When Your Life Changes-7.fejezet

Csalódottan vettem észre,hogy a kommentek száma csökken...
Perzse kivétel: Mesi28-nak; Pusszy-nak; Ancsi-nak; Beus9415-nek; Névtelen-nek ( Ő nem adott meg nevet) és még néhány embernek.
Szóval... most lehet bunkó vagyok... nem tudom... de 10 koment alatt nem fogok feltenni fejezetet... Ha tetszik a történet szerintem úgy is írtok... ha nem akkor nem... Mert elég fura,hogy a látogatotság megy... egy nap (kb. 200-250) látogató,de koment nincsen... Szóval ez csak lustaság... Szóval ha szeretnétek új fejezeteket írjatok legalább 10 komentet persze 10-nél lehet több komit írni. Csalni nem ér!
Oké most már abba hagyom az írogatást. Jó olvasást mindenkinek :)

Pussz: Netty

(Bella szemszöge)

A szoba kellemes volt,nem olyan mint ahogy az ember elképzeli,egy vámpír szobáját. A szemem egyből megakadt a CD-in. Egyből oda sétáltam.
-Debussy?-kérdeztem-A Clarie de lune-t szeretem-mondtam.
Odalépett mellém betette a CD-t a lemez lejátszóba. Kezét felém nyújtotta.
-Felkérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdezte,pont mint a bálon.
-Igen-mondtam és kezemet az ővébe helyeztem.
Lassan billegni keztünk-a szobában nem volt lehetőség arra,hogy táncoljunk. De jó volt ez így,így legalább még közelebb kerülhettünk egymáshoz.
-Rosalie nagyon feldühítet?-kérdezte és egy kósza tincset a fülem mögé símitott. Szívem majd kiugrott.
-Nem...-mondtam,fejét félre billentette,hogy az igazságot várja-Csak... nem esett jól,hogy... még csak most vagyunk együtt de már a szakításunkat tervezi...-vallottam be.
-A titkunkat félti...-mondta-És... irigy is rád...-nézett a szemembe.
-Rám?-kérdeztem hitetlenkedve-Inkább nekem kéne Rosaliera irigykedni! Gyönyörű... mindene megvan!
-Ő is ember szeretne lenni... Ő nem akarta vámpír lenni soha... csak nem volt választási lehetősége...-magyarázta.
-Sajnálom... én...-kezdtem de félbe szakított.
-Semmi baj Bella! Nem tudhattad... amúgy meg Rose mindenkivel ilyen szokott lenni... de majd megismer téged és rendes lesz...-mondta és végig símitott az arcomon.
-Remélem...-mondtam és mellkasának döntöttem a fejemet. Így álltunk pár percin majd felnéztem aranybarna szemeibe.

Karjaiba kapott-ma már nem tudom hanyadjára és leült velem a fekete bőr kanapéjára.
-Edward... amúgy hány éves vagy?-kérdeztem.
-Biztosan tudni akarod?-kérdezte.
-Igen-mondtam-Mindent tudni szeretnék rólad-mondtam komolyan. Megadóa sóhajtott majd kinyögte a válaszát.
-Több,mint 100 éves vagyok... -vallotta be. Nem lepődtem meg,bár normális ember ezt tette volna-Nem vagy meglepődve... teljesen olyan az arckifejezésed mintha ez természetes lenne... -mondta hitetlenkedve.
-Mert szeretlek! Azért viselkedek így!-mondtam.
-Pedig jobb életed is lehetne...-mondta és tekintetét felém emelte.
-De én ezt az életet választottam... És ez így jó nekem-mondta és egy rövid csókot nyomtam ajkaira. Lehunyta a szemét és mikor elválltunk egymástól még néhány másodpercig úgy volt.
-Nem érdemellek meg...
-Ezt én is mondhatnám...-szóltam közbe mielőtt még mondana valami olyat amivel saját magát hibáztatná.
-Szeretlek-mondta.
Fejemet a vállára hajtottam.
-Ashley azóta az ajtómat verheti,hogy jöjjek ki a szobámból-vigyorogtam.
-Azt ütheti,mert nem fogsz kijönni onnan-mosolygott féloldalasan.
-Nem baj... majd legalább kitakarít magától... vagy nem is tudom milyen feladatot akart nekem adni...-gondolkoztam.
-Legfeljebb segítek neked-vigyorgott.
-Oh milyen felajánló vagy-böktem oldalba.

Szemébe néztem azok az aranybarna szemek ismét fogva tartottak engem... És akkor még ott volt az a féloldalas csibészes mosoly... amtől már tényleg "végem" volt és olvadozni kezdtem.
-És akkor az oroszlán beleszeret a bárányba...-suttogta.
-Micsoda buta bárány...
-Micsoda beteg machoista oroszlán.
Keze közé fogta arcomat majd homlokát az enyémnek támasztotta. Én nem akartam ezzel megelégedni ezért közelebb hajoltam hozzá,hogy megtudjam csókolni,de akkor Emmet petoppant az ajtón.
Gyorsan széptrebbentünk Edwarddal és a vigyorgó Emmet felé néztem.
-Remélem nem zavartam meg semmit...-vigyorgott kajánul.
-Dehogy Emmet... semmit...-morogta mellőlem Edward.
-Akkor már el is szállt a bűntudatom!-vigyorgott-Amúgy azért törtem rátok... mert Alice szerint vihar lesz és,hogy elakartok-e jönni baseball-ozni?
-Látta?-kérdeztem. Valamiért biztos voltam benne,hogy nem a tévében látta...
-Igen, a drága hugicánk láttja a jövőt...-mondta Emmet.
-Jasper meg érzékeli mások érzéseit...
-Oh értem...-azthiszem még sok mindent meg kell tudnom Cullenékről...

