When Your Life Changes-2.fejezet

(Bella szemszöge)

Vasárnap van... A bál napja. Angela pár perc múlva jön értem. A hajamat már megcsináltam. Enyhén göndör fürtökben hullott a vállamra. Sminkelni amúgy se szoktam magamat... és ezt most se tettem meg...
A csengő megszólalt és én egyből az ajtóhoz siettem,kinyitottam.
-Szia Ang!-vigyorogtam.
-Szia! Mehetünk?-kérdezte.
-Igen-mondtam-Elmentem!-kiáltottam.
-Legkésőbb éfjélre gyere haza!-szólt.
-Oké...-morogtam. Tiszta Hamupipőke... Mostoha szüleim vannak... éjfélre érjek haza... Már csak egy mostoha tesó kéne.
-Majd veled jövök haza-mondta.
-Nem kell! Majd hazajövök valahogy.
-Dehogyis! Nekem is addig engedték meg...
-Hát akkor köszi.
-Nincs mit.

-Izgulsz?-kérdezte Angela mikor beültünk a kocsiba.
-Nem igazán...-vallottam be.
Angela elég lassan vezetett,vagyis betartotta a korlátokat. Megérkeztünk a sulihoz beállt egy szabad helyre,kiszálltunk és a suli felé mentünk.

A bál a torna teremben lesz. Nem lehet valami nagynak mondani,de szerintem mindenki el fog férni...
Beléptünk az ajtón és minden szem ránk szegeződött.
-Még jó,hogy álarcos bál...-morogtam Angelának.
Ő ezen csak nevetett. Szerintem ez nem vicces... Én kifejezetten örülök annak,hogy nem ismernek fel engem.
-Szia Ang! Szia Bella!-köszönt egy fiú.
-Szia Eric-ennyit arról,hogy nem ismernek fel...
-Hello-köszöntem én is.
-Táncolunk?-nyújtotta kezét Angelának.
-Öhm...
-Menj csak!-mondtam.
Nehogy már miattam ne táncoljon élete szerelmével. Én addig elleszek... valamivel...
Csak álltam egy darabig és néztem ki a fejemből. De valaki megérintette a vállamat,megfordultam és egy gyönyörű arany barna szempárral találtam szembe magamat.

-Felkérhetem a hölgyet táncolni?-kérdezte bársonyos hangon.
-I...igen-dadogtam,erre Ő elmosolyodott. Azt hittem elolvadok... kezét nyújtott és kezemet az övébe tettem,nagyon hideg volt a keze. Táncolni kezdtünk-jobban mondva billegni. Feszült voltam,hogy nehogy rálépjek a lábára... de végül ezt sikerült elkerülnöm.
-És megtudhatom mi a neved?-kérdezte féloldalas mosollyal.
-Akkor nem lenne értelme az álarcos bálnak-vigyorogtam rá. Jobban megnéztem és még soha sem láttam Őta suliban... Lehet csak az álarc miatt... de nem tudom...-A forksi gimibe jársz?-kérdeztem.
-Igen. Vagyis hétfőtől... Most költöztünk ide a családommal-mondta.
-Ja értem...-akkor jól gondoltam.
-És te odajársz?-kérdezte.
-Igen-elmosolyodott. Én meg csak bambultam rá. Hogy lehet úgy mosolyogni,hogy az ember elolvad tőle.
-És,hogy-hogy ideköltöztetek Forks-ba?
-Az apám itt kapott állást-magyarázta,de mintha valamit eltitkolt volna előlem.

Ránéztem a fali órára,fél tizenkettő volt. Gyorsan eltelt az idő... Szememmel Angelát kerestem Ő is engem. Intett,hogy menjek.
-Mennem kell...-mondtam szomorúan.
-Muszály?-kérdezte és az Ő hangjában is bújkált a csalóditság.
-Igen... Sajnálom... Szia-suttogtam. De mielőtt elindultam volna kicsit felhúztam álarcát és arcára egy puszit nyomtam.
Majd odamentem Angelához. Aki csak mosolygott.

