When Your Life Changes-10.fejezet

Itt a következő fejezet :)
De előtte valamait szeretnék mondani:
A 10 koment ha megvan az nem azt jelenti,hogy ugrok feltenni... Jó például ez a fejezet már megvolt előre írva... De akkoris! Megnéztem a chatet és láttam,hogy valaki írja: megvan a 10 komi. Szóval ez engem most nagyon fölhúzott... Örülök,hogy tetszik a töri meg minden... Csak azért néha legyünk már tisztelettel...
Persze ezt nem a rendszeres olvasóimra értem... Meg aki mindig feljár az oldalra... Hanem azokra akik nincsenek tisztelettel,hogy én mikor érek rá -.-"...
Oké... most már kidühöngtem magamat xD.(bocsi) De most jól esett dühöngeni xD.

Netty ;D

(Bella szemszöge)

Körübelül egy héttel később...

Edward szobájában voltam a tulajdonos ölében ülve. Holnap megyünk Washingtonba...
Alice ma akar elvinni vásárolni így is eltette néhány nappal késsőbbre mert hétvégén nem ért rá... én mondtam neki,hogy nem muszáj elmenni vásárolni mert van elég ruhám,de szerinte nincs elég ... Én ebben nem igazán értettem egyet...
-Min gondolkozol?-kérdezte Edward. Szerettem mikor felteszi ezt a kérdést.
-Csak,hogy minek nekem új tucatnyi ruha...
-Emmet is mindig felteszi ezeket a kérdéseket Alice-nek...- vigyorgott.
-Bella!-kiáltott barátnõm.
-Azt hiszem mennem kell...-motyogtam Edward mellkasának dõlve.
-Nem muszáj,itt is maradhatsz-mondta.
-Nem lehet... Nem akarom megbántani Alice-t... Sietek vissza hozzád-mondtam.
-Remélem is-mondta. Államat megfogta és lágyan felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni. Ennek meglett a hatása elvesztem aranybarna szemeiben.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mohón kaptam márvány ajkai után,a reakciómon belemosolygott a csókba maj lágyan eltolt magától.
-Jön Alice...-suttogta a fülembe.
-Gyere Bella!-jött be az ajtón.
-Megyek...-sóhajtottam,egy puszit nyomtam Edward arcára majd Alice kiráncigált a szobából.
-Nagyszerû lesz a vásárlás! Már láttam is miket fogunk venni!- csacsogott.
-Akkor mi értelme van a vásárlásnak?
-Az,hogy a ruha próbálást nem érzem és nem mindig látom pontosan, hogy,hogy is áll rajtam-magyarázta.
-Ja... értem...
-Szuper,na menjünk!-vigyorgott és a garázs felé húzott. Beültetett a kocsijába és teljes gázzal elindultunk.

-Hova is megyünk amúgy?-kérdeztem.
-Port Angelesbe-mondta.
-Oké...-ránéztem a kilométerórára a mutató már elhagyta a 150-et
-Öhm... Alice... Már több,mint 150-el megyünk!
-Tudom mindig ennyivel megyek! Nyugi még soha sem volt balesetem, jók a reflexeim. Aggodalomra semmi ok!-vigyorgott.
-Jó tudni...-mondtam már az ülésbe voltam paszírozva-Szólj ha odértünk...
-Oké! Megjüttönk!-vigyorgott.
-10 perc alatt ideértünk?
-Persze-vigyorgott majd kipattant a kocsiból-Bella szállj már ki! 70%-os akciók vannak,azt akarod,hogy elvigyék a legjobb ruhákat?- kérdezte.
-Dehogyis... miért akarnám?-morgolódtam majd kiszálltam a kocsiból.

-Mikor voltál utoljára vásárolni?-kérdezte.
-Nem tudom... Amikor a bál volt de ott csak azt a ruhát vettem...
-Úristen!-mondta-Akkor gyorsan gyere!-ás húzni kezdett a bejárat felé.
Óriási üzlet volt. Több száz üzlet volt. Aki itt nem járatos az simán eltéved... Persze Alice biztos nem fog eltévedni,egyrészt a képessége miatt másrészt meg ismeri a terepet.
-Elöszőr vegyünk cipőt rendben?-kérdezte.
-Rendben-egyeztem bele. Bár szerintem elöszőr ruhát kéne venni...- mondtam magamban. De hát Alice a szakértő Ő biztos jobban tudja...
-Ha valamelyik tetszik azt próbáld meg és megvesszük! Nem érdekes,hogy mennyibe kerül! Szóval tudom,hogy tiltakozni akarsz de fölösleges...
-Köszi.
-Nincs mit Bella!-vigyorgott-Na de most már vásároljunk is!-mondta és elvonult.
Körbenéztem,azt se tudtam,hogy hol kezdjem annyi cipő volt. Nézzünk valami kevésbé kihívót... És megis találtam. Egy sima csizma volt aminek nem volt 15 centis sarka hanem lapos talpú volt.
Odamentem és felpróbáltam jó volt a lábamra közben Alice is csatlakozott hozzám.
-Nekem is tetszik!-vigyorgott-Kosárba vele!
-Te választottál már valamit?-kérdeztem.
-Persze-mondta és három dobozra mutatott.
-Ez mind a tied?-kérdeztem.
-Igen!-vigyorgott-Választasz még?-kérdezte.
-Nem...
-Rendben akkor én választok-mondta és ismét húzni kezdett-Hol lehet az a cipő amit láttam...-mérgelődött magában-Megvan!-mondta és odaszaladt-Ezt próbáld meg kérlek!-és a kezembe nyomott egy dobozt.
Kivettem a benne lévő cipőt és végig mértem...
-Nem is olyan rossz...-mondtam,azt hittem,hogy Alice majd valamilyen magas sarkúsat fog nekem választani de tévedtem. Ez a cipő kifejezetten tetszett-Sőt! Tetszik!-vigyorogtam rá.
-Szuper,akkor próbáld meg!-tapsikolt.
Úgy tettem ahogy mondta és felpróbáltam a félcsizma szerűségű cipőt. Felvettem a mérete jó volt már csak egy tükör kell amiben meg tudom nézni,hogy-hogyan áll rajtam... Találtam is odamentem és ide- oda forgattam a lábamat.
-Jól áll-mondta büszkén Alice-Megvesszük?
-Meg!
-Akkor fizetünk!-mondta. Elindult a pénztár felé én pedig követtem. Nem is olyan rossz ez a vásárlás mint gondoltam... Kifejezetten jól érzem magamat.

