When Your Life Changes-26.fejezet

Bocs, hogy tegnap elmaradt a friss, de nem voltam itthon :/ Így nem tudtam feltenni, bocs. De most itt van :D

When your life changes-26.fejezet

(Zack szemszöge)

Rebeca fölött egy óriási nagy medve tornyosult. Megkövülten álltam ott nem tudtam hirtelen mit csináljak, de észbe kaptam és gyorsan oda futottam és lelöktem róla a medvét.
De még az én vámpír erõmmel is sikeresen egy fához hajított. Jól bevágtam a fejemet ami azzal járt,hogy a fejbõröm felszakadt. Éreztem, hogy valami meleg nedves dolog folyik a nyakamra. Vér. Így jár aki félvér...

A medve Rebeca felé ment és Õt is a fához dobta. Nem érdekelt,hogy egy seb van a fejemen, de a medve felé mentem és ellöktem onnan. Ezzel nyertem egy kis idõt. Rebeca felé néztem aki eszméletlenül feküdt a fa tövében. Gyorsan odarohantam és gondosan az egyik bokor mellé helyeztem.
-Mindjárt visszajövök-suttogtam a fülébe és megsímitottam a fejét. De a kezem véres lett.
-Jaj ne!-motyogtam. Most mit csináljak? Öljem meg a medvét... Vagy elõször menjek Rebeca-val Carlisle-hoz. Nem tudtam választani mert valami-a medve-megtalálta rejtett helyünket és felkapott.
Láttam egy olyan filmet ahol az ember feldühíti az állatot és megöli Õt. Nem számít ha ezzel megmentem Rebeca-t. A medve most fölém tornyosult és egy hirtelen mozdulattal végig szántott a körmével a fejemtõl egyenesen a derekamig. Ezzel sikeresen elérte,hogy a ruhám elszakadjon. Fájdalmasan felsziszentem.

Elõjött belõlem a döntés: inkább: Rebeca-t viszem Carlisle-hoz. De mi van ha nincs otthon? Mert ha otthon lennének akkor már a segítségemre jöttek volna. Na és Alice?
Hol van most a képessége.
Jól van Zack nyugi. Kimásztam a medve alól majd döcögös léptekkel a bokor felé indultam ahol Rebeca feküdt.
Karjaimba kaptam és futni kezdtem a Cullen-villa felé ami szerencsére nem volt messze.
Már láttam a házat.

De nem bírtam sokáig. Lábaim feladták a szolgálatot és szédülni kezdtem. Éreztem,hogy egyre közelebb kerültem a földhöz. Egy nagy puffanás,Rebeca kiesett a kezeim közül. Majd végül én is a földre rogytam. És elnyelt a sötétség...

(Bella szemszöge)

Haza fele mentünk a Cullen-villa fele. Edward vezetett én meg csak bámultam ki az ablakon. Alice,Jasper-rel elment Volterrába elhozni a még Zack-nek és Amanda-nak ott hagyott holmikat.
Amúgy szerintem mindent bepakolt,de azt mondta: jobb ha elenörzöm. Oké hát legyen!
A lányom meg az iskolában maradt matek szakköre. Büszke voltam rá,hogy ilyen okos és van hozzá tehetsége.

Bebszipantottam a levegõt.
-Érzed ezt?-kérdeztem Edward-ot. Õ is beleszippantott a levegõbe.
-Vér...-mondta komoran.
-És medve-nyalta meg a száját Emmet. Rose megbökte,hogy most ne a kaján járjon az esze.

Megérkeztünk a ház elé,Edward leparkolt. Szemem megakadt két alakon. A felismerés hamar rám tört.
-Jaj ne!-sikítottam és gyorsan vámpír sebességgel odarohantam ahol, egy részben Zack-et tudtam felfedezni és mellette egy csinos szőke lányt.
-Nem azzal a lánnyal táncolt,Zack? Rebeca-nak hívják azt hiszem- mondta Emmet.
-Felhívom Carlisle!-mondta Edward és elvonult telefonálni. Én Zack-et tanulmányoztam. Fején volt egy kisebb nyílás. Nem akartam megfordítani mert féltem,hogya azzal csak nagyobb kárt teszek.
Tekintetem áttévedt Rebeca-ra. Gyönyörű szőke haja most koszos és sáros volt. De most ez a legkevesebb.
Zack karja Rebeca-n volt mintha megakarta volna védeni.

