint Emmet. Már képzelődök-Hahó!
-Tudod anya... biztos olyan jó haverom lett Emmet,hogy még a hangját is hallom!-mondtam.
-Én is hallom...-kitágult a szemem.
-Meg ne fordulj!-parancsoltam neki. Én megfordultam az egész Cullen család ott volt két-három méterre tőlünk. Integettem nekik.
-Zack!-futott elém Amanda-Miért kapcsoltad ki a telefont?
-Hogy ne hívogass!-morogtam neki.
-Látom a szeretet megmaradt-nevetett Em.
-Amúgy meg azért akartalak hívni,hogy Cullenék jönni fognak!-mondta.
-Oh értem... Ez tök jó!-vigyorogtam-Carlisle gondolkoztál az igazoláson?-kérdeztem.
-Sajnálom,de nem fogok írni igazolást-nevetett.
-Kár.
-Zack,vidd el anyut,messzire!-szűrte Amanda.
-Miért mennék el,vendégeink vannak és most meg is fogok fordulni!- biztosított róla.
-Nem nem fogsz!-mondtam neki és eltakartam a szemét. Úristen milyen módszerekhez kell folyulnom... Elkezdtem betolni a terembe.
-Jane!-ordítottam-Gyere ide légyszíves!-kiáltottam neki. Ott termett és érdeklődve nézett rám.
-Mi az?-kérdezte és végig mért minket.
-Vidd anyut a szobájába,és ne engedd,hogy meglépjen! Intézd el,hogy a szobádban maradjon! Egész nap holnap estéig!!-bólintott és elvitte anyut.
-Huh...-fújtam ki a levegőt.
-Elintézted?-jött oda Amanda.
-El... De nem volt egyszerű.... Odapasszoltam Jane-nek.
-Valaki bevatna minket is?-kérdezte Alice érdeklődve.
-Holnap lesz a bál!-vigyorgott Amanda. Ő se tud hazudni... Anyától örökölte...
-Bemutatnátok édesanyátoknak. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá...-mosolygott Esme.
-Nem!-vágtuk rá egyszerre Amanda-val.
-Mert...-gondolkoztam valami hihető válaszon-Jane egy új smink módszert talált ki és anyun teszteli-Amanda rámnézett. Jó... ez borzasztó hazugság... Jane nem is olya lány...
-Oh segítek neki!-vigyorgott Alice és már elindult-de megfogtam.
-Itt maradsz!-bíztosítottam róla. Ő csak nézett rám.
Hogy fogunk hét embert itt tartani?
-Áh barátaim!-jött oda Aro. Áh megmentette az életünket!
-Zack,Amanda mutassátok meg vendégeink szobáját-mondta Aro. Intettünk nekik,hogy jöjjenek és elindultunk. A vendég szobák remélem nem Anyu közelébe vannak.
-Jane! Elmagyaráznád nekem,hogy Zack és Amanda mit művelnek?- hallottam meg Anyu hangját.
-Nem! De most maradj nyugton és előbb meg fogod tudni!
-Oké-morogta.
-Nincs jó paszban....-vigyorogotam-Amúgy nem szokott ilyen elmebajos lenni.
-Zack! Egy fal választ el minket egymástól... Mindent hallok!-Emmet hangosan nevetni kezdett.
-Ez kellemetlen... Na menjünk-szedtem a lábaimat. Hátra néztem Cullenék csak ott álltak. Oh ne... Biztos rájöttek arra,hogy mit tikonlunk előlük...
-Öhm... megmagyarázom-Emmet csak intett a fejével,hogy forduljak meg. Én így tettem és Alec-et és Demetrei-t találtam magammal szembe.
-Nem mondjátok,hogy tőlük ijedtetek meg?-de akkor miért csak álltak... Miért nem morogtak?-jöttek a fejembe a kérdések hada.
-Nem ijedtünk meg...-mondta Emmet. Hát persze azért vág olyan hülye fejet...
Alec szemébe néztem akinek a szokotnál is vörösebbek voltak.
-Mi bajod van?-kérdeztem és nem vettem le a szememet az övéről. Cullenék felé mutatott-Ők haverok! Nyugi!-megenyhült a szeme. Ezért volt kiakadva...?
-Bocsánat... csak nem vagyunk látogatókhoz szokva...-mondta Alec.
-Semmi baj-mondta Carlisle.
-Hé szedjétek össze magatokat! Bál lesz holnap...-mondtam fintogva. Igaz én találtam ki... De... azért nem szeretek ilyen helyekre járni.
-Meglesz....-mondta ugyan így Alec is. Majd Demetrei-vel az oldalán elvonultak. Amanda meg egyszer se szólalt meg míg mentünk.
Tovább mentünk és megmutattam a szobájukat.
-Remélem megfelel...-mondtam és kinyitottam négy ajtó ajtaját. Gondolom Aro is úgy gondolta,hogy páronként egy szoba... Persze kivétel Edward. De már nem sokáig-vigyorogtam.
-Persze jó lesz-mosolygott Esme. Alice arcát néztem... Ez képes lesz itt ugrabugrálni. Itt kell az ajtónál maradni,hogy ki ne jöjjön... Majd Amanda-val is meg kell osztanom.
-Pakoljatok ki-mondta Amanda-Kell segíteni?-ez is jókor szólal meg.
-Nem köszönjük-mosolygott Esme.
-Akkor mi mentünk-mondtam. Még az kéne,hogy befogjanak minket. Ahogy láttam Alice ruháival el is lennénk egy darabig. Akkora bőrönd volt nála...
Jane szobája előtt megálltunk és bekppogtunk.
-Szabad!-szólalt meg a tulajdonos. Bementünk és egy morcos anyával találtuk szembe magunkat.
-Beavatnátok,hogy miről van szó?-kérdezte de nem volt jó hangulatban.
-Nyugi anyu! Holnap este megtudod-vigyorogtam.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen és ha jót akarsz magadnak nem jösz ki! Oké?-nem válaszolt-Ez a te érdeked...
-Nem szeretem a meglepetéseket!-mondta,mint egvy kis gyerek úgy kötöszködik.
-De ez jó lesz!-biztosítottam róla.
-Oké legyen... Itt maradok... Kibirok egy napot. Jane te is itt maradsz- bólintott.
-Legyen-ült le a ágyra.
-Holnap jövünk érted!-vigyorogtam. Megforgatta a szemét mi meg kivonultunk onnan.
-Amúgy...-kezdtem-Valakinek folyamatosan Alice ajtaja előtt kell lenni... Mert kifog jönni onnan...Hogy megkeresse anyut. Nem bír magával! Láttam a szemében!
-Oké te kezded én meg ott leszek más ajtaja előtt például Edward-énál... Képes mást is belekeverni...-nevetett.
-Igen-mondtam-Szóval akkor ezt megbeszéltük! Éjfélkor találkozunk a teremben hálózsákostól!-suttogtam neki. Ő bólintott. Áh a mai és a holnapi nap érdekes lesz...
-Anyu!-szóltam neki-Gyere már, essünk túl a vásárláson!-kiáltottam neki.
-Jövök már-szólt-Minek megyünk amúgy vásárolni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. Na erre most mit mondjak? A bálos izét nem tudhatja meg...
-Hát... nő vagy! Megérdemled,hogy vásárolj!-vigyorogtam-És én... mint férfi elmegyek veled!-milyen feláldozó vagyok...
-Jó rendben,menjünk!-mondta és húzni kezdett. Anyu saját autójával mentünk. Szerettem ezt az autót,jó gyors volt.
Persze ÕŐ vezetett... De Ő nem használta ki a gyorsaságot.
-Vissza fele szeretnél vezetni?-kérdezte és rám nézett. Olvas a gondolataimban!
-Persze! Köszi-vigyorogtam. Szeretek vele alkudozni. Mindig jól járok.
-Hova akarsz menni vásárolni?-kérdeztem. Csak,hogy tudjam mire készüljek fel...
-Mivel azt mondtad: "valami inci-finci ruha kell" ezért nem plázába megyünk-fellélegeztem-Hanem egy olyan boltba ahol ilyen ruhákat árulnak-na ezzel nagyon sok mindent elmondott.
-Oké...-majd meglátom melyik ez a hely.
-Neked van ruhád?-kérdezte.
-Igen.
-És honnan?
-Amikor volt a szalagavató onnan...-nem emlékszik rá... Hol a vámpír memória?
-Oh tényleg...-jaja tényleg-Megérkeztünk!-mondta és kiszállt.
-Máris?-kérdeztem mikor én is kiszálltam a kocsiból.
-Igen,alig volt öt kilométerre az üzlet-mosolygott. Körbe néztem és csak egy kissebb üzletet láttam. Nagy kő esett le a szívemről. Itt nem nagy a választék-remélem-és ezért nem tud sokáig válogatni! Abban meg csak reménykedni tudok,hogy nem ismer másik ilyen üzletet...
-Gyere menjünk be-mondta-És ne hívj anyának...-zavartan néztem rá- Mert azt hinnék,hogy nem vagyunk normálisak...Egy tizenhét éves nőnek gyakorlatilag nem lehet egy szintén tizenhét-tizennyolc éves fia!- magyarázta.
-Ja így már értem...-vigyorogtam. Igen,ha ebbe belegondolok minden féle képpen elég furán jövünk ki belőle.
Bementünk az üzletbe ahol rengeteg ruha volt-vagyis én nem ennyire számítottam. Jaj ne itt leszünk egész délután...
-Na támadd le a ruhákat én addig leülök ide-mondtam és leültem az egyik próbafülke elé. Itt ültem percekig mikor anyu megjelent néhány ruhával. Be kell vallani amúgy nem igazán szeret vásárolni, maximum Amanda ráncigálja el vásárolni.
-Na ez hogyan tetszik?-jött ki a fülkéből. Mikor ment be?
-Nagyon szép-ez egy férfi véleménye. Amúgy be kell vallani jól állt neki. Egy fekete spagetti pántos ruhát viselt ami a térde fölé ért.
-Nekem se tetszik...-azzal vissza ment. Oké... Pedig most akartam azt is mondani: hogy jól áll neki... De ha nem hát nem...
Megcsörrent a telefon a zsebembe,kivettem majd felvettem:
-Hallo?-szóltam bele.
-Zack, hogy haladtok a vásárlással?-hallottam meg Amanda izgatott hangját.
-Most próbálja a ruhákat...-motyogtam.
-És ez milyen?-totyogott ki anyu.
-Bocs Amanda leteszem,nem sokára megyünk haza...-mondtam és lecsaptam a telefont és kikapcsoltam.
-Ez tényleg jó,fizethetünk?-amúgy ez is jó volt. Most egy piros ruha volt rajta.
-Még van egy azt meg próbálom,és után döntök!-sóhajtottam egyet. Anyu visszavonult a fülkébe.
Mire válkalkoztam én... De mindent anya boldogságáért. Milyen jó mottó lenne... De legközelebb húginak adok egy olyan feladatot amit nem szívesen csinálna meg.
-Na és ez?-most nem mondhatom,hogy jó.... nagyon szép... Vagy ehhez hasonlót. Felnéztem. Anyun egy lila ruha volt ami-most tényleg- nagyon jó volt.
-Anya! Ez gyönyörű! Ez vedd meg!-félredöntötte a fejét majd végig nézett magán-Ezt most teljesen komolyan mondom!-szemembe nézett.
-Igen amúgy nekem is ez tetszik a legjobban-símított végig a ruháján- Ez kell nekem- kuncogott.
-Igen szerintem is-mondtam-és nem hazudtam.
-Akkor átöltözök és mehetünk fizetni-remélem megnézte mennyibe kerül,mert megint a kasszánál fog "elájulni" az ártól. Hiába vámpír... Olyan szét szort... Fogalmam sem volt milyen lehetett emberi életében... De, hogy összekuszált az biztos.
-Fizessünk-ment a pénztár felé én feltápászkodtam és utána mentem.
-296 $-lesz,mondta unottan a pénztáros nő-anyunak feltűnően kitágult a szeme én meg oldalba löktem,hogy ne vágjon ilyet képet. Ő egyből kapcsolt és odaadta a pénzt. Majd szatyrostól kivándoroltunk az üzletből.
-Nem akarod elmondani,hogy miért is kell nekem a ruha?- kíváncsiskodott.
-Nem,nem akarom-vigyorogtam.
-Oké...-tette fel védekezően a kezét-Úgy is meg fogom tudni!
-Egyszer igen. Ígérem három négy napon belül. Vagy még előbb!- biztosítottam. Erre Ő csak elmosolyodott. Remélem nem fog kutakodni, hogy megtudja miről van szó.... Ahogy ismerem képes lenne rá. Ezért képtelen leszek szemmel tartani Őt.
-Héhéhé! Én vezetek! Elfejetetted?-kérdeztem és kezemet nyújtottam, hogy adja ide a kulcsot.
-Tessék-és azzal a kezembe helyezte. Kaján vigyorral ültem be a kocsiba és pörgettem fel a motort. Megvártam,hogy anya beüljön a kocsiba. Majd teljes gázzal elhajtottam. Ha most elkapnának a zsaruk akkor simén leráznám őket.
-Lassabban nem tudnál menni?-kérdezte anya,már az ülésbe volt paszírozva.
-Nálam ez az alap tempó-vigyorogtam és egy pillanatra nem vettem le a lábamat a gáz pedálról.
Az út többi részén meg se szólalt,nem is tudott és szerintem már alig várta,hogy kiszállhasson a kocsiból. Nem szereti ha ilyen állat módjára vezetek.
De ha lassan megyek a kocsival akkor minek gyors autó? Szóval ki kell használni ezt az alkalmat.
-Megérkeztünk-fékeztem le. Anya meg könnyebbülten fújta ki a levegőt- Na azért olyan rosszul nem vezettem vald be!-mondtam tetetett sértődőtséggel.
-Nem.... nem vezettél... rosszul-mondta,de azért kiszállt a kocsiból. Nem tud hazudni. Amúgy meg nem vezette rosszul!-ego.
Vámpír vagyok az isten szerelmére,hadd vezessek már gyorsan...
A folyosón sétáltunk egymás mellett Demetrei odaadta a "Volturis" köpenyünket amit felvettünk és közben egy lényeges dolog jutott eszembe:
-Anyu,szerintem neked kellene egy pasi!-pont én mondom ezt.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, mikor randiztál utoljára?-kérdeztem.
-Nem emlékszek emberi életemre-emlékeztetett.
-Ez igaz! Ötven éve vagy vámpír... Szóval akkor több,mint ötven éve nem randiztál! Ez egy vámpír létben kevés... De most mégis sok!- győzködtem.
-Lehet igazad van....-gondolkozott el.
-Biztos igazam van!-biztosítottam-Legyen vega... körübelül egykorú veled-vagyis tizenhét-tizennyolc éves-és... aki szeretne minket gyerekeket!-vigyorogtam.
-Jaj Zack...-sóhajtott fel anya. Na én most csak segíteni akarok neki.
-Nézzük sorba.... Denali-klán... Ott csak egy férfi van. Az is házas. Nem akarsz randizni házas pasival mi?-kérdeztem vigyorogva. Mögüllem,mintha kuncogást hallottam volna de nem néztem hátra.
-Nem, nem szeretnék...-sóhajtott fel. Úgy látom unja... Na mindegy.
-Oké.... Akkor Cullen-ék!-itt anya tekintete elhomályosodott majd visszatért a jelenbe-Minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Öhm... persze-nem voltam benne biztos,hogy igazat mond. Majd elmondja ha elakarja mondani.
-Na akkor vegyük őket is sorba: először is Carlisle. Orvos... tudna nekem igazolást írni...-anya mérges tekintettel nézett rám-oké... akkor ez kilőve. Meg amúgygy házas is... Akkor... Jasper! Tudja irányítani másik érzéseit! Bár neki is van felesége...
-Zack... kérlek...-szólt rám.
-Emmet? Őt tökre bírom! Bár ott van neki Rose... De Ő csak csicskáztatja szegény Emmet-et... De Em se szeret vásárolni! Te se! Sok bennetek a közös!
-Ez egyetlen egy dolog-pontosított.
-Anyu! Túl nagyok az igényeid...-motyogtam.De hülye vagyok!
Edwardról miért feledkeztem meg? Pedig róla van szó... Én meg összehoztam volna valami másik pasival... Amanda lefejeztetett volna.
-De akkor... Ott van Edward! Neki nincs felesége, se barátnője! Vega, bírom Őt és udvarias! Nem olyan,mint Emmet... Persze Őt is brom meg minden... Na térjünk vissza a tárgyra: Mit szólsz hozzá?- kérdeztem.
-Nincs senkije?-nem bízik bennem? Persze... részben megértem. -Öhm... csak volt... Volt! Ismétlem!
-A "voltba" mi tartozik bele?-mindig megnehezíti a dolgomat.
-Hát az,hogy meghalt...-és mindjárt leordít.
-Zack,ez egyáltalán nem vicces dolog!-mondta és rám nézett.
-Mondtam már,hogy gondolat olvasó? De annak a csajnak nem látott a fejébe-akit mellesleg Bella-nak hívtak,mint téged-Szerintem a tiedbe se tud majd a pajzsod miatt. De elveheted a képességét. Ironikus mi?-vigyorogtam.
-Amikor ott voltál és így bemutakoztál, hogy anyád,hogy nevelt fel téged?-kérdezte nevetve.
-Nem... Mondtam,hogy te: okos vagy... szép... gyönyörű!-persze ezt nem így pontosan mondtam.
-El ne piruljak!-nevetett.
-Nem tudsz-lőttem le a poént.
-Hé Zack!-kiáltott valaki pont, mint Emmet. Már képzelődök-Hahó!
-Tudod anya... biztos olyan jó haverom lett Emmet,hogy még a hangját is hallom!-mondtam.
-Én is hallom...-kitágult a szemem.
-Meg ne fordulj!-parancsoltam neki. Én megfordultam az egész Cullen család ott volt két-három méterre tőlünk. Integettem nekik.
