When Your Life Changes-18.fejezet

(Zack szemszöge)

Áh semmi kedvem visszamenni Volterrába. Tök buli volt itt...- morgolódtam magamban.
Behúztam bőröndöm cipzárát majd lecsörtettem a lépcsőn. Mindenki lent volt. Amanda ott várt engem.
-Megvan még a lopott kocsi?-kérdeztem.
-Persze-mondta,húgom.
-És azzal megyünk?-folytattam a faggatózást.
-Nem,én viszlek el benneteket-szökdécselt mellém Alice. Bólintottam. Ránéztem Rosalie-ra. Aj... nem csináltam meg a haját... Na majd legközelebb.
-Gyanús vagy...-lépett mellém húgom és a szemembe nézett.
-Te már soha se fogsz változni-vigyorogtam. Odajött hozzám Emmet és "könnyes" búcsút intettünk egymásnak. Ez így ment az egész családdal,de megígérték,hogy hamarosan tesznek egy látogatást Volterrába.

-Azt hiszem unalmas lesz majd nélkületek a ház-törte meg a hosszas csöndet Alice-Eléggé szórakoztattatok minket.
-Főleg én-nevettem.
-Igen,ebben mindannyian egyet értünk-nevetett Alice is. Amanda meg csak duzzogott.
-Azt hiszem felhívom anyát mert már szerintem így is a telefont szorongatja a kezében,hogy mikor hívjuk...-tárcsáztam a számot és fel is vette a második csörgésre. Na mit mondtam...
-Szia,anyu-szóltam bele.
-Zack,szia! Hol vagytok?-kíváncsiskodott.
-Nem sokára a repülő téren-néztem ki az ablakon.
-Rendben,vigyázzatok magatokra-aggodalmaskodott.
-Nyugi,anya. Majd csak nem fog lezuhanni a gép-viccelődtem. A vonal másik végéről esést hallottam-mármint mikor valaki leejti a telefonját.
-Anyu!-szóltam bele-Anyu,ott vagy?-majd hirtelen felvette.
-Öhm.. Igen... persze!-dadogott.
-Biztosan?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Igen persze....
-Jó rendben,majd Volterrában elmondod,ha akarod...-hagytam rá-Én most leteszem mert,megérkeztünk. Szia!
-Szia!-azzal letettem.

-Nekem oda se adtad-morcoskodott Amanda.
-Jaj nyugi,majd otthon trécselhetsz vele...-mondtam-Amúgy... valami baj van vele...-mondtam elgondolkodva.
-Miért?-fordult hátra Amanda.
-Amikor mondtam "majd csak nem fog lezuhanni a gép". Akkor- szerintem-leejtette a telfonját majd csak pár másodperc után vette fel... Utána meg a hangja is olyan fura volt. Szóval nem értem...-mondtam. Ő összeráncolta a szemöldökét.
-Majd otthon beszélünk vele-mondta és előre fordult.
-Igen én is erre gondoltam...-motyogtam.
-Megérkeztünk...-sóhajtott fel Alice. Kiszálltunk a kocsiból majd odajött hozzánk-Hiányozni fogtok,soha nem gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd egy Volturi tagnak-nevetett-Jó utat,vigyázzatok magatokra-ölelt meg minket. Azt hittem összenyom minket.
-Meglesz Alice,látogassatok meg minél hamarabb-mondtam és én is visszaöleltem. Nagyon megkedveltem Alice-t. Szeretem benne,hogy ilyen hiperaktív.
-Találj magadnak valami lányt-bökött oldalba.
-Majd próbálkozok...-mondtam nevetve. Kiszedtük a bőröndöket majd Alice még egyszer megölelt minket és búcsút intettünk neki.

