Sweet Dreams-32.fejezet

(Edward szemszöge)

-Edward!-szólt Alice-Segítenél?-kérdezte.
-Igen...-mondtam és odamentem mellé.
-Emmet,Jasper ti is gyertek!-kiáltott neki. Ők ketten kelletlenül de lejöttek.
-Miben kell segíteni?-tértem rá a tárgyra. Mert õszintén megszólva nem volt kedvem segíteni... volt most elég bajom...
-Festeni meg helyre tenni a falakat-mondta-Minek nekem szakemberek amikor itt vannak az én bátyuskáim és a férjem...-tette hozzá.
-A férjed?-kérdezte hitetlenkedve.
-Úgy látom lesz itt mit bepótolni...-sóhajtott Alice-Igen amúgy Jasper és én együtt vagyunk... mint házasok... és ez van Emmet-tel és Rosalie-val...
-Hú szóval elvetted hisztérika királynőt?-kérdeztem vigyorogva.
-Úgy is mondhatjuk-kuncogott Emmet.
-...és Bella nincs senkivel...-fejezte be a mondatát Alice.
Amikor ezt kimondta felcsillant a szemem.
-Milyen mohó vagy Edward!-röhögött Emmet.

-Na kezdjünk neki!-csapta össze a tenyerét Em.
-Itt vannak a festékek-mondta Alice és egy rakat felé mutatott.
-Az egész házat kikell...festeni?-kérdeztem.
-Igen-mondta-Örüljetek! Megvan már csinálva,hogy csak festeni kelljen.
-Hogy csináltad meg ilyen gyorsan?-kérdezte Jasper.
-Az az én dolgom-mondta pimaszul.
-Na jó...-mondta Emmet- Essünk túl ezen az egészen-sóhajtott és kiment az ajtón.

-Gyerünk! Álljatok neki!-mondta és visszavonult a házba.
-Legközelebb kisebb ház kell...-mondtam.
-Egyet értek-nyögött fel Emmet kínjába-De a lányoknak akkora a gardróbjuk...hogy muszály...
-Na kezdjünk neki!-mondtam és felemeltem egy nem is ecsetet-hanem ilyen görgetős valamit-és belemártottam a festékbe. Végig húztam a falon az első vonásokat. Nem értem,hogy-hogy bízhatta ezt a feladatot ránk... De mindegy...
-Nagyon kreatív Edward!-mondta Emmet.
-Kösz...
-Emmet!-mondtam.
-Igen?-kérdezte közben nagyon koncentrált.
-Az nem egy folt a ruhádon?-kérdeztem.
-Hol?-mondta és végig nézett a ruháján.
-Ott!-és egy nagy pacát kentem a ruhájára.
-Oh szóval így állunk!-mondta és Ő is rákent egyet a pólómra.
-Szóval igen...
-Hát... legyen!-nevetett,megfogta az ecsetét és még jobban összekent. Lehet-sőt biztos-elég gyerekesek voltunk de élveztem a helyzetet. Jasper meg tovább festett...

-Na jó szerintem folytassuk!-mondta Emmet.
-Ja szerintem is...-adtam meg magamat és visszavonultunk a helyünkre.
-Hol voltatok?-kérdezte Jasper de amikor ránk nézett hangosan nevetni kezdett a végén már a hasát fogta a nevetéstől.
-Mi van?-kérdeztük egyszerre végignéztem magamon és teljesen fehér voltam-mintha rám öntötték volna az egész doboz festéket. Emmet is így nézett ki... hogy-hogy nem vettem eddig még észre?
-Mit csináltatok?-jött ki a házból,Alice,Esme és Bella.
-Úristen...-mondta Alice maikor meglátott minket-Melyikötöknek volt annyi esze,hogy összekente a másikat? Vagy inkább ki kezdte?
-Én...-adtam meg magamat de közben alig tudtam visszafogni a nevetésemet.
-Na gyorsan menjetek vissza festeni!-adta ki a parancsot Alice,mi meg hátat fordítottunk neki és folytattuk a festést.

-Mindjárt végzünk...-mondta Emmet.
-A ház egyik felével...-pontosítottam-És még van négy...
-Ne...-nyögött fel Emmet-Szerinted nagyon feltűnő ha csak az elejét fessük le?
-Hát szerintem eléggé...-kuncogtam.
-Akkor le kell festenünk az egészet...
-Jó megállapítás-mondtam nevetve. És körű belül így telt az egész napunk. Nevetéssel és festéssel inkább én és Emmet beszéltünk. Jasper inkább festett-bár Ő haladt is...

(Bella szemszöge)

Egész nap az ablakból néztem Edward-ot... Jól érezte magát. Emmet-el jól elboldogították egymást...
-Miért nem mész ki hozzá?-kérdezte Esme.
-Igazad van...-mondtam és kisétáltam az ajtón.
Edward és Emmet ugyanazt csinálták mint az előbb nem falat festették: hanem egymást.
-Segítsek?-kérdeztem Edward rögtön felém fordult.
-Pont jókor jössz húgica-mondta vigyorogva Emmet és odadobott nekem egy ecsetet-Hasznosítsd magad!
Emmet-ék valami magasított létrán álltak... De többen is fellehetett rá állni. Már próbálkoztam volna a felmenéssel de Edward akkor már a kezét nyújtotta én egyből elfogadtam talán túl gyorsan is. Ő ezen csak elmosolyodott.
-De mohó vagy ma Bella!-nevetett Emmet.
-Ha nem akarod akkor nem segítek-mondtam megfordultam és ugrásra készültem,de tudtam úgy is mindjárt szól,hogy nem úgy gondolta...
-Jajj Bella tudod,hogy csak vicceltem!-mentegetőzött.
-Tudom-mondtam és vissza fordultam. Persze,hogy nem gondolta komolyan... Csak néha túlzásba viszi ezt az egészet.... "néha"...
-Bella...-kezdte Emmet-Amióta segítesz sokkal gyorsabban haladunk...-állapította meg.
-Igen,mert én nem dumálok hanem dolgozok,úgy mint Jasper. Nem úgy mint ti ketten...-mondtam.
-Miért mi nem dolgozunk?-kérdezte.
-Nézz magadra...-mondta. Emmet úgy tett ahogy mondtam,most sokkal festékesebb volt mint az elöbb..
-Jó... -adta meg magát.

-Mindig igazam van!-mondtam.
-Mert gondolat olvasó vagy-ezen a szón Edward összerezzent,nem tudom miért...-Edward-dal együtt...-tette még hozzá.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Nem vetted még észre,hogy hangokat hallasz a fejedbe?-kérdeztem.
-De... de én azt hittem,hogy meg galydúltam...-elnevettem magamat.
-Nem... De amúgy te kivétel vagy számomra... Nem hallom a gondolataidat-mondtam. Meg könnyebülve kifújta a levegőt.
-Miért van meg könnyebült?-kérdeztem.
-Ja semmi...-vágta rá egyből..
-Na persze-motyogtam-De idegesítő,hogy nem hallom a gondolataidat...
-Én se a tiedet...szóval így legalább kvittek vagyunk...-kuncogott.
-Ja legalább...-olyan rossz volt belegondolni abba,hogy talán nem is emlékszik rám... Vagy már nem úgy érez irántam mint azelőtt... De erre nem is akartam gondolni,szóval inkább eltereltem a gondolataimat és festettem tovább...