-Zack!-futott elém Amanda-Miért kapcsoltad ki a telefont?
-Hogy ne hívogass!-morogtam neki.
-Látom a szeretet megmaradt-nevetett Em.
-Amúgy meg azért akartalak hívni,hogy Cullenék jönni fognak!-mondta.
-Oh értem... Ez tök jó!-vigyorogtam-Carlisle gondolkoztál az igazoláson?-kérdeztem.
-Sajnálom,de nem fogok írni igazolást-nevetett.
-Kár.
-Zack,vidd el anyut,messzire!-szűrte Amanda.
-Miért mennék el,vendégeink vannak és most meg is fogok fordulni!- biztosított róla.
-Nem nem fogsz!-mondtam neki és eltakartam a szemét. Úristen milyen módszerekhez kell folyulnom... Elkezdtem betolni a terembe.
-Jane!-ordítottam-Gyere ide légyszíves!-kiáltottam neki. Ott termett és érdeklődve nézett rám.
-Mi az?-kérdezte és végig mért minket.
-Vidd anyut a szobájába,és ne engedd,hogy meglépjen! Intézd el,hogy a szobádban maradjon! Egész nap holnap estéig!!-bólintott és elvitte anyut.
-Huh...-fújtam ki a levegőt.
-Elintézted?-jött oda Amanda.
-El... De nem volt egyszerű.... Odapasszoltam Jane-nek.
-Valaki bevatna minket is?-kérdezte Alice érdeklődve.
-Holnap lesz a bál!-vigyorgott Amanda. Ő se tud hazudni... Anyától örökölte...
-Bemutatnátok édesanyátoknak. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá...-mosolygott Esme.
-Nem!-vágtuk rá egyszerre Amanda-val.
-Mert...-gondolkoztam valami hihető válaszon-Jane egy új smink módszert talált ki és anyun teszteli-Amanda rámnézett. Jó... ez borzasztó hazugság... Jane nem is olya lány...
-Oh segítek neki!-vigyorgott Alice és már elindult-de megfogtam.
-Itt maradsz!-bíztosítottam róla. Ő csak nézett rám.
Hogy fogunk hét embert itt tartani?
-Áh barátaim!-jött oda Aro. Áh megmentette az életünket!
-Zack,Amanda mutassátok meg vendégeink szobáját-mondta Aro. Intettünk nekik,hogy jöjjenek és elindultunk. A vendég szobák remélem nem Anyu közelébe vannak.
-Jane! Elmagyaráznád nekem,hogy Zack és Amanda mit művelnek?- hallottam meg Anyu hangját.
-Nem! De most maradj nyugton és előbb meg fogod tudni!
-Oké-morogta.
-Nincs jó paszban....-vigyorogotam-Amúgy nem szokott ilyen elmebajos lenni.
-Zack! Egy fal választ el minket egymástól... Mindent hallok!-Emmet hangosan nevetni kezdett.
-Ez kellemetlen... Na menjünk-szedtem a lábaimat. Hátra néztem Cullenék csak ott álltak. Oh ne... Biztos rájöttek arra,hogy mit tikonlunk előlük...
-Öhm... megmagyarázom-Emmet csak intett a fejével,hogy forduljak meg. Én így tettem és Alec-et és Demetrei-t találtam magammal szembe.
-Nem mondjátok,hogy tőlük ijedtetek meg?-de akkor miért csak álltak... Miért nem morogtak?-jöttek a fejembe a kérdések hada.
-Nem ijedtünk meg...-mondta Emmet. Hát persze azért vág olyan hülye fejet...
Alec szemébe néztem akinek a szokotnál is vörösebbek voltak.
-Mi bajod van?-kérdeztem és nem vettem le a szememet az övéről. Cullenék felé mutatott-Ők haverok! Nyugi!-megenyhült a szeme. Ezért volt kiakadva...?
-Bocsánat... csak nem vagyunk látogatókhoz szokva...-mondta Alec.
-Semmi baj-mondta Carlisle.
-Hé szedjétek össze magatokat! Bál lesz holnap...-mondtam fintogva. Igaz én találtam ki... De... azért nem szeretek ilyen helyekre járni.
-Meglesz....-mondta ugyan így Alec is. Majd Demetrei-vel az oldalán elvonultak. Amanda meg egyszer se szólalt meg míg mentünk.
Tovább mentünk és megmutattam a szobájukat.
-Remélem megfelel...-mondtam és kinyitottam négy ajtó ajtaját. Gondolom Aro is úgy gondolta,hogy páronként egy szoba... Persze kivétel Edward. De már nem sokáig-vigyorogtam.
-Persze jó lesz-mosolygott Esme. Alice arcát néztem... Ez képes lesz itt ugrabugrálni. Itt kell az ajtónál maradni,hogy ki ne jöjjön... Majd Amanda-val is meg kell osztanom.
-Pakoljatok ki-mondta Amanda-Kell segíteni?-ez is jókor szólal meg.
-Nem köszönjük-mosolygott Esme.
-Akkor mi mentünk-mondtam. Még az kéne,hogy befogjanak minket. Ahogy láttam Alice ruháival el is lennénk egy darabig. Akkora bőrönd volt nála...
Jane szobája előtt megálltunk és bekppogtunk.
-Szabad!-szólalt meg a tulajdonos. Bementünk és egy morcos anyával találtuk szembe magunkat.
-Beavatnátok,hogy miről van szó?-kérdezte de nem volt jó hangulatban.
-Nyugi anyu! Holnap este megtudod-vigyorogtam.
-Ezt most komolyan mondjátok?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen és ha jót akarsz magadnak nem jösz ki! Oké?-nem válaszolt-Ez a te érdeked...
-Nem szeretem a meglepetéseket!-mondta,mint egvy kis gyerek úgy kötöszködik.
-De ez jó lesz!-biztosítottam róla.
-Oké legyen... Itt maradok... Kibirok egy napot. Jane te is itt maradsz- bólintott.
-Legyen-ült le a ágyra.
-Holnap jövünk érted!-vigyorogtam. Megforgatta a szemét mi meg kivonultunk onnan.
-Amúgy...-kezdtem-Valakinek folyamatosan Alice ajtaja előtt kell lenni... Mert kifog jönni onnan...Hogy megkeresse anyut. Nem bír magával! Láttam a szemében!
-Oké te kezded én meg ott leszek más ajtaja előtt például Edward-énál... Képes mást is belekeverni...-nevetett.
-Igen-mondtam-Szóval akkor ezt megbeszéltük! Éjfélkor találkozunk a teremben hálózsákostól!-suttogtam neki. Ő bólintott. Áh a mai és a holnapi nap érdekes lesz...
2010. február 14., vasárnap
When Your Life Changes-18.fejezet
(Zack szemszöge)
Áh semmi kedvem visszamenni Volterrába. Tök buli volt itt...- morgolódtam magamban.
Behúztam bőröndöm cipzárát majd lecsörtettem a lépcsőn. Mindenki lent volt. Amanda ott várt engem.
-Megvan még a lopott kocsi?-kérdeztem.
-Persze-mondta,húgom.
-És azzal megyünk?-folytattam a faggatózást.
-Nem,én viszlek el benneteket-szökdécselt mellém Alice. Bólintottam. Ránéztem Rosalie-ra. Aj... nem csináltam meg a haját... Na majd legközelebb.
-Gyanús vagy...-lépett mellém húgom és a szemembe nézett.
-Te már soha se fogsz változni-vigyorogtam. Odajött hozzám Emmet és "könnyes" búcsút intettünk egymásnak. Ez így ment az egész családdal,de megígérték,hogy hamarosan tesznek egy látogatást Volterrába.
-Azt hiszem unalmas lesz majd nélkületek a ház-törte meg a hosszas csöndet Alice-Eléggé szórakoztattatok minket.
-Főleg én-nevettem.
-Igen,ebben mindannyian egyet értünk-nevetett Alice is. Amanda meg csak duzzogott.
-Azt hiszem felhívom anyát mert már szerintem így is a telefont szorongatja a kezében,hogy mikor hívjuk...-tárcsáztam a számot és fel is vette a második csörgésre. Na mit mondtam...
-Szia,anyu-szóltam bele.
-Zack,szia! Hol vagytok?-kíváncsiskodott.
-Nem sokára a repülő téren-néztem ki az ablakon.
-Rendben,vigyázzatok magatokra-aggodalmaskodott.
-Nyugi,anya. Majd csak nem fog lezuhanni a gép-viccelődtem. A vonal másik végéről esést hallottam-mármint mikor valaki leejti a telefonját.
-Anyu!-szóltam bele-Anyu,ott vagy?-majd hirtelen felvette.
-Öhm.. Igen... persze!-dadogott.
-Biztosan?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Igen persze....
-Jó rendben,majd Volterrában elmondod,ha akarod...-hagytam rá-Én most leteszem mert,megérkeztünk. Szia!
-Szia!-azzal letettem.
-Nekem oda se adtad-morcoskodott Amanda.
-Jaj nyugi,majd otthon trécselhetsz vele...-mondtam-Amúgy... valami baj van vele...-mondtam elgondolkodva.
-Miért?-fordult hátra Amanda.
-Amikor mondtam "majd csak nem fog lezuhanni a gép". Akkor- szerintem-leejtette a telfonját majd csak pár másodperc után vette fel... Utána meg a hangja is olyan fura volt. Szóval nem értem...-mondtam. Ő összeráncolta a szemöldökét.
-Majd otthon beszélünk vele-mondta és előre fordult.
-Igen én is erre gondoltam...-motyogtam.
-Megérkeztünk...-sóhajtott fel Alice. Kiszálltunk a kocsiból majd odajött hozzánk-Hiányozni fogtok,soha nem gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd egy Volturi tagnak-nevetett-Jó utat,vigyázzatok magatokra-ölelt meg minket. Azt hittem összenyom minket.
-Meglesz Alice,látogassatok meg minél hamarabb-mondtam és én is visszaöleltem. Nagyon megkedveltem Alice-t. Szeretem benne,hogy ilyen hiperaktív.
-Találj magadnak valami lányt-bökött oldalba.
-Majd próbálkozok...-mondtam nevetve. Kiszedtük a bőröndöket majd Alice még egyszer megölelt minket és búcsút intettünk neki.
-Megkedveltem Cullen-éket...-mondta Amanda mikor felültünk a gépre.
-Igen én is-néztem ki az ablakon-Amúgy... nem azért mondom... De szerintem hasonlítasz Edward-ra... A hajad színe...-mondtam és végig mértem-Bár lehet csak beképzelem magamnak...
-Én meg... hallottam egyszer mikor leakartam menni a nappaliba,hogy Carlisle azt mondja Esme-nek: olyan a szemed,mint Edward-nak mikor még ember volt... Nem hallgatóztam... Sőt visszaakartam menni,de lábaim nem mozdultak-vallotta be. Őt néztem.
-Na ne...-mondtam és mintha kigyulladt volna a fény a fejem fölött- Mivan akkor... Ha Edward... Anyunak a volt pasija és...
-Na nem! Zack,ez képtelenség! Hogy lehetne az apánk?-kérdezte. Figyelj... Mert a hajszínünk majdnem ugyanolyan....
-Teljesen!-helyesbítettem.
-Attól még nem azt jelenti,hogy az apánk!
-És a szememmel mi van? Vámpír memória, Carlisle biztos nem hazudott... meg csak emlékszik rá...-mondtam és végig Amanda szemébe néztem.
-De a szemem,nem csak véletlenül olyan,mint Edward-é volt emberként... És a hajunk se véletlenül olyan színű! Meg anyu meg Edward barátnőjének a neve is Bella! Erre is csak azt mondod: "véletlen"?-tettem fel neki a kérdést. Valami kifogást keresett de nem talált.
-Oké...-tegyük fel,hogy ez így van... És akkor mit mondasz nekik?- kérdezte.
-Azt nem tudom...-mondtam,elgondolkoztam-Anyut majd még... kifaggatom... Meg Cullen-ék,úgy is jönnek látogatóba...
-Igen... Addig van időnk kitalálni a dolgokat...-mondta-Azért... Edward rendes udvarias... És... anyu pont megérdemelne egy ilyen férfit!-mondta Amanda. Életemben először most értettem vele egyet... Ki gondolta volna,hogy majd ez a pillanat is elékezik.
-Igen,igazad van-mondtam.
-Kérem kapcsolják be öveiket a gép hamarosan leszáll...-hallottam meg az egyik stewardes hangját.
-Máris megérkeztünk?-kérdeztem döbbenten. Bár lehet eltereltem a gondolataimat és meg is feledkeztem az idő múlásáról...
-Igen én is meglepődtem...-mondta.
-Mivel megyünk haza?-kérdeztem kíváncsian.
-Kocsit lopok-suttogta a fülembe.
-Ez az új specialításod?-kérdeztem.
-Úgy látszik... De nem fogom sűrűn csinálni....-morogta.
-Kár...pedig élveztem-vigyorogtam-Fő a változatosság,nem?
-Nem... nem akarok a te szintedre süllyedni-na kezd megint bunkó lenni,pedig be kell vallani én most rendes voltam vele!
-Na gyere-mondta és elindult a kijárat felé. Felvettük a csomagjainkat majd a parkolóban álltunk meg.
-Kinézted már?-kérdeztem. Kíváncsi vagyok most milyen autó lesz a szerencsés...
-Igen-azzal elindult egy fekete BMW felé.
-Jó kis autó,nem rossz az ízlésed-vigyorogtam.
-Ezt eddig is tudtam-a bunkósága biztos Olaszországnak köszönhető- Ülj be mert a végén jön a gazdája és nem tudom,hogyan magyaráznánk ezt ki...-mondta. Bedobtuk a bőröndünket és beültem az anyós ülésre.
Amanda rátaposott a gázra,majd kerék csikorgással elhagytok a repteret. Néztem a mellettünk elhaladó fákat vagy egyéb dolgokat.
-Azért szerintem egy kicsit kifog majd akadni a tulajdonos...-mondtam.
-Szerintem is... De... valahogy haza kell jutnunk-bólintottam. Ja most ha valakinek ilyen kocsija van majd vesz egy másikat... Mármint.... lehet majd kifog egy "kicsit" akadni... De hát... az élet nehéz.
-Jó újra látni ezt a tájat... Már honvágyam volt-szólalt meg Amanda- normális hangnemben.
-Igen,jó újra látni-bámultam ki az ablakon. És akkor megláttam a nagy óratornyot ami a Volturi szállásához vezet. Elmosolyodtam-tényleg jó újra látni ezt az ismerős helyet-bár igaz én nem vagyok lelkizős típus...
-Megérkeztünk-mondta Amanda. Kiszállt a kocsiból-én is így tettem-a csomagtartóból kivettük a bőröndünket és elindultunk a Volturi felé.
A toronyórához egyre közelebb értünk majd a nagy faajtón beléptünk. A folyosón végig mentünk majd a lifttel fel-a lift zene most is szólt,mint mindig-majd végig csörtettünk még egy folyosón egyenesen a nagy terem felé.
Megálltunk a nagy terem ajtaja előtt. Majd benyitottam mindenki ott volt az egész Volturi.
Anyu egyből odaszaladt hozzánk és szorosan magához ölelt.
-Jaj annyira hiányoztatok már!-mondta,most ha tudott volna sírni már biztos megtette volna.
-Te is-mondtuk egyszerre.
-Zack, Amanda!-jött oda Aro-Örülök,hogy újra itt vagytok. Milyen volt Cullen-éknél? Minden rendben volt?-tette fel a kérdéseket.
-Igen nagyon jó volt és kedvesek voltak. És igen minden rendben volt- szét se néztem... Nem is volt eszemben! Na mindegy... Cullen-ék biztos nem terolisták vagy ehhez hasonló.
-Rendben-mondta mosolyogva Aro-és mikorra vérható látogatásuk?- kérdezte.
-Alice-t ismerve szerintem pár napon belül itt lesznek-szólalt meg Amanda.
-Alice a jövőbe látó lány igaz?
-Igen-válaszoltam.
-Akkor elő kell készülnünk mindennel-jelentette be Aro. Mindenki elvonult mi meg ott maradtunk anyával.
-Mi volt amikor hívtál? Elmondod?-kérdeztem mikor mindenki hallótávolságon kívül volt.
-Öhm... ugye mondtad: "majdcsak nem fog lezuhanni a gép" akkor előjött nekem néhány kép... Olyan mintha látomásom lett volna.
-Mi volt benne?-kérdeztem kíváncsian.
-Én voltam ott...-telefonáltam... Nem tudom mit beszélhettem azt,se, hogy kivel. De utána letettem és a repülő rázkódni kezdett-mint amikor lezuhan és ez is történt... Ennyi-mondta.
-Öhm... kösz... hogy elmondtad-mondtam.
-Szívesen. De most ne haragudjatok mennem kell!-jelentette be-Majd ha visszajöttem tartsatok beszámolót-mosolygott majd eltűnt.
-Edward, Bella-ja is repülő balesetet szenvedett! Na erre ne mond,hogy véletlen mert te is tudod,hogy ez már biztosan nem az!-mondtam.
-Nem mondom...-motyogta-De... mit csináljunk?-tette fel a költői kérdést.
-Na azt még én se tudom...-Elnéztem nővérem mellet és szemem megakadt egy képen. Egy bált ábrázolhatott. Bál... Bál...
-Megvan!-mondtam gyorsan. Amanda kérdőn nézett rám-Esme-vel beszéltem és mondta,hogy Edwrard,Bella-t egy bálon ismerte meg... És majd Cullenék tiszteletére kéne rendezni egy bált... Bár nem tudom,hogyan fogjuk tudni,hogy mikor jönnek... Na mindegy ezt majd még megoldjuk... Na de a lényeg az,hogy álarcos bál lesz... Anyunak majd biztos beugrik valami emlék. De ezt senkinek se mondjuk el,ez csak a mi titkunk-mondtam és ezzel magamra és rá mutattam. Elgondolkozott pár percig majd válaszolt:
-Soha se gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd neked,de: ez életed legjobb gondolata-nevetett.
