More Than Friend-3.fejezet

(Edward szemszöge)

-Üvegezünk?-kérdezte Emmet amint belépett az ajtón. Senki se válaszolt- Oké akkor ezt igennek veszem!-vigyorgott és elvonult üveget keresni.
-Gyorsan túl leszünk rajta...-mondta Alice.
-Én nem szeretek Emmet-el üvegezni...-mondtam.
-Miért?-kérdezte Bella.
-Mert.... mindenképpen valami perverz dolgot kér tőled...-vigyorogtam.
-Nekem mondod?-mondta Jasper-Amit múltkor kért tőlem az túl ment a határon...
-Mit kellet csinálnod?-kérdezte izgatottan Bella.
-Ne akard tudni...-mondta Jazz.
-Na itt vagyok!-jelentette be Emmet-Üljetek le-adta ki a parancsot-Én kezdek-mondta és pörgetni kezdte az üveget.
Csak ne nálam álljon meg kérlek...
-Úgy látom Bella te vagy az áldozatom-vagy Bella-t ne...-fejeztem be magamban.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek...-mondta bizonytalanul.
-Rendben... nyugi Bella kimélni foglak-Sőt... ebben nincs is semmi féle nagy dolog amit kérdezni fogok... Edward kiskorotokban mennyit volt nálatok?-jól van ez tényleg nem perverz...
-Sokat-mondta Bella.
-Bővebben?
-Nagyon sokat...
-Ezzel nem elégedek meg szóval még nyaggatlak szóval...
-Jó: Edward sokat volt nálunk. Jól megvoltunk egy iskolába jártunk! És a szüleim is bírták őt-mondta és a "szüleim" szón öszerezzent.
Emmet még faggatózott volna de közbe szóltam.
-Oké most Bella pörget-tereltem a témát.
-De még nem végeztem...
-Jaj dehogynem...-morogtam. Bella hállás pillantást lővelt felém és pörgetni kezdett,ez most Alice-en állt meg.
-Felesz vagy mersz?
-Felelek...
-Öhm...-mondta elgondolkodva Bella-Ki haragudott meg rád a családból és miért?
-Edward...-mondta ki a nevemet-És azért mert amikor Jasper és én idejöttünk akkor nekem Edward szobája kellet én meg kilakoltattam és a bútorjai a garázsban végezték...
-Alice,nagyon rámenős volt!-védekeztem.
-Hát persze!-mondta gúnyosan Bella.
-Nem vicces!
-Jaj dehogynem,csak nem vallod be magadnak!-nevetett Bella.
-Nagyon vicces...-morogtam.
-Jaj Edward ne sértödj már meg!-kuncogott.
-Nem sértődtem meg!
-Akkor miért vágsz ilyen képet?-vigyorgott.

-Haddjál!-mondtam és az üveget kezdtem el pásztázni. Láttam Bella-n,hogy mosolyog kiborít-Jó te győztél! Megint...
-Ebben nem vitatkozok!-kuncogott.
-Megnőtt az egod!
-Neked meg az IQ-d...-vágott vissza.
-Nekem régen is magas volt.
-Ja a minuszban.t! ..
-Ne fárassz....
-Én csak megmondom az igazat!-mondta tetett ártatlansággal.
-Aha...-mondta gúnyosan.
-Mindig piszkálsz!-nevetett.
-Ki? Én ?-szúrosan nézett rám-Jó...
-Nem értem miért állsz ki mindig velem.. úgy is én nyerek! Mindig megadod magadat a végén.
-Csak hagylak győzni!
-Persze! Mert te olyan vagy aki hagy engem győzni...
-Igen.

-Na jó...-kezdte Alice-Gyere Bella most következik a csajos este szóval: menjünk!
-Be se fejeztük az üvegezést!-szólt utánuk Emmet.
-Jaj dehogynem!-motyogta Alice.
-Hallottam ám!
-Nem érdekelsz! Ja és Jasper! Ma ne gyere a szobába...
-Miért?
-Mert ott leszünk! Szóval ti meg tartsatok pasis estet!
-Alice! Mi férfiak vagyunk! Mi nem szoktunk esti partikat tartani-mondta Emmet felháborodva.

(Bella szemszöge)

