When Your Life Changes-14.fejezet

(Alice szemszöge)

-Szobájában van...?-kérdezte Esme.
-Igen... most jött haza a vadászatból... de egyből ment is fel a szobájába...-sóhajtottam. Az egész családot megviselte a tragikus hír... Még elmentünk a helyszínre... De semmit se találtunk,mint nyom... Ha viszont... életbe maradt volna... azt láttam volna. Most jelenleg New York egyik esős részén élünk a családdal.

Edward szobájából valami csörömpölés hallottam felálltam.
-Felmegyek hozzá!-mondtam és felálltam. Vámpír gyorsasággal felmentem az emeletre és bekopogtam Edward szobájába.
-Edward nyisd ki az ajtót!-szóltam. Így tette majd bementem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem és szétnéztem. Mindenhol törött CD-k voltak.
-CD-ket lomtalanítok!-vetette oda semmi udvariassággal.
-Ez nem lomtalanítás! Te az összes CD-det összetöröd!-erre nem válaszolt.
-Én dolgom nem?
-Edward kérlek...-kezdtem nyugodtabb hangon.
-Menj ki Alice...-suttogta.
-Edward...
-Menj ki!-kiabálta én kimentem nem akartam,hogy tovább kiabáljon.

Lementem a nappaliba ahol négy szempárral találtam szembe magamat.
-CD-ket tör össze...-mondtam majd leültem az egyik fotelba.
-Nem fog soha túl lépni Bella-n...-mondtam. Egy látomás:
A Volturi...
-Mit látsz?
-A Voltori embereket küld ide... Kettőt... nem látom pontosan õket,csak azt,hogy idejönnek...
-De miért?-kérdezte Esme.
-Fogalmam sincs...
-Mikor jönnek?
-Két napon belül...
-Akkor készülnünk kell a fogadásukra...
-Akkor harc lesz?-kérdezte lelkesen Emmet.
-Nem. Mi békésen fogadjuk õket. Majd meglátjuk, hogy milyen szándékkal jönnek.
-Kár... Na mindegy...-mondta csalódottan Emmet.
És így telt a napunk... Én figyeltem a látogatóink jövõjét... A többiek meg feszülten nézték az eseményeket.

(Edward szemszöge)

Az ágyamon ültem és néztem ki a fejemből-ez az új szokásom. Vagy az,hogy elképzelem mi lett volna ha...
Nem ragaszkodok hozzá,hogy Bella elmenjen Washingtonba. Akkor talán mindig élne és vámpír lenne. Bár ki tudja? Lehet ott hagyott volna engem...
Elém képzeltem arcát,mikor elpirult ha olyat mondtam neki,vagy közelebb léptem hozzá... Szíve heves dobogására...
Felálltam beakartam rakni valami zenét,hogy eltereljem gondolataimat. Keresgéltem a CD-tömeg közül valami normálisat ami kikapcsol engem. Kezembe akadt a Debussy... Bella egyik kedvence... köztük a Claire de Lune.
Végtagjaimat mintha nem én irányítottam volna földhöz vágtam a CD-t. Utána meg már mindent. Dühös voltam,nem tudtam magammal mit kezdeni.
A szobában már egy egész CD-rom volt.

Valaki bekopogott a szobámba,nem vettem rá a fáradságot,hogy beleolvassak a gondolataiba.
-Edward nyisd ki az ajtót!-így tettem majd Alice bejött az ajtón. Kikerekedett szemmel nézett végig a szoba minden egyes pontján.
-Mit csinálsz?-kérdezte és körbe nézett még egyszer a szobámon.
-CD-ket lomtalanítok!-vetettem oda neki semmi udvariassággal.
-Ez nem lomtalanítás! Te az összes CD-det összetöröd-mondta de nem válaszoltam.
-Én dolgom nem?-morogtam.
-Edward kérlek...-kezdte Alice nyugodtabban.
-Menj ki Alice...-suttogtam,most olyan állapotban voltam,hogy lehet olyan dolgot is tettem volna amit később megbántam volna.
-Edward...-kezdte megint.
-Menj ki-kiabáltam,és ő erre kiment. Óriási bűntudat keletkezett bennem. Mekkora egy bunkó vagyok... Ő akart megvigasztalni én meg leordítottam...
-Egy szemét dög vagyok...-morogtam majd belerugtam az első elém kerülő tárgyba.

