Sweet Dreams-34.fejezet

(Edward szemszöge)

-Na mivan Edward feladod?-heccelt Emmet.
-Nem,csak már unom... tudod már több órája dobáljuk egymást hógolyóval és te is és én is havasak vagyunk!-mondtam-Szerinted Alice beenged így minket a házba?-kérdeztem.
-Nem... nem hinném...-mondta Emmet elgondolkodva.
-Megpróbáljuk?-kérdeztem.
-Naná!-ment egyenesen a bejárati ajtó felé.
Emmet a kilicsre tette a kezét és benyitott.
-Hogy néztek ki?-kérdezte Alice amikor bementünk az ajtón. Bella a kanapén ült és mosolygott-Õ már régebben bement...
-Mint aki kint volt a hóban és hógolyózott...-állapította meg Emmet.
-Na nem mondod nagyokoskám! Menjetek ki szépen mert nem akarom,hogy vizes legyen az új szõnyeg.. ja és mindjárt hozzák a bútorokat,szóval örülnék ha addig megszáradnátok...
-De,hogy ha ki küldesz minket?!-kérdezte Emmet.
-Sziasztok!-mondta és kitorlaszolt minket az ajtón.
-Szuper...-morogta Emmet-Kitettek minket a házunkból!-mondta hitetlenkedve.
-Van egy ötletem gyere!-suttogtam. Futni kezdtem az ablakom felé és felugrottam szerencsére az ablakom még nyitva volt...Akkor Alice még ezt nem látta... Szuper.
-Gyorsan menj át a szobádba,ha nyitva van az ablakod csukd be és zárd be az ajtódat is!-suttogtam,nehogy Alice meghallja-Ja és öltözz át...-tettem még hozzá.
Én is ugyanezeket a tevékenységeket megtettem és lementem a nappaliba Alice felém fordult de nem tudtam le olvasni semmit se az arcáról.
-Átöltözve és szárazon!-mondtam vigyorogva.
-Miért nem láttam?-kérdezte. A fejemre böktem.
-Ész és erõ!-mondtam.
-Ehez minek erõ?-jött le a lépcsőn Emmet.
-Nem tudom... ez valahogy jól hangzott...-mondtam.
-Igen... végülis igazad van!-értett velem egyet Emmet és adott egy pacsit.

Elkaptam Bella pillantását és azt hittem helyben elolvadok...
Már bekellet volna vallaniuk egymásnak,hogy...-hallottam meg Emmet gondolatait de Bella félbe szakította.
-Emmet...-szólt rá kissé idegesen.
-Ja... bocs...-mondta.
Alice a semmibe bambult majd visszajött a jelenbe,már beleakartam olvasni a gondolataiba,hogy mit látott,de már mondani is kezdte:
-Elmegyünk vásárolni!-jelentette be boldogan.
-Nee!Kérlek Alice kimélj minket!-könyörgött Emmet.
-Sok ruha odaveszett ebbe a harcba szóval... Kénytelenek leszünk.
-Majd elszükönk előle...-suttogta Emmet és megbökte az oldalamat.
De nem tudtam válaszolni mert-gondolom-olyan képhet vághattam,mint amikor Alice-nek látomása van... De nekem most nem az volt:

Bella már majdnem kilépett az üzletből de én utána szóltam.
-A kisasszony hova megy?-kérdeztem és egyből megfordult.
-Elszökök Alice-től...-suttogta-Csatlakozol hozzám?-kérdezte vigyorogva.
-Persze-mondtam-Kíváncsi vagyok Alice-re amikor nem talál majd minket...
-Hát arra én is-vigyorgott.
-És...honnan tudtad,hogy én "elszökök" előle?
-Éppen végeztem a próbálással... kinéztem és láttam,hogy elosonsz-vigyorogtam.

-Hahó! Föld hívja Edwardot!-legyezett a szemem előtt Emmet.
-Bocs...-mondtam.
-Emlék?-kérdezte Bella.
-Aha...
-És mit láttál?
-Öhm...Vásárolni voltunk... és Bella-val meg elakartunk szökni ebből a vásárlásból...
-Oh hát igen régi szép idők mi Bella?-Bella-nak erre csak egy fintor volt a válasza.
-Ez már akkor megtörtént?-kérdeztem.
-Igen-mondta kuncogva Emmet.
-Hozták a bútorokat-sikkantotta Alice és a bejárathoz ment-Csak tegyék le ide őket...-mondta és bevezette őket.

