When Your Life Changes-17.fejezet

(Zack szemszöge)

-Köszönöm,Esme jól laktam-mondta Amanda és szalvétával megtörölte a száját. Nem tudom mit fogyasztja a szalvétát amikor ott a keze is... vagy a pulcsi ujja... Áh... női logika. De milyen jól állna már a "cuki" fekete ruháján a szendvics krém.
Felírom jegyzeteim közé-elvigyorogtam.
-Mi olyan vicces?-mért végig a húgom.
-Na,én már nem is lehetek jó kedvembe?-adtam az ártatlant.
-De... lehetsz...-mondta majd felállt-Jó éjszakát-és felvonult az emeletre.
-Meglesz...-vigyorogtam.
-Zack... te valamit tervezel-ült le mellém Esme.
-Miből gondolod ezt?-kérdeztem vigyorogva.
-Ugyan... csak rád kell néznem-mosolygott-Látom a szemedben a rosszaságot-nevetett.
-Anya is mindig ezt mondja...-vigyorogtam.
-Edward-nak is volt egy ilyen korszaka ahol örültségeket csinált... De kinőtt belőle-mondta és elgondolkozott.
-És utána mi történt vele?-vajon milyen lenne az én jövőm. Elgondolkoztató...

-Utána,rendes volt... udvarias-persze az elején is az volt-majd magányos. De akkor rátalált Bellára és az élete megváltozott láttam a szemében a fényt,a szerelmet,hogy tényleg boldog. De aztán történt ez a baleset... Azóta... ismét magányos... ön marcangoló...-sóhajtott.
-Hogyan ismerkedett meg Bella-val?-kérdeztem.
-Egy bálon... Álarcos bál volt,Forks-ban-akkor ott éltünk-és egymással táncoltak. Aztán másnap az iskolában találkoztak és egyből rájöttek,hogy egymással táncoltak-mosolyodott el Esme.
-Értem,de nem Ő tehet erről,hogy így alakultak a dolgok!
-De Ő magát okolja emiatt,mert Ő szerette volna,hogy Bella Washington-ba menjen,hogy jobban tartsa a kapcsolatát Bella a barátaival. Persze én nem okolom őt ezek miatt mert teljesen megértettem a helyzetét-áh Esme túl jó szívű. De amúgy meg igaza van.
-Azt hiszem én most kimegyek szívok egy cigit... Hiányzik a napi nikotinom...-mosolyogtam.
-Miért dohányzol?-kérdezte tapintatosan.
-Nem tudom... Nem jó szokás,de most mit csináljak?-kérdeztem- Szokjak le...-válaszoltam.
-Igen,ezt szerettem volna mondani-mosolygott.
-Jaj Esme! Túl nagy a hatásod rám!-mondtam. Fel álltam és a kukába dobtam a cigis dobozt,cuccostól.
-Örülök,hogy így döntöttél-bíztatott. Nem válaszoltam.
-Szerinted Amanda alszik már?-kérdeztem és hallgatózni kezdtem.
-Nem tudom. Mit tervezel megint ellene?-billentette félre a fejét.
-Hát... Unom a vöröses haját-vigyorogtam-Nyugi! Egy mosás után mosható!-suttogtam nehogy meghallja.

-Na jó,Esme én most megyek... Álmos vagyok-és elnyomtam egy mű ásítást.
-Nem veszem-nevetett Esme és megrázta a fejét. Én erre csak elvigyorogtam majd felmentem az emeletre. De elöször benéztem a nővérem szobájába aki békésen szúszogott... Jaj de cuki... Mindjárt meghatódok.
Na most a szobámba előkeresem a spray-ket... Zöld... kék... piros... fekete... gyönyörű lesz. A végén én leszek a fodrásza.
Most vissza megint a szobájába,kezem tele volt ezekkel a cuccokkal. De megfogom oldani!
-Mit csinálsz?-fogta meg a vállamat Jasper.
-Hé,szia!-vigyorogtam-Én csak ki megyek a.... mosdóba-nem hihető sztori.
-Az a másik irányban van...-mutatott.
-Oh tényleg... Há... De hülye vagyok...-mondtam és ránéztem-Ajj oké! Ne kínozz már! Amanda-nak megcsinálom a haját-suttogtam,úgy is meghallja-Csatlakozol?
-Nem.... nagyon csábító de nem.
-Oké!-mondtam majd megfogtam Amanda ajtajának kilincsét-Alszik?
-Igen.
-Segítenél,hogy ne érbedjen fel! Na Jazz kérlek! Megfogom hálálni!-pár percig csak farkas szemet néztünk de aztán megadta magát.
-Oké!-mondta és koncentrálni kezdett. Bejött utánam.
-De neki,ne mond,hogy én is benne voltam...-áh fél a húgomtól. Bár igen... Elég rémisztő tud lenni... Főleg reggel...
-Na essünk túl rajta-zökkentett ki a gondolkozásomból.
-Oké-vigyorogtam. Amanda pont hason aludt...Tökéletes! Elővettem a zöld színű spray-t és szépen a hajára fújtam. Ju mit kapok én majd ezért...

