When Your Life Changes-1.fejezet

(Bella szemszöge)

Forks. Itt élek én nevelő szüleimmel... Johnnal és Ashleyvel... Hát mit ne mondjak nem túlzottan vagyok oda értük... Szerintem Ők se értem...Nem is értem miért kerültem hozzájuk... Anyu és apu pár éve haltak meg... Renée akkori férje nem volt hajlandó a gyámom lenni... Ezért valami forksi ismerősükhöz kerültem vagyis: Johnhoz és Ashleyhez...

És most egy újabb unalmas nap az iskolában... Otthonról szó nélkül elmentem és bevágodtam régi tragacsomba... Még a régi Chevymbe. Beálltam egy üres parkoló helyre kiszálltam és Angela már ott várt.
Rendes lány volt,mondhatni legjobb barátnőm.
-Szia Bella!-vigyorgott Angela és átölelt.
-Szia-köszöntem vissza egy mosoly kíséretében-Hogy vagy?-kérdeztem nem válaszolt csak tolni kezdett az aulába-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Oda-mondta és egy plakátra mutatott... bál lesz..
-Nem-nem! Nem tudok táncolni se! És nincs kivel elmennem se... Szóval köszi Angela,hogy szóltál... de ezt most kihagyom...
-Nem is kell fiú! Álarcos bál lesz!-győzködött-Jaj Bella kérlek! Most kimaradnál ilyen buliból?-kérdezte.
-Igen!
-Bella...-kezdte és nagy boci szemekkel nézett rám.
-Jó elmegyek!-adtam meg magamat. Legszívesebben nemet mondtam volna neki... De valahogy úgy is rávenne... Így meg ezt megspórolom.
-Szuper!-visította és a nyakamba vetette magát-Délután elmegyünk ruhát venni neked!-vigyorgott.
-Oké...-mondtam és Ő erre mégjobban vigyorgott.

***

-Szerinted melyik a jobb? A halvány lila vagy a halvány rózsaszín?-kérdezte.
-A halvány rózsaszín-mondtam. Angelának ez nagyon jól állt. Spagetti pántos volt és kihangsúlyozta vékony alakját.
-Te választottál már?-kérdezte.
-Van egy-két jelöltem...-vigyorogtam és megmutattam neki egy szintén lila ruhát és egy másik feketét.
-Próbáld fel!-parancsolta.
Én úgy cselekedtem ahogy mondta és gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat.
-Melyik a jobb?-kérdeztem.
-A lila-mosolygott.
-Szerintem is-értettem vele egyet.
-Tessék hoztam neked "álarcot" is-vigyorgott. Felpróbáltam-Oké megvesszük.

-Ez gyors volt-mondtam mikor a pénztárhoz mentünk.
-Most mit időzzünk rajta?-vigyorgott.
-Végülis igazad van-mondtam-Amúgy mikor is lesz a bál?-kérdeztem.
-Ennyire érdekel?
-Nem csak,hogy eltudjak kéreckedni.
-Ja értem. Vasárnap lesz...
-Három nap múlva?-kérdeztem.
-Mivel ma Péntek van... Igen-vigyorgott. Oké nem tudom mikor akart erről szólni... Na mindegy... Akkor majd elkéreckedek este Ashleytől...-Előbb kellet volna szólnom?-kérdezte.
-Hát... végülis nem... Ha ma nem enged el... Akkor máskor se... Szóval mindegy...
-Ja rendben! A végén rám hoznád a bűntudatot-bökte meg az oldalamat.
-Rád soha! Te vagy a legjobb barátnőm!-mosolyogtam rá.
-Hát remélem is!-elmosolyodtam.
Szerettem Angát-mint barátot-Ő nem olyan volt,mint Jessica Stanley... Pletyka fészek... Ha valamit mondasz már tovább is adja az első embernek aki szembe jön veled... Nem. Angela minden titkot megtartott amit mondtam neki... Vagyis hát még nem jutott hír a fülembe,hogy valamit kikotyogott volna.

-Haza viszelek,hogy ne kelljen gyalogolnod-mondtam.
-Köszi,de nem kell... Ericcel találkám van-mosolygott zavartan és közben el is pirult.
-Szóval így állunk?!-vigyorogtam.
-Nem baj?
-Dehogyis! Örülök,hogy alakul köztetek valami!-mondtam őszintén.
-Akkor rendben-mosolygott hálásan.
-Szia!Jó szórakozást!-mondtam és beültem a kocsiba. Beinditottam a motort-ami nem hangerővel be is indult,majd haza csattogtam.
Leálltam a garázs elé kiszálltam és bementem a házban. A nappaliban Ashley olvasott valami könyvet... Oké Bella jobb túl esni rajta...
-Ashley!-szóltam neki és leültem vele szembe. Rám emelte tekintetét-Vasárnap a suliban lesz egy bál.... És szeretnék elmenni... Elengedsz?-kérdeztem. És magamban nagyon szorítottam,hogy elengedjen.
-Rendben,elmehetsz...-mondta unottan és tovább olvasta a könyvet.
-Köszi-mondtam hálásan és felmentem a szobámba.
A szobám nem volt nagy... De kicsinek se lehetett mondani. Nekem pont elég volt. Gardróbom nem volt,mint a koram béli lányoknak általában,de ruhám se volt olyan sok... Nem az utolsó divat szerint öltöztem.
Leültem az ágyamra elővettem a telefonomat,hogy elújságoljam Angelának a jó hírt. De utána eszembe jutott,hogy rendija van Ericcel. Így inkább ezt hagytam majd holnap elmondom neki...

