More Than Friend-5.fejezet

(Bella szemszöge)

Még mindig a nyakláncot csodáltam a nyakamba.
-Örülök,hogy tetszik-mondta Edward. Észre se vettem,hogy leült mellém a kanapéra.
-Ezt vetted amikor elvonultál a plázában.
-Igen... végülis a suli parkolójában jutott eszembe,hogy ma szülinapod van.. igaziból...
-Ezért kérdezted akkor hányadika?-vigyorogtam.
-Aha-válaszolta-Menne kéne...-mondta szomorúan és felém nézett.
-Tõlem maradhatsz!-vágtam rá egyből. Elmosolyodott én meg elolvadtam-képletesen.
-Maradnék... De nem adom meg Emmet-nek ezt az örömet-vigyorgott-Legközelebb-mondta félre döntöttem a fejemet-komolyan!-mondta.
-Oké...-adtam meg magamat-Jó volt,hogy itt voltál.
-Nekem is jó volt-mondta és felállt felhúzott engem is a kanapéról talán túl erősen mert a mellkasának dőltem pár pillanatig nem is tudtam mit csinálok csak beszippantottam kábító illatát majd felnéztem a szemébe.
Szemében láttam a csillogást... Felemelte a kezét és megcirogatta az arcomat,borzasztóan jó érzés volt. Egy pillanatra se engedte el a tekintetemet. Én zavarban voltam tekintetem aranybarna szemeirõl ajkaira vándorolt majd ismét vissza szemeibe. Kezeivel beletúrt a hajamba és közelebb hajolt hozzám talán milliméterek vagy annál kevesebb választott el minket egymástól de akkor megcsörrent Edward telefonja... Gyorsan szétrebbentünk egymástól és zavaromba az egyik sarkot kezdtem bámulni. Edward Emmet-el beszélt azt is hallottam,hogy mit:
-Edward takarodó!-hallottam Emmet hangját a telefon másik végérõl.
-Oké...-morogta és letette a telefont visszanéztem rá és csak zavartan nézte a plafont odamentem hozzá-Mennem kell...-mondta és felém emelte tekintetét.
-Tudom...-sóhajtottam.
-Holnap találkozzunk!-mondta,kacsintott egyet és kilépet az ajtón.
Becsuktam utána hátat fordítottam az ajtónak neki dõltem és szépen lassan leereszkedtem addig amíg nem voltam ülő helyzetben.

Nagy sóhaj hagyta el a számat. Sok minden járt a fejemben... Vajon Edward mit szólt volna ha mégis elcsattan az a csók? Fiú és lány között lehet barátság... vagy csak szerelem? Mert én ezek közül az utóbbit érzem... A szerelmet...
Talán előjönnek belőlem azok a vágyak amit kiskoromban éreztem? Vagy azok az érzelmek amiket az után éreztem miután azt hittem Edward meghalt...? Mert akkor is előjöttek. Erről nem beszéltem senkinek... De mikor megtudtam,hogy Edward "meghalt" összeomoltam és nem szóltam senkihez... azután meg jött ez a vámpíros ügy velem... szóval... erről nem tudtam még senkinek beszélni... De ha majd eljön az ideje elmondom...
Felálltam mivel nem tölthettem a nap további részét az ajtóban... és elmentem elvégezni esti teendőimmel. Próbáltam elterelni gondolataimat de nem ment... Sajnos ezekkel a teendőkkel is hamar végeztem... aludni ugye meg nem tudtam... szóval bekapcsoltam a tévét hátha megy benne valami érdekes... de semmi... ezt meguntam szóval kerestem valami könyvet amivel ellehetek reggelig-mert már körübelül tíz órára járhatott.
Az Üvöltő Szeleket választottam amit már nem tudom hányadjára olvasok... de imádom ezt a könyvet. De most még ez se segített... Egyszerűen nem tudtam elterelni a gondolataimat!

(Edward szemszöge)

