When Your Life Changes-13.fejezet

(Bella szemszöge)

50 évvel késõbb...

Már 50 év telt el vámpírrá válásom óta... Emberi életemre nem emlékszek. Semijen kis emlékre.
Két gyermekem van,mikor megszülettek akkor lettem vámpír. A Volturinál élek... Nem értem miért hagytak életbe addig míg nem születtek meg a gyerekeim. Persze ennek örülök mert mindannyian életbe maradtunk. De ahogy Õk fogalmaztak: "látták bennem a csodát..." És igazuk volt,különleges képességeim vannak. Az egyik egy pajzs ami képes más vámpírok képességét blokkolni. És egy másik ami más vámpírok képességeit képes felvenni.
És azt még elkellet nézniük,hogy nem voltam képes embereket ölni... Nem tudom miért de valamiért ez az ösztön hajtott.
Egy lányom és egy fiam van: Amanda és Zack. Amanda szabad idejét inkább a tanulásra szenteli. Zack inkább a rosszalkodásra és húga szekálására... Ők is állati véren élnek. Amanda-nak gyönyörű csokoládé barna szemei vannak, Zack-nek viszont tenger zöld szeme van.
Boldog vagyok. De még boldogabb lennék,ha megtalálnám gyerekeim apját... Már rengetegszer kerestem.. De persze értelme nem volt mert azt se tudtam,hogy hol kezdjem. Ő is vámpír... Bár erre mindenki azt hitte,hogy lehetetlen de mégis igaz.

-Anyu!-kiáltott nekem Amanda,majd odajött hozzám. Gyönyörű vöröses haja lobogott-Zack megint nem bír magával-később megjelent az említett is.
-Mit csináltál már megint?-kérdeztem.
-Semmit-vigyorgott.
-Igen... Akkor ezért van kikészülve a húgod igaz?-kérdeztem.
-Nem tehetek róla,hogy nem normális szegényke-mondta fejet rázva.
-Zack...-szóltam rá.
-Oké! Most megyek!-vigyorgott majd eltűnt.
-Mit csinált?-kérdeztem Amandától.
-Leéget állandóan a barátaim előtt! Már elegem van belőle!-mondta és kezeit összekulcsolta.

-Bella!-szólt Heidi-Aro megbeszélést tart örülne,ha mindenki ott lenne...
-Persze-mondtam-Gyere menjünk-szóltam lányomnak. Bementünk a nagyterembe ahol a gyűlések szoktak általában lenni és ahol,Aro, Marcus és Caius székei vannak.
De most valami nem volt rendben... Caius nem volt a helyén... Aro és Marcus meg elég elkeseredett arcot vágtak.
-Sajnálom... De egy harc következtében elveszítettük egyik nagy Vultori tagunkat,Caius-t... De muszáj tovább lépnünk és már ki is választottuk ki lenne méltó a helyére...-mondta Aro a beszédét.
-Bella-szólított a nevemen-hajlandó lennél ezt a feladatot vállalni?- szegezte nekem a kérdést én meg hirtelen meg se tudtam szólalni.
-Én?-kérdeztem.
-Igen Bella.
-De hiszen még csak 50 éven vagyok Vultori tag... Valaki meg már több 100 éve...
-Igen tudjuk,de mégis te lennél a legmegfelelőbb erre a posztra...
-Rendben-egyeztem bele. Most mit veszítek vele?
-Akkor,üdvözlünk Bella-mosolygott el Aro.
-Hé,anyu te lettél itt a nagyfőnök-vigyorgott Zack.
-Kérlek...-szóltam rá.
-Na most mit csináltam?-megráztam a fejemet.
-Menjetek inkább iskolába...-mondtam.
-Aj ne már...-morogtam-Tök bírnám ha orvos lenne az apám vagy valami ismerős...-vigyorgott-Írhatna nekem egy csomó igazolást...
(Zack szemszöge)

Iskola... kiráz a hideg is. De utálok suliba járni te jó ég... De nézzük a rossz jó oldalát: kikészíthetem egyetlen szeretetre méltó húgocskámat.
-Na gyere-suhant el mellettem.
-Na miért vagy ilyen morcos?-kérdeztem.
-Ha már meglátlak morcos leszek-mondta és bevágüdott a vezető ülésre.Én akartam vezetni... na mindegy.
-Én is szeretlek téged-mondtam és beültem mellé.
-Ne legyél jó indulatú...
-Nem vagyok az....-vigyorogtam rá.
-Néha lennél normális?
-Előbb azt mondtad ne legyek jó indulatú! Eldöntenéd,hogy mit akarsz?-kérdeztem.
Nem szólalt meg csak rátaposott a gázra,amivel elérte,hogy öt perc alatt a suli parkolójában legyünk.
Dühösen kivágódott a kocsiból majd én is kiszálltam.
-Szegény már nem lehet rajta segíteni...-mondtam magam elé. Megláttam a haverjaimat odamentem hozzájuk.
-Na,mizu haver?
-Áh semmi... Nővérem a toppon van-vigyorogtam.
-Szóval kikészítetted?
-Naná-mondtam.
-Kérsz?-nyújtották elém a cigist dobozt.
-Persze,kell a reggeli nikotin-vigyorogtam rájuk majd kivettem egy szálat a dobozból.

