More Than Friend-6.fejezet

(Edward szemszöge)

Bella hirtelen felállt és az ablakhoz ment... csak nézett ki a sötétségbe...
-Mi a baj?-kérdeztem mert az előbb még nem láttam semmi jelét annak,hogy valami aggasztja.
-Semmi...-mondta de nem hittem neki. Két kezem közé fogtam arcát ezért kénytelen volt a szemembe nézni.
-Kérlek Bella...-mondtam.
-Tanya és... Van... valami köztetek?-kérdezte és láttam szemében az ijedséget.
-Nincs...Õ mindig is többet érzett irántam... És én ezt nem tudtam számára viszonozni...-mondtam de egy pillanatra nem engedtem el a tekintetét.
-Sajnálom én csak...-próbált bocsánatot kérni de megállítottam.
-Ssh...-ujjamat ajkaira tettem.
-Szeretlek-suttogta és én hirtelen nem akartam hinni fülemnek.
-Én is-mondtam és lassan közeledni kezdtem felé míg ajkaink össze nem értek,és sikerült. Igaz harmadjára de sikerült. Boldog voltam,90 éve nem dobogó szívem most újra életre kelt.
Zihálva váltunk el egymástól aztán féloldalasan elmosolyodtam. Magamhoz öleltem és így voltunk elég sokáig,az idõérzékem teljesen elveszett.

Már nem is emlékszek másra csak arra,hogy kinyítodik az ajtó. Arra fordultam és Emmet vigyorgott.
-Remélem nem csináltatok semmi rosszat... Még kiskorúak vagytok-vigyorgott én erre csak megforgattam a szememet. Bella-val ujjainkat összekulcsoltuk és a többiek felé indultunk.
-Mondtam én!-mondta Emmet,de szája szegletében aprócska mosoly bújkált-Szóval így állunk.
-Szóval,hogy?-kérdeztem,mintha nem tudtam volna,hogy mire céloz...
-Szóval ti most jártok-vigyorgott.
-Igen-mondta Bella,én egy puszit nyomtam az arcára.
-Nem hitetek nekem! Csak azt mondtátok: Emmet maradj már... Lefárasztasz... meg ilyeneket. Most meg kinek van igaza? Nekem.
-Most akkor boldog vagy?
-Ha tudnád mennyire-mondta és egy önelégült mosoly jelent meg az arcán.

-Bella ma is itt maradsz?-kérdezte bociszemekkel Alice.
-Persze!-mondta.
-Köszi!-mondta és megölelte-Ma nem lesz csajos est! De azért ne otthon legyél már egyedül...
-Egyedül biztos nem lenne! Edward vigyázzna rá!-nevetett öblösen Emmet.
-Ebben egyet értek!-mondta Jasper is. Mindenki mosolygott kivéve Tanya-t. De nem érdekelt... Már ezerszer tisztáztam vele a tényt,hogy csak barátok vagyunk-mert összeveszni nem akartam vele-és kértem,hogy hagyjon...
-És mit csináltatok kettesben?-kérdezte Emmet felhúzott szemöldökkel.
-Emmet...-mondtam és olyan tekintettel néztem rá: hogy maradj már nyugton,ne idegesíts!
-Jó... Mondtam én,hogy maradjunk itt!-mondta Jaspernek.
-Tényleg mondtad! De hidd el lesz még alkalmad nézni őket!-mondta Jazz és testvérem vállára tette a kezét.
-Ja-mondta vigyorogva.
-Hány óra?-kérdezte Alice.
-Öhm... reggel hét?-találgattam.
-Ne mond,hogy suliba kell mennünk!
-De mondom!
-Ja végülis érdekes lesz-vigyorgott Emmet-Edward Cullen és Bella Swan egypár a diákok ellesznek majd ezen egy darabig.
-Az biztos! Amikor megérkeztünk,hogy kiakadtak már,hogy mi mind együtt vagyunk!
-És ha megtudnák,hogy még házasok is vagyunk! Kitörne a háburú...
-Kipróbáljuk?
-Aha.
-Megörültetek?-kérdezte Rosalie szinte kiabálva.
-Nem...-mondta Emmet,de közben vigyorgott ennek meg is lett az ára: Rose nyakon vágta Emmetet-Na most mivan?
-Minden hülyeségbe belemész mint egy kis gyerek!
-Egyszer élünk!
-Mi ha úgy nézzük másodjára...-mondta Jasper.
-Ja igazad van...
-Akkor meg: Kétszer élünk-szerencsés esetben-Most csodálnom kellene Őt?

