When Your Life Changes-25.fejezet

Bocs, h tnap nem volt friss, de moziba mentem és ott ragadtam utána bnőmnél és ott aludtam. Kicsit megleptek a chat - ben folyó dolgok, de nem tok ellene mit csinálni :/ Sorry. Na jó olvasást ;

(Zack szemszöge)

Anyu egész úton nem szólt hozzánk. Emmet néha próbált elnyomni egy vigyort de nem mindig sikerült.
Azért ha belegondolok... Anya elég normális. Már mint nem tudom honnan jött belőlem az a gén,hogy én ilyen "rossz" vagyok. Biztos apámtól,akit körübelül negyvennyolc órájismerek-mint apám. Amúgy meg körübelül másfél hete,de akkor meg Ő is olyan-udvarias volt.
Biztos mikor Õ is annyi idős volt,mint én akkor ilyen volt... Eleven! Nem... ez megint nem lehet... Mert 1918-ban vagy nem tudom mennyiben,mindenkinek udvariasnak kellet lennie. Azért azt is kibírni hosszú távon borzasztó lehet... Ki se bírnám!
Bár... ez is egy megfelelő módszer Amanda kikészítése ellen. Õ lenne mindig a rossz és nem csak én! Áh... inkább nem.

-Anyu! Bocsi nem akartam. Csak Zack felidegesített!-szólalt meg Amanda. Istenem... Mit izél? Anya úgy is hozzánk szól majd egyszer.
-Zack! Te ezt ilyen nyugodtan veszed? Az igazgató behívatott minket!- mondta kétségbeesetten.
-Igen,mivel most nem direkt borítottam rád a cuccost. Amúgy meg min vagy kiakadva? Üdvözöllek a világomban!-morogtam. Oké! Be kell vallanom nem igazán vagyok oda Amanda-ért.
De most tényleg nem direkt volt! Már elegem van...
-Aha persze...-morogta.
-Nem érted,hogy nem direkt volt?!-kiabáltam-Amúgy meg mit vagy kiakadva? Annyi ruhád van! Nem direkt volt!-ismételtem. Apa megállt egy piros lámpánál én meg kiszálltam a kocsiból.
-Hova mész?-szólalt meg anyu. Mondtam,hogy megszólal.
-Vadászni!-mondtam. Jó hangosan bevágtam az ajtót és lassan sétáltam tovább.

Nem megyek vadászni. Csak most hirtelen ez jutott eszembe. Kell egy kis idõ amíg kiszellõztetem a fejemet. Túl sok minden kavargott benne egyszerre.
Elõször is a bál,ahol sikeresen összehoztuk anyámat meg apámat. Legalább Õk boldogok. Én meg ott hagytam Rebeca-t igaz egyszer találkoztunk de valami mégis megfogott benne.
A szõke haja? Vagy a kék szemei? Vagy talán mindkettõ? Én az útobbira gondolok.

Már éreztem az ismerős illatokat-akkor közel járhattam a házunkhoz- Nem siettem így is úgy is ordítani fognak velem szóval teljesen mindegy. A kocsi amivel mentünk-és ki szálltam belõle-már ott volt.
A nappaliban az egész família ott volt. Gondolom már tudnak mindenrõl. Elővettem táskámból a tájékoztatómat kinyitottam a beírásnál és ledobtam a asztalra.
-Majd írd alá...-azzal felmentem volna az emeltre de egy hideg érintést éreztem csuklom köré csavarva. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magamat.
-Mi volt ma az ebédlőben?-tette fel nekem a kérdést. Mintha nem lett volna ott...
-Akarod,hogy kilopjam neked a menzás kamerából a felvételt?- morogtam.
-Te is jól tutod,hogy mire gondolok!-kiabált velem. Ennyire még soha nem emelte fel a hangját. A tekintetem a többiekre tévedt. Szuper, nehogy ki álljanak mellettem.
-Ott voltál! Nem hiszem el,hogy nem láttad! Nem direkt öntöttem rá azt a rohadt üdítõt! De tudod mit! Higgy Amanda-nak!-morogtam. Elindultam a szobám felé de visszarántott.
-Ne beszélj így velem... Mindent megettem eddig érted!-ez igaz... részben!