-Gyere Bella!-rángatott Alice a szobájába utánunk Rosalie jött-Ülj le és kezdjük a beszélgetést!-mondt
-Milyen beszélgetést! Szerintem tartogassunk későbbre is!
-Nem-nem!-vigyorgott-Aludni úgy se fogunk szóval ülj le!-én úgy tettem ahogy mondta.
-Oké...-adtam meg magamat.
-Mi van közted és a bátyám közt?-kérdezte izgatottan.
-Alice kérlek! Semmi!-mondtam.
-Semmi?
-Semmi!
-Bella.... Kérlek! Csak valamit mondj!
-Jó mondok: Kicsi voltam körübelül... nem tudom olyan 8 éves?-kérdeztem magamtól-Mindegy... akkor szerelmes voltam Edward-ba de Ő nem és utána meg ki is habarodtam belőle!-mondtam.
-És mostmár semmi kis érzelem vagy valami?-kérdezte csalódottan.
-De! Szeretem mint barátot...-mondtam vagy talán többet érzek iránta? Nem tudom... Teljesen fölösleges ilyeneken gondolkoznom Ő úgy se bírna engem. És akkor nem dobogó szívem mellett csak egy tátongó lyuk lenne...
-Semmi több?
-Semmi...-mondtam bár lehet,hogy hazudok saját magamnak?-Van valakid vagy volt?-kérdezte.
-Volt... körübelül húsz éve... Ő is vámpír volt mellesleg... De csúnyán kibabrált velem szóval csak egy játék voltam számára... Én meg szakítottam vele szóval ennyit a pasikról...
-Akkor talán azért nincs senkid?
-Részben... Én szerettem Őt Ő meg csak kihasznált engem... Ezért nem akarok kapcsolatot... Nem akarok még egy tátongó lyukat... Bár most már ezen túl vagyok... szóval...
-Sajnálom...
-Semmi baj! Nem te vagy a hibás.

-Akkor következő kérdés...-mondta Alice.
-Ezt a csajos estet miért nem nevezzük át "Kibeszélő show"-nak?
-Áh nem... ez a "csajos est" az jó lesz-nevetett-Na hadd kérdezzek még!
-Jó kérdezz...
-Mire vágysz a legjobban?-kérdezte.
-Hogy minden olyan legyen mint régen...-mondtam-Hogy újra láthassam a szüleimet... Még ha percekre is!-mondtam szomorúan-Vagy egy férjet... aki tényleg szeret engem és nem csak játszik velem...
-Sajnálom Bella! Ha tudtam volna,hogy ez téged így felzaklat nem hoztam volna föl! -mondta kétségbeesve Alice.
-Nem baj! Jobb,hogy kimondtam...Amúgy én végülis... szeretek vámpír lenni...
-Én is!-vigyorgott Alice.
-Én nem...-szólalt meg Rosalie. Megakartam kérdezni,hogy miért de jobbnak látom ha inkább hallgatok.

Az ajtó mögül mocorgást hallottam felkeltem és oda lépkedtem. Mutattam Alice-éknek,hogy beszéljenek tovább,hogy ne legyen feltűnő. Megfogtam az ajtó kilincsét és egy hirtelen mozdulattanl kinyitottam.
Emmet Jasper és Edward mögötte voltak. De Edward az ajtónak dőlt és rám esett szerencsétlenségemre pont OLYAN pózban voltunk szóval Emmet ellesz ezen a témán néhány hétig...
Edward lemászott rólam és leült mellém de közben Ő is mosolygott.
-Szóval hallgatóztál?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Úgy nézz ki-vigyorgott.
-De megérte!-csapott Emmet Edward tenyerébe.
-Ja ezen el leszel pár hétig Emmet...
-Ahogy mondod húgi-vigyorgott-Ki kell használni az ilyen eseteket!
-Ja...-morogtam.
-Na jó fiúk kifele!
-Ne már olyan érdekeseket beszéltetek!-vigyorgott-Bella te tényleg bele voltál habarodva Edward-ba?-oh az a kaján vigyor...
Már épp megszólaltam volna de Alice megelőzőtt.
-Kifelé!-mondta és kitorlaszolta őket-Ez elintézve!-mondta és visszaült az előző helyre.

Én ott maradtam ahol az előbb de most az ablakon néztem ki.
Edward-ot láttam aki felmászik az egyik fára utána meg Emmet.
-Emmet!-hallottam meg Edward hangját-Menj már innen nem férünk el!
-Én találtam ki ezt az egészet szóval maradj csöndben!
-Lelöklek!-fenyegetőzött Edward-Te akartad!-mondta és Edward úgy is tett ahogy mondta. Emmet nagy puffanással ért földet.
-Mindjárt én is úgy lelöklek Edward!-szólt vissza neki én meg csak vigyorogtam.
-Mi olyan vicces Bella?-kérdezte Alice.
-Ja... csak Edward és Emmet fára másznak... Edward meg lelökte Em-et a fáról és most szitkozodik...
-Hallgatózni akarnak... vagy legalábbis látni valamit...-mondta Alice.
Kecsesen felállt a helyéről és az ablakhoz sétált. Kinyitotta majd kiszólt:
-Ne is próbálkozzatok!-kiáltott ki nekik.
-Ne becsülj minket alá Alice!-kiáltotta Emmet.
Alice nem szólt semmit csak becsukta az ablakot majd elhúzta a függönyt.
-Na jó... hány olyan hely van még ahol láthatnak minket?-kérdezte.
-Öhm...Szellőző?
-Igazad van!-mondta Alice-Ez megvan! Szerintem meg nincs más hely...-mondta elgondolkodva-Hé Bella! Remélem nem felejtetted el,hogy holnap vásárolunk!
-Hogy is felejthetném el?-tettem fel a költői kérdést.
-Nem tudom... csak szóltam-vigyorgott.
Az este további része csak azzal telt,hogy beszéltünk és beszéltünk... A fiúk meg már nem piszkáltak minket szóval nyugodtan ment az este további része...