More Than Friend-12.fejezet

(Edward szemszöge)

-Szerinted Manó lába már jól van?-kérdezte Bella amikor beültünk az autóba.
-Szerintem igen...-mondtam-Miért?
-Elvisszük sétáltatni?-kérdezte és rám nézett.
-Persze!-egyeztem bele.
-De várj... nincs póráz!-mondta csalódottan.
-De van...-mondtam vigyorogva-Emmet... szerzett neki...
-Akkor oké-mosolyodott el.
Befordultam az utcánkba.
Emmet,most nem volt a nappaliban... meglepő... De az asztalon ott volt a póráz azt megfogtam,majd Manó-nak szóltam aki egyből ott is termett.
-Megyünk sétálni-jelentettem be. Ő szófogadóan leült én meg rátettem a pórázt.

-Mehetünk-szóltam Bella-nak,mellém lépett és kéz a kézben kimentünk. A póráz nálam volt.
-Hova megyünk?-kérdezte és hangja kíváncsi volt.
-Egy parkba....-vigyorogtam.
-Azt gondoltam!-mondta szemforrgatva.
-Mindjárt ott vagyunk-mondtam.
-Oké-mondta megadóan.
-Meg is érkeztünk!
-Ez gyors volt-nevetett.
-Mondtam,hogy nemsokára ott vagyunk-vigyorogtam.
Bella odalépett Manó-hoz és levette róla a pórázt.
-Miért vetted le?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Hogy hadd szaladgáljon... Otthon úgy se tud... Itt meg Emmet mentes helyen van-vigyorogtam.
-Igazad van-értettem vele egyet,szembe fordultam vele,ujjainkat összekulcsoltam-Mindig igazad van.
Ő csak zavartan nevetett.
-Én mindig az igazat mondom-mosolyodtam el féloldalasan.
-Mindig?-kérdezte játékosan,lábujjhegyre állt így szemei egy szintre kerültek az enyémmel.
-Általában...
-Edward Cullen!-szólt rám de közben nevetett.
-Igen?-kérdeztem és közelebb hajoltam hozzá.
-Szeretlek...-suttogta.
-Én is.
Megöleltem,fejét a mellkasomra hajtotta és így álltunk. Lehet már percek talán órűk óta itt álltunk,teljesen elveszett az idő érzékem-még itt álltunk volna de akkor meghallottam Manó nyüszítését.

Elválltunk egymástól,de nem engedtem messzire magam mellől,derekát átfogtam és így álltunk.
-Menjünk?-kérdezte Bella és rám emelte tekintetét.
-Menjünk-mondtam felnéztem az égre: alkonyodott,a nap legszebb napszaka,számomra. Felnéztem az égre és azt vettem észre,hogy fehér kis szöszök hullanak az arcomba.
-Esik a hó-mondtam.
-Fehér karácsonyunk lesz-mosolyodott el Bella.
-Úgy látszik.
Nem mentünk gyorsan,sokkal lassabban mint amikor jöttünk. Így mir hazaértünk már teljesen sötét volt.
-Hol voltatok?-támadott le minket Emmet mikor éppen,hogy beértünk az ajtón.
-Kutyát sétáltatni-válaszoltam kérdésére.
-És nekem nem szóltatok?!-kérdezte tetetett csalódotsággal.
-Emmet!-szólt rá Alice.
-Legközelebb elviheted sétáltatni-egyedül!-mondta Bella.
-Ajánlom is!-vigyorgott kajánul.
Bella levette a pórázt Manó-ról és visszatette az asztalra ahol az előbb volt.

-Fiúk!-szólt Alice-Holnap feldíszitítek a házat! Mi lányok meg a fát-adta ki a parancsokat pöttöm húgom.
-Van választási lehetőségünk?-kérdezte Emmet.
-Nincsen...
-Akkor kénytelenek leszünk megcsinálni...
-Csak nem elakartad ez kerülni?-kérdezte Bella.
-Hát ha úgy nézzük...De igen elakartam-vigyorgott kajánul.
-Úgy is meg kellene csinálnod szóval teljesen mindegy...-mondtam neki.
-Igazad van!
-Tudom-vigyorodtam el.
-Akkor most fel is díszítjük a házat!-állt fel Emmet és már majdnem kilépett az ajtón amikor Alice utána szólt.
-Az égők nincsenek előszedve szóval nehezen tudnád feldísziteni a házat...
-Akkor kénytelen leszek holnap...-mondta és vissza ült előző helyére.
-Jaj Alice miért állítottad le? Szerencsétlen már annyira beleélte magát!-szívattam húgomat.
-Emmet,díszek a garázsban ha még mindig annyira akarsz díszíteni ott lesznek.
-Áh nem... majd megvárom még vele Jasper-t és Edward-ot,Ők se maradjanak már ki a jóból.
-Nem kell minket kímálni-szólalt meg Jazz is.
-Ja-mondtam és belecsaptam Jasper tenyerébe.
-Örülök,hogy jól érzitek magatokat-mondta Rose,de le nem vette volna a szemét a divatújságról.

Hé öcsi!-szólt Emmet gondolatba és rá néztem-Vettél már valamit Bella-nak?
Bólintottam.
Ma? Nekem is szólhattál volna! Bár már megvettem Rose-nak...
Ismét bólintottam,utána elvigyorodtam.
-Mi olyan vicces?-kérdezte Bella.
-Emmet gondolatai lefárasztanak-vigyorogtam még midnig.
-Oh...így már értem.
-Bella! Te is ellenem fordulsz?-kérdezte Emmet vigyorogva.
-Ki fogatod a szavaimat.
-Ez volt a szándékom. Áh édes élet...-kezét feje mögé helyezte majd hátradőlt.
-Elvagy megint szálva magadtól-mondta Jasper.
-Mint,mindig Karácsony előtt-morogta Rose-Nem mintha amúgy általában nem lenne...
-Valaki legalább örül ennek az egésznek!-mondta szeme az ablakra tévedt-Esik a hó!-pattant fel. Hirtelen téma váltás...
-Előbb nem vetted észre amikor kiakartál menni az udvarra?
-Nem...-mondta elgondolkodva-De tényleg nem... Huh...
-Fő a nyugalom Emmet! Nem láttad azt ami az orrod előtt van! Sebaj!
-Ja végülis...-ez mindent komolyan vesz?

-Lefárasztasz...
-Az a célom. Kikészíteni drága kisöcsémet-vigyorgott.
-Kösz Emmet...
-Nincs mit.
-Élvezed ezt a helyzetet mi?
-Ha tudnád mennyire-vigyorgott. Én megadóan hátra dőltem,rajta már nem lehet segíteni... Örökre ilyen idióta marad... Bár ha úgy nézzük... néha szórakoztató is tud lenni...

Sajnálom ez most ilyen rövid is fejezet lett :/ De azért remélem tetszett. :)