More Than Friend-11.fejezet

Először is Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek :)
Köszönöm a több,mint 17.000 látogatót ami,november 14-e óta gyarapodik és köszönöm a 35 rendszeres olvasót is :)
A kommenteket amit írtatok :)
Körübelül ennyi lenne és most fent a 11.fejezet szóval jó olvasást :)

Pussz: Netty


(Edward szemszöge)

-Okos kutya vagy! Tudtam,hogy majd megszeretsz!-nevetett Emmet.
-Figyelj Em...-kezdtem-Ez már káros az egészségedre! Az egy dolog,hogy elvagy a kutyával,de már körübelül fél órája beszélsz hozzá....
-Megszeretett téged Manó?-kérdezte Bella.
-Aha!-mondta vigyorogva.
Bella leült mellém.
-Bejött a beszélgetés!-suttogta a fülembe.
-Én is ezt mondtam!-vigyorogtam.

-Sziasztok!-köszönt Carlisle-most jött haza a munkából.
-Szia édesem!-ment oda Esme apámhoz és egy csókot nyomott ajkaira. Elmosolyodtam. Örültem,hogy még mindig boldogok együtt-Milyen volt a napod?
-Sajnos elveszítettem egy beteget...-sóhajtott fel Carlisle és kabátját felakasztotta a fogasra.
-Nem menthetsz meg minden emberi életet...
-Tudom de akkor is borzasztó... Pont karácsony előtt-rázta meg a fejét.
-Nem te vagy a hibás-győzködte Esme-Emmet,megszeretett téged Manó?-kérdezte Esme,gondolom,hogy oldja a feszültséget.
-Igen!-vigyorgott.
-Nagyszerű-mosolygott Esme.
-Nem kéne venni,tudod... fát?-kérdezte Emmet.
-De kéne...
-Már meg van!-vigyorgott Alice és lepattogott a lépcsőn.
-Megvetted?
-Jasper-t megkértem.
-Ja értem,szóval befogtad Jasper-t-röhögött Emmet.
-Én ezt nem nevezném annak...-Emmet már megint szólásra nyitotta volna a száját,de Alice megakadályozta ezt-Na jó Emmet elég az idióta vicceidből!
-Hanyadika van?
-22.?
-Aha.
-Akkor ráérünk még behozni a fát-vigyorgott Alice.
Uh és én még semmit se vettem... Akkor majd holnap... Ma is elmennék... De hát körübelül reggel 6 óra lehetett... és szerintem semilyen bolt nincs nyitva még ilyenkor...

-Mind gondolkozol?-zökkentett ki Bella gondolataimból.
-Öhm... semmin...-adtam a hülyét.
-Hazudsz!-vigyorgott.
-Minden észreveszel!
-Átlátok rajtad.
-Majd megfogod tudni...Többet nem mondok szóval ne is próbálkozz!-vigyorogtam megforgatta a szemét.
De mintha ezt meg se láttam volna,márvány sima arcára egy puszit nyomtam.
-Bella!-szólt Alice-Majd januártól meg velünk jársz suliba,rendben?-kérdezte Alice.
-Oké-mondta,
-Végülis... nincs választási lehetőséged szóval...-vigyorgott.
-Amúgy: Bella szeretnél még a kórházban dolgozni?-kérdezte Carlisle.
-Igen!
-Rendben akkor ha szeretnél már ma is mehetnél... Majd valami kifogást meg kitalálunk,hogy hirtelen jól lettél-mosolygott.
-Köszönöm-mondta hálásan.

Ránéztem az órára. 8 óra volt... Akkor már biztos nyitva van minden bolt...
-Majd én elviszem Bella-t!-ajánlottam fel.
-Rendben-mondta Bella és feállt.
Kimentünk a garázsban egyenesen a Volvo-m felé,Bella-nak kinyitottam az ajtót beült majd én is mellé. Gyorsan odaértünk a kórházba én meg bekisértem Bella-t. Kézen fogva mentünk végig a folyosón.
Egy szőke hajú lány integetett neki
.
-Ő Stefani-mondta és Ő is vissza integetett.
-Ja értem-mondtam.
-Oh Bella! Annyira örülök,hogy jól vagy!-mondta vigyorogva a lány.
-Kösz-mosolygott Bella-Öhm... Ő itt a barátom Edward-mondta Bella.
-Helló-köszöntem neki és kezet ráztam vele.
-Én... Stefani Jonson vagyok-mondta zavartan.
-Örülök,hogy megismerhetlek.
Áh de helyes... Bella jól kiszemelte magának ezt a pasit-hallottam meg Stefani gondolatait.
-Akkor én most megyek-mondtam Bella-nak adtam még egy búcsú csókot és elindultam a parkoló felé.
De azért még néhány mondatot kihallottam Bella-ék beszélgetéséből.
-Nagyon jó képű!-hallottam meg Stefani izgatott hangját.
-Igen.
-Amúgy... Ő nem Dr. Cullen nevelt fia?
-De igen.
-Te mázlista...-meg még valamit mondott de azt már nem értettem,elég messze jártam már.