-Carlisle nem sokára itt lesz!-térdelt le mellém Edward. Megnézte fiúnk pulzusát. Sokáig ott tartotta a kezét,ezért megijedtem.
-Minden rendben?-aggodalmaskodtam.
-Nagyon.... nagyon gyenge a pulzusa Zack-nek-mondta. Eluralkodott rajtam a pánik. Meg se tudtam hirtelen szólalni. Borzasztóan éreztem magamat,csak itt voltam és nem tudtam semmit se tenni.
Rebeca-nak is megnézte a pulzusát.
-Az övé stabil-mondta Edward. Éreztem magamon a tekintetét- Nyugodj meg,Bella!-ölelt megához.
-Hogy bírnék megnyugodni,hogya nem tudom mi lesz öt perc múlva?- most ha tudtam volna már könnyeim patakokban ömlettek volna-Nem érhetünk hozzájuk,mert azzal lehet csak nagyobb kárt tennénk! Nem tutsz semmit se tenni amíg nincs itt Carlisle! Így olyan mintha itt se lennék!-keltem ki magamból. Megszorosabban magához ölelt.
Nagy levegőket vettem hátha ez megnyugtat,de nem nagyon segített.
-Megjött Carlisle!-suttogta a fülembe.

-Siettem ahogy tudtam!-jött oda Carlisle. Ő is letérdelt odaférközött Zack-hez és Rebeca-hoz. Megnézte a pulzusukat. Zack-nél egy kicsit meglepődött-meg is ilyedtem ez miatt-Edward! Emmet! Felkell őket vinnünk! Azt hiszem nagyobb a baj,mint gondoltam..-az utolsó mondatot csak magának mondta,de meghallottam.
Emmet óvatosan karjaiba vette Rebeca-t majd besétált vele a házba- Carlisle direkt mondta neki,hogy ne siessen. Edward Zack-et de azt hittem elájulok mikor megláttam Őt. Mivel eddig csak a hátukat láttuk eddig ez fel sem tűnt.

-Úristen-kaptam a számhoz. Zack arcától a derekáig egy óriási nagy karmolás volt.
-Medve támadás-lépett oda Carlisle-Edward vidd fel!-mondta én még észhez se tértem a sokktól de Ők már rég bent voltak. Észhez kaptam és utánuk mentem.

(Edward szemszöge)

Emmet óvatosan az ágyra fektette a lányt majd én egy másikra Zack-et.
-Emmet!-szólt neki apám-Kérlek nyugtasd le a lányokat! Maradj kint velük-bólintott majd kiment-Bella,légyszíves maradj kint!-hallottam meg Emmet-et-Nyugodj meg.
-Hogy lennék nyugodt amikor nem tudom mi történik bent?-kiabált Em-mel.
-Ez teljesen megérthető ilyenkor,csak aggódik a fiáért-lépett mellém Carlisle-Azért mondtam,hogy te maradj itt,mivel elvégezted az orvosit.
-Ekkora a baj?-rémültem meg. Carlisle egy darabig nem szólalt meg.
-Rebeca-nál nincsenek akkora bajok... Neki igaz eltört az egyik lába, de inkább sokkot kaphatott és egy kisebb ütést ez okozhatta az eszmélet vesztést-magyarázta-És könnyebben is sérül mert félvér, pont mint Zack.
-De Zack-nél...-kezdte.
-Mondj el mindent!
-Többször szenvedett nagyobb ütést a fejére. Akkor ezek a nagy medve karmolások... Azok is elég mélyre jutottak és nem tudom,hogy szenvedett-e valami szerve. Majd amikor itt a ház előtt összeesett, akkor úgy eshetett,hogy az egyik karja eltört és elég sok vért is veszített.
-De ugye nem...
-Minden megfogok tenni!-biztosított róla.
Bólintottam,mert megszólalni nem tudtam.
-Rebeca lábát. Gipszeld be minden dolgot megtalálsz itt ami szükséges lesz. Én addig ellátom Zack-et.

A szekrényhez vonultam ami tele volt kötszerekkel meg minden orvosi dologgal. Carlisle mostonában házi orvos is volt,szóval itt látta el a betegeket.
Megtaláltam a gipszes dobozt. Visszamentem Rebeca-hoz majd elvégeztem a szükséges dolgokat.

