Sweet Dreams-2.fejezet

(Alice szemszöge)

És akkor megláttam. Gyönyörû volt,lehet még Rosalie-val szemben is. A szemei aranybarnák voltak ami arra utalt,hogy állatok vérén él. Carlisle elé ment.
-Üdv-köszönt bársonyos hangon a lány- Bella Voultori vagyok-mutatkozott be. Megfagyott a levegõ-Aro...unokája-Carlisle meg s ebírt szólalni a döbbenet miatt pedig ez nála nem szokott elõfordulni-Ön biztos Carlisle Cullen lehet,már rengeteg hallottam magáról-mondta és csábósan mosolygot.
-Örülök neked Bella,kérlek tegezõdjünk-bólintott-Menyjünk be azt hiszem lesz mit megbeszélnünk.
Nem érdekelt semmi gyorsan odamentem Bella-hoz.
-Szia Alice vagyok-mondtam izgatottan
-Szia-köszönt vissza. Elkaptam szememmel Edward-ot pont Bella-t nézte. Szám szélében apró kis mosoly bújkált.

Leültünk a kanapéra. Carlisle Bella-val szembe ült.
-Had mutassam be a családomat. Õ itt a feleségem Esme és a gyerekeim, Rosalie,Emmet,Jasper,Alice és Edward,és természetesen téged is szívesen befogadunk családunkba.
-Köszönöm,de csak.. ha nem lennék teher...
-Ne beszélj butaságokat,hogy lennél teher?-kérdezte Esme és Bella mellé ült.
-Köszönöm.

-Szóval Bella...Miért...dönöttél úgy,hogy idejösz?-tette fel az elsõ kérdést Carlisle.
-Aro néha már túlzásba viszi az vadászatukat...és... nekem meg folyamatosan végig kellet néznem azt ahogy az emberek meghalnak... meguntam és megkértem Aro-t , hogy engedjen el...
-Ez...hogy sikerült?
-Elég nehéz volt... már maga a képességem miatt nem szívesen engedett el...-magyarázta.
-Mi a képességed?-kérdezte egybõl Jasper.
-Jövõbe látás...gondolat olvasás-ezen a szón Edward összerezzent mégegy cinkos kis mosoly jelent meg ajkaimon - a tekintetemmel fájdalmat okozok... nem tudom , hogy tudjátok-e Jane képességét...
-Érdekes... Így is csodálom,hogy Aro elengedet...-bólintott.

(Bella szemszöge)

Carlisle rendesnek tûnik pont úgy ahogy Aro mesélte. De egy valami frusztrált... Nem hallottam Edward gondolatait... hiába koncertártam de semmi...
-Bella... mire koncentrálsz ennyire?-kérdezte Jasper.
-Honnan tudod ezt?
-Mindenkinek érzem az érzelmeit.
-Értem...-ez különös Aro errõl nem beszélt nekem,de nem is fogom említeni neki... még a végén képes lenne elcsalni...
-Akkor válaszolnál a kérdésemre?
-Oh persze sajnálom... Öhm... hát nem hallom Edward gondolatait és nem értem miért...
-Én se hallom a tiedet-mondta. A hangja is gyönyörû volt. Belenéztem aranybarna szemeibe alig tudtam elszakadni tõlük. Zavartan sütöttem le a szememet.
-Ez érdekes... majd utána nézek-mondta Carlisle.
-Megmutassam a szobádat?-kérdezte Alice.
-Igen,köszönöm-Alice odajött hozzám megfogta a karomat és felfelé vonszolt a lépcsõn.
-Ez lenne a te szobád-monta és kinyitotta az ajtót. Teljesen leesett az állam gyönyörû volt-Tetszik?
-Nagyon-mondtam és elmosolyodtam.
-Hé nem akarsz eljönni vásárolni? Neked még nem sok ruhád van és ha azt aarjuk,hogy az a nagy gardrób megteljen ruhával vásárolnunk kell. Várj addig hozok neked ruhát-mondta már tiltakozni akartam, de már egy kupac ruhával a kezével tért vissza.
Abból kiválasztott egy farmr anyagú csõnadrágot,hozzá egy pólót és egy kabátot.
-Cipõt is mindjárt kapsz-mondta mosolyogva.
-Öhm...Köszi Alice... de nem szükséges...-ellenkeztem.
-Ne hülyéskedj!-és elém rakodt egy pár balerína cipõt-Öltözz fel addig lemegyek a nappaliba ha végeztél gyere le.
Bekellet vallanom ez a tempó egy kicsit gyors nekem de nem mondom,hogy nem élvezem mert Alice nagyon kedves lány és remélem jó barátnõk leszünk. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat amit Alice elém tett és kimentem a szobából. Több képet láttam, az egyik képen az egész Voultori-t rajta volt, kivéve engem akkor még nem voltam náluk.
Levettem a polcról a képet és megnéztem. Rajta volt Aro,Cauis,Marcus és ha jól vettem ki Carlisle.
-Hiányoznak?-kérdezte egy bársonyos hang. Hirtelen megfordultam és Edward állt mögöttem.
-Kicsit... Legfõképp az,hogy nem tudom Jane-t piszkálni...-kuncogott-Meg Ő se tudja használni rajtam a képességét és ez is idegesítette.
-Ő se?-megráztam a fejemet.
Bella gyere már le!-hallottam meg Alice gondolatait.
-Alice...-mondtam.
-Vásárolni visz?
-Igen-mondtam és már a lépcső irányába mentem.
-Készülj fel...
-Miért?
-Majd meglátod-mosolygott féloldalasan. Ez teljesen elbűvölt engem zavartan fordítottam el a tekintetemet róla. Ilyet még nem éreztem... Lepkék kavarogtak a gyomromban.
-Na végre,hogy itt vagy Bella-szólt Alice és kiráncugált az ajtón.
-Hidd el Bella gyorsan túl leszel rajta!-hallottam meg Emmet kuncogását.
-Hova megyünk vásárolni?
-Port Angelesbe-jelentette be-Nem lesz baj, tudod kontrorállni magad.
-Remélem... amúgy ami velem történnek dolgok azokat nem látom előre...
-Tényleg?
-Aha-mondtam-Te látod?
-Én igen...-mondta és elgondolkozott.
Egy fekete Mercedes-be ültünk be.Ablakai sötétítettek voltak. Alice már a százötven kilométer per órát és meghaladta de nem lassított. De megérte így csaknem félóra alatt Port Angelesbe értünk.