-Végeztem! Menjünk ki!-mondtam és kilöködöstem Jaspert az ajtón. Becsuktam és egy pacsit adtam neki,hogy: jók voltunk.
Megfordultam elindultam a szobám felé de valamiba vagy valakibe beleütköztem felnéztem. Carlisle ott állt összefont kézzel.Mellette Esme. Edward... vagyis mindenki. Emmet meg vigyorgott.
-Emmet te beköptél?-kérdeztem.
-Nem!
-Akkor?-kérdeztem-Esme? Te ellenem fordulsz?-vigyorogtam. Megrázta a fejét. Alice megint nem... Rose nem tud róla... Neki is bekéne festeni a haját.
-Amúgy csak itt jártunk és hallottuk,hogy beszéltek...
-...és nem tudtuk eltalálni mit csináltok ti ott-nevetett Emmet. Az egész helységet betöltötte a nevetése.

-Shh... Amanda a végén fel kell... És én tartani akarom még a poént- suttogtam-Na jó most megyek...-mondtam és elnyomtam egy ásítást.
-Szép álmokat...-vigyorgott Emmet. Jaj ilyen ócska trükkökkel nem lehet engem becsapni,legalább maradt volna csendbe...
Kinyitottam az ajtómat de nem mentem be. És egy vödör esett le teli vízzel...
-Honnan tudtad?-nyögött fel.
-Engem nem tutsz becsapni...-és beléptem a szobámba. Remélem nincs több ilyen "meglepetés". Bezártam az ajtómat,elhúztam a függönyt és bezártam,mert ismerem Emmetet és képes lenne belopózni ide.

Lehunytam a szememet,hogy elaludjak. De akkor megszólalt az a rohadt telefon. Felvettem.
-Mi van?-morogtam bele.
-Zack,Aro vagyok...-kezdte.
-Aro bá'... tudod te hány óra van?-morogtam.
-Itt reggel hét körül lehet...-gondolkozott el.
-Itt meg este tizenegy... Szóval most nem vagyok jó paszban....
-Csak azért hívtalak,hogy szeretném,ha a holnaputáni géppel haza jönnétek-mondta.
-Anya nagyon aggódik?
-Részben de amúgy is pár napról volt szó...
-Oké... majd holnap megbeszélem a többiekkel is...-morogtam még mindig. Ne várja el,hogy tizenegykor még kegyes legyek vele.
Kinyomtam a telefont ha hívni fog még egyszer-legyen az bárki kifogom nyomni. Majd álomba merültem amit senki se zavart meg...

***

Reggel olyan nyolc körül kelhettem. Kimásztam az ágyamból magamra kaptam egy farmert és egy pólót.
Kinyitottam az ajtómat. Kimentem a folyosóra,és egí szörnyeteget láttam-hátulról. Megfordult,leblokkoltam. Úristen ki fog filézni-de persze,jó munkát végeztem,hozzá kell tenni.
-Mit bámulsz?-morogta majd a fürdöszoba felé ment.
-Semmit...-de nem tudtam levenni a szemem a hajáról-Ne feledd! Ne nézz tükörbe!-kiáltottam utána.
Inkább lemegyek a nappaliba,mindenki lent volt.
-Na mi van Zack?-kérdezte Em, miről van szó?
-Valamit csináljatok a fületekkel... mert... öt... négy... három... kettő... egy...-és Amanda úgy sikított,hogy azt hittem kitörnek az ablakok.
-Úristen! Mi van vele?-tetette Edward a kezét a fülére.
-ZACK!-ordította teli torokból.
-Szólítottál?-kérdeztem.
-Te voltál?-suttogta Edward.
-Ja...-csak ennyit mondtam mert akkor le csattogot a húgom a lépcsőn. -Te...!-morogta. A haja még úgy van.
-Moss hajat...-mondtam. Emmet meg fetrengett a nevetéstől.
-Beköplek anyának,minden csínytevédessel együtt!
-Oké... De ne pocsékold a telefon számlád... mert Aro tegnap este hívott,hogy menjünk haza a holnap reggeli géppel...
-Én nem ülök fel veled egy gépre!
-Akkor gyalogolsz-mondtam. Fújtatott egyet majd feltrappolt a lépcsőn. Emmet még mindig fetrengett a nevetéstől.
-Azt hiszem számíthatok pár év szobafogságra...-mondtam elgondolkodva. De hát ez van. Úgy is örök létem van.
-Az én apám ilyenkor már rég kitett volna a házból-szólalt meg mellettem Edward.
-Hát nekem meg nincs-vagyis nem tudok róla,ezért nem tud kitenni... Van ennek jó oldala is!-vigyorogtam.
-Miért mi történt apáddal?-kérdezte Emmet mikor felállt.
-Fogalmam sincs,anyám nem emlékszik emberi életére... Apánk meg gondolom,hogy van mert hát valahogy lettünk-vigyorogtam.