Levetettem magamat az ágyra. Alice-től majd bocsánatot kell kérnem... Látomása van... A Vultori néhány tagja jön ide... Azt pontosan nem látja,hogy ki csak azt,hogy jönnek.
Eljőhött belőlem az elhatározás: Bocsánatot kérek Alice-től. És túl kell tennem magam Bella-n Igaz nem fog könnyen menni... Sőt szerintem nem is fog menni... Mer igazuk van... Mint múltkor Rose mondta: Muszáj túl tennem magam ezen mert ezzel tönkre teszem saját magam- bár jelen pillanatban ez most nem számít. És a saját családomat is... És ezt nem akarom mert szeretnek engem... Én pedig soha nem adtam meg nekik ezt a szeretetet.

Lementem a nappaliba minden szem rám szegeződött de lesütöttem a szememet. Odamentem Alice-hez aki éppen az egyik széken ült.
-Sajnálom Alice,nem gondoltam komolyan mikor leorítottalak... Csak... Nem voltam olyan állapotban és féltem,hogy olyat teszet amit később megbánnék...-mondtam ki egyszerre mindent. Végig őt néztem, hogy milyen lesz a reakcója.
-Semmi baj,én is ezt tenném!-mondta és megölelt. Visszaöleltem fejemet a vállába temettem. Így álltunk percekig-Tudom,hogy most nehéz időszakon mész keresztül de...
-... de túl kell tennem magam ezen. Nem tehetem ezt veltek egész hátralévő életemben...-fejeztem be a mondatát.
-Igen..-suttogta. Majd a semmibe meredt. Látomása van.

-Mit láttál?-jött oda Jazz.
-Holnap jön a Volturi...-csak ennyit mondott de ezzel megtudtuk a lényeget-Egy lány és egy fiú. De nem ismerős Volturisok... Biztos újak...-mondta.
Szóval Aro új vámpírokat... Szerencsétlenek... Már sajnálom őket...


(Zack szemszöge)

-Hi,Aro bácsi! Mizu?-kérdeztem. Bár lehet nem érti a tini nyelvet...
-Azt hiszem még meg kell szoknom,hogy te valami más nyelven beszélsz-mosolygott-Amúgy... Zack. Lenne rád egy Volturis feladatom... hogy lássam tényleg méltó lennél-e feladatokra... Meg kéne látogatnotok egy régi barátaimat... Ők vegatáriánusok és pár napot kellene ott tölenetek.
-Szóval ellenőrizni őket?-kérdeztem vigyorogva.
-Igen részben,tudod szokott lenni ez a 100 éventi ellenőrzés és most eljött az ideje.
-Szuper-vigyorogtam-És a... "látogatnotok"-ba ki tartozik bele?
-Természetesen te és a húgod.
-Na ne! De miért pont Ő? Ott van Demetrei... Félix! Még Jane is jobb!
-Sajnálom nem,nekik megvan a saját feladatuk...
-Oké...

-Mikor kell indulnunk?
-Minél előbb akár holnap reggel el is indulhattok az első New York-i géppel.
-Rendben... Akkor most felébresztem a húgomat- vigyorogtam. Káros,hogy ennyi ideig alszik... Szereztem egy vödröt és tele öntöttem jó hideg vízzel. A szobája felé lopództam.
-Hova mész te azzal a vödörrel?-állított meg anya. Jaj ne már pont Ő fogja lelőni a poénomat?
-Öhm... meglocsolom a virágokat-vigyorogtam.
-Milyen virágokat?
-Amik... izé... Amanda szobájában... pihennek! Jó hosszú ideje...
-Na jó menj-mondta. Áh bevette.
Tovább lópodztam drága húgom szobája felé. Halkan kinyitottam. Bedugtam a fejemet.
Áh még Csipkerózsika alszik... Odamentem az ágyához és egy hirtelen mozdulattal ráöntöttem a vízet. Ő egyből felpattant. És amint meglátott engem-ölni tudott volna.
-Jó reggelt!-fulladoztam a röhögéstől.
Kifutottam a szobájából Jane jött velem szembe.
-Jane! Fuss!
-Mi van?-kérdezte. De nem válaszoltam mert futottam.
-Zack mit műveltél a húgoddal?-kérdezte anyu. Mellette volt drága szeretett húgom ázott hajjal. Hát mit ne mondjak... Elég durva látvány volt.
-Felébresztettem. Én úgy gondolom,hogy káros ha valaki sokat alszik...-mondtam. és próbáltam nem neveteni.

