When Your Life Changes-20.fejezet

(Zack szemszöge)

Hálózsákkal a kezemben álltam a teremben. A többiek-remélem-már rég a szobájukban vannak. 11:50... Amanda-nak nem sokára itt kell lennie. És meg is érkezett.
-Készen állsz?-kérdeztem mintha valami nagy akcióban vennénk részt.
-Aha-mondta vigyorogva. Szóval akkor Õ is ugyanolyan izgatott,mint én.
-Akkor menjünk-mondtam és elindultam Cullenék szobája felé. Most örülök,hogy Alice nem látja a jövõt. Mert akkor már rég észrevette volna,hogy mit tervezünk.
-Te alszol az ajtó felől-súgta oda nekem.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Azért mert ha Alice kivágódik az ajtón akkor,rád essen és ne rám, mivel ez a te ötleted volt-magyarázta.
-Oké,legyen!-emeltem fel a kezemet. Úgy is addig fogja mondani, míg meg nem adom magamat szóval mindegy-De most már meg se szólalj örülj,ha nem vesznek észre. És... Mivan akkor ha simán átugranak fölöttünk és fel se ébredünk?-kérdeztem.
-Biztosan nem fognak minket látni... Vagyis remélem-na ez megnyugtatott de tényleg... Mentünk és megálltunk Alice-ék ajtaja elõtt.
Gondosan letettem a hálózsákomat-az ajtó mellé-és oda lefekeüdtem. Mellém Amanda-így is ajtó mellet volt csak éppenséggel Edward ajtaja elõtt,na mindegy-és õ is belebújt a zsákjába.

Ez lehet valakinek félreérhetõ lenne-például Emmet-nek.
Gyorsan elaludtam,míg így tettem nem álmodtam semmit. Ezért nyugodt éjszakám volt-egy része.
Arra ébredtem,hogy valaki nyitja az ajtót majd ránk esik. Nyöszörgést hallottam aki nem volt más,mint Alice.
-Háhá!-kiáltottam diadalmasan-Meg vagy Alice!-vigyorogtam. Minden Cullen kiszaladt a szobájából-Nem lesz ez olyan egyszerû számodra!-vigyorogtam még mindig-Jasper vidd vissza Alice-t és tartsd szemmel...-mondtam.
-Oké..-azzal visszarángatta feleségét a szobába. Büszkén dõltem vissza Emmet meg csak vigyorgott. Majd õ is elvonult.
Elõvettem a zsebembõl a pót kulcsot ami Alice szobájához kell és halkan bezártam-egy hangot se adott ki,mivel olyan gyorsan csináltam. Visszadőltem és hugom vigyorogva nézett rám.

Már nem nagyon tudtam elaludni amióta Alice megjelent. Mivel bezártam az ajtót nem igazán törödtem vele,mert kijutni nem tud valami könnyen...Ha csak nem töri ki az ajtót...De szerintem ezt nem tenné meg.
-Zack nyisd ki az ajtót!-dörömbölt Alice. Nem szólaltam meg csak büszkén elvigyorodtam-Zack!-szólt még egyszer.
-Hány óra?-kérdeztem Amanda-tól aki már szintén felkellt.
-Hét...-morogta. Ja hát persze... Õ tízkor kellne... Fõleg,hogy még suliba se kell menni-most.
Emmet és mindenki-ismét-kivágódott az ajtón.
-Ti még mindig itt csővesztek?-röhögött Emmet.
-Aha-vigyorogtam.
-Zack Volturi!-kezd dühös lenni.
-Miért üti az ajtót miért nem jön ki inkább?-kérdezte Em az ajtó felé mutatva.
-Ezért-és lóbálni kezdtem a kulcsot.
-Zack,ha nem nyitod ki,komolyan mondom betöröm az ajtót!- fenyegetõzött.
-Szerinted betörné?-vigyorogtam-Jól van kinyitom,de ha benyitsz Jane-ékhez nem tudom mit csinálok veled...-morogtam majd kinyitottam. Amin kijött.
-Mérges vagy rám?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem...
-Akkor jó!-azzal elmentem,a kulcsot és a hálózsákomat persze hoztam magammal.

Megálltam Jane ajataja elõtt.
-Na milyen volt a pizsi parti?-kérdeztem,de nem mentem be.
-Elég jó... csak beszéltünk-mondta unottan anyu. Hiszek neki.
-Nyugi anyu,már csak pár óra van a bálig-nyugtattam.
-Igen... már csak tíz óra...
-Az vámpíroknak nem sok-és elmentem. Amanda odajött mellém.
-Megvan az öltönyöd?-kérdezte.
-Majd elõkeresem...
-Annak örülnék-és végig engem vizslatott.
-Jó! Most bemegyek a szobámba és elõkeresem-büszkén elmosolyodott. Betrappoltam a szobámba a szekrényemhez mentem és kivettem az öltönyömet. Ledobtam az ágyra. Legalább megvan.
-Ki kell vasalni?-ez most követ?
-Nem-mondtam és kivonultam a szobámból. Most mindenhova ki-be járkálok...

