Sweet Dreams-23.fejezet

(Bella szemszöge)

-Megérkeztünk!-jelentette be Alice és kipattant a kocsiból.
Én is csatlakoztam hozzá és körbe néztem kivülrõl a házat. Gyönyörû volt,azt hittem a Forksi házunkat nem lehet felülvmúlni de tévedtem.
-Ez gyönyörű!-ámuldoztam.
-Tetszik?-kérdezte Alice csillogó szemekkel.
-Nagyon!-mondtam és megöleltem.
-Nagyszerű munkát végeztél Alice!-mondta Esme is.
Bementünk a házba a bútorszállító kocsik már megérkeztek lepakoltál őket,nekünk meg már csak elkell rendezni őket... Bár sokat ott hagytunk... Mert azok helyett újat veszünk. Vagyis inkább Rosalie és Alice. Bár amilyen szerencsém lesz engem is magaukkal ráncigálnak majd...
Edward átölelte a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra.
-Oh erről jut eszembe-vigyorgott Alice-Most már egy szobátok van! Szerintem mostmár van olyan a kapcsolatotok,hogy lehessen.
-Szuper Alice!-vihogott Emmet-Tetszenek az ötleteid!
-Én Edward-ról és Bella-ról beszélek...
-Tudom,én meg arról,hogy milyen élvezet lesz ez számomra legalábbis! Csak majd figyelnem kell Edward és Bella mikor vonulnak e a szobába-na persze ebből már lehet tudni Emmet mire céloz...
-Emmet szerintem élénk a fantáziád...-mondta Alice fejcsóválva.
Emmet erre csak kajánul nevetett.

-Beírattalak benneteket a helyi iskolába!-mondta Carlisle amikor belépett az ajtón.
-Máris?!-kérdezte Emmet nyafogva.
-Igen.
-Hé Edd tudod még vár rád pár napi menzás kaja... És vigyázz majd Bella akonyhás nénivel,nehogy megint leszidjon-bökött meg Emmet.
-Majd visszafogom magamat-mondtam-Most miért? Lehet itt sokkal jobb a kaja mint Forks-ban...
-Megkóstolod?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen!
-És megeszed mindet?
-Rezzenéstelenül-mondtam és kezet nyújtottam neki.
-Te nem tudod mire vállalkozol...-suttogta fülembe Edward.
-Mibe fogadjunk?-kérdezte Emmet.
-Mindegy úgy is veszítesz!Megint...-tettem még hozzá.
-Szeretnéd!Hányszor veszítettem én?
-Csak ellenem? Körbelül... háromszor? És ez az utóbbi nem tudom hány hónapban volt. Kivonva azt amikor nem voltam itt.
-Jó mindegy...Fogadjunk 10 dolcsiba.
-Rendben-mondtam és kezet ráztam vele.
-Bella... kikell,hogy ábrándítsalak...Egy vámpír nem tudja rezzenéstelenül megenni az emberi kaját...-mondta Jasper és közben Emmet kaján vigyorát figyelte.
-Majd melátod én mire vagyok képes!-mondtam.

-Edward te kire fogadsz?-kérdezte Emmet.
-Bella-ra-mondta rögtön,de látszott rajta,hogy komolyan mondja. Nem csak azért,mert szeret engem...persze ez is benne volt.
-Jasper?
-Rád... de persze Bella se semmi... Kíváncsi leszek a végeredményre...
-Rosalie?
-Foggalmam sincs nekem aztán tök mindegy-mondta közömbösen Rosalie.
-Alice?
-Bella-ra ez egyértelmű-elmosolyodtam.
-Carlisle?
-Jajj fiam... kérlek...
-Esme?-Esme csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Hát igen... Ők már "kinőttek" az ilyen fogadásokból. Ők szerintem csak nevetni tudnak ezen.
-Emmet! Ebben is már én győztem!-nevettem.
Em bevágta a tetetett sértödötséget de én játékosa megveregettem a vállát.
-Tudod mit szoktam erre mondani? Valakinek veszíteni is kell...-vigyorogtam rá.
-És az te leszel!
-Amióta itt vagyok azóta folyamatosan veszítesz! Biztosan ez is egy képességem "Hogyan-verjem-porrá-Emmet-et-a-fogadásaival" címmel-ezen mindenki nevetni kezdett még Carlisle száján is aprócska mosoly bújkált.
-Látszik te a Voultori-nál laktál.
-Persze,Demetrei is mindig jött a fa vicceivel... Pedig egyáltalán nem voltak viccesek... Még a te vicceid is jobbak!
-Megtisztelve érzem magamat-mondta Emmet nevetve.
-Érezd is!-mondtam és felvonultam a szobánkba. Ami már közös Edward-dal.

-Szia!-köszönt Edward és átölelt hátulról.
-Szia!-köszöntem vissza és abba hagytam a ruhák pakolását.
-A sok ruha ára...-sóhajtott.
-Ne felejtsd el! Ezt mint Alice vette nekem...
-Nem felejtem...Hogy is lehetne!-nevetett.
-Remélem mostonában nem tervez vásárlást... Bár... új bútorokat kell venni... Ezért gondolom beszervez majd egy "kissebb" vásárlást is.
-Jaj ne...-mondta és leültem az ágyra-ami egy francia ágy volt...
-Nyugi,megteszek mindent,hogy veled mehessek és akkor már ketten szenvedjünk-kuncogott.
-Én nem akarom,hogy te szenvedj-mondtam és a szemébe nézett.
-Tudod,hogy nem úgy értettem...
-Tudom de akkor is...
-Semmi baj Bella. Ez alatt a pár hónap alatt amit nélküled töltöttem rájöttem,hogy egy percet se akarok nélküled élni... Mert nem figyelek oda és talán elveszíthetlek örökre....
-Szeretlek-suttogtam. Olyan megható volt,hogy ezt kimondta...
-Én is... Örökre... Bármi is történjék...
Fejemet márvány hideg mellkasához szorítottam.

-Hé fiatalok! Megyünk bútort és ruhát vásárolni!-jelentette be boldogan Alice-MOST!-mondta és az ajtó felé intett,hogy álljunk fel.
-Választási lehetőség?
-Nincs...Gyerünk már!-türelmetlenkedett-Amúgy mindenki jön-mondta-Csak a többiek már a nappaliban vannak...
Lementünk a nappaliba és Alice egyből a garázs felé kezdett minket tolni.
-Két autóval megyünk! Esme és Carlisle a Mercedes-el. Rose-egyedül-A BMW-vel. Mi megy a Volvo-val-jelentette be Alice.
Amikor beültünk a kocsiba Alice-t rögtön letámadtam a kérdésemmel.
-Rosalie miért megy külön autóval?-kérdeztem
-Mert Ő még másik boltokba is beakar menni ahova minem teszünk kitérőt...
-Még te se Alice?-csodálkoztam.
-Nem-mondta és én tovább nem firtattam a dolgot.

-Elöszőr amúgy a bútorboltba megyünk: azért mert megrendeljük a bútorokat meg amig ők ráteszik a kocsira meg satöbbi addig mi meg tudunk vásárolni!-magyarázta.
-Igen Alice köszönjük,hogy felvilágosítottál minket-mondta gúnyosan Edward. Amire Alice csak egy szúros pillantást lővelt.
-Megérkeztünk!-milyen gyorsan eltudja felejteni a haragját...
És akkor msot nézzünk szembe: Alice őrületes vásárlási szokásaival... ismét...