When Your Life Changes-6.fejezet

(Bella szemszöge)

Nagyot nyújtózkodtam ezzel jelezve,hogy mindjárt felkeltem. Mellettem nem volt senki. Akkor lehet,hogy a tegnap csak egy álom volt? Nem biztos,hogy nem... a tegnapi nap túl valós volt. Felültem körbe néztem és Edward ott ült a hinta székben. Nagy kő esett le így a szívemről.
Mikor meglátta,hogy őt nézem elmosolyodott majd odajött hozzám. Szívem egyre hevesebben vert.
Leült mellém és egy csókot nyomott zavart ajkaimra.
-Hogy aludtál?-kérdezte mikor elváltak ajkaink.
-Kellemesen jól-vigyorogtam rá. Sőt... nagyon jól! Mióta szüleim nem élnek azóta most alszok először teljesen nyugodtan.
-Ennek örülök-mondta-Ma elviszlek a házunkba-jelentette be. Hu... ez váratlan fordulat.
-Ma?-kérdeztem.
-Igen,vagy van programod?
-Nincs...
-Akkor...?-kérdezte és állam alá nyúlt,hogy szemébe nézzek.
-Félek...hogy nem fognak kedvelni engem... mivel... ember vagyok...-motyogtam.
-Ezen fölösleges aggódnod! Mindannyian kedvelni fognak téged! Esme örül,hogy találtam egy lányt akit szeretek és nem vagyok magányos-mondta és végig símitott az arcomon.
-Rosalie is bír....?-kérdeztem,mert néha elkaptam pillantását és teljes gyűlőlettel nézett engem...
-Rosalie hiú... Nem bírja elviselni,hogy vannak nála szebb lányok-vigyorgott. Éreztem,hogy arcomat elönti a vér zavaromban.

-Akkor eljössz?-kérdezte és elővette kisfiús tekintetét.
-Igen-mondtam.
-Köszönöm-mondta és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.
-Mikor megyünk?-kérdeztem most már sokkal lelkesebben.
-Ha ettél azután!-mondta,felkapott az ölébe majd lefutott velem a lépcsőn.
-Ashley és John?!-kérdeztem.
-Elmentek valahova...
-Csak mert ha meglátnak itt téged...
-Nekem nem tudnak ártani...-vigyorgott.
Letett a lábamra én levettem magamnak egy müzlis tálat a polcról,kivettem a tejet a hűtőből, a müzlimet elvettem a szokásos helyéről és kész a reggelim!
-Hogy bírod te azt megenni?-kérdezte és összeráncolta a szemöldökét.
-Könnyen-mondtam felemeltem a kanalamat,de mint múltkor ismét kiesett a kezemből... Csak azt nem értem miért mindig ilyenkor? Szerintem akkor a fájós kezemmel foghattam meg vagy nem tudom... Most megint elkezdett égni a kezem... Szuper...
-A kezed?-kérdezte és mellém jött.
-Igen,de nyugi! Csak a rossz kezemmel fogtam a meg a kanalat!
-Biztos?-kérdezte.
Nem válaszoltam,megfogtam Edward kezét és a kezemre tettem,a hideg jól esett enyhülni kezdett a fájdalmam.
-Ez jól esik...
-Akkor jó-mondta.

-Jönnek Ashleyék...-mondta-A szobádban leszek-vigyorgott majd felment a szobámba.
És azok pár perc után be is vágódtak.
-Hello...-mondtam és közben elmosogattam a tálamat.
-Bella,lenne pár elintézni valód...-mondta.
-Sajnálom ma nem érek rá...-mondtam.
-Mondom lenne pár elintézni valód!
-Mondom ma nem érek rá!-most a szerény kis Bella nem fogja magát hagyni.
-Amíg ebben a házban laksz azt csinálsz amit én mondok!-oké,nem hallgatom a hisztériázását.
Elindultam a szobám felé,gondolom most puffog... vagy nem tudom,de nem is érdekel.
Benyitottam a szobámba és Edward az ablakon nézett ki,bezártam az ajtót majd hátulról megöleltem.
-Azt hittem nem bírom ki,hogy le ne menjek le ahhoz a...
-Shh...-ujjamat ajkaihoz érintettem-Semmi baj! Nem bánthat... Vigyázok magamra-mondtam és fejemet a mellkasába temettem.

-Elmegyek 10 percre... addig felöltözöl?-kérdezte.
-Igen!
-Rendben-mondta és egy csókot nyomott ajkaimra-Sietek vissza hozzád!-azzal kiugrott az ablakon,én szét néztem a szekrényembe,mit vegyek fel...
Egy divat lapban se olvastam,hogy mit vegyünk fel ha egy vámpír bemutatt vámpír családjának...
-Oké ez szerintem jó lesz....-mondtam és levettem a ruha választásomat.
Gyorsan magamra kaptam,megnéztem magamat a tükörben.
-Rendben... szerintem így jó leszek...-motyogtam.
-Nem... már most is szebb vagy a határnál. Ez már bűntendő-mosolygott.
Végig néztem rajta és át volt öltözve.
-Otthon voltál?-kérdeztem és ráböktem a ruhájára.
-Igen-vigyorgott-A család vár téged.
-Nem szeretek közép pontban lenni...-mondta,ezen nevetni kezdett.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Öhm... igen... Lent találkozzunk vagy...-mondtam de félbe szakított.
-Szerintem most nem lenne hatásos az ajtón át menned...
-Akkor,hogy?
-Ablak...-vigyorgott és a hátára kapott.
-Gyakoroljuk a szökést?-kérdeztem játékosan.
-Igen,miért ne?
-Veled elmegyek a világ végére is-suttogtam és közelebb hajoltam hozzá ajkait az övéhez érintettem. Szenvedélyes csók volt,nem akartam elhúzódni tőle, de levegőt azt kellet vennem. Bár legszívesebben ezt se tettem volna.
Zihálva váltunk el egymástól.
-A...akkor megyünk?-kérdeztem dadogva.
-Igen-mondta a hátára kapott-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze-erősen kapaszkodtam a nyakába a repülést se nagyon bírtam... de ez annál már csak jobb lehet.
-Ha... nem bírod... akkor csukd be a szemedet-na ezzel sokat segítettél...

