When Your Life Changes-24.fejezet

Nem fogok kitalálni valami kifogást xD Tnap azért nem volt friss mert elfelejtettem (I) Akkor jutott eszembe mikor lefeküdtem aludni. xD Sajnálom... De most itt a friss *-* :D

(Emmet szemszöge)

Az órára néztem ami pontosan hat órát mutatott.
-Na! Légyszi hadd keltsem már fel!-toporzékoltam és már készen létben voltam,hogy felébreszhessem Zack-et.
-Jó legyen!-azzal már futásnak is eredtem-De csak normálisan...-tette még hozzá.
-Felébredni álom szuszék!-azzal lehúztam róla a takarót. Nem ébredt fel. Mivan elpatkolt?-Na mivan? Élsz?
-Nem...-morogta és vissza húzta magára a takarót.
-Gyerünk már elkésel az iskolából!-mondtam.
-Nem érdekelsz!-morogta és a fejére húzta a párnát.
-Oké! Sajnálom,hogy ilyen módszerekhez kell folyulnom!-azzal lelöktem az ágyról majd egy jó nagy csattanással ért földet. Na ha most nem ébredt fel akkor soha!
Felállt és szemeivel ölni tudott volna. De én csak elvigyorodtam. Zack a fürdõ irányába ment.
Na akkor most jön Amanda.
-Héj nem kelsz fel!?-szóltam rá. Lehúztam róla a takarót de vissza húzta.
-Sajnálom!-azzal ugyanazt tettem vele,mint az elõb Zack-el. Morogva még így is magára húzta a takarót-Jasper! Hozd a vödröt!-azzal Amanda rögtön felpattant. Elvigyorodtam.

Õ is elvonult a fürdõbe a haja mint a széna boglya.
-Fésüld ki a hajad! Bár az mûvészet lesz mert bele fog törni a fésû!- hecceltem majd mentem mögötte. Elõttem bevágta az ajtót.
Büszke vigyorral lementem a nappaliba.
-Felébredtek?-kérdezte Esme.
-Hát persze!-vigyorodtam.
-Ugye nem voltál túl durva?-kérdezte Bella. Jaj mintha nem hallotta volna! Elvigyorodtam-Jaj ne...
Felnéztem a lépcsõre ahol két kómás kamasz jött le. De legalább Amanda haja nem állt szanaszét.
Mindketten egy megtudnállak-ölni pillantást löveltek felém. A vigyort nem lehetett rólam letörölni.

-Éhesek vagytok?-kérdezte Esme.
-Ja...-morogta Zack és engem nézett ugyanazzal a pillantásával.
-Tessék-azzal eléjük rakott egy tál müzlit.

(Zack szemszöge)

Esme elém rakta a müzlit fejemet kezemmel támasztottam meg. Szemem lecsukódott majd kinyitottam. Lecsukodott majd ismét kinyitottam. De harmadjára már lecsukodott de nem nyitottam ki mert elaludtam. Fejem nagy kocanással ért földet az asztalon.
-Mi van Zack álmos vagy?-heccelt Emmet. Felemeltem a fejemet és enni kezdtem a reggelimet.

Gyorsan végeztem vele majd szó nélkül felmentem a szobámba. Magamra kaptam valami ruhát. És visszamentem a nappaliba már mindenki ott volt felöltözve.
Alice-fogalmam sincs honnan-de adott egy csomo könyvet és füzetet.
-Úristen mikor tartottam én utoljára könyvet a kezembe-mondtam csodálkozva és belegyûrtem a könyveket a táskámba. Anyu megrázta a fejét én meg elvigyorodtam.
-Már fél nyolc van szóval zúzzunk!-mondta Emmet.
-Mehetek veled? Már nem akarlak kinyirlni nyugi! Csak reggel van ilyen dühkitöréseim...-vigyorogtam.
-Egye-fene gyere!-nevetett.

Beültem a kocsiba és teljes gázzal hajtott a suli felé. Ez sokkal nagyobb és szebb volt,mint ami Volterrában van.
Emmet beállt egy szabad parkolóba és kipattant a kocsiból én is követtem. Minden szem rám szegezõdött.
-Az elsõ pár hónapban így fognak bámulni... Majd megszokod.
-Ez megnyugtatott!-mondtam.
-Zack,ez az órarended!-jött oda Alice és a kezembe nyomta.
-Nekem is ez!-mutatott rá Emmet.
-Szuper-és adott egy pacsit.
-Nekem is!-mondta Amanda.
-Fúúúj!-vigyorogtam.
-És Alice-nek és Jasper-nek is!-mondta még Alice. Je! Legalább az õsöknek nem ugyanaz van!