-Szia Edward!-köszönt Emmet-Remélem nem zavartam meg semmit-vigyorgott.
-Emmet!-szólt rá Alica-Amúgy jön a Denali-klán... ide...-mondta Alice-szóval ezt most láttam... Emmet-et meg nem lehetett leállítani!
-Mindegy...-mondtam-Mikor jönnek?
-Pár órán belül...-mondta Alice.
-Edward,nem hozod ide Bella-t?-kérdezte Carlisle-Hogy megismerje Őt is a Denali-klán.
-De-mondtam és már az ajtóhoz léptem de Alice megállított.
-Most hagytad ott,szerintem egy kicsit várj...
-Jó...-mondtam és levetettem magamat a kanapéra.
-Mi van Edward máris hiány érzeted van?-nevetett Emmet én meg hozzá vágtam egy párnát-Szóval igen...-megforgattam a szememet és szembe kellet néznem azzal a ténnyel: igaza volt. De nem vallom be neki... Akkor azzal heccelne...
-Na jó rossz látni a szenvedésedet inkább menj!-utasított Alice.
-Oké-mondtam,egyből felpattantam a helyemről és a kocsimhoz mentem. Beszálltam és egyből Bella házához hajtottam pár perc alatt már ott is voltam kiszálltam és bekopogtam,alig vártam,hogy újra lássam pedig alig egy órája mentem el tőle...
-Szia!-köszöntem neki amikor ajtót nyitott nekem.
-Szia! Hát te? Ennyire hiányoztam?-vigyorogta.
-Is-mondtam-Amúgy jön hozzánk a Denali-klán... nem tudom ismered-e őket De Carlisle azt mondta,kérdezzem meg tőled,hogy eljössz-e?
-Elmegyek!-mondta.
-Szuper.
-De elöbb átgöltözök... mert hát...-mondta és magára mutatott. Csupán egy hálóing volt rajta.
-Így is jöhetsz!-vigyorogtam.
-Persze...-motyogta intett,hogy menjek be és Ő felment az emeletre-Öt perc!-kiáltott le.
Leültem az egyik fotelra és az órát kezdtem nézni. Mértem a másodperceket,perceket.
-Itt vagyok!-mondta és lejött a lépcsőn most egy farmer volt rajta egy pulóverrel.
-Gyönyörű vagy...-csúszott ki a számon.
Közelebb lépett hozzám,kezemet remegve végig húztam karján. Átölelt és fejét a mellkasomnak döltötte. De ezt a pillanatot ismét megszakította a telefon,Bella elakart húzódni de nem engedtem.
-Halló?-vettem fel a telefont.
-Edward! Megérkeztek szóval örülnék ha ide tolnád a fenekedet.
-Oké Alice...-morogtam és lecsaptaam telefont-Megérkeztek!-mondtam-Menjünk mert Alice ideges lesz-vigyorogtam.
-És azt ugye nem akarjuk...-vigyorgott Ő is.
-Jaj dehogynem!-mondtuk egyszerre és kiléptünk az ajtón.

Bella-nak átöleltem a derekát kinyitottam neki az ajtót és beült.
-Kész úriember vagy!-kuncogott.
-Én mindent megteszek ami tőlem telik!-nem válaszolt semmit csak mosolygott.
Útközben néha-vagyis majdnem egyfolytában-a szemem sarkából Bella-t néztem és néha én is elkaptam az Ő pillantását de ezen csak elmosolyodtunk. Már nem tudom mióta csináltuk ezt a játékot de ekkor Bella megszólalt:
-Te mindig engem nézel?-kérdezte én kiszálltam a kocsiból-mivel megérkeztünk a házunkhoz-és kinyitottam neki az ajtót.
-Miért te mit csinálsz?-vigyorogtam.
-Nézem te mit csinálsz!
-Kifogások...-mosolyogtam féloldalasan.
-Nem igaz!
-De!
-Nem!
-Hadjuk...-mondtam.
-Szerintem is-nevetett. Átöleltem a vállát és bementünk a nappaliba ahol minden szem ránk szegeződött.

(Alice szemszöge)

Amint Edward elment pár perc múlva megjött a Denali-klán. A látomásaim most nem pontosak...
-Jó újra látni benneteket!-mondta Eleazar.
-Titeket is!
-Látom mindanyian itt vagytok! Kivéve Edward-t.... Ő hol van?-kérdezte.
-Csajozik!-vigyorgott Emmet. Láttam,hogy Tanya arca megfeszül,soha se bírtam ezt a csajt... úgyhogy ezen csak gúnyosan elmosolyodtam.
-Megtalálta a párját?-kérdezte mosolyogva Carmen.
-Még nem tudjuk...-mondta elgondolkozva Emmet istenem neki ez mennyire nehéz dolog...-De már alakul valami köztük!-vigyorgott Emmet.
-Felhívom őket!-jelentettem be,gyorsan tárcsáztam Edward számát.