-Amúgy... Aro mondta,hogy el kell mennünk valami vega családhoz. És azt mondta,hogy én és Amanda menjünk...
-Én nem megyek veled!-makacskodott Amanda.
-Én is mondtam Aronak,hogy nem óhajtok veled menni de nincs más megoldás...
-Mikor mentek?
-Holnap reggel az első repülővel.
-Rendben, de kérlek ne szekírozzátok egymást...
-Mindig ez az idióta kezdi!-idióta... Új becenév...
-Kérlek... Amanda. Pár napot kell egymás mellett kibírnotok!
-Rendben én normális leszek...-adta meg magát.
-Én is...-dehogy leszek... Kiteszem innen a lábamat elkezdem szívatni Amandát.

-És hova is megyünk?-kérdezte húgom.
-New York-ba...
-Áh a plázák városa-vigyorgott és tapsikolni kezdett.
-Úristen... Megint elgurult a gyógyszered? Szerintem gyorsan keresd meg...-vigyorogtam majd szobára vonultam.
Összepakoltam a ruháimat meg még az ilyen cuccokat...
-Nézzük mit találunk a fiókokban..-mondtam és kihúztam-Olló... ez most nem kell... Húgom még hadd növessze a haját...-tovább kutattam-Haj spray? Zöld színű... Ez még be vállhat...-csak zöld van?-Háhá van itt cucc...-kék... sárga... piros... fekete...-Honnan van nekem ilyenem? Nem baja azért beteszem-és odadobtam a bőröndömhöz.
-Na keressünk még valami érdekeset...-fényképező gép? Nem... nem azért,hogy megörökítsem a New York-i tájat... Hanem,hogy elfényképezzem húgomat amint kómásan felkell és felhasználhassam ellene- Gonosz.
-Oké ezek a tárgyakat már egyszer felhasználtam... Többször már nem érdekes...-most összekéne húzni a cipzárt...

-Nem igaz! Túl sok külön cuccot tettem be! Oké akkor lomtalanítok... Nem kell ide ennyi gatya! Minek? Csak pár napra megyünk!-hát így már sokkal könnyeben belehet húzni-Kész!-és ledobtam az ágyam mellé.
-Mindent bepakoltál?-jött be anyu.
-Persze!
-Miért ilyen megtömött a bőröndöd?
-Sok... benne a ruha!
-Igen? Megnézhetem?
-Nem! Anya! Már nagy gyerek vagyok! Csak betudok magamtól pakolni!
-Tettél be zoknit?
-Aj anyu!-majd odamentem a fiókomhoz és kivettem egy párat.
-Ennyit viszel csak?
-Meg az ami a lábamon is van-vigyorogtam.
-Jaj Zack... Valaki meglát téged mit gondol milyen anyja van?
-Okos... Inteligens... Gyönyörű!-mondtam, odamentem hozzá és megöleltem.
-Igen?
-Hát persze!-vigyorogtam. Így álltunk pár percig majd anyu megszólalt.

-Emlékszel mikor mindig egy apára vágytál?-kérdezte -Mikor még kicsi voltál...
-Ja... De akkor még kicsi voltam...-mondtam.
-Most nem vágynál egyre?
-De persze,hogy igen-mondta.
-Még van esély a megtalálására...
-Jaj anyu előveszed a puha felemet-vigyorogtam.
-Neked van olyan oldalad,ahol nem a testvéredet szekálod?-kérdezte.
-Nem... végülis nincs...-vigyorogtam-Na jó de csak ez. Ha elmondod neki!-fenyegettem.
-Akkor mi lesz?-kérdezte játékosan.
-Azt... majd még ki kell találnom...
-Na jó Zack,nekem most mennem kell,addig nézd meg,hogy betettél-e mindent.
-Meglesz-vigyorogtam-Szia.
-Szia,szeretlek!
-Én is...-levetettem magamat az ágyra. Ma már nem hinném,hogy csinálok is valami örültséget... Holnapra is kell tartogatnom...

Sajnálom,Edward szemszöge nem lett egy egész fejezet,mert ez is megvolt előre írva és már nem nagyon tudtam írni hozzá... Szóval sajnálom :S