-Ki ez a fiú?-kérdezte vigyorogva. Nem válaszoltam csak lesütöttem a szememet,elpirultam-De bekell vallanni nagyon helyes álarcon keresztül is.
-Igen az.
-A suliba jár?
-Holnaptól igen-vigyorogtam.
-Akkor lesz valamit közötetek!-visította és közben összecsapta a tenyerét.
-Nekem nincs akkor szerencsém...-motyogtam-Az túl szép lenne.
-Megint pesszimista vagy!
Erre nem válaszoltam csak beültem Ang kocsijába. Kibámultam az ablakon.
-Köszi,hogy hazazoztál-mondtam hálásan.
-Nincs mit-mosolygott-Holnap találkozunk.
-Igen-mondtam és kiszálltam a kocsiból azután még integedtem neki.
Bementem a házba Ashley ott állt toporzékolva.
-Késtél!-ránéztem az órára,fél egyet mutatott... De,hogy a francba...?
-Sajnálom...
-Szobafogság!
-De hát fél órát késtem!
-Épp elég ahhoz,hogy kapj egy hét szobafogságot! És ha vissza beszélsz egy hónap lesz!
Gratulálok,a szép estémet teljesen elrontotta! Nem is tudom,hogy gondolhattam,hogy ez a mai este tökéletes volt.. Persze az a része igen... De mióta itthon vagyok... minden borzasztó...
Talán ezért se szeretek itthon lenni... Ha itthon vagyok Ashley és John mindig belém köt. Van kitalálnak bármit azért,hogy megkeserűsítsék az életemet!

Zokogva dőltem az ágyamra,fejemet a párnába temettem,hogy elfolytsam sírásomat. Kezdtem lenyugodni,de ezután elaludtam. És fel sem keltem reggelig...

***

Nagyot nyújtozkodtam miután felkeltem. Még mindig a tegnapi ruhámban voltam. Felkeltem és egyenesen a fürdőszoba felé mentem. Beálltma a zuhany alá és magamra engedtem a forró vízet. Percekig áztattam magamat a víz alatt,majd kimásztam a kádból.
Magamra tekertem egy törölközőt majd visszamentem a szobámba. A szekrényemből kivettem egy farmert és egy fekete pulóvert. Gyorsan magamra kaptam,felvettem a táskámat. Levágtattam a lépcsőn felvettem a cipőmet és a kabátomat,majd elindultam a suliba.
Beültem régi tragacsomba és végig hajtottam Forks utcáin. Beálltam egy üres parkolóhelyre majd kiszálltam a kocsiból és jó hangosan becsaptam az ajtót. Angela jött velem szembe vigyorogva. Értetlenül néztem rá.
-Mi ez a jó kedv?-kérdeztem.
-Egyszerűen jó a kedvem!-vigyorgott.
-Oké...-Angelina arckifejezését néztem,nem tudom miért vigyorog állandóan... Persze örülök neki,hogy jó kedvébe van.
-Első órád?
-Matek...-morogtam-Neked?
-Spanyol...
-Na jó... Akkor Szia! Menzán találkozunk!Ülsz mellém?-kérdeztem. Ő bólintott én meg elindultam a matek terem felé. Utálom!

Idáig minden órám katasztrófa volt... Matekon sikeresen beszereztem egy 2-est... Spanyolon egy 3-ast ... Történelmen semmit... és most jön a Biológia... "Remélem" majd itt is beszerzek valami rossz jegyet...-morogtam magamba.
Leültem a helyemre, a tanár még nem volt bent ezért elővettem egy lapot és rajzolni kezdtem. Nem találtam magamnak más ihletet ezért kénytelen voltam lerajzolni a tolltartómat.
Már félig kész voltam vele,mikor valaki kihúzta mellettem a széket és leült:
-Nem baj ha ide ülök?-kérdezte egy bársonyos hang. Egyből megismertem és felnéztem.
-Öhm... Nem...-mondtam belenéztem szemeibe. Ugyanazok az aranybarna szemek...
Megakartam szólalni de akkor megjelent a tanár. Akkor majd ha kicsöngetnek... Az óra kész örökké valóságig tartott. Néha-hiába parancsoltam magamnak,hogy ne-de szemem sarkából a titokzatos idegenre néztem. Párszor el is kaptam a pillantását ilyenkor az arcom lángokba borult.