-Kösz-vigyorogtam-Amúgy én se gondoltam volna,hogy ilyet mondasz-erre oldalba bökött,de közben mosolygott.
-Megkérdezem, Aro-tól,hogy tetszene neki ez az ötlet...-mondta azzal elvonult. Büszke voltam magamra,nekem lehetnek csak ilyen jó gondolataim-egom van...
(Amanda szemszöge)
Igaz nekem is elég nehéz ezt bevallani... De tényleg jó Zack ötlete és még be is válhat.
Aro keresésére indultam akit hamar meg is találtam.
-Szia,Aro!-köszöntem neki.
-Áh Amanda. Szia-mondta udvariasan-Mit szeretnél mondani?
-Zack-kel azt találtuk ki,hogy Cullen-ék úgy is hamarosan látogatóba jönnek ide... Ezért rendezhetnénk egy bált... Álarcos bált- helyesbítettem. Végig az arckifejezését néztem. Kezdtem félni mikor már hosszú ideje meg se szólalt...
-Ez egy remek ötlet-szólalt meg végül. Elmosolyodtam-Majd be kell szerezni a ruhákat... és Cullenéket is értesíteni kéne,hogy hozzanak olyan ruhát-mondta lelkesen. Örültem neki,hogy tetszik az ötlet.
-Akkor... ezeket elintézzük,anyunak ne szólj! Azt majd mi elintézzük- mondtam. Gyorsan visszamentem Zack-hez aki érdeklődve nézett engem.
-Benne van!-vigyorogtam.
-Komolyan?-hitetlenkedett.
-Igen. Fel kell hívnom Cullen-éket és elmondani nekik!-mondtam és elővettem a telefonomat.
-De ne mond nekik se,hogy mit tervezünk anyuékkal szemben...
-Dehogy mondod-majd tárcsáztam Alice számát.
-Szia Amanda!-vette fel egyből a telefont.
-Szia Alice! Öhm... lesz majd itt egy álarcos bál-majd a tiszteletetekre amikor jöttök és csak azért szólok,hogy hozzatok rá külön ruhát.
-Rendben,nem is láttam...-morgolódott-Köszi a meghívást körübelül két-három nap múlva megyünk. Már nagyon unalmas itt az élet-nevetett.
-Igen,mi is hiányolunk benneteket-mondtam-Amúgy meg szerintem nem látod a jövőt,ha itt vagyunk a Vultorinál...
-Meglehet-gondolkozott el.
-Na jó de nekem most mennem kell,elő kell készíteni a dolgokat... Meg ilyesmi... Szia!- köszöntem el tőle.
-Szia!
-Gyors beszélgetés volt...-mondta Zack.
-Csak azért hívtam,hogy elrendezzük az ügyet. Na megyek szólok még a többieknek,hogy készüljenek majd Ők is!-áh most olyan vagyok,mint Alice. Kis hiperaktív bomba vagyok.
-Anyut vidd majd el vásárolni.
-Én?-mutatott magára.
-Igen,te. Nem bírok mindenre figyelni! Én addig elrendezem ezeket a dolgokat,ti meg vesztek anyunak ruhát!-ezen elgondolkozott.
-Oké!-adta meg magát.
-Kösz-mosolyodtam el.
-Megkeresem és holnap meg elviszem,vásárolni. Remélem nem fog sütni a nap...-morogta.
-Nem fog! Azért mondtam... esős idő lesz-mondtam-Szóval aggódnod nem kell.
-Nem aggódok... Soha...-azzal elvonult. Tud normális is lenni ha megerőlteti magát. Lehet azt a pillanatot is megérjük,hogy nem fogjuk piszkálni egymást...
Az élet szép...
Igaz a New Moon-ba Alice látja a fejleményeket Volterrában/a Volturinál. De itt nem! Szóval félre értés ne essék. ;D
Áh semmi kedvem visszamenni Volterrába. Tök buli volt itt...- morgolódtam magamban.
Behúztam bőröndöm cipzárát majd lecsörtettem a lépcsőn. Mindenki lent volt. Amanda ott várt engem.
-Megvan még a lopott kocsi?-kérdeztem.
-Persze-mondta,húgom.
-És azzal megyünk?-folytattam a faggatózást.
-Nem,én viszlek el benneteket-szökdécselt mellém Alice. Bólintottam. Ránéztem Rosalie-ra. Aj... nem csináltam meg a haját... Na majd legközelebb.
-Gyanús vagy...-lépett mellém húgom és a szemembe nézett.
-Te már soha se fogsz változni-vigyorogtam. Odajött hozzám Emmet és "könnyes" búcsút intettünk egymásnak. Ez így ment az egész családdal,de megígérték,hogy hamarosan tesznek egy látogatást Volterrába.
-Azt hiszem unalmas lesz majd nélkületek a ház-törte meg a hosszas csöndet Alice-Eléggé szórakoztattatok minket.
-Főleg én-nevettem.
-Igen,ebben mindannyian egyet értünk-nevetett Alice is. Amanda meg csak duzzogott.
-Azt hiszem felhívom anyát mert már szerintem így is a telefont szorongatja a kezében,hogy mikor hívjuk...-tárcsáztam a számot és fel is vette a második csörgésre. Na mit mondtam...
-Szia,anyu-szóltam bele.
-Zack,szia! Hol vagytok?-kíváncsiskodott.
-Nem sokára a repülő téren-néztem ki az ablakon.
-Rendben,vigyázzatok magatokra-aggodalmaskodott.
-Nyugi,anya. Majd csak nem fog lezuhanni a gép-viccelődtem. A vonal másik végéről esést hallottam-mármint mikor valaki leejti a telefonját.
-Anyu!-szóltam bele-Anyu,ott vagy?-majd hirtelen felvette.
-Öhm.. Igen... persze!-dadogott.
-Biztosan?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Igen persze....
-Jó rendben,majd Volterrában elmondod,ha akarod...-hagytam rá-Én most leteszem mert,megérkeztünk. Szia!
-Szia!-azzal letettem.
-Nekem oda se adtad-morcoskodott Amanda.
-Jaj nyugi,majd otthon trécselhetsz vele...-mondtam-Amúgy... valami baj van vele...-mondtam elgondolkodva.
-Miért?-fordult hátra Amanda.
-Amikor mondtam "majd csak nem fog lezuhanni a gép". Akkor- szerintem-leejtette a telfonját majd csak pár másodperc után vette fel... Utána meg a hangja is olyan fura volt. Szóval nem értem...-mondtam. Ő összeráncolta a szemöldökét.
-Majd otthon beszélünk vele-mondta és előre fordult.
-Igen én is erre gondoltam...-motyogtam.
-Megérkeztünk...-sóhajtott fel Alice. Kiszálltunk a kocsiból majd odajött hozzánk-Hiányozni fogtok,soha nem gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd egy Volturi tagnak-nevetett-Jó utat,vigyázzatok magatokra-ölelt meg minket. Azt hittem összenyom minket.
-Meglesz Alice,látogassatok meg minél hamarabb-mondtam és én is visszaöleltem. Nagyon megkedveltem Alice-t. Szeretem benne,hogy ilyen hiperaktív.
-Találj magadnak valami lányt-bökött oldalba.
-Majd próbálkozok...-mondtam nevetve. Kiszedtük a bőröndöket majd Alice még egyszer megölelt minket és búcsút intettünk neki.
-Megkedveltem Cullen-éket...-mondta Amanda mikor felültünk a gépre.
-Igen én is-néztem ki az ablakon-Amúgy... nem azért mondom... De szerintem hasonlítasz Edward-ra... A hajad színe...-mondtam és végig mértem-Bár lehet csak beképzelem magamnak...
-Én meg... hallottam egyszer mikor leakartam menni a nappaliba,hogy Carlisle azt mondja Esme-nek: olyan a szemed,mint Edward-nak mikor még ember volt... Nem hallgatóztam... Sőt visszaakartam menni,de lábaim nem mozdultak-vallotta be. Őt néztem.
-Na ne...-mondtam és mintha kigyulladt volna a fény a fejem fölött- Mivan akkor... Ha Edward... Anyunak a volt pasija és...
-Na nem! Zack,ez képtelenség! Hogy lehetne az apánk?-kérdezte. Figyelj... Mert a hajszínünk majdnem ugyanolyan....
-Teljesen!-helyesbítettem.
-Attól még nem azt jelenti,hogy az apánk!
-És a szememmel mi van? Vámpír memória, Carlisle biztos nem hazudott... meg csak emlékszik rá...-mondtam és végig Amanda szemébe néztem.
-De a szemem,nem csak véletlenül olyan,mint Edward-é volt emberként... És a hajunk se véletlenül olyan színű! Meg anyu meg Edward barátnőjének a neve is Bella! Erre is csak azt mondod: "véletlen"?-tettem fel neki a kérdést. Valami kifogást keresett de nem talált.
-Oké...-tegyük fel,hogy ez így van... És akkor mit mondasz nekik?- kérdezte.
-Azt nem tudom...-mondtam,elgondolkoztam-Anyut majd még... kifaggatom... Meg Cullen-ék,úgy is jönnek látogatóba...
-Igen... Addig van időnk kitalálni a dolgokat...-mondta-Azért... Edward rendes udvarias... És... anyu pont megérdemelne egy ilyen férfit!-mondta Amanda. Életemben először most értettem vele egyet... Ki gondolta volna,hogy majd ez a pillanat is elékezik.
-Igen,igazad van-mondtam.
-Kérem kapcsolják be öveiket a gép hamarosan leszáll...-hallottam meg az egyik stewardes hangját.
-Máris megérkeztünk?-kérdeztem döbbenten. Bár lehet eltereltem a gondolataimat és meg is feledkeztem az idő múlásáról...
-Igen én is meglepődtem...-mondta.
-Mivel megyünk haza?-kérdeztem kíváncsian.
-Kocsit lopok-suttogta a fülembe.
-Ez az új specialításod?-kérdeztem.
-Úgy látszik... De nem fogom sűrűn csinálni....-morogta.
-Kár...pedig élveztem-vigyorogtam-Fő a változatosság,nem?
-Nem... nem akarok a te szintedre süllyedni-na kezd megint bunkó lenni,pedig be kell vallani én most rendes voltam vele!
-Na gyere-mondta és elindult a kijárat felé. Felvettük a csomagjainkat majd a parkolóban álltunk meg.
-Kinézted már?-kérdeztem. Kíváncsi vagyok most milyen autó lesz a szerencsés...
-Igen-azzal elindult egy fekete BMW felé.
-Jó kis autó,nem rossz az ízlésed-vigyorogtam.
-Ezt eddig is tudtam-a bunkósága biztos Olaszországnak köszönhető- Ülj be mert a végén jön a gazdája és nem tudom,hogyan magyaráznánk ezt ki...-mondta. Bedobtuk a bőröndünket és beültem az anyós ülésre.
Amanda rátaposott a gázra,majd kerék csikorgással elhagytok a repteret. Néztem a mellettünk elhaladó fákat vagy egyéb dolgokat.
-Azért szerintem egy kicsit kifog majd akadni a tulajdonos...-mondtam.
-Szerintem is... De... valahogy haza kell jutnunk-bólintottam. Ja most ha valakinek ilyen kocsija van majd vesz egy másikat... Mármint.... lehet majd kifog egy "kicsit" akadni... De hát... az élet nehéz.
-Jó újra látni ezt a tájat... Már honvágyam volt-szólalt meg Amanda- normális hangnemben.
-Igen,jó újra látni-bámultam ki az ablakon. És akkor megláttam a nagy óratornyot ami a Volturi szállásához vezet. Elmosolyodtam-tényleg jó újra látni ezt az ismerős helyet-bár igaz én nem vagyok lelkizős típus...
-Megérkeztünk-mondta Amanda. Kiszállt a kocsiból-én is így tettem-a csomagtartóból kivettük a bőröndünket és elindultunk a Volturi felé.
A toronyórához egyre közelebb értünk majd a nagy faajtón beléptünk. A folyosón végig mentünk majd a lifttel fel-a lift zene most is szólt,mint mindig-majd végig csörtettünk még egy folyosón egyenesen a nagy terem felé.
Megálltunk a nagy terem ajtaja előtt. Majd benyitottam mindenki ott volt az egész Volturi.
Anyu egyből odaszaladt hozzánk és szorosan magához ölelt.
-Jaj annyira hiányoztatok már!-mondta,most ha tudott volna sírni már biztos megtette volna.
-Te is-mondtuk egyszerre.
-Zack, Amanda!-jött oda Aro-Örülök,hogy újra itt vagytok. Milyen volt Cullen-éknél? Minden rendben volt?-tette fel a kérdéseket.
-Igen nagyon jó volt és kedvesek voltak. És igen minden rendben volt- szét se néztem... Nem is volt eszemben! Na mindegy... Cullen-ék biztos nem terolisták vagy ehhez hasonló.
-Rendben-mondta mosolyogva Aro-és mikorra vérható látogatásuk?- kérdezte.
-Alice-t ismerve szerintem pár napon belül itt lesznek-szólalt meg Amanda.
-Alice a jövőbe látó lány igaz?
-Igen-válaszoltam.
-Akkor elő kell készülnünk mindennel-jelentette be Aro. Mindenki elvonult mi meg ott maradtunk anyával.
-Mi volt amikor hívtál? Elmondod?-kérdeztem mikor mindenki hallótávolságon kívül volt.
-Öhm... ugye mondtad: "majdcsak nem fog lezuhanni a gép" akkor előjött nekem néhány kép... Olyan mintha látomásom lett volna.
-Mi volt benne?-kérdeztem kíváncsian.
-Én voltam ott...-telefonáltam... Nem tudom mit beszélhettem azt,se, hogy kivel. De utána letettem és a repülő rázkódni kezdett-mint amikor lezuhan és ez is történt... Ennyi-mondta.
-Öhm... kösz... hogy elmondtad-mondtam.
-Szívesen. De most ne haragudjatok mennem kell!-jelentette be-Majd ha visszajöttem tartsatok beszámolót-mosolygott majd eltűnt.
-Edward, Bella-ja is repülő balesetet szenvedett! Na erre ne mond,hogy véletlen mert te is tudod,hogy ez már biztosan nem az!-mondtam.
-Nem mondom...-motyogta-De... mit csináljunk?-tette fel a költői kérdést.
-Na azt még én se tudom...-Elnéztem nővérem mellet és szemem megakadt egy képen. Egy bált ábrázolhatott. Bál... Bál...
-Megvan!-mondtam gyorsan. Amanda kérdőn nézett rám-Esme-vel beszéltem és mondta,hogy Edwrard,Bella-t egy bálon ismerte meg... És majd Cullenék tiszteletére kéne rendezni egy bált... Bár nem tudom,hogyan fogjuk tudni,hogy mikor jönnek... Na mindegy ezt majd még megoldjuk... Na de a lényeg az,hogy álarcos bál lesz... Anyunak majd biztos beugrik valami emlék. De ezt senkinek se mondjuk el,ez csak a mi titkunk-mondtam és ezzel magamra és rá mutattam. Elgondolkozott pár percig majd válaszolt:
-Soha se gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd neked,de: ez életed legjobb gondolata-nevetett.
-Kösz-vigyorogtam-Amúgy én se gondoltam volna,hogy ilyet mondasz-erre oldalba bökött,de közben mosolygott.
-Megkérdezem, Aro-tól,hogy tetszene neki ez az ötlet...-mondta azzal elvonult. Büszke voltam magamra,nekem lehetnek csak ilyen jó gondolataim-egom van...
(Amanda szemszöge)
Igaz nekem is elég nehéz ezt bevallani... De tényleg jó Zack ötlete és még be is válhat.
Aro keresésére indultam akit hamar meg is találtam.
-Szia,Aro!-köszöntem neki.
-Áh Amanda. Szia-mondta udvariasan-Mit szeretnél mondani?
-Zack-kel azt találtuk ki,hogy Cullen-ék úgy is hamarosan látogatóba jönnek ide... Ezért rendezhetnénk egy bált... Álarcos bált- helyesbítettem. Végig az arckifejezését néztem. Kezdtem félni mikor már hosszú ideje meg se szólalt...
-Ez egy remek ötlet-szólalt meg végül. Elmosolyodtam-Majd be kell szerezni a ruhákat... és Cullenéket is értesíteni kéne,hogy hozzanak olyan ruhát-mondta lelkesen. Örültem neki,hogy tetszik az ötlet.
-Akkor... ezeket elintézzük,anyunak ne szólj! Azt majd mi elintézzük- mondtam. Gyorsan visszamentem Zack-hez aki érdeklődve nézett engem.
-Benne van!-vigyorogtam.
-Komolyan?-hitetlenkedett.
-Igen. Fel kell hívnom Cullen-éket és elmondani nekik!-mondtam és elővettem a telefonomat.
-De ne mond nekik se,hogy mit tervezünk anyuékkal szemben...
-Dehogy mondod-majd tárcsáztam Alice számát.
-Szia Amanda!-vette fel egyből a telefont.
-Szia Alice! Öhm... lesz majd itt egy álarcos bál-majd a tiszteletetekre amikor jöttök és csak azért szólok,hogy hozzatok rá külön ruhát.
-Rendben,nem is láttam...-morgolódott-Köszi a meghívást körübelül két-három nap múlva megyünk. Már nagyon unalmas itt az élet-nevetett.
-Igen,mi is hiányolunk benneteket-mondtam-Amúgy meg szerintem nem látod a jövőt,ha itt vagyunk a Vultorinál...
-Meglehet-gondolkozott el.
-Na jó de nekem most mennem kell,elő kell készíteni a dolgokat... Meg ilyesmi... Szia!- köszöntem el tőle.
-Szia!
-Gyors beszélgetés volt...-mondta Zack.
-Csak azért hívtam,hogy elrendezzük az ügyet. Na megyek szólok még a többieknek,hogy készüljenek majd Ők is!-áh most olyan vagyok,mint Alice. Kis hiperaktív bomba vagyok.
