Sweet Dreams-6.fejezet

(Bella szemszöge)

Első nap a Forks-i gimiben...Alice kedvéért azt a ruhát vettem fel amit még múltkor mondott. Megnéztem magam a tükörben,egy kicsit kihívó volt de azért tetszett. Felkaptam a táskámat és lementem a nappaliban Alice széles vigyorral várt engem.
-Tudtam,hogy jól választottam a ruhával kapcsolatban-mondta.
A többiek egymás után jöttek le az emeletről.
-Hűha Bella jól kicsipted magad már az első nap!-mondta Em. Már épp szólásra nyitottam volna a számat de Alice megelőzött.
-De tetszik nem?
-Hát persze- elkaptam Edward pillantását. Pont engem nézet ezért gyorsan lekaptam róla a tekintetem.
-Mehetünk?-kérdezte Rose.
-Igen,most szerintem csináljuk úgy.... Mi megyünk Rose kocsijával Bella-ék meg Edward-éval-tátva maradt a szám nem mintha nem örültem volna ennek...- Tudom én milyen jól kijöttök egymással...-Alice maga után húzta Jasper-t a garázsba és őket követték Rose-ék. Edward felém fordult.
-Sajnálom...-mondta.
-Semmi baj én örülök ennek-csúszott ki a számon. Elmosolyodott mintha örülne ennek a pár szónak. Lehet Ő is úgy érez irántam?
-Gyere menjünk az új diákok már alig várják,hogy meglássák Bella Cullent-t-mondta. Kezet nyújtott nekem én elfogadtam ezt és mi is a garázsba mentünk. Emmet-ék már elmentek. Carlisle is elment már mert az Ő fekete Mercedes-e se volt ott.
Edward udvariasan kinyitotta nekem az Volvo ajtaját és beültem. Egy gyors mozdulattal megkerülte a kocsit beült is kiszáguldott a garázsból. Keresgélni kezdett a CD-k között végül egyet megfogott és betette a lejátszóba. Egy ismerõs dallam szólalt meg.
-Debussy?-kérdeztem csodálkozva.
-Szereted?-az õ hangjában is bújkált a csodálkozás.
-Igen-mondtam mosolyogva.
Leállította a motort.
-Megérkeztünk?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.
-Te mennyivel jöttél?-kérdeztem.
-Nem tudom... százötvennel?
-Pont,mint Alice- vigyorogtam.

-Készen állsz?
-Van választási lehetőségem?
-Nincs-féloldalasan elmosolyodott.
-Akkor igen-mondtam. Kiszálltam a kocsiból minden tekintet rám szegeződött. Úgy csináltam,mintha nem is látnám őket. Mellőlem kuncogást hallottam.
-Mi az?-kérdeztem Edward-tól.
-Semmi-kuncogott tovább-Csak nem hallod a gondolataikat?
-Nem... még otthon kikapcsoltam a gondolatolvasást.
-Hogy csináltad?-csodálkozott-Én már próbáltam de nem sikerült...
-Majd megtanítalak-vigyorogtam. Emmet-ék már megérkeztek.
-Itt az órarendet-nyomta kezembe Alice.
-Mi az első órád?-kérdezte Emmet.
-Biológia...
-Akkor majd Mr. Gondolatolvasó elkísér-mondta és az említett felé bökött. Edward kivette a kezemből az órarendet. Már a terem felé mentünk...
-Ugyanaz az órarendet mint az enyém...-mondta. Be fordultunk az osztály teremben. Minden szem rám szegeződött.
-Van egy szabadhely mellettem ülsz mellém?-kérdezte.
-Persze-mondtam és elmosolyodtam.

Nem kellet bemutatkoznom ennek örültem legalább nem kell magyarázkodnom. De az idegesített,hogy néhány diák megfordult és engem nézett...
Az egyik óra végén egy fiú oda is jött hozzám...
-Szia Mike Newtoon vagyok-mutatkozott be kezet is nyújtott de nem viszonoztam.
-Hello-köszöntem közömbösen-Bella Cullen...-bunkó voltam vele... de csak azért mert a gondolatai nagyon feldühítettek engem... Kellet nekem kíváncsinak lenni mit gondol...
Most a menzára mentünk.
-Tudod,öcsi miben állapodtunk meg... menzás kaja...-nevetett.
-Hogy lehetne ezt elfelejteni?
-Ilyen rossz az emberi étel?-kérdeztem.
-Kostold meg!-javasolta Emmet. Nem válaszoltam. Beálltunk a sorba,most megint minden szem rámszegeződött.
-Mivan Bella nem szereted ha te vagy a középpontban?
-Idegesítenek...-morogtam közben levettem egy almát és még valamit amire az volt írva: lasagne...

Leültek a többiek szokásos asztalukhoz de most én is csatlakoztam hozzájuk. Edward mellém ült.
-Na öcsi... nézzük,hogy bírod az emberi ételt megenni....-kuncogott Emmet-Gyerünk mert mindjárt keződik a következő órám.
Edward vett egy nagy levegőt és bekapott egy falatot a "lasange-nájából". Szerintem meg se rágta csak lenyelte.
-Na Edward... nem tanítottak meg arra,hogy rendesen rágd meg az ételt?-csóválta a fejét Emmet.
Edward mégegyet evett de olyan elkeseredett arcot vágott,hogy el kellett mosolydonom.
-Ennyire borzasztó?-kérdeztem. Én is vágtam egy falatot és bekaptam. Még meg se rágtam de kiköptem-Fúúúúj!-mondtam a kelleténél hangosabban. Emmet olyan hangosan nevetett,hogy minden szem ránk szegeződött. Em ezért még hangosabban nevetett,hozzá csatlakozott még Jasper is. A lányok meg próbálták el folytani nevetésüket de nem nagyon sikerült nekik...
-Nem mondtad,hogy ez ilyen rossz!-ezt is a kelleténél hangosabban mondtam.
Hátam mögül lépéseket hallottam...megfordultam és sejtettem,hogy ebből már nem jövök ki jól...