More Than Friend-7.fejezet

Lehet majdd ez a rész nem nyeri el tetszéseteket,mert elég nagy fordulat van benne... De hát jött az ihlet és lekellet írnom... Szóval remélem azért tetszeni fog és írtok hozzá komikat is ;D

(Bella szemszöge)

A Cullen-villa felé tartottunk Edward-dal. Emmet autója már a ház elött volt,kiszálltam a kocsiból,de még bevártam Edward-ot.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre amikor beléptünk a nappaliba. Utána felmentünk Edward szobájába. Leült csábítoan kitárta karját,hogy üljek oda. Én ellen állás nélkül oda is ültem.
-Szeretlek-suttogta a fülemben,hüvös leheletétől megborzongtam. Átöleltem és a fejemet a nyakához szorítottam.
-Én is-mondtam.
-Ma kiborított ez a Mike gyerek-mondta és én tekintetemet ráemeltem.
-Engem is.
-Ha hallottad volna a gondolatait!
-Hát nem hallottam...
-Nem tudod,hogy milyen érzés az,ha minden fiú rád gondol...
-De fölösleges ezen rágódnod!-emeltem fel a hangomat.
-Te legalább nem hallasz gondolatokat...-morogta.
-Nem tudom miért cirkuszolsz!
-Nem cirkuszolok!-kiabált,soha nem beszélt velem még ilyen hangerővel.
-Ja igen,csak féltékeny vagy!
-Nem vagyok az!
-Ne tagadd le!- most már én is kiabáltam.
-Nem tagadom!-kiabált-Bánom,hogy megismertelek még régen!
-Egy szörnyeteg vagy!-mondtam és eltorzult az arca,ez volt az amit mindig gondolt magáról. Óriási bűntudat keletkezett bennem.
-Jobb lenne,ha most egy kicsit pihennénk... mind a ketten...-suttogtam,és kiléptem Edward szobájából. Egy veszekedés percek alatt mennyi mindent változtathat...

-Várj Bella,kérlek! Nem úgy gondoltam!-nem szóltam vissza csak vámpír sebességgel kivonultam az ajtón egyenesen a házamig. Nem érdekelt,hogy bárki is megláthat...
Nem lehet egy olyan kapcsolat: ahol az egyik fél annyira féltékeny,hogy veszekedés lesz belõle...
Tudtam nem lesz egyszerű ez az egész.... ezért nem akartam én kapcsolatot... Mert nem akartam újabb fájdalmat... de igen... most még rosszabb mint évekkel ezelõtt...
Benyitottam az atjón és elhatározásra jutottam: elmegyek innen... Fájni fog... de így legalább Edward is túlteszi magát rajtam... És talán én is... bár ebben most nem láttam reményt,ha tudtam volna sírni könnyeim már patakban eredtek volna... Írtam egy levelet és letettem az asztalra,mert tudtam-gondoltam-Edward majd bejön a házba... Azt meg megfogja ott találni.
Felrohantam a szobámba és bepakoltam a bõröndömbe néhány ruhát,a bútorokat itt hagyom... majd veszek... és betettem a képeket is... A pénzt kivettem a dobozból és majd Londonba mivel oda megyek... Van ott egy házam amit még régebben vettem... és ott fogok lakni. Leszaladtam a lépcsõn bezártam az ajtót a kezem végig remeget. Megbirom én ezt tenni?-kérdeztem magamtól.
Beszálltam az autómba... és egyenesen London felé vettem az irányt.