-Anyut vidd majd el vásárolni.
-Én?-mutatott magára.
-Igen,te. Nem bírok mindenre figyelni! Én addig elrendezem ezeket a dolgokat,ti meg vesztek anyunak ruhát!-ezen elgondolkozott.
-Oké!-adta meg magát.
-Kösz-mosolyodtam el.
-Megkeresem és holnap meg elviszem,vásárolni. Remélem nem fog sütni a nap...-morogta.
-Nem fog! Azért mondtam... esős idő lesz-mondtam-Szóval aggódnod nem kell.
-Nem aggódok... Soha...-azzal elvonult. Tud normális is lenni ha megerőlteti magát. Lehet azt a pillanatot is megérjük,hogy nem fogjuk piszkálni egymást...
Az élet szép...
Igaz a New Moon-ba Alice látja a fejleményeket Volterrában/a Volturinál. De itt nem! Szóval félre értés ne essék. ;D
2010. február 10., szerda
When Your Life Changes-17.fejezet
(Zack szemszöge)
-Köszönöm,Esme jól laktam-mondta Amanda és szalvétával megtörölte a száját. Nem tudom mit fogyasztja a szalvétát amikor ott a keze is... vagy a pulcsi ujja... Áh... női logika. De milyen jól állna már a "cuki" fekete ruháján a szendvics krém.
Felírom jegyzeteim közé-elvigyorogtam.
-Mi olyan vicces?-mért végig a húgom.
-Na,én már nem is lehetek jó kedvembe?-adtam az ártatlant.
-De... lehetsz...-mondta majd felállt-Jó éjszakát-és felvonult az emeletre.
-Meglesz...-vigyorogtam.
-Zack... te valamit tervezel-ült le mellém Esme.
-Miből gondolod ezt?-kérdeztem vigyorogva.
-Ugyan... csak rád kell néznem-mosolygott-Látom a szemedben a rosszaságot-nevetett.
-Anya is mindig ezt mondja...-vigyorogtam.
-Edward-nak is volt egy ilyen korszaka ahol örültségeket csinált... De kinőtt belőle-mondta és elgondolkozott.
-És utána mi történt vele?-vajon milyen lenne az én jövőm. Elgondolkoztató...
-Utána,rendes volt... udvarias-persze az elején is az volt-majd magányos. De akkor rátalált Bellára és az élete megváltozott láttam a szemében a fényt,a szerelmet,hogy tényleg boldog. De aztán történt ez a baleset... Azóta... ismét magányos... ön marcangoló...-sóhajtott.
-Hogyan ismerkedett meg Bella-val?-kérdeztem.
-Egy bálon... Álarcos bál volt,Forks-ban-akkor ott éltünk-és egymással táncoltak. Aztán másnap az iskolában találkoztak és egyből rájöttek,hogy egymással táncoltak-mosolyodott el Esme.
-Értem,de nem Ő tehet erről,hogy így alakultak a dolgok!
-De Ő magát okolja emiatt,mert Ő szerette volna,hogy Bella Washington-ba menjen,hogy jobban tartsa a kapcsolatát Bella a barátaival. Persze én nem okolom őt ezek miatt mert teljesen megértettem a helyzetét-áh Esme túl jó szívű. De amúgy meg igaza van.
-Azt hiszem én most kimegyek szívok egy cigit... Hiányzik a napi nikotinom...-mosolyogtam.
-Miért dohányzol?-kérdezte tapintatosan.
-Nem tudom... Nem jó szokás,de most mit csináljak?-kérdeztem- Szokjak le...-válaszoltam.
-Igen,ezt szerettem volna mondani-mosolygott.
-Jaj Esme! Túl nagy a hatásod rám!-mondtam. Fel álltam és a kukába dobtam a cigis dobozt,cuccostól.
-Örülök,hogy így döntöttél-bíztatott. Nem válaszoltam.
-Szerinted Amanda alszik már?-kérdeztem és hallgatózni kezdtem.
-Nem tudom. Mit tervezel megint ellene?-billentette félre a fejét.
-Hát... Unom a vöröses haját-vigyorogtam-Nyugi! Egy mosás után mosható!-suttogtam nehogy meghallja.
-Na jó,Esme én most megyek... Álmos vagyok-és elnyomtam egy mű ásítást.
-Nem veszem-nevetett Esme és megrázta a fejét. Én erre csak elvigyorogtam majd felmentem az emeletre. De elöször benéztem a nővérem szobájába aki békésen szúszogott... Jaj de cuki... Mindjárt meghatódok.
Na most a szobámba előkeresem a spray-ket... Zöld... kék... piros... fekete... gyönyörű lesz. A végén én leszek a fodrásza.
Most vissza megint a szobájába,kezem tele volt ezekkel a cuccokkal. De megfogom oldani!
-Mit csinálsz?-fogta meg a vállamat Jasper.
-Hé,szia!-vigyorogtam-Én csak ki megyek a.... mosdóba-nem hihető sztori.
-Az a másik irányban van...-mutatott.
-Oh tényleg... Há... De hülye vagyok...-mondtam és ránéztem-Ajj oké! Ne kínozz már! Amanda-nak megcsinálom a haját-suttogtam,úgy is meghallja-Csatlakozol?
-Nem.... nagyon csábító de nem.
-Oké!-mondtam majd megfogtam Amanda ajtajának kilincsét-Alszik?
-Igen.
-Segítenél,hogy ne érbedjen fel! Na Jazz kérlek! Megfogom hálálni!-pár percig csak farkas szemet néztünk de aztán megadta magát.
-Oké!-mondta és koncentrálni kezdett. Bejött utánam.
-De neki,ne mond,hogy én is benne voltam...-áh fél a húgomtól. Bár igen... Elég rémisztő tud lenni... Főleg reggel...
-Na essünk túl rajta-zökkentett ki a gondolkozásomból.
-Oké-vigyorogtam. Amanda pont hason aludt...Tökéletes! Elővettem a zöld színű spray-t és szépen a hajára fújtam. Ju mit kapok én majd ezért...
-Végeztem! Menjünk ki!-mondtam és kilöködöstem Jaspert az ajtón. Becsuktam és egy pacsit adtam neki,hogy: jók voltunk.
Megfordultam elindultam a szobám felé de valamiba vagy valakibe beleütköztem felnéztem. Carlisle ott állt összefont kézzel.Mellette Esme. Edward... vagyis mindenki. Emmet meg vigyorgott.
-Emmet te beköptél?-kérdeztem.
-Nem!
-Akkor?-kérdeztem-Esme? Te ellenem fordulsz?-vigyorogtam. Megrázta a fejét. Alice megint nem... Rose nem tud róla... Neki is bekéne festeni a haját.
-Amúgy csak itt jártunk és hallottuk,hogy beszéltek...
-...és nem tudtuk eltalálni mit csináltok ti ott-nevetett Emmet. Az egész helységet betöltötte a nevetése.
-Shh... Amanda a végén fel kell... És én tartani akarom még a poént- suttogtam-Na jó most megyek...-mondtam és elnyomtam egy ásítást.
-Szép álmokat...-vigyorgott Emmet. Jaj ilyen ócska trükkökkel nem lehet engem becsapni,legalább maradt volna csendbe...
Kinyitottam az ajtómat de nem mentem be. És egy vödör esett le teli vízzel...
-Honnan tudtad?-nyögött fel.
-Engem nem tutsz becsapni...-és beléptem a szobámba. Remélem nincs több ilyen "meglepetés". Bezártam az ajtómat,elhúztam a függönyt és bezártam,mert ismerem Emmetet és képes lenne belopózni ide.
Lehunytam a szememet,hogy elaludjak. De akkor megszólalt az a rohadt telefon. Felvettem.
-Mi van?-morogtam bele.
-Zack,Aro vagyok...-kezdte.
-Aro bá'... tudod te hány óra van?-morogtam.
-Itt reggel hét körül lehet...-gondolkozott el.
-Itt meg este tizenegy... Szóval most nem vagyok jó paszban....
-Csak azért hívtalak,hogy szeretném,ha a holnaputáni géppel haza jönnétek-mondta.
-Anya nagyon aggódik?
-Részben de amúgy is pár napról volt szó...
-Oké... majd holnap megbeszélem a többiekkel is...-morogtam még mindig. Ne várja el,hogy tizenegykor még kegyes legyek vele.
Kinyomtam a telefont ha hívni fog még egyszer-legyen az bárki kifogom nyomni. Majd álomba merültem amit senki se zavart meg...
***
Reggel olyan nyolc körül kelhettem. Kimásztam az ágyamból magamra kaptam egy farmert és egy pólót.
Kinyitottam az ajtómat. Kimentem a folyosóra,és egí szörnyeteget láttam-hátulról. Megfordult,leblokkoltam. Úristen ki fog filézni-de persze,jó munkát végeztem,hozzá kell tenni.
-Mit bámulsz?-morogta majd a fürdöszoba felé ment.
-Semmit...-de nem tudtam levenni a szemem a hajáról-Ne feledd! Ne nézz tükörbe!-kiáltottam utána.
Inkább lemegyek a nappaliba,mindenki lent volt.
-Na mi van Zack?-kérdezte Em, miről van szó?
-Valamit csináljatok a fületekkel... mert... öt... négy... három... kettő... egy...-és Amanda úgy sikított,hogy azt hittem kitörnek az ablakok.
-Úristen! Mi van vele?-tetette Edward a kezét a fülére.
-ZACK!-ordította teli torokból.
-Szólítottál?-kérdeztem.
-Te voltál?-suttogta Edward.
-Ja...-csak ennyit mondtam mert akkor le csattogot a húgom a lépcsőn. -Te...!-morogta. A haja még úgy van.
-Moss hajat...-mondtam. Emmet meg fetrengett a nevetéstől.
-Beköplek anyának,minden csínytevédessel együtt!
-Oké... De ne pocsékold a telefon számlád... mert Aro tegnap este hívott,hogy menjünk haza a holnap reggeli géppel...
-Én nem ülök fel veled egy gépre!
-Akkor gyalogolsz-mondtam. Fújtatott egyet majd feltrappolt a lépcsőn. Emmet még mindig fetrengett a nevetéstől.
-Azt hiszem számíthatok pár év szobafogságra...-mondtam elgondolkodva. De hát ez van. Úgy is örök létem van.
-Az én apám ilyenkor már rég kitett volna a házból-szólalt meg mellettem Edward.
-Hát nekem meg nincs-vagyis nem tudok róla,ezért nem tud kitenni... Van ennek jó oldala is!-vigyorogtam.
-Miért mi történt apáddal?-kérdezte Emmet mikor felállt.
-Fogalmam sincs,anyám nem emlékszik emberi életére... Apánk meg gondolom,hogy van mert hát valahogy lettünk-vigyorogtam.
-Miért mentek amúgy ilyen hamar?-kérdezte Esme-Még nyugodtan lehetnétek itt...
-Majd eljöhettek ti is bármikor. De ha Aro bá' hív akkor menni kell.
-Hát jó-adta meg magát Esme.
(Edward szemszöge)
Felmentem az emeletre. Amanda jött ki a fürdőszobából.
-Ki jött az a valami a hajadból?-kérdeztem.
-Igen kijött...-morogta. Bírtam az ikreket. Zack igaz "kicsit" túl ment néha a határon... De ezért bírtam.
Belenéztem Amanda szemeibe. Azok a szemek... pont,mint Bella-é volt... De miért nem vettem ezt eddig észre? Nem Edward... hülyeségeket gondolsz... csak képzelődsz...
-Khm... most... megyek-azzal bevágódtam a szobámba.
Nem... az nem lehet,hogy Bella az anyja Amanda-nak és Zack-nek. Mert meghalt... nyomokat nem találtunk ott a helyen... Se vámpír szagot... Nem értem...
Fejemet a párnába temettem. Milyen egy lehetetlen alak vagyok...
-Edward! Nem jössz el egy közös vadászatra?-csörtetett be az ajtón Alice.
-De-legalább kiszellőztetem a fejemet. Feltápázkodtam majd odamentem a húgomhoz. Valahogy nem mertem ránézni Amanda-ra. Biztos bunkónak tart... Kiolvasnám a gondolataiból... De mivel nem hat rá a képességem...
-Minden rendben Edward?-kérdezte Jasper.
-Öhm... persze...-most úgy éreztem magam,mint az első években a baleset után.
Elindultam az erdő felé,kikapcsoltam a képességemet így senki gondolatát nem hallottam.
***
-Na Edward versenyzünk?-jött oda hozzám Emmet.
-Nem Emmet... most nem...-mondtam és mereven előre néztem.
-Na most miért nem?-kérdezte "elszontyolódva". Megráztam a fejemet, hogy nem akarok nyilatkozni.
-Bella?-vált komollyá a hangja. Szívem összeszorult.
-Igen...-suttogtam.
-Elmondod?-és előjön Emmet puha oldala.... Ilyet se mindennap látni.
-Most nem... Hülyének néznél-nevettem fel keserűen.
-Eddig is annak néztelek-oldotta a hangulatot.
-Kösz...-motyogtam-Na vadásszunk!-mondtam és futni kezdtem. Mélyen beszívtam a levegőt éreztem néhány erre járt őz illatát. Belőttem magamnak a célpontot és lopakodni kezdtem.
Már láttam az áldozatomat,hirtelen rávetettem magamat és vérét szívni kezdtem. Mikor végeztem a szerencsétlen állattal felálltam és emberi tempóval sétálni kezdtem.
-Hello Edward!-lépett mellém Zack-Vadásztál?
-Aha-mondtam.
-Én is...-mondta-Húgommal találkoztál?-kérdezte.
-Igen,eléggé "mérges" volt-mondtam közömbösen. Most amúgy nem értem miért vagyok mással bunkó...
-Jaj Edward. Ne mond,hogy nem tetszett a kis akcióm!-na erre mit mondjak?
-Eléggé... gonosz volt...-nyögtem ki végül.
-Ne viselkedj,úgy mintha az apám lennél-vigyorgott. Elővett a zsebéből egy cigarettás dobozt és megkínált:
-Kérsz?-nyújtotta elém.
-Kösz... de nem...-toltam el.
-Ha nem,hát nem-de ő meggyújtotta és beleszívott.
-Te mit művelsz?
-Öhm... cigizek?
-Tedd le...-mondtam.
-Nem...-azzal még egyet beleszívott. Na jó nem érdekel,kivettem a kezéből és a földbe paszíroztam.
-Na!-szólt rám.
-Ne tedd ezt!-figyelmeztettem.
-Oké...-morogta. Pár percig szótlanul mentünk egymás mellett.
-Amúgy ha elmegyünk innen Amanda-val akkor mikor látogattok meg minket?-törte meg a csöndet.
-Szerintem egy héten belül... Alice nem fog magával bírni-nevettem.
-Majd bejelentem Aroéknak érkezéseteket-viccelődött-Amúgy mindenki azt hiszi mert Ők a Volturi,hogy gonoszok... gyilkosok- részben ez igaz... De amúgy tényleg rendesek...-akkor lehet,hogy tévedésben voltam? Bár bekell vallani Zack és Amanda is meglepően normális... Bár Zack... Hát... saját stílusa van.
-Jane is?-kérdeztem.
-Persze-vigyorgott-Ha nem használja a képességét akkor tud normális is lenni... Rajtam még nem használta! És nem is tudja... Amanda-n se... Anyun se...
-Oké értem-mondtam. Nem kell nekem ennyi részlet.
Elértük a házat,Zack és Amanda felvonultak a szobájukba,és összepakoltak a holnapi utazásra. Azért b ekell vallani hiányozni fognak. Unalmas lesz majd az élet,mert Zack szórakoztatott minket. De úgy is hamar meglátogatjuk őket... Szóval unatkozni végülis nem nagyon fogunk...
-Köszönöm,Esme jól laktam-mondta Amanda és szalvétával megtörölte a száját. Nem tudom mit fogyasztja a szalvétát amikor ott a keze is... vagy a pulcsi ujja... Áh... női logika. De milyen jól állna már a "cuki" fekete ruháján a szendvics krém.
Felírom jegyzeteim közé-elvigyorogtam.
-Mi olyan vicces?-mért végig a húgom.
-Na,én már nem is lehetek jó kedvembe?-adtam az ártatlant.
-De... lehetsz...-mondta majd felállt-Jó éjszakát-és felvonult az emeletre.
-Meglesz...-vigyorogtam.
-Zack... te valamit tervezel-ült le mellém Esme.
-Miből gondolod ezt?-kérdeztem vigyorogva.
-Ugyan... csak rád kell néznem-mosolygott-Látom a szemedben a rosszaságot-nevetett.
-Anya is mindig ezt mondja...-vigyorogtam.
-Edward-nak is volt egy ilyen korszaka ahol örültségeket csinált... De kinőtt belőle-mondta és elgondolkozott.
-És utána mi történt vele?-vajon milyen lenne az én jövőm. Elgondolkoztató...
-Utána,rendes volt... udvarias-persze az elején is az volt-majd magányos. De akkor rátalált Bellára és az élete megváltozott láttam a szemében a fényt,a szerelmet,hogy tényleg boldog. De aztán történt ez a baleset... Azóta... ismét magányos... ön marcangoló...-sóhajtott.
-Hogyan ismerkedett meg Bella-val?-kérdeztem.
-Egy bálon... Álarcos bál volt,Forks-ban-akkor ott éltünk-és egymással táncoltak. Aztán másnap az iskolában találkoztak és egyből rájöttek,hogy egymással táncoltak-mosolyodott el Esme.
-Értem,de nem Ő tehet erről,hogy így alakultak a dolgok!
-De Ő magát okolja emiatt,mert Ő szerette volna,hogy Bella Washington-ba menjen,hogy jobban tartsa a kapcsolatát Bella a barátaival. Persze én nem okolom őt ezek miatt mert teljesen megértettem a helyzetét-áh Esme túl jó szívű. De amúgy meg igaza van.
-Azt hiszem én most kimegyek szívok egy cigit... Hiányzik a napi nikotinom...-mosolyogtam.
