When Your Life Changes-11.fejezet

Itt a köveztekező fejezet :)
Sajnálom a múltkori dühkitörésemet,de nem voltam valami jó paszban :S és ezt sajnos rajtatok zúztam le... Amit már bánok is...
Félévim se lett valami jó... akkor volt még más bajom is... Szóval sajnálom még egyszer. Ezért mert ilyen bunkó voltam (A) kaptok egy fejezetet. :)

(Bella szemszöge)

-Ashley-ék nincsenek itthon-mondtam Alice-nek mikor bementünk a házba. Áh nyugalom lesz egy darabig.o
-Nem is lesznek itthon egész este...
-Honnan tudod?-kérdeztem.
-Onnan-mondta és egy lapra mutatott ami a hûtõn volt. Odamentem és elolvastam:
Johnnal elmentünk egy ismerõsünkhöz,ott alszunk holnap délután jövûnk kérlek zárj be mindent ha elmész otthonról és jó szórakozást Washingtonba.

Legalább nem fognak idegesíteni minket pakolás közben...-mondtam. Bár most egy rossz szavam se lehet hozzájuk mert elég rendesek voltak- vagyis Ashley... Õ két napja elég jó paszban van. De szeretném tudni,hogy mi ennek az oka... Majd rá fogok kérdezni valahogy tapintatosan...
-Na megyünk pakolni?-kérdezte Alice mellõlem.
-Persze-montam és felvittem a szatyrokat a szobámba.

-Vegyél ki egy bõröndöt addig én kiválogatom,hogy mit vigyél.
-Nekem nincs beleszólásom,hogy mit vigyek?-kérdeztem.
-Nem,olvastam egy újságot,hogy mi a divat Washingtonban. És a szerint pakolok-vigyorgott.
-Oké,te értesz ehez... De azért kérlek pakolj túrázos ruhát is...
-Meglesz!-mondta és elmentem bõröndöt keresni. Mikor megtaláltam és nagy kinlódás árán kitudtam szedni a szekrényből,visszamentem Alicehez aki már ott volt három kisebb kupacnyi ruhával.
-Azt hiszem csak három napos lesz a kirándulás... Nem két hetes...-mondtam Alice-nek.
-Tudom-vigyorgott-De kell plusz ruha is.
-Igen kell,de én csak egy bőröndöt akarok vinni...
-Jó akkor szűkítek a ruhatárokon...-adta meg magát és az egyik kupac ruhát visszatette. Szuper még maradt kettő.
-Így jó lesz?-kérdezte.
-Igen jó lesz!-adtam meg magamat,minek ellenkezzek? Úgy is valahogy becsempészi azokat a ruhákat-De most akkor segíts belegyömöszölni a ruhákat a bőröndbe.
-Oké-vigyorgott.
Alice az összehajtott ruhákat és azokat gondosan a bőröndömbe tette.
-Összetudod húzni?-kérdeztem.
-Ebbe már járatos vagyok,körübelül öt évente költözünk...- magyarázta-De azért ülj rá a bőröndre... Akkor lehet könnyebb lesz.
-Az azért nem lehet olyan jó.... mindig új hely... idegen emberek...- mondtam,addig Alice a civzárral szenvedett.
-Új üzletek...-vigyorgott-Kész!-mondta és lehuppant mellém.
-Hol volt idáig a legjobb élni?-kérdeztem.
-Egyértelműen Forks-ban-mondta és rámmosolygott-Amióta itt vagyunk az egész család élete megváltozott. Amíg meg nem ismertünk téged,addig az egész család élete szükre volt... Főleg Edwardé,de most már az Ő belsője és színes és boldog lett. Még Rosalie is őrül a változásoknak csak Ő ezt nem vallja be... Elveszteni imidzsét ha ezt bevallaná valakinek is-nevetett-De majd megbékül veled és ezt majd hírré is teszi a calád közt...