***

Elsõ óra matek... Szuper Emmet-tel és a többiekkel mentem a a terem felé. Szerencsére Em mellet volt egy szabad hely ezért mellé ültem.
Bejött a tanár.
-Új diákokkal bõvült az osztályunk,Amanda,Zack! Kérlek mutatkozzatok be az osztálynak.
-Én Amanda Cullen vagyok,Olaszországból jüttönk az ikertestvéremmel ide,New York-ba-mondta el a szövegét Amanda.
-Én Zack Cullen vagyok. Nem õnszántamból jöttem ide az iskolába hanem kényszerítettek!-ezzel Alice felé lõttem egy pillantást,Emmet meg nevetni kezdett-Körübelül ennyi...-azzal a helyemre mentem és levetettem magamat a röhögõ Em mellé.
A tanár kérdezett néhány dolgot húgomtól aki-persze-mindenre tudott válaszolni.
-Mr. Cullen kérem válaszoljon a kérdésemre!-szólt a tanár.
-Sajnálom tanár úr... Már körübelül két éve nem volt a kezemben könyv. Szóval inkább folytassa Amanda feleltetését. Õ neki minden nap van!-mondtam. Emmet megint nevetni kezdett.
-Zack! Kérlek ne feleselj!-mondta komolyan a tanár és lenézett a szemüvege mögül.
-Oké!-mondtam. A tanár morgott majd elvonult és firkált a táblára. Amanda ölni tudott volna a szemével én meg csak elvigyorodtam és mutattam neki,hogy forduljon meg.

Kicsöngettek,összepakoltam a cuccaimat bevártam Emmet-et majd kimentünk a terembõl.
-Na végre! Alig vártam,hogy vége legyen az órának!-sóhajtottam fel.
-Te Volterrában is ezt csináltad?-nevetett Emmet.
-Persze! Voltak keményebb napjaim is... Szerinted miért akartak kicsapni?
-Most már értem,hogy miért-vigyorgott.
-Ennek örülök,na de mindjárt jövök!-mondtam.
-Mindjárt becsöngetnek!-és be is csöngettek.
-Tudom! Mindjárt ott leszek!-Emmet vigyorogva bólintott majd eltünt.

***

A következõ órám: Spanyol. Jól van kések pár percet. Vagyis már jó tíz perce becsöngettek.
Bementem a terembe és mindenki engem nézett.
-Sajnálom nem találtam a termet...-adtam az ártatlant. A tanár mosolyogva bólintott majd intett,hogy üljek le Emmet mellé. Milyen jól eltudom játszani a jó gyereket! Nem kellet be mutatkoznom csak a nevemet kérdezte meg.
-Zack mi a helyes válasz?-kérdezte Mr. Mc' Charthy.
-Nem tudom-mondtam. Amanda megrázta a fejét. Csak ennyire képes? Fejet rázni?
-Figyelj!- szólt rám a tanár és elment és megállt Amanda-nal-Te tudod a választ?
Azzal válaszolt.
-Örülök,hogy készültél-mosolygott.
-Ja... mint minden nap...-morogtam. Emmet kuncogott. Bár ez csak az én véleményem és nem volt vicces. De örülök ha valaki elismeri tehetségemet.

***

Na zúzzunk a menzára mert kajás vagyok. Útközben jött velem szembe egy két tanár akik inkább kerültem-igen... velük ma már volt órám és... szerencsétleneket kikészítettem.
Beálltam a sorba elvettem a kajámat. Na ezzel nem fogok jól lakni. Elvágtam egy fintort.
-Valami baj van fiatal ember?-kérdezte a konyhás néni.
-Áh dehogyis... Ez a kedvencem-vigyorogtam majd felkaptam a tálcát és megárztam a fejemet:
-Soha...-motyogtam magam elé. Éreztem magamon a tekinteteket. Gondolom inkább lányok nézhettek... De nem túlzottan érdekelt mert Rebeca megint eszembe jutott...
-Na mi van Zack?-kérdezte Emmet amikor leültem Amanda mellé.
-Semmi különös...-mondtam és a kajámba túrkáltam.
-Guszta mi?-vigyorgott Emmet.
-Ja az... kérsz?-ajánlottam fel neki. Megrázta a fejét.
-Egyél Zack nővésben vagy!-nevetett Alice.
-Zack milyen volt a napod?-kérdezte anyu.
-Jó-mondtam bőven. Most miért... Jó volt. Nem kaptam semmi rossz jegyet szóval.
-Beszólt minden tanárnak... Szóval most már kerülik is Őt a tanárok- köpött be Amanda. Na... gratulálok neki.
-Komolyan?-fordult anyu Emmet felé aki felemelte kezét védekezően. Mindenkin végig nézed de nem akartak beköpni engem. Egy igazi család!
-Amanda-nak se kell mindig hinni...-motyogtam magamban,de anyám így is meghallotta.