-Miért dohányzol?-kérdezte tapintatosan.
-Nem tudom... Nem jó szokás,de most mit csináljak?-kérdeztem- Szokjak le...-válaszoltam.
-Igen,ezt szerettem volna mondani-mosolygott.
-Jaj Esme! Túl nagy a hatásod rám!-mondtam. Fel álltam és a kukába dobtam a cigis dobozt,cuccostól.
-Örülök,hogy így döntöttél-bíztatott. Nem válaszoltam.
-Szerinted Amanda alszik már?-kérdeztem és hallgatózni kezdtem.
-Nem tudom. Mit tervezel megint ellene?-billentette félre a fejét.
-Hát... Unom a vöröses haját-vigyorogtam-Nyugi! Egy mosás után mosható!-suttogtam nehogy meghallja.
-Na jó,Esme én most megyek... Álmos vagyok-és elnyomtam egy mű ásítást.
-Nem veszem-nevetett Esme és megrázta a fejét. Én erre csak elvigyorogtam majd felmentem az emeletre. De elöször benéztem a nővérem szobájába aki békésen szúszogott... Jaj de cuki... Mindjárt meghatódok.
Na most a szobámba előkeresem a spray-ket... Zöld... kék... piros... fekete... gyönyörű lesz. A végén én leszek a fodrásza.
Most vissza megint a szobájába,kezem tele volt ezekkel a cuccokkal. De megfogom oldani!
-Mit csinálsz?-fogta meg a vállamat Jasper.
-Hé,szia!-vigyorogtam-Én csak ki megyek a.... mosdóba-nem hihető sztori.
-Az a másik irányban van...-mutatott.
-Oh tényleg... Há... De hülye vagyok...-mondtam és ránéztem-Ajj oké! Ne kínozz már! Amanda-nak megcsinálom a haját-suttogtam,úgy is meghallja-Csatlakozol?
-Nem.... nagyon csábító de nem.
-Oké!-mondtam majd megfogtam Amanda ajtajának kilincsét-Alszik?
-Igen.
-Segítenél,hogy ne érbedjen fel! Na Jazz kérlek! Megfogom hálálni!-pár percig csak farkas szemet néztünk de aztán megadta magát.
-Oké!-mondta és koncentrálni kezdett. Bejött utánam.
-De neki,ne mond,hogy én is benne voltam...-áh fél a húgomtól. Bár igen... Elég rémisztő tud lenni... Főleg reggel...
-Na essünk túl rajta-zökkentett ki a gondolkozásomból.
-Oké-vigyorogtam. Amanda pont hason aludt...Tökéletes! Elővettem a zöld színű spray-t és szépen a hajára fújtam. Ju mit kapok én majd ezért...
-Végeztem! Menjünk ki!-mondtam és kilöködöstem Jaspert az ajtón. Becsuktam és egy pacsit adtam neki,hogy: jók voltunk.
Megfordultam elindultam a szobám felé de valamiba vagy valakibe beleütköztem felnéztem. Carlisle ott állt összefont kézzel.Mellette Esme. Edward... vagyis mindenki. Emmet meg vigyorgott.
-Emmet te beköptél?-kérdeztem.
-Nem!
-Akkor?-kérdeztem-Esme? Te ellenem fordulsz?-vigyorogtam. Megrázta a fejét. Alice megint nem... Rose nem tud róla... Neki is bekéne festeni a haját.
-Amúgy csak itt jártunk és hallottuk,hogy beszéltek...
-...és nem tudtuk eltalálni mit csináltok ti ott-nevetett Emmet. Az egész helységet betöltötte a nevetése.
-Shh... Amanda a végén fel kell... És én tartani akarom még a poént- suttogtam-Na jó most megyek...-mondtam és elnyomtam egy ásítást.
-Szép álmokat...-vigyorgott Emmet. Jaj ilyen ócska trükkökkel nem lehet engem becsapni,legalább maradt volna csendbe...
Kinyitottam az ajtómat de nem mentem be. És egy vödör esett le teli vízzel...
-Honnan tudtad?-nyögött fel.
-Engem nem tutsz becsapni...-és beléptem a szobámba. Remélem nincs több ilyen "meglepetés". Bezártam az ajtómat,elhúztam a függönyt és bezártam,mert ismerem Emmetet és képes lenne belopózni ide.
Lehunytam a szememet,hogy elaludjak. De akkor megszólalt az a rohadt telefon. Felvettem.
-Mi van?-morogtam bele.
-Zack,Aro vagyok...-kezdte.
-Aro bá'... tudod te hány óra van?-morogtam.
-Itt reggel hét körül lehet...-gondolkozott el.
-Itt meg este tizenegy... Szóval most nem vagyok jó paszban....
-Csak azért hívtalak,hogy szeretném,ha a holnaputáni géppel haza jönnétek-mondta.
-Anya nagyon aggódik?
-Részben de amúgy is pár napról volt szó...
-Oké... majd holnap megbeszélem a többiekkel is...-morogtam még mindig. Ne várja el,hogy tizenegykor még kegyes legyek vele.
Kinyomtam a telefont ha hívni fog még egyszer-legyen az bárki kifogom nyomni. Majd álomba merültem amit senki se zavart meg...
***
Reggel olyan nyolc körül kelhettem. Kimásztam az ágyamból magamra kaptam egy farmert és egy pólót.
Kinyitottam az ajtómat. Kimentem a folyosóra,és egí szörnyeteget láttam-hátulról. Megfordult,leblokkoltam. Úristen ki fog filézni-de persze,jó munkát végeztem,hozzá kell tenni.
-Mit bámulsz?-morogta majd a fürdöszoba felé ment.
-Semmit...-de nem tudtam levenni a szemem a hajáról-Ne feledd! Ne nézz tükörbe!-kiáltottam utána.
Inkább lemegyek a nappaliba,mindenki lent volt.
-Na mi van Zack?-kérdezte Em, miről van szó?
-Valamit csináljatok a fületekkel... mert... öt... négy... három... kettő... egy...-és Amanda úgy sikított,hogy azt hittem kitörnek az ablakok.
-Úristen! Mi van vele?-tetette Edward a kezét a fülére.
-ZACK!-ordította teli torokból.
-Szólítottál?-kérdeztem.
-Te voltál?-suttogta Edward.
-Ja...-csak ennyit mondtam mert akkor le csattogot a húgom a lépcsőn. -Te...!-morogta. A haja még úgy van.
-Moss hajat...-mondtam. Emmet meg fetrengett a nevetéstől.
-Beköplek anyának,minden csínytevédessel együtt!
-Oké... De ne pocsékold a telefon számlád... mert Aro tegnap este hívott,hogy menjünk haza a holnap reggeli géppel...
-Én nem ülök fel veled egy gépre!
-Akkor gyalogolsz-mondtam. Fújtatott egyet majd feltrappolt a lépcsőn. Emmet még mindig fetrengett a nevetéstől.
-Azt hiszem számíthatok pár év szobafogságra...-mondtam elgondolkodva. De hát ez van. Úgy is örök létem van.
-Az én apám ilyenkor már rég kitett volna a házból-szólalt meg mellettem Edward.
-Hát nekem meg nincs-vagyis nem tudok róla,ezért nem tud kitenni... Van ennek jó oldala is!-vigyorogtam.
-Miért mi történt apáddal?-kérdezte Emmet mikor felállt.
-Fogalmam sincs,anyám nem emlékszik emberi életére... Apánk meg gondolom,hogy van mert hát valahogy lettünk-vigyorogtam.
-Miért mentek amúgy ilyen hamar?-kérdezte Esme-Még nyugodtan lehetnétek itt...
-Majd eljöhettek ti is bármikor. De ha Aro bá' hív akkor menni kell.
-Hát jó-adta meg magát Esme.
(Edward szemszöge)
Felmentem az emeletre. Amanda jött ki a fürdőszobából.
-Ki jött az a valami a hajadból?-kérdeztem.
-Igen kijött...-morogta. Bírtam az ikreket. Zack igaz "kicsit" túl ment néha a határon... De ezért bírtam.
Belenéztem Amanda szemeibe. Azok a szemek... pont,mint Bella-é volt... De miért nem vettem ezt eddig észre? Nem Edward... hülyeségeket gondolsz... csak képzelődsz...
-Khm... most... megyek-azzal bevágódtam a szobámba.
Nem... az nem lehet,hogy Bella az anyja Amanda-nak és Zack-nek. Mert meghalt... nyomokat nem találtunk ott a helyen... Se vámpír szagot... Nem értem...
Fejemet a párnába temettem. Milyen egy lehetetlen alak vagyok...
-Edward! Nem jössz el egy közös vadászatra?-csörtetett be az ajtón Alice.
-De-legalább kiszellőztetem a fejemet. Feltápázkodtam majd odamentem a húgomhoz. Valahogy nem mertem ránézni Amanda-ra. Biztos bunkónak tart... Kiolvasnám a gondolataiból... De mivel nem hat rá a képességem...
-Minden rendben Edward?-kérdezte Jasper.
-Öhm... persze...-most úgy éreztem magam,mint az első években a baleset után.
Elindultam az erdő felé,kikapcsoltam a képességemet így senki gondolatát nem hallottam.
***
-Na Edward versenyzünk?-jött oda hozzám Emmet.
-Nem Emmet... most nem...-mondtam és mereven előre néztem.
-Na most miért nem?-kérdezte "elszontyolódva". Megráztam a fejemet, hogy nem akarok nyilatkozni.
-Bella?-vált komollyá a hangja. Szívem összeszorult.
-Igen...-suttogtam.
-Elmondod?-és előjön Emmet puha oldala.... Ilyet se mindennap látni.
-Most nem... Hülyének néznél-nevettem fel keserűen.
-Eddig is annak néztelek-oldotta a hangulatot.
-Kösz...-motyogtam-Na vadásszunk!-mondtam és futni kezdtem. Mélyen beszívtam a levegőt éreztem néhány erre járt őz illatát. Belőttem magamnak a célpontot és lopakodni kezdtem.
Már láttam az áldozatomat,hirtelen rávetettem magamat és vérét szívni kezdtem. Mikor végeztem a szerencsétlen állattal felálltam és emberi tempóval sétálni kezdtem.
-Hello Edward!-lépett mellém Zack-Vadásztál?
-Aha-mondtam.
-Én is...-mondta-Húgommal találkoztál?-kérdezte.
-Igen,eléggé "mérges" volt-mondtam közömbösen. Most amúgy nem értem miért vagyok mással bunkó...
-Jaj Edward. Ne mond,hogy nem tetszett a kis akcióm!-na erre mit mondjak?
-Eléggé... gonosz volt...-nyögtem ki végül.
-Ne viselkedj,úgy mintha az apám lennél-vigyorgott. Elővett a zsebéből egy cigarettás dobozt és megkínált:
-Kérsz?-nyújtotta elém.
-Kösz... de nem...-toltam el.
-Ha nem,hát nem-de ő meggyújtotta és beleszívott.
-Te mit művelsz?
-Öhm... cigizek?
-Tedd le...-mondtam.
-Nem...-azzal még egyet beleszívott. Na jó nem érdekel,kivettem a kezéből és a földbe paszíroztam.
-Na!-szólt rám.
-Ne tedd ezt!-figyelmeztettem.
-Oké...-morogta. Pár percig szótlanul mentünk egymás mellett.
-Amúgy ha elmegyünk innen Amanda-val akkor mikor látogattok meg minket?-törte meg a csöndet.
-Szerintem egy héten belül... Alice nem fog magával bírni-nevettem.
-Majd bejelentem Aroéknak érkezéseteket-viccelődött-Amúgy mindenki azt hiszi mert Ők a Volturi,hogy gonoszok... gyilkosok- részben ez igaz... De amúgy tényleg rendesek...-akkor lehet,hogy tévedésben voltam? Bár bekell vallani Zack és Amanda is meglepően normális... Bár Zack... Hát... saját stílusa van.
-Jane is?-kérdeztem.
-Persze-vigyorgott-Ha nem használja a képességét akkor tud normális is lenni... Rajtam még nem használta! És nem is tudja... Amanda-n se... Anyun se...
-Oké értem-mondtam. Nem kell nekem ennyi részlet.
Elértük a házat,Zack és Amanda felvonultak a szobájukba,és összepakoltak a holnapi utazásra. Azért b ekell vallani hiányozni fognak. Unalmas lesz majd az élet,mert Zack szórakoztatott minket. De úgy is hamar meglátogatjuk őket... Szóval unatkozni végülis nem nagyon fogunk...
2010. február 7., vasárnap
Amanda és Zack képek :)
ZACK :)
AMANDA :)
Láttam az egyik komentben,hogy jó lenne egy kép Amanda-ról és Zack-ról,szóval itt lennének. Igen tudom xD Nem igazán hasonlítnak egymásra de valahogy így képzelem el őket :S Mármint
valahogy-körübelül-így képzelem el Őket.
Ui: Zac Efron képe ne tévesszen meg senkit. Nem azért Őt választottam mert így hívják az egyik szereplőt is. :D
És igen: Zack szeme amúgy zöld de itt most kék,szóval így képzeljétek el. xD :D Ugyanez Amanda-nal is.
Netty.
When Your Life Changes-16.fejezet
(Zack szemszöge)
És Emmet pont ott volt a nappaliban ahogy én azt elterveztem. Ott volt még Edward,Esme és Jasper is.
-Hello Zack!
-Hello Emmet!-lehuppantam mellé. Belekezdtem volna a mondandómba de megkordult a gyomrom. Olyan hangosan,hogy Emmet nevetni kezdett-bár vámpír hallás is benne van.
-Mi van? A Volturi nem ad kaját?-röhögött.
-Dehogynem. Csak körübelül ide fele elmentünk Négy McDonald's mellett de Amanda nem állt volna meg...-morogtam.
-Mi van velem?-jött le az említett Alice-el a sarkában.
-Csak azt meséltem Emmet-nek,hogy nem áltálmeg egy McDonald's- nál se! Pedig elmentünk legalább négy mellet...-morogtam.
-Zack képzeld elviszem Amandát vásárolni!-mondta Alice.
-Ez egy nagyszerű ötlet támogatom!-mondtam-Vissza se hozd.
-Milyen őszinte vagy-vigyorgott Emmet-Amúgy honnan van ilyen autótok.
-Amanda lopta ma a repülõtér pakolójában-vigyorogtam.
-És még téged akartak kicsapni.
-Ugye?-kérdeztem nevetve.
-Zack-szólt Carlisle és oda néztem-Mi édesanyád neve?-kérdezte.
-Bella Volturi-mondtam mindenki megfeszült a név hallatán. Én csak néztem elõre de egyszer két hideg erõs kart éreztem a nyakam körül.
-Ne merd kiejteni a nevét a szádon!-szûrte fogai között Edward.
-Edward állítsd le magadat!-ráncigálta le rólam Jasper Edward. Sikerült én meg csak néztem rá,nem ilyedtem meg.
-Sajnálom,Zack nem kellet volna felhoznom.
-Semmi gáz-vigyorogtam.
-Figyi Zac,más kaja nem jó? Például... Állat vér..?-kérdezte vigyorogva.
-Van itt hegyi oroszlán?-kérdeztem.
-Nincsen! De ami Edward-nak is az a kedvence...
-Mit tálal itt a svédasztal?-kérdeztem.
-Szarvast... Vaddisznó... Nyúl...
-Hú... ha Amanda meghallaná a "nyúl" szót akkor már elmenne a kedve az egész vadászattól. Nagy állat védelmis... Még klubja is van a strébereknél...
-Miért nem bírod őt?-kérdezte.
-Nem tudom... Egyszerűen jó érzés szívatni szerencsétlent...
-Gonosz...-vigyorgott. Ja az... én már csak ilyen vagyok.
-Alice mikor látja a látomásokat?-kérdeztem.
-Akkor mikor valaki eldönt valamit...
-Szuper,akkor most elmegyek vadászni-mondtam de az én szobámba indultam. Kíváncsi vagyok,hogy ezt látni,fogja-e Alice... Ha nem... akkor rendbe vagyok. Először próbálkozzunk egy régi bevált módszerrel... Vödör... Víz-ezen elkellet vigyorognom.
-Hova viszed a vizet?-jött velem szembe Rosalie és csípőre tette a kezét.
-Meglocsolom a virágokat Amanda szobájába-vigyorogtam.
-Oké,nem is vagy te olyan kis féreg mint látszol-mondta majd elvonult.
-El ne piruljak...-na akkor Amanda szobájába. Az ajtaja nyitva... Á kell még madzag is!
Felálltam egy székre a vödört az ajtóra helyeztem és a falnak döntöttem. Ha kinyitja... Oibt a fejére fog esni a víz. Szuper lesz-vigyorogtam.
-Na vagyok-mondtam és lehuppantam Emmet mellé.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Volt... egy kis dolgom-vigyorogtam-Majd meglátod-ebbe beletörődött.
-Na megyünk vadászni?-kérdéztem az ablakon húgomék most jöttek...
-Ne... most ne...-mondtam és önkétlenül is elmosolyodtam.
-Meg is jöttetek?-kérdezte Esme.
-Igen,vettünk egy csomó ruhát-hallottam meg Alice csilingelő hanját.
-Nagyszerű-mosolygott Esme. Áh tökre bírtam a csajt tök rendes. Pedig látszik,hogy Ő se szeret vásárolni.
-Gyere Amanda tartsunk ruhapróbát a szobádban,ott nagyobb a tükör-mondta Alice. Áhá még jobb lesz így.... Nem döntöttem el!
Hallottam a lépteket a lépcsőn... Mindjárt bemennek... Remélem Amanda megy be először.
Emmet engem nézett,hogy mi bajom van. De én csak megráztam a fejemet és füleltem.
És igen belép valamelyikük. Placcs... és leesett a vödör. Húgom síkitani kezdett én meg fulladoztam a nevetéstől.
