Sweet Dreams-4.fejezet

(Bella szemszöge)

-Alice mennyi ruha van még?-nyöszögtem. De mintha meg se hallotta volna.
-Ezt is vedd fel!-mondta és a kezembe nyomott még egy adag ruhát.
-Ajj....-morogtam és bementem a gardróbba,hogy felvehessem a ruhát.
Pár perc után odamentem Alice-hez minnél előbb végzünk annál jobb!
-Kérlek fordulj meg-úgy tettem ahogy mondta-Ez nem rossz,ne tedd messzire majd ebbe gyere suliba hétfõn.

-Öltözz át... és végeztünk-mondta,
-Komolyan?- a hangom feltûnõen lelkes volt.
-Igen...-olyan boldog voltam,hogy szinte szökdelve mentem a gardróbomba átöltözni. Amikor végeztem visszamentem Alice-hez és együtt lementünk a nappaliba.
-Tudod Bella...most,hogy így belegondolok meg láttam a gardróbodat is ... Majd még elkéne még mennünk vásárolni-Kitágultak a szemeim. Gyorsan megfordultam, hogy Alice-re nézzek,hogy tényleg komolyan gondolta-e. De sajnos igen.. komolyan gondolta.
- Alice azért tûnik kevésnek a ruháim mert akkora a gardrób mint az egész nappali! A gardrób negyede van tele! És ez így is rengeteg ruha!
-Igen de ha minden nap veszel fel új ruhát legalább kétszer akkor is max. kéthétig bírja ki a ruhatárad! És akkor elkell mennünk vásárolni. És azért ne hadjuk az utolsó pillanatra...
Megadóan sóhajtottam. Úgy sincs esélyem! Akkor meg minek győszködni?
-Bella csodállak! Soha nem találkoztam még olyan lánnyal aki nem szeret vásárolni!- mondta elismerően Emmet,közben nevetett.

Emmet még mondott valamit Alice-nek de nem értettem mert elbüvölt engem a mellettem lévő zongora. Mindig is zongorázni szerettem volna... De végülis soha nem tanultam meg...
-Tutsz zongorázni?-kérdezte egy bársonyos hang.
-Nem...-mondtam és a hangomban a csalodótság jele bújkált.
-Megtanítsalak?-ajánlotta.
-Ez nem mindennapi ajánlat-mondtam vigyorogva-Ha van elég türelmed akkor igen...
-Tudok türelmes lenni ha akarok...-elmosolyodtam. Leült a zongora elé arréb csúszott a mellette lévő helyet megpaskolta,hogy üljek mellé. Természetesen leültem mellé élveztem a társaságát.
Elöszőr Ő játszott nekem majd amikor vége lett a dalnak én következtem.
Mivel nem tudtam semmit se eljátszani ezért másik módszert alkalmazott. Megfogta a kezemet és Ő írányította a kezemet. Kicsit zavarban voltam, hogy megfogta a kezemet de azért kellemes volt.
Többszörös segítség után sikerült egyedül is eljátszanom a dal-bár nem hibátlanul de sikerült.
-Ügyes vagy-mosolygott.
-Kösz...-motyogtam.
Körbe néztem a többiek már nem voltak ott.
-Hova lettek?-kérdeztem.
-Elmentek vadászni... Neked nem kellene elmenned?
-Nem... majd még suli elött.
-Várod már?
-Igen.
-Te leszel egy-két hónapig a téma. Az új diáklány, Cullenékkel-kuncogott.
-Nem bírnak benneteket?-kérdeztem és összeráncoltam a homlokomat.
-Inkább mi nem kötünk barátságot velük... Elvagyunk magunkban...
-Aha értem-mondtam-És ez így jó nektek?
-Végülis igen, élvezem hallgatni a gondolataikat-kuncogott-A többiek mindjárt jönnek a többiek-sóhajtott.

-Majd...eljönnél velem vadászni?-kérdeztem a billentyűket kezdtem fixírozni.
-Persze-ment bele egyből.
-Jó volt a társalgás?-kérdezte kaján vigyorral Emmet.
-Emmet!-szólt rá Rosalie.
-Most mi van? Én csak megkérdeztem!-tette fel a kezét védekezően- Rose adott még Em-nek egy taslit. De azért mackós bátyámnak nem fagyott le a mosoly a szájáról...

Sajnálom ez a fejezet elég rövid lett :/ De igyekszem a következőt hosszabbá írni.