Sweet Dreams-10.fejezet

(Bella szemszöge)

Bekapcsoltam a képességemet,a gondolatolvasást. Nem mintha Edward nem hallaná a gondolatokat... de kíváncsi voltam,Alice gondolataira.
Edward és Bella Cullen! Ha megtalállak benneteket nem állok jót magamért!-elnevettem magamat Alice "fenyegető" gondolatain.
-Te is hallottad?-kérdezte kuncogva Edward.
-Aha-vigyorogtam.
-Tényleg tartozol nekem még egy tanítással...Hogyan lehet kikapcsolni a gondolatolvasást-vigyorgot.
-Oh tényleg-mondtam-Majd megnézem mikor lesz időm és akkor megtanítalak-vigyorogtam rá.
-Elvigyelek egy olyan helyre ahol szeretek lenni és csak én ismerem azt a helyet a családból?-kérdezte.
-Persze-mondtam-Ha megtisztelsz azzal,hogy elviszel: Edward Cullen titkos vackába-féloldalasan elmosolyodott. Ilyenkor olyan gyönyörű,hogy képes vagyok elbambulni rajta...
-Akkor gyerünk-mondta és elkezdett húzni a parkoló felé-Alice mindjárt ideér-kuncogott. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót beültem gyorsan-emberi tempóval- megkerülte az autót és ő is beült az autóba.
Beindította az autót és padlógázzal elhajtott. Hangos nevetésbe törtem ki.
-Ez gonosz volt-nevettem.
-Az-ő is nevetett-De nem mondom,hogy nem tetszett-ezen még hangosabban nevetnem kellet.

*

-Megérkeztünk-mondta-Futnunk kell...remélem nem baj.
-Nem-nekem mindegy csak veled legyek-folytattam magamba.
-Akkor jó-mondta és kiszállt a kocsiból,most megelőztem és kinyitottam magamnak az ajtót. Most más is változott most nem a kezemet fogta meg hanem a derekamat. Sokkal kellemesebb érzés volt...
-Verseny?-kérdezte pimaszul.
-Úgy is én nyerek-mondtam.
-Szeretnéd-elengedte a derekamat és eszevett sebességgel futni kezdett az erdő felé.
-Ez nem ér!-szóltam neki.
Én is futni kezdtem utána hamar utolértem,nem tudom,hogy lassított-e,de ha igen akkor azért sikerült utolérnem.
-Látod azt a fényt ott?-kérdezte.
-Igen-mondtam.
-Akkor jó.
-Oda megyünk?
-Aha-már elég közel voltunk.

Amikor megérkeztünk tátva maradt a szám. Sokkal gyönyörűbb volt,mint elképzeltem. A rét szinte szabályosan kerek volt és fák vették körül.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon!-mondtam-Hogy találtál erre a helyre?-kérdeztem.
-Összevesztem a családommal, és csak futottam-futottam... És akkor nem tudom,hogy de itt lyukadtam ki-mondta.
-De megérte.
-Hát igen...-a szél hirtelen megerősödött és egy tincs az arcomba rakoncántrolkodott. Edward ezt a kis tincset gyengéden kisöpörte az arcomból. A keze ott maradt és az arcomat kezdte cirógatni. Ha ember lettem volna már biztosan elájultam volna. Így is elfelejtettem levegőt venni-nem mintha szükségem lenne rá.
Nem szóltunk egymáshoz... Farkas szemet néztünk,nem bírtam elszakadni aranybarna szemeitől. Amikor sikerült tekintetem az ajkaira vándorolt majd vissza a szemeire.
Fejével lassan közeledni kezdett felém tudtam mi fog következni,már csak milliméterek választottak el minket egymástól. És aztán megtörtént,lágy csókban forrtunk össze,kezeimet a nyaka köre fontam és még szorosabban húztam magamhoz.
-Szeretlek-suttogtam amikor ajkaink elváltak egymástól.
-Én is-mondta zihálva. Megcsörrent a telefonja,de most legalább akkor amikor a csóknak vége lett-magamban azért vigyorogtam.

-Haló?-szólt bele a telefonba Edward-Oké Alice...nyugi,ez csak egy vásárlás volt!-kuncogott.Nem tudott mást mondani mert Alice letette a telefont-Szia...- mondta már a semminek.
-Alice...tudod ideges lett,hogy megléptünk a vásárlásról... Ezért most követeli,hogy menyjünk haza...-nevetett Edward.
-Akkor ha nem akarjuk,hogy Alice még mérgesebb legyen,jobb ha megyünk-kuncogtam. Visszafele nem siettünk-bár lehet kellet volna mert Alice otthon már így is nagyon mérges lehet-sőt emberi tempóban sétáltunk.
Ezért körübelül másfél óráig tartott amíg a kocsihoz értünk. De megérte... ezért még másfél órát tölthettem azzal a személlyel akit a világon a legjobban szeretek...