-Szuper! És én?-kérdeztem-Részben ki szervezte meg azt,hogy újra együtt legyél azzal a személlyel akivel mindig is akartál?-vágtam hozzá- Részben én nem?-végig a szemébe néztem-De kit érdekel?! Te most már boldog vagy! Miért érdekelne például az én boldogságom,nem?- engedett a szorításon.
-Zack kérlek...-szólalt meg Edward is.
-Na te meg meg se szólalj!-vágtam hozzá. Megfagyott a levegő. Mindenki csak engem nézett kitéptem magam anyám szoritásából és vámpír gyorsasággal magamra csaptam az ajtómat. Bezártam és levetettem magamat az ágyra.
A bűntudat elõjött belõlem... Nem kellet volna ezt hozzávágnom anyához. De magamban nem tudtam megálljt parancsolni. És éreztem, hogy anya egyik fele azt érzi,hogy valahol tényleg igazam van.

Az ajtóm előtt mocorgást hallottam felültem,hogy halljam kik azok.
-Bent van?-kérdezte Alice.
-Igen...-szólalt meg Jasper. Ez is ilyenkor van itt...
-Zack... gyere ki!-szólalt meg Emmet. Most nincs kedvem kimenni- Na! Hoztam neked Mc Donald-os kaját!-kopogott be az ajtómon.
Levettem a cipőmet és az ajtóhoz vágtam.
-Szerintem most hadjuk...-suttogta Alice Jazz-nek pont meghallottam.
-Az ablak!-mondta Emmet. Gyorsan felpattantam és becsugtam elöször a reteszt majd utána az ablakot.
-Jaj Zack ne csináld már ezt!-kopogtatott be Emmet.
Nem akarom senkit se látni. Hiába volt büntudatom kicsit mégis haragudtam anyura... De majd lefogok nyugodni.
Lehet kéne pár nap,hogy elmenjek innen... Majd vissza jövök tiszta fejjel. Áh de most ezzel nem tudok semmit se kezdeni. Egyszer úgy is vissza kell jönnöm és csak rosszabb lenne.

Fejemet a párnába temettem. Mekkora egy szemét vagyok... De hát akkor se hitt nekem és kiborultam! Amanda meg biztos beadott valami sztorit,pedig anya is ott volt és nem igaz,hogy nem látta mi történt. Vagy biztos nem akart hinni a szemének,hogy a kis Amanda bevadult és Rose-hoz vágta a kaját.
Tényleg... hogy így szóba hoztam éhes lettem. Pedig én most ki nem megyek kajáért.
-Zack!-kopogott be Alice-Láttam,hogy éhes leszel ezért ide hoztam neked azt amit előbb Emmet is kínált neked! Itt hagyom az ajtó előtt!- mondta.
Áh inkább nem eszek.. Szánalmas vagyok de akkor se fogok ki menni érte!
Behunytam a szememet és próbáltam elaludni ami nem ment valami simán de mégis sikerült.

***
-Zack! Ébredj!-dörömbölt az ajtómon Emmet. Ijedtemben kigurultam az ágyból és nagy koppanással a földön végeztem-ma is-Felébredtél?- nevetett mintha nem hallotta volna.
Felálltam magamra kaptam valami tiszta ruhát felkaptam a táskámat és kivágtam az ajtót. Emmet épp Amanda-nal csörtetett.
-Na mizu?-jött mellém. Nem néztem rá és hozzá se szóltam-Jaj ne csináld már ezt! Rám miért haragszol?-kérdezte. Mert nem állt ki mellettem?-tettem fel magamban a kérdést.
-Zack,csináltam neked reggelit-mondta kedvesen Esme.
-Köszönöm,de nem vagyok éhes-motyogtam. Fájt Esme-nek nemet mondani,de most úgy látom a szívem kőböl van...
-Zack-na most mindenkinek a kedvence vagyok?-Jösz velem egy kocsival? Vezethetsz!-vigyorgott Emmet.
Az ajtó előtt felvettem a cipőmet és köszönés nélkül Emmet előtt bevágtam az ajtót.
Gyalog megyek a suliba-így legalább csak én tudok gondolkodni és nem zavar senki.