-Miért mentek amúgy ilyen hamar?-kérdezte Esme-Még nyugodtan lehetnétek itt...
-Majd eljöhettek ti is bármikor. De ha Aro bá' hív akkor menni kell.
-Hát jó-adta meg magát Esme.

(Edward szemszöge)

Felmentem az emeletre. Amanda jött ki a fürdőszobából.
-Ki jött az a valami a hajadból?-kérdeztem.
-Igen kijött...-morogta. Bírtam az ikreket. Zack igaz "kicsit" túl ment néha a határon... De ezért bírtam.
Belenéztem Amanda szemeibe. Azok a szemek... pont,mint Bella-é volt... De miért nem vettem ezt eddig észre? Nem Edward... hülyeségeket gondolsz... csak képzelődsz...
-Khm... most... megyek-azzal bevágódtam a szobámba.
Nem... az nem lehet,hogy Bella az anyja Amanda-nak és Zack-nek. Mert meghalt... nyomokat nem találtunk ott a helyen... Se vámpír szagot... Nem értem...
Fejemet a párnába temettem. Milyen egy lehetetlen alak vagyok...

-Edward! Nem jössz el egy közös vadászatra?-csörtetett be az ajtón Alice.
-De-legalább kiszellőztetem a fejemet. Feltápázkodtam majd odamentem a húgomhoz. Valahogy nem mertem ránézni Amanda-ra. Biztos bunkónak tart... Kiolvasnám a gondolataiból... De mivel nem hat rá a képességem...
-Minden rendben Edward?-kérdezte Jasper.
-Öhm... persze...-most úgy éreztem magam,mint az első években a baleset után.
Elindultam az erdő felé,kikapcsoltam a képességemet így senki gondolatát nem hallottam.

***

-Na Edward versenyzünk?-jött oda hozzám Emmet.
-Nem Emmet... most nem...-mondtam és mereven előre néztem.
-Na most miért nem?-kérdezte "elszontyolódva". Megráztam a fejemet, hogy nem akarok nyilatkozni.
-Bella?-vált komollyá a hangja. Szívem összeszorult.
-Igen...-suttogtam.
-Elmondod?-és előjön Emmet puha oldala.... Ilyet se mindennap látni.
-Most nem... Hülyének néznél-nevettem fel keserűen.
-Eddig is annak néztelek-oldotta a hangulatot.
-Kösz...-motyogtam-Na vadásszunk!-mondtam és futni kezdtem. Mélyen beszívtam a levegőt éreztem néhány erre járt őz illatát. Belőttem magamnak a célpontot és lopakodni kezdtem.
Már láttam az áldozatomat,hirtelen rávetettem magamat és vérét szívni kezdtem. Mikor végeztem a szerencsétlen állattal felálltam és emberi tempóval sétálni kezdtem.
-Hello Edward!-lépett mellém Zack-Vadásztál?
-Aha-mondtam.
-Én is...-mondta-Húgommal találkoztál?-kérdezte.
-Igen,eléggé "mérges" volt-mondtam közömbösen. Most amúgy nem értem miért vagyok mással bunkó...
-Jaj Edward. Ne mond,hogy nem tetszett a kis akcióm!-na erre mit mondjak?
-Eléggé... gonosz volt...-nyögtem ki végül.
-Ne viselkedj,úgy mintha az apám lennél-vigyorgott. Elővett a zsebéből egy cigarettás dobozt és megkínált:
-Kérsz?-nyújtotta elém.
-Kösz... de nem...-toltam el.
-Ha nem,hát nem-de ő meggyújtotta és beleszívott.

-Te mit művelsz?
-Öhm... cigizek?
-Tedd le...-mondtam.
-Nem...-azzal még egyet beleszívott. Na jó nem érdekel,kivettem a kezéből és a földbe paszíroztam.
-Na!-szólt rám.
-Ne tedd ezt!-figyelmeztettem.
-Oké...-morogta. Pár percig szótlanul mentünk egymás mellett.

-Amúgy ha elmegyünk innen Amanda-val akkor mikor látogattok meg minket?-törte meg a csöndet.
-Szerintem egy héten belül... Alice nem fog magával bírni-nevettem.
-Majd bejelentem Aroéknak érkezéseteket-viccelődött-Amúgy mindenki azt hiszi mert Ők a Volturi,hogy gonoszok... gyilkosok- részben ez igaz... De amúgy tényleg rendesek...-akkor lehet,hogy tévedésben voltam? Bár bekell vallani Zack és Amanda is meglepően normális... Bár Zack... Hát... saját stílusa van.
-Jane is?-kérdeztem.
-Persze-vigyorgott-Ha nem használja a képességét akkor tud normális is lenni... Rajtam még nem használta! És nem is tudja... Amanda-n se... Anyun se...
-Oké értem-mondtam. Nem kell nekem ennyi részlet.

Elértük a házat,Zack és Amanda felvonultak a szobájukba,és összepakoltak a holnapi utazásra. Azért b ekell vallani hiányozni fognak. Unalmas lesz majd az élet,mert Zack szórakoztatott minket. De úgy is hamar meglátogatjuk őket... Szóval unatkozni végülis nem nagyon fogunk...