Kicsöngettek,végre! Pad társam felé fordultam aki engem fürkészett és elmosolyodott.
-Te...-keztük egyszerre.
-Mond te-vigyorgott.
-Te voltál tegnap este a... bálon?-kérdeztem és az arcát fürkésztem. Elmosolyodott és közben összeszedte a cuccát.
-Igen-mondta. Én is összeszedtem a cuccaimat-Mostmár... megtudhatom a nevedet?-kérdezte vigyorogva.
-Bella Swan-mondtam.
-Edward Cullen-vigyorgott.
-Következő órád?-kérdeztem.
-Menza.
-Tényleg... nekem is... -de hülye vagy Bella! Most tutira lejárattad magad Edward előtt...
-Ülsz mellém?-kérdezte. Már majdnem igent mondtam de akkor eszembe jutott Angela.
-Sajnálom... eligérkeztem Angelanak... De oda ülhetsz ha akarsz-mondtam mosolyogva.
-Nem zavarom meg a női idilt-vigyorgott-Akkor ülök a testvéreimhez.
-Testvéreidhez?
-Igen... Rajtam kivül négy testvérem van...-mondta-De amúgy örökbe fogadtak minket-mondta-De Carlisle-al és Esme-vel jól jártam-vigyorgott. Elmosolyodtam,de nem jött szívből. Lehet bunkóság. De... féltékeny vagyok rá... Rendes családja van és még szeretik is...
Én nekem van családom de nem rendesek. Sőt...szerintem nem is szeretnek... Talán a pénzért vállaltak engem.. Mert hát kapnak utánam pénzt... nem is keveset...
-Mi a baj?-kérdezte. Mindent észre kell vennie?
-Öhm...semmi... Csak éhes vagyok... Menjünk-tereltem a témát. Már beszédre nyitotta a száját de végül becsukta. Gondolom jobban látta,ha nem kérdezz.

-Holnap látlak?-kérdezte mikor elvette az ebédjét.
-Igen-mondtam.
-Akkor holnap-vigyorgott ellenállhatatlanul. Szívem egyre hevesebben vert.
-Holnap-mosolyodtam el,de azt hittem,hogy összeesek. Elindultam Angela-hoz aki csak vigyorgott.
-Hello-köszöntem neki.
-Szia!-vigyorgott-Na és mi lesz a tánc partnereddel?-kérdezte.
-Semmi,Ő a táncpartnerem-vigyorogtam.
-Komolyan?-kérdezte.
-Aha.
-Hogy hívják?
-Edward Cullen...
-És,honnan tudod?
-Közös a biológiánk...-mondtam.
-És... lesz valami... köztetek?
-Jaj Angela!-mondtam és éreztem,hogy elpirulok ezért inkább az ebédemet kezdtem piszkálni-Egy napja ismerem... És... higy szerethetne bele egy ilyen lányba mint én? Az kész képtelenség...-motyogtam.
-Oké... akkor miért bámul téged?
-Honnan tudod,hogy bámul?
-Látom...
-És honnan tudod ki az....
-Látásból már láttam! Csak nem tudtam,hogy hívják-vigyorgott.
-Ja értem...

-Jajj Bella ne legyél már ilyen!
-Milyen?
-Ilyen... feszült,pesszimista!
-Nem vagyok feszült...
-Akkor miért szorítod ennyire a villádat?
-Oké az vagyok!
-Na látod... De miért?
-Nem tudom...
-Még mindig téged nézz...-vigyorgott-És az a nagy darab testvére... azt hiszem Emmet... folyamatosan nevet... Bár nem érdekel... de... kezd idegesíteni.
-Szóval akkor csak érdekel...-mondtam.
-Egyszerűen idegesít.
Elmosolyodtam.
-Oké én most megyek. Te meg még nézegesd Cullen-éket-vigyorogtam.
-Oké,Szia!-visszavittem a tálcámat majd elindultam a kocsim felé. Beültem és felpörgettem a motort,majd erőt vettem magamon és elindultam a házunk felé...