-Megkedveltem Cullen-éket...-mondta Amanda mikor felültünk a gépre.
-Igen én is-néztem ki az ablakon-Amúgy... nem azért mondom... De szerintem hasonlítasz Edward-ra... A hajad színe...-mondtam és végig mértem-Bár lehet csak beképzelem magamnak...
-Én meg... hallottam egyszer mikor leakartam menni a nappaliba,hogy Carlisle azt mondja Esme-nek: olyan a szemed,mint Edward-nak mikor még ember volt... Nem hallgatóztam... Sőt visszaakartam menni,de lábaim nem mozdultak-vallotta be. Őt néztem.
-Na ne...-mondtam és mintha kigyulladt volna a fény a fejem fölött- Mivan akkor... Ha Edward... Anyunak a volt pasija és...
-Na nem! Zack,ez képtelenség! Hogy lehetne az apánk?-kérdezte. Figyelj... Mert a hajszínünk majdnem ugyanolyan....
-Teljesen!-helyesbítettem.
-Attól még nem azt jelenti,hogy az apánk!
-És a szememmel mi van? Vámpír memória, Carlisle biztos nem hazudott... meg csak emlékszik rá...-mondtam és végig Amanda szemébe néztem.

-De a szemem,nem csak véletlenül olyan,mint Edward-é volt emberként... És a hajunk se véletlenül olyan színű! Meg anyu meg Edward barátnőjének a neve is Bella! Erre is csak azt mondod: "véletlen"?-tettem fel neki a kérdést. Valami kifogást keresett de nem talált.
-Oké...-tegyük fel,hogy ez így van... És akkor mit mondasz nekik?- kérdezte.
-Azt nem tudom...-mondtam,elgondolkoztam-Anyut majd még... kifaggatom... Meg Cullen-ék,úgy is jönnek látogatóba...
-Igen... Addig van időnk kitalálni a dolgokat...-mondta-Azért... Edward rendes udvarias... És... anyu pont megérdemelne egy ilyen férfit!-mondta Amanda. Életemben először most értettem vele egyet... Ki gondolta volna,hogy majd ez a pillanat is elékezik.
-Igen,igazad van-mondtam.

-Kérem kapcsolják be öveiket a gép hamarosan leszáll...-hallottam meg az egyik stewardes hangját.
-Máris megérkeztünk?-kérdeztem döbbenten. Bár lehet eltereltem a gondolataimat és meg is feledkeztem az idő múlásáról...
-Igen én is meglepődtem...-mondta.
-Mivel megyünk haza?-kérdeztem kíváncsian.
-Kocsit lopok-suttogta a fülembe.
-Ez az új specialításod?-kérdeztem.
-Úgy látszik... De nem fogom sűrűn csinálni....-morogta.
-Kár...pedig élveztem-vigyorogtam-Fő a változatosság,nem?
-Nem... nem akarok a te szintedre süllyedni-na kezd megint bunkó lenni,pedig be kell vallani én most rendes voltam vele!
-Na gyere-mondta és elindult a kijárat felé. Felvettük a csomagjainkat majd a parkolóban álltunk meg.
-Kinézted már?-kérdeztem. Kíváncsi vagyok most milyen autó lesz a szerencsés...
-Igen-azzal elindult egy fekete BMW felé.
-Jó kis autó,nem rossz az ízlésed-vigyorogtam.
-Ezt eddig is tudtam-a bunkósága biztos Olaszországnak köszönhető- Ülj be mert a végén jön a gazdája és nem tudom,hogyan magyaráznánk ezt ki...-mondta. Bedobtuk a bőröndünket és beültem az anyós ülésre.

