More Than Friend-9.fejezet

(Bella szemszöge)

Éreztem,hogy valaki a kézfejemet cirogatja,lassan kinyitottam a szememet félredöntöttem a fejemet és köpni nyelni nem tudtam a látványtól: Edward volt ott.
-Edward...-suttogtam.
-Bella.
-Én sajnálom! Nem úgy gondoltam amit akkor mondtam!-próbáltam szabadkozni-Csak... mérges lettem... Túlreagáltam ezt az egészet...
-Én is-mondta egyből.
-Nem haragszol?
-Rád Bella? Rád nem lehet haragudni...Én attól féltem,hogy te nem fogsz nekem megbocsátani...-mondta,lesütöttem a szememet.
Állam alá nyúlt így kényszerített,hogy a szemébe nézzek.
-Szeretlek és ez soha nem fog változni!-mondta és én nem tudtam tovább várni megcsókoltam.
-Én is-suttogtam mikor elváltunk egymástól. Elmosolyodott-Hol van Manó? Ugye jól van?-kérdeztem kétségbeesve.
-Persze!-mondta és levezetett a lépcsőn egyenesen a nappaliba.
-Örülök,hogy újra egymásra találtatok-vigyorgott Emmet. És akkor jutott eszembe ujjaink összevoltuak kulcsolva,erre mondhatta.
Féltem,hogy a többiek már nem úgy néznek rám mint régen de tévedtem. Mindanyian mosolyogtak,nagy kő esett le a szívemről.
-Manó itt van?-kérdeztem.
-Ki?-kérdezte Emmet.
-A kutyám...
-Ja! Persze! Képzeld Bella! Idomítottam-mosolyodott el büszkén-De nem hallgatott rám.
-Van rajta egy két zúzódás de rendbe fog jönni-mondta Carlisle.
-Köszönöm...
-Én amúgy Buksinak neveztem el...-vigyorgott Emmet.
-A nyakörvén rajta van a neve-mondtam.
-Az mindegy de jól kijöttem vele!
-Itt van Manó!-mondta Alice megfordultam és ott állt előttem. Az egyik lába be volt fáslizva,letérdeltem és hívogatóan széttártam karjaimat. Ő egyből odajött.
-Hozzám miért nem jött oda?-kérdezte Emmet.
-Nem értesz az állatokhoz-röhögött Jasper.
-Vicces vagy!

-Hol találtad?
-Az ajtó előtt volt... Akkor még körübelül két hónapos lehetett. Megsajnáltam és befogadtam...-meséltem el röviden.
-Rád hallgat?-kérdezte Emmet.
-Persze!-mondtam-Ül!-mondtam és úgy is tett.
-Ez könnyű! Nehezebbet!
-Ül,fekszik,áll,ugat!-adtam ki neki a parancsot. És meg is tette ezt.
-Rád miért hallgat?
-Mert én vagyok a gazdája?
-Lehet...-mondta elgondolkozva.
-Szerintem biztos....-mondta Edward és odajött mellém.
-Persze! Állj ki mellette ne is a testévered mellet!-mondta "sértődödve" Emmet.
-Úgy lesz-kacsintott egyet Edward.
-Viccnek szántam,de ha harc hát legyen harc-vigyorgott Emmet én rám kacsintott.
Utána lenézett a lábára.
-Ez a kutya miért húzza a nadrágomat?-kérdezte.
-Nem tudom... Nem szokott ilyet csinálni!-mondtam összeráncolt szemöldökkel.
-Rászolhatnál...
-Manó...-mondtam.
-Jó rászóltál!-mondta Emmet-De legalább bevállt.
-Emmet nem bír téged ez a kutya...-mondta Jasper.
-Majd fog!-mondta.
-Manó! Gyere ide!-Ő csak odejött mellém és leült-Na jó! De jól vésd az eszedbe: Nem hagyom annyiban!-a kutya csak félre biccentette a fejét. Én elmosolyodtam.

