When Your Life Changes-9.fejezet

Itt a következő fejezet :) Köszi a 27.000 látogatót azért szerintem két nap alatt jó a 1000 látogató ;P A 10 kominak is nagyon örülök :) és még mindig áll a 10 komi vagy nincs fejli :D Igen most szemét vagyok... :P
Na jó olvasást Pusssz

(Bella szemszöge)

Hétfõ... egy újabb nap a suliban. És egy újabb nap,hogy láthatom Edwardot és ez boldogsággal töltött el.
Elindultam az iskolába az utat jégpáncél fedte ezért lassan mentem. Még az kéne,hogy valami közlekedési balesetet csináljak.

Egy üres helyet kerestem majd találtam oda beálltam felkaptam a táskámat majd kipantattam a kocsiból. Edward már mosolyogva ott állt és egybõl karjaiba vont. Beszívtam kábító illatát,majd együtt elindultunk elsõ óráink felé.
Sajnos Edwarddal az elsõ néhány óra nem közös... csak majd az osztályfõnöki lesz az...-ez kéthetente van.
-Majd találkozunk-mondta és elengedett,küldött felém egy mosolyt és ez erõt adott a mai naphoz.
-Igen-mondtam majd én is elindultam következõ órám felé.

***

Következõ órám... Edwarddal... Ez legalább-vagyis remélem laza lesz. Itt úgy is csak dumálni fog az osztály fõnökünk.
-Szia!-köszönt számomra a világ legszebb hangja. Rögtön a hang irányába fordultam.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Milyen volt a napod?
-Türhető...-mondta-De most már,hogy látlak sokkal jobb-mondtam.
-Akkor jó én is így vagyok vele...-féloldalasan elmosolyodott-Menjünk-mondta átölelte a derekamat majd elindultunk.
A teremben már majdnem mindenki bent volt. Edwarddal leültünk egymás mellé és utána belépett a tanár szóval nem tudtunk beszélni.
-Sziasztok gyerekek...-mondta unott hangon Mr. Stewart-Lesz egy kirándulás Washingtonba,jővőhét szerdán megyünk és három napot töltenénk ott így vasárnap tudtok tanulni is... Ez nektek semmi anyagi gondba nem fog kerülni mivel az iskola állja... Szóval aki szeretne jönni az holnap jelentse,ennyi-mondta még mindig unottan,azt hittem elalszik a saját beszédén... Az érdekes lett volna...-gondolkodtam el.
-És Mr. Newton... Nem tudom mit csinált a matek jegyeivel de ez így nem lesz jó...-kezdett be Mr.Stewart az emberek kritizálásába.

És így ment az egész óra. Szerencsére velem nem volt baja és Edwarddal se,belé nem is lehetett volna kötni. Kitűnő tanuló volt pont olyan amire minden tanár vágyik.
-Na jó gyerekek mára ennyi... És ne felejtsétek megkérdezni holnapra a washingtoni utat-mondta és kivonult a teremből.
-Ebédelsz velem és családommal a menzán?-kérdezte Edward ellenállhatatlanul.
-Persze-egyeztem bele egyből.
Angela ment el mellettem de még mutatta: hogy este hívni fog. Gondolom,hogy mi van velem és Edwarddal. Mostonában nem sokat beszéltünk... ezért kicsit bűntudatom is volt.
-Menned kéne erre a washingtoni kirándulásra...-mondta Edward.
-Nem akarok nélküled lenni..-mondtam-Wahingtion napos hely és oda te nem jöhetsz...-mondtam szomorúan.
-Tudom,de miattam nem hanyagolhatod a barátaidat! Angela gondolatai is arról árulkodtak,hogy keveset beszéltetek az utobbi napokban. Persze nem rossz indulat volt a gondolataiban... Csak már hiányzol neki és ez a legmefelelőbb pillanat lenne. Ezt persze nem azért mondtam,hogy elküldjelek.
-Tudom,hogy nem azért mondtad... Igazad van...-értettem vele egyet-Végülis három nap az nem olyan sok...-mondtam-Jaj dehogynem az nagyon sok!-mondtam kétségbeesve-Annyit nem bírok ki nélküled-fejemet a vállának döntöttem.
-Nem hanyagolhatod el a barátaidat miattam.
-Tudom... Rendben elmegyek!-mondtam megadóan.

***

Elvettem a mai menümet majd Edwarddal elindultunk a "Cullen-asztal" felé. Emmet már vigyorgott,mint a vadalma.
-Szia Bella!-vigyorgott.
-Szia Emmet-mondtam selytelmesen.
Én Edward mellé ültem,mellettem Alice ült. Aki már egyből csacsogni kezdett.
-Mikor lenne jó neked a vásárlás Bella?-kérdezte-Még Washington előtt elkéne mennünk...
-Tényleg te hol voltál akkor amikor ezt beszéltük?
-Dolgom volt...-vigyorgott.
-Na persze húgi! Senki se veszi be,ravasz vagy...
-Na jó Bella akkor elmegyünk a hétvégén vásárolni és az úgy jó lesz-vigyorgott.
-Oké elmegyek...-adtam meg magamat,úgy is addig nyösztetne míg el nem megyek vele.
-Szuper!-vigyorgott.
-De ennek amúgy semmi értelme nem volt Alice... Úgy is láttad,hogy azt mondja,hogy : oké elmegyek veled...
-Tudom de jobb hallani a saját szájából...-vigyorgott.
-Így élethűbb,nem?-kérdezte Emmet.
-Ahogy mondod-mondta Alice is.

