More Than Friend-4.fejezet

(Edward szemszöge)

-Készen állsz?-kérdeztem Bella-t amikor mellé értem.
-Mire?
-A vásárlásra...
-Erre minek rákészülni?-kérdezte értetlenül,
-Alice... figyelj te nem tudod elképzelni Alice,hogyan vásárol...
-Mi van velem?-szökdécselt mellém húgom.
-Csak Bella-t felvilágosítottam az ügyben,hogy te,hogyan vásárolsz...
-Te is akarsz jönni?
-Isten mencs...-mondtam de akkor eszembe jutott valami-Milyen nap van ma?
-Szerda...-mondta Bella. Én meg ránéztem,hogy nem azt kérdeztem-Ja 14-e...-mondta akkor jó emlékeztem-Alice... csak elmegyek.
-Lázas vagy,hogy ezt magadtól mondod?-kérdezte.
-Nagyon vicces...
-Nem azért mondtam,hogy nem jöhetsz! Akkor szólok Emmet-nek meg Jasper-nek is... Õk se maradjanak ki a jóból!-mondta és elindult arra amerre fivéreim voltak.
-Hu ezért még kapni fogok...-mondtam.
-Emmet-ék se szeretnek vásárolni?
-Hát nem-kuncogtam-Ha tudnád mennyit hisztériáznal...-vigyorogtam.
-Majd megtudjuk... És amúgy miért döntöttél úgy,hogy eljösz végül vásárolni?
-Ketten szenvedjünk!-mondtam,de amúgy hazudtam... Más oka volt amit nem fogok neki most elmondani...
-Milyen feláldozó vagy!
-Ne is mond-mondtam és a szemében néztem.
-Amióta ismerjük egymást Bella-val... Most éreztem azt,hogy fogva tart a tekintete... De úgy láttam vele is ezt történt. Pár perc után sikerült elszakadnom tekintetemet az övétől és megköszörültem a torkomat.
-Na mehetünk! Vár Port Angeles!-vigyorgott húgom.
-Edward!-szólt Emmet-Ezért még számolunk...-mondta.
-Én félnék a helyedben-bökte meg az oldalamat Jasper.

-Megérkeztünk!-pattant ki a kocsiból Alice.
-Úristen...-morogtam.
-Ne felejtsd te akartál jönni!-nevetett Bella és Alice után indult.
-Te magadtól akartál jönni?-kérdezte Emmet-Te beteg vagy...
-Szerintem is...-mondtam és elindultam Alice-ék után,de Jasper utolért és beszélni kezdett velem:
-Edward...-kezdte-Miért nem vallod be magadnak,hogy érzel valamit Bella iránt?-kérdezte de úgy,hogy ne hallja meg senki.
-Teljesen fölösleges beleesnem ha Ő nem érez irántam semmit...
-És ezt honnan veszed?-kérdezte.
-Nem tudom...-morogtam.
-Csak... próbálj meg tapintatosan közeledni felé!-mondta de már mentem az egyik üzletbe ahol Alice pörgött.

-Jó,hogy jösz Edward! Ezeket próbáld meg!-mondta Alice és kezembe nyomott egy ruharengeteget. Csak néztem rá,hogy komolyan gondolja-e,hogy ennyi ruhát fogok próbálni vagy csak viccel-Próba fülke arra-komolyan gondolja...
Bella jött velem szembe.
-Igazad volt!-suttogta és a ruhákra mutatott.
-Tudom!-vigyorogtam rá és bevonult az egyik fülkébe.Gyorsan felpróbáltam őket,bár fölöslegesnek tartottam mert úgy is mindet megveszi szóval...
Körübelül negyed óra próbálás után visszamentem Alice-hez.
-Mind jó?-kérdezte.
-Igen...
-Szuper akkor tedd bele a kosárba!-mondta és a kosárra néztem ami már tele volt...
-Hozok egy másikat...-mondtam. Elvettem egyet és beledobtam a ruhákat.
-Hogy bírod?-jött oda mellém Bella.
-Jól... Majd az ötödik üzletnél...-sóhajtottam.
-Mennyibe szokott bemenni?
-Öhm... hét-nyolc... De képzelj minden üzlethez három négy nagy szatyrot is...-Bella meg se szólalt csak nézett rám mint aki rémet látott-Ne nézz így rám ez igaz...
Megláttam Alice-t aki egy óriása ruhatömeggel indul a próbafülkék felé ezért most kell majd elkéreckednem tőle...
-Alice!-szóltam neki-Elmehetek tíz percre?
-Miért?
-Kérlek!
-Mond el miért és elmehetsz!-mondta. Én elmagyaráztam neki és mosolyogva mondta,hogy menjek csak.

Bementem az egyik üzletbe amit még régebben kinéztem-mivel nem ez az első vásárlásunk itt...-és most még hasznát is veszem. Gyorsan bementem és megvettem azt amit a legmegfelelőbbnek találtam.
-Köszönöm! Viszlát!-mondtam és kivonultam az üzletből. A kis dolgot a zsebembe tettem,Alice-ék szembe jöttek velem,de nem vették észre,hogy honnan jöttem ki.
-Edward hol voltál?-kérdezte vigyorogva Emmet,hirtelen megijedtem de utána rájöttem,hogy csak viccel.
-Dolgom volt...-mondtam egyszerűen.
-Ezt jól elmagyaráztad.
-Muszály neked mindig kérdezősködnöd?-kérdeztem.
-Ez az én dolgom!-vigyorgott.
-Na elég a beszédből mert még várnak az üzletek!-mondta Alice.
-Ne már!-nyögött fel Emmet.
-Emmet,te mindig nyafogsz!-mondta Rose és húzni kezdte a következő üzlet felé.
Azért tök vicces... Emmet-ben mindenki a nagy darab medvét látja... És ha jön egy üzlet... teljesen átmegy egy kis lányba aki folyamatosan hisztizik...

