Sweet Dreams-14.fejezet

(Bella szemszöge)

-Szerintem akkor el kéne kezdenünk gyakorolni...-mondta Jasper.
-Igen ez egy nem rossz ötlet,te úgy is voltál már új szülötekkel... mint harcban... mint "főnökük"-mondta Carlisle-Én addig próbálok beszélni a Denali klánnal- folytatta és elvonult telefonálni.
-Bella...én ezt az előbb komolyan mondtam...,hogy ez nagyon veszélyes...
-Én meg azt mondtam komolyan,hogy már rengeteget harcoltam... És nem történt semmi bajom... tapasztalt vagyok-próbáltam nyugtatni. Végig simítottam márvány sima arcán.

-Belementek-jött vissza Carlisle-Már ma itt lesznek pár órán belül.
-Szuper,már úgy is olyan régen láttuk őket!-vigyorgott Alice-Te találkoztál már velük Bella?
-Nem még nem...
-Akkor itt az ideje!-vigyorgott. Olyan jó Alice-nek még a legrosszabb esetekben-bár most ez nem az volt-is képes nevetni,vagy mosolyra húzni a száját. És ez egy nagyon jó tulajdonság.
-Most kezdjük el a gyakorlást vagy majd ha megérkeztek a többiek is?-kérdezte Jane.
-Szerintem,majd ha megjöttek-mondta Aro-És mond csak Bella... milyen az iskola?-azt hittem itt elnevetem magamat. Általában ezt az anyukák szokták kérdezni gyereküktől-Milyen "emberi" életet élni?-na ez már jobb kérdés.
-Elég jó... És ne haragudj Aro,tudod,hogy élveztem nálatok élni,de nekem ez az életmód sokkal jobban tetszik. Így egyben embert és vámpír lehetek- elmosolyodott. Szeretem Aro-t olyan megértõ tud lenni.Szóval szerencsésnek érzem magamat,hogy az Õ családjához is tartozhatok.
-Tudjátok mi jutott eszembe?-kérdezte Alice felcsillanó szemekkel-Nem megyünk majd el vásárolni? Így mindannyian lányok?-
-Oh Alice hát múltkor voltunk!-motyogtam és Edward mellkasára hajtottam a fejemet.
-De igen,csak ugye megléptetek galambocskáim... Ja amúgy a ruhákat elhoztam! Szóval Bella te még tartozol egy ruha próbával ha ezek a zavaros ügyeknek vége- vigyorgott.
-Hogy-hogy leléptetek? Ilyen borzasztó ez a "vásárlás" dolog?
-Ne akard tudni...-mondta komolyan Emmet-Ez még az emberi kajánál is rosszabb...
Amikor Alice még elmondta ezeket a "fontos" dolgokat a vásárlásról és mindenki egyezett feltett még egy kérdést.
-Jane ugye te is csatlakozol hozzánk!-mondta és odament az említetthez-Ha valami baj lenne az önuralmaddal akkor rögtön elmegyünk... De kérlek gyere el!- könyörgöt neki.
-Miért akarod,hogy menyjek?-kérdezte zavartan.
-Most itt maradnál ezzel a két tejbe tökkel?-kérdezte és Jasper és Emmet felé mutatott.
-Kösz húgi én is szeretlek téged-mondta Emmet.
-Nem inkább nem...-mondta Jane.
-Nézd már! Alice mindenkit ellenünk fordít!-mondta Emmet megjátszott sértődötséggel-Hu hallod fogadunk abba,hogy Jane nem fogja bírni?-kérdezte.
-Rendben-mondta-Én arra fogadok,hogy bírni fogja.
-Akkor nekem maradt a nem...

