When Your Life Changes-8.fejezet

Köszönöm,hogy meglett a több mint 10 komment :) a 26.000 látogatót és a 48 rendeszeres olvasót. Most itt a következő fejezet.
(persze a 10 komi most is áll :P)

(Bella szemszöge)

-Mit csináltatok Ti ennyi ideig?-kérdezte Emmet mikor odaértünk.
-Beszéltünk-mondta Edward.
-Na persze! Én is ezt mondanám!-mondta vigyorogva-Legközelebb jobbat találj ki... Ez amúgy tanács volt.
-Bella te csak nézni fogod a meccset-mondta Edward. Bólintottam-Esmevel-tette még hozzá.
-Rendben-egy rövid csókot nyomott homlokomra,egy mosollyal ajándékozott meg, majd odament családja többi tagjához-kivéve Esmehez mert Õ mellettem volt.
-Gyere-mondta és megragadta csuklómat majd egy másik helyre vezetett-Itt már nem veszélyes-mosolygott.
-Esme... Kérdezhetek valamit?-kérdeztem bizonytalanul.
-Persze,bármit drágám-mondta és fél karjával megölelt.
-Nem zavar téged,hogy... én... ember vagyok?-kérdeztem.
-Nem,nekem az a fontos,hogy a családom boldog legyen és te most boldoggá tetted Edward-ot-mondta mosolyogva-Amíg Edward nem ismert meg téged élete üres volt.. boldogtalan volt... soha se mosolygott. És én szerettem volna ha megtalálja a párját,hogy az betölthesse szívét. Edward magában a szörnyeteget látta mindig... pedig nem az... Udvarias és minden megvan benne. Amikor elöször megláttam már akkor fiammá fogadtam. Szóval én nem bánom,hogy együtt vagy Edwarddal,inkább nagyon örülök.
-Köszönöm-mondtam meghatódottan.
-Nincs mit-mondta és most már megölelt teljesen. De utána elhúzodótt tõlem.

-Emmet,ne csalj!-kiáltott neki.
-Nem csalok!-bizonygatta-Mikor szoktam én csalni?-kérdezte vigyorogva.
-Általában minden játszmában...-csatlakozott Jasper is.
-Kinek a pártján állsz te?-kérdezte és neki ugrott hirtelen megilyedtem,hogy mi fog most történni.
-Nyugalom Bella,mindig ezt csinálják de nem lesz bajuk-nyugtatott Esme.
Kifújtam a levegõt.
-Te miért nem játszol?-kérdeztem.
-Mert figyelnem kell,hogy a gyerekeim ne csaljanak-mosolygott-Látod elõbb Emmet is csalt.
"Gyerekeim..." idéztem magamban Esme szavát,ő szerette Edwardot,Alice-t és a többieket... nem csak a pénz miatt... Hanem látszott rajta,hogy tényleg szívből szereti őket
-Igen-szólalt meg végül.
-Nem is csaltam!-adta az ártatlant Emmet.
-Ne tagad!-szólt rá Carlisle is.
-Én? Soha...-vigyorgott kajánul. Majd folytatta a játékot.
Nagy villámlás és dörgés zengte be az erdõt. Elütötték a labdát Edward futott utána.
-Most már tudom miért kell a vihar-mondtam Esmenek.

Egy pillanatra se vettem le a szemem Edwardról,lehet ezt túl feltûnõen is csináltam,de nem érdekelt.
Miután sikerült nem csak Edwardot nézni,Emmet büszke kiáltását hallottam.
-Nyertünk! Csapj bele öcsi!-mondta Edwardnak aki így is tett. Majd felém nézett is elmosolyodott. Én is így tettem,majd zavaromba alsó ajkamba haraptam. Odafutott hozzám fölkapott és megpörgetett.
-Nyertünk!-vigyorgott.
-Hallottam-mosolyogtam rá-Gratulálok-mondtam neki és kezeimet nyaka köré fontam.
-Köszönöm...-mondta.
Majd hirtelen megcsókolt váratlanul ért ez az egész. Kicsit zavarban is voltam mert az egész család jelen volt. De nem érdekelt csak Ő és Én voltunk. Később elvált tőlem.
Lesütöttem a szememet és ajkaimba haraptam. Majd visszanéztem aranybarna szemeibe amíg csillogtak; a szerelemtől és a boldogságtól.
-Szeretlek-mondtam.
-Én is-mosolyodott el csibészesen és akkor megint kezdődött az olvadozásom.

