When Your Life Changes-4.fejezet

(Bella szemszöge)

Ashley keze lendült és az arcomon állt meg. Nagyot csattant-kezemet az arcomra tettem mert égetett az ütés helye.
Mikor hozzájuk kerültem már napokkal utána kaptam egy két pofont ha nem csináltam meg valamit... Amiben nem értettem egyet mert így is volt elég bajom... Nem még,hogy tejesítsem csicskáztatását.
-Hogy képzeled,hogy ellógsz a suliból?-ordíbálta-Teljesen szégyenbe hozol minket, a lógásoddal!
-Honnan tutsz te erről?
-Jessica Stanley látta nekem meg az édesanyja mondta és valami fiúval mászkáltál!
-Amúgy meg nem lógtam hanem rosszul lettem és adtak igazolást! És akivel "mászkáltam" Õ Edward Cullen! Akarsz még valamit vagy felmehetek a szobámba?-kérdeztem közömbösen.
-Velem te ne beszélj ilyen flegmán!-ordibált-Örülj,hogy befogadtunk téged!-biztos nem azért,hogy szívességet tegyetek nekem-morogtam magamban.
-Oké...-mondtam és elindultam a szobám felé.
-Hova mész? Mondtam,hogy elmehetsz?-kérdezte és teljes erõvel megragadta a kezemet. Ekkora fájdalmat még soha se éreztemn! Nem tudom,hogy foghatta meg így a kezemet...
-Engedd el a kezemet!-kiabáltam.
Kapálázások között sikerült kikapnom a kezemet szorításából. Ekkor felrohantam a szobámba nem néztem hátra,de mintha Ashley utánam jött volna. Nem késlekedtem mikor felértem a szobámra magamra zártam az ajtómat.

Mozdulatlanul álltam ott. Hallottam még a lépteket,hogy megáll a szobám előtt... De aztán elment...
Ajtómnak támaszkodtam majd szép lassan lefelé haladtam. Lábamat átöleltem és fejemet térdeimre hajtottam. Szememből ismét potyogni kezdtek a könnyeim.
Szánalmas vagyok...-morogtam magamban.
Nagy ásítás hagyta el a számat. Majd szemeim szépen lassan lecsukódtak... és fel sem nyíltak reggelig...

***

Úgy ébredtem,mint ahogy tegnap este elaludtam...
Kezemen észrevettem egy szokatlan dolgot... Gondolkoztam... Hozzáértem és felszisszentem. Utána rájöttem: Ashley tegnap megszorította és mostohám ujj nyomai díszelegtek ott.
Eléggé fájt... mozgatni tudtam szóval nem tört el... De ha jobban megnézem... be van dagadva... Szuper... Jó,hogy ma nincs tesi...-morogtam magamban.

Kinéztem az ajtón,hogy Ashley és John alszik-e... Nincs mozgás... szóval szerintem még hortyognak.
Hátamra kaptam a táskámat majd leosontam a lépcsőn. Nem voltam éhes ezért a reggelit most kihagytam.
Bevágódtam a kocsimba... Most már nem féltem... Majd maximum mikor haza jövök... Az se lesz megint egyszerű menet. Felpörgettem a motort majd átcsattogtam Forks utcáin egyenesen a suliig.
A parkolók már félig voltak... pedig még csak fél nyolc volt... Ilyenkor csak néhány autó szokott lenni... Na mindegy...
Kipantattam az autómból és elindultam első órám felé... Kémia... Szuper...
A héten ez még nem volt... Szerencsére csak hetente egyszer van.
Bementem a terembe még csak páran voltak ott,leültem a helyemre-mellettem nem ült senki.
Kipakoltam a könyveimet és átnéztem az anyagot.
Mellőlem lépteket hallottam de nem néztem fel.
-Szia! Leülhetek ide?-kérdezte egy csilingelő hang.
-Persze-mondtam és most már felnéztem. Ekkor rájöttem ki Ő,Alice Cullen.
-Amúgy Alice Cullen vagyok-jól emlékeztem.
-Én Bella Swan-mondtam.
-Amúgy ül itt valaki melletted vagy...
-Nem nem ül senki-mondtam.
-Oké,köszi-mondta,elhelyezkedett majd megszólalt-Amúgy szerintem jó barátnők leszünk!-vigyorgott.
-Szerintem is-mondta őszintén.