***

-Azt hiszem begipszeltem Rebeca lábát és kitisztítottam a sebet a fején-fordultam Carlisle-hoz.
-Vidd a vendégszobába,és majd adni fogok rá egy infúziót- bólintottam.
-Hogy van Zack?-kérdeztem.
-Még mindig a sebeket tísztítom,sokkal mélyebben vannak,mint gondoltam-Zack arcát néztem. Most nem egy rossz fiút láttam benne. Hanem egy gyötrödő férfit.
-Adtál neki altatót?
-Igen egy kicsit mert még Ő se bírná ki a fájdalmat-mondta-És Edward-oda fordultam-Ne engedd be Bella-t. Csak aggódna és én se úgy haladnék.
Még néztem fiamat. De aztán észbe kaptam és elvittem Rebeca-t a vendég szobába.
Bella amint kiléptem az ajtón előttem termet.

-Minden rendben? Hogy van Zack? Rebeca jól van?-özömlöttek le a kérdései.
-Rebeca-nak most gipszeltem be a lábát és most elkell vinnem a vendégszobába,hogy pihenni tudjon-direkt nem mondtam neki Zack-et, mert csak felizgatná magát.
-És Zack?-igen,tudtam,hogy rá fog kérdezni.
-Carlisle még a sebeit tisztitja-közben óvatosan az ágyra helyeztem Rebeca-t és betakartam.
-Vissza kell mennem-mondtam és egy gyors csókot nyomtam Bella homlokára.
-Baj van igaz?-nézett rám.
-Eltört az egyik keze. A sebei mélyek és vért is veszített...-mondtam el neki az igazságot.
-De ugye nem...
-Mindent megteszünk!-néztem mélyen a szemébe. Bólintott egy aprót. Megöleltem és még egy csókot adtam neki,de most ajkaira. Olyan borzasztó volt látni Őt, hogy aggódik a fiáért, és a bűntudat is ott van benne, hogy ez miatta történt meg.

Visszamentem Carlisle-hoz. Lenéztem a lépcsőről és az egész család ott volt. Megláttam Alice-t és Jasper-t is.
Sajnálom Edward nem láttam,hogy mi fog történni,mivel A Volturinál voltunk!-üzente gondolatban. Nem haragudtam Alice-re mert nem tehetett semmiről se.
Benyítottam.
-Edward,elkell mennem mert elfogyott a feltötlenítő és a gipszből sincs már elég. Sietek vissza!-mondta-Ha felébredne-mivel félvér lehet előbb fog felébredni-akkor adj be neki mégegy adagot-és az asztalra intett ahol ott volt a vakcina.
-Figyelj rá és ha bármi is van.. Rosszabbulna az állapota. Akkor hívj!- mondta.
-Rendben-húztam egy széket Zack mellé és oda ültem. Carlisle kiment a szobából én meg itt maradtam fiammal.
Még soha sem használtam a fiam szót. Fura mégis kellemes érzés futott végig rajtam.

-E...Edward...?-hallottam meg egy keserves hangot.
-Zack?-ránéztem és egy keserves mosolyt tudott összehozni-Hozok egy adag altatót.
-Sa...sajnálom,hogy rád ordítottam. Nem akartam így.. be...beszélni veled-minden szónál láttam,hogy tényleg komolyan gondolja ezeket. De ott volt a szemében a fájdalom.
-Semmi baj-mondtam. Felálltam és oda vittem a vakcinát. Leültem ismét.
-Rebeca jól van?-összeszorította a szemeit.
-Igen,most alszik-próbált elmosolyodni. Szereti Őt. Most is rá gondol. Meg nem hiába ugrott a medve elé.
-Mond meg anyának,hogy sajnálom...-suttogta.
-Megfogom-mosolyogtam.
-Meg... azt is Amanda-nak,hogy ne... ne nyissa ki a gardrobját-próbált nevetni Zack-Minden ruha rá fog hullani.
-Megmondom-mosolyogtam.
-Kösz... apa...-az utolsó szaván leblokkoltam. Apa.. Még soha se mondtam ki ezt nekem. És nagyon jól esett-Súlyosak a sérüléseim- állapította meg.

-Megfogsz gyógyulni!
-Te is ugyanúgy tudod,hogy válságos az állapotom-szisszent fel.
-Igen,de vámpír vagy! És erős vagy!
-Ja...-morogta-kezeit ökölbe szorította,próbálta legyőzni a fájdalmait.
-Beadom az altatót-mondtam. Bólintott és lehunyta a szemét. Óriási fájdalmai lehetnek. Mégis próbál erős maradni.
Beadtam neki és pár percen belül el is aludt.