-Ellen úszítottad a kutyát!-kuncogott Emmet.
-Hát persze...
-De amúgy komolyan nem tudom miért nem bír téged... De majd megbékül...
-Vagy nem de erre ne gondoljunk-mondta Edward.
Manó erre ugatott egyet.
-Látod! Engem bír!-mondta Edward és megsimogatta.
-Ja mint te a gazdáját-vigyorgott Em.
-Ahogy mondod-mondta Edward és magához húzott.
-És... most mi van a házammal?-kérdeztem.
-Nem lehetett megmenteni... Lakhatatlan...-mondta Edward.
-Szuper...-morogtam-És hogyan lett egyáltalán tűz?
-Néhány kis suhanc ott volt... Cigizhettek eldobták és talán úgy... De ezután még nyomoznak...-mondta Alice.
Manó nagy szemekkel nézett rám azt tudtam leolvasni róla: Most akkor mi lesz?
-Bella ugye te se gondolod komolyan,hogy kiteszünk innen? Természetesen itt maradtok!-mondta Edward. Ellenkezni akartam,de úgy is addig fog győzködni,hogy teljesen fölösleges lenne...
-Oké...-adtam meg magamat.

-Megyünk vásárolni!-jelentette be boldogan Alice. A szemem ma megakadt az órán és már fél három volt ami azt jelentette be kell mennem dolgozni.
-Én most nem tudok! Dolgozok... Tényleg Stefanival mi van? Még mindig ott van?-kérdeztem.
-Nem már haza küldtem elég régóta ott volt... és pihennie kell...
-Oké de nekem mennem kell!-mondtam már el is indultam de Edward vállamnál fogva megfordított.
-Úgy tudják,hogy itt lábadozol... Szóval ki vagy véve egy hétre... Csak,hogy ne legyünk feltűnőek...-mondta.
-Ja... értem...

-Elmegyünk vadászni?-kérdezte Edward.
-Igen-mondtam mosolyogva és keze után nyúltam.
-Ja nem is rossz ötlet...-mondta Emmet.
-Mi nem megyünk-mondta Alice és kacsintott.
-De miért nem?
-Mert most voltunk!
-Nem igaz!
-Akkor se megyünk!
-Jó akkor maradok Manó-val-mondta és leült a kanapéra.
Alice felé egy hálás pillantást küldtem. Majd Edward-dal vadászni mentünk.
-Már régen voltam vadászni...-mondta.
-Látom-összeráncolta a szemöldökét-A szemed fekete-mondtam.
-Ja értem-vigyorgott-Hiányoztál!-mondta és maga elé fordított.
-Te is nekem... Nem kellet volna így hisztiznem...
-Nem Bella! Teljesen igazad volt! Így legalább elgondolkodtam a dolgokon és rájöttem: soha nem akarlak elhagyni téged,mert te jelented számomra az életemet-mondta és ezek a szavak olyan meghatóak voltak.
-Köszönöm-mondtam meghatódottan.
-Csak az igazat mondtam-magához húzott én meg fejemet a mellkasába temettem.
-Nem érdemellek meg...-motyogtam.
-Én is mondhatnám ugyanezt! De ha elmennél már nem ugyanaz lennék... Most is ez történt... Csak most igazad is volt...
-Túlreagáltam!-ismételtem.
-Buta Bella...-mondta és végig símitott az arcomon-Vadásszunk-suttogta a fülembe.
-Oké... ha már ezért jöttünk-vigyorogtam.
Mélyen beszipantottam a levegőt. Szarvasok illatát éreztem...

Az illat után futottam és egyből az állatra támadtam. Láttam lüktető ereit és én erre rá is kaptam. Szívni kezdtem a vérét majd mikor végeztem ernyedt testét ott hagytam. Felálltam de valaki átölelt hátulról. Megfordultam bár tudtam ki az.
-Leselkedtél?-kérdeztem vigyorogva.
-Igen-mondta szórakozottan.
-Visszamegyünk? Kíváncsi vagyok,hogy alakul Emmet és Manó közti kapcsolat...
-Arra én is!-mondta. Egy csókot nyomott a fejem búbjára majd visszamentünk a házhoz.