-Ne zavarjon Em... De körübelül.. fél órája fogadtad meg...hogy nem fogadsz többet...
-Tudod mit?-mondta Jasper.
-Mondjad.
-Fogadjunk csak simán 10 $-ba.
-Oké-mondta és kezet ráztak.
-Akkor Jane jösz velünk?-tért vissza a tárgyra Alice.
-Mivel úgy is rámfogod erőszakolni nincs más esélyem...-morogta. Szegény Jane... most tudom min mehet át... Borzasztó amikor Alice ránéz azokkal a boci szemekkel... Annak nem lehet nem ellen állni... Még Jane fagyos szívének se...
-Szuper!-vigyorgott.És még mindig mosolyogva vissza ült a kanapéra.

-Nem sokára megérkeznek!-mondta csilingelő hangon Alice.
-Alice... kérdezhetek valamit?-morogta Jane.
Alice bólintott.
-Neked nincs olyan időszakod ahol legalább tíz teljes percig csendben vagy? Nem nyüzsögsz... csak ülsz és csöndben vagy?-mondta,próbált nyugodt lenni de végülis nem jött be-Tudod a vámpíroknak van türelmük de veled még az is elveszik...
-Alice hiperaktív... Így éli életét... Vásárol... láttomásokat közvetít... Megint vásárol... néha vadászik...
-Oké felfogtam-morgott tovább.
-Már csak másodpercek vannak hátra-ugrándozott Alice. Mintha meg se hallotta volna,hogy Jane mit mondott-5...4...3...2...1...-számolt vissza és amire már a nullához ért volna már az ajtóban állt.
-Alice-nek nagyon pontosak a látomásai...-állapította meg Aro.
-Igen-bólintott Carlisle.

-Jó újra látni téged Alice!-szólt az egyik férfi. Végülis... közülük Ő volt az egyetlen....
-Titeket is-mosolygott rájuk Alice és beljebb léptek. Edward átölelte a derekamat. Az egész családot mosolyogva üdvözölték. Bemutatták nekik a Voultorit mert még nem találkoztak velük,de hallani igen.
-Bővült a családotok?-kérdezte Eleazar mosolyogva.
-Igen Ő Bella-mondta-Csodálatos önüralma és képességei van,és egyben Ő Edward párja-mosolygott Carlisle.
Elkaptam Tanya pillantását,de olyan ellenségesen nézett negem,hogy inkább Edward-ra néztem.
-Mi a képeséged?-kérdezte Kate és felém fordult.
-Gondolat olvasás,jövőbe látás és tekintettel fájdalom okozás-válaszoltam.
-Igazad van Carlisle ezek csodálatos képességek! Megmutatnád a tekintettel fájdalom okozást?
-Inkább nem...
-Én szívesen megmutatom-szólt Jane gúnyos vigyorral az arcán-Nekem is megvan ez a képességem. És én szeretem is használni-fordult felém.
-Jane kérlek...-szóltam.
-Nem én szereteném látni vagy tapasztalni... a harchoz ez tökéletes eszköz és legalább megtudjuk,hogy működik.
-Ahogy akarod-mondta Jane és még mindig rajta volt az arcán az a gúnyos vigyor.
-Lehet inkább ezt egy állaton kéne megmutatni!-javasoltam.
-Az is megteszi végülis...-mondta Kate. Én meg megkönnybülten felsóhajtottam.
-Mindig elrontod a játékomat...-morogta Jane.
-Nem tudom mit élvevezel azzal ha valakinek fájdalmat okozol...

-Nyugi Bella...-mondta Emmet-Jane csak élvezi a képességét.
-Te csak maradj csöndben Emmet! Elfelejtetted,hogy én mentettelek meg Jane képessége elől?
-Hát nem... Nehéz lenne elfelejteni-mondta vigyorogva-Edward-nak meg jól meg mutattad-szólt Jane-hez.
Jane csak elmosolyodott.
-Khm...Szerintem elkéne kezdeni a felkészülést...-mondta Carlisle.
-Igazad van!-mondta Aro is.
Mindannyian kivonultunk az udvarra. Emmet-ről nem lehetett levakarni azt a kaján vigyort. Tanya még mindig ellenségesen viselkedett...
De ami vigasztalt: hogy Edward-dal lehetek,egy örökké valóságig...