Amanda rátaposott a gázra,majd kerék csikorgással elhagytok a repteret. Néztem a mellettünk elhaladó fákat vagy egyéb dolgokat.
-Azért szerintem egy kicsit kifog majd akadni a tulajdonos...-mondtam.
-Szerintem is... De... valahogy haza kell jutnunk-bólintottam. Ja most ha valakinek ilyen kocsija van majd vesz egy másikat... Mármint.... lehet majd kifog egy "kicsit" akadni... De hát... az élet nehéz.
-Jó újra látni ezt a tájat... Már honvágyam volt-szólalt meg Amanda- normális hangnemben.
-Igen,jó újra látni-bámultam ki az ablakon. És akkor megláttam a nagy óratornyot ami a Volturi szállásához vezet. Elmosolyodtam-tényleg jó újra látni ezt az ismerős helyet-bár igaz én nem vagyok lelkizős típus...
-Megérkeztünk-mondta Amanda. Kiszállt a kocsiból-én is így tettem-a csomagtartóból kivettük a bőröndünket és elindultunk a Volturi felé.
A toronyórához egyre közelebb értünk majd a nagy faajtón beléptünk. A folyosón végig mentünk majd a lifttel fel-a lift zene most is szólt,mint mindig-majd végig csörtettünk még egy folyosón egyenesen a nagy terem felé.

Megálltunk a nagy terem ajtaja előtt. Majd benyitottam mindenki ott volt az egész Volturi.
Anyu egyből odaszaladt hozzánk és szorosan magához ölelt.
-Jaj annyira hiányoztatok már!-mondta,most ha tudott volna sírni már biztos megtette volna.
-Te is-mondtuk egyszerre.
-Zack, Amanda!-jött oda Aro-Örülök,hogy újra itt vagytok. Milyen volt Cullen-éknél? Minden rendben volt?-tette fel a kérdéseket.
-Igen nagyon jó volt és kedvesek voltak. És igen minden rendben volt- szét se néztem... Nem is volt eszemben! Na mindegy... Cullen-ék biztos nem terolisták vagy ehhez hasonló.
-Rendben-mondta mosolyogva Aro-és mikorra vérható látogatásuk?- kérdezte.
-Alice-t ismerve szerintem pár napon belül itt lesznek-szólalt meg Amanda.
-Alice a jövőbe látó lány igaz?
-Igen-válaszoltam.

-Akkor elő kell készülnünk mindennel-jelentette be Aro. Mindenki elvonult mi meg ott maradtunk anyával.
-Mi volt amikor hívtál? Elmondod?-kérdeztem mikor mindenki hallótávolságon kívül volt.
-Öhm... ugye mondtad: "majdcsak nem fog lezuhanni a gép" akkor előjött nekem néhány kép... Olyan mintha látomásom lett volna.
-Mi volt benne?-kérdeztem kíváncsian.
-Én voltam ott...-telefonáltam... Nem tudom mit beszélhettem azt,se, hogy kivel. De utána letettem és a repülő rázkódni kezdett-mint amikor lezuhan és ez is történt... Ennyi-mondta.
-Öhm... kösz... hogy elmondtad-mondtam.
-Szívesen. De most ne haragudjatok mennem kell!-jelentette be-Majd ha visszajöttem tartsatok beszámolót-mosolygott majd eltűnt.

-Edward, Bella-ja is repülő balesetet szenvedett! Na erre ne mond,hogy véletlen mert te is tudod,hogy ez már biztosan nem az!-mondtam.
-Nem mondom...-motyogta-De... mit csináljunk?-tette fel a költői kérdést.
-Na azt még én se tudom...-Elnéztem nővérem mellet és szemem megakadt egy képen. Egy bált ábrázolhatott. Bál... Bál...
-Megvan!-mondtam gyorsan. Amanda kérdőn nézett rám-Esme-vel beszéltem és mondta,hogy Edwrard,Bella-t egy bálon ismerte meg... És majd Cullenék tiszteletére kéne rendezni egy bált... Bár nem tudom,hogyan fogjuk tudni,hogy mikor jönnek... Na mindegy ezt majd még megoldjuk... Na de a lényeg az,hogy álarcos bál lesz... Anyunak majd biztos beugrik valami emlék. De ezt senkinek se mondjuk el,ez csak a mi titkunk-mondtam és ezzel magamra és rá mutattam. Elgondolkozott pár percig majd válaszolt:
-Soha se gondoltam volna,hogy ilyet mondok majd neked,de: ez életed legjobb gondolata-nevetett.
-Kösz-vigyorogtam-Amúgy én se gondoltam volna,hogy ilyet mondasz-erre oldalba bökött,de közben mosolygott.
-Megkérdezem, Aro-tól,hogy tetszene neki ez az ötlet...-mondta azzal elvonult. Büszke voltam magamra,nekem lehetnek csak ilyen jó gondolataim-egom van...