-Látom Bella téged is nagyon vonz a menzás kaja-vigyorgott kajánul Emmet.
-Igen... Le se tudom venni róla a szememet...-mondtam és az ebédemet vizslattam mert hát... elég undorítóan festett ki...
Edward hangosan felnevetett mellettem.
-Mi az?-kérdeztem és felé fordultam.
-Semmi... csak a gondolatok-vigyorgott tovább.
-Szóval a nép megint ránk gondol? Milyen figyelmesek-mondta Emmet-Mire gondolnak?
-Hogy most már Bella is velünk ül... és nem mernek kikezdeni vele miattad-mutatott Emre.
-Ne is merjenek,megvédem kicsi húgicámat-mondta és rám kacsintott-Amúgy meg eddig is tudtam,hogy félelmetes vagyok-vigyorgott el büszkén.
-Igen csak kár,hogy az agyad helyén űr van...-mondta Jasper.
-Ez gonosz volt Jazz... nagyon gonosz...-mondta tetetett sértődötséggel.
-Jaj bocsáss meg! Nehogy bevágd a durcit.
-Soha!-mondta és oldalba lökte testvérét.

Ránéztem a fali órára ami három órát mutatott.
-Azt hiszem megyek...-mondtam.
-Miért?-kérdezte Edward.
-Mert nem tudom Ashley mit talál ki mára... Bár bekell vallani tegnap jó paszban volt... Semmi bunkóskodás... És még meg is köszönte, hogy takarítok...
-A boszorkány kő szíve megolvadt...-mondta drámaian Emmet.
-Hát küröbelül... Meg még meg kell kérdeznem a washingotni utat is...
-Megfogja engedi-mondta Alice.
-Kösz Alice-mondtam. Így legalább könyebb lesz neki elmondani, hogy elmegyek Washingtonba... És remélhetőleg Alice látomása bevállt és elenged.
Igaz én legszívesebben nem mentem volna hanem inkább maradtam volna Edwarddal,de láttam,hogy neki fontos,hogy tartsam a barátaimmal a kapcsolatot.
-Na sziasztok!-köszöntem el tőlük.
-Szia Bella!-mondták kórusba kivéve Edwardot Ő mellettem jött. Elkisérlek az autódig.
-Ma feljössz hozzám?-kérdeztem reménykedve.
-Nem... Sajnálom elkell mennem vadászni már nagyon régen voltam és ha közeledben vagyok muszály elmennem... De ha iskola után elmegyek akkor lehet,hogy felmegyek.
-Akkor siess!
-Sietni fogok,szerelmem-mondta és megcsókolt.
-Szeretlek-mondtam és beszálltam az autómba.
-Én is-mondta.
Én elhajtottam az autómmal magam után hagyva Edwardot.

***

Beléptem az ajtón Ashley a konyhában volt. Mi baja van neki? Most bevette a gyógyszerét? Bár lehet,hogy sokkal jobb lenne ha nem kiabálnánk mindig... Mert akkor igaz nem szeretném úgy mint anyámat, de lehetnénk normálisak egymással...
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia Bella!-köszönt vissza.
-Ashley-kezdtem,küzben levettem a cipőmet és a kabátomat-Lesz az iskolában ilyen washingtoni kirándulás és megszeretném kérdezi,hogy elmehetek-e... Nem kerül nekünk semmibe mert az iskola fizeti. Szerdán idnulunk és három napra...
-Elmehetsz!-mondta.
-Köszönöm-mondtam és bevállt Alice látomása.

Felmentem a szobámba előkutattam a telefonomat és tárcsáztam Angela számát aki már a harmadik csörgésre felvette.
-Szia Bella!-szólt bele a telefonba.
-Szia! Sajnálom,hogy az útobbi időben keveset beszéltünk...
-Ugyan semmi baj! Megértelek-mondta és éreztem,hogy mosolyog ezért szerettem én Angelát.
-Köszi,jössz amúgy a washingtoni kirándulásra?
-Igen.
-Szuper én is-mondtam-Ashley egyből megengedte.
-Tényleg?
-Igen,most megvan táltosodva.
-Jó hallani és... amúgy mi van közted és Edward Cullen között?- kérdezte kíváncsian.
-Mi lenne...?-kérdeztem zavartan.
-Jaj Bella,tudod te mire gondolok!
-Oké,együtt vagyunk...-mondtam-Hétvégén mutatott be a családjának.
-Ez szuper-mondta.
-Igen az... nagyon rendes családja van...
-És... Emmet tudod az a nagy darab bátyja... Ijesztő...?
-Nem,egyáltalán! Inkább lökött és vicces. A nagy darab "ember"- ezen a szón elnevettem magamat-mögött érzékeny lény vagy- kuncogtam.
-Hát nem gondoltam volna...-mondta és elgondolkodott-Nekem most mennem kell,Eric elhívott randizni.
-Ez szuper! Majd holnap tarts beszámolót-vigyorogtam.
-Meglesz. Szia!
-Szia!-köszöntem el tőle. Ez egy rövid beszélkedés volt... De megérte mivel így elég sok mindent betudtunk pótolni... És még ott lesz a washingotni út is ahol még többet tudunk beszélni...
Engem csak az-az egy tény szomorított el,hogy Edward nem lesz velem... Miért nem tudunk egy olyan helyre menni ahol nem süt a nap?