-Emmet,Edward,Jasper!-mondta Alice-Segítsetek!
-Megint?-kérdezte Emmet-Nem volt elég a festés?
-Emmet... Maguktól nem mennek fel a bútorok... Szóval kérlek,told ide a hátsódat és vigyétek fel a bútorokat...
-Jobb,ha nem ellenkezel Alice-nek...-suttogtam Emmet-nek.
-Ebben egyetértek-válaszolt-Hova is vigyük a bútorokat?-kérdezte egyből.
-Ezek mutatott egy kupac felé Carlisle-ék szobájába megy... Ezek a tiétekbe Emmet,Ez a miénkbe és ez meg: Edward-éba.
-És Bella nem kap bútorokat?-kérdezte Em.
-Neki nem sérültek a bútorjai-küldött egy sokat mondó pillantást Em felé.
-Oké...-adta meg magát-Na gyerünk mert soha se végzünk...-morogta.

-Végeztünk!-jelentette be boldogan Emmet.
-Nem egészen... Valakinek be is kell pakolnia a bútorokat...-rontottam el a kedvét..
-Ne már...-montda és lecsttogot a lépcsőn. Felkaptam az én dobozaimat és felvittem az emeletre egyből neki kezdtem a kicsomagolásnak mert,ahogy Emmet mondta: Soha nem végzünk... Bár mi ráérünk az idővel... De már akkor is untam...
-Szia!-köszönt egy bársonyos hang és rögtön megfordultam.
-Hello!-köszöntem vissza-Jöttél segíteni?-kérdeztem kuncogva.
-Úgy is mondhatjuk-mosolygott. Elvesztem a tekintetével és csak pár perc után kapcsoltam,hogy tátott szájjal bámulom. Zavartan lesütöttem a szememet.
-Na mibe segítsek?-kérdezte.
-Öhm... itt vannak ezek a dobozok... azt pakold bele abba a fiókba!-mondtam.
-Oké-mondta.

-Na végeztünk!-mondtam-Kösz,hogy segítettél-háláltam meg-Ha nem segítettél volna még mindig pakolnék...-mondtam.
-Nincs mit-mondta és közelebb lépett hozzám. Lenéztem a kezére és önkétlenül de gyengéden megfogtam utána a szemébe néztem. Szemeim szemeiről az ajkaira vándoroltak egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá,karjait a nyakam köré fonta és szorosabban húzott magához,már majdnem elértünk egy pontot de meg zavartak minket.
Az ablakhoz egy hógolyót vágtak... Emmet...-gondoltam magamba. Bella zavartan távolabb ment tőlem. Az ablakhoz mentem és Emmet kaján vigyorral intett,hogy menjek le...
-Ajj...-morogtam és kinyitottam az ablakot-Sajnálom,hogy megzavartak...-mondtam.
-Én is...-mondta ezen elmosolyodtam,szóval örült volna ha megcsókolom.. Ez egy jó pont.
-Edward gyere már!-kiáltott Emmet.
-Megyek!-és kiugrottam az ablakon-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi... csa egyedül nem izgi kint lenni-mondta. Dühös lettem ezért szakított minket félbe Bella-val?
-Emmet!-emeltem fel a hangomat.
-Mi az?-kérdezte vigyorogva.
-Hadjuk...-mondtam és egy nagy levegőt vettem amit kis is fújtam...
-Emmet! Mit csináltál Edward-dal az érzései nagyon dühösek...
-Nem tudom én csak lehívtam Őt... Kinézett az ablakon mögötte meg Bella volt...és...-mondta de aztán szélesen elvigyorodott-Oh hát szóval így állunk! Értem én!- nevetett. Lahajoltam és egy hógolyót és teljes erőmből Emmet-hez vágtam.
-Na öcsi,fő a nyugalom!-mondta de még mindig nevetett.
-Mindjárt nyugodt leszek-mondtam és még egy nagy golyót odavágtam Em-hez-Na mostmár teljesen nyugodt vagyok!-jelentettem be.
-Igen? Én is!-mondta és felém kezdett futni aminek az lett az eredménye,hogy nekem jött és mindketten a földön landoltuk. Nem igaz... ez a rohadt jég... ennyire csúszik!
-Most már én is nyugodt vagyok!-mondta Emmet.
-Örülök...
-Én is!-nevetett-Jasper te még állsz?-kérdezte.
-Igen...-mondta zavartan.
-Nem sokáig!-mondta Em,felállt és ellökte Jazz-t. De Emmet is úgyanúgy elesett szóval nem tudom ennek mi értelme volt... Talán,hogy mostmár Jasper is a földön/jegen volt?