Sweet Dreams-27.fejezet

(Bella szemszöge)

-Bella gyere már!-szólt Alice nem tudom hanyadjára-Elakarsz késni?-kérdezte,de hallottam a hangjában a düht.
Kellett nekem igent mondanom arra,hogy elmenjünk egy pláza megnyítójára. Forks legalább kicsi volt és ott nem volt se pláza se ilyen üzlet. Bár akkor meg elment Port Angeles-be vagy Seattle-be szóval teljesen mindegy...
Na essünk túl ezen az egészen:
-Megyek-morogtam és kívágtam az ajtót.
-Bella,Bella csak nem vagy mérges?-kérdezte Emmet.
-Fogd be!-morogtam.
-Nyugalom!-mondta és felemelte a kezét,védekező képpen.
-Edward?-kérdeztem mert nem láttam a nappaliban.
-Elment...-mondta Alice..-szuper... így még rosszabb lesz ez az egész vásárosdi...
-Menjünk-morogtam és kivágódtam az ajtón.

-Jól vagy?-kérdezte Alice.
-Igen-hazudtam de nem vette be.
-Bella...-nyagatott.
-Edward már több napja eltűnik és nem mondja meg,hogy hova megy vagy,hogy minek... És ez... frusztál engem,persze nem hiszem,hogy valakivel lenne... De már ez is megfordult a fejemben!-mondtam kétségbeesve.
-Biztos vagyok benne,hogy ilyet nem tenne...-nyugtatott Alice.
-Köszönöm...
-Mit?
-Hogy nyugtatsz... Elég gyerekes vagyok...-sóhajtottam.
-Dehogy vagy az! Szerintem minden nőnek megfordulna ilyen a fejébe... Még nekem is!-győzködött.
-Hiszek neked-mondtam és kibámultam az ablakon.

-Megérkeztünk!-jelentette be és kipattant a kocsiból.
-Szuper...-morogtam.
-Gyere már!-csilingelte. És szökdécselni kezdett az üzlet felé ahol már rengeteg ember volt.
Bele se mertem gondolni abba,hogy mennyit kell majd sorba állnunk pár ruháért... Bár Alice nem "pár" ruhát fog venni... Ez nála alap,hogy ruhatömeget vesz... -Elöször ide menjünk!-mondta Alice,megragadta a karomat és egy természetesen márkás üzlet felé vonszolt.
-Alice!Teljesen mindegy Alice,mert úgy is minden üzletbe becipelsz!
-Igazad van....-mondta-De azért csak menjünk be oda!Kérlek...
-Rendben!-adtam meg magamat. Fölösleges kéretni magát úgy is tudja,hogy igent mondok.
-Ezt felpróbálom,oké? Te is nézz addig magadnak valamit!-mondta és már el is vonult a próbafülkébe.
Hogy-hogy most nem adott ruhatömeget a kezembe? Lehet Alice rosszul van...vagy lázas.. persze ez lehetetlen mivel vámpír.

Jobbra néztem és meg láttam egy olyan ruhát ami tetszett nekem. És ez az én esetembe fura volt... Oda is mentem rögtön és elvonultam a ruhadarabbal a próbafülkébe. Felpróbálom... nem veszítek semmit... Max nem veszem meg...
Bár ha Alice meglátja úgy is megveszi...
-Na,milyen a ruha?-na elszóltam magam. Elhúztam a függöny tés megfordultam. Kezdem élvezni Alice-el a vásárlást....
-Szuper! Megvesszük!-tudtam ezt mondja...
-Oké...-mondtam és visszahúztam a függönnyt.

-126 dollár lesz...-mondta unottan az eladó nő. Pedig ez szerintem nem kis pénz... Mögöllünk hallottam is egy két olyan hangot... például: Hű.... Azta...
-Köszönöm!-mondta Alice megfogott néhány szatyort amennyi a kezébe fért-a többi szatyortól-a többit meg én vittem.
-Ez volt az utolsó üzlet...-jelenette be Alice csalódott hangon.
-Jajj Alice ne mond,hogy nem volt elég! Annyit vásároltunk megint...
-De mondom!Legközelebb is el kell jönnünk ez nagyon szupi üzlet volt.
-Szerintem mind ugyanolyan-mondtam inkább magamnak mint Alice-nek.
Szerintem meghallotta de úgy csinált mintha nem hallotta volna.

A parkolóba mentünk. Alice vezetett én meg beültem az anyósülésre.
-Szerinted Edward otthon van már?-kérdeztem feszülten.
-Szerintem igen...-mondta Alice.
-Akkor siessünk haza!-mondtam és Alice beletaposott a gázba.