When Your Life Changes-22.fejezet

(Bella szemszöge)

Leültünk egymással szembe pár percig így voltunk aztán megszólaltam:
-Mi történt az elmúlt 50 évben a Cullen házban?-kérdeztem.
-Hát... Mikor megtudtuk,hogy lezuhant a gép,magamba omlottam,mire észbe kaptam meg elmentünk a helyszínre,hogy szétnézzünk de már semmit se találtunk. Sőt még idegen vámpír illatott de éreztünk. Szóval már ezért se értettem,hogy-hogy kerülhetsz ide.
Aztán pár évig még Forks-ban éltünk... Mostoha szüleid... Emlékszel rájuk?-kérdezte.
-Igen-mondtam.John-t és Ashley-t azt hiszem soha nem fogom most már elfelejteni. Mert amit műveltek velem... Az túl ment minden határon.
-Ők megörökölték az örökségedet amit 18 éves korodban kaptál volna meg... Ami elég sok pénz volt ezért vettek egy luxus villát ami rengeteg dollárba került és ezzel el is fogyott az összes pénzük.
Ezután voltunk még Alaszkában ott körübelül 15 évig,Londonban-és felsorolt még rengeteg várost-majd odaköltöztünk New York-ba ahol 3 éve élünk...
-És oda ment Zack és Amanda-mondtam.

-Igen-nevetett.
-Mit alakítottak?-kérdeztem,mert Ők nem számoltak be egyik tetükből se.
-Áh... nem akarom Őket beköpni-vigyorgott.
-Úristen mit csináltak?-kerekedtek ki a szemeim.
-Öhm... Lényegtelen... Nem voltak azok nagy dolgok-vigyorgott én meg rá hagytam. Rádöltem a mellkasára és elterültünk az ágyon.
Kopogtatást hallottam felültem és Emmet lépett be rajta.
-Jaj hát remélem semmit se zavartam meg-vigyorgott.
-Nem nem zavartál meg semmit-kifilézlek Emmet Cullen-morogtam magamban.
-Amúgy azért jöttem mert csörtetek Zack ajtaja előtt de nem dugja ki az orrát se!-mondta Emmet-Azóta van megvadulva amióta találkozott a kis csajjal!-vigyorgott-Igaza volt! Amíg nincs az útba csaj addig nyugodt életet élhetsz,szabad vagy!-mondta fejet rázva-Bella,ez mind miattad van!-vigyorgott-Ha nem mondod neki,hogy szerezzen egy csajt magának akkor szegény Zack még mindig bulizhatna velünk-mondta tetetett csalódotsággal.
-Én tehetek róla,hogy lett egy lány az életébe akiért oda van?-kérdeztem.
-Ez megható volt Bella... De tehetsz! Csalódtam benned...-nevetett. Jaj most csak etet. Biztos hiányzott ez neki-Az élet szép. Na csörtetek még egy sort az ajtaja előtt-majd elvonult.
-Inkább hagyd békén!-szóltam utána.
-Nem én!-hallottam még meg diadalmas hangját.
Sóhajtva dőltem vissza Edward mellkasára.
-Nem kéne nekem is odamenni?-kérdeztem.
-Nem... Már van akkor,hogy ezt megtudja oldani! Nem avatkozhatunk bele,ha szeretné majd elmondja-mondta Edward.
-Igazad van-értettem vele egyet. De egyik felem mégis azt sugalta,hogy menjek oda. A másik meg Edward-da értett egyet,hogy hagynom kell most Őt,hogy gondolkozzon...

(Zack szemszöge)

Aj nem hiszem el! Emmet mit csörtet itt az ajtómnál? Nem tudna mást kínozni? Alig várom,hogy reggel legyen és,hogy megkeressem Rebeca-t.
De erre egyelőre semmi esély mert Emmet képes itt maradni... és... az nem lesz jó számomra egy: mivel nem tudok elaludni ezért nem is fog olyan gyorsan telni az éjszaka.
Kettő: ezt majd még ki kell találnom...
-Zack! Gyere már ki-dübörgött az ajtó mögül. Fejemre tettem a párnát. Nem szólok vissza neki és akkor talán előbb elmegy... Bár nem tudom. Emmet mindenre képes.