Emmet felpattant mellőlem,hogy fent megnézze az eseményeket, követtem. Az egész család odatömörült. Emmet nevetett. Jasper próbálta elfolytani kuncogását. De amint odaértem rámnézett és hangosan nevetni kezdett.
Én szerencsétlen húgomra néztem akinek a haja és a ruhája vizes volt.
-Te voltál?-szűrte fogai közül. Idegesnek látszik...
-Neeem!-adtam a hülyét de közben vigyorogtam. Megcsörrent Amanda telefonja.
-Anyu!-szólt bele-Zack nem bír magával!
-Mit csinált?-hallottam meg anya dühös hangját-Kérlek add a telefonhoz.
-Most kapsz eligazítást-bökte meg az oldalamat Emmet.
-Hé anyu? Szia! Mizu?
-Zack Volturi!-lehunytam a szememet-Miben állapodtunk meg mikor mondtam,hogy elmehettek?
-Nem tudom...
-Hogy ne szekáld a húgodat! Zack olyan nehéz ezt betartani?-kérdezte kétségbeesetten.
-Ja igen... most már emlékszek... De amúgy ott azt mondtam "majd meglátom mit tehetek".
-Ne akard,hogy oda menjek-kitágultak a pupilláim.
-Nem anya! Erre semmi szükség,hogy ide gyere! Van neked elég dolgod így is! Caius halála,akkor most úgy is a helyén vagy dolgozz!
-Milyen felajánló vagy...-mondta és mintha magam előtt láttam volna: kezét összefonja és lábával dobol.
-Azt hiszem rossz a térerő! Nem jól hallak! Majd hívlak! Szia!
-Zack...!-és kinyomtam a telefont.
-Huh...-kifújtam a levegőt.
-Mit mondott anya?-kérdezte Amanda és elém állt. Mintha nem hallotta volna.
-Ide akart jönni,de lebeszéltem. Úgy is mennünk kell pár nap múlva szóval...-kezdtem de félbe szakított Esme.
-Csak pár napra maradtok?-kérdezte csalódottan-Nyugodtan elhívhatnátok édesanyátokat is.
-Inkább majd ti gyertek el... Aro úgy is mondta,hogy régi barátok vagytok neki... Biztos örülne látogatásotoknak-mondtam.
-Komolyan mondod,hogy menjünk a Vultorihoz?-prüszkölte Rosalie- Emberi véren élő gyilkosok.
-Te soha életedben nem öltél embert igaz?-vetettem oda neki, lesütötte a szemét-Miről beszélünk akkor?-nem szerettem,ha a családomat mocskolják-Amúgy anyám soha eddigi vámpír létében nem ölt állatokat-mondtam és erre büszke voltam. És abban is,hogy ha tudnám ki az apám az se ölne... Régen lehet ölt... De most nem ölne. Valamiért éreztem.
-Ez bámulatos-mondta Carlisle.
-Igen-mondtam büszkén.
-És...hogy-hogy nem öl embert,ne haragudj de hisz Vultoris- értetlenkedett Carlisle.
-Egyszerűen undorodik a vértől... Azért durva egy vámpírtól nem?-vigyorogtam.
-Még az állatéktól is?-csodálkozott Emmet.
-Igen... Biztos már emberi életében se szerette a vért... Bár akkor meg nem tudom,hogy szerethetett bele egy vámpírba...-gondolkoztam el. Nővérem csak nézett engem visszafordultam és Edward elkeseredett képet vágott-De ki érti a nőket?!-vigyorogtam-Én abszolút anti-nő párti vagyok-vigyorogtam-Ki tart velem?
-Én!-tette fel a kezét Emmet. Rosalie meg nyakon csapta.
-Na ezért nem kell nekem csaj...-motyogtam magam elé.
-Ja... melletted egy hétig nem maradna meg!-mondta Amanda.
-Szerezz magadnak egy pasit... Hátha lefoglal és nem kell állandóan téged néznem!-vetettem oda neki.
-Lett is volna,de te elintézted,hogy ne legyen!-és akkor felidéztem azt az esetett...
A parkolóba mentem Amanda egy sráccal flörtört... Én odamentem és elintéztem,hogy elmenjen onnan a srác...
-Ja... rémlik valami... De azért mindig megnevetett a srác ha elmegy melletted-vigyorogtam. Ő erre csak fújtatott egyet.
-Áh a testvéri szeretet-vigyorgott Emmet.
-Ja...-mondtam-Figyelj Amanda... Szerintem száríts hajat...Tudod... csupa víz és alattad is van egy nagy víz tócsa... meg a szobádba is- mutattam a földre.
-Alice... a vöröses barna hajhoz milyen szín áll jól?-kérdeztem Ő biztos érti ezt a szakmát-Valami élénkebb színet mondj...
-A fekete...a kék...a zöld...-mondta. Ezek a színek pont vannak.
-Ugye nem?-kérdezte
-De-de-vigyorogtam.
-És a szőkéhez?-kérdeztem.
-Nem mondok semmit-kiabált velem Alice és odament Jasperhez.
-Hát... Én már Rose-nak is mondtam,hogy tegyen a hajába egy két... kék... zöld...pirost melírt-vigyorgott és egy tincset az ujjára tekert.
-És erre azt mondtam,NEM!-mondta Rose és méltóságteljesen a szobájába vonult.
-Nők...-morogtam majd bementem-volna-a szobámba de valaki elkapta a karomat. Megfordultam.
-Hé,Edward! Mizu?-kérdeztem.
-Öhm.. Semmi... Csak bocsánatott akartam kérni,hogy délután majdnem...-kezdte de félbeszakítottam.
-Ugyan semmi gáz!-vigyorogtam-Hé... amúgy van neked is valami képességed?-ezt miért kérdeztem. Nem is a témához illik...
-Igen a gondolatolvasás-mondta.
-Komolyan?-kérdeztem vigyorogva-Az tök buli.
-De a te és nővéred gondolatait nem hallom...-mondta.
-Nem? Miért? Volt már másnál is ilyened?-zúdítottam rá a kérdéseket. -Igen egy embernél....-kezdte.
-Az embernél... vámpírt... vagy embert értesz?-kérdeztem.
-Embert...
-Ez... az a bizonyos... B...-de inkább csöndben maradtam.
-Igen Bella-ét nem hallottam...-mondta éreztem a szemében a fájdalmat. Inkább nem húzom tovább a húrt inkább.
-Oké,most mennem kell... Még össze kell készítenem a dolgokat... Amanda és Rosalie ellen....-bár Rose macerás lesz... Mert ő nem alszik... De megfogom oldani-Nehogy szólj nekik.
-Nem fogok. De Rose megfog ölni...
-Az kellemetlen lenne... De vállalom a kockázatot. Na szia!-vigyorogtam majd bevonultam a szobámba.
Bőröndömből kivettem a spray-ket-ezeket nem pakoltam még ki. Kinéztem az ablakon... Már sötét van...
Az órán... fél tíz van... Oké akkor még van időm.
Levonultam a nappaliba. Leültem a kanapéra Esme ott sündörgött.
-Zack,nem vagy éhes?-kérdezte kedvesen Esme.
-Nem köszönöm.
-Ettél ma már valamit?-kérdezte.
-Nem,de most nem vagyok éhes-mosolyodtam el.
-Azért csinálok valamit,hátha Amanda éhes.
-Abban biztos vagyok... Annyit eszik...-vigyorogtam. Erre csak elmosolyodott.
Megcsörrent a telefonom a zsebembe kikaptam.
-Halló?-szóltam bele.
-Hé Zack mi van veled? Lógsz a suliból és nekünk nem is szólsz?- hallottam meg Josh hangját.
-Jaj-csaptam a homlokomra-Elfejetettem szólni,hogy ma elutazok... Pár napra-mondtam.
-Jólvan nem baj-mondta-A tanárok hiányoltak-nevetett.
-Igen?-nevettem én is. Elbírom képzelni mennyire hiányozhattam nekik. -Mondom-mondta,ha Ő mondja-Megvan a napi nikotinod?
-Áh ma még csak egyet szívtam... Nem is volt eszembe...-motyogtam és hátra dőltöttem a fejemet-De majd mindjárt bepótolom- vigyorogtam.
-Tudtam,hogy nem kell csalódnom benned. Na jó de nekem most mennem kell a többiekkel buliba megyünk és elakartalak hívni. De így, hogy kiruccanáson vagy...
-Áh... majd legközelebb... Hi!...
-Hello!-majd letette a telefont.
-Zack,légyszíves szólnál a húgodnak,hogyha éhes jöjjön le?-kérdezte Esme.
-Persze-felálltam majd felmentem az emeletre megálltam Amanda ajtaja előttt majd dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Vályúhoz!-majd lementem. Esme csipőre tett kézzel ott állt ellőttem.
-Legközelebb szebben mond neki.
-Rendben-adtam meg magam.
-Édesanyád és édesapád mit szól,hogy fiúk ilyen kis merész?-kérdezte mosolyogva Esme.
-Anyám nem nagyon örül ennek... Ő azt mondja: szerezzek magamnak egy braátnőt és hátha meg válotozok... és apám meg...-kezdtem de nem tudtam,hogy folytassam. Úristen ha valaki tudná,hogy teljesen összetörök ha az apámra gondolok elveszne az imidzsem-Őt nem ismerem születésem óta... Szóval nem tud mit szólni...-mondtam és felnéztem Esme-re akinek lehervadt a mosoly az arcáról.
-Sajnálom... nem gondoltam,hogy így áll a helyzet...
-Semmi baj...-mondtam és beleharaptam a szendvicsembe-Áh ez isteni köszönöm-tereltem el a témát.
-Egyél nyugodtan,van bőven.
-És még én eszek sokat-ült le a nővérem.
-Mivel nem álltál meg egy McDonald's-nal sem eléggé éhes vagyok!- mordultam rá.
Erre csak megforgatta a szemét és harapot egyett a szendvicséből.
(Bella szemszöge)
Olyan gyerekesen viselkedek... Elkéne fogadnom,hogy Zack és Amanda már nem kis gyerekek... És nem kéne állandóan hívogatnom őket. Ezért majd ha akarnak valamit tőlem hívni fognak... Áh...úgy se fogom betartani.
Bementem a szobámba. Az ablakom bevolt párásodva odamentem és rajzolni kezdtem rá,mint egy ötéves.
Ekkor,mintha egy látomás ugrott volna be nekem.
Egy férfi leírja a nevemet az ablakra... Rám néz,arany barna szemeiben elveszek,szerelmesen rám mosolyog...
Megráztam a fejemet,hogy kimenjen a fejemből ez a "látomás" vagy emlék. És mi van ha igaz?-tettem fel magamban a kérdést-És ez egy emberi emlékem... És Ő az én párom,gyermekeim apja?
Ha igaz lenne,csak bele kéne néznem a szemeibe és egyből megismerném!
És Emmet pont ott volt a nappaliban ahogy én azt elterveztem. Ott volt még Edward,Esme és Jasper is.
-Hello Zack!
-Hello Emmet!-lehuppantam mellé. Belekezdtem volna a mondandómba de megkordult a gyomrom. Olyan hangosan,hogy Emmet nevetni kezdett-bár vámpír hallás is benne van.
-Mi van? A Volturi nem ad kaját?-röhögött.
-Dehogynem. Csak körübelül ide fele elmentünk Négy McDonald's mellett de Amanda nem állt volna meg...-morogtam.
-Mi van velem?-jött le az említett Alice-el a sarkában.
-Csak azt meséltem Emmet-nek,hogy nem áltálmeg egy McDonald's- nál se! Pedig elmentünk legalább négy mellet...-morogtam.
-Zack képzeld elviszem Amandát vásárolni!-mondta Alice.
-Ez egy nagyszerű ötlet támogatom!-mondtam-Vissza se hozd.
-Milyen őszinte vagy-vigyorgott Emmet-Amúgy honnan van ilyen autótok.
-Amanda lopta ma a repülõtér pakolójában-vigyorogtam.
-És még téged akartak kicsapni.
-Ugye?-kérdeztem nevetve.
-Zack-szólt Carlisle és oda néztem-Mi édesanyád neve?-kérdezte.
-Bella Volturi-mondtam mindenki megfeszült a név hallatán. Én csak néztem elõre de egyszer két hideg erõs kart éreztem a nyakam körül.
-Ne merd kiejteni a nevét a szádon!-szûrte fogai között Edward.
-Edward állítsd le magadat!-ráncigálta le rólam Jasper Edward. Sikerült én meg csak néztem rá,nem ilyedtem meg.
-Sajnálom,Zack nem kellet volna felhoznom.
-Semmi gáz-vigyorogtam.
-Figyi Zac,más kaja nem jó? Például... Állat vér..?-kérdezte vigyorogva.
-Van itt hegyi oroszlán?-kérdeztem.
-Nincsen! De ami Edward-nak is az a kedvence...
-Mit tálal itt a svédasztal?-kérdeztem.
-Szarvast... Vaddisznó... Nyúl...
-Hú... ha Amanda meghallaná a "nyúl" szót akkor már elmenne a kedve az egész vadászattól. Nagy állat védelmis... Még klubja is van a strébereknél...
-Miért nem bírod őt?-kérdezte.
-Nem tudom... Egyszerűen jó érzés szívatni szerencsétlent...
-Gonosz...-vigyorgott. Ja az... én már csak ilyen vagyok.
-Alice mikor látja a látomásokat?-kérdeztem.
-Akkor mikor valaki eldönt valamit...
-Szuper,akkor most elmegyek vadászni-mondtam de az én szobámba indultam. Kíváncsi vagyok,hogy ezt látni,fogja-e Alice... Ha nem... akkor rendbe vagyok. Először próbálkozzunk egy régi bevált módszerrel... Vödör... Víz-ezen elkellet vigyorognom.
-Hova viszed a vizet?-jött velem szembe Rosalie és csípőre tette a kezét.
-Meglocsolom a virágokat Amanda szobájába-vigyorogtam.
-Oké,nem is vagy te olyan kis féreg mint látszol-mondta majd elvonult.
-El ne piruljak...-na akkor Amanda szobájába. Az ajtaja nyitva... Á kell még madzag is!
Felálltam egy székre a vödört az ajtóra helyeztem és a falnak döntöttem. Ha kinyitja... Oibt a fejére fog esni a víz. Szuper lesz-vigyorogtam.
-Na vagyok-mondtam és lehuppantam Emmet mellé.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Volt... egy kis dolgom-vigyorogtam-Majd meglátod-ebbe beletörődött.
-Na megyünk vadászni?-kérdéztem az ablakon húgomék most jöttek...
-Ne... most ne...-mondtam és önkétlenül is elmosolyodtam.
-Meg is jöttetek?-kérdezte Esme.
-Igen,vettünk egy csomó ruhát-hallottam meg Alice csilingelő hanját.
-Nagyszerű-mosolygott Esme. Áh tökre bírtam a csajt tök rendes. Pedig látszik,hogy Ő se szeret vásárolni.
-Gyere Amanda tartsunk ruhapróbát a szobádban,ott nagyobb a tükör-mondta Alice. Áhá még jobb lesz így.... Nem döntöttem el!
Hallottam a lépteket a lépcsőn... Mindjárt bemennek... Remélem Amanda megy be először.
Emmet engem nézett,hogy mi bajom van. De én csak megráztam a fejemet és füleltem.
És igen belép valamelyikük. Placcs... és leesett a vödör. Húgom síkitani kezdett én meg fulladoztam a nevetéstől.
Emmet felpattant mellőlem,hogy fent megnézze az eseményeket, követtem. Az egész család odatömörült. Emmet nevetett. Jasper próbálta elfolytani kuncogását. De amint odaértem rámnézett és hangosan nevetni kezdett.
Én szerencsétlen húgomra néztem akinek a haja és a ruhája vizes volt.
-Te voltál?-szűrte fogai közül. Idegesnek látszik...
-Neeem!-adtam a hülyét de közben vigyorogtam. Megcsörrent Amanda telefonja.
-Anyu!-szólt bele-Zack nem bír magával!
-Mit csinált?-hallottam meg anya dühös hangját-Kérlek add a telefonhoz.
-Most kapsz eligazítást-bökte meg az oldalamat Emmet.
-Hé anyu? Szia! Mizu?
-Zack Volturi!-lehunytam a szememet-Miben állapodtunk meg mikor mondtam,hogy elmehettek?
-Nem tudom...
-Hogy ne szekáld a húgodat! Zack olyan nehéz ezt betartani?-kérdezte kétségbeesetten.
-Ja igen... most már emlékszek... De amúgy ott azt mondtam "majd meglátom mit tehetek".
-Ne akard,hogy oda menjek-kitágultak a pupilláim.
-Nem anya! Erre semmi szükség,hogy ide gyere! Van neked elég dolgod így is! Caius halála,akkor most úgy is a helyén vagy dolgozz!
-Milyen felajánló vagy...-mondta és mintha magam előtt láttam volna: kezét összefonja és lábával dobol.
-Azt hiszem rossz a térerő! Nem jól hallak! Majd hívlak! Szia!
-Zack...!-és kinyomtam a telefont.
-Huh...-kifújtam a levegőt.
-Mit mondott anya?-kérdezte Amanda és elém állt. Mintha nem hallotta volna.
-Ide akart jönni,de lebeszéltem. Úgy is mennünk kell pár nap múlva szóval...-kezdtem de félbe szakított Esme.
-Csak pár napra maradtok?-kérdezte csalódottan-Nyugodtan elhívhatnátok édesanyátokat is.
-Inkább majd ti gyertek el... Aro úgy is mondta,hogy régi barátok vagytok neki... Biztos örülne látogatásotoknak-mondtam.
-Komolyan mondod,hogy menjünk a Vultorihoz?-prüszkölte Rosalie- Emberi véren élő gyilkosok.
-Te soha életedben nem öltél embert igaz?-vetettem oda neki, lesütötte a szemét-Miről beszélünk akkor?-nem szerettem,ha a családomat mocskolják-Amúgy anyám soha eddigi vámpír létében nem ölt állatokat-mondtam és erre büszke voltam. És abban is,hogy ha tudnám ki az apám az se ölne... Régen lehet ölt... De most nem ölne. Valamiért éreztem.