-Na menjünk mert elkésünk!-pattant fel Alice.
-Oké,de szét ne szedjétek a házat!-vigyorgott Emmet a Denali-klánra.
-Itt lesz Esme is!
-Esme! Bízok benned!-még mindig vigyorgott majd kivágodott az ajtón.
-Mi a Volvoval megyünk Bellaval!-jelentettem be.
-Oké-szóltak vissza egyszerre. Bellat kézen fogtam és az autóm felé mentünk. Kinyitottam neki az ajtót.
-Kösz-mondta.
-Nincs mit-és beültem mellé.
Most nem hajtottam gyorsan amúgy se volt kedvem iskolába menni... Meg így legalább kihasználtom,hogy Bella-val vagyok,ahol tényleg senki se zavar meg minket...
-Megérkeztünk-sóhajtottam.
-Neked se volt kedved jönni?
-Hát nem...
-Akkor ketten vagyunk-mondta és kiszállt a kocsiból. Odamentem mellé és átfogtam a derekát,érdekessé teszem a diáknép napját.
-Látod milyen fejet vágnak?-vigyorgott Bella.
-Látom és akkor a gondolataikról ne is beszéljünk...
-Mit hallasz?-kérdezte.
-Mike Newton: Cullen,hogy képzeli,hogy így hozzá ér Bella-hoz?-ezen csak nevetett-És minden hímnemű ezt gondolja...
-Akkor most nem lennék a helyedben...-mondta és arcomat kezdte fürkészni-Ideges vagy?
-Minden srác rólad ábrándozik és...
-Féltékeny vagy?-kérdezte vigyorogva.
-Én? Nem...-mondtam.
-Hazudsz!
-Jó az vagyok!-vallottam be.
-Fölösleges.... én csak téged szeretlek-mondta és egy puszit nyomott ajkaimra. Többet akartam de még se teperhettem le az egész suli láttára...Szóval megkellet ezzel békülnöm...
-Én is-suttogtam a fülében.

-Na kicsi turbékuló galambok ideje lenne órára mennetek-jött oda vigyorogva Emmet.
Szó nélkül az óránkra indultunk: matek... Utáltam... már maga a tantárgyot nem szerettem akkor ne is beszéljünk a tanárról. Mindig engem feleltett hátha nem tudok valamit de tévedet... Olyat is kérdezett amit nem is tanultunk még-én persze már tanultam-de arra is tudtam a választ és akkor beégett...
Bella itt nem mellettem ült még Őt is elültette mellőlem,hogy ezzel is szívasson,de szerencsétlenségemre pont Mike Newton mellé ültette akinek az arcán csak önelégült mosoly volt...

(Bella szemszöge)

-Miss Swan kérem üljön Mr. Newton mellé...-mondta a tanár. Szó nélkül felálltam-fölösleges lett volna visszabeszélnem neki... Mike mellé ültem akinek az arcán csak egy önelégült mosoly volt.
Direkt kerültem a pillantását és mereven leültem mellé. Folyamatosan az órát néztem mikor csöngetnek már ki... És végre elérkezett ez a pillanat is!
-Szia Bella!-köszönt.
-Szia...-mondtam közömbösen.
-Nem lenne kedved eljönni velem ma valaha?-most komolyan kérdezi? Nem látta,hogy ma is Edward-dal jöttem... vele beszéltem... és,hogy együtt vagyunk?
-Sajnálom nem-mondtam.
-Van programod?
-Nincs,de barátom az van szóval szia!-mondtam és Edward-hoz vonultam,aki csak mosolygott és ezen nekem is elkellet. Kézen fogva kivonultunk a teremből.

-Kemény voltál Mike-al-mondta de közben vigyorgott.
-Ki vagyok tőle! Idegesít...-mondtam,de közben nevettem.
-De természetesen tetszett amit mondtál neki.
-Akkor örülök. Na menjünk a következő órára...-mondtam sóhajtva. Úgy nem akartam ma jönni... Pont akkor amikor alakul valami köztünk Edward-dal... És Mike is sikeresen elrontotta a napomat... Szóval ennyit erről a napról. De este legalább jó lesz... talán...