(Emmet szemszöge)

-Hát... Tegnap azt mondta nekem,hogy reggel vannak ilyen dühkitörései... Biztos ez is csak az...-mondtam és kinéztem az ablakon. Zack gyalog trappolt a suli felé-Vagy nem...-motyogtam magamban.
Bella jött le a lépcsőn Edward-dal az oldalán. Szegénynek akkor bűntudata volt a tegnap miatt.
Levetette magát a kanapéra és fejét a tenyerébe temette.
-Bella... én is ezt tettem volna a helyedben!-ült le mellé Alice.
-De... igaza volt. Tényleg egy "kösz"-t nem mondtam neki-mondta maga elé-Nem vagyok jó anya!-és akkor most elkeződik az önmarcangolás!-De ami a legrosszabb,hogy tényleg fogalmam sincs, hogy Ő neki mi a vágya! Teljesen lefoglaltak a Vultori-s ügyek Volterrában és...
-Bella!-szólt rá Jasper-Te csak azt tetted amit jónak láttál! Zack amúgy is-gondolom-ilyen korszakban van,hogy lázadni fog! De majd kifog belőle nőni és minden olyan lesz,mint régen!-nyugtatta Jasper.
-Jazz! Te ilyen tini újságokat olvasol?-nevettem. De aztán egy ronda pillantást kaptam mindenkitől és lehervadt rólam a mosoly.
Oké.. ez most nem olyan helyzet,hogy vicceket mondjak.

(Zack szemszöge)

Lassan sétáltam,nem árt pár perc késés. És be is jött. Már körübelül negyed órája becsöngettek.
Lassan sétáltam az első órám felé: fizika.
Kopogás nélkül mentem be de a tanár megállított:
-Mr. Cullen,több mint negyed órát késett-mondta komolyan.
-Pontosan huszonhárom percet-pontosítottam.
-Nem találta a termet?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen,pontosan így történt!-vagyis inkább: nem volt kedvem bejönni.
-Jól van most még elnézem,foglaljön helyett,Mr. Cullen mellet-és Emmet felé intett. Leültem mellé de nem néztem rá. Folyamatosan az órát néztem és visszafele számoltam mikor csöngetnek már ki.

Már csak fél perc... Öt másodperc. Kicsöngettek! Na végre!
Gyorsan bepakoltam a cuccaimat felkaptam a táskámat a hátamra majd kivonultam a teremből.
Éreztem magamon a családtagjaim tekintetét,de nem érdekelt. Csak mentem tovább.

***
A mai óráimnak vége,most mennem kéne a menzára. De nem megyek. Igaz éhes vagyok-este óta-de inkább elmegyek vadászni,ez előbb is eszembe juthatott volna.
Kivágódtam az ajtón keresztül mentem a parkolón,majd az erdő felé mentem-gyalog. Így egyszerűbb,kiszellőztetem a fejemet. Mélyen beszíppantottam a levegőt szerettem a friss eső illatát.
Lassan mentem mégis hamar odaértem. Ledobtam a táskámat az egyik fatörzs kérgébe. Ismét beszíppantottam a levegőt de most azért,hogy megkeressem áldozatomat. Meg is találtam de egy másik illatott is éreztem,amit már egyszer ütötte az orromat.

