Sweet Dreams-15.fejezet

(Bella szemszöge)

-Kezdhetjük?-kérdezte Aro. Mindenki bólintott- Ki kezdi?
-Majd én-mondtam. Már indultam is volna de Edward megfogta a kezemet-Megismétlem még egyszer: Nem lesz semmi baj!-vigyorogtam rá-Demetrei!-szóltam neki. Amikor a Voultoris harcok voltak akkor is vele edzettem.
-Reméltem,hogy velem kezdesz ki-rávigyorogtam.
-Bellla! Úgy ahogy gyakorolni szoktuk! Minden képességet használhatsz és bármit bevethetsz-mondta Aro. Na igen mintha nem tudnám,annyit gyakoroltunk mindig...
-Kezdhetjük?-kérdeztem.
-Persze-mondta-Sokat gyakoroltam!-bizonygatta. Nem válaszoltam csak koncentráltam.
Emmet és Jasper megint fogadtak... Em Demetrei-re Jazz rám,majd meglátjuk mit alakítunk...
-Gyerünk!-szólt Aro. Most a gonolat olvasó képességemet kikapcsoltam.

Demetrei a hátulról akart támadni de megelőztem. Megfogtam a karját és egyenesen a földre repítettem de nem engedtem el.
-Még gyakorolj-vigyorogtam rá.
-Kinek van képessége?
-Nekem,de most egyet se használtam...-mondtam és nem is hazudtam-valakinek veszíteni is kell... Úgy mint Emmet-nek-vihogtam.
-Jól van... most nem jönnek be a képességeim-morogta.
-Milyen képesség?
-Amiben én nyerek a fogadásokba-vigyorgott-Amúgy meg lehet cska azért nyertél mert már Demetrei-t már kiismerted... Engem tuti nem győznél le...
-Megpróbáljuk?-kérdeztem.
-Naná-vigyorgott.
-Na erre kíváncsi leszek-mondta Jasper és érdeklődve nézett minkett.
Emmet kajánul vigyorgott és elkezdett cselezgetni mintha focizna. Nem tudom mit ugrál össze-vissza.
-Na mi van Bella nem mersz támadni?-kérdezte és megállt. Na ezt vártam...
Amilyen gyorsan csak tudtam odaszaladtam,úgy mint Demetrei-nél megfogtam a kezét és olyan erősen ahogy csak tudtam földhöz vágtam.
-Nem vagyok jó ellenfél neked-mondtam és megpaskoltam a feje búbját.
-De ez még nem is volt harc...-morogta.
-Ez gyakorlás a harc az-az amikor a képességemet is használom rajtad... De nem akarom.
-Most miért ne?-kérdezte.
-Már elmondtam egy párszor,hogy nagyon fájdalmas! Láttad Edward-ot,hogy szenvedett!-mondta és az említett felé intettem.
-Vállalom a kockázatot.
-Emmet kérlek...-mondtam és hátat fordítottam neki. Alice nevetett,Edward már kevésbé. Nem dühött láttam benne... inkább féltést és aggódást.
Odamentem mellé és átöleltem.
-Miért teszed ezt velem?-morogta a hajamba.
-Sajnálom... De láttad! Emmet simán kinyúlt!-mondtam és felé intettem.
-Hallani még hallok!-szólt oda Emmet. De mintha Edward meg se hallotta volna.
-Igen de az újszülöttek sokkal erősebbek!-mondta.
-Képzett vagyok!-akadékoskodtam.
-Inkább makacs...-motyogta. Elmosolyodtam-Nem lesz semmi baj...-mondtam ma már nem tudom hanyadjára.
-Én csak féltelek...
-Tudom,de teljesen fölösleges...-mondtam és megfogtam a kezét. Bevezettem a házba és leültem az egyik kanapéra. Ő még állt és nézett engem de lehúztam ezért kénytelen volt leülni.
-Bella majd még visszavágó!-mondta Emmet és leült mellém-Tudod most nem voltam formában...
-Aha... Igen... Amúgy jó benne vagyok-vigyorogtam rá-Jó érzés a győzelem.
-Nem fogsz többet győzni! Azt garantálom!
-Emmet... Azért vald be én voltam a Voultori katonái között... én harcoltam... képzettebb vagyok-vigyorogtam.
-Aha és én ezt még most is alig akarom elhinni...-mondta Edward. Ránéztem láttam rajta,hogy aggódik és jobban mint én azt gondoltam...-Olyan törékeny vagy...-mondta. Elmosolyodtam.
-Nem hiszem el,hogy tutsz aggódni! Túlzásba viszed....-mondtam és mélyen a szemébe néztem.
-Csak féltelek...
-Na jó szerintem ezt nekem nem kell végig néznem...-vihogott Emmet.

Megláttam Tanya-t az ajtóban megint ellenségesen méregetett. Tanya a gondolatait is takarta... szóval nem mentem semmire. Nem tudtam eltalálni mi a baja velem.. Hiszen nem is ismerem... Visszanéztem inkább Edward-ra aki engem méregedett...
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-mondtam mintha mi sem történt volna.
-Nem tutsz átverni-mosolygott. Visszanéztem ahol eddig Tanya állt. De már nem volt ott.
-Tanya-nak mi a baja velem?-kérdeztem és padlót kezdtem el fixírózni.
-Tudod... Ő többet érez irántam a barátságnál... És szerintem féltékeny...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Megfogta az államat és gyengéden maga felé fordította,hogy beletudjak nézni a szemébe.
-Miért mit gondoltál?
-Nem tudom... De ellenségesen méregetett engem... és... olyan fura... vagyis...-nem bírtam megfogalmazni a mondatot rendesen. Féloldalasan elmosolyodott.
Homlokunkat összeérintettük már a csóknál jártunk amikor Alice ilyedten jött le a lépcsőn.

-Elöbb fognak támadni!-mondta és gyorsan szét pattantunk Edward-dal. Az egész család lejött.
-Mikor fognak pontosan támadni?-kérdezte Carlisle.
-Még ma!-mondta. És megfagyott a levegő.
-De ez így nem jó! Nem is tudtunk gyakorolni!-mondtam és felálltam.
-Tudom...de harcolnunk kell!
-Ki van zárva!-mondtam.
-Miért?-kérdezte Emmet-Kell a búnyó-mondta kaján vigyorral az arcán.
-Ez nem vicces Emmet!-emeltem fel a hangomat-Harcoltatok már egyáltalán? Jasperen kivül?-nem válaszoltak-Erről beszélek! Nektek ez életveszélyes! Nem tudjátok,hogy milyen ravaszak erősek és erőszakosak!
-Igazad van Bella-mondta Aro-Nem kérhetjük,hogy az életeteket kockáztasátok.
-De mi ezt magunk vállaljuk-mondta Carlisle-Már átbeszéltük a dolgokat.
-Biztosak vagytok benne?-kérdezte Aro.
-Igen-mondták egyszerre.
-Akkor... nincs más választásunk mennünk kell,egy órán belül megérkeznek...-közvetített Alice.

Én és Edward megvártuk,hogy elmenjenek és kettesben maradjunk.
-Megígéred,hogy nem kockáztatod az életedet csakis értem?-kérdeztem. Nem válaszolt-Kérlek...-könyörögtem.
-Rendben-sóhajtott.
-Köszönöm-suttogtam. Megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.
-Menyjünk-mondta és kimentünk a házból és szembe nézni talán halálos ellenségeinkkel...