-Ez bámulatos-mondta Carlisle.
-Igen-mondtam büszkén.
-És...hogy-hogy nem öl embert,ne haragudj de hisz Vultoris- értetlenkedett Carlisle.
-Egyszerűen undorodik a vértől... Azért durva egy vámpírtól nem?-vigyorogtam.
-Még az állatéktól is?-csodálkozott Emmet.
-Igen... Biztos már emberi életében se szerette a vért... Bár akkor meg nem tudom,hogy szerethetett bele egy vámpírba...-gondolkoztam el. Nővérem csak nézett engem visszafordultam és Edward elkeseredett képet vágott-De ki érti a nőket?!-vigyorogtam-Én abszolút anti-nő párti vagyok-vigyorogtam-Ki tart velem?
-Én!-tette fel a kezét Emmet. Rosalie meg nyakon csapta.
-Na ezért nem kell nekem csaj...-motyogtam magam elé.
-Ja... melletted egy hétig nem maradna meg!-mondta Amanda.
-Szerezz magadnak egy pasit... Hátha lefoglal és nem kell állandóan téged néznem!-vetettem oda neki.
-Lett is volna,de te elintézted,hogy ne legyen!-és akkor felidéztem azt az esetett...
A parkolóba mentem Amanda egy sráccal flörtört... Én odamentem és elintéztem,hogy elmenjen onnan a srác...
-Ja... rémlik valami... De azért mindig megnevetett a srác ha elmegy melletted-vigyorogtam. Ő erre csak fújtatott egyet.
-Áh a testvéri szeretet-vigyorgott Emmet.
-Ja...-mondtam-Figyelj Amanda... Szerintem száríts hajat...Tudod... csupa víz és alattad is van egy nagy víz tócsa... meg a szobádba is- mutattam a földre.
-Alice... a vöröses barna hajhoz milyen szín áll jól?-kérdeztem Ő biztos érti ezt a szakmát-Valami élénkebb színet mondj...
-A fekete...a kék...a zöld...-mondta. Ezek a színek pont vannak.
-Ugye nem?-kérdezte
-De-de-vigyorogtam.
-És a szőkéhez?-kérdeztem.
-Nem mondok semmit-kiabált velem Alice és odament Jasperhez.
-Hát... Én már Rose-nak is mondtam,hogy tegyen a hajába egy két... kék... zöld...pirost melírt-vigyorgott és egy tincset az ujjára tekert.
-És erre azt mondtam,NEM!-mondta Rose és méltóságteljesen a szobájába vonult.
-Nők...-morogtam majd bementem-volna-a szobámba de valaki elkapta a karomat. Megfordultam.
-Hé,Edward! Mizu?-kérdeztem.
-Öhm.. Semmi... Csak bocsánatott akartam kérni,hogy délután majdnem...-kezdte de félbeszakítottam.
-Ugyan semmi gáz!-vigyorogtam-Hé... amúgy van neked is valami képességed?-ezt miért kérdeztem. Nem is a témához illik...
-Igen a gondolatolvasás-mondta.
-Komolyan?-kérdeztem vigyorogva-Az tök buli.
-De a te és nővéred gondolatait nem hallom...-mondta.
-Nem? Miért? Volt már másnál is ilyened?-zúdítottam rá a kérdéseket. -Igen egy embernél....-kezdte.
-Az embernél... vámpírt... vagy embert értesz?-kérdeztem.
-Embert...
-Ez... az a bizonyos... B...-de inkább csöndben maradtam.
-Igen Bella-ét nem hallottam...-mondta éreztem a szemében a fájdalmat. Inkább nem húzom tovább a húrt inkább.
-Oké,most mennem kell... Még össze kell készítenem a dolgokat... Amanda és Rosalie ellen....-bár Rose macerás lesz... Mert ő nem alszik... De megfogom oldani-Nehogy szólj nekik.
-Nem fogok. De Rose megfog ölni...
-Az kellemetlen lenne... De vállalom a kockázatot. Na szia!-vigyorogtam majd bevonultam a szobámba.
Bőröndömből kivettem a spray-ket-ezeket nem pakoltam még ki. Kinéztem az ablakon... Már sötét van...
Az órán... fél tíz van... Oké akkor még van időm.
Levonultam a nappaliba. Leültem a kanapéra Esme ott sündörgött.
-Zack,nem vagy éhes?-kérdezte kedvesen Esme.
-Nem köszönöm.
-Ettél ma már valamit?-kérdezte.
-Nem,de most nem vagyok éhes-mosolyodtam el.
-Azért csinálok valamit,hátha Amanda éhes.
-Abban biztos vagyok... Annyit eszik...-vigyorogtam. Erre csak elmosolyodott.
Megcsörrent a telefonom a zsebembe kikaptam.
-Halló?-szóltam bele.
-Hé Zack mi van veled? Lógsz a suliból és nekünk nem is szólsz?- hallottam meg Josh hangját.
-Jaj-csaptam a homlokomra-Elfejetettem szólni,hogy ma elutazok... Pár napra-mondtam.
-Jólvan nem baj-mondta-A tanárok hiányoltak-nevetett.
-Igen?-nevettem én is. Elbírom képzelni mennyire hiányozhattam nekik. -Mondom-mondta,ha Ő mondja-Megvan a napi nikotinod?
-Áh ma még csak egyet szívtam... Nem is volt eszembe...-motyogtam és hátra dőltöttem a fejemet-De majd mindjárt bepótolom- vigyorogtam.
-Tudtam,hogy nem kell csalódnom benned. Na jó de nekem most mennem kell a többiekkel buliba megyünk és elakartalak hívni. De így, hogy kiruccanáson vagy...
-Áh... majd legközelebb... Hi!...
-Hello!-majd letette a telefont.
-Zack,légyszíves szólnál a húgodnak,hogyha éhes jöjjön le?-kérdezte Esme.
-Persze-felálltam majd felmentem az emeletre megálltam Amanda ajtaja előttt majd dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Vályúhoz!-majd lementem. Esme csipőre tett kézzel ott állt ellőttem.
-Legközelebb szebben mond neki.
-Rendben-adtam meg magam.
-Édesanyád és édesapád mit szól,hogy fiúk ilyen kis merész?-kérdezte mosolyogva Esme.
-Anyám nem nagyon örül ennek... Ő azt mondja: szerezzek magamnak egy braátnőt és hátha meg válotozok... és apám meg...-kezdtem de nem tudtam,hogy folytassam. Úristen ha valaki tudná,hogy teljesen összetörök ha az apámra gondolok elveszne az imidzsem-Őt nem ismerem születésem óta... Szóval nem tud mit szólni...-mondtam és felnéztem Esme-re akinek lehervadt a mosoly az arcáról.
-Sajnálom... nem gondoltam,hogy így áll a helyzet...
-Semmi baj...-mondtam és beleharaptam a szendvicsembe-Áh ez isteni köszönöm-tereltem el a témát.
-Egyél nyugodtan,van bőven.
-És még én eszek sokat-ült le a nővérem.
-Mivel nem álltál meg egy McDonald's-nal sem eléggé éhes vagyok!- mordultam rá.
Erre csak megforgatta a szemét és harapot egyett a szendvicséből.
(Bella szemszöge)
Olyan gyerekesen viselkedek... Elkéne fogadnom,hogy Zack és Amanda már nem kis gyerekek... És nem kéne állandóan hívogatnom őket. Ezért majd ha akarnak valamit tőlem hívni fognak... Áh...úgy se fogom betartani.
Bementem a szobámba. Az ablakom bevolt párásodva odamentem és rajzolni kezdtem rá,mint egy ötéves.
Ekkor,mintha egy látomás ugrott volna be nekem.
Egy férfi leírja a nevemet az ablakra... Rám néz,arany barna szemeiben elveszek,szerelmesen rám mosolyog...
Megráztam a fejemet,hogy kimenjen a fejemből ez a "látomás" vagy emlék. És mi van ha igaz?-tettem fel magamban a kérdést-És ez egy emberi emlékem... És Ő az én párom,gyermekeim apja?
Ha igaz lenne,csak bele kéne néznem a szemeibe és egyből megismerném!
2010. február 4., csütörtök
When Your Life Changes-15.fejezet
Na itt a következő fejezet :) Jó olvasást és írjatok pár szót komiként-mindegy,hogy hova (A). Remélem elnyeri majd tetszéseteket :P
Pussz: Netty ;D
(Zack szemszöge)
Ránéztem az órámra... Nyolc órát mutatott,tízkor indul a gépünk.... Kimásztam az ágyból,meghallottam nővérem lépteit,fülelni kezdtem.
-Zack kelj fel!-szólt az ajtó mögül.
-Már fent vagyok!
-Nyisd ki az ajtót.
-Minek?
-Csak nyisd ki!-hát engem nem fogsz becsapni ósdi trükkjeiddel... Körbenéztem a szobában. Áh ott van még pót vödör teli vízzel.
-Várj egy kicsit keresem a kulcsomat-adtam a hülyét. Gyorsan odamentem megfogtam a vizet. Kinyitottam az ajtót és egyből húgomra öntöttem a vizet így meglepődnie se volt ideje,mert becsuktam az ajtót. -Azt hittem,jobb trükkjeid is vannak!-kiabáltam. Még hallottam Amanda duzzogó lépteit majd mikor már elment odamentem a szekrényemhez kivenni a mai ruhámat. Azokat gyorsan magamra kaptam. Megfogtam a bőröndömet és kihúztam a teremhez.
-Hova mész?-kérdezte Alec.
-New York-ba.
-Egyedül?-kérdezte.
-Dehogyis... Vinnem kell a szerencsétlen húgomat is...
-Gyorsan eltelik majd az a pár óra...
-Nap!-helyesbítettem.
-Az már nem annyira... Na jó Zack nekem most mennem kell. Jó utazást!
-Meglesz...-motyogtam.
-Mehetünk?-jött oda Amanda.
-Rád vártam-morogtam.
-Oh már mentek is?-jött oda anya-Hiányozni fogtok!-jön a könnyes búcsú...
-Csakpár napra megyünk el!-bíztattam.
-Még soha nem voltatok ilyen sokáig távol tõlem...
-Jaj anyu,nyugi!-vigyorogtam-Ha oda érünk! Hívunk!
-Rendben-mondta és megölelt minket-Zack légyszíves ne készítsd ki a húgodat!-mondta szigorúan.
-Majd meglátom mit tehetek-vigyorogtam.
-Na jó.Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!
-Szia!-köszöntünk el.
***
-A gép nem sokára leszáll,kérem kapcsolják be öveiket-hallottam meg a bemondót.
-Azért kíváncsi vagyok erre a családra...-mondta Amanda.
-Ja... Én is. Annyira nem lehetnek elmebetegek mivel állati véren élnek-mondtam.
-Igen...
Éreztem,hogy a gép leszáll majd szép lassan földet ér.
-Na menjünk-mondtam és felálltam. Húgom szó nélkül követett engem. Elvettünk a csomagjainkat majd kimentünk a parkolóba.
-Hogy fogunk innen eljutni a családhoz?-kérdeztem.
-Jaj istenem Zack! Te vagy ez a nagy bünõzõ! Nem jut eszedbe semmi?
-Nem...
-Akkor gyere-húzott maga után. Körül nézett majd elindult egy csili-vili kocsi fel-Gyorsan szállj be.
-Oké-vigyorogtam. Bedobtam a bõröndömet hátra majd beültem az anyós ülésre. Amanda beletaposott a gázba.
-Hallod,Amanda! Ott egy McDonald's állj már meg kajás vagyok!
-Nem állok!
-Miért?
-Mert csak!
-Miért te nem vagy kajás?-kérdeztem.
-Nem,nem vagyok "kajás" ahogy te fogalmaztál.
Nem hiszem el... Akkor majd elmegyek külön valami helyre ahol adnak valami kaját.
-Amúgy is annyit eszel,hogy elhízol!-vágta hozzám.
-Mi? Én? És akkor te?-na erre mindjárt elkezd durcízni...-Tudod egyáltalán hova kell menni?
-Igen,Aro megadta a címet.
-És Aro bá' honnan tudja a címet?
-Honnan tudjam? Odanyomta a kezembe és ennyi!
-Oké,nyugi hugi! Mindenen felkapod a vizet!-morogtam,mit kell ezen hisztériázni,hogy csak megkérdeztem,honnan tudja azt a szerencsétlen címet?
-Már a harmadik McDonald's mellet megyünk el... De ne zavarjon...
-Nem zavar-mondta teljes nyugodsággal. Elővettem a zsebemből egy szál cigit majd rá gyújtottam.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Úgy nézz ki cigizek... Nem álltál meg kajáért... Ezért valamivel oltani kell éhségemet...-majd szívtam belőle mégegyet.
-Haverjaid nagyon rossz hatással vannak rád...
-Úgy se lehet bajom! Vámpír vagyok!
-Félig...-nehogy jó legyen neki ahogy én mondom...
Az út háromnegyed részét szótlanul töltöttük.
-Negyedik McDonald's...-morogtam.
Lefordultunk egy utcába mindenhol csak fa...
-Ez egy erdő! Hogy fogok én majd itt vásárolni?-kérdezte hisztérikusan.
-Sehogy! Mintha nem lenne elég ruhád... Mennyi van? Körübelül öt tucatnyi...?
-Nagyon vicces vagy...-morogta.
-Tudom-vigyorogtam,de jó ha ezt valaki még el is ismeri!
-Megérkeztünk...-morogta húgom majd kiszállt a kocsiból.
-Szuper!-vigyorogtam majd lelkesen kiszálltam. Eltapostam a cigi csikket majd felnéztem a húgom ott toporzékolt előttem.
-Mi van már megint?
-Tudod egy erdőben vagyunk ahol fák vannak!-mutatott körbe.
-Hűha nem mondod! Tudod erre magamtól is rájöttem!
-És te most eltapostál egy cigaretta csikket...-eddig nekem is leesett- Ami általában erdőtüzeket szokott okozni!-kiabált velem.
-Na haggyál a nagy természet védelmeddel!-mondtam és elakartam tenni a cigist dobozt-Jaj de udvariatlan vagyok! Kérsz?-és felé nyújtottam a dobozt.
-Menj a francba-erre elvigyorogtam. Egy nagy öblös nevetést hallottam oda néztem. Egy nagy darab mackós fiú fulladozott a nevetéstől. A többiek csak tátott szájjal néztek minket. Majd mikor észbekaptak. odasétáltak hozzánk.
-Hi! A Vultoritól Aro küldött minket,hogy megtartsuk ezt a 100 éventi ellenőrzést! Szóval.... itt fogjuk rontani a levegőt.. pár napig-mondtam. Ezen a nagy darab srác még jobban nevetni kezdett.
-Sajnálom bátyám,bunkó,idíóta,gyerekes...
-Szerintem felfogták...
-...viselkedését-fejezte be.
-Ti a Vultoritól jöttetek?-prüszkölte egy szőke pláza cica. A szőke hajának még beválhat az a zöld hajspray... Szerintem illene hozzá- ezen elvigyorodtam.
-Te meg mit mosolygsz?-kérdezte.
-Jaj nyugi már! Te is durcás vagy,mint a húgom!-és azt hiszem itt vége lett a srácnak. Már a hasát fogta a nevetéstől. Valaki bevallja tehetségemet.
-Szerintem a beszélgetésünket bent folytassuk-mondta a szőke hajú pasas.
Szó nélkül követtük. Leültünk az egyik kanapéra.
-Elöször is hadd mutatkozzak be.... Ő itt a feleségem Esme-egy meleg mosoly küldött felém-És a gyerekeim: Rosalie-a szőke cica baba,Emmet-a nagy darab srác,Alice a kobold szerű kis csaj,Jasper-a fájdalmas arcú srác és Edward-a...nem tudok semmit se mondani rá... Olyan semilyen az arckifejezése. De hasonlít Amandára... Áh dehogyis... Már megbolondít a húgom-és én Dr. Carlisle Cullen vagyok.
-Maga orvos?!-kérdeztem.
-Igen az vagyok-mosolygott.
-Tudna adni egy két igazolást? Elég ha csak alá bélyegzi! A többi már megy magamtól is...-vigyorogtam-Régen a bélyegzőt is akartam hamisítani... De az nem jött össze...
-Sajnálom...
-Zack-mondtam meg a nevemet.
-Sajnálom Zack,de nem adhatok csak úgy igazolást-mondta.
-Kár... na mindegy köszönöm!
-Csoda,hogy nem csaptak még ki téged az iskolából...-vigyorgott Emmet.
-Tegnap kiakartak... De... végül adtak még egy lehetőséget...- mondtam hangomban hallani lehetett a csalódotságot.
-Mit csináltál?-áh Emmet-tel jól kifogok jönni már látom.
-A kamera felvette,hogy cigizünk a haverjaimmal...
-Anya tudja?-szólalt meg a húgom.
-Nem... Tényleg felhívom,a végén aggódna... és nem akarom,hogy itt nekem oktatást tartson...-elővettem a mobilomat. Anya már a második csörgésre felvette.
-Szia,kincsem jól vagy?-úristen... remélem nem hallották meg a többiek.
-Szia,anya. Ja... jól vagyok!
-Amanda is?-aggódott.
-Persze, azt hiszi megint,hogy az anyám-vigyorogtam húgomra aki rám nyújtotta a nyelvét.
-Nem kínozzátok egymást?
-Nem... Dehogyis! Miért kínoznám? Lenne rá okom?
-Kérlek... egybe hozd haza...
-Meglátom mi tehetek-vigyorogtam,huh ha meglátja azt a zöld haj spray-t! Attól ki lesz! Kár,hogy már egyszeri mosás után kijön a hajból...-Akarsz beszélni Amandával?
-Igen légyszíves add.