Ismerős volt... nagyon ismerős... De nem! Az nem lehet! Mellettem mintha egy szellő suhant volna el. Oda fordultam de már nem volt ott semmi. Majd előttem-arra fordultam. És ott állt.
Hosszú szőke haja selyemként hullott a vállára és tengerkék szemei az enyémet tanulmányozták.
-Rebeca?-szólaltam meg végül elfuló hangon.
-Zack?-mondta ki a nevemet úgyanilyen hangnemben. Hirtelen oda jött hozzám és nyakamba ugrott,megöleltem és Ő is ezt tette. Néhány percig csak így álltunk majd csak ezután szólaltam meg:
-Mit keresel te itt?-kérdeztem-Persze,nem mintha nem örülnék neked, csak meglepett-mosolyogtam.
-Aro-t kifaggattam. Másnap kerestelek,de nem találtak majd Aro-val találkoztam,de nem akart semmit se mondani,végül meg sikerült rávennem,hogy mondja el hol vagy!-mondta.
-És csak miattam jöttél ide?-kérdeztem meghatottan.
-Igen...-közelebb jött hozzám-Egész este az eszemben voltál,miután elmentem onnan.

-Nekem is! Csak másnap anyám bejelentette,hogy jöjjünk ide New York-ban. Én meg nem akartam lelőni nagy vágyát. És mondtam Aro-nak,hogy ne mondjon neked semmit,mert talán te is éreztél valamit irántam és csak rosszabb lenne neked-csúszott ki az utolsó mondat a számon. Zavaromban lesütöttem a szememet és éreztem,hogy elpirultam.
-Szerintem megérte,hogy megtaláltalak-suttogta. Elmosolyodtam majd a szemeibe néztem amik közelebb voltak hozzám,mint gondoltam.
-És mi lesz a Volturival?-húztam fel a szemöldökömet.
-Nem nekem való... Harc.. gyilkolás. Én nem ilyen vagyok-vallotta be de nem vette le tekintetét az enyémről.
Egy furcsa érzés járt végig a testemen amit utoljára a bálon éreztem, amikor Rebeca-val táncoltam. Nem tudtam mire vélni. Talán kedvelem Őt? Vagy annál több és szeretem Őt? Azt hiszem mindkettő. Az Ő szemeiben és vívodást láttam nem tudta eldönteni,hogy mit érez.

-És laksz már valahol itt New York-ban vagy hajlandó lennél nálunk is lakni?-kérdeztem izgatottan.
-Már van itt szállásom,hogy talán már nem itt vagytok. Meg amúgy is egy új életet akarok kezdeni. Gimnáziumba szeretnék járni-csillogott fel a szeme.
-Azért még átgondolod?-fogtam meg a kezét.
-Igen-elmosolyodtam. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam a földre. Nevetve terültünk szét. Eleredt az eső szemembe eső cseppek hulltak.
-Nem kéne haza menned?-kérdezte-Hogy ne ázz el teljesen-mondta.
-Nem jössz el hozzánk?-kérdeztem csalódottan,mert sejtettem mi lesz a válasz.
-Nem. Még ki kell pakolnom és berendeznem mindent-mondta-De majd teszek egy látogatást-kacsintott. Elvigyorodtam.

Felálltam kezemet nyújtottam neki amit ő elfogadott. Felhúztam.
-Akkor most elválunk egymástól?
-Csak pár órára...-mondta. Egy puszit nyomott az arcomra. Majd eltünt. Sóhajtottam egyet majd a táskám felé mentem. Felkaptam a hátamra de azzal le is vettem.
Egy kétségbeesett síkitást hallottam.
-Rebeca!-kiáltottam és a hang irányába kezdtem el futni. Meg is találtam kétségbeestem mert Rebeca fölött egy...

Háát egy függővég ;D Sajnálom... De hátha ezzel megnő majd az adrealin szintetek a következő rész miatt :)
A frissel igyekezni fogok,szóval aki szereti a törit annak nyugalom. xD

Pussz: Netty ^^