Már áthaladtam a 150 kilométer per órát de nem érdekelt. A körübelül öt órás utatt most három óra alatt tettem meg.
-Megérkeztem...-sóhajtottam és kiszálltam a kocsiból. A bõröndöket magam után húztam,kinyitottam az ajtón és bedoptam a bőröndöket. Nem volt kedvem elpakolni... Elővettem a képeket... Amin Edward volt... Megfordult a fejembe,hogy felhívom,hogy nem akartam csak most pihennem kell... Mert a hallotak felzaklattak.
-Na jó!-mondtam felálltam felemntem az emeletre,hogy kipakoljam a ruháimat mert ezt is megkell egyszer csinálni. A telefonom csengőhangja megszólalt odarohantam és igaz tudtam kihív de megnéztem a kijelzőjét... Megszólalt a hangrögzítő amibn Edward beszélt:
-Bella... tudom haragszol rám,de nem gondoltam komolyan amit akkor mondtam! Kérlek bocsáss meg nekem! Szeretlek! Edward...-éreztem,hogy a végét már csak suttogja és itt nekem végem lett. Ledöltem az ágyra és halk zokogásba keztem.
Bűntudatom volt... nem mertem elé állni... miután azt mondtam neki: Egy szörnyeteg vagy... Pedig nem igaz... Ő annak gondolta magát de nem az... Miután sikeresen kibőktem magamat elvettem egy újságot a postából,munkát keresek...
Rengeteg minden állt az újságban... de én más mellet döntöttem.... Egy kórházi munkát válaltam... vagyis csak gépelnem kell avagy: információs pultnál fogok dolgozni... Ez egyszerű lesz...
Ma még el is mentem a meghallgatásra ahol megkaptam az állást holnap ott dolgozhatok.

Visszafele mentem... És a köszöbön óriási nagy meglepetés fogadott. Kiszálltam a kocsiból és rögtön odamentem. Egy kiskutya volt ott összekuporodva. Leguggoltam mellé és megsimogattam.
-Hát te mit csinálsz itt?-kérdeztem,felemelte kis fejét és nagy szemekkel rámnézzett. Megsajnáltam szegényt ezért karjaimba vettem és bevittem a házba. Kerestem egy kis lepedőt amivel betakartam mert elég hideg volt itt Londonban is. Bár nem számomra... de számára biztos.
Belefészkelte magát a karjaimba és lehunyta a szemét. Hallottam,hogy kalkan szuszogni kezd. Olyan aranyos volt... és eldöntöttem: befogadom. Persze ha nem jelentkezik érte senki.
-Mi legyen a neved?-kérdeztem-Olyan kis pöttöm vagy... Manó lesz a neved-mondtam és nagy ásítással kinyitotta a szemét-Jó lesz?-kérdeztem és ő megint azokkal a nagy szemekkel nézett rám.
-Olyan aranyos vagy!-mondtam és magamhoz öleltem. Nem mondom,hogy minden bajom eltünt... de mintha ez a kis szörpamacs az ölemben mindent helyre tett volna. Kinéztem az ablakon már sötétedett. felálltam Manót letettem a padlóra és kerestem egy dobozt amiben ma aludhat.
-Gyere csak!-mondta letérdeltem és paskolni kezdtem a térdemet. Ő egyből kis lábaival felém futott. A lepedőt gondosan beletettem a dobozba és utána maga a kiskutyát is.
-Ma itt alszol holnap meg veszünk neked egy rendes kutyának való helyet-mondtam mosolyogva.
Megvártam míg elalszik utána visszamentem a nappaliba tévézni. De jó,hogy itt hagytam a bútorokat... Most legalább nem kell újakat vennem...

Másnap...

Egy újabb nap... Reggel kilencre kell mennem dolgoznom szóval még ráérek. Megnéztem Manót de pont ébredezett. És akkor eszembe jutott,hogy nincs itthon semmi ehető... elkell mennem a boltba,remélem a közelben meg van még az a kis élelmiszer bolt...
-Mindjárt jövök!-szóltam neki és gyorsan kimentem a házból szerencsére még megvolt a bolt,szóval szerencsém volt.
-Na itt is vagyok!-mondtam levettem egy kis tányért-még jó,hogy vettem,bár nem használtam-és abba beleborítottam neki a kutyaeledelt. Ma veszek neki egy normális kutyatálat is... Manó jóízűen falatozni kezdett.
Ránéztem az órára már fél kilencet mutatott,de telik az idő...
-Itt hagyhatak téged pár órára? Ne csinálj semmi rosszat!-mondtam és megcirógattam a füle mögött.

Beszálltam a kocsiba és kilenc elött tíz perccel meg is érkeztem. Bementem az igazgató elmondta mit kelll csinálnom és adott egy lapot is ahol a kórház térképe volt,elolvastam egyszer és már tudtam is. Vámpír memória...
Beültem az információs pult mögé és már jött is az első "vendégem"
-A 201-es szobát keresem-meg se néztem a térképet és már válaszoltma is.
-Itt elmegy egyenesen és jobbra a hatodik ajtó-mondtam.
-Köszönöm-mondta és el is vonult. Ha csak ennyit kell tennem akkor itt elleszek...