-Oké!-mondtam húgira néztem nagyon koncentrál-Hé Amanda!- szóltam neki-Anya beszélni akar veled-majd odadobtam a telefonomat. Persze,hogy nem kapta el... Vámpír... persze... Két bal láb kisasszony inkább.
-Ha eltöröd! Újat vetetek veled!
-Ne legyen kishúgotok... Borzasztó... Állandóan hisztiznek... nyavalyognak... meg még sorolhatnám.
-Zack,azt hiszem jól megleszünk-vigyorgott kajánul.
-Ja,szerintem is-adtam neki egy pacsit.
Szemem Edward-ra tévedt aki csak kifejezéstelenül nézett ki a fejéből. -És... édesanyátok mióta vámpír?
-Ötven éve,akkor mikor mi megszülettünk akkor lett vámpír...
-És...,hogy lehetett átváltoztatni? A Vultorisok emberi véren élnek.
-Látták benne a tehetséget... Főleg Aro.
-Ja persze,mert Aro olyan kegyes,hogy csak úgy átváltoztatta!- morgott Rosalie közben a körmét piszkálta. Ezen csak nevetni tudtam milyen bunkó... Vele nem leszek jóba meglátás. Mostmár tuti bevetem valami spray-met.
Alice a semmibe meredt,Amanda legyezni kezdte a kezét a szeme lőtt.
-Látomása van...-magyarázta Jasper.
Alice felém nézett.
-Ezt most komolyan megfogod csinálni?-kérdezte nevetve. Elöször nem tudtam miről van szó de aztán rájöttem.
-Hát persze!-vigyorogtam-Én mindent megcsinálok amit eltervezek! Persze... Veled nem fogom...
-Köszi,egyik szín se állna jól nekem...
-Én is ezen gondolkoztam!-vigyorogtam,majd le is fagyott rólam- Úristen. Amanda! Ez miattad és a hülye vásárlási mániád miatt van...- kirázott a hideg.
Pár percig csak ültünk és néztünk ki a fejünkből,Edward-nak ez jól ment...
-Alice mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat-mondta Esme.
-Rendben-majd felpattant mindig ilyen hiperaktív?-Gyertek!
-A bőröndünk a kocsiba van!-mondtam.
-Vegyük ki!-javasolta majd húzni kezdett. Kivettem a bőröndömet majd a ház felé indultam. Amanda megelőzött na nem veszem a fáradságot,hogy vissza előzzem.
-Mennyi cuccot hoztál te?-kérdezte Emmet és végig nézte a bőröndömet.
-Jaj mindenki ezzel jön?-nyögtem fel. Amandáék már felmentek az emeletre.
Felhúztam magam után a bőröndöt de félúton kiborult.
-Hogy a...-majdnem káromkodtam. Majdnem...
-Ezek mik?-kérdezte Emmet.
-Spray-suttogtam-Gyorsan tedd vissza nővérem ellen vannak!
-Oh értem!-majd visszadobálta. Szerencsére más nem látta. Na most felviszem.
-Gyere Zack!-húzott Alice-Ez lesz a te szobád! Megfelel?
-Tökéletesen,köszi.
-Hagylak kipakolni-mondta.
-Ha annyira akarsz maradhatsz-mondtam és szétnyitottam a bőröndömet. Remélem Alice nem köp be senkinél... Bár Ő úgy is látja... Szóval mindegy.
-Honnan tudtad,hogy maradni akarok?
-Foggalmam sincs-vigyorogtam,kipakoltam a cuccaimat.
-Tudod... Nagyon hasonlítasz valakire... Főleg a húgod...-magyarázta na engem ez nagyon érdekel,de oké nem fogom megzavarni.
-Igen?
-Igen... Amúgy... láttam észrevetted Edward elkeseredett arcát... Ez azért van mert volt egy lány... akit szívből szeretett... De... elveszítettük...
-Sajnálom!-mondtam.
-Legjobb barátnőm volt... De... már nem tudunk mit csinálni... Nem is tudom minek hoztam fel.
-Semmi baj,köszi,hogy megosztottad velem.
-Na jó most megyek tényleg,boldogítom Amandát-vigyorgott.
-Jól teszed,örülök,hogy nem látom.
-A testvéri szeretet.
-Nálunk az nagyon van...-motyogtam még küldött felém egy mosolyt majd lelécelt... Azt hiszem lemegyek a nappaliba remélem Emmet lent van és tudom boldogítani.
Pussz: Netty ;D
(Zack szemszöge)
Ránéztem az órámra... Nyolc órát mutatott,tízkor indul a gépünk.... Kimásztam az ágyból,meghallottam nővérem lépteit,fülelni kezdtem.
-Zack kelj fel!-szólt az ajtó mögül.
-Már fent vagyok!
-Nyisd ki az ajtót.
-Minek?
-Csak nyisd ki!-hát engem nem fogsz becsapni ósdi trükkjeiddel... Körbenéztem a szobában. Áh ott van még pót vödör teli vízzel.
-Várj egy kicsit keresem a kulcsomat-adtam a hülyét. Gyorsan odamentem megfogtam a vizet. Kinyitottam az ajtót és egyből húgomra öntöttem a vizet így meglepődnie se volt ideje,mert becsuktam az ajtót. -Azt hittem,jobb trükkjeid is vannak!-kiabáltam. Még hallottam Amanda duzzogó lépteit majd mikor már elment odamentem a szekrényemhez kivenni a mai ruhámat. Azokat gyorsan magamra kaptam. Megfogtam a bőröndömet és kihúztam a teremhez.
-Hova mész?-kérdezte Alec.
-New York-ba.
-Egyedül?-kérdezte.
-Dehogyis... Vinnem kell a szerencsétlen húgomat is...
-Gyorsan eltelik majd az a pár óra...
-Nap!-helyesbítettem.
-Az már nem annyira... Na jó Zack nekem most mennem kell. Jó utazást!
-Meglesz...-motyogtam.
-Mehetünk?-jött oda Amanda.
-Rád vártam-morogtam.
-Oh már mentek is?-jött oda anya-Hiányozni fogtok!-jön a könnyes búcsú...
-Csakpár napra megyünk el!-bíztattam.
-Még soha nem voltatok ilyen sokáig távol tõlem...
-Jaj anyu,nyugi!-vigyorogtam-Ha oda érünk! Hívunk!
-Rendben-mondta és megölelt minket-Zack légyszíves ne készítsd ki a húgodat!-mondta szigorúan.
-Majd meglátom mit tehetek-vigyorogtam.
-Na jó.Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!
-Szia!-köszöntünk el.
***
-A gép nem sokára leszáll,kérem kapcsolják be öveiket-hallottam meg a bemondót.
-Azért kíváncsi vagyok erre a családra...-mondta Amanda.
-Ja... Én is. Annyira nem lehetnek elmebetegek mivel állati véren élnek-mondtam.
-Igen...
Éreztem,hogy a gép leszáll majd szép lassan földet ér.
-Na menjünk-mondtam és felálltam. Húgom szó nélkül követett engem. Elvettünk a csomagjainkat majd kimentünk a parkolóba.
-Hogy fogunk innen eljutni a családhoz?-kérdeztem.
-Jaj istenem Zack! Te vagy ez a nagy bünõzõ! Nem jut eszedbe semmi?
-Nem...
-Akkor gyere-húzott maga után. Körül nézett majd elindult egy csili-vili kocsi fel-Gyorsan szállj be.
-Oké-vigyorogtam. Bedobtam a bõröndömet hátra majd beültem az anyós ülésre. Amanda beletaposott a gázba.
-Hallod,Amanda! Ott egy McDonald's állj már meg kajás vagyok!
-Nem állok!
-Miért?
-Mert csak!
-Miért te nem vagy kajás?-kérdeztem.
-Nem,nem vagyok "kajás" ahogy te fogalmaztál.
Nem hiszem el... Akkor majd elmegyek külön valami helyre ahol adnak valami kaját.
-Amúgy is annyit eszel,hogy elhízol!-vágta hozzám.
-Mi? Én? És akkor te?-na erre mindjárt elkezd durcízni...-Tudod egyáltalán hova kell menni?
-Igen,Aro megadta a címet.
-És Aro bá' honnan tudja a címet?
-Honnan tudjam? Odanyomta a kezembe és ennyi!
-Oké,nyugi hugi! Mindenen felkapod a vizet!-morogtam,mit kell ezen hisztériázni,hogy csak megkérdeztem,honnan tudja azt a szerencsétlen címet?
-Már a harmadik McDonald's mellet megyünk el... De ne zavarjon...
-Nem zavar-mondta teljes nyugodsággal. Elővettem a zsebemből egy szál cigit majd rá gyújtottam.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Úgy nézz ki cigizek... Nem álltál meg kajáért... Ezért valamivel oltani kell éhségemet...-majd szívtam belőle mégegyet.
-Haverjaid nagyon rossz hatással vannak rád...
-Úgy se lehet bajom! Vámpír vagyok!
-Félig...-nehogy jó legyen neki ahogy én mondom...
Az út háromnegyed részét szótlanul töltöttük.
-Negyedik McDonald's...-morogtam.
Lefordultunk egy utcába mindenhol csak fa...
-Ez egy erdő! Hogy fogok én majd itt vásárolni?-kérdezte hisztérikusan.
-Sehogy! Mintha nem lenne elég ruhád... Mennyi van? Körübelül öt tucatnyi...?
-Nagyon vicces vagy...-morogta.
-Tudom-vigyorogtam,de jó ha ezt valaki még el is ismeri!
-Megérkeztünk...-morogta húgom majd kiszállt a kocsiból.
-Szuper!-vigyorogtam majd lelkesen kiszálltam. Eltapostam a cigi csikket majd felnéztem a húgom ott toporzékolt előttem.
-Mi van már megint?
-Tudod egy erdőben vagyunk ahol fák vannak!-mutatott körbe.
-Hűha nem mondod! Tudod erre magamtól is rájöttem!
-És te most eltapostál egy cigaretta csikket...-eddig nekem is leesett- Ami általában erdőtüzeket szokott okozni!-kiabált velem.
-Na haggyál a nagy természet védelmeddel!-mondtam és elakartam tenni a cigist dobozt-Jaj de udvariatlan vagyok! Kérsz?-és felé nyújtottam a dobozt.
-Menj a francba-erre elvigyorogtam. Egy nagy öblös nevetést hallottam oda néztem. Egy nagy darab mackós fiú fulladozott a nevetéstől. A többiek csak tátott szájjal néztek minket. Majd mikor észbekaptak. odasétáltak hozzánk.
-Hi! A Vultoritól Aro küldött minket,hogy megtartsuk ezt a 100 éventi ellenőrzést! Szóval.... itt fogjuk rontani a levegőt.. pár napig-mondtam. Ezen a nagy darab srác még jobban nevetni kezdett.
-Sajnálom bátyám,bunkó,idíóta,gyerekes...
-Szerintem felfogták...
-...viselkedését-fejezte be.
-Ti a Vultoritól jöttetek?-prüszkölte egy szőke pláza cica. A szőke hajának még beválhat az a zöld hajspray... Szerintem illene hozzá- ezen elvigyorodtam.
-Te meg mit mosolygsz?-kérdezte.
-Jaj nyugi már! Te is durcás vagy,mint a húgom!-és azt hiszem itt vége lett a srácnak. Már a hasát fogta a nevetéstől. Valaki bevallja tehetségemet.
-Szerintem a beszélgetésünket bent folytassuk-mondta a szőke hajú pasas.
Szó nélkül követtük. Leültünk az egyik kanapéra.
-Elöször is hadd mutatkozzak be.... Ő itt a feleségem Esme-egy meleg mosoly küldött felém-És a gyerekeim: Rosalie-a szőke cica baba,Emmet-a nagy darab srác,Alice a kobold szerű kis csaj,Jasper-a fájdalmas arcú srác és Edward-a...nem tudok semmit se mondani rá... Olyan semilyen az arckifejezése. De hasonlít Amandára... Áh dehogyis... Már megbolondít a húgom-és én Dr. Carlisle Cullen vagyok.
-Maga orvos?!-kérdeztem.
-Igen az vagyok-mosolygott.
-Tudna adni egy két igazolást? Elég ha csak alá bélyegzi! A többi már megy magamtól is...-vigyorogtam-Régen a bélyegzőt is akartam hamisítani... De az nem jött össze...
-Sajnálom...
-Zack-mondtam meg a nevemet.
-Sajnálom Zack,de nem adhatok csak úgy igazolást-mondta.
-Kár... na mindegy köszönöm!
-Csoda,hogy nem csaptak még ki téged az iskolából...-vigyorgott Emmet.
-Tegnap kiakartak... De... végül adtak még egy lehetőséget...- mondtam hangomban hallani lehetett a csalódotságot.
-Mit csináltál?-áh Emmet-tel jól kifogok jönni már látom.
-A kamera felvette,hogy cigizünk a haverjaimmal...
-Anya tudja?-szólalt meg a húgom.
-Nem... Tényleg felhívom,a végén aggódna... és nem akarom,hogy itt nekem oktatást tartson...-elővettem a mobilomat. Anya már a második csörgésre felvette.
-Szia,kincsem jól vagy?-úristen... remélem nem hallották meg a többiek.
-Szia,anya. Ja... jól vagyok!
-Amanda is?-aggódott.
-Persze, azt hiszi megint,hogy az anyám-vigyorogtam húgomra aki rám nyújtotta a nyelvét.
-Nem kínozzátok egymást?
-Nem... Dehogyis! Miért kínoznám? Lenne rá okom?
-Kérlek... egybe hozd haza...
-Meglátom mi tehetek-vigyorogtam,huh ha meglátja azt a zöld haj spray-t! Attól ki lesz! Kár,hogy már egyszeri mosás után kijön a hajból...-Akarsz beszélni Amandával?
-Igen légyszíves add.
-Oké!-mondtam húgira néztem nagyon koncentrál-Hé Amanda!- szóltam neki-Anya beszélni akar veled-majd odadobtam a telefonomat. Persze,hogy nem kapta el... Vámpír... persze... Két bal láb kisasszony inkább.
-Ha eltöröd! Újat vetetek veled!
-Ne legyen kishúgotok... Borzasztó... Állandóan hisztiznek... nyavalyognak... meg még sorolhatnám.
-Zack,azt hiszem jól megleszünk-vigyorgott kajánul.
-Ja,szerintem is-adtam neki egy pacsit.
Szemem Edward-ra tévedt aki csak kifejezéstelenül nézett ki a fejéből. -És... édesanyátok mióta vámpír?
-Ötven éve,akkor mikor mi megszülettünk akkor lett vámpír...
-És...,hogy lehetett átváltoztatni? A Vultorisok emberi véren élnek.
-Látták benne a tehetséget... Főleg Aro.
-Ja persze,mert Aro olyan kegyes,hogy csak úgy átváltoztatta!- morgott Rosalie közben a körmét piszkálta. Ezen csak nevetni tudtam milyen bunkó... Vele nem leszek jóba meglátás. Mostmár tuti bevetem valami spray-met.
Alice a semmibe meredt,Amanda legyezni kezdte a kezét a szeme lőtt.
-Látomása van...-magyarázta Jasper.
Alice felém nézett.
-Ezt most komolyan megfogod csinálni?-kérdezte nevetve. Elöször nem tudtam miről van szó de aztán rájöttem.
-Hát persze!-vigyorogtam-Én mindent megcsinálok amit eltervezek! Persze... Veled nem fogom...
-Köszi,egyik szín se állna jól nekem...
-Én is ezen gondolkoztam!-vigyorogtam,majd le is fagyott rólam- Úristen. Amanda! Ez miattad és a hülye vásárlási mániád miatt van...- kirázott a hideg.
Pár percig csak ültünk és néztünk ki a fejünkből,Edward-nak ez jól ment...
-Alice mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat-mondta Esme.
-Rendben-majd felpattant mindig ilyen hiperaktív?-Gyertek!
-A bőröndünk a kocsiba van!-mondtam.
-Vegyük ki!-javasolta majd húzni kezdett. Kivettem a bőröndömet majd a ház felé indultam. Amanda megelőzött na nem veszem a fáradságot,hogy vissza előzzem.
-Mennyi cuccot hoztál te?-kérdezte Emmet és végig nézte a bőröndömet.
-Jaj mindenki ezzel jön?-nyögtem fel. Amandáék már felmentek az emeletre.
Felhúztam magam után a bőröndöt de félúton kiborult.
-Hogy a...-majdnem káromkodtam. Majdnem...
-Ezek mik?-kérdezte Emmet.
-Spray-suttogtam-Gyorsan tedd vissza nővérem ellen vannak!
-Oh értem!-majd visszadobálta. Szerencsére más nem látta. Na most felviszem.
-Gyere Zack!-húzott Alice-Ez lesz a te szobád! Megfelel?
-Tökéletesen,köszi.
-Hagylak kipakolni-mondta.
-Ha annyira akarsz maradhatsz-mondtam és szétnyitottam a bőröndömet. Remélem Alice nem köp be senkinél... Bár Ő úgy is látja... Szóval mindegy.
-Honnan tudtad,hogy maradni akarok?
-Foggalmam sincs-vigyorogtam,kipakoltam a cuccaimat.
-Tudod... Nagyon hasonlítasz valakire... Főleg a húgod...-magyarázta na engem ez nagyon érdekel,de oké nem fogom megzavarni.
-Igen?
-Igen... Amúgy... láttam észrevetted Edward elkeseredett arcát... Ez azért van mert volt egy lány... akit szívből szeretett... De... elveszítettük...
-Sajnálom!-mondtam.
-Legjobb barátnőm volt... De... már nem tudunk mit csinálni... Nem is tudom minek hoztam fel.
-Semmi baj,köszi,hogy megosztottad velem.
-Na jó most megyek tényleg,boldogítom Amandát-vigyorgott.
-Jól teszed,örülök,hogy nem látom.
-A testvéri szeretet.
-Nálunk az nagyon van...-motyogtam még küldött felém egy mosolyt majd lelécelt... Azt hiszem lemegyek a nappaliba remélem Emmet lent van és tudom boldogítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
