Sweet Dreams-36.fejezet

(Bella szemszöge)

És eljött a nagy nap amire már hetek óta várok.
-Alice szerintem már nem kell több smink!-ellenkeztem.
-Bella! Ebbe te kérlek ne szólj bele! Én tudom,hogy mikor lesz kész!-makacskodott.
-Oké...
-Na most kész! De még meg kell csinálnom a hajadat!-mondta,a tükör felé akartam fordulni de Alice megakadályozott ebben-Nem Bella még nem nézheted meg!-ellenkezett.
-Jó...-morogtam.
Alice elővette a hajvasalóját és lágy mozdulatokkal ki egyenesítette a hajamat.
-Gyönyörű leszel!-mondta Alice-Bátyám tátott szájjal fog téged bámulni!-nevetett-Nem mintha eddig nem ezt tette volna...-kuncogott. Ha most tudtam volna már biztosan fülig pirultam volna.
-Na jó ezzel is kész vagyunk!-mondta-Csukd be a szemed és 3-ea nyisd ki!-utasított-1...2...3...-mondta és megfordított a széken-Nyisd ki a szemedet-úgy tettem ahogy mondta és mintha nem is magamat láttam volna... Hanem egy teljesen új Bella-t.
-Tetszik?-kérdezte.
-Igen Alice köszönöm!-mondtam és megöleltem Alice-t.
-Szívesen!-mondta-Na jó barátnőm! Menjünk mert pár órán belül Mrs. Cullen leszel!-mondta izgatottan-Edward már a templomban van a fiúk elvitték-mondta és segített lemenni a lépcsõn ekkora ruhában elég nehéz volt...
Egy csilli-villi autóval mentünk Alice folyamatosan nyugtatott ami jól esett mert izgultam,de ez a jó fajta izgulás volt.
-Megérkeztünk!-jelentette be és kiszállt a kocsiból.
A templom gyönyörű volt még kivülről is Carlisle már az elõtérben várt engem,mivel megkértem,hogy Õ kisérjen az oltárhoz.
-Gyönyörû vagy Bella!-dicsért Carlisle.
-Köszönöm...-mondtam zavartan.
-Készen állsz?-kérdezte Alice.
-Igen...-mondtam.
-Rendben akkor én most bemegyek!-mondta felpörögve Alice és egy puszit nyomot az arcomra.

-Készen állsz?-kérdezte Carlisle is. Vettem egy nagy levegõt majd megszólaltam:
-Igen-mondtam.
-Nyugalom!-mondta Carlisle-Mehetünk?-kérdezte és felém nézett.
-Igen!-mondtam határozottan és belé karoltam. Kinyílt az ajtó és akkor én rögtön megláttam Õt. Eltűnt minden feszültség rólam most inkább boldog voltam. Edward féloldalasan mosolygott és ezt nekem is viszonoznom kellet.
Végig Őt néztem ezért már csak arra eszméltem,hogy már Edward a kezemet fogja és azt súgja:
-Gyönyörû vagy-talán az Ő szájából hallani ezt az egészet a legjobb.
A pap belekezdett mondandójába és eljutottunk ahoz a részhez amit talán a legjobban vártam:
-Isabella Voultori,akarod férjedül Edward Cullen-t?
-Igen-suttogtam.
-Edward Cullen ,akarod Bella Voultori-t feleségedül?
-Igen-mondta.
-Ezennel férj és feleség vagytok! Csókoljátok meg egymást!-ás úgy tettünk ahogy mondta,mivel nem tudtam,hogy milyen csókot szoktak ilyen esetekben adni ezért én egy rövidebb csók mellet döntöttem. Hiába volt rövid mégis szenvedélyes volt és ez elég volt nekem. Mindenki éjjenezésben és hangos taps viharban tört ki.