-Na akkor jöttök?-kérdezte Emmet.
Edward rám nézett,hogy én szeretnék-e jönni. Bólintottam.
-Igen-mondta Edward.
-Szuper!-vigyorgott Emmet és kivonult a szobából.
Majd bejött Alice,egy rakatt ruhával.
-Bella! Légyszíves ezeket vedd fel!-vigyorgott Alice.
-Oké...-mondtam.
-Edward,neked is adok ruhát!-mondta és elkezdte szerelmemet kiráncigálni a szobámból. Leolvastam a szájáról egy "bocsit" majd becsukta az ajtót.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat,megígazítottam a hajamat végül lementem a nappaliba.
Edward ott várt széttárt karokkal egyből odamentem. Az egész Cullen család ott volt,ugyanabban a ruhában,mint én.
-Ez a ruha biznisz Alice ötlete volt...-mondta Emmet-Bár nem értem minek ruha baseball-ozáshoz... Úgy is koszos lesz!
-Emmet! Vigyázz a ruhádra!
-Kifogsz akadni ha nem vigyázok?
-Igen!
-Szuper-csapta össze tenyerét-Na menjünk! Én se leszek már fiatalabb!
-Ebben egyet értünk!-szólt oda neki Jasper.

-Gyere-szólt Edward és a garázs felé vezetett.
-Mióta baseballozonak a vámpírok?-kérdeztem-És miért pont viharban?
-Ez oylan hobbi...-mondta-És amúgy majd meg látott miért ekkor-vigyorgott és kinyitotta az anyós ülés felelőli ajtót.
-Köszönöm.
-Nincs mit-mondta és bepattant mellém. Amúgy ez Emmet kedvenc sportja... a baseball-mondta és elindultunk.
-A többieket nem várjuk meg?-kérdeztem.
-Jönnek mögöttünk-vigyorgott. Bele néztem a tükörbe és ott jöttek...
-Tényleg... észre se vettem... Emberi látás...-mondtam aranybarna szemeivel rám nézett.

-Milyen volt a szemed színe eredetileg?-kérdeztem.
-Honnan tudod,hogy más színű volt?
-Onnan mivel az egész családodnak aranybarna...
-Helyes válasz-vigyorgott-Amúgy zöld...-mondta én meg elképzeltem...
-Igazi neved?-folytattam tovább a kérdezősködést.
-Edward Masen-válaszolt-Mondjak önéletrajzot?-kérdezte kuncogva. Örülök,hogy jól szórakozik.
-Igen-mondtam.
-Az igazi nevem Edward Masen...-na ezt tudtam... előbb mondta el-Apám idősebb Edward Masen Ő katona volt és még régebben odaveszett... -magyarázta- Ezért én anyámmal éltem aki Elizabeth Masen volt... És akkor 1918-ban Spanyol nátha pusztított,mint már mondtam. Én megfertőződtem majd nem sokkal később anyám is... Carlisle volt az orvosunk,anyám előttem pár órával halt meg... nekem is már csak óráim voltak hátra. Carlisle megkérdezte "Akarok-e élni" én erre igent mondtam. És végül átváltoztam-mondta.
-És... szeretsz vámpír lenni?
-Bármit megtennék az érdekében,hogy ember lehessek...-mondta.
-Miért?-kíváncsiskodtam.z
-Mert akkor biztonságba tudhatnálak téged...-mondta komolyan-Nem kéne aggódnom az miatt,ha megölellek és összeroppantom csonjaidat... Vagy ha megcsókollak bármikor elveszíthetem a fejemet és megölhetlek...-mondta és végig símitott kéz fejemen.
-És...én lehetnék valaha is vámpír?-kérdeztem.
-Nem!-mondta és egy kicsit felemelte a hangját-Nem akarhatsz magadnak egy ilyen életet...
-Én olyan akarok lenni mint te! Hogy ne kelljen féltened! Minden percedben értem izgulnod! Hogy nyugodt legyél... Mert érzem minden pillanatban féltesz engem. Aminek persze örülök,mert így érzem,hogy szeretsz!

-Most már te vagy az életem Bella! Nem akarom,hogy bántódásod essen!-mondta és ezek a szavak meghatóak. Kezemet az ővére tettem és círogatni kezdtem.
-Megértelek... Azt hiszem én is ezt tenném...
-Köszönöm-mondta. Félkarjával átölelt de közben nem vette le a szemét az útról.
Lefordult egy erdő felé egy darabig mentünk a göröngyős úton aztán megállt.
-Megérkeztünk-mondta kiszállt a kocsiból kinyitotta nekem az ajtót kivett és szembe állított magával. Hirtelen zavarba estem és éreztem,hogy arcom lángolni kezd.
-Gyönyörű vagy mikor elpirulsz-mondta és egy rakoncátlan tincset fülem mögé helyezett.

-EDWARD! GYERTEK MÁR!-hallottam meg Emmet kiáltását.
-Megyünk!-mondta kevésbé hangosan.
-Hogy kerültek ide ilyen gyorsan?-kérdeztem.
-Máshonnan jöttek-vigyorgott. Kézen ragadott majd elindultunk a baseball "pálya" felé.