-Néhány dologtól elfoglak tiltani!-vetette oda nekem. Hát mindjárt megilyedek. A kanalamra feltettem egy falatot és tanulmányozni kezdtem. A cucc lecsöpögött róla ami elég gusztustalan látványt nyújtott.
Inkább akkor már iszok. Kinyitottam az üvegemet,ittam majd visszatettem az asztalra.
Véletlenül-és most tényleg-belerúgtam az asztalba az üveg eldölt és a lé egyenesen Amanda-ra folyt.
-Nem csavartam rá a kupakot-mondtam és a foltot néztem. Felnéztem Amanda-ra akinek képe megilyesztett. Az a dühtől izzó fej!-Ez... most tényleg nem direkt volt...-mondtam.
Emmet hangosan nevetni kezdett. Most nem volt hozzá hangulatom ezért hozzá vágtam az első dolgot ami a kezembe került,ami nem volt más,mint egy üveg. Amibe már nem volt semmi mivel sikeresen Amanda-ra öntöttem.
Emmet-nek úgy se árhat de ez csak jobban megnevetette szóval nem értem el ezzel semmit. Visszanéztem Amanda-ra akinek már szinte vörös volt a feje.

Elvigyorodtam mást nem is nagyon tudtam volna most tenni.
-Bocsi?-szólaltam meg végül.
-Grr....-morgott és felállt na most mi akar csinálni. De utána rájöttem: megfogta a tálját és hozzám akarta vágni de elhajoltam aztán egyenesen Rosalie arcába ment. Hogy nem vette észre? Vámpír gyorsaság vagy valami?
-Rose... én... nem téged akartalak eltalálni!-magyarázkodott Amanda. Hangosan nevetni kezdtem Emmet is így tett de utána odanézett Rose rá és lefagyott róla a vigyor.
De rólam nem. Mindenki minket nézett. Anya csak tátott szájjal nézte a jelenetet apám is ugyanígy. Alice... neki le se tudtam semmit se olvasni az arcáról. Jasper nem meg nem volt itt-nem tudom miért-de Ő is biztosan nevetne.
-Azt hiszem megyek...-azzal gyorsan magamra kaptam a táskámat.
-Nem mész sehova!-morgott Amanda és futni kezdett utánam.
-Magas sarkúban elég nehéz lesz!
-Te kis taknyos!-kiáltotta.
-Kemény öt perc van közüttünk és én vagyok az öregebb szóval tisztelj!-fordultam hátra-Lúzer!-és ezt a jelet meg is mutattam neki. Az igazgató jött szembe ezért kénytelen voltam megállni.
Amanda sikeresen nekem jött de nem estünk el.
-Na mász le rólam mert mindjárt rád borítom a menzás kaját!- mondtam neki és ellöktem magantól.

-Mi folyik itt?-jött oda az igazgató.
-Most nem én kezdtem!-tettem fel a kezemet. Most tényleg nem.
-Rám borítottad az üdítődet!-mutatott magára.
-Nem direkt volt tényleg! Te meg hozzám akartad vágni a menzás kaját! És ja.. végülis elhajítottad és eltaláltad Rose-t!-azzal az említett prüszkölve elment mellettem. Emme tutána de azért adott egy pacsit.
-Igazgatóiba!
-Itt nincs kamera,hogy mutassam nem én voltam most a hibás?-kérdeztem-Az előző sulinkban volt..
-De van azt hiszem vissza is fogom nézni!-elgondolkozott-De aztán észhez tért-Zack! Amanda! Az igazgatóiba!- intett a kezével.
-Az merre van...? Tudja itt még nem vagyok járatos... De nyugalom! Hamarosan bele fogok jönni!-vigyorogtam.
-Utállak!-szűrte Amanda.
-De jó! Én is!-vigyorogtam. Majd elindultam a diri után.

Simán elengedett minket egy figyelmeztetővel.
Azt hittem legalább kicsapnak vagy valami! De áh nem! Nem baj,elfogom érni! Zack soha se agyja fel! Ezt a szlogent most találtam ki. De amúgy Alice úgy is elfogja érni,hogy ne rúgjanak ki,mert ki tud ellen állni Alice aranyos kutyaszemeinek?
Senki. Hát persze,hogy senki. Szóval ez most nem jött össze nekem