-Na jól van galambocskáim...-jött oda Emmet,éreztem,hogy az összes vér az arcomba száll-Szegény Jasper nem tudja elviselni ezeket az érzelmeket... Szinte sajnálom szegénykét... De nem Ő tehet arról,hogy ezt a képességet kapta... Borzasztó... Kész tragédia!-mondta Emmet drámaiasan. Bár nem értem ez,hogy jött ide... De legalább Emmet szórakoztat minket.
-Edward akarsz még visszavágót?-kérdezte.
-Nem...
-Jaj értem én! A kis csajjal akarsz lenni!-vigyorgott kajánul.
-Emmet...-szólt rá Edward,azt hiszem kezdett felmenni benne a pumpa.
-Oké,nem is húzom tovább nálad a húrt! Azt hiszem már elszakadt...-vigyorgott majd elvonult.
Egy kisebb szellő suhant végig a réten,épp elég volt ahoz,hogy megborzongjak.
-Fázol?-kérdezte.
De még választ se tudtam mondani mert levette a Cullen-es dzsekijét és rám terítette.
-Nem fogsz fázni?-kérdeztem,ezen Ő nevetni kezdett.
-Én nem tudok megfázni!-vigyorgott-De azért örülök,hogy aggódsz értem-erre csak megforgattam a szememet.

-Na jó! Gyerünk! Menjünk haza-mondta Alice és tolni kezdett minket.
-Oké Alice,nyugi!-mondta Edward-Először elmegyünk hozzánk majd onnan hazaviszlek,nem kocsival... Ashleyék meglátnának... és... az nem lenne jó...
-Szerintem se... Örülök ha még egybe van a szobám... vagyis ha nem törte be az ajtómat... Már félek haza menni is...-mondtam és fejemet Edward mellkasának hajtottam Ő karjával átölelte derekamat majd úgy mentünk a kocsiig.
-Elgondolkoztál már azon... amit mondtam?-kérdezte-Hogy... oda költözz hozzánk?-nem válaszoltam,maga felé fordított-Én csak... nem tudnám elviselni ha bajod esne!
-Tudom... Csak... nem akarok teher lenni a számotokra...
-Nem lennél az!-bizonygatta.
-Gondolkozok rajta,oké?
-Oké-mondta és beültetett a kocsiba majd ő is beült.

***

-Mehetünk?-kérdezte mikor leparkolt a Cullen-villa előtt.
-Igen-mondtam és ismét a hátára kapott. Most időben kapcsoltam és lehunytam a szememet. Csak azt éreztem,hogy arcomba csap a szél.
-Megérkeztünk-suttogta. Kinyitottam a szememet de még csak a kertben voltunk-Felugrok-suttogta szintén. Egy aprót bólintottam.
Majd felugrott bemászott velem az ablakomon keresztül és letett az ágyamra.
-Köszönöm,hogy elhoztál.
-Ez természetes,amúgy szívesen-mondta és az ölébe vont. Fejemet a nyakába temettem és behunytam a szememet.
Lazítani akartam talán ez lett volna a legmegfelelőbb alkalom,de megzavartak:
-Bella,gyere ki!-dörömbőlt Ashley az ajtóm túloldalán.
-Odamenjek?-kérdeztem suttogva Edwardtól.
-Egyszer kikell menned...
-Oké...-sóhajtottam megadóan-Búj el-vigyorogtam rá.
Kizártam az ajtómat majd egy dühős Ashleyvel találtam szembe magamat,kivolt csípve... Legalább elmegy valahova...
-Már nem tudom mióta dübörgök itt...-morogta-De mindegy! Most elmegyünk Johnnal és kérlek takaríts ki!-úristen ez beteg? Szépen kérte,hogy takarítsak ki?
-Rendben..
-Köszönöm-mondta és elvonult. Na itt már leesett az állam. Mi baja van,hogy még meg is köszönte? Na jó... ez sok...

Lentről hallottam az ajtó csukodást majd elmentek...
Visszamentem Edwardhoz aki tárt karokkal várt engem.
-Segítek takarítani!
-Nem kell!-tiltakoztam.
-Makacs vagy...
-Tudom-vigyorogtam rá.
Felkapott majd lement velem a földszintre. Elővette a lapátot a seprűt meg a takarításhoz szükséges dolgokat és a kezembe nyomta.
-Ez a büntetésem?-kérdeztem.
-Igen-mosolygott csibészesen-Hamupipőke...-vigyorgott majd megcsókolt,szívem kihagyott egy ütemet,ez a csók most nagy hatással volt rám.
Kezemből kiestek a takarító eszközök de most ez sem érdekelt. Éreztem,hogy bele mosolyog a csókba majd elhúzodik tőlem többet akartam és amikor meglátta elkenődött arckifejezésemet. Elmosolyodott.
-Eljátszod a kontorolomat...-mondta komolyan. Ezen csak elmosolyodtam mert nem érdekelt,és még egy csókot nyomtam ajkaira.
Elszakadtam tőle majd felvettem a földről a takarító szereket.
-Na essünk túl rajta...-sóhajtottam fel megadóan.
-Szerintem is-vigyorgott.

Mivel Edward segített,így elég gyorsan kész lettünk. Ashleyék sokáig nem jöttek haza ezért nyugodtan lehettünk Edwarddal. Eldúdolta altatómat majd mély álomba merültem...