-Azt hiszem a pakolással megvagyunk...-szólalt meg Alice a hosszas csönd után-Holnap jó utazást és majd készíts képeket szuvenírbe- vigyorgott.
-Meglesz-mondtam majd odamentem hozzá és megöleltem.
-Na jó én most megyek,mielőtt könnyes búcús lenne a végén-nevetett-Már elég késő is van és Edward és mindjárt itt lesz szóval nem leszel olyan sokáig egyedül-kacsintott rám- Három nap múlva találkozunk,ne feledd három nap.
-Nem fogom.
-Szia!-mondta és kiugrott az ablakon.
-Szia-mondtam. Kihajoltam az ablakon és Edward ott volt velem szembe milliméterektől tőlem.
-Bejössz?-kérdeztem vigyorogva.
-Hát ha beengedsz-mondta és beugrott egyből karjaiba vont.
-Hát... ezen elgondolkodok-mondtam kacéran-De most kívételt teszek és beengedlek.

-Köszönöm a megtiszteltetést és amúgy milyen volt a vásárlás?- kérdezte.
-Elég jó,azt hittem rossz lesz,de kellemesen jó volt...-mondtam.
-Szóval mostantól te is fosztani fogod a boltokat.
-Nem... én soha se leszek olyan vásárlási fan,mint Alice. Őt nem lehet felül múlni.
-Igazad van... Aki őt felülmúlja... az már tényleg vásárlási beteg- nevetett.
-Én soha nem leszek olyan,nem kell aggódnod.
-Ez megnyugtat-mondta-Emmet már attól félt,hogy Alice téged is elvadít örült vásárlási módszerével,de szerencsére tévedett.
-Nem lehet mindig igaza Emmet-nek se.
-Igen-mondta.

Leültünk az ágyra én fejemet Edward mellkasának döntöttem. Ő átölelt. Gondolkozni kezdtem... elfogadjam ajánlatát és hozzá költözzek?-kérdeztem magamtól.
És akkor megszületett bennem a döntés:

-Edward...-kezdtem.
-Igen,kedvesem?
-Áll... még az az ajánlatod,hogy hozzátok költözök?-kérdeztem zavartan mert elég fura volt ezt így megkérdezni.
-Persze!-mondta lekesen és elmosolyodott.
-Akkor... odaköltözhetek?
-Igen,bármikor!-mondta felkapott és megpörgetett.
-Washingotni utazás után...
-...átpakoljuk a cuccaidat hozzánk-fejezte be a mondatomat.
-Igen...-mondtam boldogan. Most éreztem azt amire egész életem során vártam,boldog voltam-És nem számít Ashley és John véleménye.
-Szeretelek,örülök,hogy így döntöttél-mondta.
-Én is,ez életem eddigi legjobb döntése-suttogtam és közelebb hajoltam hozzá. Lehelete cirógatta az arcomat.
Karomat nyaka köré fontam és fejemet a nyakába temettem így álltunk percekig.
-Nem akarlak itt hagyni téged... három nap... az rengeteg idő...
-Gyorsan elfog telni-biztatott-és utána együtt lehetünk az örökké valóságig.

-Átváltoztatnál?-kérdeztem és aranybarna szemeibe néztem amikbe habozást láttam.
-Ezt az életet szeretnéd?-kérdezte.
-Igen,hogy veled lehessek mindig!-mondtam őszintén.
-Szörnyeteg akarsz lenni,mint én?
-Nem vagy szörnyeteg! Soha nem voltál és nem is leszel! Alice és a családod többi tagja se az! Nekem meg segítenél,hogy ne legyek az...
-Éretcségi után...rendben?-kérdezte és láttam szemeiben,hogy még ez is kevés idő volt számára. Húzni akarta ameddig lehetett.
-Az körübelül másfél év...-morgolódtam.
-Addig lehet,hogy még meg is unsz-vigyorgott.
-Ez a veszély nem fenyeget. Soha nem foglak megunni,Szeretlek.
-Én is.

Megcsókolt. Ez a csók nem olyan volt,mint a többi. Annál sokkal szenvedélyesebb volt nem volt benne semmi óvás annél több szerelem. Csak akkor szakadtam el tőle néhány másodpercre míg levegőt vettem utána ismét ajkai után kaptam.
Az ágyra dőltünk és úgy csókolt tovább,nem ellenkezett.
-Biztos...hogy ezt akarod?-kérdezte.
-Igen-suttogtam.
És így Edward-dal egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt... Most már rájöttem mi szerepelt Alice látomásában.
Boldog voltam... én voltam ezekben a percekben a világ legboldogabb embere. Persze sok ember gondolja ezt ilyenkor de nekem igaz volt,tényleg én voltam a legboldogabb.