-Történt valami?-lépet be az ajtón Carlisle.
-Előbb ébredt fel-mosolyogtam-De nagy fájdalmai vannak,de... próbálta leplezni.
-Miről beszélt még?-kíváncsiskodott Carlisle és elővette a gipszhez való dolgokat a táskájából.
-Sajnálja,hogy kiabált Bella-val és velem. És Rebeca iránt érdeklődött-mosolyogtam.
-Kedveli azt a lányt-állapította meg Carlisle de Ő is mosolygott.
-Igen szerintem is-mondtam-És... apának szólított. Először- vigyorogtam.
-Ez nagyszerű!-bólintottam.

***

-Ezzel megvagyunk. Most már Zack állapota is kezd alakulni-mondta Carlisle és kezet mosott.
-Még mindig vállságos?-kérdeztem.
-Nem akarok,hazugságot mondani... Mindenre megvan az esély. De, hogy már tudott beszélni-vagy próbált. Javult az állapota-na nem arra válaszolt,mint amit kérdeztem,de legalább már javul Zack állapota.
-Ez is valami.
-Igen. Egy ember már belehalt volna egy ilyen sérülésbe. Mostonában jönnek is a kórházba medve támadás miatt-mondta Carlisle.

-Bekötök neki egy infuzót,kérlek hozz a sarokból egy infúziós álványt- így tettem és mire visszaértem,a branür már Zack karjában volt. Hozzá csatlakoztatta az infuzót és azt felakasztotta az állványra.
-Be kéne vinni Zack-et a szobájába-mondta Carlisle.
-Majd én viszem-mondtam.
-Én meg majd az állványt-bólintottam. Óvatosan karjaimba vettem fiamat akinek most felsőtestén nem volt semmi, csak a hegek látszodtak. Még én is elborzadtam attól, nagyon rondák voltak azok a sebek.

Carlisle kinyitotta az ajtót és előre engedett. A nyitodásra az egész család odatömörült. Elképedve nézték a mindig nagy szájú,pimasz Zack-et. De most csak egy sebekkel teli ártatlan fiút láttak.
-Medve támadás-mondta a többieknek Carlisle-Edward vidd a szobájába-így tettem. Elindultam egyenesen a szobája felé. Bella kinyitotta az ajtót és én ott bementem majd Őt is óvatosan az ágyra fektettem.
-Rebeca-t akarta megvédeni-fordultam Bella-hoz.
-Szereti azt a lányt...-állapította meg Ő is. Szája szegletében mosoly bújkált. De legszívesebben sírt volna.
-Nem haragszik rád-mondtam Bella-nak.
-Honnan tudod?-kérdezte meglepetten.
-Mondta. Felébredt és mondta,hogy sajnálja,hogy kiabált veled és velem-elmosolyodott és megölelt engem. Egy puszit nyomtam a homlokára. Majd elhúzódott tőlem és újra fiúnkat nézte.
-És Amanda!-fordultam lányom felé.

-Azt üzente Zack,hogy ne nyisd ki a gardróbodat.
-Miért?-kérdezte.
-Mert ki fog esni az összes ruhád-mosolyogtam. Amanda-nak tátva maradt a szája. És Zack-et fixírozta.
-Csukd be mert beleszáll a légy!-bökte meg Emmet-Amúgy meg legalább szólt,hogy vigyázz!-nevetett.
De mikor meglátta Zack-et lehervadt a mosoly a szájáról.
-Jobb az állapota?-vált komollyá a hangja.
-Igen-mondta Carlisle.

-És a kiscsaj,hogy van?
-Neki nem voltak akkora sérülései. Igaz eltört a lába, és van egy seb a fején,de Zack-hez képest nem nagy sérülések. Hamar fel fog épülni mivel vámpír-mondta bíztatóan Carlisle.
Bella le se vette a szemét Zack-ről.
Carlisle felé egy pillantást lőveltem és nem kellet gondolatolvasónak lenni, hogy ne tudja mire gondoltam.
-Zack-nek pihenésre van szüksége-toloncolta ki a tömeget Carlisle és csak mi maradtunk bent Bella-val.

Szerelmem az ölembe fészkelte magát és fejét a mellkasomba fúrta. Ez felváltotta bennem azt az időt mikor még ember volt.
-Minden rendben lesz...-suttogtam a fülébe. Ő erre csak egy aprót bólintott. De nem emelte fel a fejét.