(Amanda szemszöge)

Igaz nekem is elég nehéz ezt bevallani... De tényleg jó Zack ötlete és még be is válhat.
Aro keresésére indultam akit hamar meg is találtam.
-Szia,Aro!-köszöntem neki.
-Áh Amanda. Szia-mondta udvariasan-Mit szeretnél mondani?
-Zack-kel azt találtuk ki,hogy Cullen-ék úgy is hamarosan látogatóba jönnek ide... Ezért rendezhetnénk egy bált... Álarcos bált- helyesbítettem. Végig az arckifejezését néztem. Kezdtem félni mikor már hosszú ideje meg se szólalt...
-Ez egy remek ötlet-szólalt meg végül. Elmosolyodtam-Majd be kell szerezni a ruhákat... és Cullenéket is értesíteni kéne,hogy hozzanak olyan ruhát-mondta lelkesen. Örültem neki,hogy tetszik az ötlet.
-Akkor... ezeket elintézzük,anyunak ne szólj! Azt majd mi elintézzük- mondtam. Gyorsan visszamentem Zack-hez aki érdeklődve nézett engem.

-Benne van!-vigyorogtam.
-Komolyan?-hitetlenkedett.
-Igen. Fel kell hívnom Cullen-éket és elmondani nekik!-mondtam és elővettem a telefonomat.
-De ne mond nekik se,hogy mit tervezünk anyuékkal szemben...
-Dehogy mondod-majd tárcsáztam Alice számát.
-Szia Amanda!-vette fel egyből a telefont.
-Szia Alice! Öhm... lesz majd itt egy álarcos bál-majd a tiszteletetekre amikor jöttök és csak azért szólok,hogy hozzatok rá külön ruhát.
-Rendben,nem is láttam...-morgolódott-Köszi a meghívást körübelül két-három nap múlva megyünk. Már nagyon unalmas itt az élet-nevetett.
-Igen,mi is hiányolunk benneteket-mondtam-Amúgy meg szerintem nem látod a jövőt,ha itt vagyunk a Vultorinál...
-Meglehet-gondolkozott el.
-Na jó de nekem most mennem kell,elő kell készíteni a dolgokat... Meg ilyesmi... Szia!- köszöntem el tőle.
-Szia!

-Gyors beszélgetés volt...-mondta Zack.
-Csak azért hívtam,hogy elrendezzük az ügyet. Na megyek szólok még a többieknek,hogy készüljenek majd Ők is!-áh most olyan vagyok,mint Alice. Kis hiperaktív bomba vagyok.
-Anyut vidd majd el vásárolni.
-Én?-mutatott magára.
-Igen,te. Nem bírok mindenre figyelni! Én addig elrendezem ezeket a dolgokat,ti meg vesztek anyunak ruhát!-ezen elgondolkozott.
-Oké!-adta meg magát.
-Kösz-mosolyodtam el.
-Megkeresem és holnap meg elviszem,vásárolni. Remélem nem fog sütni a nap...-morogta.
-Nem fog! Azért mondtam... esős idő lesz-mondtam-Szóval aggódnod nem kell.
-Nem aggódok... Soha...-azzal elvonult. Tud normális is lenni ha megerőlteti magát. Lehet azt a pillanatot is megérjük,hogy nem fogjuk piszkálni egymást...
Az élet szép...

Igaz a New Moon-ba Alice látja a fejleményeket Volterrában/a Volturinál. De itt nem! Szóval félre értés ne essék. ;D