-Végeztünk?-kérdezte reménykedve Emmet.
-Igen...-mondta Alice.
-Ez az!-ugrott a magasba Emmet.
-Tényleg hisztizik-suttogta a fülembe Bella.
-Én mondtam.
-Hallani azért még hallok!-szólt Emmet a válla fölött.
-Bocs nem tudtam!-mondtam direkt hangosan-Na menjünk mert Alice meggondolja magát-mondtam Bella-nak.
-Amúgy rájöttem miért cipel benneteket Alice.
-Miért?
-Mert ti tudjátok vinni a szatyrokat-vigyorogtam.
-Szerintem nem...
-Mondta nekem.
-Nem hallottam a gondolataiban! Biztos elhallgadta...-morogtam.
-Nyugi Edward! Nem kell felhúzni magadat-vigyorgott Bella és beszállt a kocsiba-Nem jöttök el ma hozzám?-kérdezte Bella.
-De!-mondta Alice és beletaposott a gázba,mindenki az ülsébe paszírozódott.
-Alice! Tudod,hogy szeretek gyorsan vezetni... De te még nálam is rosszabb vagy!-mondtam.
-Lassítok...-mondta és a mérő már "csak" szátötvenet mutatott.

-Ez a te házad ugye?-kérdezte Alice.
-Igen-mondtam.
-Akkor jól éreztem-vigyorgott.
Aranyos kis ház volt,nem volt nagy de Bella-nak pont elég.
-Emmet! Hozd létszíves Bella szatyorjait!
-Jó...-morogta én meg elvigyorodtam.
Bella kinyitotta az ajtót előre engett minket majd Ő is bejött.
-Van gardróbod?-kérdezte egyből Alice.
-Van...-mondta.
-Muti!-mondta Alice.
-Gyertek-mondta és felment a lépcsőn egyenesen-gondolom-a szobájába.
-Ez az!-mondta és kinyitotta a gardrób ajtaját. Nem volt olyan nagy mint Alicé vagy Rosé,de ez is tele volt ruhákkal.
-Ezt azért még felkell tölteni ruhákkal...-mondta Alice-Bár szerintem amit most vettünk... de ahoz még kell majd...
-Köszönöm Alice,hogy máris átrendezted az egész szobámat-vigyorgott Bella.

(Bella szemszöge)

-Ez itt Edward?-kérdezte röhögéstől megfulladva Emmet,kezében egy képes album volt. Odamentem és megnéztem a képet.
-Igen-mondta vigyorogva.
-Hol vagyok?
-Kemény hajad volt ám régen!-nevetett Emmet.
-Szerintem aranyos volt!-mondta Alice.
-Szerintem is!
-Nézd már ez itt meg Bella!-ha eddig nem sikerült volna megfulladnia most biztos. Megnéztem a képet és elmosolyodtam.
-9 éves voltam...
-Tudtam,hogy van köztetek valami!-kiáltott fel Emmet.
-Miért?-kérdezteztük egyszerre Edward-dal.
-Ez a kép bizonyítja!-mondta és elém mutatta azt a képet ahol: én adtam Edward-nak egy puszit...
-Ja...-vigyorgott Edward-Erre emlékszek!
-Az ilyen emlékek megragadtak mi?
-Persze!-vigyorogtam.
-Hát ez érdekes volt,majd még elkérem ha szórakozásra vágyok-mondta Emmet és viszatette az albumot a helyére.

-Mi most megyünk!-mondta Alice.
-Miért?
-Már régóta itt vagyunk nem akarunk zavarni... De majd még jövünk!
-Én még maradok!-jelentette be Edward én meg elmosolyodtam örültem neki.
-Miért mit akarsz te itt csinálni?-kérdezte vigyorogva.
-Emmet,nem szerzem meg neked azt az örömet,hogy itt maradjak estére!-vigyorgott.
-Jól van...
-Sziasztok!-köszönt Alice majd kacsintott egyet,hogy csak én lássam.
-Remélem nem zavarok...-mondta.
-Dehogyis!-mondtam-talán-túl gyorsan is de Ő erre csak féloldalasan elmosolyodott.
-Akkor jó-mondta és belenyúlt a zsebébe kivette de összezárta és csak annyit mondott:
-Boldog születésnapot!-kinyitotta ökölbe zárt kezét és egy nyaklánc volt benne azon egy medál volt egy nagy "E" betű volt gondolom mint E mint Edward. A meghatódotságtól meg se tudtam szólalni csak néztem a kezében lévő kis nyakláncot.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon!-mondtam és a nyakába ugrottam-Felteszed a nyakamba?-kérdeztem.
-Persze-mondta megfordultamy és a nyakamba tette.
-Köszönöm!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. Meglepödött de utána csak mosolygott. Többet is eltudam volna képzelni Edward-tól mint barátság... Mert most már nem úgy szerettem Őt mint barátot... Annál sokkal többet éreztem iránta...

Bella nyaklánca:
http://strasszospolo.hu/sources/images/products/1237741456.JPG