Aztán meg nem tudtuk már beszélni mert bejött a tanár.
Elég unalmas volt az óra... De legalább nem feleltünk.
Kicsöngettek. Összepakoltam a cuccaimat majd Alice felé fordultam.
-Következő órád mi lesz?-kérdezte.
-Matek...-mondtam.
-Oh... Nekem Spanyol... Oké... akkor remélem majd még lesz közös óránk-vigyorgott intett egyet majd elment.
Alice tök rendes... Nem mindenki ilyen.
Kiléptem a teremből és elindultam következő órám felé. Valaki a nevemen szólított és tudtam is,hogy ki az:
-Szia Edward!-mondtam lehet túl lelkesen.
-Hello!-köszönt bársonyos hangján-Menzán ülsz velem egy asztalhoz?
-Persze!-vigyorogtam.
-Oké-mondta és féloldalasan elmosolyodott-Amúgy hogy vagy?
-Jól...-mondtam nem túl meggyőzőn. Ne vegye észre!
-Nem hiszek neked!-mondta megfogta a kezemet pont ott ahol fájt. Felszisszentem majd kihúztam onnan-Mi történt a kezeddel?-kérdezte és vizsgálni kezdte. Keze most is hideg volt és ez elég jól esett.
-Öhm... megrántottam-jobbat is kitalálhattam volna.
-Bella... ez nem megrántás...-mondta és a szemembe nézett.
-Tényleg csak megrántottam...
-Igaz bevan dagadva... kétszer akkora,mint a normális csuklód... De...-kezdte de ezt a mondatott inkább hagyta-Ki csinálta ezt?-kérdezte. Hezitáltam,hogy mit mondjak erre... De az igazság mellett döntöttem.
-Ashley...-suttogtam.
-Ezt tette veled?-kérdezte.
-Igen.
-Bella te nem maradhatsz ott!
-És szerinted hova menjek?-tettem fel a kőltöi kérdést-Mert tudod sehova se tudok menni! És amíg nem leszek 18 éves addig semmit se tudok magammal kezdeni!

-Segítek!
-Köszönöm,majd megoldom!-makacskodtam.
-Hozzánk is költözhetnél! Hallottam,hogy Alice-el jóban vagy és...
-Edward!-szóltam rá-Köszönöm de nem kell segítened! Majd megoldom!-emeltem fel a hangomat.
Ő csak nézett rá,de nem azért mert hangomat kissé felemeltem. Hanem ilyen felgmán,bunkón beszéltem vele...
-Sajnálom,nem úgy gondoltam... Csak... Az utóbbi pár hetem teljesen káosz és nehéz ezeket feldolgozni....
-Semmi baj-mondta és végig símitott a karomon. Az egész testemen jól eső borzongás járt át.
Megszólalt a csengő.
-Akkor menzán találkozunk-mondta ellenállhatatlanul.
-Oké...-csak ennyit tudtam kinyögni.


***

Menza!Edward! Ezek a szavak cikáztak a fejemben.
Műr alig vártam,hogy újra láthassam. Kiléptem utolsó órámról és a menza felé mentem.
Valaki elkapta a derekamat hátulról majd maga felé fordított. Kicsit meglepett.
-Érdekes köszönési módszer-vigyorogtam rá. Élveztem a közelségét örökké valóságik így tudtam volna maradni,de ez lehetetlen volt... Így is többen megbámultak és súgdolózni keztek.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Persze-mondtam.
Beálltunk a sorba,elvettem mai menümet majd egy üres asztalhoz mentünk.
-Milyen volt a napod?-kérdezte.
-Eddig tökéletes-vigyorogtam.
Felemeltem a villámat de ki is esett a kezemből.
Kezem után kaptam mert azon a ponton ismét fájni kezdett.
-Mi az?-kérdezte aggódóan Edward.
-A kezem... most belenyílalt a fájdalom... pedig mikor írtam akkor nem fájt...-mondtam kétségbeesve.
-Elviszlek orvoshoz-jelentette be.
-Nem kell!
-Bella... kérlek...
-Nem szeretek orvoshoz járni...
-Ha csak ez a gond... Nem idegen orvoshoz viszlek! Csak Carlisle-hoz.
-Apádhoz?
-Igen.
Elgondolkoztam... Én nem akartam menni... de tudtam Edward valahigy úgy is rávesz... szóval...
-Oké...-adtam meg magamat. Felálltam Edward visszavitte a tálcámat majd elindultunk a kórházhoz.
-Remélem nem vagyok teher számodra...-mondtam.
-Nem vagy-vigyorgott.
-Akkor megnyugodtam-mondtam.
Kinyitotta az anyós ülés felöli ajtót beültem és elindultunk rémálmom felé...