Leléptünk az oltárról és mindenki odajött hozzánk gratulálni.
-Na húgi milyen érzés Mrs. Cullen-nek lenni?-kérdezte vigyorogva Emmet.
-Szuper érzés-mondtam és átöleltem Edward-ot aki egy lágy csókot nyomott a homlokomra majd lejjebb vándorolt az ajkaimra.
-Na azért a nászútat ne ide tartsátok!-nevetett Emmet.
Úgyláttam mindenki örült,hogy összeházasodtunk kivéve egy "embert" kivéve Õ nem volt más mint : Tanya. Õ csak állt az egyik sarokban és nézett ki a fejébõl.
-Ne is foglalkozz vele!-suttogta Edward a fülembe.
-Bella!-szólt Alice-Dobd el a virág csokrodat!-mondta.
-Rendben!-mondtam megfordultam és nagy lendülettel eldobtam megfordultam,hogy lássam ki kapta meg a csokrot. És ez nem volt más mint: Jane.
Zavartan lehajtotta a fejét és a földet kezdte fixirozni. Jane-el kezdtem jól kijönni szóval örültem volna ha megtalálja a szerelmet. Ekkor nagyon váratlan dolog történt Alec odament hozzá és átölelte. Tudtam,hogy valami van köztük!
-Oh szóval így állunk?-viccelődtem.
-Szóval,hogy?-kérdezett vissza Jane mosolyogva. Örültem,hogy Jane is boldog és bekellet vallani helyesek voltak így együtt.

-Felkérhetem a hölgyet egy táncra?-kérdezte Edward és kezét nyújtotta.
-Igen-egyeztem bele-De előre szólok: nem tudok táncolni.
-Elég ha én tudok...-mondta. Felemelt és a lábára állított így szemünk is egy pontba került.
-Szeretlek...-suttogtam fülébe és fejemet a vállának dõltöttem.
-Én is-Behúnytam a szememet és kiélveztem a pillanatot amíg...
-Felkérhetem Mrs. Cullen-t egy táncra?-kérdezte Emmet. ...meg nem zavarja valaki ezt a pillanatot-folytattam magamba.
-Persze-mondta Edward mosolyogva.
-Nem lehet mindig a férj nyakán lógni Bella!-nevetett Em.
-Megint elővetted vicces énedet?-kérdeztem szemfölhúzva.
-Ez nálam alap!-mondta.
-Ja hát persze-mondtam és megpaskoltam a mellkasát.
A nap további része itt a teremben békésen telt és meghitten. A Cullen családból mindenkivel táncoltam.
-Ideje vissza menünk a házunkba!-jelentette be Alice,amikor elment az utolsó vendégünk is és csak mi Cullen-ék maradtunk itt.

-Bella,Edward!-kiáltott Alice,ma milyen pőrgős kedvében van!
Mindketten odamentünk.
-Van egy kis meglepetésünk számotokra!-mondta Alice izgatottan és valami kendőt kötött a szemünkre-Nem ér nézni!-mondta és tolni kezdett minket valamerre.
-Mire készülsz Alice?-kérdezte gyanúsan Edward.
-Semmi rosszra-kuncogott-Na megérkeztünk!-mondta Alice és levette a kendőt a szemünkről-Tádáám-mondta Alice színpadiasan. Tátva maradt a szám.
-Nászajándék nektek!-mondta vigyorogva Alice és egy teljesen új házra mutatott ami eddig biztosan nem volt itt...-A fiúk csinálták azalatt a hetek alatt amíg mi szerveztük az esküvőt és a ruhákat!-mondta.
-Oh Alice! Ez csodálatos!-hálákodtam.
-Örülök,hogy tetszik!-mondta és mindketten átöleltük Őt Edward-dal-Amúgy meg a Cullen ház körübelül száz méterre van innen...Nem nézitek meg belülről?-kérdezte.
-Dehogynem!-mondtuk egyszerre.
-A bútorokat én választottam ki... és végülis én rendeztem be a házat de mindenki segített mindenbe!-mondta. Alice végig ugrált a ház összes szegletében és megmutatott mindent.
-Remélem tetszeni fog minden! Most itt hagylak benneteket-kacsintott.

-Ketten maradtunk...-mondta Edward és közelebb húzott magához.
-Boldog vagyok-mondtam.
-Ahogy én is! A világ legboldogabb vámpírja-mosolygott féloldalasan.
-Alice-ék jól összehozták ezt az egészet!-mondtam.
-Igen,gyönyörű lett. De,hogy csinálták,hogy észre se vettük!
-Nem voltunk soha se itthon... Alice mindig mindenhova cipelt minket...-nevettem.
-Igazad van...-mondta-De most itt vagyunk egymásnak!-mondta.
-Igen,örökre!
-És talán még tovább...-motyogta és megcsókolt.
Mindenem meg volt amit valaha életembe szerettem volna: Egy boldog család.... egy saját ház... és egy szerető férj akivel leélhetem az életemet...

THE END