Sweet Dreams-17.fejezet

(Edward szemszöge)

Már hónapok teltek el Bella eltûnése miatt... Azóta meg se szólaltam szinte soha... maximum akkor ha nagyon kellet... Ha olyan kérdés volt amire lehetett bólogatással válaszolni akkor bekellet érniük ezzel...
A Denali-klán már nincs nálunk... Tanya elkezdett rám hajtani... Aminek nem örültem és sikerült kevésbé udvariasan lekoptatni magamról. Ezért elmentek... De néha visszanéznek hozzánk...A Voultori is elment... Már rég nem láttuk őket... Szomorúak voltak.. Még Jane is mint kiderült pont azon a napon békültek ki...
A szobámba ültem és néztem ki a fejemből. Ezzel töltöttem a minden napjaimat. Gondolataimat Alice törte meg.
-Edward légyszives mozdulj ki a szobádból! Már nagyon régóta bent vagy!-mondta Õ is nagyon szomorú volt Bella miatt... Elveszítette legjobb barátnőjét...De én persze a mai napig abban reménykedek: hogy Bella még él.
-Edward... -könyörgött. Felálltam,elhaladtam Alice mellet-szó nélkül,mint mostonában-és lecsattogtam a nappaliba. Mindenki rám emelte a tekintetét. Carlisle és Esme halványan elmosolyodtak.
De mintha észre se vettem volna,bűntudatom volt,hogy így viselkedem velük,pedig gyereküknek tekintenek...

Eldöntöttem elmegyek vadászni... Általában az ablakon át közlekedek,de most kivételesen az ajtón mentem...
Lassan emberi tempóban mentem,mintha már az erőm is elfogyott volna. Mereven néztem elõre. Az iskolában se szólaltam meg... A suli ugyanaz... mindenki Edward Cullen-t nézi,hogy zuhan teljesen magában. Már a tanárok se feleltetnek,azt gondoltál majd könnyen túlteszem magamat ezen az egészen...
A vadászat során egy szerencsétlen szarvast alig sikerült elkapnom de végül sikerült... Gyorsan kiszívtam az utolsó cseppig a vérét,legalább Õ ne szenvedjen...

Visszafele már szaladtam,az ajtó előtt lassítottam és benyitottam. Már vonultam volna fel a lépcsõn amikor Alice megállított,kiakartam kerülni de nem sikerült.
-Nem mész fel!-nem válaszoltam-Nem tudom mikor tudlak megint lehozni onnan szóval most itt maradsz-sóhajtottam hátat fordítottam Alice-nek már leültem volna amikor megszólalt.
-Nem hallod a gondolataimat...?-kérdezte,megráztam a fejemet- Kikapcsoltad a képességedet?-kérdezte tovább... elég egy szánalmas szintre süllyedtem ezzel a bólogatással... de nem tudok mit csinálni...
-Edward kérlek...-na jó nem érdekel,leültem és megint azt csináltam amihez a legjobban értek: nézek ki a fejembõl. Emmet leült mellém és bekapcsolta a tévét kapcsolgatta egy darabig amíg meg nem állította a fociig...
Néha magában szitkozodott de most nevetni se volt kedvem,pedig néha olyanokat vágott a fejükhöz... Lehet éppen ezért csinálta...hogy boldognak lássanak... vagy egy kis mosolyt...

Meguntam az itt ülést a nappaliban... Szerencsére Alice nem állt elém,ezért "nyugodtan" tudtam felmenni a lépcsőn.
Bella szobája mellett szenved. Lassú léptekkel bementem a szobába és leültem Edward mellé. Nem nézett rám. Átöleltem a vállát, a fejét a vállamnak döntötte.mindig elhaladtam... Részben ezért jártam az ablakon keresztül.
De most erőt vettem magamon,megálltam a szobája elött kezemet a kilincsre tettem. Benyitottam,megcsapott az az imádni való illat amit ezer közül is felismernék...
A szoba nem változott... természetesen semmihez se nyúltuk... Bár én hónapok elteltével is csak most jártam itt... És más se volt itt... vagyis nem tudtam róla.

A gardrobjához léptem az ajtaja nyitva volt. Most mégjobban éreztem azt a kábító illatot,mélyen beszívtam és felidéztem azt az időt amikor Vele voltam... De aztán ez a pár hónappal ezelötti dolog jött elő a fejembe és inkább becsuktam az ajtaját.
Kezemet az ajtón hagytam és próbáltam összeszedni magamat. Megfordultam háttal a gardrobnak neki dőltem és szépen lassan lecsúsztam addig míg nem voltam ülő helyzetbe.
Beletúrtam a hajamba és a kezemmel támasztottam meg a fejemet. Mereven néztem előre... úgy nézhettem ki mint aki már napok óta nem aludt... Persze ez igaz... csak nem az én részemről...

(Alice szemszöge)

Edward felvonult az emeletre,nem néztem de hallottam,nem hallottam az ajtójának a csapódását ezért már terveztem,hogy utána megyek,már mentem is volna de Jazz megállított.
-Nem kéne utána menned... -de mintha meg se hallottam volna,felmentem az emeletre.
Elhaladtam Bella szobája mellet és Edward bent volt megálltam ott és néztem mit csinál.
A gardrób nyitva volt szétnézett és be is csukta. Végül lerogyott a földre és mereven nézett előre.
Nem bírtam tovább nézni azt,hogy szenved.
-Edward... Kérlek ne hagyd el magad... A családnak szüksége van rád-az utolsó szavakat már csak suttogtam.

Az ajtóban megláttam majdnem az egész családot,Edward nem vette észre őket,és ez így jobb is.
Intettem a fejemmel,hogy menjenek le,nem mert leakartam küldeni őket....
A nap további részét Edward-dal töltöttem ebben a szobában. Nem voltam türelmetlen,örültem,hogy Edward legalább most már megtűr maga mellet valakit... Azóta,amióta az-az eset megtörtént...