-Mára végeztél Bella! Most levált téged Stefani-mondta az igazgató szóval akkor csak hat órában dolgozok... Ezt nem beszéltük meg de nekem így is jó...
-Rendben-mondta felálltam és át adtam a helyet Stefaninak. Rendes lánynak nézett ki tenger kék szeme és szőke haja volt-Szia!-köszöntem el tőle.
-További jó napot-mondta mosolyogva.
Azt nem mondanám,hogy jó lesz,de azért megköszöntem neki...
Lementem a parkolóba beültem a kocsimba és elhajtottam. Kerestem egy olyan boltot ahol kutyáknak vagy legalábbis állatoknak lehet dolgokat venni rövid idő után meg is találtam.
Vettem egy kis nyakörvet,kutya tálat és egy helyet ahol aludhat.
-Köszönöm!-mondtam és kiléptem az ajtón. A cuccokat bevágtam az autó hátujába és beültem a vezető ülésre. A telefonom prittyegni kezdett. Kivettem Alice... Sóhajtottam már majdnem megnyomtam a "fogad" gombot de akkor megint megszólalt a hangrögzítő:
-Bella... tudom Edward bunkó volt de nem mész semmire ha elrejtőzől mindenki előtt! Komolyan mondom iskolába se jössz! Ma elfogok menni hozzád és beszélni fogunk!-mondta-Puszi: Alice...-és itt befejeződött.
Szóval akkor még nem tudják,hogy elköltöztem... Eltettem a telefont és a házam felé.
Kinyitottam az ajtót és ott Manó ült közben kis farkát csóválta.
-Szia! Nézd mit hoztam neked-mondtam és letettem a földre a neki hozott tárgyakat-Ma ebben alszol és majd ebben eszel,ezt meg most rádadom:-mondtam és a nyakövet rátettem a nyakára.
-Szép vagy-mondtam mosolyogva.

(Alice szemszöge)

-Oké én várok délutánig elmegyek most hozzá!-mondtam és ki is vonultam az ajtón.
Nem haragudtam Bella-ra mert megértettem,hogy mérges Edward-ra... Ilyet tényleg nem kellet volna mondania neki... De remélem ez nem befolyásolja majd a kapcsolatukat.
Beültem a kocsiba és Bella házához hajtottam. Kiszálltam belőle bekopogtattam az ajtón nem tudom hányszor...
-Jó Bella te akartad!-szóltam és bemásztam az ablakon... Vagyis inkább betörtem... Majd kifizetem neki-Hahó!-mondtam mert nem találtam itt senkit-Bella!-kiáltottam,de senki. Felmentem a szobámba mert csak az maradt.
Benyitottma a gardróbjába de üres volt és a bőröndök se voltak a helyén... Ne! Elköltözött! Nem hiszem el!
Lementem a lépcsőn de az asztalon megláttam egy levelet. Odamentem és az volt rá címezve: Edward... Nem bontottam ki bunkóság lett volna ezért kimentem ahol bejöttem és az autóval elhajtottam egyenes a házunkig.
Kiszálltam és búsam bementem az ajtón mindenki ott volt.
-Mi van Bella-val?-kérdezte Esme. Megráztam a fejemet.
A borítékot odanyomtam Edward kezébe,hogy olvassa el...

(Edward szemszöge)

Alice a kezembe nyomta a borítékot én meg egyből kinyitottam és olvasni kezdtem a sorokat:
Edward! Én teljes szívemből szeretlek téged de azokat amiket mondtál nekem megbántottál és mintha a szívem ezer darabra tört volna! Fölösleges dolog volt féltékenynek lenned mert szeretlek! De most értsd meg időre va szükségem ezért elköltöztök Forks-ból...
Remélem még majd össze hoz minket a sors...

Szeretlek: Bella

Még többször elolvastam a sorokat és mintha az én szívemet és ezer darabra törték volna... Tudtam,hogy megbántottam a szavaimmal,de nem gondoltam volna,hogy el is költözik... Szóval ennyi volt... Ennyit ér az életem...
-Elolvashatom?-kérdezte Alice,én a kezébe nyomtam és felmentem a szobámba,nagy hangzajjal becsaptam,hogy most nem kívánok senkivel se beszélni...