-Becsöngettek...
-Oh ne már... Még el se szívtam...-mondtam-Na jó egy kicsit késünk az nem árt senkinek se...
-Ez az! A tanárok meg csak örülnek majd.
-Kivel lesz óránk?
-Mr.Bartner-vel...
-Szuper-mondtam és elindultam a termünk felé,már mindenki bent volt a saját termében.
-Jónapot Mr. Bartner-dübörögtünk be a terembe Amanda csak rázta a fejét én meg elvigyorogtam.
-Ez a héten a negyedik késésük csak az én órámról...-mondta és ránk nézett
-Ez nem teljesen igaz... Ez csak a harmadik késésünk...- helyesbítettem.
-Mr.Vultori kérem menjen az igazgatói irodába-mondta a tanár.
-Rendben. Nyugalom! Tudom az utat-vigyorogtam rá.

Végig mentem a folyosón-szépen lassan-majd elértem a jól ismert igazgatói irodát. Áh mennyit jártam én már itt...
Bekopogtam.
-Jöjjön,be Mr.Vultori-áh már tudnak a fogadásomról is...
-Jó napot igazgató úr-adtam az udvarias gyereket.
-Kérem üljön le...-így tettem és levetettem magamat a székbe-Tudja már nem ez az első eset,hogy itt van... És ma a kamera is olyat vett amit nem kedvez önnek. Honnan van magának cigarettája-na ezt nem vette a kamera,hogy a haverjaim adták? De őket meg nem fogom beköpni...
-A boltból-mondtam,most honnan lenne amúgy is?
-Jó... Figyeljen... Még egy ilyen eset és kicsapjuk az iskolából.
-Komolyan?-kérdeztem lelkesen.
-És ezzel elveszik mindene... Már mint nem veszik fel majd egyik egyetemre se...-mintha akarnék menni. Majd tartogatok helyet drága húgomnak.
-Na jó...-mondta és a fejét vakarta-Menjen vissza az órájára.
-Oké,köszönöm-azzal kicsattogtam a teremből. Na most vissza az első órámra...

-Visszajött?-kérdezte Mr. Bartner.
-Igen-mondtam.
-És...mit mondott magának az igazgató.
-Csak annyit ha még egyszer lesz ilyen zavaros ügyem kicsap-mondta- és ha kicsapnak nem mehetek egyetemre... Nem mintha akartam volna ezért inkább úgy döntöttem meghagyom a nővéremnek a helyet-mondtam és rá vigyorogtam aki erre csak megforgatta a szemét.
-Hát... mindenki jobban örülne ha maga is olyan lenne,mint Amanda.
-Isten mencs...-mondtam majd leültem a helyemre.
Még körübelül negyed óráig magyarázott a tanár,de nem igazán figyeltem oda... Aztán meg kicsöngettek.

-Hallod,mit mondott a diri?-kérdezték.
-Semmi különlegeset... Felvette a kamera a cigizést... Kérdezte honnan van a cuccos...
-És mit mondtál?
-A boltból-vigyorogtam-utána meg nem zaklatott... Nyugi nem foglak beköpni benneteket...-mondtam-Na menjünk-majd felálltam a helyemről.
Simán ment volna minden de akkor megjelent előttem Amanda.
-Mi az húgi?-kérdeztem. Intettem a többieknek,hogy menjenek.
-Szégyent hozol rám!
-Hát... ha csak ennyi a gond... akkor... Szia!- mondtam és már elindultam de karomnál fogva visszarántott.
-Mi az?-kérdeztem.
-Hanyadik eset,hogy behívtak az igazgatóhoz?-kérdezte.
-A tizedik eset óta nem számolom,de most megyek mert várnak a haverjaim!

***

A parkoló felé mentem húgom már duzzogva ült a volán mögött. Beültem de nem szólt hozzám én meg nem erőltettem.
-Szállj ki,megérkeztünk-morogta. Huhu megszólalt... Szó nélkül elindultam.
Hallottam mögülem duzzogó lépteit amin elkellet mosolyodnom. Áh imádom idegesíteni... Ez a testvéri szeretet!

-Megjöttetek?-kérdezte anya.
-Aha-mondtam majd ledobtam az egyik sarokba.
-Milyen volt a napotok?
-Zack megint hozta a formáját-morogta Amanda.
-Mint minden nap-vigyorogtam.
-Na mentem tanulni!-mondta és elvonult a szobájába.
-Áh... nyugalom!-mondtam.
-Te mikor tartottál utoljára könyvet a kezedben?-kérdezte anyu.
-Huh... nem tudom... Olyan... 2 éve? Bár lehet volt már 20 is...- vigyorogtam-Én nem akarok egyetemre menni! Minek?-kérdeztem.
-Én pedig szeretném ha mennél... Hogy legyen jövőd és családod!
-Azt akarod,hogy legyen csajom?-kérdeztem.
-Lehet akkor megjavulnál...
-Biztos,hogy nem... Ebben biztos vagyok-adtam a tudatára majd én is szobára vonultam és magamra zártam az ajtómat.

Na itt lenne a következő fejezet *-*
Lehet amúgy néha előfordul,hogy ékezet nélkül írok,mert általában úgy szoktam... Szóval nézzétek el ezt a hibámat ;D De amúgy átnézem és általában-jó esetben-észre is veszem :)