-Halló?-szólt bele a telefonba.
-Megérkeztek,szóval örülnék ha idetolnád a fenekedet!-mondtam.
-Oké...-morogta és lecsapta a telefont. Lecsapta a telefont? Na majd még beszélgetek vele..
-Mit csináltak?-kérdezte vigyorogva Emmet,de perverz!
-Emmet! Kérlek!
-Mivan?-kérdezte vigyorogva.
-Semmi...
Amíg Edward-ék nem jöttek addig az időt beszélgetéssel töltöttük,de körübelül fél órán belül megérkeztek.
-Megjöttek!-vigyorogtam és kinéztem az ablakon. Edward kinyitotta az autó ajtaját Bella-nak aki csak mosolygott. Annyira összeillenek! Nem tudom mikor jönnek már rá erre... Én meg nem látom a jövőjüket Bella miatt....
És akkor Edward egyből mosolyra derített,átfogta Bella vállát és így jöttek be a házba. Gyorsan visszapattogtam a helyemre és közben folyamatosan vigyorogtam.
-Nagyon felvagy pörögve-mondta de ekkor Edwrad-ék jelentek meg az ajtóban minden szem rájuk szegeződött.

(Edward szemszöge)

-Hello!-köszöntem szokásosan. Elkaptam Tanya pillantását... mindig oda volt értem... De csak barátként szerettem... Igaz Bella-t is... De ott kialakultak érzelmek...
-Jó újra látni téged Edward!-mondta Eleazar de én csak biccentettem.
Edward! Mutasd már be nekik a csajodat!-hallottam meg Emmet gondolatait felé néztem és kaján vigyor volt az arcán.
-Öhm... Ő itt Bella Swan. Még emberi életemből maradt barátom!-mondtam de Emmet-gondolom-a barátom szón vigyorogni kezdett.
-Emmet ma jó kedvében van...-mondta Bella.
-Ahogy mondod Bella!-vigyorgott Emmet.
-De te legalább nem hallod a gondolatait...-morogtam.
-Zárd el!-mondta Emmet vigyorogva.
-Szerinted már nem próbáltam?-kérdeztem,de ekkor hirtelen se kép se hang nem volt. Minden gondolat kiment a fejemből,mintha egy pajzs vett volna körül.
-Hallod,most a gondolatokat?-kérdezte Bella.
-Nem...
-Akkor jó.
-Te csináltad?
-Aha.
-Bella! Te elrontod az ember,vagyis vámpír örömét!-mondta Emmet. Bella odament Alice-hez és leült mellé én pedig Bella mellé.

-És mi történt veletek mióta nem találkoztunk?-kérdezte Irina.
-Bővult a családunk...-mondta Emmet-Meg azt hiszem nem sokára újabb esküvő lesz!-vigyorgott.
-Emmet!-szóltunk rá egyszerre Bella-val.
-Mi van? Nem igazam van?-nem szólaltunk meg-Tudtam,hogy van ott valami köztetek!-mutatott ránk.
Lefáraszt...
-Olyan puha agyad van Emmet...-mondta Jasper,nevetni kezdett és adtam neki egy pacsit.
-Ellenem fordultok?
-Soha!-mondtuk egyszerre.
-Amúgy...-kezdte Eleazar. Ez az téma váltás-Ha nem baj néhány napra itt maradnánk... A régi helyünkön már régóta voltunk és most költözünk... De a bútorok meg minden ruhánk késöbb érkezik... És ha nem baj maradnánk..
-Ez természetes!-mondta mosolyogva Esme.
-Köszönjük-mondta Eleazar.
Még a többiek beszélgettek de én Bella arcát kezdtem el fürkészni felémnézett én meg elmosolyodtam.

-Hé,Edward!-szólt Tanya én meg kelletlenül felé néztem.
-Igen?-kérdeztem,próbáltam kedvesebb hangnemben.
-Milyen itt Forks-ban,nem hiányzik... az Alaszkai élet?-kérdezte és leült mellém.
-Néha... De most szeretem a Forks-i életemet!-mondtam és Bella felé néztem.
-Aha...-morogta.
Menj el kérlek!-mondtam magamban. Elment! Szabadság...
Jasper nevetni kezdett,gondolom megérezhette,mit akarok...: hogy Tanya most menjen innen.
-Mi az?-kérdezte Alice.
-Semmi!-mondta de még mindig nevetett.
-Oké...-mondta Alice megadóan- Nem megyünk el vadászni,ma sokat voltunk emberek között...
-De!-mondta Rose és felállt.
-Én most nem megyek...-mondtam.
-Én se...-mondta Bella is-Nem rég voltam-elmosolyodtam.

-Jó akkor mi megyünk!-mondta Alice és kacsintott egyet.
-Én is megyek...-mondta Emmet "bánatosan"-És akkor kilépek az ajtón... Ráteszem a kezemet a kilincsre...-mondta lassan Emmet és közben még egy emberhez képest is lassan ment.
-Na jó Emmet menjél!-mondta Jasper és kilökte az ajtón.
-Ezt még visszakapod!-mondta és futni kezdett az erdő felé.
-Ketten maradtunk...-mondta mosolyogva Bella.
-Igen-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára