When Your Life Changes-15.fejezet

Na itt a következő fejezet :) Jó olvasást és írjatok pár szót komiként-mindegy,hogy hova (A). Remélem elnyeri majd tetszéseteket :P

Pussz: Netty ;D

(Zack szemszöge)

Ránéztem az órámra... Nyolc órát mutatott,tízkor indul a gépünk.... Kimásztam az ágyból,meghallottam nővérem lépteit,fülelni kezdtem.
-Zack kelj fel!-szólt az ajtó mögül.
-Már fent vagyok!
-Nyisd ki az ajtót.
-Minek?
-Csak nyisd ki!-hát engem nem fogsz becsapni ósdi trükkjeiddel... Körbenéztem a szobában. Áh ott van még pót vödör teli vízzel.
-Várj egy kicsit keresem a kulcsomat-adtam a hülyét. Gyorsan odamentem megfogtam a vizet. Kinyitottam az ajtót és egyből húgomra öntöttem a vizet így meglepődnie se volt ideje,mert becsuktam az ajtót. -Azt hittem,jobb trükkjeid is vannak!-kiabáltam. Még hallottam Amanda duzzogó lépteit majd mikor már elment odamentem a szekrényemhez kivenni a mai ruhámat. Azokat gyorsan magamra kaptam. Megfogtam a bőröndömet és kihúztam a teremhez.
-Hova mész?-kérdezte Alec.
-New York-ba.
-Egyedül?-kérdezte.
-Dehogyis... Vinnem kell a szerencsétlen húgomat is...
-Gyorsan eltelik majd az a pár óra...
-Nap!-helyesbítettem.

-Az már nem annyira... Na jó Zack nekem most mennem kell. Jó utazást!
-Meglesz...-motyogtam.
-Mehetünk?-jött oda Amanda.
-Rád vártam-morogtam.
-Oh már mentek is?-jött oda anya-Hiányozni fogtok!-jön a könnyes búcsú...
-Csakpár napra megyünk el!-bíztattam.
-Még soha nem voltatok ilyen sokáig távol tõlem...
-Jaj anyu,nyugi!-vigyorogtam-Ha oda érünk! Hívunk!
-Rendben-mondta és megölelt minket-Zack légyszíves ne készítsd ki a húgodat!-mondta szigorúan.
-Majd meglátom mit tehetek-vigyorogtam.
-Na jó.Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!
-Szia!-köszöntünk el.

***

-A gép nem sokára leszáll,kérem kapcsolják be öveiket-hallottam meg a bemondót.
-Azért kíváncsi vagyok erre a családra...-mondta Amanda.
-Ja... Én is. Annyira nem lehetnek elmebetegek mivel állati véren élnek-mondtam.
-Igen...
Éreztem,hogy a gép leszáll majd szép lassan földet ér.
-Na menjünk-mondtam és felálltam. Húgom szó nélkül követett engem. Elvettünk a csomagjainkat majd kimentünk a parkolóba.
-Hogy fogunk innen eljutni a családhoz?-kérdeztem.
-Jaj istenem Zack! Te vagy ez a nagy bünõzõ! Nem jut eszedbe semmi?
-Nem...
-Akkor gyere-húzott maga után. Körül nézett majd elindult egy csili-vili kocsi fel-Gyorsan szállj be.
-Oké-vigyorogtam. Bedobtam a bõröndömet hátra majd beültem az anyós ülésre. Amanda beletaposott a gázba.
-Hallod,Amanda! Ott egy McDonald's állj már meg kajás vagyok!
-Nem állok!
-Miért?
-Mert csak!
-Miért te nem vagy kajás?-kérdeztem.
-Nem,nem vagyok "kajás" ahogy te fogalmaztál.
Nem hiszem el... Akkor majd elmegyek külön valami helyre ahol adnak valami kaját.
-Amúgy is annyit eszel,hogy elhízol!-vágta hozzám.
-Mi? Én? És akkor te?-na erre mindjárt elkezd durcízni...-Tudod egyáltalán hova kell menni?
-Igen,Aro megadta a címet.
-És Aro bá' honnan tudja a címet?
-Honnan tudjam? Odanyomta a kezembe és ennyi!
-Oké,nyugi hugi! Mindenen felkapod a vizet!-morogtam,mit kell ezen hisztériázni,hogy csak megkérdeztem,honnan tudja azt a szerencsétlen címet?

-Már a harmadik McDonald's mellet megyünk el... De ne zavarjon...
-Nem zavar-mondta teljes nyugodsággal. Elővettem a zsebemből egy szál cigit majd rá gyújtottam.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Úgy nézz ki cigizek... Nem álltál meg kajáért... Ezért valamivel oltani kell éhségemet...-majd szívtam belőle mégegyet.
-Haverjaid nagyon rossz hatással vannak rád...
-Úgy se lehet bajom! Vámpír vagyok!
-Félig...-nehogy jó legyen neki ahogy én mondom...
Az út háromnegyed részét szótlanul töltöttük.
-Negyedik McDonald's...-morogtam.
Lefordultunk egy utcába mindenhol csak fa...
-Ez egy erdő! Hogy fogok én majd itt vásárolni?-kérdezte hisztérikusan.
-Sehogy! Mintha nem lenne elég ruhád... Mennyi van? Körübelül öt tucatnyi...?
-Nagyon vicces vagy...-morogta.
-Tudom-vigyorogtam,de jó ha ezt valaki még el is ismeri!

-Megérkeztünk...-morogta húgom majd kiszállt a kocsiból.
-Szuper!-vigyorogtam majd lelkesen kiszálltam. Eltapostam a cigi csikket majd felnéztem a húgom ott toporzékolt előttem.
-Mi van már megint?
-Tudod egy erdőben vagyunk ahol fák vannak!-mutatott körbe.
-Hűha nem mondod! Tudod erre magamtól is rájöttem!
-És te most eltapostál egy cigaretta csikket...-eddig nekem is leesett- Ami általában erdőtüzeket szokott okozni!-kiabált velem.
-Na haggyál a nagy természet védelmeddel!-mondtam és elakartam tenni a cigist dobozt-Jaj de udvariatlan vagyok! Kérsz?-és felé nyújtottam a dobozt.
-Menj a francba-erre elvigyorogtam. Egy nagy öblös nevetést hallottam oda néztem. Egy nagy darab mackós fiú fulladozott a nevetéstől. A többiek csak tátott szájjal néztek minket. Majd mikor észbekaptak. odasétáltak hozzánk.

-Hi! A Vultoritól Aro küldött minket,hogy megtartsuk ezt a 100 éventi ellenőrzést! Szóval.... itt fogjuk rontani a levegőt.. pár napig-mondtam. Ezen a nagy darab srác még jobban nevetni kezdett.
-Sajnálom bátyám,bunkó,idíóta,gyerekes...
-Szerintem felfogták...
-...viselkedését-fejezte be.
-Ti a Vultoritól jöttetek?-prüszkölte egy szőke pláza cica. A szőke hajának még beválhat az a zöld hajspray... Szerintem illene hozzá- ezen elvigyorodtam.
-Te meg mit mosolygsz?-kérdezte.
-Jaj nyugi már! Te is durcás vagy,mint a húgom!-és azt hiszem itt vége lett a srácnak. Már a hasát fogta a nevetéstől. Valaki bevallja tehetségemet.
-Szerintem a beszélgetésünket bent folytassuk-mondta a szőke hajú pasas.
Szó nélkül követtük. Leültünk az egyik kanapéra.
-Elöször is hadd mutatkozzak be.... Ő itt a feleségem Esme-egy meleg mosoly küldött felém-És a gyerekeim: Rosalie-a szőke cica baba,Emmet-a nagy darab srác,Alice a kobold szerű kis csaj,Jasper-a fájdalmas arcú srác és Edward-a...nem tudok semmit se mondani rá... Olyan semilyen az arckifejezése. De hasonlít Amandára... Áh dehogyis... Már megbolondít a húgom-és én Dr. Carlisle Cullen vagyok.
-Maga orvos?!-kérdeztem.
-Igen az vagyok-mosolygott.
-Tudna adni egy két igazolást? Elég ha csak alá bélyegzi! A többi már megy magamtól is...-vigyorogtam-Régen a bélyegzőt is akartam hamisítani... De az nem jött össze...
-Sajnálom...
-Zack-mondtam meg a nevemet.
-Sajnálom Zack,de nem adhatok csak úgy igazolást-mondta.
-Kár... na mindegy köszönöm!
-Csoda,hogy nem csaptak még ki téged az iskolából...-vigyorgott Emmet.
-Tegnap kiakartak... De... végül adtak még egy lehetőséget...- mondtam hangomban hallani lehetett a csalódotságot.
-Mit csináltál?-áh Emmet-tel jól kifogok jönni már látom.
-A kamera felvette,hogy cigizünk a haverjaimmal...
-Anya tudja?-szólalt meg a húgom.
-Nem... Tényleg felhívom,a végén aggódna... és nem akarom,hogy itt nekem oktatást tartson...-elővettem a mobilomat. Anya már a második csörgésre felvette.

-Szia,kincsem jól vagy?-úristen... remélem nem hallották meg a többiek.
-Szia,anya. Ja... jól vagyok!
-Amanda is?-aggódott.
-Persze, azt hiszi megint,hogy az anyám-vigyorogtam húgomra aki rám nyújtotta a nyelvét.
-Nem kínozzátok egymást?
-Nem... Dehogyis! Miért kínoznám? Lenne rá okom?
-Kérlek... egybe hozd haza...
-Meglátom mi tehetek-vigyorogtam,huh ha meglátja azt a zöld haj spray-t! Attól ki lesz! Kár,hogy már egyszeri mosás után kijön a hajból...-Akarsz beszélni Amandával?
-Igen légyszíves add.
-Oké!-mondtam húgira néztem nagyon koncentrál-Hé Amanda!- szóltam neki-Anya beszélni akar veled-majd odadobtam a telefonomat. Persze,hogy nem kapta el... Vámpír... persze... Két bal láb kisasszony inkább.
-Ha eltöröd! Újat vetetek veled!

-Ne legyen kishúgotok... Borzasztó... Állandóan hisztiznek... nyavalyognak... meg még sorolhatnám.
-Zack,azt hiszem jól megleszünk-vigyorgott kajánul.
-Ja,szerintem is-adtam neki egy pacsit.
Szemem Edward-ra tévedt aki csak kifejezéstelenül nézett ki a fejéből. -És... édesanyátok mióta vámpír?
-Ötven éve,akkor mikor mi megszülettünk akkor lett vámpír...
-És...,hogy lehetett átváltoztatni? A Vultorisok emberi véren élnek.
-Látták benne a tehetséget... Főleg Aro.
-Ja persze,mert Aro olyan kegyes,hogy csak úgy átváltoztatta!- morgott Rosalie közben a körmét piszkálta. Ezen csak nevetni tudtam milyen bunkó... Vele nem leszek jóba meglátás. Mostmár tuti bevetem valami spray-met.
Alice a semmibe meredt,Amanda legyezni kezdte a kezét a szeme lőtt.
-Látomása van...-magyarázta Jasper.
Alice felém nézett.
-Ezt most komolyan megfogod csinálni?-kérdezte nevetve. Elöször nem tudtam miről van szó de aztán rájöttem.
-Hát persze!-vigyorogtam-Én mindent megcsinálok amit eltervezek! Persze... Veled nem fogom...
-Köszi,egyik szín se állna jól nekem...
-Én is ezen gondolkoztam!-vigyorogtam,majd le is fagyott rólam- Úristen. Amanda! Ez miattad és a hülye vásárlási mániád miatt van...- kirázott a hideg.

Pár percig csak ültünk és néztünk ki a fejünkből,Edward-nak ez jól ment...
-Alice mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat-mondta Esme.
-Rendben-majd felpattant mindig ilyen hiperaktív?-Gyertek!
-A bőröndünk a kocsiba van!-mondtam.
-Vegyük ki!-javasolta majd húzni kezdett. Kivettem a bőröndömet majd a ház felé indultam. Amanda megelőzött na nem veszem a fáradságot,hogy vissza előzzem.
-Mennyi cuccot hoztál te?-kérdezte Emmet és végig nézte a bőröndömet.
-Jaj mindenki ezzel jön?-nyögtem fel. Amandáék már felmentek az emeletre.
Felhúztam magam után a bőröndöt de félúton kiborult.
-Hogy a...-majdnem káromkodtam. Majdnem...
-Ezek mik?-kérdezte Emmet.
-Spray-suttogtam-Gyorsan tedd vissza nővérem ellen vannak!
-Oh értem!-majd visszadobálta. Szerencsére más nem látta. Na most felviszem.
-Gyere Zack!-húzott Alice-Ez lesz a te szobád! Megfelel?
-Tökéletesen,köszi.
-Hagylak kipakolni-mondta.
-Ha annyira akarsz maradhatsz-mondtam és szétnyitottam a bőröndömet. Remélem Alice nem köp be senkinél... Bár Ő úgy is látja... Szóval mindegy.
-Honnan tudtad,hogy maradni akarok?
-Foggalmam sincs-vigyorogtam,kipakoltam a cuccaimat.

-Tudod... Nagyon hasonlítasz valakire... Főleg a húgod...-magyarázta na engem ez nagyon érdekel,de oké nem fogom megzavarni.
-Igen?
-Igen... Amúgy... láttam észrevetted Edward elkeseredett arcát... Ez azért van mert volt egy lány... akit szívből szeretett... De... elveszítettük...
-Sajnálom!-mondtam.
-Legjobb barátnőm volt... De... már nem tudunk mit csinálni... Nem is tudom minek hoztam fel.
-Semmi baj,köszi,hogy megosztottad velem.
-Na jó most megyek tényleg,boldogítom Amandát-vigyorgott.
-Jól teszed,örülök,hogy nem látom.
-A testvéri szeretet.
-Nálunk az nagyon van...-motyogtam még küldött felém egy mosolyt majd lelécelt... Azt hiszem lemegyek a nappaliba remélem Emmet lent van és tudom boldogítani.