-Cipőkkel megvagyunk...-mondta mintha egy listát pipálna ki-Amúgy segíthetek majd bepakolni holnapra?-kérdezte.
-Igen,miért ne segíthetnél?
-Nem tudom,csak megkérdeztem-vigyorgott-Most ide menjünk be!- irányított egy szintén márkás boltba. Alice amint bement már le is támadta a ruhákat és felém hozta.
-Ezeket próbáld meg kérlek!-mondta.
-Miért is ellenkeznék neked?-tettem fel a költői kérdést és elindultam a próba fülkék felé. Azt hiszem Alice annyi ruhát adott,hogy itt leszek egy óráig...

***

-Végeztél már Bella?-hallottam meg Alice hangját.
-Igen...-mondtam és kijöttem a próba fülkéből-Külön válogattam ami jó és ami nem... A nagyobb kupac az ami jó.
-Rendben a többit vissza teszem.
-Te is választottál ruhát?-hülye kérdés.
-Persze,na menjünk fizetni-Alice kifizette majd kijöttünk az ütletből.
-Már ne vásároljunk kérlek! Olyan fáradt vagyok,ígérem,hogy eljövök még veled csak most menjünk haza...-ezen elgondolkodott- Ha visszajöttem Washingtonból eljövök veled... egyből!-adtam neki kompromisszumot.
-Megegyeztünk!-vigyorgott-Amúgy igazad van még össze is kell pakolnunk a cuccaidat...
-Na látod! Menjünk!-mondtam és elindultam a kijárat fele,de már azt se tudtam az merre van...
-Majd én mutatom az utat.
-Kösz...-motyogtam.
Nem figyeltem magam elé ezért hirtelen belebotlottam Alice az összes szatyor kiesett a kezemből.
-Alice!-szóltam rá de nem mozdult,a semmibe meredt. Látomása van. Megrázta a fejét majd mosolyogva rámnézett.
-Mit láttál?-kérdeztem.
-Öhm... csak azt,hogy ma elmegyünk a családdal vadászni... Semmi érdekes...-valamit eltitkolt előlem,de nem kérdeztem rá.

-Bella,nem jösz?-kérdezte.
-De megyek...-mondtam és Alice után indultam.
-Jó volt a vásárlás,ugye?
-Igen,bevallom azt hittem borzalmas lesz,de tévedtem. Jól éreztem magamat-mondtam.
-Ennek örülök-vigyorgott-Amúgy elöszőr menjünk hozzátok összepakolni utána szerintem Edward átmegy hozzád-vigyorgott,nem értettem miért ilyen feldobott... Biztos a látomás miatt van feldobva... De hát egy vadászat miatt,miért lenne?
-Edward-nak nem kéne szólni,hogy eljössz hozzánk és,hogy ne várjon?
-De iagazd van-mondta elővette a teledonját-Szia Edward! Alice vagyok elöszőr elmegyünk Bella-val hozzájuk utána meg majd eldöntöd,hogy elmész-e hozzá. Szia!-és letette a telefont.
-Szóhoz se engedted jutni!-nevettem.
-Tudom mert akkor kitalálna valamit,hogy veled lehessen... Pedig én is szeretnék veled lenni-mondta durcásan-Amúgy a bátyám tényleg nagyon szeret téged.
Lesütöttem a szememet mert éreztem,hogy az arcomba fut az összes vér.
- Na menjünk pakolni-vigyorgott és betette a szatyrokat a csomagtartóba.

Egész úton szótlanul ültünk egymás mellet-ez nem az a kínos csend volt. Persze Alice most is megszedett rengeteg szabályt az úton. De ezen nem lepődök meg Alice az Alice.
-Nem fog beleférni az időnkbe a ruha próba...-morgólodott mellőlem.
-Akkor megtartjuk máskor!
-Igen... az lesz...-mondta elgondolkozva-Megérkeztünk!-vigyorgott és kiszállt a kocsiból. Nem hiszem el,hogy valakibe ennyi energia van... Igaz,hogy vámpír... de hát akkor is... Persze jó dolog ha valaki mindig ilyen hiperaktív vagy élvezi az életét,de az ilyen ember-vagy vámpír manapság ritka...
Bár én is ezen emberek közé tartozok-boldog vagyok és ennek nem tud senki se ártani.