Sweet Dreams-25.fejezet

(Bella szemszöge)

És újra suliban... Persze most nem a Forski-ban hanem a Londoni-ban. Be kelett vallanom helyes kis iskola volt,de nem volt jött a Forksi-nál. Itt is mindenki megbámult minket.
Ráadásul minden tanárnak be is kellet mutatkoznom... Olyan okosnak tartják magukat... Pedig biztos vagyok benne,hogy több éretségim van mint némelyik tanárnak!
De végre már elérkezett a menza ideje: Edward mellettem sétált.
-Szia húgi!-jött mellém-Készen állsz az emberi kaja evésre?-kérdezte pimaszul.
-Persze!-mondtam könnyedén és belebokszoltam a hasába.

Beálltam a sorba-mögém Edward. Én azt vettem el ami talán a legjobban nézett ki: az a pizza volt. Kifizettem és leültem oda ahol már Alice ült. Ez egy hat személyes asztal volt.
-Jó étvágyat Bella!-mondta Emmet kuncogva-Ja neked is Edward!-folytatta mikor Õ leült mellém.
Edward már enni kezdte azt ami elötte volt. Most már nem volt olyan vicces az arckifejezése.
-Mi van Edward? Csak nem át szoksz a menzás kosztra?-nevetett Emmet.
-Persze Emmet egyből... Vagy talán kérsz?-kérdezte és az orra elé nyomta.
-Kösz...kihagyom...-mondta és eltolta-Na de Bella,azért egyél te is valamit! Tudod... 10 dolcsi és rezzenéstelen arc!
-Hogy is tudnám elfelejteni?-tettem fela költői kérdést.
-Na egyél Bella!-szívatott Emmet.
-Oké...-mondtam és felemeltem egy szelet pizzát és beleharaptam. Jól megrágtam és folyamatosan Emmet-et néztem akinek az arcán folyamatosan kaján vigyor volt az arcán...
-Egyed csak Bella!-nevetett.
-Hát persze...-morogtam és tovább ettem.
Pár perc múlva sikeresen "kivégeztem" a pizzámat és büszke vigyorral Emmet-re néztem. Akinek most az arcán csak döbbenet volt.
-Remélem van szabad 10 dolcsid!-mondtam.
-Ennyire jó?-kérdezte Jazz és közbe Emmet-en nevetett.
-Kóstold meg!-kuncogtam.
-Kösz nem...-nevetett tovább.
-Nagyon vicces...-morogta Emmet.
-Tudod Emmet amióta Bella itt van-mutatott felém Jazz-A fogadó képességed nem működik.
-Képzeld erre magamtól is rájöttem...-morogta.

Emmet belenyúlt a zsebébe és kivett belőle egy 10 dollárost.
-Tudtad te,hogy veszíteni fogsz-nevetett Edward.
Em nem szólt semmit,csak visszaült a helyére.
-Sajnálom!-mondtam.
-Semmi baj! Majd legközelebb én nyerek-mondta.
-A múltkor is ezt mondtad-végba hátba Jasper.
-A remény hal meg utoljára!-mondta és már Ő is nevetett.
-Akkor neked örökké kell reménykedned-mondtam.
-Bella! Haggyál már azzal,hogy mindig te fogsz nyerni. Azt te se gondolhatod komolyan,hogy hagylak egy örökké valóságig győzni!
-Én nem hittem-vigyorogtam rá.
-Azért-mondta nevetve.

-Na szerintem menjünk órára!-mondta Alice.
-Nekünk már nincs óránk...-mondta Edward.
-Miért?-kérdezte Emmet.
-Mert egy az órarendünk!-válaszoltam kérdésére.
-Én intéztem el,hogy egy legyen nekik!-jelentette be büszkén Alice.
-Gondoltam...-mondtam nevetve Emmet.
-Mire nem képes egy mosoly?-nevetett.
-Alice neked nem lehet nemet mondani-mondtam és átöleltem.
-Tudom-mondta-Ellenállhatatlan vagyok!
-Ne essünktúlzásokba!-nevetett Emmet.

-Na jó most már tényleg menjünk!Tudod valakinek még órája lesz!-mondta Emmet.
-Ne irigykedj!-kuncogott Edward.
-Ki irigykedik?
-Te!-mondtuk egyszerre. Emmet még belekezdett volna valami viccbe ezért inkább közbe vágtam.
-Na menjünk!-mondtam és Edward-ot a parkoló felé kezdtem húzni-Bocs,megakartam úszni egy újabb fa viccet.
-Nem baj,én is!
-De vigasztal: az a 10 dollár!-mondtam nevetve.
-Én mondtam,hogy te nyersz!
-Te megmondtad!
-De amúgy,hogy bírtad ki? Mert szerintem borzasztó az ize...
-Szerintem nem volt annyira rossz! Bár nem fogom a listámra tenni az emberi ételt.. Sokkal jobb mint a Forksi menza!
-Igen?
-Igen.
-Ahogy gondolod...-mondta és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-Köszönöm.
-Nincs mit-mondta és lehajolt,hogy egy puszit nyomjon az arcomra.
Valahogy azt éreztem: soha nem fogom megszokni közelségét és kábító illatát. De nem baj: ez legalább azt jelenti,hogy szeretem Őt...