Leültem megcsnálni a leckémet. Elég sokat adtak,igaz hétvége is lesz... De vasárnap nem nagyon lesz rá időm... Szóval jobb túl esni rajta...
Matekból adták a legtöbbet. Mindig abból adják... És ráadásul utálom is!
De végülis végeztem. Megérte a több órai szenvedés... Szabad a holnapom majd kitalálok magamnak valami programot. Ránéztem az órámra... Fél tízet mutatott.
Összeszedtem a tisztálkodási dolgaimat és a fürdő szoba felé mentem. Jól esett magamra engedni a forró vizet. De utána már ezt is meguntam... Kimásztam a kádból magamra tekertem egy törölközőt és megszárítottam vizes hajamat.
Ezzel is végeztem.
-Mára végeztem a teendőimmel-motyogtam magamnak.
Visszavonultam a szobámba és levetettem magamat az ágyamra és behunytam a szememet.
Ez a mai nap teljesen nyugis volt... Persze a bálon kívül... Az elején nem igazán volt kedvem ehez az egészhez... De mostanra megjött a kedvem. Mi a legrosszabb ami történhet?
Rálépek tánc közben a fiú lábára... Kitöröm a lábamat a magassarkúban... Magamra öntök valamit... Oké lehet ez mégis ssak nem jó ötlet... De megígértem Angelának szóval... Teljesen mindegy...

***

Lassan kinyitottam a szememet. Kint már teljesen világos volt... Ránéztem az órámra reggel kilenc volt.
Kimásztam az ágyból gyorsan magamra kaptam egy farmert a pulcsival. Kinéztem az ablakon,hogy esőre áll-e az idő vagy nem. Kedvezett az idő: nem sütött a nap,de nem is esett, Vékony felhő réteg takarta az eget.
Elővettem egy lapot meg egy ceruzát. Mostonában-mióta a szüleim már nem élnek-rajzolással ütöttem el az időmet.
Levágtattam a lépcsőn,Ashleyék még aludtak. Halkan kinyitottam az ajtót és kiléptem. A házunk mögötti kis erdő felé vettem az irányt. Általában ott szoktam rajzolni.
Kellemesen jó idő volt. Miközben sétáltam élveztem,hogy a szellő az arcomba fúj.
Mikor megtaláltam az "ihletemnek" a leg megfelelőbb helyet leültem egy fatörzsre és rajzolni kezdtem. Igaz mindenhol csak fa volt,de egy fura alakú növény is meghozhatja az ihletet.
Most is ez történt velem. Egy fa ami elég furán állt... Mögötte normálisan állókkal.
Meghúztam az utolsó vonalakat majd megnéztem művemet:
-Nem olyan rossz...-dicsértem meg magamat.
Megcsörrent a telefon a zsebembe. Belenyúltam megnéztem ki hívott:
-Szia Angela!-köszöntem vidáman a telefonba.
-Szia Bella! Na elkéreckedtél?
-Igen.
-És megengedték?
-Igen!
-Nem is olyan kőszívűek-kuncogott.
-Annyira nem.... Megerőltetik magukat tudnak rendesek is lenni... Ritka pillanat... De az a lényeg,hogy megengedték-vigyorogtam.
-Ez a beszéd!

-És amúgy milyen volt a randid?-kérdeztem közben összeszedtem a dolgaimat körülöttem és vissza indultam a ház elé.
-Fenomenális volt!
-Történt valami izgi?-kérdeztem izgatottan.
-Hát... megcsókolt.
-És ezt csak így mondod?!
-Jaj Bella ezt nem lehet szavakkal kifejezni!
-Elhiszem-mondtam.
-Téged is megtalál majd a szerelem...
-Ha megtalálni is... Ashley és John elérnék,hogy máris ne szeressen...
-Olyan pesszimista vagy!-ezen elnevettem magamat.
-Na jó megyek! Szia!
-Oké,holnap érted megyek hétre! Szia!-mondta és letette a telefont.
Benyitottam a nappaluba és egyből a szobámba mentem. Művemet beletettem egy mappába ahol már rengeteg rajz volt. Mind külön féle... Állat... Novény... Tárgy... Meg minden ami létezik.

Most kezdtem unatkozni... Ezért levettem a könyves polcomról az Üvöltő Szeleket kinyitottam az első oldalnál és olvasni kezdtem. Már foggalmam sem volt hanyadjára olvasom... De egyszerűen imádtam.
A könyv borítója már elég megviselt állapotban volt... Néhány lapja gyűrödt is volt hiába vígyázztam rá.Le dőltem az ágyamra és így olvastam nem tudom meddig. De egyszer már nem emlékeztem semmire. Gondolom elaludhattam... De alvásom álomtalanul telt...

Bella és Angela ruhája