Odamentem az ajtóhoz nem hallottam se mozgást se levegő vételt. Elment? Végre!
Levetettem magamat az ágyra. Rebeca-n gondolkoztam. Úristen,most ilyenkor mi van? Tetszik nekem? Szerelmes vagyok belé?
Igen ez lehet a legmegfelelőbb magyarázat mert alig váltunk el egy órája de azóta folyamatosan rajta gondolkodom...
-Na visszajöttem!-szólt Emmet és gondolom megállt az ajtó előtt.
Huh de jó...-morogtam. Behunytam a szememet hátha sikerül elaludnom és tervem be is vált.

***

Egy nagy ásítással jeleztem,hogy felébredtem. Még pár percig fetrengtem de aztán eszembe jutott mai programom ezért gyorsan kimásztam az ágyamból.
Kinyitottam a szekrényemet és kivettem egy sima farmert egy pólóval, gyorsan magamra kaptam és az ajtóhoz mentem. Hallgatózni kezdtem, nehogy ott legyen Emmet,de nem hallottam semmit szóval kimentem. Körbenéztem,hogy biztosra menjek. De ott se volt egy lélek se. Rénéztem az órámra ami fél tizenegyet mutatott. Pedig már nincs is olyan korán. Na mindegy.
Most meg kell keresnem Aro-t aki tudhat valami Rebeca-ról. Rengeteg helyett bejártam ahol bácsikám lehetett de nem találtam meg. Egy olyan helyre mentem ahol biztosan-vagyis szerintem-nem lett volna de tévedtem mivel ott volt.

-Aro!-szóltam neki és odamentem-Kérdezhetnék valamit?
-Persze,Zack-mosolygott.
-Szuper-vigyorogtam,összeszedtem a mondandómat és elmondtam neki mindent ami tegnap történt vagyis-találkozásomat Rebeca-val.
-Oh,hát szóval egy lány?-mondta selytelmesen. Bólintottam. Elmész a terem mellett,tudod ott van az a folyosó-magyarázta és bólintottam, hogy értem-és ott jobb oldalon a tizenötödik ajtó-mondta.
-Köszönöm!-vigyorogtam majd elmentem.

-Zack!-hallottam meg anyu hangját. Odafordultam mellette Edward volt.
-Igen?-kérdeztem.
-Tudod... Lehet,hogy ez egy kicsit hirtelen fog érinteni. De... Tudod este sokat beszéltünk erről és az egész Cullen család is benne volt ebben-húzta az időt.
-Akkor miről van szó?-kívácsniskodtam mert már nagyon érdekelt ez az egész.
-Elköltöznénk New York-ba...-nyögte ki végül.
-Ahol voltunk Amanda-val?-kérdeztem meglepetten.
-Igen-az arcomat nézte. Legszívesebben mondtam volna,hogy nem... Mert most akarom megkeresni Rebeca-t. De... láttam a szemében, hogy szeretné ha azt mondanám: oké,rendben menjünk. Nem bánthatom meg. Hiszen annyi mindent tett értem és értünk,hogy ennyit meg kell tennem neki.
-Persze! Ez tök jó ötlet!-próbáltam lelkesedni ami talán be is jött mert rögtön meg ölelt.
-Köszönöm,Zack!-mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra. Edward csak mosolygott. Láttam a szemében a vívódást: ide jöjjön-e hozzám vagy inkább maradjon ott...? Azt hiszem arra jutott,hogy oké marad mert még én se úgy álltam hozzá.

-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Ma...-mondta anyu és alsó ajkába harapott.
-Ma? De hát annyi idő alatt össze se tudok pakolni!-én még Rebeca-val se tudok beszélni.
-Már összepakoltam-szökdécselt oda Alice-Szóval indulhatunk a következő járattal ami három óra múlva indul-tapsikolt. Na ne... Most ezt komolyan mondják? Hiszen olyan hirtelen jött ez az egész!
-Zack,hallodtad,hogy visszamegyünk New York-ba?-jött oda Amanda is. Szóval mindenki oda volt az ötletért csak én nem... Én pedig nem fogom elrontani az örömüket-győzködtem magamat.
-Igen hallottam... Aro tudja?-kérdeztem.
-Körübelül öt perce beszéltem vele és beleegyezett-szóval akkor pont utánam.
-Azt hiszem átnézem a szobámat majd itt találkozunk és azzal elvonultam.
-Aro-láttam meg ismét-Tudod... beszéltem neked Rebeca-ról,hogy megakarom keresni. Ezt lefújtam mivel kölötözünk... És kérlek ne szólj neki ezzel kapcsolatba,rendben?-kérdeztem.
-Rendben,de miért?
-Öhm... Mindegy csak ne szólj,oké?-kérdeztem.
-Legyen-egyezett bele-Jó utat-mondta.
-Meg lesz...-motyogtam.