Majd még reagálni sem volt időm Edward kiugrott az ablakon. Eszevett sebességgel futni kezdett. Szememet becsukni se volt időm,mert mire észbe kaptam már lassítani kezdett,kisebb sokk jött rám.
-Bella? Bella!-arra eszméltem,hogy valaki a nevemen szólít.
-Jól vagyok!-mondtam és lemásztam a hátáról.
-Biztosan?
-Hát persze.
-Akkor megérkeztünk-mondta és a házuk felé intett. Leesett az állam. A ház körübelül három emeletes lehetett és háromnegyedét üvegfalak fedték.
-Azta...-cska ennyit tudtam kinyögni.
-Tetszik?-kérdezte vigyorogva.
-Az nem kifejezés...-mondtam. Elmosolyodott.
-Gyere-mondta és az ajtó felé vezetett. Szívem egyre hevesebben vert az idegességtől féltem,hogy nem fogad be a családja...-Nem kell félned...-suttogta a fülembe.
És végül bementünk,a nappaliban volt mindenki és ráadásul engem néztek...elég zavarban voltam.
-Szia Bella!-ugrott a nyakamba Alice-Úgy örülök,hogy újra talákozunk! Eljöhetnél majd velem vásárolni,hogy jobban meg usmerjük egymást-vigyorgott.
-Öhm... nem vagyok a vásárlás híve...-mondtam-De elmegyek veled-mondtam és egy mosolyt erőltettem,tényleg nem szerettem vásárolni... bár nem is sűrűn jártam.
-Akkor már ketten vagyunk! Amúgy Emmet vagyok-mondta kajánul vigyorogva.
-Szia-köszöntem neki bizonytalanul,amin vigyorogni kezdett.
-Ne legyél ilyen kétségbeesett-hallottam meg egy komoly hangot,vagyis Emmetéhez,Alicéhez és Edwardéhoz az volt-Emmet belsőjében ilyen gyerekes... A látszat csal,hogy ilyen nagy darab...-mondta és itt elmosolyodott,azt hiszem Ő-Jasper vagyok-mutatkozott be,akkor jól emlékeztem a nevére.
Majd egy gesztenye barna hajú nő jött oda.
-Bella,Ő itt Esme,aki anyám helyett anyám-mondta és hangjában hallani lehetet az iránta érzett tiszteletet.
-Örülök,Bella,hogy megismerhetlek-mondta és megölelt egy anyai ölelés... Így éreztem ezen a néhány másodpercen keresztül.
-Én is-olyan rég voltam már ilyen családi szeretetben...
És végül odajött hozzám Dr. Cullen.
-Jó,újra látni téged Bella,jól van a kezed?
-Én is Dr. Cullen.
-Tegeződjünk,csak Carlisle,oké?-kérdezte kedvesen.
-Oké...-vigyorogtam-És amúgy jól van a kezem,köszönöm.

Mindenki mosolygott és úgy láttam,családja befogad engem. És akkor észrevettem Rosalie csak duzzogva karba tett kézzel áll Emmet mellett.
-Ne is törödj vele... Én se szoktam...-suttogta Edward a fülembe.
-Hát persze! Csináljunk,úgy mintha nem jelente ránk veszélyt!
-Soha nem árulnám el a titkotokat...
-Igen? Most ezt mondod,mit mondasz majd évekkel később mikor majd kiszeretsz Edwardól?-kérdezte dühtől izzó szemekkel.
Ez az utolsó mondat mélyen érintet engem. Most vagyunk együtt Edwarddal... De Ő már a szakításunkat tervezi...
-Ros cica... kérlek...-kezdte Emmet is.
-Rosalie!-szólt dühtől izzó szemekkel Edward is,gondolom valamit kiolvashatott a gondolataiból.
-Miért nincs igazam?
-Nincs!-szűrte Edward fogai között.
Rosalienál elszakadt a cérna... Bár nem értem miért... Végülis még nem durvult el a veszekedésük Edwarddal,de mégis egy könyvet akart dobni Edwardhoz és el is dobta de kitért előle.
-Azt amúgy még olvastam...-kezdte Jasper-de semmi baj Rosalie...-mondta és a könyv után ment,felvette a földről-Ez még olvasható állapotban van?-kérdezte.
-Hát... szerintem nem...-mondta Emmet-Nézd már meg rendesen! Hol a vámpír látásod? A körübelül 600 oldalból... 200 olvasható... Ros baby jó nagy erővel dobtad...-mondta elgondolkodva Emmet. Itt nagyon viccesnek nézett ki,hogy éppen gondolkodik.
-Oké...-mondta Edward,hogy terelje a témát-Felviszlek a szobámba. Bólintottam majd Edward kézen fogott és a lépcső felé vezetett.
-De csak óvatosan ott fönt!-szólt Emmet majd megfulladva a nevetéstől.
Edward csak megforgatta a szemét,ezzel azt jelezve,hogy nem kíváncsi Emmet hülyeségeire. Felvezetett az emeletre ahol rengeteg ajtó volt,majd bevezetett az egyikbe,gondolom az lehet az övé,kinyitotta az ajtót udvariasan előre engedett és beléptem a szobába...