-Hé Zack!-kiáltott oda Emmet-Mizu?
-Semmi...-morogtam.
-Huh nem vagy jó pasztban-röhögött-Mi bajod?-kérdezte.
-Áh semmi... lényegtelen-mondtam-Találtál ki mára valami programot?
-Én nem... De Alice-nek már meg van...-nevetett. Jaj ne...
-Mire készül?-sóhajtottam fel.
-Hogy lássa anyádat... Nem tudom miért,de azt mondja: akkor is megfogja tudni...-mondta vigyorogva megráztam a fejemet.
-Igen látni fogja-ránéztem az órára,ami tíz órát mutatott-körübelül tíz óra múlva-fogtam magam és Jane szobája felé mentem.
-De nem én mondtam el ezt neked!-kiáltott még utánem én csak bólintottam és a szoba felé trappoltam,Alice arra koslatott.
-Alice! Nem fogod megtudni a bál előtt! Gondoskodok róla-erre rám nyújtotta a nyelvét.
Bekopogtam a szobába és bementem. Anyu az ágyon ült.
-Kivel kiabaáltál?-kérdezte anyu.
-Alice-el...-morogtam. Megint a semmibe nézett. Jane is csak nézett rá. Szóval akkor ő se értette mi baja. Vagy megint ilyen "látomása" van. -Jane... magunkra hagynál?-kérdezte anya.
-Persze.
-Körbevezetnéd Cullenéket itt? Csak,hogy ne hallják a beszélgetésünket. Mert itt a falnak is füle van!-mondtam hangosan,hogy Alice is meghallja.
-Természetesen-mondta és elment követtem,hogy nézzem Cullenék tényleg mennek-e utána. De ez így történt és elismerően bólintottam,de azért odasúgtam neki:
-Tartsd szemmel őket,főleg Alice-t a kis fekete hajú csajszit-mutattam rá-Fél óra múlva visszajöhettek! Addig végzünk...-bólintott majd elvezette Cullenéket.
Szerintem már Ők is érzik,hogy valami nincs rendben... Vagy valami készülődik.

Visszamentem anyához aki csak ott ült.
-Akkor elmondod?-kérdeztem.
-Igen...-sóhajtott majd nézni kezdett egy pontot-Tudod... nem a "repülős" látomásom volt az első... Előtte is volt egy... Azon egy aranybarna szempár nézett rám... Gondolom Ő lehetett előző életemben életem egy fontos része,mivel szeme csakis szerelmet és boldogságot állított... De az arcát se láttam... Csak a szemét.
Aztán volt ez a repülős... Amit már mondtam-gondolom ott is vele beszélhettem-de nem vagyok biztos benne...
Majd mikor említetted Cullenéket jött egy másik is. Amin többen voltunk-Ott hét aranybarna szempár nézett rám. De semijen más részt nem láttam belőlük.
És előbb megemlítetted "Alice" nevét ahol még egy jött. De ott csak azt láttam,hogy megölel. Semmit mást.
-Ennyi-szólalt meg végül és rám nézett. Most én tettem azt,mint Ő az előbb. Néztem egy távoli pontot és gondolkoztam.
Most már teljesen biztos voltam benne,hogy Edward anyu-ha lehet így mondani: exe.
Elmosolyodtam.
-Nyugi,anya minden rendbe fog jönni. Ezt megígérem neked-és megöleltem. Visszaölelt.

-Amúgy... lassan elkell kezdened öltözni...sminkelni... hajat csinálni...- soroltam fel a teendőit.
-De még rengeteg időnk van-mondta és az óra felé bökött ami két órát mutatott.
-Igen,de Jane nem sokára visszajön és szerintem sokáig fog tartani ez az egész "sminkelődést". Mondom én ezt hímnemű-nevettem.
-Na jó-felállt. Tegnap mivel ide ráncigáltam be a ruhája is itt van-A sminkeim nincsenek itt...-vigyorgott.
-OKé idehozom!-tettem fel a kezemet. Tudtam hol van. Gyorsan odamentem majd vissza is Jane szobájába.