Beültem a kocsimba és egyenesen a bevásárló központ felé mentem.
Normális esetben magamtól nem jövök ide... Főleg nem magamatól... De áldozatokat kell tennem.
Már mindenkinek kitaláltam mit veszek... Esme-nek: Egy vázát mivel valamelyik nap Emmet sikeresen összetörte... Carlisle-nak egy körübelül 800 oldalas könyvet úgy is szeret olvasni.
Rosalie-nak és Alice-nek bizsukat és hitel kártyát,igaz már volt nekik. De nekik egyszerűen nem lehetett már újat venni...
Emmet-nek meg ilyen nem normális játékot amit a tévéhez kell csatlakoztatni... Nem tudom mi annak a neve. Neki is már volt rengeteg ilyenje de az utobbi napokban csak úgy "véletlenül" megemlítette...
Jasper-rel már nehezebb dolgom volt... De neki is megtaláltam a legmegfelelőbb ajándékot.
Bella már tényleg nehéz volt... Egyszerűen nem tudtam neki mit kitalálni! Jártam a boltokat,de semmi... És akkor elhaladtam egy ékszer bolt mellett,és ott megláttam egy nyakláncot. Amire az volt írva "forever" örökké.... Lehet ezért is tetszett meg.
Rögtön bementem az üzletbe és meg is vettem,nem érdekelt az árra.

A bevásárló központban körübelül eltöltöttem 5 órát... elég durva... Egyedül... 5 órát itt... Ez már beteges!
Csomagokkal a kezemmel visszamentem a kocsimhoz,betettem a csomagokat a csomagtartóba,hogy Bella ne vegye észre... Így is majd valahogy elkell rejtenem előle... meg az egész család elől... Azt hiszem Bella ma hat órát dolgozik és így pont időben vissza érek a kórházba....
Elég gyorsan odaértem ahhoz képest,hogy nem hajtottam gyorsan... Körübelül százzal mehettem... Igaz ez is túl ment a határon,de ennél többet ne várjanak el tőlem.
Kipattantam a kocsiból és gyors léptekkel az információs pulthoz mentem Bella már ott volt és valami lapokat nézegetett.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-köszönt vissza és egyből elmosolyodott-Mehetünk?-kérdezte.
-Azért jöttem-vigyorogtam.
-Oké akkor mehetünk-felállt a helyéről és mellém szökkent.
-Ma nem lesz utánad senki?
-De lesz csak később jön de nem fognak megharagudni ha előbb megyek...
-Rendben akkor menjünk-mondtam,átöleltem a derekát és úgy mentünk a parkolóig.

-Ugye tudod,hogy te vagy nekem a legfontosabb!-szólalt meg Bella.
-Miért mondod ezt?-kérdeztem mert nem értettem,hogy jött ez ide... De természetesen örültem,hogy ilyet mond.
-Hogy ne vegyél drága ajándékot nekem...-mondta-Ismerlek-vigyorgott. Na későn mondta-ezen el is mosolyodtam.
-Szeretlek-suttogtam a fülébe és éreztem,hogy megborzong.
-Ez nem kérdés-pimaszkodott.
Nem válaszoltam semmit,szembe fordultam vele egy tincset ami az arcába lógott a füle mögé helyeztem és csak azt mondtam:
-Nem is szántam annak-és megcsókoltam,nem volt hosszú mert azért a parkolóban nem eshettünk egymásnak... Bár én legszívesebben azt tettem volna,de tudtam az nem helyes.
Zihálva elváltunk egymástól.
Szó nélkül mentünk tovább,de nem volt kínos csönd inkább,pattogtak köztünk a szikrák-jó értelemben...