***

-Na mindent el van pakolva-kérdezte Alice. Elöször nem értettem miről van szó de aztán leesett.
-Ja,igen-erőltettem meg egy mű vigyort.
-Szuper,akkor mehetünk!-szóval bevette ezt a "mű vigyort"-A mi cuccunkat majd viszi a bútor szállító kocsi... Ami ki lesz pkaolva szóval Arékat nem fogják meglátni,a lebukási esély egyenlő a nullával-vigyorgott.
-Menjünk-mondtam én is-Hé Amanda hova lett a tegnapi pasid akivel beszéltél?-kérdeztem.
-Kiderült,hogy van barátnője-mondta közömbösen.
-Az is jó...-mondtam.
-Nagyon.... Az összes pasi egy bunkó vadállat!-kelt ki magából.
-Na... Amanda! Most megsértődtem-vigyorgott Emmet.
-Jó... nem rátok gondoltam-mondta Amanda-Sajnálom csak felhúzta az agyamat tegnap-szóval Amanda-nak se jobb így legalább már ketten vagyunk. Csak senki se hozza fel Rebeca-t...
-És Zack,mivan a te tegnapi csajoddal?-kíváncsiskodott Emmet vigyorogva. Imdáom mikor így beletrafálnak mindenbe...
-Neki is van pasija... Szóval erről ennyit-hazudtam.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Reggel beszéltem vele...-vagyis hát akartam-folytattam magamban.

-Igazad volt,Zack! Jobb az élet nők nélkül!-suttogta nekem.
-Ja...-csak ennyit mondtam. Áh igaza van,túl teszem magam rajta. Úgy se lett volna köztünk semmi!
-Jaj ne legyél már így elkenődve!-bökött meg-Ez még csak az első csaj az életedben! Lesz még esélyed!-de hát ha nekem Ő kell? Akkor mi van?-Túl fogod tenni magad rajta!-egyszer biztosan.
-Amanda!-szólt neki Emmet-Lopsz megint kocsit?-vigyorgott Emmet. Húgomnak lefagyott a mosoly az arcáról anyu meg kikerekedett szemmel bámult Emmet és Amanda között.
Én most nevetni kezdtem de torkom szakadtából.
-Ezt... ezt most szívtad Amanda!-szakadtam a röhögéstől.
-Te kocsit loptál?-kérdezte anyu hisztérikus hangon.
-Igen,de Zack-et meg majdnem kicsapták a suliból cigizést miatt!- mutatott rám.
Most Emmet szakadt a röhögéstől,csúnyán néztem rá mert Ő tehetett erről az egészről,hogy felhozta a témát.
-Zack! Te cigizel?-kérdezte anyu és kiabált.
-Öhm... Igen? De életembe csak tizenhétszer gyújtottam rá és abból egyszer Amanda miatt mert mikor mentünk New York-ba nem volt képes megállni egy Mc Donald's-nal se! És kiéheztetett!-Amanda szúrosan nézett rám.
-És ezért amúgy majdnem ki is rúgták az iskolából!-köpött be. Ezt egyszer már elmondta. Úristen... mennyi mindent tud még ellenem felhasználni? Rengeteg mindent. Bele se merek gondolni.
-És te ezekről mikor akartál beszámolni?-tette csípőre a kezét anya.
-Hét végülis soha,de Emmet felhozta a témát aztán Amanda beköpött szóval.... Most lebuktam-vigyorogtam. De le is fagyott rólam mert ölni tudott volna a szemeivel. Azt hiszem bezár majd azt ottani szobámba... De hátha bejöhet majd Emmet oda.
-Min gondolkozol?-kérdezte dühösen anya.
-Hát... hogy szerintem befogsz zárni a szobámba,de remélhetőleg Emmet-et beengeded-vigyorogtam.
-Te ezt ilyen viccesnek találod?-kérdezte.
-Hát... Igen?-Emmet megbökött. Vissza böktem,hogy hadjon most békén.