-Na itt is vagyok...-néztem körbe de nem volt itt. Gyorsan kiszaladtam onnan és a nagyterembe mentem ahol anyu sétált teljes nyugodsággal.
-Anya!-szóltam rá majd odafutottam-Mit művelsz te itt?-kérdeztem.
-Meguntam a négy fal között lenni....-mondta és rám nézett.
-Úgy viselkedsz,mint egy tini!-mondtam. Elmosolyodott majd megölelt. A bejáratnál megakadt a tekintetem a Cullen család pont erre vonult.
-Mindig megnehezíti a dolgomat...-szűrtem a fogaim között.
-Itt állok melletted-szólt. Felkaptam majd befutottam vele a szobába. Komolyan úgy viselkedik,mint egy tizenéves...-bár ez részben igaz. De... áh idegesítő.
Letettem az ágyra és mutattam neki,hogy maradjon ott. Mint egy ötévesnek magyaráznék komolyan modnom...
-Jane!-kiáltottam,egyből előttem termett-Tartsd szemmel anyát mert nem bír magával-mondtam-nyolcra érted jövök-mondtam Ő meg bólintott.
Becsuktam az ajtót majd emberi tempóval sétáltam.
-Miért titkoljátok ennyire édesanyátokat?-jött mellém Jasper.
-Öhm... Csak... mert hát... izé...-egy normális mondatott nem tudtam hirtelen összehozni.
-Valamit titkoltok előlünk,ami megváltoztatja majd az életünket...- mondta Jazz.
-A számból vetted ki a szót-vigyorogtam-Ma megtudjátok...- bólintott.
-Alice-t nagyon idegesíti,hogy itt nem látja a jövőt-nevetett Jasper-És ezért mindent elakar érni,hogy tudja mit titkoltok előle. Szóval minden kicsit hírnek örülne...-áh szóval Alice kérte,hogy beszéljen velem Jazz.
-Annyit mondok: anyu nem tud erről semmit. És szerintem emg örülni fogtok a "meglepetésnek"-vigyorogtam.
-Ennyivel nem elégszek meg!-szökdécselt oda Alice.
-Alice! Már csak pár óra! Anyu már készülődik szóval csak ídők kérdése és lehull a lepel!-vigyorogtam-Amúgy meg körübelül öt óra szóval szerintem kezdhetsz sminkelni... Öltözni... meg ilyen női dolgokat csinálni.
-Igazad van!-vigyorgott-Oké nem fogok kutakodni! Most tényleg!- mondta és "szívére" tette a kezét. Szemében láttam,hogy nem hazudik bár kitudja? Alice mindenre képes-Most megyek-azzal elszökdécselt.
-Azt hiszem én is megyek... Szemmel tartom-suttogta az utolsó szavakat. És ő is elvonult.
Megfordultam és én is elindultam saját szobám felé. Csak mentem és nem néztem sehova. Nem tudom... de volt valami bajom... Nem úgy éreztem magamat,mint máskor.
Megláttam Edward-ot aki lomha léptekkel haladt előre. Odamentem. Fura belegondolni talán az... apám... Kirázott a hideg,de nem azért mert nem bírtam Edward-ot,mert tökre bírtam... Szóval nem arról van szó.

-Edward,minden rendben?-kérdeztem tőle.
-Öhm... persze...-mondta de közben a fejét fogta.
-Szerintem nem...-mondtam el a véleményemet.
-Tudod... Rengetegszer megfordult a fejemben az öngyilkosság... Amikor elveszítettem Bella-t. És az öngyilkossági terveim között volt Volterra-itt megfeszültem-A Vultori... Simán kiléptem volna a napra... És megöltek volna és így vége lett volna szenvedésemnek. De Alice és Esme elkeseredett arca lebegett előlem.. Ezért inkább... Így maradtam...-vallotta be. Edward tényleg szerette/szereti anyut.... Most már biztos vagyok benne,hogy összekell hoznunk őket Amandaval...
-És... soha nem gondoltál arra,hogy...túl tedd magadat rajta?-kérdeztem,mert ez a kérdés furdalt engem.
-De gondoltam rá... De akkoris csak a családom miatt,mert már borzasztó volt engem látni... Eddig is élő halott voltam... De az akkori időkben...-megsajnáltam. De nem öleltem emg az bizarr lett volna.
-Te... tényleg szívből szeretted Őt...-mondtam megtörten.
-Ez a bál is... Olyan... mint amikor elöször találkoztam vele-és most lesz másodjára.
-Sajnálo,hogy ez így történt...-mondtam-De... minden rendbe fog jönni...
-Aha...-mondta de nem hitt nekem.
-Most megyek öltözni-azzal elmentem. Edward beszélgetésévél elment körübelül félóra.

Elővettem az ágyamra lehejezett,öltönyömet és felvettem. A hajamat felzselésztem. Életemben maximum kétszer háromszor voltam így kicsípve.
Fejemre rátettem az álarcot-ügyelve,hogy a hajam ne jöjjön szét, úristen... mint egy lány aki fél,hogy összgyűrődik a ruhája... Az isten szerelmére én férfi vagyok! A kijelentés után nem érdekelt,hogy milyen lett a hajam.
Belenéztem a tükörbe végülis magamat láttam csak ki voltam csípve. Sokan nem fognak felismerni engem. Király!
Kiléptem a szobámból és elindultam Jane-ékhez,ahol-remélem-anyu már elő van készítve és csak ki kell vezetnem a nagy teremhez. Ott meg már minden megy a saját rendjén-mármint... én ezt remélem. Ki tudja mi fog ebből kisülni?

Bocsi a hibákért de nem volt kedvem átnézni rendesen :S xD