-Amúgy gondolatod egyik fele jó a másik nem annyira!
-Az a rész a jó,hogy beengeded Emmet-et,hogy szórakoztasson?- kíváncsiskodtam.
-Nem! Hanem az,hogy szobafogság!
-Hát... akkor ez szívás...-motyogtam-De amúgy Amanda-nak muszáj egy kocsit lopni mert nem akarok busszal menni! Amúgy meg hallottam,hogy Alice is lopott kocsit szóval...-rávigyorogtam nénikémre.
-Oh istenem-fogta meg a fejét anyu-Oké... menjünk-és húzta magával Edward-ot aki csak vigyorgott-Te is viccesnek találod ezt?
-Nem... Öhm... Dehogy!-adta az ártatlant.
-Ő is lopott kocsit...-suttogta nekem Emmet.
-Edward!-kiáltott fel anya.
-Upsz... Azt hittem csak Zack hallja...-nevetett Emmet. Huha ez nagyon vicces. Most együtt érzek apánkkal-most mondtam ki ezt a szót minden győtrödés nélkül-anyu be tud vadulni...
-Jaj Bella ne haragudj!-ölelte meg. Anyu megenyhült. Oké akkor most nekem is ki kell találnom valami hihetőbbet.
-Anyu! Emlékszel azokra az időkre mikor mondtam: mennyire okos vagy,gyönyörű...-de félbe szakított.
-Megakarod úszni a büntetést?
-Pf... Olvasol a gondolataimba-vigyorogtam.

-Bella! Miértbünteted ennyire szegény Zack-et?-kérdezte. Emmet,mikor már nem fuldkott-Edward is ilyen volt! Szóval csak a gének beszélnek belőle!
-Igen!-értettem vele egyet-Esme azt mondta nekem,hogy Edward is lázadott!-Edward Esmére nézett. Ő csak mosolygott.
-Apja-fia!-nevetett Emmet.
-Igen! Ez így van,de most menjünk mert le fogjuk késni a repülőt! És a következő csak három óra múlva indul!-vonszolt maga után.
-Alice miért nem inkább Emmet-et vagy mást vonszolsz?-kérdeztem.
-Mert téged szemmel kell tartani!
-Mennyire igazad van!-jött oda anyu is. Na remélem Alice mindent elmond majd anyunak... Haj festés... Meg mindent! Akkor szerintem örökké a szobámba maradhatok.
-Alice engedj már el!-eszembe jutott velem és ezzel időt nyerhetek. Elengedet.

Odasentenkedtem Edward-hoz és gyorsan odasúgtam neki:
-Mond már anyunak,hogy üljön melléd!-mondtam úgy,hogy csak Ő hallja-Mert a végén beköpne Alice-nek... És azt meg nem akarom. Hadd húzzam az időt legalább egy darabig...-vigyorogtam.
Elgondolkozott egy darabig,majd rábólintott.
-De,ha lebukunk én nem voltam benne!-mondta. Nyújtottam a kezem egy pacsiért amibe Ő belecsapott.
-Megegyeztünk!-vigyorogtam.
-Miben egyeztetek meg?-jött oda anyu. Remélem nem hallotta meg a mi kis beszélgetésünket.
-Semmi különös...-adta az ártatlan Edward-Ülsz mellém a repülőn?-te jó ég. Edward mekkora hatással van anyura! Ha mellette van szerintem levegőt se vesz-jó... most ez nem is szükséges neki. De hát akkor is! Edward a válla fölött-úgy,hogy anyu ne lássa-eltátogott egy: még tartozol nekem-et.
Vigyorogva mentem utnánuk. Elfeledve bajaimat...

Bocsi a hibák miatt, csak már este van és lusta wok minden átnézni xD

amúgy így képzelem: Rebeca-t